Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

7.2.3.2. A hajtás alaktana
Csírázáskor a gyököcske megjelenése után hamarosan fejlıdésnek indul a csíratengely
ellenkezı pólusán levı rügyecske, amely létrehozza a növény elsı hajtását (cormus), s ennek
továbbfejlıdésével a hajtásrendszert.
A növény szára és levele együtt képezi a hajtást. A hajtás tehát leveles szár.
A szár (caulis) a hajtás tengelyképlete: összekötı rész a levelek és a gyökerek között.
Közvetíti a tápanyagokat, viseli a leveleket és egyben a növényi test tartó vázát alkotja. A
hajtásrendszer a növény különbözı alakú és rendeltetéső hajtásaiból áll. A rügyecskébıl
fejlıdı hajtás, illetve hajtásrendszer az ellentétes növekedési irányon kívül a következıkben
különbözik a gyökértıl, illetve a gyökérzettıl:
• a szár általában csomókkal (nodus) szártagokra (internodium) tagolt;
• a hajtás oldalszervei exogén módon létrejövı dudorokból keletkeznek, amelyek
• rüggyé alakulnak;
• a hajtás csúcsa levelekkel fedett rügy, a gyökércsúcs gyökérsüveggel borított
tenyészıkúp;
• a hajtáson kétféle oldalszerv van: az ág és a levél, amelyek igen változatos
alakulásúak lehetnek;
• a föld színe felett található hajtásrendszer klorofillt tartalmaz;
• szaporító szervek ritka kivételektıl eltekintve csak a hajtásrendszeren
keletkeznek.
A levél fotoszintetizál, gázcserét folytat és vizet párologtat. Ezért mőködéséhez
mindenekelıtt fényt, levegıt, vizet és ásványi sókat igényel. Egyes leveleken (sporophyllum)
spórák is keletkezhetnek, így tehát a levél a szaporodást is szolgálhatja. Azok a hajtások,
amelyek feladata az áttelelés vagy a növény terjesztése, a földben élnek; ezek lombleveleket
nem viselnek, legfeljebb allevelek fejlıdhetnek rajtuk (pl. hagyma).
A szár viseli a leveleket; ez utóbbiak a szár hosszanti növekedése, görbülése és
elhajlása révén jutnak a mőködésüknek megfelelı helyzetbe. A szár a leveleket vízzel és
ásványi tápanyagokkal is ellátja. Föld fölötti (pl. fás növények) vagy föld alatti részeivel (pl.
földbeli szárak) kedvezıtlen idıszakokban fenntartja a növény életét.
Az egyenletes éghajlatú vidékeken élı növények hajtásrendszere általában
folyamatosan növekszik. Változó éghajlatú vidékeken azonban, ahol meleg és hideg, vagy
nedves és száraz évszakok váltakoznak egymással, a többéves növények hajtásrendszerének
fejlıdése az idıjárás változásának megfelelı szakaszosságot mutat. A hajtásvégeken és a
levelek hónaljában levı tenyészıkúpok a kedvezıtlen idıjárású évszak közeledtével
beszüntetik növekedésüket és védıszervekkel körülvéve magukat, nyugalmi állapotba térnek.
Az ily módon létrejövı képzıdményeket rügyeknek nevezzük.
A szár (caulis) a rügyecskébıl fejlıdı hajtás tengelyképlete. Azt a szárat, amely
közvetlenül a rügyecskébıl fejlıdik és a hipokotil egyenes folytatása, fıszárnak nevezzük. A
fıszár legtöbbször egyenesen fölfelé növekszik, és mint a növény fıtengelye, kifejleszti és
hordozza az egész hajtásrendszert. A hajtásrendszer fejlıdése közben is – a
gyökérrendszerhez hasonlóan – elıfordul, hogy a fıszár növekedése igen korán abbamarad.
Ebben az esetben szerepét az epikotilból eredı, egyenlı fejlettségő mellékszárak veszik át. Az
ilyen mellékszáras növények bokros növésőek (pl. pázsitfüvek, sásfélék). A szárak helyzetét
tekintve föld fölötti és föld alatti (földbeli), állományukat tekintve pedig lágy- és fásszárakat
különböztetünk meg.
Föld fölötti szárak. A föld felszíne fölött, a napfényben fejlıdnek ki. Rendszerint
zöld lombleveleket viselnek. Állományukat tekintve lehetnek föld fölötti lágyszárak és föld
fölötti fásszárak. A föld fölötti lágyszárak nem vagy csak kevéssé fásodnak, lágyak,
nedvdúsak. Áttelelésre többnyire nem alkalmasak. Típusaik a következık:
10