128/1 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Katonai ...

128/5
1. BEVEZETÉS
1.1 A KUTATÁSI TÉMA IDŐSZERŰSÉGE
A közelmúltban a műszaki technikai eszközöket és anyagokat egyrészt a kis darabszám,
sokféleség és az elöregedett, közel azonos korú eszköz állomány, másrészt jelentős
részben az előbbiekből adódó technikai elavultság és erkölcsi leértékelődés jellemezte.
A rendszerváltozást követően ez számszerűen az alábbi adatokkal volt leírható:
„az MH műszaki technikai eszköz és anyag készletét 53 típus összesen 4313 db műszaki
technikai eszköz (út és állásépítő, repülőtér karbantartó eszköz, vízellátó berendezés,
hajó, búvárfelszerelés, átkelő, fakitermelő, aknatelepítő és mentesítő, továbbá akadályelhárító
eszköz, valamint világító rendszer), 6622 tonna műszaki harcanyag (akna, folyami
bomba, robbanóanyag) alkotja. A műszaki eszközök és anyagok értéke beszerzési
áron 8,5 Mrd Ft. Az eszközpark 42%-a korszerű, 28%-a kevésbé korszerű, és 30 %-a
korszerűtlen” 1
Az e területet kutatók, a szakterület sajátosságait ismerők a fent ismertetett részletes
adatokkal, valamint általánosságban alábbiak szerint írták le a műszaki csapatok,
eszközök helyzetét a rendszerváltoztatást követő időszakban, a haderőreform kezdetén:
„Jellemző a műszaki technikai eszközök általános technikai színvonalára, hogy az utóbbi
20 évben – egy-két egyedi eszköztől eltekintve – nem voltak beszerzések, és az évtizedek
óta tartó alulfinaszírozottság miatt a tervszerű és arányos fejlesztés nem volt
megvalósítható; ez a későbbiekben csak jelentős anyagi áldozatok árán, hosszú idő alatt
hozható helyre.” 2 A jelenlegi „feltételek mellett néhány terület kivételével a műszaki
technikai biztosítás kritikussá válik.” 3
A rendszerváltozást követő időszakot a gazdasági kényszerűségek határozták
meg, ha lehet, a „megörökölt” állapotok további romlását hozva: „A 90-es évek első felében
történt haderő-átalakítás nem eredményezett átfogó változásokat, így nem tekinthető
valódi haderőreformnak. Az átalakítás általában csökkentéssel párosult, nem járt
lényeges szervezeti változásokkal és nem kapott megfelelő költségvetési támogatást.
Nem változtak alapvetően a vezetés, az alkalmazás elvei, nem került sor az állomány
teljes körű átképzésére sem. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az átalakítás során nem a
katonai követelményekből indultak ki, hanem alapvetően pénzügyi megfontolásokat
vettek figyelembe. Úgy tervezték, hogy a szervezeti és létszámcsökkentés következtében
felszabaduló forrásokat a honvédség technikai korszerűsítésére fordítják. Erre
azonban nem volt lehetőség, sőt az átalakítások során jelentkező többletköltségeket és a
napi működés feltételeit is - az állandó alulfinanszírozottság miatt - csak drasztikus korlátozásokkal
lehetett biztosítani. A korlátozások viszont – amelyek az éppen soron lévő
(törvényszerűen bekövetkező) krízis menedzselését célozták – hosszú távon tovább súlyosbították
a honvédség helyzetét, generálták az újabb válságot, és újabb súlyos korlátozásokat
tettek szükségessé.” 4
1 Ungvár Gyula: A Magyar Honvédség fegyverzeti és technikai eszközrendszereinek fejlesztési és korszerűsítési lehetőségei,
doktori értekezés, 1992., p. 59.
2 Budai István: A műszaki technikai fejlesztési lehetőségek a hazai sajátosságok és a NATO elvárások tükrében. –
MH Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség 2001.
3 Kunos Bálint: A haderőreform haditechnikai aspektusai – Hadtudomány (ISSN 1215-4121), 2000/3. p. 25-37.
4 Végh Ferenc: A haderőreform folytatásának koncepciója az ezredforduló után. (Részlet a szerző A Magyar Honvédség
feladatai és struktúrája az ezredforduló után, a biztonság alakulásának függvényében c., a PhD tudományos
fokozat elnyerése céljából készült értekezéséből.) – Hadtudomány (ISSN 1215-4121), 1999. március -
http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/1999/ht-1999-1-4.html ( 2008. február 23.)