MISKOLCI EGYETEM

kereskedés, mint befektetési szolgáltatási tevékenységek és ehhez kapcsolódó
kiegészítő szolgáltatások során.
Meglehetősen homályos az elfogadható partner kategória megalkotásának
értelme és funkciója, mivel az gyakorlatilag lefedi a szakmai ügyfél kategóriáját,
vagyis ugyanazon szervezetek tartoznak a szakmai ügyfél, mint az elfogadható
partner kategóriájába. A törvény Indokolása sem igyekszik választ adni e rendelkezés
tényleges értelmére. Az az indokolás, hogy az elfogadható partnert a befektetési
vállalkozás egyenrangú partnerként kezelheti, nem ad választ a kérdésre. Ha ugyanis
például egy biztosító vagy egy befektetési alapkezelő megbízást ad egy befektetési
vállalkozásnak valamilyen befektetési szolgáltatásra, akkor az egyenrangú
partnerként kezelhető akkor is, ha szakmai ügyfélként van jelen a jogviszonyban és
akkor is, ha elfogadható partnerként.
Nem érthető, hogy azok az alanyok, amelyek a törvény egyik §-a szerint
szakmai ügyfélnek minősülnek, mitől függően lesznek majd a másik § szerinti
elfogadható ügyfelek. Nem érthető annak a szabálynak az értelme, hogy amikor
valamelyik alany egyébként is szakmai ügyfél, de elfogadható partnernek minősül,
akkor is a szakmai ügyfélre vonatkozó szabályok érvényesülnek rájuk (illetve
kérhetik a lakossági ügyfélként történő kezelésüket, amely egyébként is fennálló
lehetőség). A törvény nem tölti ki tartalommal az elfogadható partner fogalmát.
Összegezve megállapítható, hogy a befektetési szolgáltatás nyújtására irányuló
jogviszony alanyi körén belül a szolgáltatást igénybevevő fél eltávolítása a
befektetők köréből – annak ellenére, hogy pozíciójának tartalma ténylegesen
megfelel a befektetői státusznak – előrevetíti e jogviszonyban a tőkepiac lényegét
megjelenítő magánjogi jelleg háttérbeszorítását a közjogi jegyekkel szemben. Az,
hogy egy ilyen tipikusan kereskedelmi jogi, magas kockázatot hordozó ügyletben a
szolgáltatást igénybevevő fél ügyfélnek minősül, akit ráadásul „osztályoz”, azaz
minősít a vele szerződő fél, megítélésem szerint megszünteti, de legalábbis
megkérdőjelezi a szerződő felek mellérendeltségét, amely pedig egy a tőkepiac
működési területére tartozó ügyletnél erősen vitatható. A jogalkotó csökkenti a
befektetési vállalkozásokra háruló kockázati tényezőket egy olyan ügyletben,
amelynek a lényeges ismérve a piaci kockázat, igyekszik nem tudomást venni arról,
hogy a befektetési vállalkozóval üzletet kötő „ügyfél” valójában a pénzét, vagyonát a
55