MISKOLCI EGYETEM

személy, aki befektetési szolgáltatás nyújtására köt szerződést, az nem minősül
befektetőnek.
Ez a felfogás nincs összhangban a valósággal. Azok a paraméterek, amelyek a
befektetési szolgáltatásokat igénybe vevőket – a korábbi törvények szerint –
befektetővé tették, nem változtak meg. Az sem logikus, hogy aki 2007. december 1.
előtt befektetési szolgáltatást vett igénybe az befektetőnek minősült, aki pedig e
dátum után az már nem.
Nem igényel bizonyítást, hogy bármelyik tevékenység, amelyet a törvény
befektetési szolgáltatásnak minősít, a tőkepiac kockázatos tranzakciói közé tartozik.
Ebből következően az a személy, aki ilyen szolgáltatásra ad megbízást, az a
vagyontárgyait kockáztatja, a tőkepiac hatásaitól teszi függővé. A befektető törvényi
fogalma és közgazdasági tartalma tehát a jövőben is ráillik arra a személyre, aki a
befektetési szolgáltatást igénybe veszi.
A befektetési vállalkozások továbbra is kötelesek a Befektető-védelmi
Alaphoz csatlakozni, és ha károsodást szenved a befektetési szolgáltatás igénybe
vevője, akkor ebből nyerhet bizonyos kárpótlást. Eszerint a védelmi szabályok
szempontjából mégis befektetőnek minősülnek a befektetési vállalkozással szerződő
felek, egyéb esetben pedig nem.
Véleményem szerint nincs egyetlen indok sem, amely az ügyfél befektetői
kategóriából történő „kizárását” indokolná. Nem tűnik ki a jogalkotó célja sem, hogy
mit akart ezzel a változtatással elérni. A törvény nem tud adni egy általános ügyfél
fogalmat, jobb híján önmagával magyarázza, hogy ki minősül ügyfélnek. (Valójában
az ügyfél elnevezéssel sem értek egyet egy tőkepiaci ügyletben, mivel az ügyfél
kategória alapvetően, és elsődlegesen a közigazgatási jog területén használatos
kategória, amely önmagában is hierarchikus pozíciót sejtet, márpedig ilyen
ügyletekben alárendeltségről nem lehet szó.) De tulajdonképpen nem az elnevezés az
igazi probléma, hanem az, hogy a törvény nem ismeri el a befektetői státuszát, vagy
csak részlegesen, a befektető-védelmi szabályok érvényesülése szempontjából.
(Azt is lehetségesnek tartom, hogy a jogalkotót azáltal, hogy a befektetési
vállalkozással befektetési szolgáltatás igénybevételére irányuló szerződést kötő
személyt nem tekinti befektetőnek, olyan cél is vezérelhette, hogy közelítse a
fogyasztó kategóriájához. Ezek az anomáliák megítélésem szerint az egyes jogi
pozíciók, jogi státuszok téves értelmezésén alapulnak.)
49