MISKOLCI EGYETEM

észletekbe menően szabályozott közraktári szerződés miért ne minősülne tipikus,
nevesített szerződésnek. Ebben a felfogásomban az is közrejátszik, hogy a közraktári
szerződés a régi jogunkban a Kereskedelmi törvényben nevesített szerződéstípus
volt 305 Ennek megfelelően a tipikus, nevesített (nominát) szerződések csoportjába
azokat a szerződéseket sorolom, amelyeket a Polgári Törvénykönyvben vagy más
törvényben szabályoztak és nevesítettek.
Minden olyan szerződés, amely nem sorolható be a tipikus, nominát
szerződések családjába, megítélésem szerint atipikus szerződésnek minősül.
Az atipikus szerződések csoportja kétségtelenül jóval szerteágazóbb,
gyorsabban változó, bővülő kört képez, hiszen a piaci környezet állandó mozgásban,
fejlődésben van, ezért az üzleti élet szereplőinek az új jelenségekre új megoldásokat
kell kitalálniuk és alkalmazniuk, olyanokat, amelyek képesek a felmerülő új
igényeket kielégíteni és megfelelően rendezni. Ezért az atipikus szerződéseken belül
több alkategória különíthető el.
– Ide sorolnám mindenekelőtt az innominát szerződéseket. Innominát
szerződésnek minősülnek a jogszabályban szabályozott, de nem nevesített
szerződések, továbbá az olyan egyedi szerződések, amelyek a szerződő felek
konkrét, speciális üzleti érdekeinek, igényeinek kielégítésére szolgálnak.
– Az atipikus szerződéseken belül külön csoportba tartoznak megítélésem
szerint a jogszabályban nem szabályozott, de a gazdasági életben kialakult, széles
körben alkalmazott, gyakorlat által nevesített szerződések.
Végül pedig az atipikus szerződések körébe tartozónak tekintem a vegyes
szerződések csoportját. Az atipikus szerződéseken belül felosztás tekintetében a
kortárs szerzők közül Miskolczi-Bodnár Péter és Balásházy Mária felfogása áll
hozzám a legközelebb, akik az atipikus szerződéseken belül helyezik el a vegyes
szerződéseket.
305 Kt. 434-452.§
223