MISKOLCI EGYETEM

vagy pedig annyira elütnek a típusoktól, hogy csupán az általános kötelmi szabályok
és az esetenkénti ügyleti kikötések irányadó rájuk”. 256
A fejezet összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a kötelmi jog különös része
azokat a szabályokat foglalja magában, amelyek a kötelmek egyes keletkezési
alapjaihoz fűződnek. Ezek a keletkezési alapok azonban nem véglegesek, nem
alkotnak zárt kört, hanem ezeket a felek a szerződési szabadság következtében
érdekeiknek megfelelően szaporíthatják, újabb és újabb típusokat alkothatnak. A
kötelmi jog különös részének szabályai tehát csak azokhoz a kötelem keletkeztető
tényállásokhoz fűződnek, amelyek a leggyakoribbak, és amelyeknek szabályai már
intézményesültek (és amely tényállások ma is leginkább a római jog szerződési
kategóriáinak felelnek meg). Ezek a tipikus vagy nominát (nevesített) szerződések
csoportja. E szabályok azonban nem alkalmazhatók automatikusan olyan kötelmek
megítélésére, amelyek keletkezési alapja az intézményesen kialakult formáktól
eltérő, illetve ezeknek még nem intézményesült kapcsolódásából, kombinációjából
áll. 257 Korunk gyorsan változó viszonyainak, és új élethelyzeteinek rendezésére tehát
nem, vagy legalábbis nem mindig alkalmasak a letisztult, kódexbe merevedett
szerződéstípusok, ezért lehetünk tanúi a nevesítetlen, atipikus szerződések
térnyerésének, amelyek szabályai nem nyernek, vagy csak részlegesen nyernek
jogszabályi megfogalmazást. Ugyancsak tág teret szereztek azok a kötelmi
viszonyok, amelyek rendezésére nem elegendő egyetlen nevesített szerződéstípus
alkalmazása. Mindez pedig átvezet minket a vegyes szerződések kérdéskörébe.
256
Szladits Károly A magyar magánjog vázlata II. rész. Grill Károly Könyvkiadóvállalata
Budapest,1933.174. oldal
257 Dr. Villányi László: Kötelmi típusok. Vegyes szerződések. Magyar Magánjog IV. Kötelmi jog
Különös része (főszerkesztő: Dr. Szladits Károly). Grill Károly Könyvkiadó Vállalata Budapest
1942. (1. oldal)
204