MISKOLCI EGYETEM

I FEJEZET
????????????????????????????
1. A befektetési alapok szabályozása
A befektetési alapok a jól működő piacgazdaságok hatékony szereplői, a
felhalmozódott és szabaddá vált pénzeszközök összegyűjtésének, és a gazdaság
végkeringésébe történő újbóli bevezetésének egyik eszköze. A tőzsde mindig is a
nagybefektetők terepe, mozgástere volt, mely a józan kisbefektetők számára nem
jelenthet alternatívát pénzük befektetésére. A kisbefektetők számára az 1991. évi
LXIII. tv. teremtette meg ezt a rendkívül előnyös, biztonságos befektetési formát.
Legegyszerűbb megközelítésben a befektetési alapkezelő olyan cég, amely
összegyűjti a kisbefektetők kis pénzét, és ebből nagyban vásárol portfóliót, vagyis
több tucat értékpapír csomagot vagy ingatlant. Ezen belül aztán úgy változtatja az
egyes részvények, illetve más értékpapírok arányát, továbbá az ingatlanokat oly
módon adja bérbe, fejleszti, adja és veszi, hogy abból a legtöbb hozamot nyerje.
E befektetési formának tehát egyik legnagyobb előnye, a kiegyenlített
kockázatvállalás, mivel az egyes értékpapírok árfolyammozgásából, és az ingatlanok
piaci értékének ingadozásából adódó kockázat megoszlik a különböző
értékpapírokba, ingatlanokba történő befektetés és a résztulajdonosok nagy száma
miatt. Másik előny, hogy egy alapkezelő társaság keretében szakemberek végzik ezt
a munkát – az alap nevében, de a befektető érdekeinek megfelelően, az elérhető
legnagyobb hozam biztosítása végett –, megfelelő információ és szaktudás
birtokában. Harmadik előny, hogy a törvény szigorú, garanciális szabályokat állít fel
a kisbefektetők érdekeinek védelmében.
A befektetési alapok intézményének megteremtése tehát olyan befektetési
formát kínált, amely elsősorban a kisbefektetők megtakarításainak összegyűjtését,
koncentrálását célozta. Előnyét a kockázatmegosztás valamint az alapkezelő
szaktudása és megfelelő tőkepiaci információ mennyiség birtokában lebonyolított
befektetési műveletei képezték. A befektetési alapokra vonatkozó jogszabály – mint
171