MISKOLCI EGYETEM

szolgáltatás együttes nyújtása, ideértve az óvadék kezelésével összefüggő
szolgáltatásokat.
E tevékenységek fogalmi meghatározását az tette szükségessé, hogy a jövőben
a Tőkepiaci törvényben szabályozott alanyok letéti szolgáltatásaira egyöntetűen a
Bszt-ben előírtakat kell alkalmazni.
1. A letét polgári jogi szabályozása
1.1. A letét általános alakzata
A letéti szerződés 161 alapján a letéteményes a letevő által rábízott ingó dolog időleges
megőrzésére vállal kötelezettséget.
Régi jogunkban az uralkodó felfogás szerint a letét – a római jogi
hagyományokhoz híven – reálszerződésnek minősült. Ezt azonban már a háborút
megelőzően is sokan vitatták 162 , majd a későbbiekben el is halt ez a felfogás és
napjainkban már egyértelműen a konszenzuál szerződések körébe sorolják, amiből az
következik, hogy a szerződés létrejöttéhez nincs szükség a dolog tényleges átadására.
A Ptk. törvényi fogalma sem átadott dolog megőrzéséről szól, hanem rábízott dolog
megőrzéséről rendelkezik. „A konszenuál szerződési jellegből adódó problémákat a
Ptk. úgy oldja meg, hogy ha a szerződés megkötése és a dolog átvétele nem esik
161 Ptk.462.§ A Javaslat átfogalmazza a letéti szerződés fogalmát, mely szerint „a letéti szerződés
alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés
megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díj fizetésére köteles.”6:362.§ Ez az átírás érdemi
változást véleményem szerint nem jelent, viszont a „rábízott dolog”, mint a jogviszony közvetett
tárgya meghatározásának az elvetése viszont fontos jellegzetességtől fosztja meg e szerződéstípust.
162 „Ha egyes szerződési kategóriák körében a forgalmi felfogás oly lényeges átalakulása, amelynél
fogva a konszenzuális elvet akár csak ügyletértelmező szabály erejére lehetne emelni, talán nem is
következett be, egy tekintetben a reálszerződési elmélet mindenesetre indokolatlan túlzással jár. Ez
a túlzás abban van, hogy a konszezuális kölcsön, letét, stb. lehetőségét kényszerítő szabály erejével
zárja ki. Az általános szerződési szabadság elvének és a kötelmi jogi típuskötetlenség gondolatának
ezt az áttörését semmi nem indokolja. Miért ne állapodhatnának meg a felek még kifejezett
szerződési kikötéssel sem végleges szerződési kötöttség erejével arra nézve, hogy a fél a jövőben a
megőrzésre köteles lesz? A letét körében a tilalom annál inkább céltalan, mert ugyanazt a gazdasági
eredményt a megbízás formájában a felek akadály nélkül létrehozhatják…” Villányi László:
Ügyvitel. In: Magyar magánjog IV. Kötelmi jog Különös része (szerkesztette: Szladits Károly )
Grill Károly Könyvkiadó Vállalata Budapest, 1942. 698. oldal
127