értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Adatok a biodegradábilis anyagokkal történő porcfelszín képzés 

problematikájához 

Állatkísérletek az autológ osteochondralis mozaikplasztika 

donorterületeinek kitöltésével 

Humán gyakorlatban szerzett tapasztalatok osteoinduktív 

típusú biodegradábilis anyaggal 

Doktori tézisek: Dr. Bartha Lajos 

Semmelweis Egyetem 

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola 

Témavezető: Prof. Dr. Hangody László egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 

A Szigorlati Bizottság elnöke: Dr. Monos Emil egyetemi tanár az MTA doktora 

A Szigorlati bizottság tagjai: 

Dr. Lakatos Péter egyetemi tanár, 

Dr. Tihanyi József egyetemi tanár 

Hivatalos bírálók: Dr Bucsi László egyetemi docens 

Dr. Gáspár Levente egyetemi docens 

Budapest 

2008

Tartalom 

1. Bevezetés..............................................................................3 

2. Porcfelszínképzés ( irodalmi áttekintés )..........................5 

2.1. Hagyományos porcfelszínképző technikák..........................7 

2.1.1. Debridement ( kitisztítás )....................................................7 

2.1.2. Pridie felfúrás.......................................................................8 

2.1.3. Abráziós artroplasztika.........................................................9 

2.1.4. „Microfracture” technika...................................................10 

2.2. Modern felszínképző eljárások..........................................11 

2.2.1. Periosteum átültetés...........................................................11 

2.2.2. Perichondrium átültetés.....................................................12 

2.2.3. Ostechondralis allograftok.................................................12 

2.2.4. Autolog porcsejt átültetés................................................16 

2.2.5. Osteochondralis autograftok..............................................20 

3. Célkitűzések......................................................................25 

4. Kísérletes munka.............................................................26 

4.1. Állatkísérletek....................................................................27 

4.1.1. Anyag és módszer............................................................27 

4.1.2. Eredmények.....................................................................31 

4.1.2.1. Makroszkópos megfigyelések............................................31 

4.1.2.2. Hisztológiai eredmények...................................................33 

4.1.3. Megbeszélés......................................................................40 

4.2. Állatkísérleteken alapuló klinikai kutatás: „pilot study”..42 

4.2.1. Anyag és módszer.............................................................43 

4.2.2. Klinikai vizsgálataink eredményei....................................50 

1

4.2.3. Klinikai kutatás megbeszélése...........................................55 

5. Következtetések................................................................58 

5.1. Állatkísérleteink következtetése.......................................58 

5.2. Klinikai kutatásaink következtetései.................................59 

6. Megállapítások.................................................................61 

7 Köszönetnyilvánítás......................................................... 33 

8.1 A disszertáció témájával kapcsolatos közleményeim....82 

8.2. A disszertáció témájával kapcsolatos előadások...........83 

8.3.1. Összefoglaló.......................................................................84 

8.3.2. Angol nyelvű összefoglaló.................................................85 

Rövidítések jegyzéke 

CPM - controlled passive motion 

ECM - extra celluláris mátrix 

GAG - glükózaminoglikán 

IL - interleukin 

MACI - matrix associated chondrocyte implantation 

MACT - matrix associated chondrocyte transplantation 

PG - proteoglikán 

PEOT - polyethylene oxyd terephtalate 

PGT - polybutilene terephtalate 

PEOT/PGT -Blokk-PolyActive B 

2

Bevezetés 

Az ízületi terhelőfelszíneket borító, teherbíró, biomechanikai szempontból igen szilárd 

hyalin porc felnőttkorban nem képes regenerálódni. Az alapállományba önmagukat 

bezáró érett chondrocyták a porcsérülést követően osztódásra csak nagyon rövid ideig – 

mintegy 10-14 napig – képesek, s ez idő alatt is csak korlátozott mértékben. A 

differenciált ízületi porc molekuláris és szupramolekuláris szerkezetének 

megismerésében a biokémikusok és morfológusok munkáinak köszönhetően jelentős 

haladás történt az elmúlt években 1),2),3) . Ezek közül a legfontosabbak: 

- Az egyes zónákba (felületes, intermedier, mély, mineralizált) tagozódott chondrocyták 

alakja, extracellularis mátrix (ECM) termelő képessége különböző. A porc 

ellenállóképességéért és több más biomechanikai sajátságért az ECM felelős. Az ízületi 

porc ECM mind összetétel, mind strukturális szempontból heterogén. A helikális 

felépítésű glükózaminoglikán (GAG) molekulák közül a hialuronsav kitüntetett szerepet 

játszik, mert számos (20-40) nagyméretű, erősen hidratált proteoglikán (PG) molekulát, 

az aggrekánt kapcsolja össze szupramolekuláris aggregátummá. Az aggrekán 

oldalláncait kondroitin- és keratánszulfát molekulák képezik. Ezeknek a GAG 

molekuláknak az aránya az életkor során változik az aggrekánon belül - idős korban 

fokozódik a keratánszulfát mennyisége. A PG aggregátumok töltik ki a kollagén 

fibrillumok közötti teret, és tartják fent a kollagén struktúra rendezett szerkezetét. 4) 

- Az aggrekán molekulákat és azok aggregátumait az ízületi porc „lengéscsillapítóinak” 

tartják. Ha lokális koncentrációjuk csökken, a kollagén váz sérül, majd összeroppan, 

ami a degeneratív folyamat felgyorsulásához, végül a porc pusztulásához vezet. Az 

aggrekán molekulák „turnover” ideje felnőtt emberekben 20-25 év. Az ember 

térdízületi, vagy csípőízületi porcaiban, átlagban 12–18 MPa nyomóerőt kell elviselni, 

nem számítva ide a szélsőségesen nagy terheléseket. Finn kutatók – Helminen és mtsai, 

1987-ben – mutatták ki állatkísérletekben, hogy közepes terhelés hatására fokozódik az 

aggrekán molekulák lokális koncentrációja, és ez által javulnak az ízületi porc 

biomechanikai paraméterei, túlzott terhelés viszont ellentétes hatású. 5) A 

kölcsönhatások közül kiemelendő a kollagén és a proteoglikán molekulák közötti (nem 

kovalens, nem ionos) fehérje-fehérje kölcsönhatás, valamint a kollagén fibrillumok és a 

3

PG molekulák GAG oldalláncai közötti ionos kölcsönhatás. Az utóbbi kölcsönhatás 

magyarázza azt a megfigyelést, hogy a porc ECM-ban a GAG molekulák és a kollagén 

rostok egymáshoz viszonyítva párhuzamosan rendeződnek. 2) 

- Az érmentes porc ECM több alkotójáról mutatták ki, hogy a porcból (trauma vagy 

gyulladás hatására) kiszabadulva autoantigénként viselkedhetnek, és rheumatoid 

arthritist provokálhatnak. 8) 

Az ízületi terhelő felszínek teljes vastagságú defektusainak kezelése a mindennapi 

ortopédiai gyakorlat egyik legnagyobb kihívása. A porcsérülést követő regeneráció a 

subchondralis corticalis berepedésein keresztül megnyíló spongiosa pluripotens 

mesenchymalis sejtjeiből történik. Ez a reparáció érbetörés → alvadékképződés→ 

kötőszövet benövés → fibrózus metaplázia → reparatív rostos porc kialakulás révén 

képezi a szervezet spontán regenerációs kísérletét. Hatásfokában igen gyenge folyamat, 

mivel soha nem képződik összefüggő és kielégítő vastagságú csúszófelület, valamint a 

reparatív rostos porc biomechanikai értéke igen gyenge, minősége nem felel meg a 

terhelőfelszíni igénybevételnek. 

Tradicionális felszínképző eljárások mellett az elmúlt két évtizedben számos új technika 

látott napvilágot, melyek célja hyalin vagy hyalin jellegű porcfelszín létrehozása a 

károsodott területen. Alapkutatási adatok, kísérleti eredmények és preklinikai 

értékelések elősegítették a “microfracture” technika és az autológ osteochondralis 

mozaikplasztika széleskörű klinikai elterjedését. Ezen két népszerű felszínképző eljárás 

mellett az autológ chondrocyta beültetés tűnik hatékony módszernek a porcdefektusok 

kezelésére. 

Az ízületi terhelő felszínek károsodásainak hatékony kezelése, továbbra is kihívás a 

mozgásszervi sebészek számára. Az egyik leggyakoribb ortopéd sebészeti beavatkozás a 

térd illetőleg a csípőízület protetikai megoldása, mely a súlyos degeneratív 

porcbántalmak utolsó műtéti lehetősége. Annak ellenére, hogy az endoprothetizálás 

eredményei egyre jobbak, változatlanul vannak komoly veszélyei. (steril, ill. szeptikus 

lazulás; posztoperatív kontraktúrák; az ízfelszínek körüli lágyrészek okozta maradvány 

panaszok, meszesedés, stb.) Természetes az a törekvés, hogy a porckárosodásoknak 

még a degeneratív folyamatok kialakulását megelőző stádiumában az eredeti 

csúszófelszín minőségével azonos, vagy hasonló minőségben rekonstruáljuk az 

4

ízfelszínt. Ezzel a későbbi súlyos degeneratív folyamatok progresszióját lassíthatjuk, 

késleltethetjük a definitív elváltozásokat. 

Az artrózis megelőzése érdekében az utóbbi évtizedekben különösen intenzív 

kutatómunka folyik a teljes vastagságú porc defektusok hyalinporc minőségű pótlásának 

kidolgozására. Munkám az aktuális felszínképző eljárásokról ad rövid áttekintést és 

összefoglalja a porcfelszínképzés közelmúltban elért eredményeit, ismertetem saját 

állatkísérleteimet, valamint klinikai kísérleteinket. 

Porcfelszínképzés ( irodalmi áttekintés ) 

Az artrózis prevenciója, illetve a súlyos kopásos degeneratív folyamatok megelőzésének 

igénye irányította a sebészek figyelmét a porcfelszín károsodások kezelésének 

jelentőségére. 

Régi felismerése a mozgásszervi problémákat gyógyító szakembereknek, hogy az ízületi 

felszíneket borító porcréteg károsodása alig, vagy nehezen befolyásolható, folyamatosan 

romló állapotot eredményez. A folyamat előrehaladtával az ízület szinte összes képletét 

érintő kiterjedt károsodás – az osteoarthritis, vagy más néven arthrosis –jellemző. 9) 

Erről a korai felismerésről tanúskodik Sir William Henry Hunter 1743-ban a tett 

megállapítása is: “From Hippocrates to the present age, it is universally allowed that 

ulcerated cartilage is a troublesome thing and that once destroyed it is not repaired” 

(Hippocrates kora óta mindmáig általánosan elismert, hogy a fekélyes porc nagy bajt 

okoz, és nem gyógyul meg 145. ) Az előbbi mondat különös hangsúlyt kap azokban az 

esetekben, amikor egyebekben ép viszonyok között az ízületi porcboríték egy jól 

körülhatárolt részén alakul ki súlyos porckárosodás. Ez tulajdonképpen a mindennapi 

mozgásszervi sebészeti gyakorlat során az egyik leggyakrabban észlelt ízületen belüli 

károsodás. Az ízület belsejének minimál invazív technikával artroszkópiával, majd 

újabban MRI diagnosztikával történő vizsgálati lehetősége kiszélesítette az ortopédia és 

a baleseti sebészeti diagnosztikai és terápiás lehetőségeit. Egyre gyakrabban van 

lehetőségünk a porckárosodásokat az előbbiekben már említett viszonylag korai 

stádiumban észlelni és - köszönhetően az artroszkópos technika és eszköztár 

fejlődésének - kezelni is. Kulcskérdéssé vált tehát, hogy a körülírt súlyos 

porckárosodások minél hatékonyabb kezelési lehetőségeket kapjanak. Ez megkívánná, 

5

hogy az elpusztult terhelő felszíni csúszófelület helyén az eredeti ízületi üvegporc 

minőségével azonos, vagy hasonló csúszófelületet alakítsunk ki. 10),11) 

Porcfelszín képző eljárásoknak nevezzük azokat a sebészeti tevékenységeket, amelyek a 

károsodott porcfelszín helyén történő regenerátum kialakítására törekednek. Alapvetően 

két fő csoportba sorolhatók az ilyen típusú műtéti beavatkozások. 

Hagyományos porcfelszín képző technikák az időben korábban kialakult sebészeti 

eljárások összefoglaló neve, melyekben a károsodott részek eltávolításán túl a 

természetes regeneratív folyamatokat próbálják támogatni, hatékonyabbá tenni.. 10),11) A 

szervezet spontán regenerációs törekvését segítik azzal, hogy a subchondralis spongiosa 

csontvelő tartalmából mesenchymalis őssejteket mobilizálnak az ízületi felszín felé. 

Ezek az őssejtek képesek szaporodásra, és arra is, hogy kötőszöveti reakcióval 

reagáljanak, ami viszont a fibrózus metaplázia útján reparatív rostos porc képződéséhez 

vezethet. 

Ezek eredményeképpen kötőszövetes, jobb esetben rostos porc típusú regenerátum 

keletkezik, amely szerényebb biomechanikai értéke miatt rosszabb erőelnyelőként 

működik, tehát hosszú távon nem teljesíti azokat az elvárásokat melyeknek a porcszövet 

megfelel. Hosszú ideig az ortopéd sebészek mégis ennek a spontán reparációs 

folyamatnak az előmozdításában látták az egyetlen esélyt egy valamelyest elfogadható 

felszínképzés céljára. 

Több évtized szerény eredményei azonban arra ösztönözték a kutatókat, hogy 

megkíséreljenek a defektus területén hyalin vagy legalábbis hyalin jellegű 

csúszófelszínt létrehozni. Az elmúlt 20 év jelentős kutatási eredményeinek 

köszönhetően azonban létrejöttek azok az új kezelési eljárások is, melyeknek célja az 

eredeti csúszófelszínt megközelítő vagy sajátosságaiban ahhoz hasonló minőségű, 

vastagságú és stabilitású hyalinporc jellegű regenerátum létrehozása. Bár az eljárások 

többségének több évtizedes múltja van, mégis érdemi klinikai alkalmazásuk ideje 

alapján modern porcfelszín képző eljárások néven foglalhatjuk össze ezeket a műtéti 

technikákat. 11),12),13) 

6

2.1. Hagyományos porcfelszín képző technikák 

2.1.1. Debridement ( kitisztítás ) 

Ez olyan eljárás, melynek célja nem a porcfelszín képzése. Magnusson írta le a 

módszert, mely feltárással végzett műtét a károsodott felszínek instabil részeinek, és 

a már levált darabok eltávolításából, a felrakódások levéséséből, a gyulladt 

ízbelhártya eltávolításából áll. Ezt a beavatkozást a porckárosodások egy viszonylag 

késői stádiumában végezték. A műtét az ízület széles feltárásával történt, igen 

szerény és rövid ideig tartó javulást eredményezett, elve az volt, hogy a későbbi a 

reaktív synovitis csökkenjen. A műtétnek porcfelszín rekonstrukcióra törekvő 

tartalma nem volt. 11),12) A feltárás okozta invazivitás, valamint az eredmény gyenge 

hatásfoka miatt hamar kiment a napi gyakorlatból. 14) 

Az artroszkópia terjedésével, valamint az ízületi tükrözés során végzett fiziológiás 

sóval történő átöblítés kedvező hatásait tapasztalva, a minimál invazív behatolással 

a módszer újraéledt. 11),12) Az artroszkópos shaverrel végzett debridement neves 

szerzők, szerint mint Jackson, Bert, Baumgartner, Timoney, Rand kedvező 

eredménnyel járnak. 1988 és 1999 között 52-68% közötti jó eredményeikről 

számoltak be Napjainkban a feltárással önállóan végzett debridement nem ajánlott. 

Talán ezért is van az, hogy az Egyesült Államok biztosítóinak többsége az ízületi 

feltárással végzett debridementet önmagában már nem téríti. 14),15),16),17) Mégsem 

szabad elfeledkezzünk róla, mert csaknem mindegyik korszerű porcfelszín képző 

eljárás bevezető lépéseként, valamint artroszkópos műtétek során is kísérő 

beavatkozásként szerepel. Biomechanikai korrekciók, osteotomiák, sőt meniszkusz 

sérülések miatt végzett beavatkozások során is gyakori az egy időben végzett 

artroszkópos debridement. 11),12) 

7

2.1.2. Pridie felfúrás 

A Pridie technika az első olyan műtéti beavatkozás melynek kimondott célja volt, 

hogy a debridementet követően a terhelő felszínen rostos porcképződést indítson el. 

Ez a spontán regenerációnak elvén alapult a porcfosztott csontfelületeken a 

létrehozott furatokon keresztül (1,5–5,0 mm) a subchondralis térből ízületi 

bevérzések alakulnak ki. A szivárgó vérzéssel pluripotens mesenchymális őssejtek a 

felszínen megtelepedve regenerátumot képeznek, amely fibrózus metaplázia útján 

rostos porcot kialakítva az elpusztult csúszó felszínt helyettesítik. Sajnos 

mennyiségében és minőségében sem elegendő az így keletkezett reparatív szövet, 

mely egy vékony, gyenge minőségű és szigetszerű elrendezésben létrejövő rostos 

porc kialakítását eredményezi. A Pridie féle felfúrással az a cél, hogy a felszínre 

merőlegesen kialakított furatok segítségével megnövekvő ízületi bevérzés fokozza a 

reparatív sejtinváziót. 18,19 Meg kell említeni ennek a módszernek a subchondralis tér 

dekompresszióját eredményező hatását is mely a furcsatornáknak köszönhetően 

valósul meg. A subchondralis kortikálist ért sérülések és mikrotraumák, a 

spongiosus állományban contusiókat, bevérzéseket, oedemát, intraosseális 

nyomásfokozódást (bone bruise) eredményeznek. Ezek az elváltozások jól láthatóak 

MRI felvételeken is. A Pridie féle felfúrások dekomprimáló hatása 

fájdalomcsökkenést eredményezhet. Sajnos ez az effektus csak átmeneti mivel a 

csatornák elzáródnak s egyebekben pedig nem nyújtanak megfelelő hatásfokú 

csúszófelszín képzést. Lanny Johnson munkáiból tudjuk, hogy a porcdegeneráció 

során a már csökkenő biomechanikai értékű porcfelület nem képes kellő mechanikai 

védelmet nyújtani a subchondralis csontnak s így az sclerosissal reagál az extrém 

erőbehatásokra. Ilyenformán egy subchondralis sequester réteg keletkezik. Ez, mint 

halott szövet nem alkalmas felület a Pridie csatornákon keresztül benövő kötőszövet 

ill. reparatív rostos porc megtapadására. A műtéti technika nem javít a teljes 

vastagságú pordefektusok prognózisán, csupán átmeneti panasz és 

fájdalomcsökkenést eredményez. Másik hátránya az eljárásnak, hogy a relatíve 

vastag és mély fúrt csatornák oly mértékben gyengíthetik meg a subchondralis 

csontfelületet, hogy jelentősebb erőbehatásoknak megfelelően az beroppanhat s így 

8

kevésbé kongruens ízfelszín jöhet létre Az eljárást kompromisszumként is egyre 

ritkábban alkalmazzák így visszaszorul a gyakorlatból. 11,12,19 

2.1.3. Abráziós artroplasztika 

Lanny Johnson tevékenysége mérföldkő volt a porcfelszínképző eljárások 

kutatásában. Szövettani vizsgálatai során azt észlelte, hogy a felfúrások 

következtében létrejövő mesenchymális sejtinvázió egy reparatív szövetet hoz létre. 

Ez a regenerátum viszont nem képes megtapadni és összefüggő felületi 

porcborítékká összeállni a kortikális réteg felszínén. Ennek oka a terhelő felületeken 

a degeneratív elváltozások következtében létrejött sequester réteg. A Lanny Johnson 

által kifejlesztett abráziós artroplasztikának az a lényege, hogy ezt a necrotikus 

csontréteget artroszkópos gömbmaró segítségével lehántja, felfrissíti. A gömbmaró 

által a cortikálison létrehozott sérülések, vérzés forrásai lesznek 20,21 és az így 

létrehozott egyenetlenségben a regenerátum jobban és összefüggően megtapad. 

Johnson szerint a Pridie féle felfúrás sérti a szubkondrális csont integritását, az 

abráziós artroplasztika viszont nem. Az új eljáráshoz megfelelő műszert is 

szerkesztett. A károsodott felszínek eltávolításához, synovectomiához és 

szalagcsonkok reszekciójához már korábban kifejlesztett oszcilláló és 

forgómotorokhoz új feltéteket szerkesztett, amelyek egy gömbmaró segítségével 

mind az alap polírozására mind pedig a gödrök bemarására alkalmasak. A technika 

először a sequester réteget távolítja el, majd helyenkénti corticalis áttöréssel 

pontszerű vérzéseket idéz elő a subchondralis csontfelületen. 

A kitűnő kísérleti eredményeket a klinikum nem igazolta. Friedman, Johnson, Bert, 

valamint Rand, 50-77% közötti eredményekről számoltak be 1986 és 1991 

között. 11,12,17,20,21 Az eljárás további hátránya, hogy a beavatkozás során sérülnek a 

görbült felszínek is, ez további kopásos degeneratív folyamatok oka lehet. A kutatók 

ezért tovább keresték a lehetőséget hagyományos porcfelszín képző technikák 

fejlesztésére, a spontán regenerációs lehetőség javítására 

9

2.1.4. „ Microfracture” technika 

Az abráziós artroplasztika során megfigyelt, de minimális mennyiségben képződő, a 

szervezet saját erejéből zajló reparatív folyamatok hatásfokát javító kutatások 

tovább folytak. A cél változatlanul egy hatékonyabb felszínképzés biztosítása volt. 

Az abráziós artroplasztika sikertelensége több kutató elképzelését módosította a 

spontán regeneráció elősegítésével kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy a siker kulcsa a 

sequester réteg eltávolítása helyett inkább a subchondralis velőűr és az ízületi üreg 

közötti minél tökéletesebb kontaktusteremtés. Ennek révén a regenerátum a defektus 

területén nagyobb százalékban törhet be s jobb az esély az összefüggő csúszófelszín 

létrehozására. Ugyanakkor a csontfelszín kezelése vonatkozásában a felszínes 

corticalis értéktelensége mellett nagyobb jelentőséget kapott a szivacsos 

csontszerkezet megkímélése. 

Richard J. Steadman és munkacsoportja hozta létre a „microfracture” technikát. 

Lényege, hogy az abrasiós artroplasztikából ismert módon összetöri a kevésbé 

életképes felületi sequester réteget, majd a felszínre egymástól 3-4 mm re lévő 

merőleges lyukakat ejt egy éles árral. További előnye az abráziós artroplasztikával 

és a Pridie féle felfúrással szemben, hogy felszínen ejtett lyukak elkészítésekor nem 

jön létre káros hőhatás, és jól vérző, felszínt eredményez. A lyukak árral való 

kialakításakor létrejövő sugár irányú repedések is fokozzák a vérzést, növelik a 

felületet, ezáltal kedvező feltételeket teremtenek a regenerátum megtapadásához. 

Nyolc hetes tehermentesítés, majd négy hetes részterhelés szükséges a posztoperatív 

szakban. A hagyományos porcképző eljárásokhoz képest jobb, magasabb kollagén 

tartalmú rostos porcfelület jön létre, ugyanakkor ennek a csúszófelszínnek a 

biomechanikai tulajdonságai is jelentősen elmaradnak az üvegporc sajátosságaitól. 

Erőelnyelő képessége gyengébb a hyalinporcénál, ezért lényegesen sérülékenyebb a 

létrejövő felület. 22 Mégis, a módszer előnye, hogy technikailag egyszerű, és 

artroszkópos kivitelezhetősége miatt széles körben alkalmazható. Eredményeként 

ugyan nem üvegporcszerű csúszófelület jön létre, kiterjedt degeneratív elváltozások 

és már előrehaladott arthrosis esetén is végezhető az eljárás. 11,12,22 Ma ez a 

hagyományos porcfelszínképző eljárások közül a leggyakrabban alkalmazott 

10

technika. A történelem ismételte önmagát. Richard J. Steadman elődjéhez, Lanny 

Johnsonhoz hasonlóan úgy vélte módszeréről, hogy akár hyalin minőségű porcot 

eredményezhet. Sajnos ez a „microfracture” esetében sem bizonyult igaznak. A 

kiváltott regenerációs válasz itt sem haladta meg a rostos porc minőségét. A 

módszer azonban előrelépést jelentett, mivel a regenerátum kiterjedtsége a 

korábbiaknál szélesebb és összefüggőbb volt. 

2.2. Modern felszínképző eljárások 

2.2.1. Periosteum átültetés 

Rubak 1982 ben nyúl modellen ért el neochondrogenezist az átültetett szabad 

periostealis lebeny pluripotens sejteket is tartalmazó kambiumrétegének 

köszönhetően. Ezek a mesenchymális őssejtekhez hasonlóan tartalmaznak 

multipotens sejteket. O’Driscoll, Niedermann, Homminga kedvező állatkísérletes 

eredményekről számoltak be 23,24,25,26 

A klinikai felhasználás viszont már szerényebb tapasztalatokat mutatott. Nem terjedt 

el a gyakorlatban. O’Driscoll, Salter, Alfredson, Lorentzon publikációikban 

egyetértettek abban, hogy a posztoperatív szakban végzett passzív mozgatás 9,10,24,27 

(Controlled passive motion, CPM) fontos szerepet játszik a műtét 

eredményességében. Az eljárás szövődményei között leírták a transzplantátum 

leválását, kalcifikációját. A módszer legjelentősebb hátránya az, hogy az 

újdonképzett felszín puha marad. Hátrányainak köszönhetően a módszer nem terjedt 

el, alig ment át a klinikumba. Hangody saját műtéti tapasztalatai alapján csak a 

12, 28 

patella kiterjedt degenerációi esetén tartja elfogadhatónak. 

11

2.2.2. Perichondrium átültetés 

Coutts nyulakon és Bruns birkákon végzett kísérleteket. Homminga 1992-ben 

publikált 10,11,12,29,30 alapkutatásait követően szerény klinikai tapasztalatokról 

számolt be. A korai eredményeik mérsékelt sikereket mutattak. Néhány esetben 

sikerült hyalinszerű csúszófelszínt kialakítani, de az esetek nagyobb részében 

lebenyleválás, kalcifikáció, ill. értéktelen kötőszöveti reakció eredményezték az 

eljárás kudarcát. A technika hátránya, hogy a perichondrium nehezen varrható, 31 ez 

komoly műtéttechnikai nehézségeket is okozhat. Ritsula munkacsoportja 1994 ben 

közölt tanulmányában a periosteum és a perichondrium átültetést hasonlították 

össze, közepes eredményről számoltak be 32 . A módszer nem terjedt el. 

2.2.3. Osteochondralis allograftok 

Ez a legnagyobb klinikai múlttal és tapasztalatokkal bíró porcfelszínképző eljárás. 

1908-ban Lexer számolt be friss osteochondralis allograftokkal teljes, vagy fél ízület 

átűltetéséről. 33 Sajnos szeptikus komplikációk és kilökődéses reakciók miatt kudarc 

jellemezte az eredményeket. A sikertelenség hátterében az immunológiai, 

infectológiai problémák és a szövettipizálás hiánya álltak, melyek a körülmények és 

a tudomány állása miatt ma már érthetőek. Vagy két tucat, teljes sikertelenséggel 

járó esetet közöltek le, melyek miatt hosszú időre háttérbe szorult a módszer. Az 

utóbbi 30 évben Convery, Garett, Mankin, Friedländer és Gross 34,35,36,37,38 

publikációiban friss osteochondralis allograftok sikeréről számoltak be. Gross 30 

éves átültetések eredményeit publikálva igazolta friss osteochondralis allograftokon 

chondrocyták egy részének túlélését. 39 

Kezdetben a fagyasztott allograftok felé fordult a kutatók érdeklődése, de utóbb 

bizonyítást nyert, hogy kizárólag a 72 órán belül beültetett friss allograftok 40 múlják 

felül jelentősen a fagyasztott graftokkal elért eredményeket. Tomford közölte az 

ezzel kapcsolatos tapasztalatait. Hazánkban fagyasztott és tartósított allograftokról 

Bakay és Csönge 41 publikált. A Semmelweis Egyetem Ortopéd Klinikáján Szendrői 

12

és Antal végezett sikeres allograft átültetéseket, nagy csonthiányok pótlására 

tumoros betegeknél. Egy esetükben csonttumor miatt végzett lateralis femur 

condylus átültetést követően 15 évvel később jól vascularizált élő csontszöveten 

rostos porcot igazolt a szövettani vizsgálat az oltvány felszínén. 

1. ábra: az allograft szövettani képén részben elhalt vascularizált csontszövet a felszínen 

rostos porccal (HE,40 X) 

Az erről tanúskodó biopsziás anyagot artroszkóposan a beteg meniscus sérülésének 

műtéte során vettük ki 15 évvel az implantációt követően. ( 1. ábra) 

Az allograft felszínén kimutatott rostos porc túlélésének bizonyítása rendkívül 

nehéz, mert ilyen késői anyag biopsziás mintavétele szinte alig lehetséges. 

13

2. ábra: az allograft szövettani képén a csontgerendák szélein inactív osteoblastok 

bezáródva osteocyták, a csontgerendák közt dúsan vascularizált laza kötőszövet (HE 250 x) 

Ez az eredmény is azt igazolta, hogy az allograft formájában átültetett hyalinporc az 

esetek zömében, hosszú távon fibrózus átalakuláson megy át és az üvegporcra 

jellemző tulajdonságok elég hamar, már hónapok alatt elveszhetnek. (3. és 4. ábra) 

14

3. ábra: Átültetett lateralis femur condylus allograft felszíne 15 évvel a műtét után az 

artroszkópos képen a felszínen túlélő vékony, szakadozott inkomplett rostos porcréteg 

4. ábra: az allograft felpuhult, inhomogén egyenetlen, fragmentált porccal fedett képe 15 

évvel a transzplantáció után lateralis compartment artroszkópos felvétele 

15

A műtétek előkészítésekor, gondolni kell arra, hogy az oltvány csontrészének 

spongiosus üregeiben lévő sejtes elemek jelentős antigenitással rendelkeznek. A 

sejtszám bőséges átmosással minimálisra csökkenthető. 12,39,41 A chondrocyták, bár 

hasonló antigenitással bírnak, mivel intercelluláris mátrixba ágyazottak, kevésbé 

váltanak ki immunválaszt. A módszer egyik hátránya, hogy a graft csontrészének 

átépülése lassú ezért hosszú tehermentesítést, illetve részleges tehermentesítést 

igényel, (a rehabilitációs idő 6-12 hónap) Nehézségekbe ütközhet ennél a 

módszernél a megfelelő méretű és alakú graft kiválasztása. Egyéb rizikótényezők is 

vannak, ilyen a virális transzmisszió még akkor is, ha csak 1:300 000 az esélye. 

(hepatitis, HIV, slow vírusok) Az általános vélemény az allograftokról, hogy ezek 

csak nagy anyaghiánnyal járó laesiók pótlásánál létjogosultak. A masszív 

osteochondralis defektusoknál, a modulár rendszerű endoprotetikai lehetőségeken 

kívül, a strukturális szerepet betöltő nagyméretű osteochondralis allograftok 

jelentenek napjainkban is lehetőséget a csonthiány pótlására. Hangsúlyozandó 

továbbá, hogy a ma elfogadott álláspont szerint kizárólag a friss allograftok esetében 

számíthatunk a porcszövet hosszabb távú túlélésére. Az Egyesült Államokban ez a 

módszer lényegesen szélesebb körben terjedt el, mint Európában. Az allograftok 

alkalmazásának terjedését segíti az egyre több központban létrehozott 

szövetbankokra épülő hálózat. 

2.2.4. Autológ porcsejt átültetés 

Az autológ sejtek átültetése újabb és széles teret nyerő általános fejlődési irányt is 

tükröző eljárás. Ilyen az autológ porcsejtek szaporításának módszere is. Az 

orvostudomány számos területén találkozhatunk olyan szövetrekonstrukciós 

eljárásokkal, melyek során a szervezetből származó saját sejtek szaporításával, vagy 

őssejtek felhasználásával autológ szövet-transzplantációra nyílik lehetőség. 

Minimális porcszövet biopsziával való kivételét követően megfelelő körülmények 

között autológ porcszövet előállítására van lehetőség. Az első lépés egy 

artroszkópos vizsgálat, mely azon túl, hogy ellenőrzi az indikációs körben 

meghatározott feltételeket (körülírt teljes vastagságú porcdefektus, egyebekben 

egészséges porcfelszínekkel), lehetőséget biztosít a beteg saját hyalin porcából 

16

történő mintavételre. A femur medialis condylus, felső széléről néhány 

köbmilliméternyi porcot távolítanak el egy speciális eszközzel és azt zárt 

rendszerben egy laboratóriumba küldik. Itt az alapállomány enzimatikus bontása 

után a chondrocytákat dedifferenciálódásra és szaporodásra bírják, majd az aktivált 

chondrocytákat tartalmazó szuszpenziót visszaküldik az ellátó intézménynek. Itt 

újabb – most már nyitott műtét során – megtörténik az implantáció. A defektus éles 

szélű kimetszése és alapjának óvatos feltisztítása után a pes anserinus alól és elől a 

porcfosztott területtel azonos méretű szabad periosteum lebenyt nyernek kíméletes 

tompa preparálással. Ezt 6/0-ás felszívódó fonallal bevarrják a defektus fölé úgy, 

hogy az a kambiumréteggel lefelé nézve vízzáró fedést biztosítson. Ezt a folyadékot 

át nem eresztő fedést a varratsor mentén frissen centrifugált autológ 

fibrinragasztóval biztosítják. Utolsó lépésként injektálják a chondrocyta tenyészetet 

a periosteum alá. Az utókezelésben hosszú 8-12 hetes teljes tehermentesítés és 

azonnali folytonos passzív mozgatás (CPM) játsszák a fő szerepet. 

Petersen által vezetett svéd munkacsoport számolt be először autológ chondrocyta 

transzplantáció klinikai alkalmazásáról. 43,44,45,46,47, 

Brittberg és Petersen 1994 ben közölte a fentiekben ismertetett eljárást New 

England Journal of Medicine-ben. Beszámoltak a módszer két és fél éves 

tapasztalatairól, mely forradalmian új távlatokat nyitott meg a mozgásszervi 

sebészetben. 47 Többéves biztató kutatások után az 1984-ben publikált állatkísérletes 

modellben az esetek kétharmadában sikerült autológ chondrocyta tenyészet 

replantációjával hyalin jellegű porc újdonképződését elérni. Ezek ismeretében a 

Göteborgi Orvostudományi Egyetem Etikai Bizottsága megadta az engedélyt a 

humán gyakorlatban való alkalmazásra. 

Ezzel kijelöltek egy új fejlődési irányt, melyet rengetegen követtek. Cikkek százai 

jelentek és jelennek meg a chondrocyta tenyészettel kapcsolatos kísérletes és 

klinikai tanulmányokról. Az eljárás születésekor sokan gondolták azt talán túl korán 

is, hogy ez a végleges megoldás. 

Több hónapig tartó posztoperatív tehermentesítés után, eredeti üvegporc szerű 

regenerátum kialakulására számíthatunk. Az újdonképződött szövet integrálódása 

egy évig is eltarthat 47,48 . A kontroll artroszkópiák során nyert minták elemzése 

magas II. típusú kollagénállományt, és glükózaminoglikán tartalmat mutatott, 

17

tényleges neochondrogenezist igazolt, de morfológiailag komoly hiányosságok 

maradtak. Az újdonképződött szövet ugyanis puha maradt. 16 év távlatából 

megállapítható, hogy a chondrocyta transzplantációkat követően az árkádikus 

kollagénrost elrendeződés nem alakul ki a porctenyészetekkel fedett területeken. 

Ennek hiányában a hyalinporc erőelnyelő képessége nem jöhet létre, újdonképzett 

terület puhább, sérülékenyebb marad, mint környezete. Az eddig végzett műtétek 

száma néhány ezerre korlátozódott. Az eljárás további nagy hátránya, hogy két 

műtétet követően hosszú a rehabilitációs idő, valamint jelentősek a tenyésztés 

költségei. Csak a laboratóriumi költség 10 000 USD, a szükséges egyszer 

használható eszközök árával a két műtét teljes költsége meghaladja a 25 000 USD-t. 

A módszer megalkotói Brittberg és társai a legutóbbi kongresszusokon elismerték, 

hogy sajnos napjainkban ugyanott tartunk, mint a módszer bevezetésekor, hátrányai 

miatt ezért érdemben nem sikerült rutin eljárássá fejleszteni. 

Az alapkutatások rámutattak arra, hogy a porcszövet káros szerveződésének oka az, 

hogy sejttenyészetben a sejtek nem képesek kialakítani a porcszövet kedvező 

biomechanikai sajátosságaiért felelős extracelluláris mátrixot. A kitenyésztett 

porcsejtek a differenciáció magasabb fokán lévő sejtek, melyek körül nem alakul ki 

a hyalinporc kollagénszerkezete által biztosított árkádikus struktúra. A kutatók is és 

a klinikusok is megállapították, hogy a felszíneken tapasztalt puhább struktúra 

kialakulásának oka az, hogy a chondrocyta öreg sejt, nem képes a kollagén 

rendeződés térbeli kialakítására. Ahhoz, hogy a kollagén rostok árkádikus 

erőelnyelő térszerkezetét biztosítani tudjuk egyfajta előre elkészített vázszerkezettel 

kell megtámogassuk. 

Újabb alapkutatások rámutatnak, hogy egy megfelelő szerkezetű biodegradábilis 

térszerkezettől várható a termelt alapállomány jobb, stabil térbeli elrendeződése. 

Megjelentek a második generációs chondrocyta transzplantációk, melyek közös 

jellemzője, hogy a porctenyészetek egy felszívódó vázszerkezetre impregnáltan 

jutnak vissza a sebészhez a második műtétet megelőzően. A korábbi folyékony 

szövettenyészet helyett, speciális porcképződést indukáló reszorbábilis 

vázszerkezeten (scaffoldban) kerül az autológ sejttenyészet beültetésre. Ez a 

18

scaffold hivatott biztosítani a későbbi térbeli elrendeződést. A vázszerkezetek 

konzisztenciája, rugalmassága, porózussága, lebomlási ideje szabályozható. 49 

A műtéti területen való rögzíthetősége lényegesen jobb, mint az injektálható 

folyékony tenyésztett porcé 50 . 

A klinikumban eddig alkalmazott porctenyészetek 

Carticel autolog chondrocyta tenyészet (Genzyme) 

ChondroTec autolog chondrocyta tenyészet (Codon) 

Cartilink TM-1 autolog chondrocyta tenyészet periosteum lebeny alá 

injektálva (Dánia, Interface Biotech) 

Cartilink TM-2 autolog chondrocyta tenyészet kollagén membrán alá injektálva 

(Dánia, Interface Biotech) 

BioSeed-C autolog chondrocyta tenyészet gélszerű fibrin mátrixon 

(BioTissue AG Zürich) 

Cell Tec autolog chondrocyta tenyészet kollagén mátrixon Veringen, 

Leverkusen 

Hyalograft C autolog chondrocyta tenyészet 3 dimenziós hialuronsav mátrixon 

(Fidia Advanced Biopolymers Abano Terme Olaszország ) 

NeoCart autolog chondrocyta tenyészet 3 dimenziós kollagén 

vázszerkezeten speciális túlnyomásos körülmények között 

szaporítva Histogenics, Northampton, Mass 

ViesCart PolyActive B vázszerkezet autolog chondrocyta tenyészettel 

(IsoTis) 

Speciális szerkezetük előnyös feltételeket biztosít a tenyészetek túlélése szempontjából. 

50 

Ez az eljárás „matrix associated chondrocyte implantation” (MACI) néven illetve, 

„matrix associated chondrocyte transplantation” (MACT) vált ismeretessé. 

Hazánkban Hangody László ültetett be néhány esetben a fentiekben említett típusú 

implantátumokból (Carticel, Hyalograft-C, ViesCart). Ezekben mátrix nélküli ill. 

hyaluronán anyagú vázszerkezetbe integrált autolog chondrocyta tenyészet került 

19

eültetésre. Tapasztalata szerint a speciális scaffoldra impregnált porctenyészet a 

vázszerkezet 50 mechanikai tulajdonságai miatt lényegesen könnyebben rögzíthető a 

defektus területén varratokkal, vagy fibrin ragasztóval. Ma már azt is tudjuk, hogy ezek 

a vázszerkezetek sem jelentik a végleges megoldást. Közben új, úgynevezett harmadik 

generációs porcszövet tenyészetek jelentek meg. Ezeket speciális két fázisban 

felszívódásra alkalmas vázszerkezetre impregnáltan ültetik be. 

A sejttenyészetek az ízületbe visszaültetve még mindig nem úgy épültek be, mint 

ahogyan azt a kutatók elvárták volna. Talán ennek köszönhető, hogy a vázszerkezetekre 

impregnált szövettenyészetek vizsgálatával párhuzamosan megjelent egy merőben új 

irányzat. Ez is biodegradábilis vázszerkezetek ízületbe ültetésével kívánja megoldani a 

felszínképzést, de sejttenyészet nélkül. Az eljárás lényege, hogy arra alkalmas 

scaffoldok implantációjával porcszövet rávitele nélkül jó minőségű reparatív szövet 

alakul ki a károsodott ízfelszíneken. A biodegradábilis váz beültetését követően a 

szivacsos állományból való visszavérzés, a scaffoldot átitatja mesenchymális 

őssejtekkel. Munkám későbbi fejezetében ismertetem a módszert, melyben polyethylene 

terephtalate alapanyagú bidegradabilis vázszerkezet beültetésének klinikai 

tapasztalatairól a világon elsőként áll megjelenés alatt közleményünk 144 

Napjainkban a klinikum szempontjából kedvező helyzetet teremtene az, hogy 

amennyiben teherbíró, megfelelő konzisztenciájú porcot szeretnénk ízületi terhelési 

felszíneken kialakítani, akkor nem a sejtet, sejttenyészetet, hanem a rögzítésre kész 

stabil szövetet tudnánk átültetni. 

2.2.5. Osteochondralis autograftok 

47 évvel ezelőtt magyar szerzők Pap és Krompecher kísérletes és klinikai tanulmánya 

elsők közt mutatott rá arra, hogy a porcszövet nem önmagában, hanem csontos alapjával 

együtt, osteochondralis graft formájában ültethető át a károsodott területekre. 52 Eddigi 

ismereteink birtokában megbízható porc-csont kapcsolat létrehozása más módon 

lehetetlen. A graftok csontrészének a befogadó területre való integrálódása viszont 

lényegesen stabilabb rögzülést eredményezhet. Szemben más szervezetből beültetett 

oltványokkal a saját osteochondralis graftok nem hordozzák magukban 

20

vírustranszmisszió lehetőségét. Pap és Krompecher professzorok munkáikban nagyobb 

méretű oszteochondrális blokkot ültettek át a károsodott felszínekre. Az átültetést 

követően a chondrocyták biztonságosabb, jobb túlélésére lehetett számítani, mint 

homológ graftok esetében. Campanacci, Fabbricciani, Outerbridge és Yamashita 

munkái mutattak rá azokra a kedvezőtlen körülményekre, mint a kellő nagyságú 

donorterület hiánya, valamint a donor és a recipiens területek közötti felületi 

különbségek. 51,53,54,55 Az inkongruenciából fakadó porcdegeneráció problematikájával 

Lindholm foglalkozott 56 munkájában. A Pap és Krompecher szerint javasolt porcfelszín 

képzésre csak néhány esetben került sor, aminek alapvetően két fő oka volt. Egyfelől a 

térdízületben nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű kevéssé terhelő zóna, amely 

donor területként szolgálhatna, másfelől az elméletileg szóba jövő adó területek alaki 

szempontból is jelentősen különböznek a befogadó területtől. Ezért az általuk ajánlott és 

vizsgált módszer nem ment át a klinikai gyakorlatba. A nagyobb méretű osteochondralis 

átültetések korlátozott alkalmazási lehetőségei indították Hangodyt arra 1991-ben, hogy 

az előbbi két probléma megoldásaként több kisméretű henger alakú osteochondralis 

graft mozaikszerű átültetésével próbálkozzon. Anatómiai és biomechanikai 

megfigyelések, alapján a patellofemorális ízület trochlearis részének perifériája a terhelő 

felszíneknél lényegesen kisebb mechanikai igénybe vételnek van kitéve, 57 tehát kevésbé 

terhelt zónának tekinthető. Későbbi biomechanikai tanulmányok azt mutatták, hogy 

ezeken a területeken létrejövő terhelések nagyságukban is alacsonyabb értékeket 

mutatnak, a terhelések gyakoriságát tekintve viszont kifejezetten elmaradnak a terhelő 

zóna mechanikai igénybevételétől. Hangody állatkísérletek (németjuhász kutyák és 

lovak) 58,59 valamint cadaver tanulmányok során kidolgozta az autológ osteochondralis 

mozaikplasztika technikáját. Az erre a célra kifejlesztett műszerkészlettel különböző 

kisméretű henger alakú osteochondralis graftok a femur condylusok trochlearis 

perifériájáról történő vétele és a terhelő felszín defektusába való mozaikszerű beültetése 

biztonsággal megoldható. 11,12,58,59 A módszer a korábbi blokk átültetésekkel szemben 

kongruens ízfelszín kialakítását teszi lehetővé. 

Az ilyen módon átültetett hyalin porc évekkel a beültetés után is jó túlélést mutat. 

A defektus területének a beültetés előtt végzett előkészítése (curettage, abrasiós 

arthroplastica) a graftok közötti területen rostos porcképződéshez vezet s az így 

képződő rostos porc az átültetett hyalin porccal együtt úgynevezett kompozit 

21

porcfelületet képez, mely a kísérletekben alkalmazott technikával kb. 70% hyalin 

porcból és 30% rostos porcból áll. 

A vételi csatornák helyén - a spontán regeneráció folyamata révén - szintén képződik 

csúszófelszín. Ezek a csatornák a Pridie-féle felfúráshoz hasonlóan, a subchondralis 

spongiosus állományból történő vérzés okozta mesenchymalis őssejt invázió révén 4 hét 

alatt szivacsos csonttal telődnek ki és felszínükön úgynevezett kezdeti reparatív szövet 

alakul ki. Utóbbiból megfelelően adagolt terhelés hatására a 8-10. hét végére jó 

minőségű rostos porc boríték jöhet létre, amely a donor terület csökkent mechanikai 

igénybevétele által támasztott követelményeknek hosszú távon is megfelelhet. 

Hangody sikeres állatkísérletek után 1992. február 6-án végezte a klinikai gyakorlatban 

az első beültetést és az ezt követő két év 52 beültetésének kedvező korai klinikai 

tapasztalatai után hazai és nemzetközi publikációkban ismertette a módszert. 59,60,61 

Ezek alapján, megfelelő indikáció és technikai feltételek esetén a klinikai gyakorlatban 

végzett beültetések 92%-ban hoztak jó és kitűnő eredményt s a donor területi 

regeneráció is kedvező volt. Mint minden sebészeti beavatkozás esetében az indikációs 

szempontok és a rehabilitáció döntő tényező az eredmény alakulásában. Az indikációt 

illetően a mozaikplasztika 1 és 4 cm 2 közötti, panaszt okozó, fokális terhelő felszíni 

porcos, vagy porcos csontos defektusok kezelésére ajánlott. Ellenjavallatot képeznek, 

az ízület egyéb területeinek degeneratív elváltozásai, illetve az 50 év feletti életkor. 

Amennyiben szükség van rá, úgy biomechanikai okok egyidejű kezelése 

elengedhetetlen. A biomechanikai eltérések korrekciója, tengelykorrekciók az összes 

porcfelszín képző eljárás esetében általános szabályként tekintendő. 62,63,64 

Az utókezelés során a porcfelszín táplálását is biztosító azonnali mozgás jó hatású, 

engedélyezett, de az állatkísérletes megfigyelések alapján 2-3-4 hét teljes, majd 

részleges tehermentesítést szükséges. A különböző, párhuzamosan végzett 

beavatkozások (tengelykorrekciós osteotomia, szalagpótlás, stb.) befolyásolják, 

megváltoztatják az utókezelést. Általánosságban elmondható, hogy a mozaikplasztika 

igen gyors rehabilitációt tesz lehetővé 6-8 hét alatt a beteg visszatérhet normális 

hétköznapi aktivitásához és a defektus nagyságától, helyétől függően 4-6 hónap után 

sportterhelést is végezhet 62,63,64,65 . 

1994-től hazánkban, 1995-től külföldön is elkezdődött a mozaikplasztika klinikai 

alkalmazása. Azóta a publikált közlemények mind külföldön, mind Magyarországon 

22

92% körüli jó, valamint kitűnő eredményekről számolnak be. 66,67,68,69,70,71 A különböző 

modern képalkotók mind szélesebb körű, rutinszerű alkalmazása, kontroll artroszkópiák 

és szövettani mintavételek értékelése, multicentrikus, prospektív randomizált stúdiumok 

támasztották alá az eredményeket. A mozaikplasztika a világon a leggyakrabban 

használt porcfelszín képző eljárássá vált és hazai közlemények valamint külföldi 

biztosítói adatok alapján évente több tízezer ilyen típusú beültetés történik. A 

mozaikplasztika alkalmazási területe is kiszélesedik. A femur condylusokon, 

patellofemoralis ízületekben történt implantációkat követően egyre több a tibia, a talus 

és válogatott esetekben a könyök, váll és csípőízületi mozaikplasztika is. (néhány szerző 

láb és kézközép csontokon, valamint ujjperceken végzett sikeres beültetésekről is 

beszámolt). 72,73,74,75,76 

A fejlesztések a műtét invazivitásának csökkentésére is törekedtek. Előbb a 

miniarthrotomia útján végzett mozaikplasztikát alkalmazták, majd 1994-től az újabb 

eszközök fejlesztését követően az artroszkópos beültetéshez létrehozott műszerekkel 

tovább fejlődött a technika. 

Utóbbi elsősorban a femur condylusok defektusainak kezelése során alkalmazható. A 

legtöbb implantációt végző intézetben a műtétek 70%-át végezik artroszkóposan. 62,64 

Az autológ osteochondralis mozaikplasztika az olyan ismeretes hátrányai ellenére, mint 

a donor területi szövődmények, technikai nehézségek, jelenleg a legnépszerűbb modern 

porcfelszínképző eljárás. 49,77,78,79 Ezt a kontroll artroszkópiák során tett megfigyelések 

is igazolják. ( 5. ábra) 

23

5. ábra: Mozaikplasztika utáni állapot egy évvel a műtétet követően 

Kontroll biopsziákat a megfelelő etikai bizottsági engedélyek birtokában és a betegek 

hozzájárulása után vettek. A 2,7-3,5 mm átmérőjű osteochondralis biopsziás minták 

hossztengelye az ízületi felszínre merőleges volt. A mintavétel helyét azonnal pótolták 

újabb mozaikplasztikával. A recipiens területekről 17, a donor területekről 7 mintát 

elemeztek hisztokémiai és polarizációs mikroszkópos módszerekkel. A recipiens 

helyekből a mozaikplasztika után 3-7 évvel a donor területekből pedig a műtét után 9 

hónappal és a recipiens területi mintavétellel azonos időben vették a mintákat. Fixálás, 

dekalcinálás és paraffinba való beágyazás után az ízületi felszínre merőleges síkban 

készített vékony metszeteken proteoglykán és kollagén-specifikus jelölési módszereket 

alkalmaztak. A graftok porcos része az esetek 80%-ában megtartotta az ép ízületi porcra 

jellemző szerkezeti és molekuláris-összetételbeli sajátosságát, és teljes fúzió alakult ki a 

graft és befogadó szövet között. Ezekre a mintákra jellemző volt a graftok porcos 

részében az extracellularis mátrix magas proteoglykán tartalma, valamint a rendezett 

kollagén és glykozaminoglykán struktúra. A maradék 20% felében kevésbé teherbíró 

rostos porcot találtak a graftok helyén, másik felében pedig kisebb, mikroszkópikus 

fissurák voltak megfigyelhetők a graft-host között, vagy a hyalin és rostos porc együttes 

előfordulását észlelték. 

24

Az eljárás a donorterületi korlátok miatt ugyan csak kis és közepes méretű (1-4 cm 2 ) 

defektusok kezelésére ajánlott, de a körülírt károsodások zöme ebbe a nagyságrendbe 

tartozik. Ugyanakkor a ritkábban előforduló, ennél nagyobb méretű fokális teljes 

vastagságú porckárosodások ezzel a módszerrel már hasonló eredményességgel nem 

kezelhetőek. 

Az állatkísérletek mellett, klinikai vizsgálatokat, különféle képalkotó eljárásokat 

kontroll artroszkópiákat, szövettani vizsgálatokat, porckeménység méréseket végeztek. 

Vizsgálták az üresen hagyott, majd a különböző anyagokkal kitöltött donor területek 

tulajdonságait. Megfigyeléseiket folyamatosan összevetették külföldi szerzők 

eredményeivel, valamint a klinikumban tapasztaltakkal. Az utóbbi években hazai és 

külföldi centrumok részvételével közel 15 év klinikai eredményeinek feldolgozása során 

1097 mozaikplasztika utóvizsgálata történt meg. A klinikai vizsgálatok radiológiai, 

esetenként MRI vizsgálat, és standardizált score rendszer szerint zajlottak (HSS, 

Cincinatti, Lysholm, ICRS). A donor területek gyógyulásának zavarait pedig a Bandi 

féle score rendszer szerint értékelték. 79,80,81,82 

3. Célkitűzések 

A klinikai gyakorlatban csak az autológ chondrocyta és az autológ osteochondralis 

transzplantációnak van számottevő, közleményekkel is alátámasztható, kedvező 

tapasztalata 24,26,58,59,60,62,63,65,72,80,82,83,84,85,86,87,88,89,90,91,92,93,94 . 

Azt a célt tűztem ki, magam elé, hogy kutatásaimmal elősegítsem a két egymástól eltérő 

porcfelszín képző eljárást oly módon, hogy munkámban igazolt eredményemmel 

mindkét eljárás továbbfejlődéséhez összekötő láncszemet találjak. 

3.1. A mozaikplasztika donorterületeinek kitöltésére egy olyan biodegradábilis anyagot 

keresek amely a módszer kis esetszámban előforduló, potenciális szövődményé az 

intraartikuláris posztoperatív bevérzést előzi meg. A választandó rezorbábilis anyagnak 

nem szabad korlátozni a normál gyógyfolyamat során megismert sejtes és vasculáris 

inváziót. Olyan anyagot kell válasszunk, mely a gyógyfolyamatok során degradálódik, 

resorbeálódik majd saját szövettel helyettesítődik. Célul tűztem ki, hogy a humán 

25

műtétekre engedéllyel még nem rendelkező donorcsatornát kitöltő anyagokat 

állatkísérleteinkben vizsgáljuk. 

3.2. A kutatók figyelme az utóbbi időben a porcsejttenyésztés nélkül alkalmazható, 

azonnal beültethető („off the shelf”) biodegradábilis anyagok felé fordult. 

Állatkísérletes eredményeinken felbátorodva a bioreszorbábilis implantátumok klinikai 

felhasználhatóságát kezdtem vizsgálni. Ennek az anyagnak - mint korábban 

állatkísérleteimben is azt vártam – lehetővé kell tennie, ill. elő kell segítenie a szivacsos 

csontállományból történő mesenchymális őssejt betörést. Az őssejt invázióval válik 

lehetségessé pluripotens sejtek által az ízfelszíneken történő reparatív szövet képződés. 

A donorcsatornák kitöltéséhez megfelelő ideális anyaghoz hasonlóan, a károsodott 

felszínek helyeit kitöltő oltványnak is degradábilisnak, felszívódónak kell lennie. 

Az állatkísérleteimben keresett és klinikai munkám során elemzett két féle kitöltő 

anyagtól elvárt tulajdonságok ezen a ponton találkoznak. Még egy fontos szempontot 

kellett figyelembe vennünk. Nevezetesen azt, hogy különböző, tradicionálisan komoly 

eredményekkel rendelkező kutatócentrumok a felszínek pótlásának cilindrikus 

metódusában egybehangzóan egyetértenek. 

Így nem volt nehéz hűnek maradni a Hangody által javasolt cilindrikus implantáció 

módszeréhez a donorterületeket kitöltő biodegradábilis anyagok műtéti implantációja 

során. 

Célkitűzésem a donorterületi vérzésnek is útját álló anyag felkutatásával egyidőben, 

biológiai, fiziko-kémiai és mechanikai tulajdonságok tekintetében hasonló módon 

viselkedő és a felszínek újdonképződését segítő implantátum felkutatása volt. 

4. Kísérletes munka 

A kutatások továbbra is az üvegporc minőségű, vagy annak tulajdonságait megközelítő 

felszínpótlás felé irányultak. Olyan porcfelszín kialakítása a cél, melynek a rostos 

porchoz képest magas a II., IX., X. típusú kollagén tartalma, nagymennyiségű 

glukozaminoglikánt tartalmaz, nagy a vízkötő képessége, valamint árkádikus rost 

szerveződése is megfelelő erőelnyelést biztosít. 9,10, 11,12 . Ezek a törekvések az eddigi, 

egy irányba mutató kutatásokkal szemben több szálon, különböző irányokban haladnak. 

26

Céljuk közös – hyalin ill. hyalin-szerű porcfelület létrehozása. Az új irányzatok egy 

része azt reméli, hogy valamilyen úton előmozdítható a hyalin porc egyébként 

felnőttkorban nem lehetséges újdonképződése. A másik irányzat ennek hiányában 

transzplantációs megoldásokat keres. 

4.1. Állatkísérletek 

4.1.1. Anyag és módszer 

Hat különféle biodegradábilis anyagot vizsgáltunk. 99,146 Ezek más területeken 

elsősorban a fogászatban korábban implantátumként alkalmazott anyagok voltak, 

kivéve a komprimált kollagént, melynek humán implantációra nem volt engedélye. 

95,96,97,98, Polyglykonát, két fajta polylaktát 95,96 , karbon rudak, 97,99,100,146 hydroxyapatit, 

101,102 101,102,103,146 

valamint kollagén alapú implantátumok . Ezeket 50 német juhászkutya 

100 térdízületébe ültetve vizsgáltuk, hogy megtudjuk, miképp viselkednek az 

implantátumok a mozaikplasztika donorterületeit kitöltve. Az állatok 4 és 7 év közöttiek 

voltak (átlagban 5,2 év) a hím és nőstény arány 56% - 44% volt. 

Az állatkísérletek során beültetésre kerültek az alábbi anyagok: 

- 4,5 mm átmérőjű hydroxyapatit ( 6. ábra) hengerek (CeraMed, Lakewood, CO) 

- 2,7 és 6,5 mm átmérőjű polyglykonát-B, hengerek (Smith & Nephew, Andover, MA- 

(6. ábra ) 

- 3,5 mm átmérőjű karbon hengerek (Surgicraft, Redtich, UK) ( 5. ábra) 

- két különböző elegyű fecskendőben kiszerelt polycaprolacton, ( 5. ábra ) melyek közül 

az egyikbe közülük folyékony hydroxyapatit volt belekeverve. (Smith & Nephew, 

Andover, MA), 

- 6,5 mm átmérőjű hengerben kiszerelt komprimált kollagén szivacs (Kensey-Nash, 

Andover, MA) ( 6. és 7. ábrák) 

27

6. ábra: Polykaprolakton, komprimált kollagén, polyglykonát és szénrúd minták 

7. ábra: Hydroxylapatit és polyglykonát dugók 

28

A hydroxyapatit, a polyglykonát-B, a karbon hengerek és a komprimált kollagén szivacs 

10-10 kutya 20-20 térdízületébe kerültek beültetésre, két ülésben. A kétféle 

polycaprolakton 10-10 térdízületbe lett beültetve ugyanazzal a módszerrel. Minden 

esetben először a bal oldali térdízületek kerültek műtétre, majd 4 héttel később a jobb 

oldali térdek. Kiegészítő klinikai vizsgálatként a polyglykonát B-t és a kollagén 

szivacsokat (7. ábra) 6 ló 8 térdízületén is teszteltük. 104,105 

8. ábra: Komprimált kollagén dugó az állatkísérlethez kiszerelt formában 

Minden műtétet narkózisban végeztünk. A feltárások lateralis parapatelláris 

arthrotomiából történtek. A beavatkozásokat hasonló protokoll szerint végeztünk. Négy 

donor csatornát készítettünk 2,7, 3,5 4,5, vagy 6,5 mm átmérőjű csővésővel. A műtétek 

során a 4 csatornából 3-at töltöttünk ki a vizsgált anyaggal, a negyediket kontrollként 

üresen hagytuk. A hydroxyapatit, a polyglykonát-B, a karbon és a komprimált kollagén 

speciális dugókként, vagy mint egy másfél centiméteres rúd lettek beültetve. A 

polykaprolacton mindkét formája felmelegítve, folyékony anyagként, a donor területre 

injektálva. ( 9. ábra ) 

29

9. ábra: Polykaprolakton kitöltés 

48 órán át profilaxisként antibiotikumot is adtunk. (1 ml Shotapent –proc.-benz. penic. 

100 mg + benzath. benz. penic. 100 mg + dihidrostreptomycin 200 mg) A kontroll 

artroszkópiák is narkózisban történtek. Az artroszkópiákat az első műtétet követően a 

negyedik hét végén (egy ülésben a második műtéttel) végeztük, valamint a nyolcadik 

hét végén (négy héttel a második, nyolc héttel az első műtétet követően). 

A kutyákat kettesével 6, 8, 12, 16 és 26 hét (fél év) eltelte után öltük le, a második 

beavatkozást követően. Makroszkóposan ezt a protokollt követve dolgoztuk fel az 

implantátumokat. Az állatokat az állatvédő egyesületek elvárásainak megfelelően 

alkalmazott T61-es anaesthetikummal öltük le (ív. injekció formájában). 

Az üres és a kitöltött donor csatornákat a leölést követően makroszkóposan és 

mikroszkóposan is kiértékeltük. A szövettani vizsgálatra vett mintákat az ízületi 

felszínre merőlegesen metszettük, és 4:1 arányban kevert 100% -os etanol valamint 

40%-os semlegesített formalinban fixáltuk. A decalcifikálás hangyasav és 70% etanol 

1:1 ben elegyített keverékében történt. Ezt követte a viaszba ágyazás. A 

sorozatmetszeteket 10 mikronos vastagságban, kemény szövetekhez alkalmazott D 

profilú mikrotommal végeztük. A metszeteket az ízületi felszínekre merőlegesen 

30

vágtuk. Festésük hematoxylin eosinnal, dimethylmethylen kékkel és Weigert-féle 

picrosirius vörössel történt. A dimetylmetilén kék a proteoglykán molekulákat 

metachromasiás pirosra festi, és emellett fokozza e molekulák optikai anisotropiáját 

polarizált fényben, amennyiben azok spirális térbeli orientációt mutatnak. 

A kollagén szálak vörösnek tűnnek a picrosirius vörös festést követően, normál fényben 

és narancs, piros, vagy zöld színűek polarizációs mikroszkóp alatt. 

Egy hat kutyából álló (12 térd) kontroll csoportot is vizsgáltunk, hogy teszteljük a 

posztoperatív vérzés mennyiségét. Ezen a csoporton belül az összes donor csatornát 

üresen hagytuk. Ezeket a kutyákat négy héttel a második műtétet követően öltük le és 

szövettanilag vizsgáltuk az üresen hagyott csatornák természetes gyógyfolyamatát 59 . 

Ebben és az összes többi csoportban is minden kutyát megvizsgáltunk 24 és 48 órával 

az implantációk után, hogy ellenőrizzük az esetleges posztoperatív vérzést. A donor 

területek bevérzését állatorvos diagnosztizálta és akkor regisztráltuk, ha a fizikális 

vizsgálatot követően végzett punctio során 5 ml vagy ennél több vért nyertünk. 

4.1.2. Eredmények 

4.1.2.1. Makroszkópos megfigyelések 

Állatkísérletünkben klinikailag jelentős posztoperatív intraartikuláris vérzést a 12 

kontroll ízület esetében 5 alkalommal észleltünk. (41,6%) A 100 kitöltött donorcsatorna 

esetében a posztoperatív bevérzést mindössze 4 alkalommal (4%) észleltünk (p = 

0,00006). A 4. majd a 8. posztoperatív héten történt vizsgálataink idejére az összes 

donorterület kitelődött, de felületükön nem fejeződött be a reparatív hegszövet 

képződés. Már a korai kontroll vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy minden 

donorterületet kitöltő anyag jól integrálódott a környező szivacsos csontállományba. 

Ebben az időszakban sem a hydroxyapatittal, sem pedig a polykaprolactonnal kitöltött 

donorterületek felszínén nem találtunk reparatív fedőszövetet. A 8 darab szénrúddal 

feltöltött donorterületen kevés reparatív szövetet észleltünk, azt is csak a 8. hét végén 

lehetett kimutatni. Ugyanakkor ebben a kezdeti intervallumban a polyglyconate-B és 

komprimált kollagénnel feltöltött területek felszínén megjelent egy vékony reparatív 

fedőréteg. 

31

Az üresen hagyott kontroll csatornákban észleltük a legjobb minőségű kitelődést és 

ugyancsak ezeknek a területeknek a felszínén észleltük a legjobb reparatív szövetet is, 

összevetve a kitöltött donorterületeken képződött szövetekkel. Az összes üres 

donorcsatorna szivacsos csonttal telődött fel, felszínükön pedig a 8.-hét végére minden 

esetben vékony rostos kötőszövet jelent meg. Ugyanakkor az esetek 60 százalékában ez 

a reparatív szövet nem érte el a környezetében lévő csúszófelszín szintjét. Ebben a 

vizsgálati időszakban a donorterületeket borító fedőréteg elemzése során, rossz 

minőségű felszíni szövetréteget találtunk, amely gyengébbnek bizonyult, mint egy 

reparatív fibrózus szövet. 

A 12. hétre minden polyglykonát-B-vel komprimált kollagénnel vagy szénrúddal 

kitöltött donorterület a környezete porcfelszínéig kitelődött. A hydroxyapatit és a két 

féle polykaprolakton kitöltés vizsgálata során nem találtunk hatékony csúszó felszíneket 

sem a korai vizsgálati periódusban sem pedig a 12. hét végén. 

A felszíneken ugyanekkor a szénrúddal kitöltött donorterületek nagyobb része felett már 

jobb reparatív szövetborítékot találtunk, mint a 8.-héten. Makroszkópos vizsgálattal ez a 

szövet inkább hegszövetnek tűnt, mint reparatív rostos porcnak. Ebben az 

időintervallumban mind a polyglykonát-B, mind pedig a komprimált kollagén 

felületeken egyenletes reparatív rostos szövet borítékot találtunk, mely szövet a 

komprimált kollagén esetében keményebbnek bizonyult. 

A 16. hétre a hydroxyapatit és a polykaprolakton felületeken egyenetlen szegényes 

csúszófelszínt figyeltünk meg. A szénrudak felszínén elfogadható hegszövetképződést 

találtunk, de ez a felszíni fedőréteg jóval puhább volt, mint a kontroll felületeket takaró 

felszíneké. Ebben az intervallumban a polyglykonát-B és a komprimált kollagén 

felületeken találtuk a legjobb minőségű reparatív szövetet a többi kitöltő anyaghoz 

viszonyítva. 

A 26. és a 30. hét közötti minták makroszkópos kiértékelései a 16.- heti vizsgálatokhoz 

hasonló eredményeket mutattak. Az üresen hagyott kontroll furatok és a komprimált 

kollagénnel kitöltött területeknél találtuk a legjobb minőségű csúszó felszíneket, ezek 

makroszkóposan rostos porcfelszíneknek feleltek meg. A polyglykonát-B felületeken 

keletkezett reparatív szövetboríték hasonló volt, de ez a réteg jóval vékonyabbnak és 

puhábbnak bizonyult. 

32

A szénrudak felett jól differenciálható lágyrész réteg fejlődött ki, de ez a szövet sokkal 

sérülékenyebbnek és rugalmatlanabbnak bizonyult, mint a kontroll csoport furatai felett, 

minőségében jóval alulmaradt a komprimált kollagénnel és a polyglykonát-B-vel 

kitöltött területek felszíneihez képest is. A hydroxyapatit és a polykaprolakton 

implantátumokon észlelt reparatív szövetek a 26.- és 30.- hetek mintáiban semmilyen 

makroszkópos változást nem mutattak a 16.-heti mintákhoz képest. A felszínen a 

reparatív szövet vékony, rugalmatlan és könnyen lesodorható volt. A szövettani 

vizsgálatok eredményei korelláltak a makroszkópos eredményekkel. 

4.1.2.2. Hisztológiai eredmények 

Hydroxyapatit dugók 

A 8. héten vett mintákon nem találtunk szövetképződést az implantátumok felszínén 

( 10. ábra) . A 12, a 26. és a 30. hetek mintáinak felületén gyenge hegszövet képződött, 

de a dugók belsejében csak nagyon minimális mértékű sejtes inváziót észleltünk. A 

hydroxyapatit dugók szövettani elemzése során készített metszetek elkészítése ásványi 

anyag tartalmuk miatt komoly nehézségekbe ütközött. 

33

10. ábra: 8 hetes hydroxyapatit implantátum, a felszínen látható a vékony, rossz minőségű 

hegszövet ( HE 40 x) 

34

A hydroxyapatit kitöltések során nagyon lassú és szegényes sejtes integrációt találtunk a 

dugók belsejében és a felületükön képződött hegszövet is a többi kitöltő anyaghoz 

képest vékony és rossz minőségű volt. A hydroxyapatit dugók felszínén kialakult 

szövetréteg minősége lényegesen rosszabb volt, mint a kollagéndugók, vagy a kontroll 

csatornák felett. 

Szén rudak 

A szén implantátumokat vékony, tokszerű fibrózus kötőszövet vette körül. A felületüket 

ugyanez az enyhén metakromáziás szövet fedte. A dugók felszínén pedig nem képződött 

rostos porcszövet. 

11. ábra: Szénrúd a donor csatornában. Hiányzik a felszíni hegszövet, a szénrudak körül 

nincs sejtes reactio. ( HE 100x ) 

Sajnos a metszet készítése közben a mikrotom a vizsgált minták nagy részét roncsolta. 

A fennmaradó metszetek szövettani analízise viszont bizonyította, hogy a szénszálak 

közt sejtek, kollagén szálak, éredények nem voltak kimutathatók. ( 11. ábra) 

35

Polykaprolakton minták 

A két különböző összetételű polykaprolakton kitöltés esetében nem találtunk 

szövettanilag kimutatható különbséget. Sajnos, hasonlóan, mint ahogyan azt a 

szénrudaknál tapasztaltuk, a metszetek készítése közben a kitöltő anyagok egy része 

sérült. A kiértékelhető polykaprolakton mintákban sem találtunk sejtes elemeket, 

kollagént vagy ereket. A 4.- hét után készített implantátumokon szegényes mennyiségű 

granulációs szövetet találtunk az ízületi felszínen. Ez a réteg a műtétet követő 8. és a 12. 

hetekre sűrűbbé vált. A polykaprolakton dugók felszínén sem jött létre rostos porc. 

Polyglykonát-B dugók 

12. ábra: 10 hetes polyglykonát dugó Van Gieson festéssel jól demonstrálható hogy a 

felszínen vékony rostos kötőszöveti réteg látható( 40x) 

36

Állatkísérletünkben a polyglykonát-B kitöltések felszínein a korai posztoperatív 

időszakban szerény rostos kötőszövet képződés volt megfigyelhető. ( 12. ábra ) A 

későbbi mintákon ez a szövetképződés hatékonyabbnak bizonyult. Az idő múlásával a 

26, 30. posztoperatív hetekre a metszetekben a sejtes elemek számaránya arányosan 

növekedett. 

Komprimált kollagén dugók 

13. ábra: A komprimált kollagén furatba töltése 

A kötőszövetes sejtek, beleértve a mesenchymális sejteteket és a fibroblasztokat, 

csakúgy, mint a kapillárisok, fokozatosan betörtek a kollagén dugó állományába. A 

vasculáris és a sejtes invázió első jelei a perifériákon már a 4. héten megjelentek. (14. 

ábra) 

37

14. ábra: 10 hetes komprimált kollagén dugó. Jól kirajzolódnak a kollagén rostok között 

újdonképződött vékony falú erek 

(DMMK 100 x) 

Az implantációt követően 8. héten újdonképződött, enyhén metachromaziás festődésű 

fibrózus kötőszövetet láttunk az ízfelszínen, azzal párhuzamos kollagén szál 

struktúrával. Ennek jelentősége azért fontos, mert az ízületi porc felületi zónájában a 

felszínnel párhuzamosan futó kollagén rostok adják az ízfelszín stabilitását, és ezek 

biztosítják a szövet kopásállóságát is. ( 15. ábra) 

38

15. ábra: A kollagén dugó felszínén az ízületi felszínnek megfelelően capillarizált 

komprimált kollagén o-jelöléssel, mely felett keskeny rostos porc látható x–el jelölve 

( HE 100x) 

A felületi réteg kollagén szálainak denzitása, és a metachromasia mértéke az idő 

elteltével fokozódott. 

A donor területek felszíni rétegének perifériás részein a 12. és a 16. hetek közötti 

időszakban intenzív metachromasiás festődésű rostos porc szigeteket észleltünk, a 

dugók mélyebb rétegeiben pedig újdonképződött csont-trabeculákat láttunk. Egy 

esetben már a 4.-hét végén rostos porcos szigetek látszottak a szövettani metszeten. 

Azoknál a kitöltéseknél, ahol a komprimált kollagén dugókat nem az ízületi felszín 

szintjéig töltöttük a donor területre, hanem mélyebbre, a subchondralis csont és a 

porcréteg határáig, ott a fibrózus felszíni struktúrák kifejlődése jelentősebb volt. 

39

4.1.3. Megbeszélés 

Az üresen hagyott donorcsatornák viselkedését Hangody professzor és munkatársai 

korábbi kísérletes munkáik során már vizsgálták kutyákon, lovakon 58,59 és a klinikai 

gyakorlatban végzett kontroll artroszkópiák során nyert humán szövettani minták 

alapján 42,52,99,125,146 . Ezek kiértékelése során bebizonyosodott, hogy a donor csatornák 

szivacsos csonttal való kitelődése a negyedik hét végéig bekövetkezik. A donorterületek 

felületén pedig a 6. és 10. hét között természetes gyógyfolyamat következtében fibrózus 

szövet jön létre. Az optimálisan viselkedő, általunk választható feltöltő anyag 

megakadályozza a túlzott vérzést a donorcsatornákból, de az üresen hagyott furatok 

gyógyulásához hasonlóan az ízületi felszínen nem gátolja a rostos porc kialakulását. 

Minden általunk vizsgált anyag hatékonyan megakadályozta a jelentősebb posztoperatív 

vérzést. A kitöltött donorterületi csoportban nem voltak vérzéses posztoperatív 

komplikációk. Összehasonlítva a kitöltött donor területeket az üresen hagyott 

kontrollcsoportokkal 4% posztoperatív vérzést tapasztaltunk, szemben a 41,6% -al. 

(P=0.00006). Ebből a különbségből, már azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 

donorterületi kitöltések kevesebb posztoperatív vérzéses szövődményt eredményeznek, 

mintha azokat üresen hagynánk. 

A polyglykonát-B és a komprimált kollagén dugók felszínén végzett objektív porc 

keménység mérések, valamint a szövettani vizsgálataink rostos porcszerű szövetre 

jellemző paramétereket igazoltak a kitöltött donor területek felett. Ezen anyagok 

esetében tehát megfigyeléseink igazolták a reparatív szövet megfelelő mechanikai 

tulajdonságait. A hydroxyapatit, a polykaprolakton, valamint a szén rudak esetében a 

csúszó felszíneken nem találtunk elfogadható rostos porcképződést. A hydroxyapatit, és 

a polycaprolacton kitöltések felszínein a dugók felületén sejtszegény, valamint gyenge 

kötőszövetes réteg jött létre. A szén rudak elfogadható granulációs szövet képződését 

indukálták a 26. és 30. hét között, de a kialakult reparatív szövet csak hegszövet volt. 

Ezek a megfigyeléseink megegyeztek a korábbi irodalmi adatokkal 57,95,99 . Csak a 

polyglykonát-B és a komprimált kollagén kitöltéseinknél figyeltünk meg egybefüggő 

rostos porc felszínt a 12. héten, amely réteg a 26. és a 30. hét végén nyert mintáinkon 

már kiváló minőségű volt. Mivel a természetes gyógyfolyamat során rostos porcszövet 

40

képződik, az elvárásunk az, hogy donor területek felületén is hasonló vastagságú és 

keménységű rostos porcszövet alakuljon ki. A donor területek relatíve kevésbé terhelt 

felszíneknek felelnek meg a térdízületben, azonban ezeken a területeken is jelentős 

kontaktnyomás jön létre terhelések közben. Ezért ezeken a felszíneken képződő gyenge 

minőségű kötőszövet, vagy túlságosan vékony, rostos porcszövet nem fogadható el 

csúszófelszínként. Minthogy korlátozott számú állatgyógyászati implantátum állt 

rendelkezésünkre, 6 ló 8 mozaikplasztikával kezelt térdízületén teszteltünk donor 

területi polyglykonát-B és komprimált kollagén dugókat 104 . A lovak esetében a műtétek 

a medialis femurcondylus cystikus elváltozásának mozaikplasztikával való kezelése 

érdekében történtek, de ugyanakkor a donorterület feltöltését is elvégeztük. Célunk az 

volt, hogy megítélhessük a kitöltő anyagok viselkedését a lovak femurcondylusában. A 

lovak életkora 2 és 7 év közötti volt. A 10. és a 12. műtétet követő hónapban végeztük a 

kontroll artroszkópiákat, hogy szövettani vizsgálathoz mintát vegyünk a donor területek 

felszínéről. A kontroll (second-look) artroszkópiákat kiértékelve az implantátumok 

felületén a környező porcfelszínek szintjéig jó csúszó felszíneket találtunk. A szövettani 

vizsgálatok során a kitöltő anyagok mélyebb rétegeiben is sejtben gazdag granulációs 

szövetet találtunk. Ezeknek az implantátumoknak az ízületi felszínein pedig intenzív 

metachromáziát mutató jól fejlett rostos porcot láttunk. Ezek a megfigyelések is 

alátámasztották a kutyakísérletekben tapasztaltakat. 

Mindezen szövettani eredmények alapján, az általunk vizsgált anyagok közül úgy tűnik, 

hogy a komprimált kollagén bizonyul a donor területek kitöltésére alkalmas optimális 

implantátumnak. 99,146 A polyglykonát kitöltések gyengébb, eredményeket hoztak. A 

szénnel, a polykaprolaktonnal és a hydroxyapatittal végzett donorterületi kitöltések nem 

mutattak számunkra elfogadható eredményeket, ezek az anyagok nem az elvárásaink 

szerint viselkedtek. Az állatkísérletes tapasztalatainkat nem pusztán a mozaikplasztika 

módszerének tökéletesítésénél tudtuk hasznosítani. A későbbiekben tárgyalt és a 

PolyActive-B-vel végzett klinikai kísérleteinknél megmutattuk, hogy az esetleges 

szövődmények megelőzésén túl, újabb felszínképző lehetőségek kidolgozása során is 

hasznosíthatóak állatkísérletes tapasztalataink. 

41

4.2. Állatkísérleteken alapuló klinikai kutatás: „pilot study” 

Az autológ osteochondralis mozaikplasztikák korai posztoperatív szakának elemzése 

során, egy 1097 esetet feldolgozó utánvizsgálat alapján 7%-ban figyeltek meg 

intervenciót igénylő (jegelés, aspiratio, debridement) számottevő intraarticularis 

vérzést. 88, 90 Ezek olyan vérzések voltak, melyek megszüntetése érdekében be kellett 

avatkozni, esetenként punctiót, artroszkópos debridementet kellett végezni. A 

reartroszkópia, vagy a punctio, a gyógyulás elhúzódásához, a rehabilitációs periódus 

kitolódásához vezet. A donor területek gyógyulásának zavarait hosszú távon a Bandi 

féle score rendszer szerint dolgozták fel 60,80,82. Sokoloff 106 és társai már 1963-ban 

közleményükben felhívták a figyelmet arra, hogy bevérzéseket követően az ízületben 

felszaporodó haemosiderin irreverzibilisen károsíthatja az ízületi porcot. A hyalinporc 

rugalmasságát teherbíró képességét a proteoglykán molekulák oldalláncaiban 

megtalálható hidratált glycosaminoglykánjainak köszönheti. A hemosiderinből 

visszamaradó vas ezeknek az oldalláncoknak irreverzibilis károsodását okozhatja. A 

glycosaminoglykánok károsodásával a hyalinporc elveszíti vízkötő képességét, ami 

következményesen a kollagén struktúra fellazulásához is vezet ez pedig a degeneratív 

folyamatokat felgyorsítja. 107,108. Jansen és munkatársai a porcmátrix synthesis 

haemarthros általi károsítását 24 órát követően még reversibilisnek, a 48 órán túli 

haemarthrost már hosszútávon porckárosító hatásúnak tartották. 108,109 . A posztoperatív 

vérzés a porckárosodás veszélyét is magában rejti. A vérzés továbbá korai szeptikus 

komplikációknak is oka lehet. A posztoperatív vérzés a rehabilitáció elhúzódását 

okozza. Mint ahogyan azt korábban ismertettem az állatkísérleteimben vizsgált 

szintetikus és természetes kitöltő anyagok közül a komprimált kollagént tartottuk 

lehetséges donor területi anyagnak. Ezt az anyagot csak állatkísérletekben 

alkalmazhattuk, humán implantációra nem volt engedélyünk. 

Tekintve, hogy a bovin kollagén előállításának gátat szabott a terjedő „Jacob Kreuzfeld 

kór”, a gyártók elfordultak a bovin eredetű kollagénektől és a szintetikus származékok 

kerültek a kutatások előterébe. 

Biokompatibilitása, biodegradabilitása, porózus vázszerkezete miatt egy az in-vitro 

kísérletek során létrehozott Poly Ethylén Oxyd Terephtalát / Poly Butylén Terephtalát 

rövidebb fantázianevén PolyActiv-B nevű anyagot választottunk klinikai 

42

vizsgálatainkhoz 111,113,114,115 . Maxillo-faciális sebészeti alkalmazást megelőzően 

állatkísérletek folytak PEOT/PGT 112 implantátumokkal, l2-től 52 hétig tartó 

utánkövetéssel. A gyártó cég által folytatott állatkísérletek során újzélandi nyulak 

( 15. ábra) femur osteochondralis defektusait kitöltve PolyActivB-vel a sérülés helyén 

erős szubkondrális csontosodást és kongruens felszínű rostos porcot kaptak 118 . Közöltek 

sikeres kecske 137,142,143 és kutyakísérleteket is PolyActiveB-vel 112 . 

a. b. 

15. ábra: a.: nyúl femur donorterületi képe valamint b.: a PolyActive-B kitöltött területen a jól 

látható subchondrális csontképződés és a felszíni rostos porc ( DMMK 100x ) 

4.2.1. Anyag és módszer 

2005-ben, a világon elsőként klinikai vizsgálatokat kezdtünk a donor területek humán 

műtétekben történő kitöltésével 144 ! 

Klinikai kísérletünkben a PolyActive-B fantázianevű anyagot 113,114,115 ültettük a 

mozaikplasztika donor területeibe. A PolyActive-B biokompatibilis és biodegradábilis 

poly (esther) multi blokk copolymer amely egy hydrofil poly (ethylene oxide) blokkot 

és egy hydrofób poly (butylene terephtalate) blokkot tartalmaz. Ennek a polimer 

rendszernek különleges sajátosságai vannak, mint hogy a vízben, képes megduzzadni és 

elaszticitása valamint szilárdsága szabályozható, annak függvényében, hogy a két 

alkotóelem milyen százalékban vesz részt összetételében 113,114,115,116 . Az említett poly 

43

(ethylene oxide) terephtalate / Poly (butylene terephtalate) copolimer 110 (PEOT/PBT) a 

továbbiakban PolyAktíve-B nevű porózus anyag biodegradabilis, biokompatibilis. Nem 

kevésbé fontos szempont volt a választásnál, hogy ezt az anyagot az Egyesült 

Államokban az FDA humán alkalmazásra engedélyezi. Kedvező állatkísérletes 

eredmények alapján 112 és a rutinszerűen zajló szájsebészeti humán gyakorlat 113,117,118 

nyomán azt feltételeztük, hogy a kitöltés nemcsak csontpótlásként, de a felszínen rostos 

porc képződés révén is megfelel elvárásainknak. A tanulmány egy független 

orvosietikai bizottság által Helsinki Egyezménynek (2000) ICH GCP EN 540 számon 

lett bejegyezve és engedélyezve. Az anyag alkalmasságát és alkalmazásának 

hatékonyságát artroszkópos és szövettani vizsgálatokkal, valamint MRI vizsgálatokkal 

kívántuk igazolni. Elvárásaink a kitöltő anyaggal szemben a humán alkalmazás során is 

hasonlóak voltak, mint korábbi állatkísérleteinkben. Az implantátumnak nem szabad, 

megakadályoznia a donorterületekre történő sejtes és vasculáris inváziót, azaz a 

mesenchymális sejtek betörését. Másik elvárásunk szintén hasonlóan korábbi 

állatkísérleteinkhez az volt, hogy a beültetett polimer felszínén olyan rostos porc 

képződjön, ami minőségében nem marad el az üresen hagyott donorcsatornák felületén 

képződő reparatív szövet jellemzőitől. Az alkalmazott implantátum egy szivacsos 

vázszerkezetű 75%-ban, porózus 182 μm, átlagos pórusnagyságú 0.1 Hz és 1.7 MPa 

dinamikus merevségű anyag. Szárazanyag tartalmának 55%-a poly (ethylene oxide) 

terephtalate , 45%-a pedig Poly butylene terephtalate. A polyethylene oxide 

molekulasúlya 300 Da. A copolymert nemzetközileg 300PEOT55PBT45 számon 

jegyzik. 113,114,115,116 Az implantátumot 7.5 mm átmérőjű és 10 mm hosszú méretben 

alkalmaztuk. ( 16. ábra) 

44

16. ábra: PolyActive-B implantátum 

Az implantátumokat gamma sugárral sterilizálták. 25 kGy. 

A PolyActive-B nevű polimer fizikokémiai tulajdonságai szempontjából jól 

modulálható, biológiai szempontból osteoinductív és osteoconductív tulajdonságú 

anyag 110,114,115 . Klinikai alkalmazáshoz való engedély száma: BPOP-K 018 

Betegválasztási kritériumok 

Betegeink 18 és 55 év közöttiek voltak. Autológ osteochondralis mozaikplasztikát 

végeztünk 4 cm 2 , vagy kisebb méretű fokális chondrális, oszteokondrális femur 

condylus lézió miatt. Az artroszkópos beavatkozásoknál a femur condylus medialis széli 

részéről 6.5 mm átmérőjű és körülbelül 15 mm hosszú graftokat vettünk ki a 

donorterületekre merőlegesen alkalmazott speciális mozaikplasztikás csővésővel. A 7,5 

mm átmérőjű PolyActive-B implantátumokat a beültetésük előtt szobahőmérsékleten 15 

percig steril sóoldatban áztattuk. A donorterületeket press-fit módon töltöttük ki a 

PolyActive-B dugókkal. 

45

A feltöltött donorterületekbe 2-6 db implantátunot ültettünk betegenként (átlagban 3,5 

db). A kontroll csoportokban a donor területeket üresen hagytuk. (két artroszkópos és 

két feltárásos műtét) Kísérő beavatkozások nem szerepeltek kizáró okként. A 

PolyActive-B implantátummal kitöltött csoportban kísérő beavatkozásként 6 elülső 

keresztszalagpótlás, 1 magas tibia osteotomia 1 meniszkusz reszekció és 1 lateralis 

retinaculum felszabadítás történt. 

A kontroll csoportban nem volt kísérő beavatkozás. Mindkét csoportnál figyeltük a 

posztoperatív vérzés tüneteit, a PolyActive-B csoportban MRI és kontroll artroszkópiák 

is történtek a felszíni kongruencia vizsgálatára. Porckeménység mérés történt, a donor 

területeken és a recipiens területeken egyaránt. MR-vizsgálatok során és kontroll 

artroszkópiák által a felületi kongruenciát vizsgáltuk. Kontrollként ugyancsak 10 beteg 

térdízületi donorterületét hagytuk üresen, hogy kövessük donorterületek gyógyulásának 

folyamatát. MRI vizsgálatok történtek a műtét előtt, a hetedik posztoperatív napon, a 

harmadik posztoperatív hónapban és egy évvel a műtétet követően. 

Posztoperatív 

vérzés 

Klinikai score 

MRI 

Kontroll 

artroszkóp 

Műtét 

előtt 

x 

x 

1-7 nap 7. nap 3. hónap 9. hónap 12. 

hónap 

x 

46 

x x 

17. ábra utánkövetési táblázat 

x x x 

Minden betegnél elvégeztük a klinikai és az MRI vizsgálatokat. A kontroll csoportból 

csak 4 beteg vett részt a teljes vizsgálati ciklus végéig az utánvizsgálaton, de minden 

beteg esetében (10 Polyactive-B kitöltött és 10 kontroll beteg) megtörténtek a műtét 

x 

x

előtti, 3 és 9 hónapos pontértékelések továbbá a műtét előtti; valamint a 7 napos és a 3 

hónapos MRI vizsgálatok. Kontroll artroszkopiák – az illetékes etikai bizottság 

megfelelő engedélyével, valamint a betegek hozzájárulásával ( engedély száma: BPOP- 

K 018 )- 9 hónappal a műtétek után történtek, ezek során ellenőriztük a porcos felszínek 

kongruenciáját, minőségét és szövettani vizsgálatra is vettünk mintát a donor 

területekből. ( 17. ábra) Hét PolyActive-B kitöltött beteg átesett a kontroll artroszkópián 

és járult hozzá a bipsziás minta vételéhez is. A kontroll artroszkópiák során végzett 

biopsziákat 10 mm mélyen és 2,7 mm átmérőjű csővésővel vettük. A 10 PolyActive-B 

implantáció során a férfiak nők aránya 7:3, volt az utóvizsgálatokon is átesett 4 tagú 

kontroll csoportban pedig 1:3 volt a férfiak nők aránya. Feltárásos műtét mellett akkor 

döntöttünk, amikor a defektus mérete, vagy lokalizációja nehezítette az artroszkópos 

beavatkozást. Feltárások során donor területként a femur condylusok széli részeit, vagy 

a patellofemorális ízület perifériáját használtuk. A PolyActive-B implantált 

betegcsoportban kísérő beavatkozásként 6 elülső keresztszalagpótlás történt, 1 magas 

tibia osteotomia, 1 meniscus resectio, 1 esetben lateralis retinaculum incisio, egy 

esetben pedig nem történt kísérő beavatkozás. A kontroll csoportban a mozaikplasztikán 

kívül egyéb műtétet nem végeztünk. A vizsgált anyaggal kitöltött donorterületű 

betegeknél 8 esetben artroszkóposan ( 18. ábra) történt az implantáció és két esetben 

nyílt (19, 20. ábra) műtétet végeztünk. A PolyActive-B kitöltött betegcsoportban, a 

donorterületek felett 7 beteg közül 2 betegnél kollagén rostdús kötőszövetes a további 5 

beteg esetében pedig rostos porcos reparációt mutatott a biopsziás vizsgálat. 

47

18. ábra: PolyActive-B-vel való artroszkópos kitöltés 

19. ábra: PolyActive-B feltárásos kitöltés 

48

20. ábra: a PolyActive-B dugókkal kitöltött donorterület 

A posztoperatív fájdalom csillapítására intravénás (a műtét napján adott) vagy orális 

fájdalomcsillapítót adtunk. Betegeink a posztoperatív szakban tehermentesítettek 4 

hétig, majd a végtag részterelésével jártak (végtagsúly) 8 hétig. A teljes aktivitást a 3.- 

6. hónapok közt érték el. 

Szövettani vizsgálat során proteoglykán és kollagén-specifikus jelölési módszereket 

alkalmaztunk. A szövettani vizsgálathoz a biopsziás anyagot Saint-Marie fixálóba 

helyeztük 119 , 10 % EDTA-ban történt a dekalcinálás, majd parafinba ágyaztuk a mintát, 

ebből 5-8 μm vastagságú hosszanti metszeteket készítettünk, hematoxylin-eosinnal, 

dimethylmethylen kékkel, valamint 121 Safranin O-val 122 festettük meg a proteoglykánok 

kimutatásához. A kollagének kimutatását pikrosziriusz vörös 123 festékkel végeztük. 

Normál és polarizált fénymikroszkópokat használtunk. Kiegészítésként immunreakciót 

végeztünk az I. típusú kollagén és az osteonectin kimutatására, hogy kiértékelhessük a 

csont és a kötőszövet képződését. A hyaluronsavat nagy specifitású hyaluronkötés 

próbával mutattuk ki. 124 Klinikai tanulmányunkban értékeltük a mozaikplasztika 

49

donorterületeinek kitöltését melyet PolyActive-B implantátummal végeztünk. Az egy 

évig tartó utóvizsgálati időszak alatt ellenőriztük a kitöltések eredményességét. 

4.2.2. Klinikai vizsgálataink eredményei 

A kitöltött donorterületű csoportban nem tapasztaltunk posztoperatív, intraartikuláris 

vérzést egyik operált betegünknél sem. Nem észleltünk továbbá szövődményeket, 

synovitist, artrofibrózist vagy gyulladásos tüneteket. A korai postoperatív szakban a 

donor területek gyógyulása, és a posztoperatív vérzés tekintetében nem találtunk 

significans különbséget a vizsgált score-ok alapján a kitöltött területek és az üresen 

hagyott kontroll csoportok esetében 

A 9. hónapot követően artroszkóposan vizsgálatuk a felületek egyenletességét, valamint 

az implantátumok gazdaszervezethez való integrálódását 

50

21. ábra: MRI kép a PolyActive-B dugókkal kitöltött donorterületekről 

A PolyActive-B dugók makroszkóposan jól integrálódtak a környezetükbe. A kitöltött 

területek a környező szövetek szintjéig kitelődtek, szilárdságuk pedig endoszkópos 

horoggal ellenőrizve hasonló vagy jobb minőségű volt, mint az üresen hagyott kontroll 

csoportok donor területeinek felületén képződött szöveté. A kontroll csoportokban a 

reparatív szövet a donor területek széli részeihez képest előemelkedett. Vérzésre utaló 

jelet, vagy haemosziderozist nem találtunk. MRI vizsgálatok bizonyították a kitöltött 

donorterületek felett a jó felszíni kongruenciát, valamint az implantációk mélyén 

megfelelő csontosodást. (21. ábra) 

Szubkondrális kortikális képződést nem találtunk. A reparatív szövet szilárdsága a 

kitöltött donor területek felett hasonló, vagy jobbnak bizonyult az üresen hagyott 

51

kontroll csoporthoz képest. A szövetmintában széles proteoglykánban gazdag területek 

látszottak intenzív metachromasiás festődéssel. Ez pirosra festődött dimetilmethylenkékben, 

vörösnek safranin O festéssel. A PolyActive-B (300PEGT55PBT45) 

dugó szövettani vizsgálata során az összes kitöltött donor területen határozott 

fragmentáció volt látható. Ez az implantátum biodegradabilitását bizonyítja. ( 22.,23. 

ábra) A degradálódó fragmentumok ellenére sem voltak gyulladásos reakcióra utaló 

tünetek, amelyek a csontképződést kedvezőtlenül befolyásolnák. A polimer 

fragmentumok körüli többmagvú óriássejtek aktív fagocitotikus degradációt igazolnak. 

A PolyActive-B integrációja a környező szövetekhez, és az idegentest reakciók hiánya 

igazolja ennek a polimernek a biodegradabilitását. 

22. ábra: Dimetylmetilénkékkel festett metszetben jól láthatók a szétesett PolyActive-B 

implantátum fragmentumai (DMMK 150x) 

52

23. ábra: A csontgerendák között a szétesett polymer fragmentumokat idegentest típusú 

óriásejtek phagocytálják a nyilakkal jelzett területeken ( HE 200x ) 

53

24. ábra: Polarizációs fényben kettős törtést mutató széteső fragmentumok körül látható 

csontképződés ( 10x ) 

25. ábra: Felszíni rostos porcképződés, alatta vaskos kollagénnel körülvett polymer 

fragmentumok ( DMMK 100 x ) 

54

26. ábra: Immunhisztokémiai reakció melyen az I .tip. kollagénrostok láthatók a 

csontgerendák között (250x) 

Az implantátumok perifériáján immunhisztokémiai vizsgálattal néhány I. típusú 

kollagén köteg is igazolható volt. 

Az összes biopsziás anyagban újdonképződött csontot találtunk, mely igazolta, hogy az 

ujdonképződött csont a PolyActíve-B dugóba beépült ( 27. ábra ) A biopsiákban 

osteonectint lehetett kimutatni. 

4.2.3. Klinikai kutatás megbeszélése 

A Polyactive-B implantációk után 9 hónappal vett minták szövettani elemzése igazolta a 

kitöltő anyaggal végzett implantáció hatékonyságát és a biztonságát. A klinikai 

vizsgálatok során, a humán donorterületekbe beültetett PolyActive-B dugók is 

megelőzték a posztoperatív ízületi bevérzéseket, ugyanakkor nem akadályozták a 

donorcsatornák gyógyulását. Anyaguk kellően impregnálódott vérrel, teret engedve így 

55

a mesenchymális sejt inváziónak. Jó alapot biztosítottak a felületi rostos porcos 

szövetek kialakulásához és a mélyebb rétegekben sem korlátozták a vasculáris és 

szöveti integrációt. Bebizonyítottuk, hogy a PolyActive-B egy biztonságos 

biokompatibilis kitöltő anyag, mely segíti a subchondralis csontosodást és megkönnyíti 

a kongruens ízületi felszín kialakulását. Kedvez a rostos porcszövet képződésének. Az 

alkalmazott anyag biztonságosságát, biokompatibilitását igazolja, hogy nem váltott ki 

semmilyen ízületen belüli gyulladásos folyamatot, illetve idegentest típusú reakciót. 

A PolyActive-B fragmentumok közelében elvétve néhány óriássejtet találtunk. Ez a 

fagocytózis folyamatának jele. A normális morfológiájú sejtek fagocitáló képessége 

elősegíti a PolyActive-B polimer erodálódását és degradálódását. A posztoperatív 9. 

hónapban kimutatható PolyActive-B fragmentumok mennyisége, jelentős 

biodegradációról tanúskodott. 

Fragmentumokat főleg a szubkondrális régióban mutattunk ki. Kilökődéses reakció 

nem volt. 

A polimer fragmentumok kalcifikációját dimetylmetylénkék festéssel igazoltuk. 

A széteső PolyActive-B fragmentumok között létrejövő kalcifikáció a csonthoz való 

integrálódás egyik bizonyítéka 115,117,118 . 

A polimer fragmentáció mértéke meghatározó tényezője a sikeres lágyrész kitelődés 

ütemének. A press-fit módon beültetett PolyActive-B posztoperatív vérzést megelőző 

hatása hydrogel tulajdonságával magyarázható, ugyanis ez szöveti duzzadást vált ki, 

amely által kitelődik a defektus. 126 

Az implantátumoknak a környező csonthoz való jó integrációját a szövettani analízis és 

az MRI vizsgálatok is megerősítették. Osteolytikus hatást nem tapasztatunk. A 

szubkondrális régióban bőséges kötőszövetbe ágyazott újonnan képződött 

csonttrabekulákat figyeltünk meg. A PolyActiv-B vázszerkezetként történő viselkedését 

korábban állatkísérletekben kecskéken 137,142,143 , beagle kutyákon 112 és nyulakon 118 

vizsgálták. Az implantátum a gazdaszervezet csontszövetével való szoros kontaktus, a 

porózus szerkezet, a mikromozgások kiküszöbölése mind elősegítik a szöveti 

integrációt, a megfelelő csontbenövést. A lokális mechanikai igénybevétel csökkentése 

kedvez a porcképződésnek 141 . A kitöltő anyag stabilitását a press-fit beültetés biztosítja, 

az osteoinduktív hatását pedig a PolyActive-B fizikokémiai tulajdonságai teszik 

56

lehetővé. A mozaikplasztika üres donor területeinek viselkedést Hangody már 1997-ben 

elemezte. – a Pridie-féle felfúráshoz hasonlóan viselkednek 18,19 Relatíve hamar, 4 hét 

alatt kitelődnek spongiózus csonttal, és újabb két hét múlva pedig már fedettekké válnak 

kötőszövettel. Ezt követően azonban viszonylag lassan 8-10 hét alatt alakul ki a 

tetejükön a rostos porc 80,82,83,85,90,91 . Ez egyrészt sokszor még késik is – 12-14 hétig is 

eltarthat, másrészt hosszú ideig – néha hat hónapig nem éri el a környezet szintjét, 

hanem behúzódást mutat. A gyógyfolyamat során kötőszövetes és szivacsos 

csontkitelődés zajlik és a folyamat végén, a felszíneken rostos porcos felület alakul ki, 

mely elfogadható csúszó felszínt biztosít ezeken a kevésbé terhelt felszíneken. 

A donor területi komplikációk, valamint a posztoperatív vérzés a korai posztoperatív 

időszakban következhetnek be. 

A PolyActive-B implantátumok felülete kedvez a rostos porcképződésnek. Az 

implantátumok felett képződött reparatív szövetet artroszkóposan összehasonlítva az 

üresen hagyott donor területek felett képződött reparatív szövettel azt hasonlónak, vagy 

jobb minőségűnek találtuk. Az üresen hagyott kontroll területek felett alkalmanként 

felrostozódást figyelhettünk meg. A defektust kitöltő implantátum felületén ugyanakkor 

a sejtsűrűség fokozódása a szövet rostos porcos jellegére utal és fontos megemlíteni a 

számos intenzíven metachromáziásan festődő hyalinporc szerű terület kialakulását is. A 

csontvelőből származó mesenchymális őssejtek kulcsszerepet játszanak az 

oszteokondrális reparatív folyamatban. A PolyActive-B implantátumok megfelelő 

körülményeket biztosítanak ezeknek a sejteknek a rögzüléséhez, differenciálódásához, 

szaporodásához, ezzel megfelelő rostos porcszövet képződéséhez és a csont 

remodellálásához. 128,129 

Állatkísérletekben korábban kimutatták, hogy a PolyActive-B és polimerjei kedvező 

vázat 114,115,116,117,126,132 biztosítanak a fibroblasztoknak 130 , a chondrocytáknak 131 , a 

csont és a mesenchymális őssejteknek. Bizonyos körülmények mint a nagy sejtsűrűség, 

alacsony oxigén koncentráció, kedveznek a mesenchymális őssejtek chondrogén 

differenciálódásának 133,134,135,136 . Másik fontos körülmény, amely befolyásolja a 

porcképződést a defektus területét kitöltő anyag mechanikai tulajdonsága. 

Az osteochondralis defektusok kitöltésére alkalmazott PolyActive-B összetétele, 

porózus mátrix szerkezete, a természetes porcszövet mechanikai sajátosságaihoz 

hasonlít. 50,110,131 

57

Lényeges és további a rostos porcképződést stimuláló tényező az, hogy a kitöltő anyag 

ellenálljon erőbehatásoknak 142,143 . A donor területek kitöltésével megoszlik a kitöltött 

területekre és közvetlen környezetükre jutó stressz hatás. 

A PolyActive-B-vel kitöltött donorterületeknél jobb felületi congruenciát figyelhettünk 

meg a felszíneken, mint a kontroll csoportokban. A beültetett anyag egy része 

lebomlott, felszínén jó minőségű rostos porc keletkezett. 

(szigetekben hyalin típusú regeneráció is megfigyelhető volt). A minimális 

beteganyagon elvégzett előzetes tanulmány alapján a PolyActive-B donor területi 

kitöltésre alkalmas lehet, de természetesen további vizsgálatok és klinikai tapasztalat 

szükséges a végleges ajánlás megtételére. 

A szövettani szempontból vizsgált mintán néhány esetben mutatkozó hyalinporc szerű 

szigetek megjelenését nem tudjuk megmagyarázni így ezek további kutatómunkát 

igényelnek. 

A legfontosabb feltételezésünk igazolódott, miszerint az általunk vizsgált PolyActive-B 

dugó az elvárt módon, vázszerkezetként működik, és eredményes támaszt biztosít az 

osteochondralis defektus reparációjához. Az osteochondralis defektus gyógyulása 

csontszerkezet szempontjából jó minőségű telődést eredményezett. Ugyanakkor klinikai 

vizsgálatunk egyik legfontosabb eredménye, hogy a kitöltött donorcsatornák felett 

képződött reparatív rostos porcszövet minősége nem rosszabb, mint az üresen hagyott 

donor területek feletti reparatív szöveté. Ízületi kongruencia szempontjából a kitöltött 

csatornák felett szintben azonos, a kitöltetlenek esetében pedig esetenként promineáló 

reparatív szövetképződést figyeltünk meg. 

5. Következtetések 

5.1. Állatkísérleteink következtetése: 

Az állatkísérleteinkben használt donorterületet kitöltő anyagok közül, mindegyik 

megfelelően megakadályozta a posztoperatív vérzést. Ez megfelelt elvárásainknak, de a 

másik fontos követelménynek csak a komprimált kollagén felelt meg. A kitöltő 

anyagnak kellően impregnálódnia kell vérrel, teret engedve ezzel a mesenchymális 

őssejt betöréshez, ami előfeltétele a sejtes és vaszkuláris inváziónak. További 

58

elvárásunk volt az állatkísérletben alkalmazott kitöltő anyagokkal szemben, hogy az 

üresen hagyott furatok gyógyulásához hasonlóan az ízületi felszínükön megfelelő rostos 

porc alakuljon ki. Szövettani elemzéseink alapján azt a következtetést vonhatjuk le, 

hogy úgy tűnik, ezeknek az elvárásainknak a legjobban a komprimált bovin kollagén 

felel meg. Az alkalmazott komprimált hengeralakú kiszerelés kezelése könnyű – a 

donor területi dugók artroszkópos úton is nehézség nélkül a helyükre juttathatók s 

elasztikus tulajdonságuknak köszönhetően megbízhatóan rögzülnek a helyükön. Ennek 

megfelelően mind a makroszkópos, mind a szövettani vizsgálatok igazolták, hogy a 

beültetésnek megfelelően képződött regeneratív szövet a környezet szintjében 

helyezkedik el biztosítva a szükséges kongruenciát. 

5.2. Klinikai kutatásaink következtetései: 

A klinikai vizsgálatok során, a femur donorterületekbe beültetett PolyActive-B dugók is 

megelőzték a posztoperatív ízületi bevérzéseket, ugyanakkor nem gátolták a 

donorcsatornák gyógyulását. 

Szövettani elemzéseink alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy általunk vizsgált 

PolyActive-B dugók megfelelően impregnálódtak vérrel, tered engedve így a 

mesenchymális őssejt betörésre. Az elvárt módon, vázszerkezetként működtek, és 

eredményes alapot biztosítottak az osteochondralis defektus reparációjához. A defektus 

gyógyulása csontszerkezet szempontjából jó minőségű telődést eredményezett. 

Ugyanakkor klinikai vizsgálatunk egyik legfontosabb eredménye, hogy a kitöltött 

donorcsatornák felett képződött reparatív rostos porcszövet minősége nem rosszabb, 

mint az üresen hagyott donor területek feletti reparatív szöveté. Amint azt MR 

vizsgálataink és az artroszkópiák igazolták, a kitöltött csatornák felett a kitelődések az 

ízfelszínig értek. Néhány üresen hagyott csatorna felett promineáló reparatív 

szövetképződést figyeltünk meg. Az üres csatornák felett a felszínek fragmentáltak és 

puhábbak voltak, mint a kitöltött területek felett. 

A PolyActive-B dugók belsejében jó vaszkuláris inváziót és szöveti integrációt 

figyeltünk meg. A beültetett anyag egy része lebomlott, szövettani vizsgálatok során 

talált fragmentumok a biodegradabilitásukat igazolták. A szubkondrális területeken 

megfelelő csontképződést találtunk. Nem észleltünk gyulladásos reakciót, synovitist, 

59

idegentest reakciót, artrofibrózist ami a PolyActive-B kitöltő anyag biokompatibilitására 

utal. 

A felszíneken rostos porc típusú szövetképződés mellett szigetekben hyalin típusú 

regeneráció is megfigyelhető volt, mely a kitöltő anyag jó biológiai kvalitásait jelzi. 

A minimális beteganyagon elvégzett vizsgálat alapján a PolyActive-B donor területi 

kitöltésre alkalmas lehet, de természetesen további vizsgálatok és klinikai tanulmány 

szükséges a végleges ajánlás megtételére. A szövettani szempontból vizsgált mintán 

néhány esetben mutatkozó hyalin porcos szigetek megjelenését nem tudjuk 

megmagyarázni így ezek további kutatómunkát igényelnek. 

Amint az a két előző kísérlet sorozatból is kiderül nem könnyű megfelelő kitöltő 

anyagot találni. A kísérletek igazolták a megelőző hipotéziseket, hogy az a jó anyag 

számunkra, amely nem okoz mellékhatást, ami lebomlik, amely lebomlása során nem 

okoz idegentest reakciót, cystaképződést, savas hydrolysist. 

Arra a következtetésre juthatunk, hogy megfelelő biodegradábilis vázszerkezetek 

ízületbe juttatásával porcszövet rávitele nélkül is lehetséges jó minőségű reparatív 

szövet létrehozása a károsodott ízfelszíneken. Ezek a megfigyelések azt igazolják, hogy 

amennyiben szivacsos csontba implantáljuk a biodegradábilis vázat és a szivacsos 

állományból való visszavérzéssel engedjük betelepülni mesenchymális őssejtekkel, az 

mindenképp kedvez a szubkondrális terület és a sérült felszín megfelelő reparációjának. 

A mesenchymális őssejt invázió pedig alapfeltétele a rostos porcos gyógyulásnak. Az 

állatkísérletben vizsgált komprimált bovin kollagén felszínén tehát az egyébként üresen 

hagyott donor területek felett megszokott és más stúdiumok által is elfogadott 

minőségűnek tartott rostos porcborítékkal azonos minőségű reparatív szövet képes 

kifejlődni. Ennek az eredménynek a humán gyakorlatban való alkalmazásához további 

vizsgálatok szükségesek. 

60

6. Megállapítások 

Mindkét általam vizsgált anyag megfelelően megakadályozta a nem kívánatos, 

posztoperatív szakban akár komplikációkhoz vezető intraartikuláris utóvérzést. 

Munkámmal bizonyított új eredménynek tartom azt, hogy az általunk állatkísérletben 

vizsgált komprimált kollagén és a humán klinikai vizsgálatok során használt 

PolyActive-B elvárásainknak megfelelően jól impregnálódik vérrel. Kísérleteink azt 

igazolták, hogy a vizsgált anyagok képesek megteremteni a tervezett és feltételezett 

mesenchymalis sejtinvázió alapfeltételét. A mesenchymális őssejt invázió pedig 

elengedhetetlen a rostos porcos gyógyuláshoz. Az állatkísérletben vizsgált komprimált 

bovin kollagén felszínén tehát az egyébként üresen hagyott donor területek felett 

megszokott és más stúdiumok által is elfogadott minőségűnek tartott rostos 

porcborítékkal azonos minőségű reparatív szövet képes kifejlődni. Ennek az 

eredménynek a humán gyakorlatban való alkalmazásához további vizsgálatok 

szükségesek. Elképzelhető, hogy az ismeretes és a bovin kísérleteket minden területen 

visszatartó „Jacob Kreuzfeld betegség” miatt más állati eredetű derivátumot kell a bovin 

kollagén helyett alkalmazni, például a csirke kollagént. 

A másik új, és nem kevésbé fontos eredménye a munkámnak, hogy a klinikai kísérletek 

során alkalmazott PolyActive-B felületeken a humán gyakorlatban kongruens felszínek 

kialakulását igazoltuk. A szövettani minták vizsgálata bizonyította, hogy ez az anyag 

lebomlik, eliminálódik, és a helyén csont-újdonképződést figyeltünk meg. Figyelemre 

méltó, hogy a PolyActive-B felszíneken a klinikai kísérletek során bizonyítottan 

megvannak a feltételek a rostos porcszövet képződéséhez. Alapkutatások és elméleti 

megfontolások alapján a munkám során vizsgált PolyActive-B bázist nyújthat újabb 

porcfelszín képző technikák kidolgozásához. Ez a biológiailag aktív, megfelelő 

térszerkezetet biztosító anyag, alkalmas lehet a porcfelszín gyógyítását célzó egyéb 

módszerekkel egyesítve hatékonyságuk kölcsönös növelésére. Olyan, a porcszövet 

felépítésében is jelentős szerepet játszó anyagok, mint a kondroitin szulfát, vagy 

glukozamin önmagukban is képesek a porc keménységének és kedvező biológiai 

tulajdonságainak bizonyos fokú védelmére. Ez utóbbiaknak, valamint a klinikai 

kísérleteinkben vizsgált PolyActive-B-nek további biologiailag aktív anyagokkal való 

együttes alkalmazása ígéretes lehetőséget teremthet jövőbeli kutatásokhoz. Ilyen 

61

iológiai aktív anyag a növekedési hormon, amellyel kapcsolatosan már napjainkban is 

ismeretesek porcfelszín helyreállítását célzó kísérletek. 

62

7. Köszönetnyilvánítás 

Dr. Hangody László professzor, segítőkészsége közismert. Mégis megkülönböztetett 

tiszteletemet, elismerésemet és külön köszönetemet fejezem ki azért, mert nem csak a 

továbbképzéseken, nem csupán csoportos oktatások során, hanem személyesen, az 

Ortopéd Klinika műtőiben tanította meg nekem a határainkon túl is oly sikeressé vált és 

hazánknak is elismerést kivívó mozaikplasztikát. 

Személyesen felügyelte állatkísérleteimet, irányította klinikai kísérletes munkámat. 

Az általa szervezett hazai és külföldi kurzusokon, lehetőséget biztosított előadásaim 

megtartásához. Korábbi közleményeim és jelen dolgozatom elkészítésében útmutatásai 

irányítottak. 

Köszönöm továbbá Szendrői Miklós professzor úrnak, hogy elindított ezen az úton, 

valamint, hogy munkám során végig mellettem volt és határozottan, támogatott. 

Szakmai útmutatásán túl atyai jó tanácsai, kritikai megjegyzései is segítettek a dolgozat 

elkészítésében. 

Köszönettel tartozom Dr. Vajda András adjunktus úrnak, aki számos közleményem 

szerzőtársa volt, elsősorban a külföldön megjelent munkáim nyelvi helyességét 

stiliszikai jegyeit segített kialakítani. Számítástechnikai szakértelmével rendszeresen 

segítségemre volt. Köszönetet mondok barátaimnak, Kárpáti Zoltán főorvos úrnak 

Mády tanár úrnak, Sólyom adjunktus úrnak és mindazoknak, akik az elmúlt évek során 

tanácsaikkal és kritikájukkal támogatták munkámat. Hálával köszönöm Vízkelety 

professzor úrnak, aki kijelölte számomra a szakmai irányvonalat és az utat, amelyet 

napjainkban is járok. Köszönöm Kalabay tanár úrnak, hogy évekig együtt dolgozhattam 

vele. 

Végül feleségem és gyermekeim segítségét köszönöm, akik az otthon melegét 

biztosították, melyből bármikor erőt meríthettem. 

63

8. Irodalom 

1) Kuettner K., Schleyerbach R., Peyron J., G., Hascall V., C: Articular 

Cartilage in Osteoarthritis. 1992.; Raven Press, New York 

2) Módis L.: Organization of the Extracellular Matrix: A Polarization 

Microscopic Approach. 1991; CRC Press, Boca Raton 

3) Comper W. D: Extracellular Matrix. 1996; Harwood, Amsterdam 

4) Williams J., M., Uebelhart D. , Thonar E., J., Kocsis K. , Módis L.: 

Alteration and recovery of the spatial orientation of the collagen network of 

articular cartilage in adolescent rabbits following intra-articular 

chymopapain injection. Conn. Tissue Res. 1996; 34: 105-117 

5) Helminen H., J., Kiviranta I. , Tammi M. – Säämänen A., M., Paukkonen 

K., Jurvelin J. : Joint Loading. Biology and Health of Articular Structures. 

1987; Wright, Bristol 

6) Bissell M., J., Hall H., G., Parry G.: How does the extracellular matrix direct 

gene expression? J. Theor. Biol. 1982; 99: 31-68 

7) Csermely P., Sőti, Cs., Schmaider T., Steták A.: Az extracelluláris jel 

továbbítása a sejtmagba. Orvosképzés 2000; 75: 32-40 

8) Buzás E., Mikecz K., Glant T., T.: Aggrecan: a target molecule of 

autoimmune reactions. Pathol. Oncol. Res. 1996; 2: 219-228 

9) Newman A., P.: Articular cartilage repair. Am. J. Sport. Med. 1998; 26: 309- 

324 

64

10) Buckwalter J., A., Mankin H., J.: Articular cartilage restoration. Arthritis 

Rheumatism. 1998; 41: 1331-1342 

11) Hangody L.: A térdízületi chondropathiák sebészi kezelése. Kandidátusi 

értekezés I-II., 1994; Budapest 

12) Hangody L.: Az ízületi terhelőfelszínek porcdefektusainak pótlása hyalin 

típusú porccal. Doktori értkezezés I-II., 1998; Budapest 

13) Hangody L., Füles P.: autologous osteochondral mosaicplasty for the 

treatment of full thickness defects of weight bearing joints – 10 years 

experimental and clinical experiences. J. Bone Joint Surg. 2003; 85-A: 

Supplement II., 25-32 

14) Magnuson P., B.: Technique of debridement of the knee joint for arthritis. 

Surg. Clin. North Am. 1946; 26:249-255 

15) Jackson R., W., Marans H., J. Silver, R., S.: Arthroscopic treatment of 

degenerative arthritis of the knee. J. Bone Joint Surg. 1988; 70-B:332-339 

16) Baumgartner M., R., Cannon W., D., Vittori J., M. Arthroscopic 

debridement of the osteoarthritic knee. Clin. Orthop. 1990; 253: 197-205 

17) Rand J., A.: Role of Arthroscopy in osteoarthritis of the knee. Arthroscopy 

1991; 7:358-367 

18) Pridie K., H.: A method of resurfacing osteoarthritic knee joint. J. Bone Joint 

Surg. 1959; 41-B:618-626 

19) Insall J.,N.: The Pridie debridement operation for osteoarthritis of the knee. 

Clin. Orthop. 1974; 101:61-69 

65

20) Johnson L., L.: Arthroscopic abrasion arthroplasty historical and pathologic 

perspective; present status. Arthroscopy 1986; 2:54-67 

21) Johnson L., L.: Arthroscopic Surgery-principles and practice I-II., III. ed., 

1986; The C. V. Mosby Co. St. Louis-Toronto-Princeton 

22) Steadman J., R., Stereet W., I.: The surgical treatment of knee injuries in 

skiers. Med. Sci. Sports Exerc. 1995; 27/3/1:328-335 

23) Rubak J., M., Poussa M., Ritsila V.: Chondrogenesis in repair of articular 

cartilage defects by free periosteal grafts in rabbits. Acta Orthop. 1982; 

53:181-188 

24) O’Driscoll S., W., Keeley F., W., Salter R., B. : Durability of regenerated 

cartilage produced by free autogenous periosteal grafts in major fullthickness 

defects in joint surfaces under the influence of continuous passive 

motion. J. Bone Joint Surg. 1988 ; 70-A:595-603 

25) Niedermann B., Boe S., Lauritzen J., Rubak J., M.: Glued periosteal grafts in 

the knee. Acta Orthop. Scand. 1985; 56:457-463 

26) Homminga G., N., Bulstra S., K., Bouwmeester P., S., van der Linden A., J.: 

Perichondral grafting for cartilage lesions of the knee. J. Bone Joint Surg. 

1990; 72-B:1003-1007 

27) Salter R., B.: The biological effect of continuous passive motion on the 

healing of full thickness defects in articular cartilage: an experimental 

investigation in the rabbit. J. Bone Joint Surg. 1980; 62-A:1232-1240 

28) Hangody L., Udvarhelyi I.: Cartilage repair in patellofemoral joint. Chapter 

in Sanchis-Alonso V.: The patellofemoral disorders – Black hole in the 

orthopaedics. 2005; Springer 

66

29) Coutts R., D., Woo, S., L., Amiel D. , von Schroeder H., P. – Kwan M., K.: 

Rib perichondrial autografts in full-thickness articular cartilage defects in 

rabbits. Clin. Orthop. 1992; 275:263-273 

30) Bruns J., Kersten P., Lierse W., Silbermann M.: autologous rib perichondrial 

grafts in experimentally induced osteochondral lesions in the sheep-knee 

joint: morphological results. Virchows Arch A Pathol Anat Histopathol 

1992; 421:1-8 

31) Bruns J., Kersten P., Weiss A., Silbermann M.,.: Morphological results after 

grafting of autologous rib perichondrium in experimentally induced 

ostechondral lesions in the sheep-knee joint and tissue culture on three 

different culture soils. Proceedings of 2nd Symposium of International 

Cartilage Repair Society, Boston, MA, 1998; Nov. 16-18 

32) Ritsula V., A., Santavirta S., Alhopuro S., Poussa M., Jaroma H., Rubak J., 

M. Periosteal and perichondral grafting in reconstructive surgery. Clin. 

Orthop. 1994; 302:259-265 

33) Lexer E.,: Substitution of whole or half joints from freshly amputated 

extremities by freeplastic operation. Surg. Gynecol. Obstet. 1908; 6: 601-612 

34) Convery F., R., Akeson W., H., Keown G., H.: The repair of large 

osteochondral defects. An experimental study in horses. Clin Orthop. 1972; 

82: 253-262 

35) Garrett J., C.: Treatment of osteochondral defects of the distal femur with 

fresh osteochondral allografts: a preliminary report. Arthroscopy 1986; 

2:222-226 

36) Mankin H., J., Doppelt S. H., Tomford W., W.: Clinical experience with 

allograft implantation: the first 10 years. Clin. Orthop. 1983; 174: 69-78 

67

37) Friedlaender G., E., Horowitz M. C.,: Immune responses to osteochondral 

allografts: nature and significance. Orthopedics 1992; 15: 1171-1176 

38) Gross A., E., Silverstein E. A., Falk J., Falk R., Langer F.,: The 

allotransplantation of partial joints in the treatment of osteoarthritis of the 

knee. Clin Orthop. 1975; 108:7-14 

39) Gross A.,: Fresh osteochondral allografts for posttraumatic knee defects: 

Surgical technique. Operative Tech. Orthop. 1997; 7:334-339 

40) Tomford W. W., Springfield D. S., Mankin H. J.,: Fresh and frozen articular 

cartilage allografts. Orthopedics 1992; 15:1183-1192 

41) Bakay A., Csönge L., Fekete L.,: A mushroom-shaped osteochondral 

patellar allograft. Int. Orthop. 1996; 20:370-375 

42) Campanacci M., Cervellati C., Dontiti U.,: Autogenous patella as 

replacement for a resected femoral or tibial condyle. A report of 19 cases. J. 

Bone Joint Surg. 1985; 67B: 557-563 

43) Chesterman P. J., Smith A. U.,: Homotransplantation of articular cartilage 

and isolated chondrocytes. An experimental study in rabbits. J. Bone Joint 

Surg. 1968; 50B:184-197 

44) Green W., T. Jr.: Articular cartilage repair: Behavior of rabbit chondrocytes 

during tissue culture a subsequent allografting. Clin. Orthop. 1977; 124:237- 

250 

45) Grande D.,A., Pitman M., I., Peterson L. The repair of experimentally 

produced defects in rabbit articular cartilage by autológ ous chondrocyte 

transplantation. J. Orthop. Res. 1989; 7:208-218 

68

46) Itay S., Abramovici A., Nevo Z.,: Use of cultured embryonal chick 

epiphyseal chondrocytes as grafts for defects in chick articular cartilage. 

Clin. Orthop. 1987; 220:284-303 

47) Brittberg M., Lindahl A., Nilsson A., Ohlsson C., Isaksson O., Peterson L.: 

Treatment of deep cartilage defects in the knee with autologous chondrocyte 

transplantation. N Engl J Med 1994; 331: 889-895 

48) Peterson L.: Articular cartilage injuries treated with autológous chondrocyte 

transplantation in the humán knee. Acta Orthop. Belg. 1996; 62 Suppl. 1: 

196-200 

49) Atik O. S., Uslu M. M., Eksioglu F.: Osteochondral multiple autograft 

transfer (OMAT) for the treatment of cartilage defects in the knee. Bulletin 

of the Hospital for Joint Diseases 2005; 63:37-40 

50) Woodfield T.: Cartilage Tissue Engineering: instructing cell-based tissue 

repair through scaffold design. 2004; IsoTis 

51) Campanacci M., Cervellati C., Dontiti U.,: Autogenous patella as 

replacement for resected femoral or tibial condyle, A report of 19 cases 

J.Bone Joint Surg. 1985; 67B:557563 

52) Pap K., Krompecher I.: Arthroplasty of the knee –Experimental and clinical 

experiences. J. Bone Joint Surg. 1961; 43-A: 523-537 

53) Fabbricciani C., Schiavone Panni A., Delcogliano A.: Osteochondral 

autograft in the treatment of osteochondritis dissecans of the knee. AOSSM 

Annual Meeting, Orlando, FL, 1991 

69

54) Outerbridge H. K., Outerbridge A., R., Outerbridge R., E.: The use of a 

lateral patellar autologous graft for the repair of a large osteochondral defect 

in the knee. J. Bone Joint Surg. Am 1995; 77:65-72 

55) Yamashita F., Sakakida K., Suzu F., Takai S.: The transplantation of an 

auto-generic osteochondral fragment for osteochondritis dissecans of the 

knee. Clin. Orthop. 1985; 201:43-50 

56) Lindholm T., S., Osterman K., Kinnunen P., Lindholm T., C., Osterman H., 

K.: Reconstruction of the joint surface using osteochondral fragments. 

Scand. J. Rheumatol. (Suppl.) 1982; 44: 5-12 

57) Simonian P., T., Sussmann P. S., Wickiewicz T. L., Paletta G. A., Warren 

R. F.: Contact pressures at osteochondral donor sites in the knee. Am. J. 

Sports Med. 1998; 26:491-494 

58) Hangody L., Kárpáti Z., Tóth J. : Autogenous osteochondral grafting in 

the knees of German Shepherd dogs: radiographic and histological analysis 

Hungarian Review of Sportsmedicine 1994; 35:177-123 

59) Hangody L., Kish G., Kárpáti Z., : Autogenous osteochondral graft 

technique for replacing knee cartilage defects in dogs. Orthopaedics Int. Ed.. 

1997; 5:175-181 

60) Hangody L., Kárpáti Z.,: A new surgical treatment of localized 

cartilaginous defects of the knee. Hung. J. Orthop. Traumat. 1994; 37: 237- 

243 

61) Hangody L., Kish G., Kárpáti Z., Eberhardt R.: Osteochondral plugs: 

Autogenous osteochondral mosaicplasty for the treatment of focal chondral 

70

and osteochondral articular defects. Operative Tech. Orthop. 1997; 7: 312- 

322 

62) Hangody L., Duska Zs., Kárpáti Z.: Autologous osteochondral 

mosaicplasty –Techniques in Knee Surgery. 2002; 1:1-10 

63) Hangody L., Duska Zs., Kárpáti Z.: Osteochondral plug transplantation. 

Chapter in”Jackson, D.: Mastertechniques in Orthopaedics; The Knee” 

Lippincott-Williams-Wilkins, 2003; 337- 352 

64) Hangody L, Füles P.: Autologous osteochondral mosaicplasty for the 

treatment of full thickness defects of weight bearing joints – 10 years 

experimental and clinical experiences. J Bone Joint Surg. 2003; 85-A: 

Supplement II. 25-32 

65) Hangody L., Ráthonyi G.: Mosaicplasty in active sportsmen. 

Sportorthopädie Sporttraumatologie 2004; 20:159-164 

66) Marcacci M., Kon E., Zaffagnini S., Visani A.: Use of autologous grafts for 

reconstruction of osteochondral defects of the knee. Orthopedics 1999; 

22:595-600 

67) Marcacci M., Kon E., Zaffagnini S., Iacono F., Neri M., P., Vascellari A., 

Visani A., Russo, A.: Multiple osteochondral arthroscopyc grafting 

(mosaicplasty) for cartilage defects of the knee: Prospective study results at 

2-year follow-up. Arthroscopy 2005; 21:462-470 

68) Christel P., Versier G., Landreau P., Djian P.: Les greffes osteo-chondrales 

selon la technique de la mosaicplasty. Maitrise Orthop. 1998; 76:1-13 

69) Gudas R., Kalesinskas R., J., Kimtys V., Stankevicius E., Toliusis V. – 

Bernotavicius G., Smailys A.: A prospective randomized clinical study of 

71

mosaic osteochondral autologous transplantation versus microfracture for the 

treatment of osteochondral defects in the knee joint in young athletes. 

Arthroscopy 2005; 21:1066-1075 

70) Solheim E : Mosaicplasty in articular cartilage injuries of the knee. Tidsskr 

Nor Laegeforen. 1999; 119: 4022-4025 

71) Horas U., Pelinkovic D., Herr G., Aigner T., Schnettler R.: Autologous 

chondrocyte implantation and osteochondral cylinder transplantation in 

cartilage repair of the knee joint. J. Bone Joint Surg. 2003; 85-A:185-192 

72) Hangody L. , Kish G., Kárpáti Z..: Treatment of osteochondritis dissecans 

of talus: the use of the mosaicplasty technique. Foot and Ankle International. 

1997; Vol.18: No.10 628-634 

73) Kish G., Módis L., Hangody L.: Osteochondral mosaicplasty for the 

treatment of focal chondral and osteochondral lesions of the knee and talus 

in the athlete. Clinics in Sports Medicine 1999; 18:45-61 

74) Hangody L., Kish G., Szabó Zs., Kárpáti Z., Szerb I., Gáspár L., Módis L.: 

Mosaicplasty for the treatment of osteochondritis dissecans of the talus - two 

to seven year results in 36 patients. Foot and Ankle International, 2001; 22 

:552-558 

75) Hangody L. , Feczkó P., Kemény D., Bodó G., Kish G.: autologous 

osteochondral mosaicplasty for the treatment of full thickness cartilage 

defects of the knee and ankle. Clinical Orthopaedics, 2001; 391: Suppl. 328- 

337 

76) Hidas P., Hangody L., Csépai D., Pavlik A., Pantó T.: Mosaikplastik 

72

– Eine neue Alternative in der Behandlung der Osteochondritis dissecans des 

Capitulum humeri. Arthroskopie 2002; 15:59-63 

77) Beadling L., Trace R.: Mosaicplasty, articular cartilage transplantation. 

Orthopaedics Today 1996; 16:17-20 

78) LaPrade R., F., Swiontkowski M., F.: New horizons in the treatment of 

osteoarthritis of the knee JAMA 1999; 281:876-879 

79) Cole B., J., Malek M., M.: Articular cartilage lesions – in Chapter 8. A. 

Levy: Osteochondral Autograft Repair. 2004; Springer 

80) Bartha L, Vajda A, Duska Zs, Autologous osteochondral mosaicplasty 

grafting. Journal of Orthopaedics & Sports Physical Therapy. 2006 ; 36(10): 

739-750. 

81) Hangody L, Kárpáti Z. A térdízületi porcfelszín súlyos károsodásának új 

kezelési lehetőségei Magyar Traumatol Ortop. 1994; 37. 237-243. 

82) Hangody L, Ráthonyi G, Duska Zs, : Autologous osteochondral 

mosaicplasty – Surgical technique. J. Bone Joint Surg. 2004 ; 86-A, Suppl. I: 

65-72. 

83) Hangody L, Kish G, Kárpáti Z. Arthroscopic autogenous osteochondral 

mosaicplasty—a multicentric, comparative, prospective study. Index 

Traumat Sport. 1998; 5. 3-9. 

84) Hangody L, Kish G, Kárpáti Z. Arthroscopic autogenous osteochondral 

mosaicplasty for the treatment of femoral condylar articular defects. Knee 

Surgery Sports Traumatology Arthroscopy. 1997; 5:262-267. 

73

85) Hangody L. Mosaicplasty. In: „Insall, J. – Scott, N Surgery of the Knee”, 

2000; 357-361, New York-Edinburgh-London-Philadelphia-San Francisco: 

Churchill Livingstone. 3rd edition 

86) Berlet GC, Mascia A, Miniaci A. Treatment of unstable osteochondritis 

dissecans lesions of the knee using autogenous osteochondral grafts 

(mosaicplasty). Arthroscopy. 1999; 15. 312-316. 

87) Buckwalter J A, Mankin HJ. Articular cartilage restoration. Arthritis 

Rheumatism. 1998; 41: 1331-1342. 

88) Chow JCY, Hantes ME, Houle JB, . Arthroscopic autogenous osteochondral 

transplantation for treating knee cartilage defects: a 2 to 5 year follow-up 

study. Arthroscopy. 2004; 20: 681-690. 

89) Hangody L., The mosaicplasty technique for osteochondral lesions of the 

talus. Foot Ankle Clin N Am. 2003; 8:259-273. 

90) Hangody L., Feczkó P, Bartha L,: Mosaicplasty for the treatment of 

articular defects of the knee and ankle. Clin. Orthop. 2001; 391 (Suppl). 328- 

336. 

91) Hangody L., Kish G, Kárpáti Z, Mosaicplasty for the treatment of articular 

cartilage defects: application in clinical practice Orthopedics. 1998; 21. 751- 

756. 

92) Hangody L, Kish G, Módis L, Mosaicplasty for the treatment of 

osteochondritis dissecans of the talus: two to seven year results in 36 patients 

Foot Ankle Int. 2001; 22. 552-558. 

74

93) Imhoff AB, Ottl GM. Arthroscopic and open techniques for transplantation 

of osteochondral autografts and allografts in various joints. Surg Technol Int. 

1999; 8. 249-252. 

94) Kordás G, Szabó J S, Hangody L. The effect of drill-hole length on the 

primary stability of osteochondral grafts in mosaicplasty. Orthopedics. 2005; 

28: 401-404. 

95) Messner K, Gillquist H. Synthetic implants for the repair of osteochondral 

defects of the medial femoral condyle: A biomechanical and hystological 

evaluation in the rabbit knee. Biomaterials 1993;14:513 

96) Matsusue Y Yamamuro T, Oka M. In vitro and in vivo studies on 

bioabsorbable ultra-high–strenth poly (L-lactide) rods J Biomed Mater Res 

1992; 26:155Free LE, Vunjak-Novakovic G, Biron RJ Biodegradable 

polimer scaffolds for tissue engineering. Biotechnology 1994; 12:689-693 

97) Pongor P Betts J, Muckle D.Bentley G: Woven carbon surface replacement 

in the knee: Independent clinical review Biomaterials 1992;13:1070-1076. 

98) Yayalaoglu MB, Yildiz C, Korkusuz F, Hasirci V. A novel osteochondral 

implant Biomaterials 1999; 20:1513-1520 

99) Feczkó P, Hangody L, Varga J, Bartha L, Experimental results of donor site 

filling for autologous osteochondral mosaicplasty. Arthroscopy. 2003; 19: 

755-761. 

100) Minns R. Muckle DS. Mechanical and histological response of carbon 

fibre pads implanted in the rabbit patella Biomaterials 1989; 10:273 

101) Litvinov SD, Krasnov AF, Ter-Asaturov GN, Clinical application 

experience of collagen-apatite-base implants. 

75

Edts: D. Mainard,. M. Merle, J.P. Delagoutte & J.P. Louis, Edition Romillat, 

Paris,. 2000; Vol. V.; 343-347 

102) Nixon AJ, Sams AE, Lust GET , Temporal matrix synthesis and 

histologic features of a chondrocyte-laden porous kollagén cartilage 

analogue. AmJ Vet Res 1993;54:349 

103) Yannas IV. Regeneration of skyn and nerve by use of collagen templates. 

In: Nimmi ME, ed Collagen Biotechnology, Boca Raton: CRC Press,1998 

104) Bodó G, Hangody L, Módis L, Autologous osteochondral grafting 

(mosaic arthroplasty) for the treatment of subchondral cystic lesions in the 

equine stifle and fetlock. Veterinary Surgery. 2004; 33: 588-596. 

105) Bodó G, Kaposi N. , Hangody L., The surgical technique and the age of 

the horse both influence the outcome of mosaicplasty in a cadaver equine 

stifle model. Acta Vet Hung. 2001; 49. 111-116. 

106) Sokoloff L. Elasticity of articular cartilage, effect of ions and viscous 

solutions. Science. 1963; 141:1055–1057. 

107) Hooiveld M., G. Roosendaal, Short-term exposure of cartilage to blood 

results in chondrocyte apoptosis. Am J Pathol 2003; 162: 943-951. 

108) Hooiveld M. J., Roosendaal G., Haemoglobin-derived iron-dependent 

hydroxyl radical formation in blood-induced joint damage: an in vitro study. 

Rheumatology (Oxford) 2003; 42: 784-790. 

76

109) Jansen N. W., Roosendaal G. Exposure of human cartilage tissue to low 

concentrations of blood for a short period of time leads to prolonged 

cartilage damage: an in vitro study. Arthritis Rheum 2007; 56: 199-207. 

110) Malda J, Woodfield T. The effect of PEGT/PBT 

(PolyActive-B) scaffold architecture on the composition of tissue 

engeeneired cartilage. Biomaterials, 2005; 26: 63-72. 

111) Meijer G. J., Radder A. :Observations of the bone activity adjacent to 

unloaded dental implants coated with PolyActive-B or HA. J Oral Rehabil 

1995; 22: 167-174. 

112) Meijer G. J., van Dooren A. : PolyActive-B as a bone-filler in a beagle 

dog model. Int J Oral Maxillofac. Surg. 1996 ;25 : 210-216. 

113) Papadaki M., T. Mahmood: The different behaviors of skeletal muscle 

cells and chondrocytes on PEGT/PBT block copolymers are related to the 

surface properties of the substrate. J Biomed Mater Res 2001; 54: 47-58. 

114) Radder A. , Davies M., J. E. : Interfacial behavior of PEO/PBT 

copolymers (PolyActive-B) in a calvarial system: an in vitro study. J Biomed 

Mater Res 1994; 28: 269-277. 

115) Radder A. Leenders M., H., Interface reactions to PEO/PBT copolymers 

(PolyActive-B) after implantation in cortical bone. J. Biomed Mater Res 

1994; 28: 141-51. 

116) Radder A. Leenders M., H. Bone-bonding behaviour of poly (ethylene 

oxide)-polybutylene terephtalate copolymer coatings and bulk implants: a 

comparative study. Biomaterials 1995; 16: 507-13. 

77

117) Radder A ., Leenders M., H.: Application of porous PEO/PBT 

copolymers for bone replacement. J Biomed Mater Res 1996; 30 341-351. 

118) Jansen EJP, Kuijer R. Repair of articular cartilage lesion with PolyActive 

1000PEGT70PBT30 and 300PEGT55PBT45 in rabbits: with and without 

allogenic cells. ICRS, 2002. 

119) Sainte-Marie G., The paraffin embedding technique for studies 

employing immunofuorecence. J Histochem Cytochem 1962 ;10: 250-256. 

120) Tuckett F., Moriis-Kay G., Alcian blue staining of glycosaminoglycans 

in embryonic material: effect of different fixatives. Histochem J 1988; 20: 

174-182. 

121) Módis L. Organization of the Extracellular Matrix. A Polarization 

Microscopic Approach. CRC Press, Boca Raton. 1991 

122) Kiviranta I., J. Jurvelin "Microspectrophotometric quantitation of 

glycosaminoglycans in articular cartilage sections stained with safranin O." 

Histochemistry 1985; 82: 249-255. 

123) Constantine V.S., Mowry R. V., Selective staining of human dermal 

collagen II. The use of picrosirius red F3BA with polarisation microscopy. J 

Invest Dermatol 1968; 50: 419-423. 

124) Felszeghy S., Hyttinen M., Quantitative image analysis of hyaluronan 

expression in humán tooth germs. Eur J Oral Sci 2000; 108: 320-326. 

125) Matsusue Y, Kotake T, Nakagawa Y, Arthroscopic osteochondral 

autograft transplantation for chondral lesion of the tibial plateau of the knee. 

Arthroscopy. 2001; 17: 653-659. 

78

126) Deschamps A. A., Claase M. B. Design of segmented poly(ether ester) 

materials and structures for the tissue engineering of bone. J Control Release 

2002; 78: 175-186. 

127) Kuijer R., Bouwmeester S. J. "The polimer PolyActive-B as a bonefilling 

substance: an experimental study in rabbits." J Mater Sci Mater Med 

1998; 9: 449-555. 

128) Shapiro F., Koide S. Cell origin and differentiation in the repair of fullthickness 

defects of articular cartilage. J Bone Joint Surg Am 1993; 75 : 532- 

533. 

129) Wakitani S., Goto T. Mesenchymal cell-based repair of large, fullthickness 

defects of articular cartilage. J Bone Joint Surg Am 1994; 76: 579- 

692. 

130) Beumer G. J., van Blitterswijk C. A. Cell-seeding and in vitro 

biocompatibility evaluation of polymeric matrices of PEO/PBT copolymers 

and PLLA. Biomaterials 1993; 14: 598-604. 

131) Miot S., Woodfield T. Effects of scaffold composition and architecture 

on human nasal chondrocyte redifferentiation and cartilaginous matrix 

deposition. Biomaterials 2005; 26: 2479-2489. 

132) Li P., Bakker D. The bone-bonding polimer Polyactive 80/20 induces 

hydroxycarbonate apatite formation in vitro. J Biomed Mater Res 

1997; 34 : 79-86. 

133) Akiyama H., Chaboissier M. C.: The transcription factor Sox9 has 

essential roles in successive steps of the chondrocyte differentiation pathway 

and is required for expression of Sox5 and Sox6. Genes Dev 2002; 16: 2813- 

2828. 

79

134) Kramer J., Hegert C., Embryonic stem cell-derived chondrogenic 

differentiation in vitro: activation by BMP-2 and BMP-4. Mech Dev 2000; 

92: 193-205. 

135) Murphy C. L., Sambanis A., Effect of oxygen tension on chondrocyte 

extracellular matrix accumulation. Connect Tissue Res 2001; 42: 87-96. 

136) Wang D. W., Fermor B., Influence of oxygen on the proliferation and 

metabolism of adipose derived adult stem cells. J Cell Physiol 2005; 204: 

184-91. 

137) Jackson D. W., Lalor P. A. Spontaneous repair of full-thickness defects 

of articular cartilage in a goat model. A preliminary study. J Bone Joint Surg 

Am 2001; 83-A: 53-64. 

138) Garretson R. B., Katolik L. I., Contact pressure at osteochondral donor 

sites in the patellofemoral joint. Am J Sports Med 2004; 32: 967-974. 

139) Guettler J. H., Demetropoulos C. K. Osteochondral defects in the human 

knee: influence of defect size on cartilage rim stress and load redistribution 

to surrounding cartilage. Am J Sports Med 2004; 32: 1451-1458. 

140) Guettler J. H., Demetropoulos C. K., Dynamic evaluation of contact 

pressure and the effects of graft harvest with subsequent lateral release at 

osteochondral donor sites in the knee. Arthroscopy 2005; 21: 715-20. 

141) Radin E. L. Burr D. B., Hypothesis: joints can heal. Semin Arthritis 

Rheum 1984; 13: 293-302. 

80

142) van Susante J. L., Buma P., Chondrocyte-seeded hydroxyapatite for 

repair of large articular cartilage defects. A pilot study in the goat. 

Biomaterials 1989; 19: 2367-2374. 

143) Niederauer G. G., Slivka M. A., Evaluation of multiphase implants for 

repair of focal osteochondral defects in goats. Biomaterials 2000; 21: 2561- 

2574. 

144) Bartha L., Hamann D., Pieper J., Péters F., Riesle J., Vajda A., Kaposi 

Novak P., Hangody L.R., Vásárhelyi G., Blitterswijk C, de Wijn J., 

Kenyeres A., Modis L., Hangody L., A clinical feasibility study to evaluate 

the safety and efficacy of PEOT/PBT implants for human donor site filling 

during mosaicplasty. 

145) Hunter W.: On the structure and diseases of articulating cartilages. 

Philos. Trans. R. Soc. Lond. 1743; 42B: 514-521. 

146) Bartha L., Hangody L., Feczkó P., Diószegi Z., Bodó G., Kendik Z., 

Módis L. Experimental results of donor site filling for autologous 

osteochondral mosaicplasty Tissue Eng. 2001; 7 :652-653. 

81

8.1. A disszertáció témájával kapcsolatos saját irodalmi közlemények listája 

Bartha L., Hangody, L., Feczkó P., Diószegi Z., Bodó G., Kendik Z., Módis L. 

Experimental results of donor site filling for autologous osteochondral mosaicplasty 

Tissue Engeenering 2001; 7 :652-653. 

Hangody L., Feczkó P. Bartha L. Bodó G. Kish G. Autologous osteochondral 

mosaicplasty for the treatment of full thickness cartilage defects of the knee and ankle 

Clinical Orthopaedics 2001; 391: Suppl. 328-337. 

Bartha L., Hangody L., Kárpáti Z. Komprimált kollagén térszerkezet szerepe 

osteochondralis defektusok kitöltésében. Magyar Traumatológia Ortopédia 

Supplementum 2002; 45: 7-8. 

Feczkó P., Hangody L., Varga J., Bartha L., Diószegi Z., Bodó G., Kendik Zs., 

Módis L. Experimental results of Donor Site Filling for Autologous Osteochondral 

Mosaicplasty Arthroscopy-Journal of Arthroscopic and Related Surgery, 2003 19, 755- 

761. 

Bartha L., Vajda A., Duska Zs., Rahmeh H., Hangody L. Autologous 

osteochondral mosaicplasty grafting. Journal of Orthopaedics & Sports Physical 

Therapy 2006; 36: 739-750. 

Hangody L., Vásárhelyi L., Hangody L.R., Sükösd Z.,Tibay Gy., Bartha L., 

Bodó L.: Autologous osteochondral grafting—technique and long-term results, Injury 

2008; 39: 32-39. 

Pehlivan M., Bartha L., Duska Zs., Hangody L.: Autologous osteochondral 

mosaicplasty – rationale and clinical practice. Artroplasti Artroskopik Cerrahi/ Journal 

of Arthroplasty & Arthroscopic Surgery 2003; 14: 59-66. 

Bartha L., Hangody L., Kaposi Novák P., Vajda A. The role of biodegradable 

materials int he treatment of articular cartilage defects EKLEM Hastaliklari ve 

Cerrahisi Joint Diseases & Related Surgery 2007; 18 101-107. 

82

8.2. A disszertáció témájával kapcsolatos előadások 

ETES Első Kongresszusa Freiburg 

Bartha L., Hangody L.,Kárpáti Z., Feczkó P., Bodó Z. Kísérletes eredményeink 

mozaikplasztika donorterületének kitöltésével (2001) 

Kísérletes eredményeink mozaikplasztika donorterületeinek kitöltésére Magyar Ortopéd 

Társaság 44. Kongresszusa Zalakaros ( 2001) 

SICOT Kongresszusi Poszter Az autolog Osteochondrális Mozaikplasztika donor 

területének kísérletes feltöltéséről Kairó Egyiptom ( 2003 ) 

Bartha L., Kísérletes és műtéti eredményeink az autológ osteochondralis 

mozaikplasztikával Török Ortopéd és Oszteológiai Társaság Kongresszusa Antalya 

( 2005 ) 

Bartha L. Biodegradábilis anyagok szerepe a porcfelszínkezelések kutatásában Papp 

László Sportaréna Porc szimpozium: ( 2006 ) 

Bartha L., Hangody L. R. Donorterületek kitöltése biokompatibilis anyagokkal 

( állatkísérletes eredményeink) Török Ortopédtársaság Kongresszusa Antalya ( 2007 ) 

Hangody L., Bartha L., Hangody L., R. Chondral lesions, osteochondral fractures in 

childhood and juvenile osteochondritis dissecans. “Pediatric knee symposium” 

organized by the Section of Pediatric Orthopaedics of Turkish Society of Orthopaedics 

and Traumatology, 15th – 16th June 2007, Istambul, Törökország 

Hangody L., Bartha L., Hangody L., R. Rehabilitation aspects of autologous 

osteochondral transplantation. ICRS Rehabilitation Consensus Meeting. 29th June – 

1st July 2007, Zürich, Svájc 

83

Hangody L., Bartha L., Hangody L. R. Experimental background and 15 years clinical 

experiences with autologous osteochondral mosaicplasty. XIIth SOROT National 

Congress 2007, Palace of Culture, 17-21 October, Marosvásárhely, Románia 

8.3.1. Összefoglaló 

Az ízületi terhelőfelszíneket borító, teherbíró, biomechanikai szempontból igen szilárd 

hyalin porc nem képes regenerálódni. Igy a terhelő ízfelszínek teljes vastagságú 

defektusainak kezelése a mindennapi ortopédiai gyakorlat egyik legnagyobb kihívása. A 

pordefektusok gyógyítása, az artrózis megelőzése érdekében ezért az utóbbi 

évtizedekben intenzív kutatómunka zajlik. A dolgozat áttekintést ad az aktuális 

felszínképző eljárásokról, összefoglalja a porcfelszínképzés közelmúltban elért 

eredményeit, saját állat és klinikai kísérleteket ismertet. Állatkísérletes vizsgálataim 

során a mozaikplasztika donorterületeit töltöttem ki különféle biodegradabilis anyaggal. 

Célom az intraartikuláris posztoperatív bevérzés megelőzése, és az ízfelszineken zajló 

rostos porcképződés elősegítése volt. Az állatkísérletekben vizsgált donorterületet 

kitöltő anyagok közül, mindegyik megfelelően megakadályozta a posztoperatív vérzést, 

de csak a komprimált bovin kollagénnel kitöltött donorcsatornák épültek át megfelelően 

és azok felett keletkezett elfogadható minőségü rostos porc. A dolgozat sikeres 

állatkísérleteken túl, humán klinikai vizsgálatokkal igazolja a PolyActive-B fantázia 

nevű a porózus vázszerkezetű, degradábilis, polimer alkalmasságát a mozaikplasztika 

donorterületeinek kitöltésére. A világon elsőként 2005-ben klinikai vizsgálatokat 

végeztünk a donor területek humán műtétek során történő kitöltésével. Az Egyesült 

Államokban az FDA által szájsebészeti beavatkozásokra engedélyezett anyagról, azt 

kívántuk bizonyítani, hogy, a kitöltés nemcsak csontpótlásként, de a felszínen zajló 

rostos porc képződésnek is kedvező alapot biztosít. A klinikai vizsgálataink során, a 

femur donorterületeibe ültetett PolyActíve-B dugók kellő vérzéscsillapító hatásat 

bizonyítottuk, valamint azt, hogy azok az állatkísérletben vizsgált komprimált 

kollagénhez hasonlóan jól impregnálódnak vérrel megfelelő vázszerkezetként 

működnek és a donor területek természetes átepülését sem korlátozzák.. Mind az állat, 

mind a klinikai kísérletek azt igazolták, hogy a vizsgált anyagok jó alapot teremtenek az 

84

osteochondrális defektusok reparációjához. A donor területek kitöltésén túl a felettük 

képződött reparatív rostos porcszövet minősége is megfelelőnek bizonyult. A klinikai 

kísérletekben vizsgált PolyActíve-B implantátumok szövettani analízise bebizonyította, 

hogy megfelelő alapot biztosítanak a csontvelőből származó mesenchymális őssejtek 

oszteokondrális reparatív folyamatban zaljó, differenciálódásához, szaporodásához. 

Ezzel a felszínen a megfelelő rostos porcszövet képződést, a donorterületeken pedig a 

csont remodellálódásának a lehetőségét biztosítja. A szövettani minták vizsgálata 

bizonyította, hogy az állatkísérletek során és a klinikai kísérletben vizsgált mindkét 

anyag lebomlik, eliminálódik, és a helyén csont-újdonképződés zajlik. A munka másik 

új, és nem kevésbé fontos eredménye, az, hogy a klinikai kísérletek során alkalmazott 

PolyActive-B felületeken a humán gyakorlatban kongruens felszínek es jó minőségű 

rostos porc fejlődik ki. 

8.3.2. Angol nyelvű összefoglaló 

The biomechanically solid hyalin cartilage is unable to regenerate in adults. The 

treatment of full thick defects of the joint surfaces is one of the most significant 

challenges of the orthopedic practice. In the last decades especially intensive research is 

ongoing to find the methods to fill the full thick defects of the joint surfaces with hyalin 

quality substance to prevent OA. In my work the actual surface composition 

procedures, the recent results of surface creation are presented along with my own 

animal and clinical experiments. In animal experiments I investigated six different 

biodegradable substances used in filling up the donor areas, to prevent a rare potential 

complication, the postoperative joint effusion. My objective was to find a substance 

inhibiting the bleeding of the donor site and to form an implant having similar 

biological, physicochemical characteristics which enhances the renovation of the joint 

surfaces. My endeavor was to include such materials to fill up the donor areas in the 

animal experiments, which have no license yet for human procedures. I examined six 

differents biodegradable filling materials. Between tested materials the collagen 

implants easily penetrated by blood, permitting invasion of mesenchymal cells. They 

provide good base the create fibrous cartilage on the articular surface and does not limit 

vascular and tissue integration in the deeper layers. The substances used in animal tests 

85

all blocked postoperative bleeding. Between investigated materials only the compressed 

collagen however fulfilled the other important criteria and promoted impregnation of 

blood, allowing invasion of stem cells and cellular and vascular invasion. A further 

criterion was to allow creation of acceptable fibrous cartilage on the surface. According 

to the histological results, between tested materials, only the compressed bovine 

collagen correspond to this conditions. 

However in 2005 we pioneered in the World filling up the donor site in human 

mosaicplasty procedures with PolyActive-B! This material has been approved by the 

FDA in the USA, this fact was also important in our choice. Based on advantageous 

animal tests and on routine oral surgical practice the assumption was made, that this 

material will not purely replace bone, but it creates fibrous cartilage on the surface, 

fulfilling our expectations. In the our clinical tests the PolyActive-B plugs implanted in 

human donor areas prevented the postoperative bleeding of the joint, at the same time 

they did not hinder the healing of the donor channels. Conclusion based on our 

histological analysis prove that the PolyActive-B plugs got impregnated with blood, 

facilitating such a way the invasion of mesenchymal stem cells. They formed an 

appropriate scaffold structure to ensure a good quality base for the reparation of the 

osteochondral defect. Healing the defect resulted in good quality filling. Inside the 

PolyActive-B plugs excellent vascularization and cellular integration was observed. No 

inflammation, arthrofibrosis or foreign body reaction was detected, proving the 

biocompatibility of the PolyActive-B plugs. The most significant result of my work is to 

discover, that both substances used in my animal and clinical tests blocked the 

unwanted postoperative joint bleeding. 

New result is in my work to prove, that both the compressed collagen used in my animal 

tests and the PolyActive-B used in human experiments fills up with blood according to 

our expectations. Our tests proved that these materials can provide the planned and 

suspected mesenchymal cellular invasion. 

The second and equally important result of my work is to prove the creation of 

congruent surfaces using 

PolyActive-B in the human tests. Histology proved the degradation of this substance 

with local new bone formation. Surface of the PolyActive-B plugs enhance creation of 

86

fibrous cartilage. Based on research and theoretical considerations the PolyActive-B 

could be the basis to find further cartilage surface creative techniques. 

87

értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?