Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>CHS</strong> HR riport magazin<br />
0033<br />
sportaréna előtti szabadban, ahol<br />
mindenki rövidgatyában meg „én már<br />
akkor játszottam, amikor te még csak<br />
egy kósza gondolat voltál” pólókban<br />
flangált, miközben USA-ország híres-neves<br />
kalóriaszegény light söreit<br />
markolászta. Itt leesett, hogy picit túlöltöztem.<br />
Kb. 20 órája nem aludtam,<br />
a nap meg fent a magasban, gondoltam<br />
mi bajom lesz, ha megkóstolom<br />
a helyi sörkülönlegességeket, úgyis ki<br />
vagyok száradva a repüléstől. Hát…<br />
megfeleően mosolyogtam, mire<br />
helyi idő szerint hatkor (itteni<br />
hajnali 3) elkezdődött a<br />
konferencia. Nagyjából arról<br />
szólt, hogy szögezzük<br />
a padlóhoz az új Xboxot<br />
és mutassuk meg, hogy<br />
kinek van több tapasztalata<br />
a játékvilágban.<br />
Mint utólag kiderült,<br />
a Sony volt annyira<br />
jófej, hogy a megszokott<br />
- meghívunk eszméletlen<br />
sok újságírót<br />
- helyett szabadon tartotta<br />
az aréna 70%-át,<br />
és mire a fogadásnak<br />
vége lett, azokat a fanatikusokat,<br />
akik a kapuk<br />
előtt vártak, hogy<br />
HÁTHA valamilyen csoda<br />
folytán beengedik őket,<br />
szó és szemrebbenés nélkül<br />
beengedték. Elvégre nekik szól<br />
ez a konferencia. A SCEA (Sony<br />
Computer Entertainment America)<br />
elnöke sem tett másképp. A beszédét<br />
alázatosan, egész végig arra hegyezte<br />
ki, hogy ez az egész ipar a játékosokról,<br />
játékosoknak szól, nekünk<br />
köszönheti, hogy most a színpadon<br />
állhat. Tomboló, örjöngő tömeg, és<br />
olyan bejelentések, amikre itthonról<br />
kaptam az SMS-eket az élőben<br />
néző barátaimtól, hogy úristen, ezt<br />
láttam-e és amúgy most nincsenek<br />
kifejezések, hogy mennyire úúúútálnak.<br />
A konferencia végeztével olyan<br />
extázisban volt mindenki, hogy az<br />
egyik partnerünkkel még vagy két<br />
órán keresztül beszélgettünk az aréna<br />
előtt, mire elindultunk vacsorázni.<br />
Helyi idő szerint 11 körül (itt reggel<br />
8) végre hazaértem, hogy bebújjak az<br />
ágyba és végre kipihenjem magam.<br />
Úgy aludtam, mint egy kisbaba. Egészen<br />
háromnegyed kettőig, amikoris<br />
megszólalt az egyik telefonom. Majd<br />
a másik. Majd kaptam egy SMS-t<br />
Gyombitól, hogy ébren vagyok-e<br />
még. Hát jah. Azután ébren is voltam.<br />
Hajnal hat körülig forgolódtam, szenvedtem,<br />
mígnem ki nem vetett magából<br />
az ágy. Felkeltem, lezuhanyoztam<br />
és Skype-on felhívtam Gyombit, hogy<br />
mégis mi nem tudott várni, hogy<br />
hajnali 2-3 körül fel kellett hívnia:<br />
„Jah, semmi, már megoldódott…”.<br />
Mondanom sem kell, kifejezetten<br />
boldog voltam. Aztán mikor kiléptem<br />
a kis Monsteremmel a teraszra,<br />
rádöbbentem, hogy tényleg meg<br />
kell köszönnöm Zoli segítségét, mert<br />
eszméletlen látvány volt a belváros<br />
feletti napfelkelte a reggeli Monster/<br />
cigi kombó mellé.<br />
Amerikai reggeli. 4000 kalória hajnalban.<br />
Nem is csodálom, hogy az<br />
amcsik miért küszködnek elhízással.<br />
Tojás, valami tócsniszerűség, steak,<br />
palacsinta, kétszersült, virsli. És<br />
természetesen semmi nincs sózva,<br />
mert a só az rossz. A fél kiló zsír és<br />
ugyanennyi koleszterin, amit megettem,<br />
az biztos nem káros, de a só<br />
az igen. Reggeli után kirobogtunk a<br />
kiállításra, ahol mint egy kisgyerek az<br />
édességboltban, fel-alá rohangásztam,<br />
mindent végigtapizva, mindent<br />
végignézve. A játékosoknak egy rövid<br />
jellemzés azokról a cuccokról, amit<br />
mindenki ismer, én pedig kipróbálhattam,<br />
amiből láttam egy kis extrát:<br />
• Call of Duty - Ghosts: nem jó<br />
• South Park: jó<br />
• Battlefield 4: JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ<br />
A következő pár napom abból állt,<br />
hogy napközben rohangásztam a kiállításon,<br />
standról standra, kiadótól<br />
kiadóig. Eszméletlen élmény volt,<br />
újra gyerek voltam, tininek éreztem<br />
magam, hiányzott már az életemből,<br />
hogy valami ennyire felpörgessen,<br />
valamiért ennyire rajonghassak.<br />
Az utolsó napunk kvázi szabad nap<br />
volt, vége volt a kiállításnak. Kitalálta<br />
a Sony, hogy mindenki mással ellentétben,<br />
ne egy átlagos Los Angeles-i<br />
túrára üljünk fel, ne a Universal Studios-t<br />
látogassuk meg, hanem valami<br />
nekem is testhez állóbbat csináljunk.<br />
Menjünk el vidámparkba! Az<br />
első kérdés, miszerint, hogy állok a<br />
hullámvasutakkal, mondtam, hogy<br />
soha nem voltam még. Így jött az ötlet,<br />
hogy elvisznek a Six Flags Magic<br />
Mountain-be, ami a környék legdurvább<br />
hullámvasútparkja. Ismételten<br />
csak eszméletlen élményekben volt<br />
részem, durvábbnál durvább attrakciókra<br />
ültünk fel, de azt kell, hogy<br />
mondjam, szavakkal átadhatatlan az<br />
az érzés, amikor olyan hullámvasútra<br />
ülsz fel, ami világszerte hírhedt és elismert.<br />
Végül még egy utolsó pihenő, és a hazaút.<br />
Vasárnap hajnalban megérkeztem,<br />
az addigra átállt szervezetemet<br />
ismételten jól összezavartam azzal,<br />
hogy délután háromkor már éjfél van.<br />
Rendkívül röviden ennyi lenne a kiruccanásom<br />
sztorija az Egyesült Államokba.<br />
Ha valakit bővebben érdekel,<br />
nyugodtan keressen meg személyesen.<br />
Szívesen mesélek vagy mutatok<br />
képeket.<br />
Zs.
Change language