Esetek

Általános Orvostudományi Kar
MAGATARTÁSTUDOMÁNYI INTÉZET
Faculty of Medicine
DEPARTMENT OF BEHAVIOUR SCIENCES
ORVOSI PSZICHOLÓGIA – FOG-K101, FOG-K102
FOK II. évfolyam – 2013/2014. tanév őszi szemeszter
GYAKORLATI VIZSGAKÉRDÉSEK
Az alábbiakban leírt helyzetekre kétféle reagálás mutatunk be.
Pszichológiai tanulmányai alapján melyiket választaná?
1. Többszörösen reklamáló beteg
– Nem tudom hányszor igazított már ezen a protézisen, de továbbra sem tudom használni.
Amint beteszem a számba, azonnal megfájdul tőle az állízületem.
a. – Ettől biztos nem fájdulhat meg az állízülete. Nem látom, hogy valahol is baj lenne vele.
b. – Van olyan gondolata, hogy én nem igazán vagyok jó a szakmámban?
2. Félős beteg
– Amint meghallom a fúró sivítását, már rosszul leszek
a. – Mitől tetszik félni? Talán attól, hogy váratlanul erős fájdalmat fogok vele okozni?
b. – Legyen nyugodt, értem én a dolgom, a sivítás önmagában nem okoz fájdalmat.
3. Az elégedetlen beteg
– Legyen szíves valamilyen komolyabb vizsgálatra elküldeni, már tíz éve fáj a fejem és semmit
sem javultam.
a. – Higgye el minden vizsgálatot elvégeztünk. Az ön feje pszichés problémái miatt fáj. A fájdalom
szomatizációs jellegű, nincs semmilyen komoly szervi problémája.
b. – Mit gondol, ki hibáztatható ezért a krónikusan meglévő problémájáért? Azt érzi, hogy elégedetlen
velem?
4. Ellenséges beteg
– Hogy kaphatott Ön diplomát? Ilyen botkezű orvossal még nem találkoztam. Amit művelt a
számban, az botrányos. Fel fogom jelenteni.
a. – Amit állít rólam és az orvosi tudásomról, az felháborító és igazságtalan. Egyébként meg hiába
fenyeget, nem megy vele semmire, próbálkozzon!
b. – Biztos benne, hogy ez a meglehetősen lesújtó minősítése megalapozott? Mi van akkor, ha ez
valójában csak indokolatlan rágalmazás?
5. Asszisztencia dominancia törekvései
Elhanyagolt küllemű beteg jelentkezik kezelésre. Az asszisztensnő megjegyzi:
– Doktor Úr, remélem, nem vállalja el.
a. – Nézze, mi azt tanultuk az egyetemen, hogy nem tehetünk különbséget a betegek között származás,
gazdasági és egyéb alapon.
b. – Hogyan fog változni a viszonyunk, ha a kívánsága ellenére elvállalom a kezelését?
6. Az együttműködés hiánya
– Önnek kórházi kezelésre és szigorú ágynyugalomra van szüksége.
– Doktor úr, én nem maradok itt!
a. – De muszáj itt maradnia, ha nem esküdt ellensége önmagának. Vagy menjen, de aztán nem az orvos
a bűnbak, ha nagy baj történik, ugye?
b. – Bizonyára alapos oka van, hogy ilyen döntést hozott. Nem mondaná el, hogy mi az az ok, ami miatt
akár életveszélyes helyzetbe is kerülhet?

7. A „tudálékos” beteg
– Doktor úr, úgy érzem, hogy nekem a csontvelőm van elrohadva. Nem tudna valamilyen jó
gyógyszert adni erre?
a. – Amennyiben így lenne, már nem beszélgetnénk itt most. Ezt a diagnózist nem jegyzi ebben a
formában a tudomány. Persze, kap gyógyszert, De nem a csontvelő rohadásra.
b. – Ön természetesen olyan szavakkal számol be a bajáról, ahogy azt érzi. El tudna-e fogadni más, azaz
orvosi magyarázatot a tüneteinek okáról?
8. A „manipulatív” hozzátartozó
– Behoztuk a mamit, fel kellene venni egy kis felerősítésre
a. – Akkor vigyék inkább szanatóriumba, itt a klinikán egyelőre örülünk, ha gyógyítani tudunk,
felerősítésre nincs kapacitásunk sajnos.
b. – Mi lesz akkor, ha a vizsgálat azt mutatja, hogy az ön anyja nem igényel sürgősségi intézeti ellátást és
az üres ágyakat súlyosabb betegek számára kell fenntartani?
9. A rokkantnyugdíjazáshoz papír kellene
– Írja bele, hogy én nem tudok dolgozni, mert nagyon fáj a derekam!
a. – A derékfájásán tudok segíteni szerencsére hatékonyan. Tehát ettől fog tudni dolgozni, ami az ön
munkaköre.
b. – Nézze, nekem bajom lenne abból, ha vizsgálati leletekkel nem tudom igazolni a diagnózist. Szeretné,
hogy mégis az elvárásai szerint írjam meg a leletet?
10. A rossz hír közlése, együttérzés terhei
– Sajnos a szövettani eredmény azt mutatatta, hogy nem jóindulatú a daganat.
– Akkor tehát hamarosan meg fogok halni?
a. – Nem, még van néhány kezelés, amit, ha megkap, talán nagy mértékben sikerül meghosszabbítani az
életét.
b. – Ezt senki sem tudhatja pontosan, csak azt, hogy bárhogyan is alakul az állapota, mi mindig ön
mellett leszünk.
11. A büntető főorvos
Kórteremben a betegek előtt a főorvos ingerülten mondja:
– Ne szerencsétlenkedjen már azzal a vénás injekcióval!
a. – Nem szoktam hozzá ehhez a hangnemhez és nem is szeretnék. Köszönöm, ha megértett főorvos úr.
Egyébként meg igyekszem az injekció beadásával nem „szerencsétlenkedni”.
b. – Biztosan tetszik tudni, hogy nem fog javulni a kézügyességem, ha a betegek előtt megszégyenítenek.
12. Territoriális villongások paramedikális személyekkel
– Magának sem esne le az aranygyűrű a kezéről, ha egyszer megmérné a beteg vérnyomását.
a. – Ezek után nem mérem meg valóban. Nem tartozik a munkakörömhöz. Különben nincs
aranygyűrűm, nem látja, hogy az ezüstöt szeretem….???
b. – Gondolja, hogy ilyen hangnemben előadott kérés után szívesen fogom segíteni az önök munkáját?
13. A pszichológiai segítség elfogadtatása
Kollégája jól érezhetően ittas állapotban kezd el dolgozni, ingerülten beszél a betegekkel.
a. – Sanyi, szerintem vegyél ki szabadságot mára. Az ingerültséged a betegekkel nem szokványos. Van
valami kis gond ma Veled, jót akarok neked, menj haza, elég, ha én észrevettem….
b. – Szeretnék neked valamit visszajelezni a jelenlegi állapotodról, de félek, hogy nem segítségnek
vennéd, hanem ellenségeskedésnek.
14. Fiatalasszonytól az anyósa látogatásai során mindig megkérdezte, hogy rend van-e az emeleten a
gyerekek szobájában.
a. – Menjen fel és nézze meg!
b. – Anyuka, nem szeretném, ha megsértődne, de valamit el kell mondanom. Tudom, nem azért jön ide,
hogy engem ellenőrizzen, de nekem mégis valahogy ez az érzésem.
15. Valaki régóta tartozik jelentősebb összeggel. Amikor ismételten kérik az adósság rendezését,
ingerülten azt mondja, hogy most nem tudja megadni, mert a leányáék építkeznek.
a. – Úgy gondolom, szívességet akarsz tőlem kérni, hogy még egy darabig te rendelkezhess az én
pénzemmel. Akkor jó lenne, ha ennek megfelelő hangnemet választanál.
b. – Az engem nem érdekel. A pénzemet akarom.

16. A férj fenyegető hangnemben megkérdezi a feleségétől, hogy „Hol a fenében voltál?”, mikor az a
szokásosnál kicsit később ér haza.
a. – Szinte felesleges is magyarázkodnom, mert olyan hangulatot keltesz, mintha már megcsaltalak volna.
b. – És amikor te késel, akkor az nem baj?
17. Anyuka ki van borulva, mert nem bír a gyermekkel. Anyósa erre azt válaszolja:
– Érdekes, a gyerekkel nálam semmilyen baj nincs.
a. – Ha mindent ráhagynék, itt sem volna vele baj.
b. – Kicsit kellemetlenül érint, amit tetszik mondani, mert arra kell gondolnom, hogy én nem találom
meg a helyes hangnemet a saját gyermekemmel.
18. A feleség megemlíti, hogy szeretné, ha a hétvégén leugranának a Balatonra. A férjnek nem
nagyon van kedve ehhez, erre a feleség azonnal rávágja:
– Jó, akkor elmegyek egyedül.
a. – Úgy látom az én jelenlétem és így én magam sem vagyok fontos neked.
b. – Érdekes, most nem félsz a nagy forgalomtól.
19. Egy kereskedő visszaszállíttatja a fénymásolót a vevőktől, mivel az árát két hónap után sem
fizették ki. Válaszul azzal fenyegetik meg, hogy szétverik az üzletét, ha nem viszi vissza azonnal
a fénymásolót.
a. – Úgy gondolja, hogy ha megfenyeget, akkor azonnal azt csinálom, amit mond?
b. – Értesíteni fogom a rendőrséget.
20. Egy fiatalasszony elveszítette a pénztárcáját. Lehet, hogy ellopták tőle. Az anyós megjegyzi:
– Mindig olyan szétszórt vagy, nem véletlen, hogy elvesztetted a pénztárcádat.
a. – Látja, hogy mennyire bánt, és maga ahelyett, hogy megvigasztalna, csak kritizál.
b. – Azon a buszon mást is megloptak. Hiába figyelt.
21. Szülők valamin vitatkoznak, a gyermek közbevág:
– Most én beszélek.
a. – Réka, úgy gondolod, hogy amit te mondasz, az fontosabb a mi gondunknál?
b. – A gyereknek semmi köze sincs a felnőttek dolgaihoz.
22. Az orvos ezzel fogadja a betegét:
– Most már megint mi a baj? Hány nap betegszabadságot kér?
a. – Doktor úr, még el sem mondtam, hogy mi a bajom, de már olyan hangnemben beszél velem, mint
egy táppénzcsalóval.
b. – Én nem szoktam elhagyni magam, de most nagyon rosszul vagyok.
23. Enyhén ittas apuka kérdőre vonja bukásra álló fia tanárnőjét:
– Nem igaz, hogy nem lehet abból a gyerekből legalább kettest kihozni. A múltkor nekem
mondta fel hibátlanul a leckét, és a dolgozatára mégis csak kettest kapott.
a. – Most úgy beszél velem, mintha az én rosszindulatom miatt kapna a gyerek rossz jegyeket. Teljesen
meg van győződve arról, hogy kizárólag én lennék a felelős azért, ha a gyerek megbukna?
b. – Mostanában jóval nagyobbak a követelmények, mint mikor ön járt iskolába.
24. Fogadóórán a tanárnő mézes-mázos kedvességgel, amelyből a cinizmus jól kivehető, a
következőket mondja az anyukának:
– Nagyon örülök, hogy végre magát is lehet látni a fogadóórán.
a. – Csak néhányszor hiányoztam, akkor is azért, mert délutáni műszakban dolgoztam.
b. – Tanárnő kérem, nagy zavarban vagyok, mert olyan kedves hangnemben tetszik beszélni velem, de
amit mond, abból meg azt érzem, hogy nagyon neheztel rám, hogy eddig nem én jártam a
fogadóórákra.
25. Lelki problémák miatt pszichoterápiára járó fiatal nő kifogásolta, hogy barátja flegma, lekezelő
megjegyzéseket tesz rá. A barátja válaszul megjegyezte:
– Na, már megint rád jött a dili.
a. – Nem gondolod, hogy övön aluli ütés, ha a betegségemre hivatkozol minden alkalommal, amikor
szóvá teszem azt, ami nekem rosszulesik?
b. – Nem kívánom, hogy azt érzed, amit én.

26. Szomszédunk felháborodva beront hozzánk, és drasztikus szavakkal illeti a gyermekünket, mert
az ő kisfia sírva ment fel a játszótérről amiatt, hogy a mi nagyobbacska fiunk megütötte.
a. – Nézze, én megértem, hogy a szülő kikel magából, ha a gyerekét sérelem éri, én is ezt tenném, de
előtte szeretném hallani a másik fél véleményét is. Nem szeretném, ha igazságtalanul büntetést kapna.
b. – Az én fiam ilyen sohasem csinál. A maga fiát már sokszor láttam verekedni.
27. Egyedül élő idős szülő szemrehányást tesz gyermekének, mert szerinte ritkán látogatja meg.
Szemrehányó hangnemben mondja:
– Már azt hittem, hogy elfelejtetted, hogy van anyád is.
a. – Annyit kell mostanában túlórázni, hogy meg tudjunk valahogy élni.
b. – Mama, szeretnéd, hogy gyakrabban jöjjek, de nem hiszem, hogy ilyen bűntudat keltéssel ezt el tudod
érni.
28. Egy védőnő előadást tart az alkohol káros hatásairól. Az előadás végén egy kamasz gyermek
pimasz hangnemben megkérdezi:
– Tanárnő, tudja egyáltalán, hogy milyen finom a Campari? Megkóstolta már életében a Martinit
citrommal?
a. – Majd ha tönkre megy a májad, akkor nem beszélsz ilyen flegmán.
b. – Most azt akarod a többiek tudtára adni, hogy én mennyire naiv, elmaradott vagyok. Én kiteszem a
lelkem, véleményem szerint egy jó ügy szolgálatában, te pedig nevetségessé akarsz tenni.
29. Egy anya szeretné, ha a leánya segítene neki a konyha kifestésében. A leánya erre azt válaszolja,
hogy ő nem szobafestő.
a. – Jól van, akkor én is így fogok neked segíteni.
b. – Nem kell engem nevetségessé tenni, jobb lett volna, ha egyenesen kimondod, hogy nem akarsz
segíteni.
30. Gyermekünk elesett, és a sírással küzd. Ösztönösen védelmünkbe vesszük. A nálunk látogatóban
lévő baráti házaspár férfi tagja megjegyzi:
– Katona dolog, nem kell azt a gyereket, annyira tutujgatni, mert anyámasszony katonája lesz.
a. – Neves pszichológus tanácsolta, hogy jobb a gyermekkel együtt érezni.
b. – Sanyi, lehet, hogy igazad van, de nekem rosszulesik, hogy az én nevelési magatartásomat itt a gyerek
előtt nyilvánosan kifogásolod.
31. Egy munkavezető megkéri az egyik munkatársát, hogy javítson ki valamit a műhelyben. Erre a
következő választ kapja:
– Főnök, már megint engem pécézett ki, csinálja a Jancsi, ő jobban ráér.
a. – Mivel van annyira elfoglalva, hogy nincs erre ideje?
b. – Most azt gondolja, hogy nagy nyilvánosság előtt visszavonom az utasításomat, és azt teszem, amit
nekem itt nagy nyeglén javasolt?
Szeged, 2013. szeptember
Vezető / Leader: Dr. habil. Barabás Katalin egyetemi docens
6722 Szeged, Szentháromság u. 5. bar@nepsy.szote.u-szeged.hu
Telefon/Fax: +36-(62)- 420-530
www.szote.u-szeged.hu/magtud
telefon: +36-(62)- 545-968