SZENTES VÁROS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA I ...

Szentes város településfejlesztési koncepciója
Contex Mérnöki Iroda Kkt.
A szabadságharc leverése után az 1848/49-ben kialakított közigazgatási rend felbomlott. A
császári hatóságok a rendkívüli állapotra hivatkozva a népképviseleti alapon választott városi
képviselő-testületet feloszlatták, a hivatalokat kinevezés útján töltötték be. A felsőbb akarat
megnyilvánulásaként 1865-ben Szentest megfosztották rendezett tanácsú jogállásától, s a
városi szervezet helyébe visszaállították a szabadságharc előtti falusi „kupaktanács” rendszert.
Az 1867. évi kiegyezés után visszanyerte városi jogállását. Rendezett tanácsú hatóságát a
községek rendezéséről szóló 1871:XVIII. Tc-nek megfelelően alakította ki.
Szentes fejlődésének új távlatokat nyitott az a fontos körülmény, hogy 1878-ban kijelölték
Csongrád vármegye székhelyévé. A megnövekedett közigazgatási szerepkörnek köszönhetően
felgyorsult városiasodása. Utcái szilárd burkolatot kaptak, az ásott kutakat ártézi kutak
váltották fel, 1887-ben megindult a vasúti közlekedés, bevezették a villanyvilágítást, kiépült a
telefonhálózat, s elkészültek a belváros díszes középületei. A kulturális célú egyesületek és
körök elszaporodása, a helyi újságok megjelenése.
A jelzett időszakban (1900) a település lakóinak száma már meghaladta a 31 000 főt. A
népesség 60%-a mezőgazdaságból, 20%-a kisiparból, 4%-a kereskedelemből élt. A külterületi
tanyákon élők aránya 32%. A lakosság felekezeti megoszlása: 53% református, 41% római
katolikus, 3% izraelita, 1,4% evangélikus, 1,6% egyéb. A népesség 68%-a tudott írni és
olvasni. A lakóházak száma 6645.
A dinamikus fejlődést az I. világháború megakasztotta. A háború négy éve alatt kb. 10 ezer
szentesi teljesített katonai szolgálatot, megjárva a szerbiai, galíciai, bukovinai és olasz
frontokat. Az eltüntek, elesettek, a fogságban szerzett betegség következtében meghaltak
összlétszáma megközelítette az 1300 főt.
A II. világháború kitörése előtt a lakosság létszáma 33 000 fölé emelkedett. A háború végén
az emberveszteség elérte az I. világháborús szintet.
A tanácsrendszer bevezetésével egyidőben (1950) Szentes elveszítette megyeszékhely
státusát, a továbbiakban 1983-ig járási központként funkcionált. Az 1960-as évek
ipartelepítési politikája a várost kedvezően érintette. Számos nagyüzem létesült, amelynek
következtében megszűnt az ingázás és a tömeges elköltözés; megnőtt a település vonzereje,
lakosságmegtartó képessége. Az ipari létesítmények szaporodása ellenére Szentes továbbra is
megmaradt mezőgazdasági jellegű településnek. Természeti adottságait kiaknázva, hírnevet
szerzett termékeivel máig is az ország jelentős élelmezője.
- 10 -