Anne Rice Lestat a vámpír - Első

– Elment – mondta ő. – De ez gyűlöl bennünket, ez a valami… -Ugy hát gyerünk innen –
szóltam megvetően. Átöleltem és elsuhantunk.
Nem mondtam meg, mire gondolok, mi az, ami jobban nyomaszt még a láthatatlannál és a
kisded játékainál is. Ha ő is hallhatta a láthatatlant, úgy, mint én, sőt nálamnál is jobban, akkor
neki is van annyi hatalma, mint nekem, beleértve a képek és gondolatok sugárzását és vételét is.
Mégse halljuk egymást!
3
Ahogy átkeltünk a folyón, rögtön találtam egy áldozatot. Amikor ki szemeltem, ismét
tudatosult bennem, hogy amit eddig egyedül műveltem, azt ezentúl közösen fogjuk csinálni. O
most végignéz, tanulni fog. Olyannyira bensőséges élmény volt, hogy arcomba kergette a vért.
Amíg kicsalogattam az áldozatot a kocsmából, amíg ingereltem, bolondítottam, majd leterítettem,
végig tudtam, hogy Gabrielle-nek tartok bemutatót, ezért kevésbé kegyetlenre, sokkal
játékosabbra vettem a formát. Az öles pedig olyan hevesre sikerült, hogy teljesen kimerültem
tőle.
Gabrielle-nek tetszett. Végignézett mindent, mintha úgy szívhatná magába a látványt, akár a
vért. Megint összeölelkeztünk, éreztem forróságát, érezte forróságomat. Agyamban áramlott a
vér. Úgy kapaszkodtunk egymásba, ide nem illő ruhánk vékony lepleiben, mint két tüzes szobor a
sötétségben.
Az éjszaka elvesztette szokott dimenzióit. Egyik leghosszabb éjszakája volt halhatatlan
életemnek.
Végtelen volt, kifürkészhetetlen, szédítő. Voltak percek, mikor védelmet szerettem volna
gyönyörűségei és meglepetései ellen, ám nem találtam.
És bár újra és újra kimondtam nevét, hogy megszokjam, igazából még mindig nem volt nekem
Gabrielle, csak ő, akire egész lényemmel vágyakoztam egy életen át. Az egyetlen asszony, akit
szerettem valaha.
Igazi halála nem tartott soká.
Kerestünk egy üres pincét, ott maradtunk, amíg le nem zajlott. Magamhoz öleltem, és
beszéltem hozzá közben. Elmondtam neki megint, ezúttal fennszóval, hogy mi történt velem.
Mindent elmondtam a toronyról. Elmondtam Magnus minden szavát. Elmagyaráztam, miként
bukkan föl a láthatatlan, hozzátettem, hogy mar majdnem megszoktam; lenézem, és nem
vadászom rá. Újra és újra megpróbáltam képeket küldeni neki, de hiába. Nem fűztem hozzá
megjegyzést se, csak hallgatott nagyon figyelmesen.
Szóltam Nicki gyanakvásáról, aki erről persze nem beszélt Gabrielle-nek Hozzátettem, hogy
egyre jobban aggódom miatta. Még egy nyitott ablak még egy üres szoba, és ezúttal szemtanúk is
vannak, akik igazolhatják a különös esetet.
Oda se neki, majd mesélek Roget-nak valami hihetőt. Kell valami módot találnom, hogy
tisztességesen elintézhessem Nickivel is, megtörve a gyanú láncát, mely közöttünk feszül.
Gabrielle álmélkodott, bár nem tartotta ezt igazán fontosnak. Neki a jövő volt a fontos.
És mikor halála véget ért, nem lehetett megállítani. Fal nem maradt megmászatlanul, ajtó
kitáratlanul, és nem volt számára túl meredek tető.
Mintha nem hitte volna, hogy örökké fog élni; inkább mintha azt képzelte volna, hogy egy
éjszakára kapta csupán ezt a természetfölötti életerőt, ezért mindent meg kell ismerni és mindent
el kell követni, mielőtt hajnalban eljön érte a halál.
Többször próbáltam rábeszélni, hogy térjünk haza a toronyba. Szellemileg fáradtam el, ahogy
múltak az órák. Csendet akartam, hogy átgondolhassam, mi történt. Kinyitottam a szemem, és
minden elfeketedett egy pillanatra. Neki azonban csak az élmény kellett, a kaland.