You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Pont, amire szükségem volt. Nemcsak hogy olvashattam beszéd közben a gondolatait, de el is hitt<br />
mindent, amit mondtam.<br />
Boldog volt, hogy rendelkezésére állhat egy saint-domingue-i örökösnő hitvestársának.<br />
Szívesen meggyújtotta volna az összes gyertyát, nemcsak azt az egyet, ha szemem nem sajgott<br />
volna még mindig a trópusi láztól. Ami drágaköveimet illeti, a legnagyobb tiszteletnek örvendő<br />
ékszerészekkel fog kapcsolatba lépni. Bankszámlák, váltók auvergne-i családomnak -hogyisne,<br />
tüstént!<br />
Hanem pokolian kellett koncentrálnom. Minden elvonta a figyelmemet – a bronz tintatartón<br />
álló gyertya füstös lángja, a kínai tapéta aranyozott mintája, Roget úr lenyűgöző kis ábrázata,<br />
apró, nyolcszegletű pápaüveg mögött villogó szeme. A foga olyan volt, mint a klavír billentyűje.<br />
Táncoltak a szobában a tárgyak. Rézgomb szemekkel bámult rám egy láda. Az emeleten egy<br />
nő dalolt a csendesen duruzsoló tűzhely mellett, és mintha azt üzente volna egy halk és<br />
felvillanyozó titkos nyelven: Jer hozzám!<br />
Úgy látszik, ezentúl ez mindig így lesz. Össze kell szednem magam.<br />
Még ma este kurír vigye a pénzt apámnak, fivéreimnek és Nicolas de Lenent-nak, a Renaudféle<br />
Komédium muzsikusának, kinek csak annyit kell mondani, hogy <strong>Lestat</strong> de Lioncourt barátja<br />
küldi. <strong>Lestat</strong> de Lioncourt azt óhajtja, hogy Nicolas de Lenfent azon nyomban költözzék<br />
tisztességes lakásba a Szent Lajos-szigeten, vagy valami más rendes helyen, amiben<br />
természetesen Roget-nak is segédkeznie kell, valamint tanuljon tovább hegedülni. Roget vegye<br />
meg Nicolas de Lenfent-nak a legjobb hegedűt, amit kapni lehet. Stradivarit.<br />
Végül pedig külön levelet kell írni anyámnak, Gabrielle de Lioncourt márkinénak, olaszul,<br />
hogy senki más ne értse, és egy külön erszényt kell mellékelni hozzá. Ha el tudna utazni Dél-<br />
Itáliába, ahol született, talán megállna a sorvadása.<br />
Valósággal szédelegtem a gondolatra, hogy anyám szabad lesz és elszökhet! Vajon mit fog<br />
szólni hozzá?<br />
Egy darabig nem is hallottam, mit mond Roget. Elképzeltem anyámat most először úgy<br />
öltözve, ahogy egy márkinéhoz illik, amint a tulajdon hatlovas hintójával kifordul kastélyunk<br />
kapuján. Eszembe jutott aszott arca, és úgy hallottam köhögését, mintha mellettem lenne.<br />
– Még ma este küldje el neki a levelet és a pénzt. Nem számít, mibe kerül. Tegye meg. –<br />
Annyi aranyat hagytam ott, amennyiből anyám kényelemben élhet egy életen át, ha ugyan van<br />
még élete.<br />
– És – folytattam – ismer olyan műtárgykereskedőt, aki képeket, kárpitokat árul? Olyat, aki<br />
még ma este hajlandó lenne kinyitni üzletét és raktárait?<br />
– Hogyne, uram. Engedje meg, hogy kabátot vegyek. Máris mehetünk. Percek múlva útban<br />
voltunk a St. Denis külvárosba.<br />
Órákig élvezkedtem a földi gazdagság édenében, szemelgetve mindazt, ami kedvemre volt:<br />
szófákat és székeket, porcelánt és ezüstöt, kárpitokat és szobrokat – minden az enyém volt, azt<br />
várta, hogy elvegyem. Ahogy vitték ki a drágaságokat az ajtón, hogy ládákba csomagolva tüstént<br />
elindítsák őket délnek, úgy alakult át képzeletemben a kastély, ahol felnőttem. Kis<br />
unokaöcséimnek és -húgaimnak sosem álmodott játékszereket küldtem: parányi hajókat igazi<br />
vitorlákkal, aprólékos tökéletességgel kidolgozott babaházakat.<br />
Tanultam minden tárgytól, amelyet megérintettem. Voltak pillanatok, mikor túlságosan<br />
lehengerlő, túl pazar lett már a szín és a tapintás. Befelé könnyeztem.<br />
Egész idő alatt maradéktalan sikerrel játszottam volna az embert, ha nem követek el egy<br />
szerencsétlen baklövést.<br />
Ahogy barangoltunk a raktárban, előbukkant egy patkány, az a pimasz városi fajta, és a<br />
közelünkben iszkolt el a fal mellett. Rábámultam. Nem volt benne semmi különös, itt azonban, a
Change language