You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Kéjes érzés futott végig a hátamon, hogy ezt mind tudtam magamról. Kéjes volt maga a<br />
gondolat is, hogy milyen lesz majd járkálni a halandók között. Máris szerettem volna Párizsba<br />
menni, hogy láthassam az élet csodáit, amelyeket eddig csupán futólag pillanthattam meg.<br />
Arcokat akartam látni, bimbózó virágokat és a pillangókat. Nickit akartam látni, hallani akartam,<br />
hogyan muzsikál – nem!<br />
Esküszöm, azt már nem! Van ezernyi más formája a zenének. Ahogy behunytam a szemem,<br />
szinte hallottam az opera zenekarát, az áriákat. Oly tiszta emlék volt, olyan zengő.<br />
Mostantól semmi sem lesz ordenáré: sem az öröm, sem a kín, még a legszürkébb emlék sem.<br />
Valamennyi ebben az égi fényben fog tündökölni. Nincs többé bánkódás a múltakon.<br />
Letettem a tükröt, kihúztam a ládából az egyik megsárgult, ócska csipke zsebkendőt, és<br />
felitattam a könnyeimet. Elfordultam, lassan leereszkedtem a tűz elé, gyönyörrel melengetve<br />
kezemet és arcomat.<br />
Édes álmosság telepedett rám. Újra behunytam a szemem, és hirtelen visszazuhantam abba a<br />
furcsa álomba a vért orzó Magnusról. Visszatért a bűvölet is, megint elfogott ugyanaz a részeg<br />
ujjongás, mint amikor Magnus rám tapadt, összeforrt velem, és folyt belé a vérem. De hallottam<br />
az ódon katakomba padlóját karistoló láncokat is, láttam a védtelen vámpírt Magnus karjaiban. És<br />
még valamit láttam… valami fontosat. Egy jelet. Tolvajlásét, hitszegését, az Istennel, ördöggel,<br />
emberrel dacoló fennhéjázásét.<br />
Ezen járt az eszem, félébren-félálomban, és az a hőbörödött gondolatom támadt, hogy mindent<br />
elmondok Nickinek. Csak jussak haza, nyomban kitálalok neki mindent, az álomról, a lehetséges<br />
jelentéséről, és meg fogjuk beszélni…<br />
Felpattant a szemem, akárha megütöttek volna. Az, ami ember volt bennem, tehetetlenül<br />
nézett szét a szobában, aztán megint elkezdett sírni, az újszülött pokolfajzat pedig túl fiatal volt<br />
még, semhogy megfékezhesse. Csukladozva szakadt föl belőlem a sírás, hiába tapasztottam be a<br />
számat.<br />
Magnus, miért hagytál el engemet? Magnus, mit tegyek, hogyan folytassam?<br />
Felhúzott térdemre fektettem arcomat, és lassan tisztulni kezdett a fejem.<br />
Hát, bizonyosan példátlanul mulatságos lenne megjátszani a vámpírt, aki ilyen fényes ruhában<br />
jár és könyékig vájkál a drágaságokban. De te nem élhetsz így! Nem szipolyozhatsz ki más<br />
élőlényeket! Ha szörnyeteg vagy, akkor is van lelkiismereted… van Isten és ördög, jó és rossz.<br />
Nem élhetsz úgy, mintha nem hinnél benne… nem tehetsz olyat, amit… holnap teszel…<br />
megteszel… mit teszel meg?<br />
Vért fogsz inni, nemdebár?<br />
Mellettem a ládában parázsként villogott az arany és a drágakő, a rácsos ablakon túl<br />
ibolyaszínben vibráló fényt vetített a szürke fellegekre a messzi város. Milyen lehet a vérük? A<br />
tüzes halandóvér, nem a szörnyvér. Nyelvem hozzáért szájpadlásomhoz, szemfogaimhoz.<br />
Gondold meg, Farkasölő.<br />
Feltápászkodtam. Olyan könnyen ment, mintha akaratom emelne, nem izmaim. Fogtam a vas<br />
kulcskarikát, amelyet a külső kamrából hoztam magammal és elindultam, hogy fölfedezzem<br />
tornyom többi részeit.<br />
6<br />
Üres szobák. Rácsos ablakok. Végtelen éjszakai égbolt az oromzaton túl. Ezt leltem a föld<br />
felett.<br />
Ám a torony alján, a pincelépcsőre nyíló ajtó előtt gyantás szövetnek volt a fáklyatartóban és<br />
egy tűzszerszám a mellette levő fülkében. A porban lábnyomok. A zárat vastagon beolajozták,<br />
könnyen nyílt, mihelyt megtaláltam a bele való kulcsot.
Change language