19.06.2014 Views

Anne Rice Lestat a vámpír - Első

Anne Rice Lestat a vámpír - Első

Anne Rice Lestat a vámpír - Első

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Embernek fiai<br />

Balhé van az éjbe<br />

Ők pedig ismét visongtak és bömböltek és jajgattak, rá se rántva a szövegre. Üvöltöttek ilyen<br />

kéjjel az ősi kelták a tömegmészárlás küszöbén valaha?<br />

Csakhogy itt nem volt mészárlás, és nem volt égő áldozat.<br />

Nem a gonosz, hanem a gonosz képmása felé áradt az indulat. Nem a halált, hanem a halál<br />

képét ölelte magához a szenvedély. Ezt ugyanúgy éreztem, mint a tűzforró fényt minden<br />

pórusomban, minden szál hajam tövén. Balhés Bébi hangosított sikolya belevágott a következő<br />

strófába. Zug és rés nem maradt rejtve szemem elől. Egyetlen hatalmas jajgató lélekké lett az<br />

aréna.<br />

Szabadíts meg ettől, ne engedd, hogy ezt szeressem! Ne engedd, hogy elfeledjek minden mást,<br />

hogy ennek áldozzak fel minden célt, minden szándékot. Akarlak benneteket, kicsikéim! A<br />

véretek akarom, az ártatlan véreteket. Imádjatok, amikor belétek vágom a fogam! Igen, ez a<br />

kísértések kísértése!<br />

A néma szégyenkezésnek abban a drága pillanatában, akkor láttam meg először őket, az<br />

igaziakat, odakint. Apró, fehér maszkokat hánytorgatott a szétfolyó emberarcok hulláma; olyan<br />

éles vonásúak voltak, mint Magnus azon a réges-régi körúti kis nézőtéren. Tudtam, hogy Louis a<br />

függöny mögül ugyancsak észrevette őket. De én nem láttam, és nem éreztem bennük mást, mint<br />

csodálatot és rettegést.<br />

– HÉ, TI IGAZI VÁMPÍROK ODAKINT! – ordítottam. – MUTASSÁTOK MAGATOKAT!<br />

– Meg se rezzentek, míg körülöttük tomboltak a kifestett, maskarás halandók.<br />

Három kemény órán át táncoltunk és énekeltünk, vertük ki a lelket az acél hangszerekből. Járt<br />

a whisky ide-oda Alex, Larry és Balhés Bébi között, a tömeg mindegyre felhorgadt, míg végül<br />

megkettőzték a rendőrkordont, és fölerősítették a fényt. Ülésdeszka recsegett a kakasülőn,<br />

dobozok görögtek a betonpadlón. Az igaziak egy lépéssel se jöttek közelebb. Volt, aki el is tűnt.<br />

Így történt.<br />

Mintha tizenötezren rúgtak volna be a városban, olyan töretlen erővel csapott fel a sikítás a<br />

végső percben, amikor felzendült az utolsó klipről a ballada, az Ártatlanság Kora.<br />

Megszelídült a zene: elpörgött a dob, elhalt a gitár; egy elektromos hárfa édes, áttetsző<br />

pendüléseinek légies aranyesője permetezett a szintetizátorból tékozló gazdagsággal.<br />

Én ott álltam az egyetlen puha fényfoltban, panyókára vetett palástban, véres verejtéktől<br />

mocskos ruhában, vértől csatakos hajjal.<br />

Lassan fölemeltem a hangomat, és minden mondatot gondosan hangsúlyozva beleénekeltem a<br />

részeg és révült figyelemmel ásító nagy szájba:<br />

Ez az Ártatlanság Kora,<br />

Az igazi,<br />

Minden ördög előjött,<br />

Minden démon testet öltött.<br />

A nevük Fájdalom,<br />

A nevük Éhezés,<br />

A nevük Háború!<br />

Nem a misztikus bűn az, mire vágysz:<br />

Zavarj el vámpírt, ördögöt<br />

És istent, kit nem imádsz.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!