Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Újabb hasisfelhő az első sorokból. Szegecses bőr karperecet, bőrruhát viselő, hosszú hajú<br />
motorosok csapkodták össze tenyerüket a fejük felett, barbár kelták loboncos kísértetei. A hosszú,<br />
füstös csarnok minden szögletéből gátlástalanul áradt valami, ami olyan volt, akár a szerelem.<br />
A fények villogtak, darabokra törve a mozgást, hogy úgy tűnjék, mintha vitustáncot járna a<br />
tömeg.<br />
Kórusban fújták, egyre harsányabban, mit is? LESTAT, LESTAT, LESTAT!<br />
Ó, de hiszen ez isteni! Hol a halandó, ki ellenállhatna ily rajongásnak, ennyi imádatnak?<br />
Megragadtam fekete palástom csücskét, ez volt a jel. Megráztam a hajam, hadd lobogjon.<br />
Hatványozott hangerejű sikollyal válaszolt rá a csarnok.<br />
A fények megültek a színpadon. Csapkodtam a köpennyel, hogy olyan legyen, mint a bőregér<br />
szárnya.<br />
Tömör bömbölésbe olvadt a sikoly.<br />
– LESTAT VAGYOK, A VÁMPÍR! – süvöltöttem torkom szakadtából. Szinte láttam a<br />
hangomat, ahogyan zengve átível a csarnokon, és a tömegmoraj harsogva ágaskodik feléje,<br />
mintha fel akarná falni.<br />
– EZ AZ, HADD HALLJAM! TI SZERETTEK ENGEM! – csúszott ki belőlem ordítva, pedig<br />
nem is akartam. Ok toporzékoltak a betonon és az ülések deszkáján.<br />
– KI AKAR VÁMPÍR LENNI?<br />
A bőgés átment mennydörgésbe. Többen megpróbáltak felkapaszkodni a színpadra, a testőrök<br />
rángatták le őket. Az egyik nagy mélák, bozontos fekete motoros fel-alá szökdécselt, mindkét<br />
markában egy-egy sörösdobozzal.<br />
Vakítóan, robbanásszerűen felizzott a fény, és a hangszórókból olyan tébolyító erővel zakatolt<br />
egy mozdony, mintha a szerelvény mindjárt berobogna a színpadra.<br />
Magába hörpentette a csarnok összes zaját. Üvöltésétől elnémítva táncolt és bókolt előttem a<br />
tömeg. Egyszer csak csontig maróan, elnyújtottan felnyüszített az elektromos gitár. Indulót<br />
püföltek a dobok, csúcsra hágott a szintetizátor vonatcsattogása, majd az indulóval egy ritmusban<br />
hullott bele a hangok fortyogó üstjébe. Itt az idő, hogy elkezdődjék az ének, moll hangnemben,<br />
infantilis rímekkel szökdécselve a zenekíséret fölött:<br />
<strong>Lestat</strong> vagyok, a vámpír<br />
A nagy Sabbath elérkezett<br />
Irgalom legyen veletek<br />
Lekaptam a mikrofont az állványról, és lobogó köpönyeggel futkostam a színpad egyik<br />
végéből a másikba:<br />
Éjszakában sötét rémek<br />
Nem szánják a szenvedéstek.<br />
Akkor örülnek, ha féltek.<br />
Csókokat dobálva nyúlkáltak a bokám után, a lányokat nyakukba kapták a srácaik, hogy<br />
megérinthessék a fejük fölött kavargó palástomat:<br />
Szeretünk, de elveszejtünk<br />
Tiszta lelked összetörjük<br />
És ha meghalsz, feloldozunk<br />
Nem mondhatod<br />
Hogy nem szóltunk<br />
Balhés Bébi veszettül pönögve, szilajon orsózva táncolt mellettem, a zene sivító glissandróban<br />
kúszott a magasba, dob és cintányér csörömpölt, ismét tajtékot hányt a szintetizátor fortyogó<br />
üstje.<br />
Csontomig átjárt a zene. Még a régi római Sabbath sem kerített ennyire a hatalmába.
Change language