You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Derekánál se tartottunk a szirtnek, mikor eltűntek a fokok: beleolvadtak egy csapásba, melyet<br />
szűknek talált volna még a hegyi kecske is. Hellyel-közzel kínálkoztak görgeteg kövek vagy<br />
sziklakiugrások közöttünk é a mélységben várakozó tenger között, leginkább azonban csak az<br />
ösvény volt az egyetlen kiszögellés a szirtfalon. így másztunk olyan magasra ahonnan még én is<br />
féltem lenézni.<br />
Egyszer, egy faágba kapaszkodva hátranéztem. Marius a vállára vetett iszákkal, karját<br />
hanyagul lóbálva, kitartóan jött mögöttem. Az öböl a távoli falucska és a kikötő akkorára<br />
zsugorodott, mint egy játékszer; térkép, mit homokból, faforgácsból, tükörcserépből gyermekkéz<br />
alkot az asztallapon. Láttam még a nyílt vízre vezető szorost és azon túl a mozdulatlan tengerből<br />
kiemelkedő szigetek sötét árnyait is. Marius mosolygott és várt, majd nagyon udvariasan<br />
odasúgta: – Menj tovább.<br />
Nyilván mozdulatlanná béklyózott a bűvölet. Újból nekirugaszkodtam, és meg se álltam, míg<br />
föl nem értem az oromra. Átevickéltem egy utolsó sziklás-gazos kiszögellésen, és puha fűben<br />
ugrottam talpra.<br />
Előttem még magasabb ormok és sziklák, és mintha egyenesen azokból nőtt volna ki: egy<br />
erődszerű, hatalmas ház. Lámpák világítottak az ablakaiban, fények égtek a tornyokon.<br />
Marius átkarolta a vállamat, és elindultunk a bejárat felé. Megállt a tömör ajtó előtt, keze<br />
meglazult a vállamon. Odabent visszahúzódó retesz kattant, az ajtó feltárult, az ujjak megint<br />
acélosan szorítottak. Bevezetett a folyosóra, hol két fáklya árasztott ragyogó fényt.<br />
Némi hüledezéssel állapítottam meg, hogy nincs ott senki, aki elhúzhatta volna a reteszt vagy<br />
ajtót nyithatott volna. Marius megfordult, ránézett az ajtóra, és az bezáródott.<br />
– Told helyre a reteszt – szólt oda nekem.<br />
Csodálkoztam, miért nem csinálja ezt is úgy, mint a többit, de rögtön engedelmeskedtem.<br />
– így könnyebb – mondta enyhe kajánsággal. – Megmutatom a szobát, ahol nyugodtan<br />
elalhatsz, utána, ha kedved van, visszajöhetsz hozzám.<br />
Senkit nem hallottam a házban, de az biztos, hogy jártak itt halandók, mert hellyel-közzel<br />
otthagyták a szagukat. A fáklyákat is csak kevés ideje gyújthatták meg.<br />
Fölmentünk a jobb oldali kis lépcsőn, és mikor beléptem a nekem szánt szobába, szememszám<br />
elállt.<br />
Egyik oldalán nyitott, tágas helyiség volt, mely a tenger fölé kiugró, kőkorlátos teraszban<br />
folytatódott.<br />
Mire megfordultam, Marius elment. Az iszák eltűnt. Nicki hegedűje és az én útitáskám hevert<br />
a szoba közepén, a kőasztalon.<br />
Bánat és megkönnyebbülés söpört végig rajtam a hegedű láttán. Már féltem, hogy<br />
elveszítettem.<br />
Kőpadok is voltak még a szobában. Olajmécs égett a polcon, egy távoli fülkébe kétszárnyú<br />
ajtót építettek.<br />
Odamentem, benyitottam. L alakú, rövid folyosó. A sarkon túl sima fedelű szarkofág.<br />
Látnivalóan dioritból faragták, mely tudomásom szerint az egyik legkeményebb kő a világon.<br />
Irtóztatóan nehéz volt a fedele. Amikor alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy<br />
vaslemezekkel van bélelve, és belülről elreteszelhető.<br />
Különböző tárgyak csillogtak a láda alján. Amikor kiszedegettem őket, szinte varázserővel<br />
villámlottak fel a szobából beszivárgó fényben.<br />
Találtam egy csukott szájú, keskeny szemű arcot mintázó, aprólékosan kidolgozott<br />
aranymaszkot, mely kalapált aranyszalagokból készült csuklyában folytatódott. Az álarc nehéz<br />
volt, míg az aranyszálakkal összefűzött csíkokból álló csuklya nagyon könnyű és rugalmas.<br />
Alattuk hevert egy pár bőrkesztyű, mely ki se látszott az apró, finom aranypikkelyek alól, végül
Change language