Anne Rice Lestat a vámpír - Első

– Tudja-e, hogy az éjszaka teremtményei érettek rá, hogy legyen egy hatalmas vezérük? Nem
valami régi rítusokon nyámmogó babonás bagoly, hanem igazi nagyságos fejedelem, ki életre
villanyozza seregünket az új elvek szerint.
–Miféle elvek szerint?
Folytatta, meg se hallva a kérdést.
– Képzeljen el valami fenségeset! De nem ezt az alattomos és undok szivornyázást a
halandókon, hanem valami igazán fenségeset, amilyen Bábel tornya volt, mielőtt le nem rontotta
Isten haragja. Egy olyan vezérre gondolok, aki sátáni palotájában trónol, onnan küldi ki híveit,
hogy támasszanak ellenségeskedést a testvérek között, ölessék le az anyákkal gyermekeiket,
adják tűznek az emberiség minden remekművét, perzseljék föl a vetést, hogy vesszen el éhen az
ártatlan és a bűnös! Szenvedés és zűrzavar járjon a nyomukban, verjék le a jó erőit, hogy essenek
kétségbe az emberek. Ez már valami, ami megérdemli, hogy gonosznak nevezzék. Ez az igazi
ördögi ármánykodás. Mi ketten nem vagyunk semmik. Legföllebb egzotikus növények a Sötétlő
Erdőben, ahogy maga mondta. Az emberek világa pedig ma se lett más, mint amit annak idején
Auvergne-ben olvastam róla.
Gyűlöltem ezt a beszédet, mégis örültem, hogy ott van velem egy szobában, nemcsak egy
szegény félrevezetett halandóval társalkodóm, és nem kell egyedül lennem az otthoni levelekkel.
– És esztétikai fenntartásai? Armand-nak annak idején azt mondta, tudni akarja, miért létezik a
szépség, és miért hat reánk még mindig.
Vállat vont.
– Ha majd az ember világa romba dől, átveszi a hatalmat a szépség. Ismét fák nőnek, hol utcák
voltak régen; a büdös putrik helyét újra elfedi a virágos mező. Ez lészen célja a sátáni úrnak,
hogy buja gyep és sűrű eltakarja el a hajdani nagyvárosok nyomát, addig, míg nem marad semmi.
– De miért nevezi ezt sátáninak? Miért nem káosznak? Mert az lenne.
– Azért, mert az emberek annak fogják hívni. Ők találták ki a Sátánt nem? A sátáni, az csak
egy jelző azok viselkedésének minősítésére akik szakítanak az illedelmes utakkal, melyeken az
emberek járni akarnak
– Nem értem.
– Hát csak használja természetfölötti agyát, kék szemű, aranyhajú fiam jóképű Farkasölőm.
Minden valószínűség szerint Isten csinálta a világot, ahogy Armand mondta.
– Erre jött rá az erdőben? A levelek mondták? Rám nevetett.
– Hát persze, Isten nem szükségszerűen emberszabású, vagy ahogy mi mondanánk
mérhetetlen egotizmusunkban és érzelgősségünkben, nem egy „tisztességes” lény. De
valószínűleg van Isten. A Sátán azonban emberi találmány, egy név arra az erőre, mely a dolgok
civilizált rendjének felforgatására tör. Az első ember, aki törvényeket csinált – akár Mózes volt,
akár egy Ozirisz nevű óegyiptomi király –, az a törvényhozó teremtette meg az ördögöt. Az
ördög az a valami, amely azt súgja, hogy szegd meg a törvényt. Mi pedig sátániak vagyunk abban
az értelemben, hogy nem ismerjük el az ember védelmében hozott törvényeket. Akkor miért ne
legyen igazi rombolás? Miért ne szítanánk fel a gonosz lángját, hogy elemésszen minden emberi
civilizációt?
Annyira elszörnyedtem, hogy nem tudtam válaszolni.
– Ne aggódjék! – kacagott. – Nem fogom megtenni. Bár szeretném tudni, mi fog itt történni a
következő évtizedekben. Lesz majd valaki, aki megteszi?
– Remélem, nem! – tiltakoztam. – Vagy engedje azt mondanom, hogyha közülünk egy
megkísérli, abból háború lesz.
– Miért? Követni fogják mindenek.
– Én nem. Én fogom csinálni a háborút. – Ah, milyen mulatságos ön, Lestat!