Anne Rice Lestat a vámpír - Első

Ami a színdarabokat illeti, ezek fölöttébb nyugtalanítóak lennének, ha nem oly
csodaszépen és ügyesen adnák elő őket.
Egyik legnépszerűbb drámájuk egy sírból kikelt vérszívó kísértetről szól, amely egy
pódium alól ugrik ki a színpadra. Rémítő jelenség loboncos hajával és hegyes szemfogaival.
De láss csodát, rögtön belé is szeret az egyik fából faragott óriás asszonyba, nem sejtvén,
hogy az élettelen. Mivel azonban nem tud vért kortyolni a torkából, szegény vámpír
hamarosan elpusztul, mire a báb nyomban fölfedi, hogy ő bizony él, noha fából faragták, és
gonosz mosollyal diadaltáncot jár a legyőzött pokolfajzat tetemén.
Merem állítani, hogy vérfagyasztó a látvány. A közönség azonban sivalkodik és tapsol.
Egy másik képben a táncoló bábok körülvesznek egy halandó lányt, és fondor
hízelgéssel rábírják, engedje magát megkötözni aranymadzagokkal, mintha maga is
marionett volna. Ennek gyászos folyományaként addig táncolnia a madzagokon, amíg ki
nem leheli páráját. Ekésen szóló Mozdulatokkal könyörög, hogy engedjék el, ám az igazi
bábok csak nevetnek és fickándoznak, míg ő halódik.
A zene kísérteties, a falusi vásárok cigány hangzataira emlékeztet. Lenfent úr a
karmester; gyakran az ő hegedűjének hangjai vezetik be az esti delektálást.
Úgyis mint ügyvédje, azt tanácsolom, jelentse be igényét a figyelemre méltó társaság
hasznának bizonyos hányadára. Minden előadás előtt meglehetősen hosszú sorok kígyóznak
a bulváron.
Roget levelei mindig fölzaklattak. A szívem majd megszakadt, és nem győztem hüledezni. De
hát mit vártam a társulattól? Mit képedezem vakmerőségükön és találékonyságukon?
Mindőnknek megvan hozzá a hatalmunk, hogy ilyeneket műveljünk.
Amikor Velencében éltem, hol huzamosabb ideig tartózkodtam, hasztalan keresvén Marius
festményeit, Eleni közvetlenül is tájékoztatott kifinomult vámpír szakértelemmel írt levelekben.
Megírta, hogy ők a párizsi éjszakai élet legnépszerűbb csillagai. Egész Európából jönnek
hozzájuk a „színészek”, így a társulat húszfősre dagadt, amit még ekkora város is alig-alig bír
„eltartani”.
„Csak a legragyogóbb művészeket szerződtetjük, kik valóban lenyűgöző tehetséggel bírnak,
ámde mindennél nagyobb beccsel bír szemünkben a diszkréció. Képzelheted, hogy nem
szeretnénk botrányt.”
„Kedves hegedűsüket” szerető nyájassággal emlegette, azt írta, ő az ötletgyáros, ő írja a
legügyesebb darabokat, olvasmányaiból merítve a szüzséket.
„De ha nem dolgozik, teljességgel elviselhetetlen. Állandóan vigyázni kell rá, hogy ne
duzzassza túl sorainkat. Hallatlanul malac módra étkezik, és hébe-korba roppant
megbotránkoztató dolgokkal traktál vadidegeneket; szerencsére azok túl okosak, semhogy
elhiggyék.”
Más szavakkal, Nicki vámpírokat próbál alkotni, és nem csinál titkot a vadászatból.
„Elsősorban legidősebb barátunkra (nyilvánvalóan Armand-ra) hárul feladat, hogy féken
tartsa, amit ő a legszörnyűbb fenyegetésekkel el is ér, ámbár meg kell mondanom, intései
nincsenek maradandó hatással hegedűsünkre. Mindegyre ősi vallási szokásokat, szertartási
tüzeket, a létezés más tartományaiba való átlépést emleget.
Azt nem állíthatom, hogy ne szeretnénk. Ha nem így lenne, akkor is vigyáznánk rá a
kedvedért, de valóban szeretjük őt. Különösen legidősebb barátunk táplál gyengéd
érzelmeket iránta. Ezzel együtt meg kell mondanom hogy ily egyéneknek régebben nem
sok keresnivalója lett volna köreinkben Ami legidősebb barátunkat illeti, kár, hogy nem