David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretÅje - ElsÅ
David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretÅje - ElsÅ
David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretÅje - ElsÅ
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>David</strong> <strong>Herbert</strong> <strong>Lawrence</strong><br />
<strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> szeretője<br />
Fordította<br />
FALVAY MIHÁLY<br />
A fordítást az eredeti szöveggel egybevetette<br />
ZENTAI ÉVA
Első fejezet<br />
Korunk eredendően tragikus, éppen ezért nem akarjuk tragikusnak látni. A világkatasztrófa<br />
utáni romokon élünk, s építgetjük új kis hajlékainkat, istápoljuk új kis reményeinket. Kemény<br />
munka: sima út nem vezet a jövőbe, kerülőket kell tenni, akadályokon kell átvergődni. Élni<br />
kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt.<br />
Többé-kevésbé így látta ezt Constance <strong>Chatterley</strong>. A háború forgószélként dúlta szét az életét.<br />
Fölismerte, élni kell, és okulni.<br />
1917-ben ment feleségül Clifford <strong>Chatterley</strong>hez, amikor hazaengedték egyhavi szabadságra.<br />
Egy hónapig voltak együtt. Akkor Cliffordot újra behajózták, és útnak indították Flandriába,<br />
ahonnan hat hónappal később úgyszólván darabokban került vissza Angliába. Constance, a<br />
felesége huszonhárom éves volt, Clifford huszonkilenc.<br />
Bámulatosan ragaszkodott az élethez. Nem halt meg: testének diribdarabjai összeforrtak valahogy.<br />
Két évet töltött kórházban, akkor gyógyultnak nyilvánították, s visszatérhetett az életbe,<br />
de testének alsó fele, csípőtől, mindörökre béna maradt.<br />
1920-at írtak. Clifford és Constance hazament Wragby Hallba, a “családi fészekbe”. Időközben<br />
meghalt az apja, és Clifford baronet lett, Sir Cliffordnak szólították, Constance-t pedig<br />
<strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>nek. A <strong>Chatterley</strong>k meglehetősen elhagyatott házában s eléggé szűkös<br />
jövedelemmel kezdték meg házaséletüket és a háztartást. Clifford nővére másutt telepedett<br />
meg. Közeli rokon nem volt több. Az elsőszülött fivér elesett a háborúban. Örök életre megnyomorítva,<br />
s tudva, hogy gyermeke nem lesz, Clifford azzal a szándékkal tért meg a füstös<br />
Közép-Angliába, hogy fenntartja a <strong>Chatterley</strong> nevet, ameddig lehet.<br />
Nem volt egészen elesett. Kerekes székével szabadon közlekedett a házban, s volt egy kis<br />
motorral fölszerelt rokkantkocsija is, amellyel óvatosan körbejárhatta a kertet meg a szép,<br />
mélabús parkot; ez utóbbira igen büszke volt, bár egy világért nem mutatta volna.<br />
Mivel oly sokat szenvedett, eltompult valamelyest a szenvedésre való képessége. Élénk<br />
kedélyű maradt és vidám, mondhatni virgonc; az arca egészséges pirospozsgás, sápadt-kék<br />
szeme kihívó, eleven. A válla széles és erős, a keze hatalmas. Drága ruhát és elegáns Bond<br />
Street-i nyakkendőket hordott. Mégis, figyelő tekintetében ott ült a nyomorékokra jellemző<br />
tétova üresség.<br />
Olyannyira közel volt egyszer a halálhoz, hogy amije megmaradt, azt csodálatosan értékesnek<br />
tudta. Szeme aggodalmas csillogásán meglátszott, milyen büszke, hogy lám, túlélte a nagy<br />
megrázkódtatást. Igen, de mivel olyan súlyos sérülést hevert ki, elenyészett benne valami,<br />
érzéketlenné vált bizonyos értelemben.<br />
Constance, a felesége pirospozsgás, falusias jelenség volt, selyem-barna hajú, erőteljes testű;<br />
lassú mozdulatai szokatlan energiát sejtetők. Csodálkozó-nagy szeme volt, és szelíd, halk<br />
hangja, akárha egyenest a szülőfalujából jött volna. Csalóka látszat: apja, az öreg Sir Malcolm<br />
Reid ismert festő volt valaha, a Királyi Akadémia tagja. Édesanyja pedig művelt fábiánus volt<br />
a régi szép preraffaelita időkben. Művészberkekben és a kulturált szocialisták körében szabad<br />
esztétikai iskolának mondták a neveltetést, amelyben Constance és Hilda, a nővére részesült.<br />
Párizsba, Firenzébe, Rómába vitték őket, hogy ott szívják magukba a művészetet, de<br />
eljutottak északra is, Hágába és Berlinbe, a nagy szocialista konvenciókra, ahol a szónokok a<br />
világ valamennyi civilizált nyelvén szóltak, és senki bele nem sült a mondókájába.
A két lány így aztán kora fiatalságától otthonosan mozgott a művészet és az elméleti politika<br />
kérdései között, természetes atmoszférájuk lévén mind a kettő. Kozmopoliták és provinciálisak<br />
voltak egyszerre: a művészet kozmopolita provincializmusa együtt jár a tiszta politikai<br />
eszmékkel.<br />
Tizenöt éves korukban Drezdába küldték őket, egyebek között azért, hogy zenét tanuljanak.<br />
Szép napokat értek meg Drezdában. Szabadon éltek a diáktársadalomban, filozófiáról,<br />
szociológiáról, művészetről vitatkoztak a férfiakkal, és semmiben nem maradtak el mögöttük,<br />
sőt - nők lévén - jobbak voltak. És járták az erdőt a gitárt pengető, izmos ifjakkal. Wandervogel-dalokat<br />
énekeltek, szabadok voltak. Szabadság! Ez volt a bűvös szó. Odakinn a szabad<br />
ég alatt, a friss reggeli erdőségben, jó torkú, vidám cimborákkal, azt tették, amihez kedvük<br />
volt, és - jelesül - azt mondtak, amit akartak. A beszéd, a szenvedélyes vitatkozás számított<br />
igazán. A szerelem mellékes kísérője volt csak.<br />
Tizennyolc éves korára Hilda is, Constance is túl volt az első tétova szerelmi próbálkozásokon.<br />
A fiatal férfiak, akikkel oly szenvedélyesen vitáztak és oly vidáman nótáztak, akikkel<br />
együtt sátoroztak a lombok alatt, persze szerelmi kapcsolatra vágytak ebben a nagy szabadságban.<br />
A lányok haboztak, de ha ennyit beszélnek az emberek erről a dologról, csak-csak<br />
fontosnak kell lennie. És a fiúk olyan alázatosak és sóvárak. Miért is ne gyakorolna hát<br />
királynői kegyet egy lány, miért ne ajándékozza oda magát?<br />
Odaajándékozták tehát magukat, ki-ki annak a fiúnak, akivel a legmeghittebb, legcsavarosabb<br />
vitákat folytatta. De így is a vita, az eszmecsere maradt a valóban nagy élmény: a szeretkezést,<br />
a nemi kapcsolatot afféle primitív visszalépésnek, sőt antiklimaxnak tekintették. A történtek<br />
után kevésbé szerették társukat, talán meg is gyűlölték egy kissé, mint afféle illetéktelen<br />
behatolót az ember magánszférájába, az ember belső szabadságának megcsorbítóját. Mert<br />
hiszen, lányok lévén, emberi méltóságukat s az életük értelmét a teljes és abszolút, tiszta és<br />
nemes szabadságban vélték megtalálni. Mi más lehetne egy leány életének célja, mint lerázni<br />
a gyűlöletes, régi függőséget és megkötöttségeket?<br />
És pengessünk bármilyen érzelmes húrokat, a nemi tevékenység mégiscsak a legősibb, legvisszataszítóbb<br />
megkötöttségek és függőségek egyike. A nemiséget dicsőítő költők javarészt<br />
férfiak. A nők mindig is tudták, van ennél jobb, fennköltebb. Most pedig a két nővér határozottabban<br />
tudta ezt, mint valaha. Minden testi szerelemnél csodálatosabb a szépséges, tiszta<br />
női szabadság. Csak az a kár, hogy a férfiak olyan sokkal el vannak maradva a nők mögött<br />
ebben a kérdésben. Bulldogmód ragaszkodnak a szexualitáshoz.<br />
A nőnek pedig engednie kell. A férfi gyermek a vágyaiban. Ha a nő nem enged, a férfi gyermek<br />
módra duzzogni kezd, s könnyen véget vethet az oly igen kedves kapcsolatnak. És a nő<br />
engedhet úgy is a férfinak, hogy benső, szabad énjét nem adja oda. Ez az, amit a költők és a<br />
szerelemről beszélők mintha nem vennének kellőképpen figyelembe. A nő elfogadhatja úgy is<br />
a férfit, hogy magát nem adja ki igazán; úgy legalábbis bizonyosan, hogy alá ne rendelje<br />
magát a férfi hatalmának. Megfordítva, ő nyerhet hatalmat fölötte, és éppen a szexualitás<br />
jóvoltából. Nem kell mást tennie, mint visszafogni magát a szeretkezésben, hagyni, hogy a<br />
férfi bevégezze anélkül, hogy ő, a nő eljutna a csúcsra: akkor aztán, megnyújtva az érintkezést,<br />
s eszközként használva a férfit, ő is elérheti a maga beteljesedését.<br />
A két nővér tehát belekóstolt már a szerelembe, amikor kitört a háború, és sebtiben hazarendelték<br />
mind a kettőt. Szerelembe egyikük sem keveredett anélkül, hogy verbálisan igen közel<br />
ne került volna a választott fiatalemberhez, azaz anélkül, hogy ne tudtak volna igen-igen<br />
jóízűeket beszélgetni. A döbbenetes, mélységes, hihetetlen izgalmat az jelentette, ha óraszám<br />
elbeszélgethettek egy-egy valóban okos fiatalemberrel, nap nap után, hónapról hónapra... ez
volt az, amiről nem is álmodtak, míg meg nem élték! A paradicsomi ígéret - Lészen férfiú,<br />
akivel beszélhetsz - soha ki nem mondatott: teljesült, mielőtt ráébredtek volna, micsoda ígéret<br />
is ez.<br />
S ha az élénk és szívderítő eszmecserék gerjesztette meghittség - többé-kevésbé elkerülhetetlenül<br />
- szexuális intimitásba torkollott, hát istenem! Egy fejezet végét jelentette mindössze.<br />
Amellett izgalmas volt az is a maga nemében: az ember testében vibráló izgalom s az önérvényesítés<br />
görcsös záró akkordja, akár egy vita utolsó szava, jólesett, s olyan volt, mint egy<br />
sor aszteriszk, mely a könyvben egy téma végét s egy újnak a kezdetét jelzi.<br />
1913-ban, mikor a lányok hazajöttek vakációzni - Hilda húszéves volt, Connie tizennyolc -,<br />
apjuk azonnal meglátta rajtuk, hogy átestek a tűzkeresztségen.<br />
L’amour avait passé par là, mondja valaki. De Sir Malcolm, maga is a tapasztalatok embere<br />
lévén, hagyta, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. A felesége pedig, aki ideges, beteg<br />
roncs volt élete utolsó hónapjaiban, nem akart mást, mint hogy a lányai “szabadok” legyenek,<br />
és “megvalósítsák magukat”, ő, szegény, soha nem tudott teljesen önmaga lenni, ez az egy<br />
nem adatott meg neki. Isten a tudója, hogy miért nem, hiszen saját jövedelme volt, járhatta<br />
volna a maga útját. Ő mindenesetre a férjét okolta, pedig igazság szerint éppen az ő tudatában<br />
vagy lelkében volt valami régi tekintélyelvűség, amitől nem tudott megszabadulni. Nem volt<br />
annak semmi köze Sir Malcolmhoz; a férfi nem avatkozott bele idegesen ellenséges, fennkölt<br />
gondolkodású felesége ügyeibe, járta inkább a maga útját.<br />
A lányok tehát “szabadok” voltak, s mentek vissza Drezdába, ahol várta őket a zene, az<br />
egyetem meg a fiatalemberek. Szerette mind a kettő a maga ifjú lovagját, s az ifjú lovagok<br />
viszontszerették őket, elvont vonzalmuk minden szenvedélyességével. Amit ezek a fiatalemberek<br />
gondoltak, mondtak, írtak, azt mind ennek a két fiatal lánynak a kedvéért gondolták ki,<br />
mondták el, írták le. Connie lovagja zenész volt, a Hildáé műszaki ember. De mind a kettő<br />
csak értük élt és halt. Már, ugye, elvont értelemben, lelki izgalmaikban. Egyébiránt hoppon<br />
maradtak némiképp, de ezt maguk sem tudták.<br />
Az viszont nyilvánvaló volt mindnyájuknak, hogy a szerelem, ti. a testi tapasztalat sokat<br />
alakított rajtuk. Különös, milyen finom s mégis nyilvánvaló átalakulás ment végbe mind a<br />
férfiak, mind a nők testében: a nők kivirultak, kikerekedett kamaszos szögletességük, arckifejezésük<br />
aggodalmasabb vagy éppen diadalmasabb lett; a férfiak elcsendesedtek, befelé<br />
fordultak, s még a válluk, a tomporuk formája is elbizonytalanodott valami módon.<br />
A két nővér a testét feldúló nemi élmény hatására kicsi híján megadta magát az idegen férfierőnek.<br />
De csakhamar összeszedték magukat, s az egészet egyfajta érzékelésnek könyvelve el,<br />
szabadok maradtak. A férfiak azonban, hálásan a lányoktól kapott élményért, átengedték nekik<br />
a lelküket, s aztán úgy érezték magukat, mint aki elvesztett egy shillinget, és mindössze egy<br />
hatpennyst talált helyette. Connie lovagja elszótlanodott egy kevéssé, a Hildáé csúfondáros<br />
lett egy csöppet. De hát ilyenek a férfiak! Hálátlanok, soha meg nem elégednek. Gyűlölik az<br />
embert, ha nem adja meg nekik, amit kívánnak, s ha megadja, valami más okból gyűlölik<br />
tovább. Vagy éppenséggel ok nélkül, hacsak azért nem, mert elégedetlenkedő gyerekek<br />
igazából, és semmi ki nem elégíti őket, tegyen meg értük bármit is a nő.<br />
De jött a háború, és Hildát és Connie-t ismét sürgősen hazarendelték: májusban is otthon<br />
voltak előzőleg, az anyjuk temetésén. 1914 karácsonyára halott volt már mind a két német<br />
fiatalember: a nővérek szenvedélyes szeretettel elsiratták, de lényegében elfelejtették őket. A<br />
két fiatalember megszűnt létezni.
A két nővér az apjuk, pontosabban az anyjuk kensingtoni házában lakott, és fiatal<br />
cambridge-iekkel barátkozott, azzal a csoporttal, amelyik a “szabadságra” esküdött, meg a<br />
flanellnadrágra, a nyitott nyakú flanellingre s egyfajta jólfésült anarchiára. Suttogó-motyogó<br />
volt a hanghordozásuk, a modoruk ultraérzékeny. Hilda aztán váratlanul hozzáment egy tíz<br />
évvel öregebb férfihoz, a cambridge-i csoport egy idősebb tagjához. A férfinak jócskán volt<br />
pénze, kényelmes családi állása a közigazgatásban, sőt filozófiai tanulmányokat is írogatott.<br />
Nagynak éppen nem mondható házban laktak Westminsterben, és jóféle közigazgatási<br />
körökben forogtak, olyan emberek között, akik nem hivalkodnak, mégis ők alkotják - vagy<br />
fogják alkotni - a nemzet értelmiségi vezető rétegét; olyanok voltak, akik tudják, vagy tudni<br />
vélik, miről beszélnek.<br />
Connie vállalt valami könnyű jótékonysági munkát, és a flanellnadrágos cambridge-i hajthatatlanokkal<br />
barátkozott, akik ez idő szerint még enyhén csúfondáros szemmel néztek mindent.<br />
Egy huszonkét éves fiatalember, bizonyos Clifford <strong>Chatterley</strong> volt a “barátja”; Cliffordot<br />
Bonnból, bányamérnöki tanulmányai mellől ugrasztotta haza a háború; ezt megelőzően<br />
Cambridge-ben tanult két évig. Főhadnagy lett egy elegáns ezredben, s így, egyenruhában még<br />
impozánsabban csúfondároskodhatott.<br />
Clifford <strong>Chatterley</strong> felsőbb osztályból való volt, mint Connie. Connie családja tehetős<br />
értelmiségi volt, Clifford viszont arisztokrata. Nem éppen magas rangú, de mégiscsak az.<br />
Édesapja baronet volt, anyja egy vikomtnak a lánya.<br />
Ám Clifford, noha nemesebb vérből született, és “társaságképesebbnek” számított, a maga<br />
módján mégis vidékiesebb, félénkebb volt, mint Connie. Otthonosan érezte magát a szűkebb<br />
értelemben vett “nagyvilágban”, azaz a földbirtokos arisztokrácia körében, de a tágabb<br />
világban, a közép- és alsóbb osztályok és a külföldiek irdatlan tömegei között ideges-félénken<br />
mozgott. Az igazat megvallva, félt egy kissé a közép- és alsóbb osztályok képviselőitől meg a<br />
nem az ő osztályából való külföldiektől. Bénítólag hatott rá a tulajdon védtelenségének tudata,<br />
hiába volt kiváltságokkal körülbástyázva. Különös jelenség, de korunkra jellemző.<br />
Így aztán érthetően vonzotta Constance Reid különös, lágy magabiztossága. Constance sokkal<br />
inkább a maga ura volt ebben a kaotikus világban, mint ő, Clifford.<br />
Pedig Clifford is lázadó volt: lázadt még a saját osztálya ellen is. Bár a lázadás szó talán erős<br />
az ő esetében, túlságosan erős. Egyszerűen őt is magával ragadta a fiatalok általános és<br />
népszerű idegenkedése a konvencióktól és a tekintély minden valódi megnyilvánulásától.<br />
Minden apa nevetséges, hát még az övé, ez a makacs ember! Minden kormány nevetséges, hát<br />
még ez a halogató, tétova angol kormány. Minden hadsereg és minden vén, trotyakos tábornok<br />
nevetséges, hát még a vörös képű Kitchener! Nevetséges maga a háború is, még ha belepusztul<br />
is annyi ember.<br />
Nevetséges vagy éppen szörnyen nevetséges minden a világon, s leginkább az, ami bármi<br />
módon a hatalommal vagy a tekintéllyel kapcsolatos, légyen az a hadsereg, vagy a közigazgatás,<br />
vagy az egyetem. És amennyiben az uralkodó osztály csakugyan uralkodni akar, hát az<br />
is nevetséges. Clifford apja, Sir Geoffrey pedig végképpen nevetséges volt: a saját erdejét<br />
irtatta, a saját kiszuperált bányászait küldte a háborúba; ő maga biztonságban lévén, nagy<br />
hazafi volt; bár igaz, hogy többet költött a hazájára, mint amennyit józanésszel költhetett<br />
volna.<br />
Mikor Miss <strong>Chatterley</strong> - Emma - Londonba ment Közép-Angliából, hogy ápolónőnek álljon, a<br />
maga csöndes módján igen szellemesen beszélt Sir Geoffrey nekibúsult hazafiságáról.<br />
<strong>Herbert</strong>, az elsőszülött, az örökös, teli szájjal nevetett, noha az ő fáit vágták<br />
lövészárok-ácsolatnak. Clifford azonban kissé elfogódottan mulatott. Minden nevetséges,
kétségkívül. De ha a nagyon közeli dolgokat nézzük, mi magunk is nevetségessé válhatunk?...<br />
A más osztálybeliek, mint Connie is, legalább őszintébbek, ők legalább hisznek valamiben.<br />
Igen, őket őszintén aggasztották a Tommyk, a katonai behívók és a gyerekek számára<br />
ugyancsak nem közömbös cukor- és édességhiány. No persze, mindezekért nevetséges módon<br />
a hatóság hibáztatható. De Clifford valahogy nem tudta a szívére venni. Az ő szemében a<br />
hatóság ab ovo volt nevetséges, s nem az édesség vagy a Tommyk okán.<br />
És a hatóság maga is nevetségesnek érezte magát, meglehetős nevetségesen ténykedett is, és<br />
egy ideig takaros bolondokházára emlékeztetett az egész. Mígnem odaát komolyra fordultak a<br />
dolgok, és ideát Lloyd George vette kezébe a gyeplőt. Ez meghaladta már a tréfálkozás<br />
határait, a léha ifjak nem nevettek többet.<br />
1916-ban elesett <strong>Herbert</strong> <strong>Chatterley</strong>, s így Clifford lett az örökös. Cliffordot elrémítették a<br />
fejlemények. Olyannyira beléivódott annak a tudata, hogy Sir Geoffreynak a fia és Wragby<br />
szülötte, hogy ezt már nem tudta tréfára venni. Ugyanakkor tudta, a forrongó nagyvilág<br />
szemében ez is csak nevetség. Lám, örökös lett, Wragbyért immár ő a felelős. Hát nem<br />
iszonyú? És nem nagyszerű egyúttal, noha ugyanakkor talán teljességgel abszurd is?<br />
Sir Geoffrey aztán végképp semmit nem látott abszurdnak. Sápadt volt és merev, magába<br />
húzódó, a végsőkig elszánva, hogy megmenti hazáját és a maga pozícióját, ha Lloyd<br />
George-dzsal, hát ővele. Annyira el volt szigetelve, annyira elszakadt a valóságos Angliától, s<br />
annyira értetlen volt, hogy még Horatio Bottomley felől is jót gondolt. Sir Geoffrey kiállt<br />
Angliáért és Lloyd George-ért, ahogy ősei álltak volt ki Angliáért és Szent Györgyért: soha<br />
észre nem vette, hogy a kettő mégsem ugyanaz. Sir Geoffrey tehát erdőt irtott, és kiállt Lloyd<br />
George-ért és Angliáért, Angliáért és Lloyd George-ért.<br />
És azt kívánta Cliffordtól, nősüljön meg, és nemzzen örököst. Clifford reménytelen anakronizmusnak<br />
látta az apját. De ő vajon többre vitte-e azzal, hogy finnyásan nevet mindenen,<br />
beleértve a tulajdon helyzetét is? Így aztán kelletlenül bár, de véghetetlenül komolyan vállalta<br />
a baroneti méltóságot és Wragbyt.<br />
Rég kimúlt a háború ünnepi izgalma... meghalt, megölte a temérdek halott és a temérdek<br />
borzalom. Vigaszra, támaszra sóvárgott az ember, horgonyra egy biztonságos világban. Feleségre<br />
vágyott Clifford.<br />
A <strong>Chatterley</strong> testvérek, két fiú, egy lány, amíg együtt voltak, külső kapcsolataik ellenére is<br />
különös elszigeteltségben, összezártságban éltek Wragbyben. Elszigeteltségük tudata erősítette<br />
a családi köteléket, egyek voltak gyöngeségük, védtelenségük tudatában, rangjuk és birtokuk<br />
ellenére, vagy tán éppen azért. El voltak vágva a közép-angliai iparvidéktől, noha ezen a<br />
vidéken pergették napjaikat. A tulajdon társadalmi osztályuktól is el voltak vágva, elvágta<br />
őket Sir Geoffrey borongós, nyakas, magának való természete - kinevették, mégis érzékenyen<br />
szerették az apjukat.<br />
Azt mondták, örökké együtt fognak élni mind a hárman. De <strong>Herbert</strong>, íme, halott, és Sir<br />
Geoffrey meg akarja házasítani Cliffordot. Mondani ugyan csak egyszer mondta, igen<br />
szűkszavú ember volt. De ha így határozott egyszer, néma-méla következetességének nehezen<br />
tudott volna ellenállni Clifford.<br />
Emma azonban nem adta be a derekát. Tíz évvel volt idősebb, mint Clifford, s úgy érezte, a<br />
házassággal Clifford elárulja azt, amire a család fiataljai szövetkeztek.
Clifford mindazonáltal feleségül vette Connie-t, s megvolt az egy hónapig tartó mézeshetük.<br />
Az iszonyú 1917-es évben történt ez; kettejük meghittsége egy süllyedő hajón álló emberpáréhoz<br />
volt hasonló. Clifford szűzen lépett házasságra: a nemiség nem sokat jelentett neki.<br />
Oly közel voltak ők ketten egymáshoz, függetlenül ettől. Connie örült is ennek a nemiségen<br />
túli meghittségnek, melyet nem rontott a férfi “kielégülési” vágya. Akárhogy is, Cliffordnak,<br />
nem úgy, mint a férfiak legtöbbjének, valóban nem volt fontos a “kielégülés”. Nem, az ő<br />
kapcsolatuk mélyebb, személyesebb. A nemiség csak afféle közjáték vagy kiegészítés; egyike<br />
ama ósdi, különös szervi funkcióknak, melyek továbbélnek a maguk esetlenségében, de<br />
voltaképp nem szükségesek. Bár az is igaz, hogy Connie gyereket akart, ha másért nem, hát<br />
hogy megerősítse helyzetét sógornőjével, Emmával szemben.<br />
Ám 1918 elején Cliffordot összezúzva szállították haza, és gyerek nem volt. És Sir Geoffrey<br />
belehalt bánatába.
Második fejezet<br />
Connie és Clifford 1920 őszén tért meg Wragbybe. Miss <strong>Chatterley</strong>, megrendülve öccse<br />
pálfordulásától, Londonba költözött, és egy kis lakásban rendezkedett be.<br />
Barna kőből rakott, hosszú, alacsony ház volt Wragby, a tizennyolcadik század derekán<br />
kezdték építeni, s építgették mindaddig, míg jellegtelen, bérkaszárnyaszerű hajlékká nem vált<br />
végül. Magaslaton állt, szép öreg tölgyes park közepén, de sajna! odalátszott, s nem is nagyon<br />
messziről, a tevershalli bánya gőzt és füstöt okádó kéménye s a ködös-párás domboldalon<br />
girbe-gurbán nyújtózó Tevershall falu, melynek házai elmerészkedtek majdnem a park<br />
kapujáig, s vigasztalan rondaságban sorjáztak egy hosszú, kietlen mérföldön át; roskatag,<br />
koromvert téglaházak, a tetejük fekete pala, éles-szögletes, szándékosan sivár, nyomorú<br />
hajlékok.<br />
Connie Kensingtonhoz, a skóciai hegyekhez, a sussexi dombvidékhez volt szokva, az volt az<br />
ő Angliája. A fiatalok sztoicizmusával fogadta első pillantásra a szenet-vasat termő<br />
Közép-Anglia lélektelen, végletes csúfságát; elfogadta egyszer s mindenkorra mint olyasmit,<br />
ami hihetetlen, de amiből gondot nem kell csinálni. Wragby Hall meglehetősen vigasztalan<br />
szobáiba behallatszott a szénrosta zörömbölése, a felvonó gőzgép csühögése, a mellékvágányra<br />
tolt vasúti kocsik ütközése, a bányamozdonyok rekedt füttyögése. A tevershalli<br />
meddőhányó égett, évek óta égett már, s mivel a tűz elfojtása ezrekbe került volna, hagyták,<br />
hadd égjen. Ha onnan fújt a szél, s ez gyakran megesett, tele volt a ház a föld ürülékének<br />
kénes bűzeivel. De még szélcsendes napokon is örökké föld alatti szagokkal, kén, vas, szén,<br />
savak szagával volt terhes a levegő. Még a hunyorvirágon is megállt, vigasztalan egekből<br />
hulló fekete mannaként, a rendületlenül szállongó korom.<br />
Hát így: mint minden dolgok, ez is elrendeltetett. Elég borzasztó, de rúgkapálni ellene?<br />
Változtatni úgysem lehet rajta. Így megy ez, ez is csak élet, mint annyi más! Az alacsonyan<br />
csüngő felhőmennyezeten éjjelente vörös foltok reszkettek, tágultak-szűkültek, vibráltak: a<br />
kemencék visszfényei. A jelenség eleinte viszolygató izgalommal töltötte el Connie-t. Mintha<br />
a föld alatt élne. Aztán ezt is megszokta. És reggelente esett az eső.<br />
Clifford azt állította, jobb szereti Wragbyt, mint Londont. Saját komor akarata van ennek a<br />
vidéknek, lakóinak helyén a szívük. Ugyan mi mással dicsekedhetnek, gondolta Connie; hogy<br />
szemük és eszük nincsen, az biztos. Ugyanolyan színtelenek, alaktalanok és kormosak voltak<br />
ezek az emberek, mint a vidék, és ugyanolyan barátságtalanok is. Nehezen érthető, mély,<br />
torokhangú tájszólásukban meg abban, ahogy munkából csapatostul hazafelé menet jancsiszöges<br />
bányászbakancsuk az aszfaltot döngette, mégis volt valami félelmes titokzatosság.<br />
Nem fogadták ünnepélyesen a fiatal földesurat, nem várta küldöttség, nem kapott egy szál<br />
virágot sem. Barátságtalan autózás egy sötét, nedves földúton, komor fák alatt, végig a park<br />
lankáin, nedves-szürkén legelő birkák között, s föl a dombra, amelyen a sötétbarna homlokú<br />
ház terpeszkedett; a ház előtt csak a házvezetőnő meg a férje, tétován, két bizonytalan pára,<br />
várva, hogy elmakogják üdvözletüket.<br />
Wragby Hall és Tevershall nem volt beszélő viszonyban: senki nem nyúlt a sapkájához, senki<br />
meg nem hajolt. A bányászok csak bámultak; a kereskedők mint holmi alkalmi ismerősnek,<br />
úgy emeltek kalapot Connie előtt, Cliffordnak csak sután odabiccentettek, és ennyi volt az<br />
egész. Át nem hidalható szakadék, csöndes neheztelésféle mind a két oldalról. Connie eleinte<br />
szenvedett a falusiak csöndes eső módjára szemerkélő neheztelésétől, de idővel megkeményedett,<br />
s inkább serkentőleg hatott rá, mint olyasmi, amivel meg kell birkózni. Nem mintha ő
meg Clifford népszerűtlenek lettek volna; nem, csak végérvényesen más fajtához tartoztak. Át<br />
nem hidalható szakadék, megfoghatatlan távolság: a Trenttől délre talán nincs is ilyen. De<br />
Közép-Angliában és az iparos északon át nem hidalható a szakadék, szót érteni lehetetlen a<br />
két partjáról. Át ne jöjj a térfelemre, én is maradok a magamén! - különös tagadásaképpen a<br />
közös emberi szívverésnek.<br />
Pedig a falu - elvben - rokonszenvezett Clifforddal és Connie-val. Gyakorlatilag azonban a<br />
kölcsönös “Hagyj békén!” uralkodott.<br />
Hatvanas, derék ember volt a lelkész, csak a kötelességének élt; személy szerint szinte nem<br />
létezővé zsugorította a falu néma “Hagyj békén!”-je. A bányászfeleségek szinte mind<br />
metodisták voltak; a bányászok mind vallástalanok. Mégis, a puszta tény, hogy hivatása<br />
egyenruháját viseli, elég volt ahhoz, hogy elhomályosítsa a tényt: ő is csak olyan ember, mint<br />
más. Ashby tiszteletes afféle önműködő prédikáló és imádkozó vállalkozás volt csupán.<br />
Ez a nyakas, ösztönös szemléletmód - Hiába vagy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>, érünk azért mi is annyit,<br />
mint te! - eleinte zavarta és a végsőkig kétségbe ejtette Connie-t. Tűrhetetlennek érezte a bányászfeleségek<br />
furcsa, gyanakvó, hamis ömlengését, amellyel közeledését fogadták,<br />
tűrhetetlennek az alázatoskodó hangjukban bujkáló sértő élt: No lám, most aztán vagyok ám<br />
valaki, hogy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> szóba ereszkedett velem! Csak nehogy azt higgye, kevesebbre<br />
tartom magam nálánál! - Túltenni ezen nem tudta magát. Olyan reménytelenül, olyan sértően<br />
nonkomformisták!<br />
Clifford nem törődött velük, és Connie utánozni próbálta: úgy ment el mellettük, hogy rájuk<br />
se nézett, azok pedig megbámulták, mint egy lépegető viaszfigurát. Clifford, ha rákényszerült,<br />
eléggé magas lóról beszélt velük; kárba veszett fáradság lett volna barátságosabbnak lenni.<br />
Igazság szerint meglehetősen kevélyen és lekicsinylően bánt mindenkivel, aki nem az<br />
osztályából való volt. Állta a sarat, esze ágában sem volt békülékeny húrokat pengetni. Az<br />
emberek nem szerették, de nem is utálták: tény volt a szemükben, mint a meddőhányó, vagy<br />
akár mint Wragby.<br />
Pedig így, bénán, igazából roppantul félénk és zavart volt. Nem akart látni senkit személyes<br />
kiszolgálóin kívül, mivel kerekes székben, rokkantkocsiban kellett ülnie. Mindazonáltal most<br />
is nagy gonddal öltözködött, drága szabókkal varratott, most is disztingvált Bond Street-i<br />
nyakkendőket hordott, és - derékig - most is olyan elegáns és lenyűgöző volt, mint azelőtt.<br />
Soha nem volt az a modern, nőies fajta: bukolikus jelenség inkább, vörös arcú, széles vállú.<br />
De igen halk, tétova hangja meg a szeme, amely egyszerre volt merész és gyámoltalan,<br />
magabízó és bizonytalan, fölfedte valódi természetét. Modora nemegyszer sértően fennhéjázó<br />
volt, máskor meg éppenséggel túl szerényen, mondhatni félszegen viselkedett.<br />
Connie és Clifford a modern, tartózkodó módi szerint tartoztak össze. Clifford sérültebb volt,<br />
hogysem könnyed, frivol tudjon lenni; nem heverte ki a megnyomorodás okozta megrázkódtatást.<br />
Sérült lélek volt. És Connie, mint ilyenhez, szenvedélyesen ragaszkodott hozzá.<br />
Mégsem kerülte el a figyelmét, milyen kevés kapcsolata van Cliffordnak az emberekkel. A<br />
bányászok bizonyos értelemben az ő emberei voltak, mégis tárgynak tekintette őket jobbára, a<br />
bánya s nem az élet részének; nyersanyagnak, érdes-különös jelenségnek, s nem hozzá hasonló<br />
emberi lénynek. Mondhatni, félt tőlük, nem tűrhette, hogy nézzék bénaságát. Különös,<br />
nyers életüket éppolyan idegennek érezte, mint a sündisznókét.<br />
Érdeklődni azért érdeklődött utánuk, de csak távolból, mintha mikroszkópon vagy teleszkópon<br />
nézné őket. Kapcsolata nem volt velük. Valójában senkivel sem volt kapcsolata, hacsak<br />
Wragbyvel nem, hagyományosformán, és Emmával talán, a családi védszövetség okán.<br />
Egyébiránt semmi nem érintette igazán. Connie úgy érezte, még ő sem tud igazán a közelébe
férkőzni; s ha tudna, sem lenne talán érdemes: nincs is ott egyéb, mint minden emberi kapcsolat<br />
tagadása.<br />
Clifford mégis teljes mértékben Connie-tól függött, szakadatlan szüksége volt az asszonyra.<br />
Nagy, erős ember létére gyámoltalan volt. Kerekes székét maga hajtotta ide-oda, motoros<br />
rokkantkocsijával körültöföghette lassan a parkot. Egyedül mégis elveszett ember volt.<br />
Szüksége volt Connie-ra, általa érezte csak, hogy él egyáltalán.<br />
Becsvágynak azonban nem volt híjával. Novellákat kezdett írni, különös, erősen személyes<br />
jellegű történeteket azokról, akiket ismert valaha. Okosan írt, eléggé hetykén, de valami módon<br />
mégis jelentéktelen volt, amit csinált. Rendkívüli, jellegzetes megfigyeléseket tett. Csak a<br />
valódi közelség, a kapcsolat hiányzott. Valahogy légüres térben lebegett minden, amit leírt.<br />
Ám mivel manapság mesterséges fénnyel megvilágított színpadon zajlik az élet, Clifford<br />
novellái furcsamód mégis kifejezték a modern életet, vagyis hát a modern pszichológiát.<br />
Clifford szinte betegesen érzékeny volt az írásaira. Azt akarta, mindenki jónak, a legjobbnak,<br />
a non plus ultrá-nak ítélje őket. Munkái a legmodernebb folyóiratokban jelentek meg, s a<br />
szokásos dicséretet és elmarasztalást aratták. Igen, de az elmarasztaló ítéletek meggyötörték<br />
Cliffordot. Mintha késsel szurkálnák. Úgy tetszett, egész lényét az írásaiba adja bele.<br />
Connie segítette, amennyire tudta. Eleinte izgalmas is volt: Clifford mindent megbeszélt vele,<br />
egyhangúan, következetesen, állhatatosan, mintha azt várná az asszonytól, mindenét adja bele<br />
a válaszba. Mintha egész testével-lelkével, teljes nemiségével a férje írásait kellene áthatnia.<br />
Ez volt az, ami izgatta, ami lenyűgözte Connie-t.<br />
Fizikailag nem sokból állt az életük. Connie-nak kellett felügyelnie a háztartásra. De a<br />
házvezetőnő, aki Sir Geoffreyt is hosszú évekig szolgálta, ez a kiaszott, idős, véghetetlenül<br />
korrekt nőszemély - szobalánynak, de még nőnek is aligha lehetett nevezni -, aki felszolgált az<br />
étkezéseknél, negyven éve volt már a háznál. Még a cselédek sem voltak fiatalok. Iszonytató!<br />
Mi mást tehetni egy ilyen házzal, mint hagyni a fenébe? Ez a végtelen sok szoba, amit senki<br />
nem használ, ez a közép-angliai módi, a gépies tisztaság, a gépies rend! Clifford mindössze<br />
szakácsnőt hozott újat, egy tapasztalt asszonyt, aki már a londoni lakásán is főzött rá. Ami a<br />
többit illeti, gépies anarchia igazgatta a házat. Szép rendben mentek a dolgok, szigorú tisztaság<br />
és szigorú pontosság, szigorú tisztesség uralkodott mindenben. Connie mégis módszeres<br />
anarchiának látta. Az érzés melege hiányzott, mely szerves egységbe foglalná a dolgokat. Mint<br />
egy elhagyatott utca, olyan kietlen volt a ház.<br />
Mi mást tehetett volna, mint hogy hagyja a fenébe? Hát úgy is hagyta. Eljött néhanap Miss<br />
<strong>Chatterley</strong>, s látva, hogy mi sem változott, diadal ült ki keskeny, arisztokratikus arcára. Soha<br />
meg nem bocsátotta Connie-nak, hogy így szétdúlta a bátyjával kötött lelki szövetségét. Neki,<br />
Emmának illett volna bábáskodnia ezeknek a történeteknek, ezeknek a könyveknek a<br />
születésénél; a <strong>Chatterley</strong>-novellákkal, ezekkel az újdonságokkal nekik, a <strong>Chatterley</strong>knek<br />
kellett volna meglepniük a világot. Ennyit legalább elvárt volna. Egyéb kapcsolatuk úgysem<br />
maradt a hajdani érzés- és gondolatközösséggel. Csak ez, a világban megjelenő újdonság, a<br />
<strong>Chatterley</strong>-könyvek, ezek a szigorúan személyes írások.<br />
Connie apja Wragbyben tett röpke látogatása alkalmából így szólt a lányához, mikor kettesben<br />
maradtak: - Ami Clifford írásait illeti, ügyes munkák, de semmi nincsen bennük. Nem fognak<br />
fennmaradni!... - Connie elnézte ezt a tagbaszakadt skót lovagot, aki egész életében semmi jót<br />
meg nem vont magától, és egyszer csak bepárállott csöndes-nagy, csodálkozó kék szeme.<br />
Semmi nincs bennük! Hogy kell érteni azt, hogy semmi nincs bennük? Hiszen a kritikusok<br />
magasztalják, hiszen Clifford már-már híresnek mondható, lám, pénzt is keres a munkájával...<br />
Mit érthet az apja azon, hogy semmi nincs bennük? Mi a csudának kéne lennie bennük?
Mert Connie a fiatalság normái szerint ítélt: ami az adott pillanatban van, az minden. És a<br />
pillanatok úgy peregnek egymás után, hogy közük sincs szükségképpen egymáshoz.<br />
A Wragbyben töltött második télen történt, hogy Connie-hoz így szólt az apja: - Remélem,<br />
Connie, nem hagyod, hogy a körülmények rád kényszerítsék a demi-vierge sorsot.<br />
- A demi-vierge sorsot! - visszhangozta bizonytalanul Connie. - Miért? Miért ne?<br />
- Ha neked megfelel, az persze más - vágta rá gyorsan az apja. De Cliffordnak, mikor<br />
kettesben maradt vele, ugyanezt mondta: - Attól félek, nem tesz jót Connie-nak ez a<br />
demi-vierge állapot.<br />
- A félszüzesség! - fordította le Clifford, hogy biztos legyen a dolgában.<br />
Gondolkodott egy percet, aztán fülig vörösödött. Dühös lett, sértve érezte magát.<br />
- No és mennyiben nem tesz jót neki? - kérdezte ridegen.<br />
- Soványodik egyre... kiütköznek a csontjai. Nem neki találták ezt ki. Nem az a vértelen,<br />
keszegfajta a lányom, virgonc skót pisztráng inkább.<br />
- Pettyek nélkül, ugyebár! - mondta Clifford.<br />
Később maga is szóba akarta hozni Connie előtt ezt a demi-vierge témát... ezt a félszűzi<br />
állapotot, de valahogy nem vitte rá a lélek. Túlságosan meghitt, egyszersmind nem eléggé<br />
meghitt volt a viszonyuk. Egyek voltak ők ketten, egyek a lélekben, s ugyanakkor testileg nem<br />
is léteztek egymásnak, olyannyira, hogy még szóba hozni is képtelenek lettek volna a corpus<br />
delictit. Mélyen bensőséges volt a viszonyuk, csak épp kapcsolat nem volt köztük, semmi.<br />
Connie azonban ráérzett, hogy az apja mondott valamit; látta, Clifford forgat valamit a<br />
fejében. Tudta, Clifford nem bánja, demi-vierge vagy demi-monde módra él-e a felesége; nem<br />
bánja, amíg biztosat nem tud, amíg az orra alá nem dörgölik. Amit a szem nem lát, amiről az<br />
elme nem tud, az nincs.<br />
Idestova két éve éltek már Wragbyben, élték a Clifford és a Clifford munkája körül forgó,<br />
tétova életüket. A közös mederben, Clifford munkája iránt, szakadatlanul áramlott érdeklődésük.<br />
Vállvetve birkóztak a szerkesztés nehézségeivel, s úgy érezték, történik valami,<br />
valóban történik, kitöltődik az űr.<br />
Ekképpen élet volt ez is: élet az űrben. Ami a többit illeti, a többi nem létezett. Ott volt éppen<br />
Wragby, a személyzet... de fantom módra csak, nem valóságosan. Connie elsétálgatott a<br />
parkban s a parkon túl nyújtózó erdőségben, élvezte a magányt, az erdő misztériumát, taposta<br />
a barna őszi avart, szedte a tavaszi kankalint. De álom volt csak mindez, a valóság csalóka<br />
látszata. A tölgylevelek mintha valamely tükörben sustorognának, s ő maga, akárha egy könyv<br />
hősnője, nem is kankalint szed, hanem csak árnyakat, emlékeket, szavakat. A lényeg hiányzott<br />
önmagából és minden egyébből... a kapcsolat, a jelenlét! Élni ezt az életet Clifforddal, vég<br />
nélkül szövögetni a mesék szálait, egy tudat aprólékos részleteit, írni ezeket az elbeszéléseket,<br />
amelyekben Sir Malcolm szerint semmi nincsen, amelyek nem fognak fennmaradni! De miért<br />
is lenne bennük bármi is, miért is maradnának fenn? Elég a napnak a maga baja. Elég a<br />
pillanatnak a valóság látszata.<br />
Cliffordnak sok barátja volt, ismerősök inkább, meg-meghívta őket Wragbybe. Mindenféle<br />
embereket hívott, kritikusokat, írókat, olyanokat, akik föltehetőleg dicsérni fogják könyveit.<br />
És mivel hízelgett nekik a meghívás, hát áradoztak is eleget. Connie átlátott rajtuk. De hát<br />
miért is ne? Ez is csak tükörben elsuhanó visszfény. Mi rossz van abban?
Háziasszonykodott tehát, fogadta Clifford vendégeit, többségükben férfiakat. És fogadta<br />
Clifford alkalmanként felbukkanó arisztokrata rokonait. Szelíd, pirospozsgás, vidékies<br />
teremtés lévén - a bőre szeplőre hajlamos, a szeme nagy és kék, a haja göndör-barna, a hangja<br />
lágy, a csípője is telt, nőies -, vendégei némiképp ódivatúnak, “asszonyosnak” ítélték. Valóban<br />
nem “az a vértelen, keszegfajta” volt, nem az a fiúsan lapos mellű, apró fenekű típus.<br />
Nőiesebb volt, hogysem egészen divatosnak tessék.<br />
Így aztán a férfiak, különösen az idősebbje, igen kedvesek voltak hozzá. Ő azonban, tudva,<br />
micsoda kínokat állna ki szegény Clifford a flört legenyhébb jele láttán is, a legkevésbé sem<br />
bátorította őket. Csöndes volt és tétova, nem teremtett és nem is akart kapcsolatot teremteni<br />
senkivel. Clifford módfelett büszke volt magára.<br />
A férje rokonai eléggé nyájasak voltak vele. Tudta, nyájasságuk annak köszönhető, hogy nem<br />
tartanak tőle; ezek az emberek csak azt tisztelik, aki rájuk tud ijeszteni egy kissé. Kapcsolata<br />
azonban velük sem volt. Eltűrte lekicsinylő nyájasságukat, éreztette, nem kell kivont<br />
szablyával, gyanakvón közeledni hozzá. Valódi közösséget nem érzett velük.<br />
Telt-múlt az idő. Bármi történt, semmi nem történt, olyan tökéletesen kívül rekedt Connie a<br />
dolgokon. Eszméikben, könyveikben éltek ők ketten. Connie szórakoztatta a vendégeket...<br />
mindig volt vendég a háznál. Körbejárt az idő, mint az óramutató, fél nyolc órára fél kilenc.
Harmadik fejezet<br />
Connie azonban érezte, egyre nyugtalanabb lesz. Úrrá lett rajta az elszigeteltségéből fakadó,<br />
elmebajjal rokon nyugtalanság. Az rángatta a végtagjait, mikor nem akarta mozdítani őket, az<br />
egyenesítette ki a hátát, mikor kényelmesen ült volna a legszívesebben. Az reszketett a<br />
testében, a méhében, odabent valahol, míg Connie úgy nem érezte, vízbe kell ugrania, s úszni,<br />
míg meg nem szabadul tőle; bolond, bolond nyugtalanság. A szívét is az dobogtatta meg ok<br />
nélkül. Soványodni kezdett.<br />
A nyugtalanság. Megesett, hogy odahagyva Cliffordot, kiszaladt a parkba, és hasra vetette<br />
magát a harasztban. Elkerülni a házból... el innen, el mindenkitől. Az erdő lett az egyetlen<br />
menedéke, a szentélye.<br />
De az sem volt igazán menedék, szentély, mert kapcsolata azzal sem volt. Az erdő is csak arra<br />
volt jó, hogy távol legyen minden egyébtől. Az erdő szellemével, ha ugyan létezik ilyen<br />
abszurdum, nem tudott érintkezni.<br />
Homályosan maga is érezte, széjjelhullóban van valami módon. Érezte, elszigetelődött,<br />
elveszítette kapcsolatát a való, eleven világgal. Clifford csupán, meg a könyvei, amelyek nem<br />
léteznek... amelyekben semmi nincsen! Csak az űr, a semmi. Homályosan tudta. De mintha<br />
kőhöz verdesné a fejét.<br />
Az apja ismételten figyelmeztette: - Miért nem kerítesz szeretőt, Connie? Jót tenne, hidd el.<br />
Azon a télen néhány napra ellátogatott hozzájuk Michaelis, egy fiatal ír, aki színdarabjaival<br />
sok pénzt keresett Amerikában. A divatos londoni társaság lelkesen kapta föl annak idején,<br />
mert Michaelis divatos társasági darabokat írt. Ám a divatos társaság rájött lassacskán, hogy<br />
nevetségessé tette ez a rongyos dublini patkány, és a megtorlás nem késett. Elmondták<br />
mindennek, hangoskodónak, alávalónak, közönséges fráternak. Sőt rájöttek, hogy angolgyűlölő,<br />
és annak a társadalmi osztálynak a szemében, amelyik rásütötte a vádat, súlyosabb<br />
volt ez, mint a leghitványabb bűncselekmény. Egyszóval Michaelist elintézték, és tetemét a<br />
szemétládába dobták.<br />
Ő azonban továbbra is a Mayfairen lakott, továbbra is úriembermód sétálgatott a Bond<br />
Streeten, mert arra a legjobb szabót sem lehet rávenni, hogy ne szolgálja ki a jöttmentet, ha a<br />
jöttment fizet.<br />
Clifford a harmincas éveit taposó fiatalembert pályájának ebben a szerencsétlen szakaszában<br />
hívta meg. Nem habozott meghívni: Michaelis szavára, úgy lehet, milliók figyelnek, s ilyen<br />
reményvesztett kívülálló lévén, nyilván hálás lesz, ha eljöhet Wragbybe, most, hogy az<br />
előkelő világ teljességgel hátat fordított neki. És ha hálás lesz, az is bizonyos, hogy valami<br />
módon “jót” fog tenni Clifforddal odaát Amerikában. Hja, a hírnév! Az ember igenis hírnévre<br />
tesz szert, jelentsen ez bármit is, ha beszélnek róla, és a megfelelő módon - különösen<br />
“odaát”. Clifford a jövő embere volt, igencsak fejlett hírverési érzékkel megáldva. Michaelis<br />
végül csakugyan hírét keltette, s igazán fennkölt módon: színdarabot írt róla, és Cliffordból<br />
afféle népszerű hős lett. Míg meg nem jött az ellenhatás, és Clifford ráébredt, nevetségessé<br />
tették.<br />
Connie el-elcsodálkozott férjének ezen a vak, kényszerítő erejű feltűnési vágyán; Clifford azt<br />
akarta, hogy róla beszéljen az alaktalanul gomolygó, tág világ, a nagyvilág, amelyet maga<br />
Clifford nem ismert, amely szorongó félelemmel töltötte el; azt akarta, írónak, elsőrendű<br />
modern írónak tartsák. Connie látta a sikeres, öreg, szíves, nagyhangú Sir Malcolm példáján,
hogy a művész reklámozza önmagát, erőfeszítéseket kell tennie, hogy túladjon portékáján.<br />
Igen, de Connie apja csak jól bevált módszerekkel élt, olyanokkal, mint a Királyi Akadémia<br />
többi tagja, akik maguk árulják a képeiket. Clifford ezzel szemben egyre újabb reklámfogásokat<br />
eszelt ki. Mindenféle embereket látott vendégül Wragbyben, noha le nem alacsonyította<br />
volna magát. Eltökélvén azonban, hogy minél gyorsabban fölépíti önnön hírneve tornyát,<br />
minden kéznél lévő kőnek hasznát akarta venni.<br />
Megérkezett tehát Michaelis. Elegáns autón jött, sofőrrel, komornyikkal. Valóban Bond<br />
Street-i jelenség volt! De Clifford arisztokrata lelkében, hogy meglátta, bizonytalan ellenérzés<br />
kelt. Nem egészen... nem egészen... igazság szerint egyáltalán nem az ez a Michaelis, aminek<br />
látszani akar. És Cliffordnak elég is volt ennyi. Persze azért igen udvariasan bánt vendégével,<br />
lenyűgözte Michaelis nagy sikere. Mert a Siker lotyó-istennője - így hívják - ott kullogott,<br />
vicsorogva-védelmezőn, a félig alázatos, félig pökhendi Michaelis sarkában, teljességgel megfélemlítve<br />
Cliffordot, aki szintén kész lett volna prostituálni magát a lotyó-istennő kegyeiért.<br />
Ha őt is pártfogásba venné!<br />
Michaelisről lerítt, hogy nem angol, hiába tettek ki magukért a legelőkelőbb londoni szabók,<br />
kalaposok, fodrászok, cipészek. Bizony, egyáltalán nem volt angolos: ellene vallott laposkás,<br />
sápadt arca, a tartása, a sértődöttsége. Mert Michaelis örökkön duzzogott; minden valódi<br />
angol úriember azonnal meglátta rajta, s az angol úriember nem tűri, hogy ilyesmi meglássék.<br />
Szegény Michaelist annyit rugdosták, hogy arcán állandósult a megvertkutya-tekintet. Makacs<br />
ösztönnel, makacs arcátlansággal küzdötte fel magát drámáival a színpadra, annak is a<br />
közepére. Meghódítván a közönséget, azt hitte, nem rugdossák többé. Pedig hát persze hogy<br />
tovább rugdosták, mindig is fogják. Bizonyos értelemben ugyanis maga kínálkozott fel a<br />
rugdostatásra. Oda áhítozott, ahol semmi keresnivalója... az angol felsőbb osztályok közé. És<br />
mennyire élvezték ezek, hogy rugdoshatják! És mennyire gyűlölte őket Michaelis!<br />
Mindazonáltal komornyikjával és roppantul elegáns autóján utazgatott, a kis dublini korcs.<br />
Volt benne valami, amit Connie azonnal megkedvelt. Michaelis nem játszotta meg magát,<br />
nem voltak illúziói a saját személyét illetően. Értelmesen, tömören, gyakorlatiasan beszélgetett<br />
Clifforddal mindazokról a dolgokról, amikre ez kíváncsi volt. Nem terjengett, nem<br />
veszítette el a mértéket. Tudta, azért hívták Wragbybe, hogy hasznát lássák, s akár egy öreg,<br />
ravasz, szinte közönyös üzletember vagy nagykereskedő, hagyta, hadd kérdezzék, s a lehető<br />
legkevesebb érzelmi befektetéssel válaszolgatott.<br />
- A pénz! - mondta. - A pénz afféle ösztön. Vele született tulajdonsága az embernek, hogy<br />
tud-e pénzt keresni. A pénzkeresés nem cselekvés. Nincs annak trükkje. Inkább bizonyosfajta<br />
tulajdonság állandó megnyilvánulásának mondanám; az emberhez, ha elkezdte, mondhatni,<br />
magától dől a pénz, s hiszem, így megy ez egy bizonyos határig.<br />
- De valahogy csak el kell kezdeni - jegyezte meg Clifford.<br />
- No igen. Belül kell kerülni. Akit nem engednek be, semmit sem tud kezdeni. Be kell<br />
verekednie magát az embernek a körbe. A többi aztán magától megy.<br />
- De maga például mással is tudott volna pénzt csinálni? Nem csak a darabjaival? - érdeklődött<br />
Clifford.<br />
- Nem hinném. Meglehet, hogy jó író vagyok, meglehet, hogy rossz, de író vagyok mindenképpen,<br />
méghozzá színműíró, és annak kellett lennem. Ez az egy nem vitás.<br />
- És úgy gondolja, éppen népszerű színművek írójának kellett lennie? - szólt közbe Connie.
- Igen, éppen hogy annak! - fordult nyomban Connie felé a férfi. - Nincs abban semmi.<br />
Nincsen semmi a népszerűségben. A közönségben sincs semmi, ha már erről van szó. Igazság<br />
szerint semmi nincs a darabjaimban, ami népszerűvé tenné őket. Olyanok, mint az időjárás...<br />
olyannak kell lenniük, amilyenek... ez idő szerint.<br />
Michaelis az asszonyon nyugtatta lassú tekintetű, meglehetősen nagy szemét, és Connie<br />
megreszketett egy kissé. Milyen öreg ez az ember... milyen véghetetlenül öreg... mennyi csalódás<br />
rétegződött rá, nemzedékek csalódásai, megannyi földtörténeti üledékréteg - s mennyire<br />
elesett ugyanakkor, milyen kisgyerekmód elesett. Számkivetett egy bizonyos értelemben, de<br />
milyen nekibúsult bátorsággal viseli űzetett patkány mivoltát.<br />
- Mindenesetre csodálatos, mi mindent elért, fiatalember létére - jegyezte meg eltűnődve<br />
Clifford.<br />
- Harmincéves vagyok... az ám, harminc! - mondta váratlanul élesen Michaelis, tompán<br />
kongó, diadalmas-keserű kis nevetéssel kísérve szavait.<br />
- Magányos? - kérdezte Connie.<br />
- Hogy értsem? Hogy egyedül élek-e? Szolgám, az van. Görög, azt mondja, és rettentően<br />
ügyetlen. De azért csak tartom. No és előbb-utóbb megnősülök. Ó, igen, meg kell nősülnöm.<br />
- Úgy mondja, mintha mandulaműtétre készülne - nevetett Connie. - Nehezére esnék?<br />
Michaelis hódolatteljesen nézett rá: - Bizony nehezemre, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. Az a helyzet... már<br />
elnézést... hogy angol nőt, ahogy látom, nem vehetek feleségül, de még ír nőt sem.<br />
- Akkor tán egy amerikait - kockáztatta meg Clifford.<br />
- Még hogy amerikait! - eresztett meg egy lélektelen nevetést Michaelis. - Nem. Megkértem<br />
az emberem, keressen nekem egy törököt például... valami keleti fajtát, mindenesetre.<br />
Connie csak ámult ezen a különös, melankolikus sikeremberen; azt rebesgetik, egyedül<br />
Amerikából ötvenezer dollárt söpör be évente. És olykor igazán jóképű: mikor oldalt nézett,<br />
szemlesütve, s reá esett a lámpafény, egy faragott néger maszk csöndes, állhatatos szépségét<br />
mutatta; nagy szeme, különös ívű, erős szemöldöke és mozdulatlan, összeszorított ajka - ez a<br />
tünékeny mozdulatlanság - egyfajta időtlenséget sugallt, azt az időtlenséget, amelyet Buddha<br />
hirdet, s amelyet a négerek fejeznek ki olykor, akaratlanul; valami réges-régi, mondhatni ősi<br />
beletörődést látott Connie a férfi arcán. A faj sorsában rejlő, örökkönvaló beletörődést, egyéni<br />
ellenállás helyett. És ez az ember, lám, átúszott mégis az innenső partra, mint patkány a sötét<br />
folyón. Connie-ban hirtelen különös rokonszenv buzgott fel iránta, együttérzéssel elegyes,<br />
idegenkedéssel szeplős rokonszenv - szerelem szinte. A kívülrekedt! A kívülálló! És még ezt<br />
hívják törtetőnek! Mennyivel törtetőbb, mennyivel önösebb Clifford, a férje! Mennyivel<br />
ostobább!<br />
Michaelis azonnal megérezte, hatással van az asszonyra. Reáfordította enyhén dülledt, nagy,<br />
mogyorószín szemét, és tiszta elfogulatlansággal nézte. Felbecsülte az asszonyt és a benyomást,<br />
amit benne keltett. Tudta, semmi, még a szerelem sem válthatja meg attól, hogy örök<br />
kívülálló ne maradjon az angolok szemében. A nők azonban beleszeretnek olykor... még az<br />
angol nők is.<br />
Pontosan tudta, hányadán áll Clifforddal. Idegen kutyák ők ketten, legszívesebben vicsorognának<br />
egymásra, mosolyognak mégis kényszeredetten. De az asszony felől nem volt ennyire<br />
bizonyos.
A reggelit mindenkinek a hálószobájába hozták; Clifford ebéd előtt soha nem mutatkozott, és<br />
az ebédlő meglehetősen kietlen volt. A kávénál Michaelis nyugtalanul s némiképp rossz<br />
lelkiismerettel fontolgatta, mit is tegyen. Szép novemberi nap volt... wragbybeli mértékkel<br />
mérve. Kitekintett a búskomor parkra. Micsoda egy hely, uramatyám!<br />
Elküldött egy szolgát, kérdezze meg <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>t, lehet-e a szolgálatára valamiben: arra<br />
gondolt ugyanis, áthajt Sheffieldbe. Volna-e szíves fölfáradni <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> nappalijába,<br />
jött meg a válasz.<br />
Connie nappalija a harmadik emeleten, a középső épületszárny legfelső szintjén volt. Clifford<br />
persze a földszintet lakta. Michaelisnek hízelgett, hogy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> a lakosztályába kéreti.<br />
Vakon követte a szolgát... soha nem figyelt meg semmit, nem volt kapcsolata a külvilággal.<br />
Az asszony szobájában is csak egy futó tekintetet vetett a szép német Renoir- és<br />
Cézanne-nyomatokra.<br />
- Milyen kellemes idefönn - jegyezte meg különös, vicsorító mosolyával, mint akinek fáj<br />
mosolyra húzni a száját. - Okosan tette, hogy felköltözött.<br />
- Hát igen, magam is úgy vélem.<br />
Connie szobája volt az egyetlen derűs, modern helyiség a házban, az egyetlen zug Wragbyben,<br />
amely valamicskét az ő egyéniségét visszhangozta. Clifford soha nem látta, maga Connie igen<br />
ritkán hívott föl valakit is.<br />
A tűz mellé ültek, kétfelől, és beszélgetni kezdtek; Connie magáról, a szüleiről, a fivéreiről<br />
kérdezte a férfit... mindig is csudaszámba vett másokat, s ha valaki iránt rokonszenvet érzett,<br />
mindenestül félre tudta tenni osztályöntudatát. Michealis őszintén, egészen őszintén válaszolgatott,<br />
nem kérette, nem kellette magát, föltárta keserű, közönyös, kóborkutya-lelkét; sikereiről<br />
beszélve egy árnyalatnyi bosszúálló büszkeség érződött a hangján.<br />
- De hát miért ilyen magányos lélek? - kérdezte Connie, s Michealis rávetette tágra nyílt,<br />
kutató mogyorótekintetét.<br />
- Ilyen lelkeknek is kell lenniök - felelte, s egy csipetnyi bizalmas iróniával így folytatta: - No<br />
és maga? Talán nem magányos lélek a maga módján? - Connie meghökkent egy kissé, elgondolkozott,<br />
aztán ezt mondta: - Bizonyos értelemben igen. De nem mindenestül, mint maga!<br />
- Hát én mindenestül az vagyok? - villantotta rá vigyorba hajló, különös, fogfájós mosolyát a<br />
férfi; kényszeredett kis mosoly volt, s a szeme kérlelhetetlenül melankolikus, vagy sztoikus,<br />
vagy kiábrándult, vagy rettegő.<br />
- Miért? - nézett rá elakadó lélegzettel az asszony. - Talán nem az?<br />
Olyan iszonytató esdeklés áradt a férfiból, hogy Connie ültő helyében is kicsi híján<br />
egyensúlyát vesztette.<br />
- Dehogynem, igaza van! - fordította el a fejét Michaelis, s szemét lesütve abba a különös<br />
mozdulatlanságba merevedett, mely mintha egy rég letűnt, ősi fajnak lenne a sajátja. Connie<br />
voltaképp ettől, a tőle hirtelen eltávolodó férfi látványától gyöngült el végképpen.<br />
Michaelis ráemelte mindent látó, mindent megjegyző, tágra nyílt tekintetét. Némán kiáltott<br />
hozzá a férfi melléből az éjszaka felsíró, gyámoltalan gyermek, s Connie-nak méhéig hatolt az<br />
esdeklés.<br />
- Milyen kedves, hogy gondol velem - mondta lakonikusan Michaelis.<br />
- Már miért ne gondolnék? - kiáltotta elfogyó lélegzettel az asszony.
Michaelis fölkaccant a maga szikár, kurta, sziszegő módján.<br />
- No igen, bizonyos értelemben... Megfoghatnám egy percre a kezét? - kérdezte váratlanul,<br />
tekintetét hipnotikus erővel kapcsolva az asszonyéba, s Connie-nak egyenest a méhébe rezdült<br />
az érzés.<br />
Kábán, kövülten nézett a férfira; az odalépett, és melléje térdelt, kezébe fogta a két lábát, arcát<br />
az asszony ölébe temette, és nem mozdult. Connie szinte félájultan, elképedve nézett le a férfi<br />
gyönge nyakszirtjére, s érezte a combjához préselődő arcot. És lám, minden égő döbbenete<br />
dacára, akaratlanul is a védtelen nyakszirtre tette a kezét, gyöngéden, együttérzéssel, s a férfi<br />
egész testében megremegett.<br />
És akkor fölnézett rá, és tágra nyílt, perzselő tekintetében néma könyörgés égett. Connie nem<br />
tudott ellene szegülni. Kebléből, válaszképpen, felbuzgott a gátjaszakadt sóvárgás: bármit,<br />
mindent oda kell adnia ennek az embernek.<br />
Michealis különös szerető volt, gyöngéden, igen gyöngéden bánt az asszonnyal; visszafoghatatlanul<br />
reszketett, de fel mégsem oldódott, éber maradt, éberen figyelte a kinti neszeket.<br />
Connie-nak nem jelentett többet az eset, mint hogy odaadta magát. Végül elnyugodott<br />
Michaelis remegése, s mozdulatlanul, egészen mozdulatlanul feküdt. Connie akkor puhán,<br />
együttérzően megsimogatta a keblén nyugodó férfifejet.<br />
A férfi, mikor fölállt, megcsókolta az asszony két kezét és szarvasbőr papucsba bújtatott<br />
lábait, majd némán a szoba távolabbi végébe ment, és megállt, háttal az asszonynak. Percekig<br />
tartott a csönd. Akkor Michaelis megfordult, visszajött Connie-hoz, aki akkor már régi helyén<br />
ült a tűz mellett.<br />
- Most, gondolom, meggyűlölt - mondta Michaelis halkan, mint akinek ki kellett mondania.<br />
Connie ránézett.<br />
- Miért mond ilyet?<br />
- Mindig ez a vége - mondta a férfi, majd észbe kapva helyesbített: - Vagyis hogy... ezt tartják<br />
a nőkről.<br />
- Hogyan is gyűlölném éppen most? - kérdezte megbántva Connie.<br />
- Tudtam! Tudtam! Így kellett ennek lennie! Maga ijesztően jó hozzám!... - kiáltotta szerencsétlenül<br />
Michaelis.<br />
Connie nem értette, miért érzi szerencsétlennek magát a férfi. - Ugyan, üljön már le - kérlelte.<br />
Michaelis az ajtóra nézett.<br />
- Sir Clifford! - mondta. - Nem lesz... nem fogja Sir Glifford...? - Connie megfontolta a<br />
választ. - Talán igen - mondta. Fölnézett a férfira: - Nem akarom, hogy megtudja... hogy<br />
gyanítsa is akár. Annyira bántaná. Pedig nem hiszem, hogy rosszat tettünk volna. Ugye, nem?<br />
- Rosszat? Istenem, dehogyis! Maga véghetetlenül jó hozzám... elviselni is alig bírom.<br />
Elfordult, és Connie látta, egy perc, és sírva fakad.<br />
- De ugye, nem mondjuk meg Cliffordnak? - kérdezte szorongva. - Annyira bántaná a dolog.<br />
És ha nem tudja meg, nem is gyanítja, akkor senkit nem bántottunk, igaz?<br />
- Tőlem - mondta szinte vadul a férfi -, tőlem aztán meg nem tudja! Jól is néznénk ki. Én<br />
aztán nem adom ki magam. Haha! - nevette el magát üres-cinikusan a gondolatra. Connie csak<br />
ámult. - Megcsókolnám a kezét, és mennék - mondta ekkor Michaelis. - Átugrok Sheffieldbe,
ott is ebédelek, ha lehet. Teára visszaérek. Hozzak-e valamit? Biztos, hogy nem utált meg?...<br />
És nem is fog? - tette hozzá kétségbeesett cinizmussal.<br />
- Nem utáltam meg - mondta Connie. - Maga igazán kedves.<br />
- Ó! - tört ki vadul Michaelis. - Mennyivel szebb lett volna, ha azt mondja, szeret. Mennyivel<br />
többet jelentene... Akkor hát délután látjuk egymást. Sokat gondolkodom addig. - Alázattal<br />
kezet csókolt, és elment.<br />
- Nem szenvedhetem azt a fiatalembert - jelentette ki ebédnél Clifford.<br />
- Miért?<br />
- Kellemetlen fráter, csak viselkedik... Azt lesi, hol marhat belénk.<br />
- Sok keserű tapasztalat érhette - védte Connie.<br />
- Annak is megvan az oka. Azt hiszed talán, Michaelis jótékonykodással tölti Isten szép<br />
napját?<br />
- Szerintem van benne egyfajta nagylelkűség.<br />
- Kicsoda iránt?<br />
- Nem is tudom.<br />
- Persze hogy nem tudod. Attól tartok, a gátlástalanságot téveszted össze a nagylelkűséggel.<br />
Connie eltűnődött. Csakugyan összetévesztené? Elképzelhető éppen az is. Mindenesetre<br />
Michaelis gátlástalansága izgatta valami módon. Lám, Michaelis mennyit haladt azon az úton,<br />
amelyiken Clifford néhány bátortalan lépést tett csak ez idáig. A maga módján meghódította a<br />
világot, és Clifford is éppen hogy ezt akarná. No és az eszközei?... Megvetendőbbek talán,<br />
mint a Cliffordéi? Ahogy ez a szegény kívülálló kifurakodta-könyökölte az útját mindenféle<br />
hátsó ajtókon át, rosszabb lenne, mint Clifford lármás önreklámozása? Siker lotyó-istennőnek<br />
nyelvlógató kutyák ezrei loholnak a sarkában. Amelyik legelőbb éri utol, az a legkülönb kutya,<br />
ha a siker alapján ítélünk. Michaelis méltán és büszkén csóválhatja a farkát.<br />
Csak az a furcsa, hogy mégsem csóválta. Teaidőtájban nagy csokor ibolyával és liliommal<br />
állított be, s szemében a régi, kivertkutya-tekintet. Connie már-már arra gyanakodott, álarc<br />
csupán, ezzel szereli le mások ellenkezését, olyannyira rámerevedett arcára a bánat. Csakugyan<br />
ilyen szomorú kutya lenne?<br />
Egész este ez a lemondó, kivertkutya-hangulat uralkodott rajta, bár Clifford megérezte a<br />
felszín alatti megátalkodott arcátlanságot. Connie nem érezte, talán azért nem, mert ez nem a<br />
nőknek szólt, csak a férfiaknak, a férfiak elbizakodottságának és előítéleteinek szegült ellen.<br />
Éppen ez az elpusztíthatatlan, belső pökhendiség hangolta ellenszenvre a férfiakat a hitvány<br />
fickó ellen. Társasági embernek sértés volt a puszta jelenléte is, hiába próbálta jó modorral<br />
fogadtatni el magát.<br />
Connie belészerelmesedett, de meg bírt ülni békén a hímzése mellett, hagyta a férfiakat<br />
beszélni, nem adta ki magát. Ami Michaelist illeti, tökéletesen viselkedett; éppen azt a<br />
melankolikus, figyelmes, tartózkodó fiatalembert adta, mint az előző este, elérhetetlen távolságban<br />
vendéglátóitól, mégis kezükre játszva a maga lakonikus módján, egy percre sem<br />
engedve belső tartásából. Connie úgy érezte, Michaelis elfelejtette a reggel történteket. Nem<br />
felejtette el, csak tudta a helyét... tudta, régi helyén van, odakint, ahol lennie kell a született<br />
kívülállónak. A szeretkezés sem ragadtatta messzemenő következtetésekre; tudta, ugyanaz a<br />
gazdátlan kutya marad, mindenki irigyli arany nyakörvét; belőle ugyan nem lesz szívesen<br />
látott társasági eb.
Igazság szerint Michaelis kívülálló, sőt antiszociális volt a lelke mélyén, s ezzel maga is<br />
tisztában volt, bármennyire Bond Street-ies volt is a külseje. Igényelte az elszigeteltséget, de<br />
ugyanúgy a konformitás látszatát, a jobb körökkel való érintkezést is.<br />
Egy-egy alkalmi szerelmet azonban, vigaszként, megnyugtatásként, szintén sokra tartott, és<br />
korántsem volt hálátlan. Ellenkezőleg, heves és szívszaggató hálát érzett minden természetes,<br />
spontán gesztusért; szinte könnyekig hatódott, ha ilyet tapasztalt. Arca sápadt, merev, kiábrándult<br />
kulisszája mögött gyermeklelke hálát zokogott az asszonynak, s égett a vágytól,<br />
hogy ismét hozzá mehessen; számkivetett lelke ugyanakkor tudta, mindig is távol fogja tartani<br />
magát tőle.<br />
Gyertyagyújtás közben, a hallban, alkalmat talált, hogy megkérdezze:<br />
- Jöhetnék?<br />
- Majd én jövök magához.<br />
- Ó, pompás.<br />
Sokáig várta... sokáig, de nem hiába.<br />
Michaelis reszketeg, izgatott szerető volt, korán ért el a csúcsra, és azzal készen is lett.<br />
Meztelen testében volt valami gyermeteg védtelenség: a gyermek ilyen, ha levetkőzik. Az<br />
esze, a ravaszsága volt a páncélja, s ezek nélkül mintha kétszeresen lett volna meztelen;<br />
kifejletlen, gyönge húsa, akár a gyermeké, valahogyan kétségbeesetten vergődött.<br />
Vad részvétet és sóvárgást ébresztett az asszonyban, s még vadabb, mohó fizikai vágyat. A<br />
fizikai vágyat Michaelis nem tudta kielégíteni; hamar, igen hamar végzett, s aztán csak megbújt<br />
az asszony keblén, s visszanyert valamennyit pökhendiségéből, míg Connie megkövülten,<br />
kiábrándultan, elveszetten feküdt.<br />
De csakhamar rájött, hogyan tartsa magában a férfit, miután az kiélte magát. Akkor aztán<br />
Michaelis nagylelkű lett és különös módon potens; szilárdan megállt az asszonyban, adakozón<br />
tartotta magát, míg ez tevékenykedett... vadul és szenvedélyesen, mígnem maga is eljutott a<br />
csúcsra. És mikor a férfi megérezte az asszonynak a maga kemény, merev passzivitásán<br />
felvirágzó orgazmusát, ő is különös büszkeséget, kielégülést élt meg.<br />
- Ó, de csodás - súgta reszketve Connie, s elnyugodva, szorosan ölelte a férfit. Az pedig ott<br />
feküdt a maga elszigeteltségében, némán, mégis büszkén.<br />
Michaelis mindössze három napig maradt, s Cliffordhoz mindvégig olyan volt, mint az első<br />
napon, de olyan maradt Connie-hoz is. Külső burka nem repedt meg.<br />
Panaszosan melankolikus leveleket írt Connie-nak, szellemes is volt olykor, s minden írását<br />
különös, nemiségtől mentes kedvesség hatotta át. Afféle reménytelen rokonszenvet érezhetett<br />
az asszony iránt; megmaradt a kettejük közötti eredendő távolság. Lelke velejéig reménytelen<br />
ember volt, s az is kívánt maradni. Gyűlölte a reményt. “Une immense espérance à traversée<br />
la terre” - olvasta valahol, s ezt a megjegyzést fűzte hozzá: és ez piszokul megfojtott mindent,<br />
amit érdemes lenne bírni.<br />
Connie, noha igazán soha meg nem értette, szerette a maga módján. És mindvégig a férfi<br />
reményvesztettségét látta tükröződni a magáéban. Connie a reménytelenségben képtelen volt<br />
igazán szeretni. S a férfi, reménytelen lévén, szeretni egyáltalán nem tudott.
Így ment ez egy ideig, levelezgettek, s néha találkoztak Londonban. Connie-nak szüksége volt<br />
arra a fizikai, szexuális felindulásra, amelyet - tulajdon aktivitása révén - megkaphatott, ha a<br />
férfi túljutott a maga kis orgazmusán, s amelyet Michaelis továbbra is készséggel megadott.<br />
Ennyi elég is volt, hogy összetartsa őket.<br />
És elég ahhoz is, hogy Connie egyfajta csöndes önbizalomra, vak és némiképp arrogáns<br />
önbizalomra tegyen szert. Mondhatni, szinte mechanikusan bízott a tulajdon erejében, s ez<br />
őszinte derűvel töltötte el.<br />
Ijesztően vidám lett Wragbyben is. Új keletű vidámságát, kielégültségét Clifford serkentésére<br />
fordította: Clifford ekkortájt írta a legjobb munkáit; szinte boldog is volt a maga<br />
különös-vaksi módján. A Michaelis férfiúi passzivitásán szárba szökkent asszonyi kielégülés<br />
gyümölcseit voltaképpen ő, Clifford szüretelte le. Persze nem is sejtette, s ha megsejti,<br />
köszönetet bizonyára nem mondott volna!<br />
Amikor azonban a serkentő-nagy vígság napjai elmúltak, mert elmúltak végképpen, és Connie<br />
ismét lehangolt és ingerlékeny lett, maga Clifford sírta vissza a leginkább a régi szép időket!<br />
Ha megtudja, még tán ő maga próbálta volna ismét összeboronálni Connie-t és Michaelist.
Negyedik fejezet<br />
Connie kezdettől fogva sejtette, reménytelen ez az ő viszonya Mickkel - ismerősei így hívták<br />
Michaelist. Más férfiak mégsem jelentettek semmit neki. Kötve volt Cliffordhoz. Clifford<br />
nagy részt igényelt az életéből, és Connie adta is jó szívvel. Igen, de ő is nagy részt igényelt<br />
volna a férfi életéből, s Clifford ezt nem adta meg, nem tudta megadni. Michaelis<br />
föl-föllángolt időről időre, de az asszony megérezte, tudta, ennek is vége lesz egyszer. Mick<br />
nem tud megtartani semmit. Lényéből adódik, hogy megszakítson minden kapcsolatot, és<br />
tengő-lengő, magányos, kivert kutya legyen ismét. Elemi szükséglete volt ez, még ha ő maga<br />
ezt hajtogatta is: kosarat kaptam!<br />
A világ, mondják, tele van lehetőséggel, de a személyes kapcsolatteremtésben igen kevésre<br />
szűkül a lehetőségek száma. Sok jó hal van a tengerben... úgy lehet... de nagy többségük<br />
makréla csak és hering, és aki nem makréla vagy hering maga is, az bizony nagyon kevés jó<br />
halat talál.<br />
Clifford a hírnevet, sőt a pénzt ostromolta. Jártak hozzá az emberek. Connie-nak szinte<br />
mindig vendéget kellett fogadni Wragbyben. De ezek a halacskák, ha nem makrélák, hát<br />
heringek voltak, elvétve ha akadt köztük egy-egy farkashal, angolna.<br />
Volt néhány visszajáró, állandó vendég, azok, akikkel Clifford együtt járt Cambridbe-ben.<br />
Ilyen volt a továbbszolgáló Tommy Dukes, dandártábornok immár. - A hadseregben van időm<br />
gondolkodni, s nem kell kiállnom az élet harcmezejére - mondta Dukes.<br />
Ott volt aztán az ír Charles May, csillagászati szakíró, meg egy másik íróember, Hammond.<br />
Nagyjából egykorúak voltak Clifforddal: a korszak fiatal entellektüeljei, a szellem életében<br />
hívők. Amit ezen kívül művel az ember, az magánügy, s amúgy sem sokat számít. Nem<br />
szokás az iránt érdeklődni, ki hánykor rendezi a székletét. Kit is érdekelne az érintett<br />
személyen kívül?<br />
S ugyanígy a köznapi élet majd minden más vonatkozásában... Nem tartozik másra, hogyan<br />
keresi az ember a pénzét, szereti-e a feleségét, vannak-e “kalandjai”. Ezek csak az érintett<br />
személyre tartoznak, csakúgy, mint az emésztése, másnak semmi köze hozzájuk.<br />
- A szexuális problémának az a lényege - fejtegette a magas, cingár Hammond, férj és két<br />
gyermek apja, akinek azonban az írógépéhez több köze volt, mint a családjához -, hogy<br />
mindenestül lényegtelen. Ez a probléma nem probléma. Eszünk ágában sincs utánamenni<br />
valakinek a W. C.-re: miért is akarnának utánamenni, mikor ágyba bújik egy nővel? Éppen itt<br />
van a kutya elásva. Nincs probléma, ha egy jelenségnek nem szentelünk nagyobb figyelmet,<br />
mint amennyit megérdemel. Végérvényesen értelmetlen és lényegtelen ügy, méltatlan tárgyra<br />
pazarolt kíváncsiság kérdése.<br />
- No igen, Hammond, persze. De ha valaki udvarolni kezd Júliának, te is csak felfortyansz, és<br />
ha folytatódik a dolog, robbansz is egyhamar. - Júliának hívták Hammond feleségét.<br />
- Az csak természetes! Ugyanígy bosszantana, ha valaki a fogadószobám sarkába vizelne.<br />
Mindennek megvan a maga helye.<br />
- Nem bánnád tehát, ha diszkréten, egy hálófülkében szeretkeznének a feleségeddel?<br />
A kérdésnek volt egy kis éle, mivel Charlie May valamikor ártatlan flörtöt folytatott Júliával,<br />
amit Hammond nagyon is rossz néven vett.
- Már hogyne bánnám! A szexualitás a kettőnk ügye Júliával; persze hogy bánnám, ha bárki<br />
más bele akarna avatkozni.<br />
- Az az igazság - kezdte a szikár, szeplős Tommy Dukes, aki sokkal írebb jelenség volt, mint a<br />
sápadt és meglehetősen kövér May -, az az igazság, Hammond, hogy erős birtoklási ösztön és<br />
erős önérvényesítési ösztön munkál benned. Sikerre pályázol. Hogy katona lettem végérvényesen,<br />
és kiléptem a világ forgatagából, most látom csak, milyen mértéktelenül erős a férfiakban<br />
az önérvényesítési vágy, a siker akarása. Iszonyúan túlfejlődött ösztön ez. Beleöljük egész<br />
egyéniségünket. És persze a magadfajta férfiak azt hiszik, többre vihetik egy asszony támogatásával.<br />
Ezért vagytok annyira féltékenyek. Tudod-e, mi neked a szexualitás? Létfontosságú<br />
kis dinamó közted és Júlia között, afféle sikergerjesztő. Ha alábbhagyna a sikered, te is<br />
flörtölni kezdenél, mint Charlie, aki nem sikeres ember. Az olyan házasemberekre, mint te<br />
meg Júlia, címke van ragasztva, akár egy utazóbőröndre. Júlia címkéjén ez áll: Mrs. Arnold B.<br />
Hammond... jelzendő, mint egy vasúti poggyászon, a tulajdonost. A te címkédre pedig ezt<br />
írták: Arnold B. Hammond, Mrs. Arnold B. Hammond poggyászával. De hát igazad van,<br />
nagyon, is igazad van! A szellemi élethez kényelmes otthon és jó konyha szükségeltetik.<br />
Igazad van. Még utódok is kellenek hozzá. De mindezt a sikerösztön tartja mozgásban. A<br />
siker tengelyén fordulnak a dolgok.<br />
Hammondon látszott, neheztel. Eléggé büszke volt szellemi függetlenségére, arra, hogy nem<br />
forgatja köpönyegét. Noha a sikert persze kívánta.<br />
- Már az csak igaz, hogy pénz nélkül nem lehet élni - jegyezte meg May. - Kell ahhoz valamennyi,<br />
hogy megéljen, hogy előbbre juthasson az ember... még a gondolat szabadságához is<br />
pénz kell, másként közbeszól a gyomrunk. Mindazonáltal úgy vélem, a nemiséget kár lenne<br />
megcímkézni. Ha szabadon beszélhetünk bárkivel, miért ne fekhetnénk le bármelyik<br />
asszonnyal, ha hajlandóságot érzünk iránta?<br />
- Lám, a buja kelta - mondta Clifford.<br />
- Még hogy buja! Nos jó, miért is ne? Nem látom be, miért rosszabb, ha lefekszem egy nővel,<br />
mint ha táncolok vele... vagy akár az időjárásról beszélgetünk. Végtére, érzékleteket cserélünk<br />
eszmék helyett, ennyi az egész, nem?<br />
- Párosodni nyakra-főre, mint a nyulak? - fakadt ki Hammond.<br />
- Miért ne? Mi bajod a nyulakkal? Rosszabbak talán, mint ez a neurotikus, forradalmár, ideges<br />
gyűlölködéssel átitatott emberiség?<br />
- Csakhogy mi nem vagyunk nyulak - szögezte le Hammond.<br />
- Éppen ez az! Eszem van: bizonyos számításokat kell végeznem bizonyos asztronómiai<br />
kérdések megoldására, és ez szinte az életnél és halálnál is jobban érdekel. Van úgy, hogy<br />
emésztési zavaraim meggátolnak tevékenységemben. Az éhezés katasztrofálisan gátolna meg.<br />
Ugyanígy zavar a kiéheztetett nemi ösztönöm is. Akkor hát?<br />
- Azt hinné az ember - jegyezte meg gunyorosan Hammond -, hogy a csömör adta szexuális<br />
emésztési zavarral sokkal több bajod van.<br />
- Korántsem! Nem zabálom torkig magam, és nem koitálok csömörig. Az ember mindig<br />
eldöntheti, mennyit egyék. De te legszívesebben holtra éheztetnél.<br />
- Egyáltalán nem! Meg is nősülhetsz, például.
- Ezt meg honnan veszed? Nem biztos, hogy eltűrné az észjárásom. A házasság gátat vethetne<br />
és gátat is vetne a gondolataimnak. Másképpen működöm én. Te meg ketrecbe zárnál, mint<br />
egy majmot? Mesebeszéd, fiacskám. Élnem kell, és végeznem a számításaim. És olykor nőre<br />
van szükségem. Nem vagyok hajlandó felfújni a kérdést, és fütyülök minden fejcsóváló<br />
erénycsőszre. Szégyellném is, ha egy nő az én névcédulámmal, címmel, rendeltetési hellyel<br />
járna-kelne, mint valami lábra kelt útibőrönd!<br />
Ezek ketten, látszott, nem tudják megbocsátani egymásnak Júliát.<br />
- Nem rossz gondolat, Charlie - vette át a szót Dukes -, hogy a nemiség is a közlés egy fajtája;<br />
nem kimondjuk, hanem eljátsszuk a szavakat. Igazad van, úgy hiszem. Úgy hiszem, legalább<br />
annyi érzést és érzelmet cserélhetni az asszonyokkal, mint szót, teszem azt, az időjárásról<br />
vagy egyébről. Meglehet, a szexualitás a férfi és a nő közötti fizikai társalgás normális nyelve.<br />
Az ember nem beszélget olyan nővel, akivel nincsenek közös gondolatai, azazhogy nem igazi<br />
érdeklődéssel beszél az ilyennel. És ugyanígy, nem fekszel le vele, ha nincsenek közös<br />
érzelmeitek, ha nem kölcsönös a rokonszenv. Ha azonban kölcsönös...<br />
- Ha megfelelő érzelmet vagy rokonszenvet táplálsz egy nő iránt, akkor le kell feküdnöd vele -<br />
vágott közbe May. - Az egyetlen tisztességes dolog, amit tehetsz, hogy lefekszel vele. Nem<br />
haraphatsz a nyelvedbe, nem visszakozhatsz prűd módra. Aki át mond, mondjon bét is. És<br />
ugyanígy vice verza.<br />
- Nem addig van az - mondta Hammond. - Tévedés. Mert te például, May, az energiáid felét<br />
nőkre pocsékolod. Soha el nem fogod érni, amit elérhetnél azzal a ragyogó eszeddel. Túl sokat<br />
fecsérelsz másra.<br />
- Talán igen... te viszont, Hammond fiacskám, túl keveset, hiába, hogy házas vagy. Jó, megtarthatod<br />
a gondolkodásod tisztaságát és függetlenségét, de csudára ki fogsz száradni. Az a<br />
tiszta eszed, már ahogy én látom, előbb-utóbb kiszárad, mint a tapló. Egyszerűen kibeszéled<br />
magadból a problémát.<br />
Tommy Dukes elnevette magát.<br />
- Mondjátok csak, mondjátok, ti nagyokosok! Nézzetek meg engem... nem végzek magasröptű,<br />
tiszta szellemi munkát, lefirkantok néha egy-egy gondolatot, és kész. És nem nősülök<br />
meg, de nem is szaladok a nők után. Szerintem Charlie-nak igaza van: ha nők után akar<br />
szaladni, rajta áll. Én ugyan el nem tiltanám tőle. Ami viszont Hammondot illeti a birtoklási<br />
ösztönével, neki nagyon is megfelel az egyenes út meg a szűk kapu. Meglássátok, nagy angol<br />
irodalmár lesz még ő. És aztán itt volnék én. Egy senki. Hanem neked mi a véleményed,<br />
Clifford? Te is azt vallod, hogy a nemiség afféle dinamó, ami az ember világi sikerét mozdítja<br />
elő?<br />
Clifford ritkán szólalt meg ilyenkor. Értekezni meg éppen soha nem szokott, eszméiben nem<br />
volt elég vitalitás, ő maga túlságosan zavart és emocionális volt. Elpirult: látszott, kényelmetlenül<br />
érinti a kérdés.<br />
- Nos, jómagam bors de combat lévén, nem hiszem, hogy mondhatnék bármit is ebben a<br />
tárgyban.<br />
- Nem úgy van az - vetette ellen Dukes -, a koponyád éppen hogy nem bors de combat. Ép és<br />
egészséges a szellemi életed. Úgyhogy halljuk csak a véleményed.
- Hát - hebegett Clifford -, ebben a dologban akkor sem hinném, hogy különvéleményem<br />
lenne... Amit én gondolok róla, annak jól megfelel az a nézet, hogy az ember a házassággal<br />
egyszer s mindenkorra a helyére tette a kérdést. Noha persze nagy dolog akkor, ha egy férfi és<br />
egy nő vonzódik egymáshoz.<br />
- Hogy értsük azt, hogy nagy dolog? - firtatta Tommy.<br />
- Hát... kiteljesíti a meghittséget - mondta ki nagy nehezen Clifford, női módra vonakodva az<br />
ilyen témától.<br />
- Nohát, Charlie meg én a szexualitást olyasféle kommunikációnak tartjuk, mint a beszélgetést.<br />
Ha egy nő ilyen kommunikációba bocsátkozik velem, mi sem természetesebb, mint<br />
hogy az ágyban fejezzük be a csevegést, amint megérett rá a helyzet. Sajnos, velem nemigen<br />
kezdenek ilyesféle beszélgetésbe a nők, így aztán egyedül fekszem le, bár nem hiszem, hogy<br />
kevesebb lennék ezáltal... remélem legalábbis, hogy nem, mert hát ki tudja? Akárhogy is,<br />
csillagfényes számításaim, amiket megzavarhatna a dolog, nincsenek, halhatatlan műveket<br />
sem kell írnom. Lógós fráter vagyok én csak a hadseregben...<br />
Csönd lett. A négy férfi dohányzott. Connie ott ült közöttük, s a varrását öltögette. Ott ült,<br />
igen! Ott kellett ülnie szótlanul. Csöndben, mint egy kis egér, s bele nem szólni ezeknek a<br />
roppantul intelligens férfiaknak a magasröptű spekulációiba. De hogy ott legyen, az fontos<br />
volt. Nélküle nem boldogultak volna olyan jól, gondolataik nem szárnyaltak volna olyan<br />
szabadon. Connie távollétében Clifford sokkal idegesebb és ingerlékenyebb volt, inába szállt a<br />
bátorsága, és a beszélgetés egyhamar elakadt. Tommy Dukesnak is jobban forgott a nyelve az<br />
asszony jelenlétében. Hammondot nem szerette igazán Connie; önző volt a maga elvont<br />
módján. Charles May pedig, noha Connie talált benne valami kedvelnivalót, ízléstelennek,<br />
tisztátalannak tűnt egy kissé, csillagképei dacára.<br />
Hány estét ült végig Connie, ennek a négy embernek a megnyilvánulásait hallgatva! Ennek a<br />
négynek, s olykor egy-két másiknak is. Hogy szemlátomást soha semmire nem jutnak, nem<br />
érintette különösebben. Szerette hallgatni őket, különösen, ha Tommy is ott volt. Elszórakoztatta<br />
a beszélgetés. Ahelyett hogy csókolgatnák, s a testükkel érintenék az embert, a lelküket<br />
tárják fel. Valóban jó szórakozás! Hanem micsoda hideg elmék!<br />
Ám valamiképp bosszantották is. Akkor már több tiszteletet érzett Michaelis iránt, akit ezek<br />
nem győztek pocskolni; korcs kis parvenü, mondták, a legpocsékabb fajta tanulatlan akarnok.<br />
Korcs vagy nem korcs, akarnok vagy sem, ő legalább véghezviszi, amit gondol, s nem<br />
megannyi szóval járja körbe eszméit a szellemi élet promenádján.<br />
Connie-nak nem volt kedve ellen való a szellemi élet, őszinte örömét lelte benne. Úgy vélte<br />
azonban, túlzásba megy már ez egy kissé. Szeretett ott lenni, a cimborák között, ahogy<br />
magában nevezte őket, ezeken a híres, dohányfüstös estéken. Elmondhatatlanul szórakoztatta,<br />
sőt büszkévé is tette, hogy lám, az ő szótlan jelenléte nélkül még a beszélgetéssel sem boldogulnak.<br />
Mérhetetlenül tisztelte a gondolatot... és ezek az emberek legalább tisztességesen<br />
próbálnak gondolkodni. A szög azonban csak-csak nem akart kibújni a zsákból. Olyan hévvel<br />
s annyira egyformán beszélgettek ezek valamiről, de hogy miről is, azt Connie, ha az élete<br />
függ tőle, se tudta volna megmondani. Ezt a valamit mellesleg Mick sem tisztázta.<br />
De hát Mick nem is akart semmit, csak átvergődni az életén, s megnehezíteni annyira a mások<br />
sorsát, amennyire azok próbálták az övét. Valóban antiszociális figura volt, ezt Clifford meg a<br />
cimborák méltán hányták szemére. Clifford meg a cimborák bezzeg nem voltak antiszociálisak;<br />
többé-kevésbé mindnyájan az emberiség megmentésére vagy legalábbis okítására<br />
törekedtek.
Egy vasárnap esti kellemes beszélgetésen megint csak a szerelemre terelődött a szó.<br />
- Áldassék hát a kötelék,<br />
Mely szíveinket szelíden fogja össze...<br />
- mondta Tommy Dukes. - Jó lenne tudni, milyen kötelékről van szó. A kötelék, amely<br />
bennünket fog most össze, az, hogy egymáson köszörüljük az eszünket. Mert ettől eltekintve<br />
átkozottul kevés, ami összeköt. Inkább széthúzunk, rosszindulatú megjegyzéseket teszünk<br />
egymásra, már ahogy ez lenni szokott a világ minden nyavalyás entellektüeljével. És nyavalyás<br />
mindenki egyebével, ha jól megnézzük, hisz mindenki ezt csinálja. Vagy széthúzunk,<br />
de közben cukrozott hazugságokkal leplezzük az egymás iránti rosszhiszeműségünket. Milyen<br />
különös, hogy a szellemi élet gyökerei, úgy látszik, gyűlölségből, mérhetetlen és feneketlen<br />
gyűlölségből táplálkoznak. És hogy ez soha nem volt másként! Nézzétek meg Szókratészt<br />
meg a bandáját, ahogy Platónnál meg van írva! Az a tömény rosszakarat, az az öröm, ahogy<br />
ízekre szaggatnak másokat... Protagorászt vagy kit, például. És Alkibiadész meg a többi kis<br />
tanítványkutya hogy kap a koncon! Az ember akkor már, komolyan mondom, inkább Buddhát<br />
választaná, ahogy békén ül a bódhi-fa alatt, vagy Jézust, amint vasárnapi kis történetekkel<br />
traktálja a tanítványait, békességben, holmi szellemi sziporkák nélkül. Valami nagy-nagy baj<br />
van a szellemi élettel. Gyűlölségben és irigykedésben, irigykedésben és gyűlölségben gyökerezik<br />
mindenestül. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát.<br />
- Azért én nem mondanám, hogy olyan mindenestül gyűlölködők lennénk - tiltakozott<br />
Clifford.<br />
- Kedves jó Cliffordom, arra gondolj, hogyan szoktuk, mindnyájan, kibeszélni egymást.<br />
Mindőnk közül én vagyok talán a legrosszabb, mert én aztán mérhetetlenül többre tartom a<br />
spontán rosszindulatot, mint a szirupfőzetet; ez utóbbi, ez az igazi méreg; ha rákezdem,<br />
micsoda pompás fickó is ez a Clifford stb. stb., akkor a szegény Cliffordot csak sajnálni lehet.<br />
Az isten szerelmére, rólam csak rosszat mondjatok, halljátok-e! Akkor legalább tudni fogom,<br />
hogy jelentek nektek valamit. De ha összeszirupoztok, végem.<br />
- De ha én úgy érzem, hogy őszintén kedveljük egymást! - ellenkezett Hammond.<br />
- Én is azt mondom... Hisz olyan rosszindulatú megjegyzéseket teszünk egymásra, egymás<br />
háta mögött, hogy csak még. És én vagyok a legkomiszabb.<br />
- Meggyőződésem, hogy összetéveszted a szellemi életet a kritikai tevékenységgel. Abban<br />
igazad van, hogy Szókratész ragyogó lendületet adott a kritikai tevékenységnek, de tett annál<br />
többet is - mondta Charlie May, némiképp professzorosan. A cimborák, szerénységük<br />
páncélja mögött, igencsak nagyképűek tudtak lenni. Ex cathedra nyilatkozott mind, s mind<br />
olyan alázatosnak tette magát.<br />
Dukes nem volt hajlandó Szókratészról vitázni.<br />
- Nagyon igaz, a kritika és a tudás nem ugyanaz - jegyezte meg Hammond.<br />
- Nem bizony - szúrta közbe Berry, egy barna, félénk fiatalember, aki Dukesot keresve<br />
csöppent a társaságba, és ott fogták éjszakára.<br />
Úgy néztek rá, mint egy beszélő szamárra.<br />
- Nem a tudásról beszéltem... a szellemi életről beszéltem - nevette el magát Dukes. - A valódi<br />
tudás a tudat teljes corpus-ából fakad; a gyomrunkból és a péniszből csakúgy, mint az agyból<br />
és az észből. Az elme csak elemezni és racionalizálni képes. Ha az elmét, a rációt fölébe<br />
helyezzük a többinek, sivatagot teremtünk, nem tudván egyebet tenni, mint kritizálni. Csak ezt
tudjuk tenni, azt mondtam. És ez bődületesen fontos. Isten az atyám, kritikára van ma szüksége<br />
a világnak... hogy holtra kritizálják, arra van szüksége. Éljük tehát csak szellemi életünket,<br />
tobzódjunk csak rosszindulatunkban, romboljuk földig ezt az egész rohadt öreg cirkuszt.<br />
Hanem jól ügyeljetek, mert ez már csak ilyen: amíg az ember éli az életét, valami módon<br />
szerves egységben marad az élet egészével. De amint a szellem életét kezdi élni, leszakítja az<br />
almát. Megszünteti az alma és a fa kapcsolatát, vége a szerves kapcsolatnak. És akinek<br />
semmije nincs az életben, csak a szellemi élet, az maga is leszakított alma... az lehullott a<br />
fáról. És akkor már logikai szükségszerűség, hogy gyűlölködjék, aminthogy a leszakított alma<br />
is szükségképpen romlik meg.<br />
Clifford nagy szemeket meresztett: végképp nem értette. Connie nevetett magában.<br />
- Akkor hát leszakított almák vagyunk mindnyájan - mondta epés-ingerülten Hammond.<br />
- Csináljunk legalább almabort magunkból - jegyezte meg Charlie.<br />
- No de mi a véleményük a bolsevizmusról? - kockáztatta meg a barna Berry, mintha ugyan<br />
erre ment volna ki az egész.<br />
- Bravó! - dörögte Charlie. - Mi a véleményetek a bolsevizmusról?<br />
- Rajta! Kritizáljuk tönkre a bolsevizmust! - mondta Dukes.<br />
- Tartok tőle, hogy a bolsevizmus fogas kérdés - ingatta a fejét komolyan Hammond.<br />
- A bolsevizmus, már ahogy én látom, a burzsoának nevezett jelenség felsőfokú gyűlölete -<br />
jelentette ki Charlie. - De hogy mit jelent a burzsoá, az nincs kellőképp tisztázva. Jelenti,<br />
többek között, a kapitalizmust. De az érzés és érzelem is olyannyira burzsoá dolog, hogy ki<br />
kell találni az ezek nélkül való embert. Aztán az individuum, különösen az emberi személyiség<br />
ugyancsak burzsoá, következésképp el kell nyomni. Meg kell merítkeznünk egy nagyobb<br />
edényben, a szovjet-szocializmus edényében. De burzsoá még az élő szervezet is, az ideálnak<br />
ily módon mechanikusnak kell lennie. És az egyetlen nem organikus, egységes létező, mely<br />
sok különféle, de egyaránt lényeges részből áll: a gép. Minden ember egy-egy gépalkatrész, és<br />
a gép hajtóereje a gyűlölet... a burzsoá gyűlölete. Hát ennyit jelent nekem a bolsevizmus.<br />
- Pontosan! - vette át a szót Tommy. - Szerintem azonban mást is jelent: tökéletesen és maradéktalanul<br />
leírja az ipari eszményt. Voltaképp a gyártulajdonos eszményét adja, dióhéjban,<br />
csak épp a gyártulajdonos tagadná, hogy a gyűlölet a hajtóerő. Pedig bizony hogy az: magának<br />
az életnek a gyűlölete. Meg kell csak nézni ezt a mi Közép-Angliánkat, mi mást fogalmaz<br />
meg, mint a gyűlöletet... De hát ez is a szellemi életből adódik, logikus következménye annak.<br />
- Tagadom, hogy a bolsevizmus logikus volna, ellene mond a tulajdon premisszái java<br />
részének - jelentette ki Hammond.<br />
- Drága barátom, a materiális premisszának nem mond ellent, aminthogy a tiszta ész is azt<br />
igenli... kizárólagosan.<br />
- A bolsevizmus legalább odáig süllyedt, ahonnan nincs tovább - mondta Charlie.<br />
- Nincs tovább? Mindenhonnan van tovább! Nagyon rövid időn belül a bolsevikieké lesz a<br />
világ legjobb és legkorszerűbben felszerelt hadserege.<br />
- De hát ez nem mehet így örökké... ez a gyűlölködés. Kell jönnie valami reakciónak... -<br />
mondta Hammond.
- Évek óta várjuk... és várunk tovább is. A gyűlölet, mint minden egyéb, expanzív természetű.<br />
El nem kerülhető következménye annak, hogy eszméket erőszakolunk az életre, hogy<br />
erőszakot teszünk legmélyebb ösztöneinken; eszmékbe kényszerítjük legmélyebb érzéseinket.<br />
Formulákkal hajtjuk magunkat, akár a gépet. A logikus elme azt hiszi, ő uralja a helyzetet, ám<br />
a helyzet így tiszta gyűlölséggé válik. Mi is bolsevikok vagyunk, de képmutatók. Az oroszok<br />
legalább képmutatás nélküli bolsevikok.<br />
- De annyi más út van, nem a szovjeteké az egyetlen - vélekedett Hammond. - A bolsevikok<br />
még csak nem is intelligensek.<br />
- Persze hogy nem! De néha okos dolog féleszűnek lenni, már akkor, ha az ember el akarja<br />
érni a célját. Személy szerint az a véleményem, hogy a bolsevizmus féleszű, de ugyanígy<br />
féleszű ez a mi nyugati társadalmi berendezkedésünk is. Sőt féleszűnek tartom ezt a mi nagyra<br />
becsült szellemi életünket is. Kreténmód merevek, idiótamód érzéketlenek vagyunk. Mi is<br />
bolsevikok vagyunk, csak épp más névvel illetjük magunkat. Azt hisszük, istenek vagyunk...<br />
istenszerű emberek! Ugyanott vagyunk, ahol a bolsevizmus. Emberibb, szívvel és pénisszel<br />
bíró embernek kell lennünk, ha nem akarunk istenné vagy bolsevistává válni... mert a kettő<br />
ugyanaz: jobb, hogysem igaz lehessen.<br />
A rosszalló csöndet Berry félénk kérdése törte meg:<br />
- De a szerelemben azért te is hiszel, ugye, Tommy?<br />
- Te arany gyerek! Nem, te angyali lélek, nem és nem, majdhogynem soha! A szerelem<br />
manapság szintúgy féleszű, mint minden egyéb. Mert miféle szerelemre gondolsz? Arra,<br />
ahogy ezek a ringó derekú fickók dzsesszmuzsikára prütykölik a kis ugribugri, fokhagymagerezd-fenekű<br />
nőiket? Vagy arra a másikra, a birtokegyesítőre, a siker kovácsolójára, az én<br />
férjem-én feleségem formulára? Hát nem, barátocskám, nem hiszek én ezekben!<br />
- Valamiben azért csak-csak hiszel te is?<br />
- Én? Hát, elméletileg, hiszek a jó szívben, a virgonc péniszben, az eleven intelligenciában<br />
meg abban, hogy legyen mersze az embernek hölgyek előtt is kimondani, hogy “szar”.<br />
- Neked akkor, lám, megvan mindez - mondta Berry.<br />
Tommy Dukes féktelen hahotára fakadt. - Ó, te angyal! Bár úgy lenne! Bár úgy lenne! De<br />
nem: a szívem zsibbadt, mint egy krumpli, a péniszem csak lóg, és soha föl nem üti a fejét, és<br />
inkább azt vágatnám le, mint hogy szart mondjak az anyám vagy a nagynéném füle hallatára...<br />
mert ők aztán valódi úrihölgyek, úgy vigyázz; intelligens sem vagyok igazában, csak afféle<br />
“szellemkedő”. De szép is lenne intelligensnek lenni: akkor aztán minden említett és említhetetlen<br />
porcikájában élne az ember, csakugyan. Jó reggelt! - köszön rá emelt fővel a pénisz a<br />
valóban intelligens emberre. Renoir mondta, hogy a péniszével festi a képeit... és micsoda<br />
remek képeket festett! Bár én is tudnék kezdeni valamit a magaméval. Istenem! De ha csak<br />
beszélni tud az ember! A Hadész kínjai mellé még ez is! Szókratész volt a megmondhatója.<br />
- Vannak azért kedves nők is a világon - ütötte föl a fejét s szólalt meg váratlanul Connie.<br />
A férfiak megnehezteltek... úgy illett volna, hogy süketnek tettesse magát. Rossz néven vették,<br />
hogy tanújelét adta, milyen élénken figyel az efféle beszédre.<br />
- Istenem!<br />
“Ha énhozzám nem kedvesek,<br />
Mit érdekel, hogy milyenek?”
- szavalta Tommy. - Nem, reménytelen eset vagyok, sajna. Egyszerűen nem tudok együtt<br />
rezdülni egy nővel. Nincs az a nő, akit igazán akarnék, mikor arra kerül a sor, és nem fogok<br />
erőszakot tenni magamon... Istenemre, nem! Már csak maradok, ami vagyok, élem ezt a<br />
szellemi életet. Az egyetlen tisztességes dolog, amit tehetek. Egész boldogan el tudok beszélgetni<br />
a nőkkel; csak ne lenne olyan tiszta, olyan reménytelenül tiszta ügy! Mit szólsz hozzá,<br />
Hildebrand, gyermekem?<br />
- Sokkal egyszerűbb tisztának maradni - mondta Berry.<br />
- Hát ez az, már csak ilyen egyszerű az élet.
Ötödik fejezet<br />
Egy fagyos, bágyadt napsütéses februári reggelen Clifford és Connie sétára indult a parkba és<br />
az erdőbe. Pontosabban, Clifford a motoros székét csühögtette, Connie pedig mellette lépkedett.<br />
A metsző levegő kénes volt most is, de rég megszokták mind a ketten. Pára ülte meg a közeli<br />
látóhatárt, opálosan csillogott a fagyban és a füstben; fönt egy kis darab kék ég; mintha zárt<br />
térben lettek volna, örökké odabent. Az élet álom vagy őrjöngés: örökké zárt térben, odabent.<br />
A park durva-száraz füvén birkák köhögtek, a fűcsomók tövében kéken ült meg a dér. A<br />
parkon át ösvény, szép rózsaszín szalag vezetett az erdei kapuhoz. Clifford nemrég hordatott<br />
rá rostált salakot a meddőhányóból. Az alvilág kőzete és hulladéka, égetéssel szabadulván<br />
meg kéntartalmától, élénkrózsaszínt játszott, garnélarákszínűt száraz időben, remeterákszínűt,<br />
ha esett. Most halvány garnélaszíne volt, kékesfehér dérrel csipkézve. Connie kedvelte a talpa<br />
alatt csikorgó rózsaszín salakot. Lám, minden rosszban akad valami jó is.<br />
Clifford óvatosan ereszkedett alá a dombon, Connie keze a széken nyugodott. Előttük terült el<br />
az erdő, legközelebb a mogyoróbozót, távolabb a tölgyes lilás rengetege. Az erdőszélen<br />
nyulak rágcsáltak, szökdécseltek. Varjúsereg rebbent föl hirtelen, s húzott fekete vonalat az<br />
alacsony mennyboltra.<br />
Connie kinyitotta az erdei kaput, és Clifford lassan átpöfögött rajta, ki a széles lovaglóútra,<br />
mely dombnak föl vezetett a csupasz vesszejű mogyoróbokrok között. Az erdő annak az<br />
erdőségnek volt a maradványa, amelyben Robin Hood vadászott egykor; a lovaglóút pedig<br />
hajdan maga volt az országút. Most már persze csak magánút egy magánerdőben: a mansfieldi<br />
országút északnak kerülte meg az erdőt.<br />
Az erdőben teljes volt a mozdulatlanság, a száraz levelek alján megült a dér. Szajkó kiáltott<br />
élesen, kicsi madarak röpdöstek. Vad sehol; még a fácánokat is kipusztították a háborúban, s<br />
az erdő őrizetlen maradt, míg Clifford nemrégiben föl nem fogadott egy vadőrt.<br />
Clifford szerette az erdőt, szerette az öreg tölgyeket. A tulajdon nemzedékéhez tartozónak<br />
érezte, védelmezni akarta őket. Háborítatlannak kívánta az erdőt, elzárni a világtól.<br />
A kerekes szék lassan pöfögött fölfelé, meg-megdöccenve a fagyott göröngyökön. Bal kéz felé<br />
hirtelen tisztás tárult fel, halott páfrányok bokrai, egy-egy nyurga-vékony facsemete; nagy,<br />
fűrészelt tönkök mutogatták csonkjukat s levegőt csapoló, halott gyökereiket. Hellyel-közzel<br />
fekete foltok, ahol a favágók gallyat, aljfát égettek.<br />
Sir Geoffrey ezen a helyen is lövészárok-ácsolatnak való fát vágatott a háború alatt. A<br />
lovaglóúttól jobb kézre eső, enyhén emelkedő domb le volt tarolva, szánalmas, elhagyatott<br />
látvány. A dombtetőn, ahol egykor tölgyek álltak, csak a kopárság; innen a fák fölött el lehetett<br />
látni a bányavasútig meg az új Stacks Gate-i bányáig. Connie máskor is megállt és körülnézett<br />
itt. Seb az erdő tiszta magányában, beengedi a világot, gondolta, de Cliffordnak nem<br />
mondta.<br />
Ez az irtás mindig felbőszítette Cliffordot. Megjárta a háborút, tudta, mit jelent. De a sodrából<br />
csak akkor jött ki, ha meglátta ezt a domboldalt. Újratelepíttette, de Sir Geoffreyt gyűlölte<br />
miatta.
Clifford mozdulatlan arccal ült, míg széke az emelkedőt mászta. A dombtetőre érve megállt;<br />
nem kockáztatta a lehajtást a hosszú, hepehupás lejtőn. Csak ült, s nézte az aláereszkedő<br />
lovaglóút zöldjét, a páfrányok és tölgyek között nyújtózót. A domb tövében egy kanyarral<br />
eltűnt az út: könnyed ívű, kecses kanyar, hajdanvolt lovagoknak s poroszka lovukat megülő<br />
úrhölgyeknek való.<br />
- Az én szememben mindig is ez a vidék volt Anglia szíve - jelentette ki Clifford a fátyolos<br />
februári napsütésben.<br />
- Csakugyan? - mondta Connie, s kék kötött ruhájában rátelepedett egy útszéli fatönkre.<br />
- Igen. A régi Anglia, s annak is a szíve; szeretném megőrizni érintetlenségét.<br />
- Hát igen - mondta Connie, de miközben kimondta, meghallotta a Stacks Gate-i bánya<br />
tizenegy órát jelző szirénahangját. Clifford annyira szokva volt hozzá, hogy meg se hallotta.<br />
- Azt akarom, hogy ez az erdő tökéletes legyen... és érintetlen. Senki be ne tehesse a lábát<br />
illetéktelenül - mondta Clifford.<br />
Volt némi pátosz a szavaiban. Az erdő csakugyan megőrzött valamennyit a régi, vad Anglia<br />
misztériumából, de Sir Geoffrey irtásai csapást mértek rá. Milyen csöndesek a fák, milyen<br />
szépen hálózzák zegzugos ágaik az eget, milyen makacsul magasodik szürke törzsük a barna<br />
páfrányok fölé! S micsoda biztonságban röpdösnek ágaik közt a madarak. Valaha szarvasok és<br />
íjászok járták a rengeteget, szerzetesek szamaragoltak a fák alatt. Az erdő emlékezett, emlékezett.<br />
Clifford csak ült a sápatag napfényben, amely meg-megcsillant sima, szőkés haján; telt,<br />
pirospozsgás arca kifürkészhetetlen.<br />
- Ilyenkor bánom csak igazán, hogy nincs fiam - mondta.<br />
- De az erdő a családodnál is öregebb - mondta gyöngéden Connie.<br />
- Öregebb bizony - viszonozta Clifford. - De mi őriztük meg. Nélkülünk már... odalenne már,<br />
mint a többi része. Meg kell őrizni valamennyit a régi Angliából!<br />
- Kell? - kérdezte Connie. - S ha csak az új Anglia ellenében lehet? Szomorú, tudom.<br />
- Ha meg nem őrzünk valamit a régi Angliából, egyáltalán nem lesz Angliánk - mondta<br />
Clifford. - És nekünk, akiknek ez a birtok adatott, s ez az érzés iránta, meg kell őriznünk.<br />
Szomorú csönd lett.<br />
- Hát igen, még egy kis ideig - mondta akkor Connie.<br />
- Egy kis ideig! Ez minden, amit tehetünk. Megtenni a magunkét. Úgy érzem, mióta csak<br />
miénk ez a vidék, családunk minden férfitagja becsülettel megtette a magáét. A konvenciókkal<br />
szembe lehet szegülni, de a tradíciót őrizni kell. - Megint csönd lett.<br />
- Milyen tradíciót? - kérdezte Connie.<br />
- Ezt! Anglia tradícióját!<br />
- Igen - mondta rá lassan az asszony.<br />
- Éppen ebben segítene egy utód; az ember, magában, csak egy szeme a láncnak.<br />
Connie nem rezdült az effélékre, de nem szólt semmit. Arra gondolt, milyen személytelenül<br />
beszél Clifford a gyermek utáni vágyáról.<br />
- Kár, hogy nem lehet fiunk - mondta végül Connie.
A férje állhatatosan függesztette rá kerek, sápadt-kék szemét.<br />
- Talán nem is bánnám, ha más férfitól fogannál gyereket - mondta. - Ha itt nevelnénk föl,<br />
Wragbyben, hozzánk tartozna, hozzánk és Wragbyhez. Nem tartom én olyan nagyon<br />
fontosnak az apaság kérdését. Ha mi nevelnénk, hát a miénk lenne, s folytathatná, ahol mi<br />
abbahagyjuk. Érdemes eltűnődni rajta, nem gondolod?<br />
Connie ránézett valahára. Úgy beszél a gyermekről, az ő, a Connie gyermekéről, mint valami<br />
tárgyról!<br />
- No és az a másik férfi? - kérdezte.<br />
- Sokat számít az? Olyan mélyen érintenének bennünket ezek a dolgok?... Az a régi szeretőd,<br />
Németországban... jelent ma már valamit is? Aligha. Úgy vélem, nem ezek a kis cselekedetek,<br />
nem ezek a múló kapcsolatok számítanak az életben. Elmúlnak, semmivé lesznek. Hol... de<br />
hol van a tavalyi hó?... Ami kitart egy életen át, az számít csak igazán; kinek-kinek a saját<br />
élete, a maga folyamatosságában, a maga fejlődésében. De az ilyen alkalmi kapcsolatok? És<br />
különösen egy alkalmi nemi kapcsolat! Ha az emberek el nem túloznák olyan nevetségesen,<br />
nyom nélkül múlna el, akár a madarak párosodása. És úgy volna is rendjén. Mert mit számít?<br />
Az élethossziglani párkapcsolat, egyedül annak van jelentősége. Együtt élni nap nap után, s<br />
nem együtt hálni egyszer vagy kétszer. Te meg én házasok vagyunk, bármi történjék is velünk.<br />
Szokásává lettünk egymásnak. És a megszokás, nézetem szerint, bármilyen alkalmi izgalomnál<br />
fontosabb. A lassú, hosszú, folyamatos együttlét... ez az, ami éltet... és nem holmi esetleges<br />
kaland. Ha együtt él két ember, lassan-lassan eggyé válnak szinte, együtt és egymásban<br />
rezdülnek. Ez a valódi titka a házasságnak, nem a nemiség; legalábbis nem a szimpla nemi<br />
funkció. Te meg én egymáshoz tartozunk a házasságban. Ha ehhez tartjuk magunkat, megoldhatjuk<br />
ezt a nemi kérdést, ahogy a fogorvoshoz járást is megoldjuk; meg kell oldanunk,<br />
mivel a sors keresztülhúzta számításainkat.<br />
Connie csak ült, és ámulattal és némi félelemmel hallgatta a férjét. Nem tudta, igaza van-e<br />
vagy sem. Ott van Michaelis, akit szeret, vagy legalábbis ezt mondja magának. De ez a szerelem<br />
csak afféle kirándulás a házasságából, kiruccanás az együttlét, szenvedéssel és türelemmel<br />
teljes, lassú évei során gyarapodó meghittségből. Úgy lehet, az emberléleknek szüksége<br />
van ilyen kiruccanásokra, nem szabad megtagadni tőle. De a kiruccanásnak az a lényege, hogy<br />
az ember hazatér.<br />
- És nem érdekelne, milyen férfi gyermekét hordom ki?<br />
- Meg kell bíznom, Connie, a természetes ösztönödben, a tisztességedben. Tudom, nem<br />
hagynád, hogy méltatlan fickó érintsen.<br />
Connie Michaelisre gondolt. Ha Clifford valakit, egy Michaelist aztán bizonyosan méltatlannak<br />
ítélne.<br />
- Csakhogy egy férfi meg egy nő különbözhet abban, hogy kit tart méltatlannak - mondta.<br />
- Nem - felelte Clifford. - Hisz szeretsz. Nem tudom elképzelni, hogy szóba állj olyan<br />
emberrel, aki nekem nyilvánvalóan ellenszenves. Nem is engedné a természeted.<br />
Connie hallgatott. Logikus szavak, mégis tévesek mindenestül, ugyan mit felelhetne rájuk?<br />
- És ha megtörténik, elvárnád, hogy elmondjam? - nézett szinte lopva a férjére.<br />
- Nem, jobb, ha nem tudom meg... De ugye, te is úgy látod, hogy egy ilyen alkalmi viszony<br />
semmiség az egymással töltött hosszú évekhez képest? A nemiséget, nemde, alá lehet rendelni<br />
egy hosszú élet egyéb szükségleteinek? Élni kell vele, ha úgy adódik, s ha már egyszer
késztetést érzünk rá. Végtére, mit számítanak ezek a tünékeny izgalmak? Érintik-e az élet<br />
lényegét, amely nem más, mint önálló, teljes személyiséget alakítani ki az évek során? Teljes<br />
életet élni, ez a lényeg. Ha a nemi élet hiánya meggátol ebben, menj, és keríts szeretőt magadnak.<br />
Ha a gyerek hiánya gátol meg, szülj gyermeket, ha lehet. De csak az életed teljessége<br />
végett, egy tartalmas harmónia reményében. Mert te meg én meg tudjuk ezt teremteni... ugye,<br />
te is így látod?... megteremtjük, ha alkalmazkodunk a körülményekhez, s ha, mint mindent,<br />
ezt is közös életünk állhatatos szövedékébe szőjük bele. Te is így látod?<br />
Connie-t megrendítették férje szavai. Tudta, elvben igaza van. De mikor a Clifforddal való<br />
közös élet állhatatos szövedékére gondolt... elbizonytalanodott. Valóban azt követelné a<br />
végzete, hogy a férje életének szövedékébe szövögesse bele magát élethossziglan? Ezt és<br />
semmi mást?<br />
Ennyi lenne hát? Azzal kell megelégednie, hogy ővele szője rendületlenül a közös élet<br />
egyhangú kelméjét, melyet legföljebb egy-egy kaland alkalmi brokátvirága frissít? De honnan<br />
tudja, miként fog érezni jövőre? Lehet azt előre tudni? Hogy mondhatja rá az igent? Évek<br />
hosszú sorára? Azt a kicsike, lélegzetnyi igent! Igazság, hogy egy ilyen pillekönnyű szó kösse<br />
meg örökre? Mikor annak természete szerint el kell rebbennie, hogy újabb igenek és nemek<br />
kövessék, csapongó pillangók módjára!<br />
- Úgy érzem, igazad van, Clifford. Már ahogy én látom, egyet gondolunk. Csakhogy az élet<br />
átformálhatja ám az ember véleményét.<br />
- De amíg át nem formálja, egyetértünk?<br />
- Ó, igen! Valóban úgy érzem.<br />
Connie egy barna spanielra lett figyelmes; a kutya egy mellékösvényről szaladt elő, s most<br />
őket nézte fölszegett fejjel, apró, torokhangú vakkantásokkal. Mögötte puskás férfi tűnt fel:<br />
sebes-könnyed léptekkel feléjük tartott, akárha támadásra készen, de csakhamar megtorpant, s<br />
kezét a kalapjához emelve, völgy iránt fordult. Az új vadőr volt csak, de hirtelen, baljós felbukkanása<br />
megrémítette Connie-t. Ilyennek látta, igen, semmiből előtűnő, váratlan fenyegetésnek.<br />
Sötétzöld bársony vadásznadrágja volt és kamásnija, a régi módi szerint; arca és a bajusza<br />
vörös, a tekintete tartózkodó. Szapora léptekkel indult lefelé.<br />
- Mellors! - kiáltott rá Clifford.<br />
A férfi könnyedén megfordult, s kurta mozdulattal, katonásan tisztelgett.<br />
- Megfordítaná a székem, és segítene beindítani? Könnyebb lenne úgy.<br />
A férfi vállára vetette fegyverét, és sajátos, gyors, mégis halk léptekkel közeledett, mint aki<br />
észrevétlen akar maradni. Szikár volt, mérsékelten magas, hallgatag. Szemét a székre<br />
szegezte, Connie-ra rá se nézett.<br />
- Connie, ez itt Mellors, az új vadőr. Mellors, találkozott már a méltóságos asszonnyal?<br />
- Nem, uram - jött a semleges-készséges válasz.<br />
A férfi levette kalapját, s előtűnt sűrű, sötétszőke haja. Egyenest Connie szemébe nézett,<br />
higgadtan, félelem nélkül, személytelenül, mint aki megnézi, kinek mutatják be. Connie<br />
elbátortalanodott. Félénken fejet hajtott a férfinak, s az, kalapját átvéve baljába, könnyedén<br />
meghajolt, akár egy úriember, de szólni nem szólt. Egy pillanatig így maradt, mozdulatlanul,<br />
kalappal a kezében.<br />
- Pedig nálunk van már egy ideje, nem? - kérdezte Connie.
- Nyolc hónapja, asszonyom... méltóságos asszonyom - helyesbített higgadtan Mellors.<br />
- No és hogy tetszik itt?<br />
Connie a szemébe nézett. A férfi szeme összeszűkült egy csöppet, ironikusan vagy talán csak<br />
hetykén.<br />
- Köszönöm, méltóságos asszonyom, tetszik! Iszen itt nevelkedtem... - Újfent meghajtotta<br />
magát, majd hátat fordítva föltette kalapját, és a rokkantkocsihoz lépett. Az utolsó szavakat a<br />
környék nehézkes, vontatott tájszólásában ejtette... talán gúnyból azt is, mert korábban tisztán,<br />
dialektus nélkül beszélt. Szinte úriembernek is beillett. Mindenképp különös, kemény,<br />
független embernek tetszett; látszott, magányos, de bízik magában.<br />
Clifford beindította a kis motort, a férfi óvatosan megfordította a széket, a lejtő felé, mely<br />
gyöngéd ívben veszett a mogyoróbokrok közé.<br />
- Ez minden, Sir Clifford? - kérdezte akkor.<br />
- Nem. Jobb, ha velem jön, hátha elakadok. Domb iránt nem elég erős ez a motor. - A férfi<br />
körülnézett, kutyáját keresve. Gondos tekintet, állapította meg Connie. A spániel visszanézett<br />
rá, és megbillegtette a farkát. Mellors csúfondáros, mégis gyöngéd kis mosollyal nézte a<br />
kutyáját, de a mosoly ki is hunyt szinte azonnal, és ismét kifejezéstelen lett az arca. Meglehetős<br />
sebességgel haladtak lefelé, a férfi, kezét a karfán tartva, vigyázott a kocsi egyensúlyára.<br />
Zsoldoskatonának látszott inkább, mint szolgának; volt benne valami, ami Tommy Dukesra<br />
emlékeztette Connie-t.<br />
A mogyoróbozóthoz érve Connie hirtelen előreszaladt, s kinyitotta a park kapuját. Míg a<br />
kapuszárnyat tartotta, a két férfi áthaladóban ránézett, Clifford kritikusan, a másik hűvös<br />
érdeklődéssel, mintegy személytelenül firtatva, milyen ember lehet. És Connie ebben a kék,<br />
személytelen szempárban szenvedést látott és függetlenséget, de valami melegséget is. Miért<br />
olyan zárkózott, miért olyan tartózkodó ez az ember?<br />
Clifford megállította a kocsit, amint túljutott a kapun; a férfi gyorsan, udvariasan odaugrott,<br />
hogy becsukja.<br />
- Miért szaladtál előre kaput nyitni? - kérdezte Clifford higgadt, halk hangon; éppen ez<br />
mutatta, hogy elégedetlen. - Kinyitotta volna Mellors.<br />
- Gondoltam, úgy megállás nélkül hajthatsz be.<br />
- És hagytuk volna, hogy utánunk szaladj?<br />
- Miért ne, szeretek szaladni.<br />
Mellors ismét megfogta a széket, látszatra közönyösen, de Connie úgy érezte, semmi el nem<br />
kerüli a figyelmét. Dombnak fel, a ház felé haladtukban a férfi elnyílt ajkakkal, sebesen szedte<br />
a levegőt. Voltaképp eléggé törékeny alkatú volt. Különös vitalitás árad belőle, mégis<br />
törékeny és visszafogott, érezte meg női ösztönével Connie.<br />
Connie lemaradt, hagyta, hadd előzze meg a kocsi. Elszürkült a nagyvilág; az a kis kék<br />
égdarab, mely kiviláglott a fojtogató ködpára gyűrűjéből, bezárult immár, becsukódott az<br />
égbolt, harapós hideg lett. Látszott, havazni fog. Szürke minden, szürke! Agyonfáradt világ.<br />
A rokkantkocsi a rózsaszín ösvény tetején várt. Clifford hátranézett, Connie-t keresve.<br />
- Elfáradtál, igaz? - kérdezte.<br />
- Ó, nem.
Pedig fáradt volt. Különös, elcsigázott sóvárgás, elégedetlenség mozgolódott benne. Clifford<br />
nem vette észre, nem volt szeme az ilyenre. De az idegen, az tudta. Connie világában és az<br />
életében megfakult minden, elégedetlensége öregebb volt a hegyeknél is.<br />
A házhoz érve hátrakerültek, ahol nem volt lépcső. Clifford átlendítette magát az alacsony,<br />
kézi hajtású kerekes székbe: a karja nagyon erős és ügyes volt. Connie utánaemelte lába holt<br />
terhét.<br />
A vadőr, várva, hogy elbocsássák, mindent látott, semmi el nem kerülte a figyelmét. Mintha<br />
félelmében, elsápadt - mikor Connie karjába vette a férfi tehetetlen lábát, s áttéve a másik<br />
székbe, magát Cliffordot is vele fordította -, elborzadt, igen.<br />
- Köszönöm a segítségét, Mellors - mondta közönnyel Clifford, s hajtani kezdte magát a<br />
cselédbejáró felé.<br />
- Más egyebet, uram? - kérdezte Mellors idegenül, mint aki álmában beszél.<br />
- Semmit. Viszontlátásra.<br />
- Viszontlátásra, uram.<br />
- Viszontlátásra! - köszönt Connie is, visszanézve az ajtón kívül álló vadőrre. - Kedves volt,<br />
hogy segített föltolni a széket... Nem volt nagyon nehéz?<br />
Mint aki fölébred, úgy nézett egy pillanatra Connie szemébe a férfi.<br />
- Nem, nem, egyáltalán! - mondta gyorsan, és megint csak átváltott tájszólására: - Viszon’látásra,<br />
mé’tóságos asszony!<br />
- Ki ez a vadőr? - kérdezte ebédnél Connie.<br />
- Hiszen láttad, Mellors - felelte Clifford.<br />
- Igen-igen, de honnan jött?<br />
- Sehonnan! Tevershalli gyerek... egy bányásznak a fia, nyilván.<br />
- Ő is bányász volt?<br />
- Kovácskodott a bányánál, patkolókovács volt, fönn a napszinten, ha jól emlékszem. De a<br />
háború előtti két évben már nálunk volt vadőr... amíg be nem sorozták. Apám mindig jó<br />
véleménnyel volt róla, így aztán, mikor hazajött, és újból kovácsnak állt, áthoztam ide, a régi<br />
hivatalába. Örültem, hogy kötélnek állt. Szinte lehetetlen jó vadőrt találni errefelé. Olyan<br />
ember kell, aki ismeri a környékbelieket.<br />
- Házasember?<br />
- Az volt. De a felesége elbitangolt... mindenféle férfiakkal... míg ki nem kötött egy Stacks<br />
Gate-i bányásznál; tudtommal ma is együtt élnek.<br />
- Eszerint ez a férfi magányosan él?<br />
- Többé-kevésbé. A faluban ott az anyja... meg a gyereke, ha jól emlékszem.<br />
Clifford ránézett Connie-ra; halvány, enyhén dülledt szeme elködlött egy kevéssé. Látszatra<br />
mintha nagyon is élénk lenne, de a mélyebb háttér, akár a közép-angliai légkör,<br />
ködös-fátyolos. S mintha egyre közelebb nyomulna a köd. Mikor így nézett Connie-ra, kerek,<br />
pontos választ adva egy-egy kérdésére, az asszony úgy érezte, köddel telítődik, semmivé ritkul<br />
férje belső világa. Megrémült ilyenkor: szinte az idiotizmusig menően személytelennek érezte<br />
a férjét.
Fölsejlett benne az emberi lélek egyik nagy törvénye: ha az ember érzelmi élete megrázkódtatást<br />
szenved, olyat, amelyik nem öli meg a testet, mintha a lélek is a testtel együtt gyógyulna.<br />
De ez csak a látszat. Csak az ember szokásrendszere tér magához. A lélek sebe lassacskán újra<br />
jelentkezik, zúzott seb gyanánt, s a könyörtelen fájdalom lassan-lassan tovaterjed, míg be nem<br />
tölti a teljes pszichikumot. S mikor már azt hisszük, felépültünk, s elfelejtettük a rosszat,<br />
akkor kell megküzdenünk a legiszonytatóbb utóhatással.<br />
Így történt ez Clifforddal is. “Felépült”, visszatért Wragbybe, írni kezdett; úgy tűnt, sikerül<br />
felejtenie, visszatért az életbe vetett hite, visszanyerte lelki egyensúlyát. De aztán, az évek<br />
multával - Connie úgy érezte - lassacskán megsajdult a félelem és az iszonyat zúzott sebe, s<br />
azóta is terjed a fájdalom. Éppen mert olyan mély volt a seb, lehetett érzéketlen jó ideig,<br />
mintha nem is léteznék. Most azonban ismét jelentkezik, egyre terjedő, már-már bénító<br />
félelemként. Mentálisan ép volt Clifford, de a bénulat, a mély megrázkódtatás okozta bénulat<br />
fokozatosan terjedt, és érzelmi életét fojtogatta.<br />
És Connie úgy érezte, benne is éppen úgy munkál a rontás, mint a férjében. Valami benső<br />
rettegés, üresség, valami minden iránt való közöny terjedt feltartóztathatatlanul a lelkében.<br />
Clifford, ha jó napja volt, most is csodásan tudott beszélni, s úgy látszott, kezében a jövője,<br />
mint legutóbb is, az erdőben, mikor arról beszélt, foganjon gyermeket Connie, szüljön örököst<br />
Wragbynek. De másnapra a csillogó szavak elhervadtak, megannyi száraz levél, összekunkorodó,<br />
széjjelporló, semmit nem jelentő; elragadja őket az első szélroham. Nem egy tevékeny<br />
élet nedvdús hajtásai, nem is maradnak meg fájukon: egy tehetetlen élet elhullatott levelei<br />
csupán.<br />
Mindent ilyennek látott maga körül. A tevershalli bányászok ismét sztrájkot emlegettek, de<br />
Connie úgy látta, ebben sem energiájuk nyilvánul meg, hanem a háború okozta belső zúzódás,<br />
mely sokáig nem adott életjelt, de most lassan felszínre törve, megteremti a nyugtalanság<br />
fájdalmát, az elégedetlenség bódulatát. Mélységes mély a zúzódás... a hamis, embertelen<br />
háború ütötte seb. Nemzedékek eleven vérkeringése moshatja csak el az emberek lelkében és<br />
testében megfészkelt fekete vérrögöt. S az is csak akkor, ha új reménység sarjad.<br />
Szegény Connie! Az évek lassú vonulásával semmivé foszló életét siratta. Mert Clifford<br />
szellemi élete meg az övé mintha egyre vesztett volna tartalmából. Voltak napok, amikor<br />
házasságuk, a meghittség szokására épülő, egybefonódó életük, mindaz, amiről Clifford<br />
beszélt, egyszerűen semmivé foszlott. Szó, szó, megannyi üres szó. Egyedül a semmi a valódi,<br />
s ezt takarja a szavak hipokrízise.<br />
Ott volt aztán Clifford sikere: a lotyó-istennő! Clifford híres volt szinte: könyvei ezer fontot<br />
hoztak a konyhára. Sokfelé közölték a fényképét. Mellszobra volt egy galériában, két másik<br />
olajportrét őrzött róla. Úgy tetszett, a modernek közt is ő a legmodernebb. Hátborzongató,<br />
visszás nyilvánossági ösztönével elérte, hogy a négy-öt legismertebb “fiatal entellektüel” közé<br />
számítsák. Hogy az intellektusnak mi köze az egészhez, Connie nem tudta volna megmondani.<br />
Clifford valóban ügyes volt az emberek és indítékaik enyhén gunyoros elemzésében,<br />
annak is abban a fajtájában, amely mindent és mindenkit darabokra szed, és úgy hagy. De<br />
mintha csak kölyökkutya tépdesne szét egy díszpárnát, azzal a különbséggel, hogy Clifford<br />
írásai nem voltak sem fiatalosak, sem játékosak, hanem éppen hogy nyugtalanítóan öregek és<br />
megátalkodottan önteltek. Hátborzongatóak. Üresek. Ez az érzés visszhangzott minduntalan<br />
Connie lelke mélyén: üres az egész, az üresség ragyogó fitogtatása. Üres hivalkodás.<br />
Hivalkodás! Hivalkodás!<br />
Michaelis Cliffordot tette meg új darabja kulcsfigurájává; a cselekményt már föl is vázolta, el<br />
is készült az első felvonással. Michaelis még Cliffordnál is jobban értett a semmi
fitogtatásához. Ezekben a férfiakban ez volt talán az utolsó épen maradt szenvedély: a<br />
hivalkodás szenvedélye. Nemi vonatkozásban szenvedély nélkül valók, sőt halottak. És ez<br />
egyszer Michaelis sem a pénzre utazott. Cliffordot soha nem a pénz érdekelte elsősorban,<br />
noha megszerezte azt is, ahol csak tudta, hiszen a sikernek a pénz a záloga. És ők ezt, a sikert<br />
akarták. Hivalkodni akartak mind a ketten... önmagukkal hivalkodni, magukra terelni, egy<br />
időre legalább, a tömegek figyelmét.<br />
Különös jelenség... prostitúció a lotyó-istennő szolgálatában. Connie, idegen lévén tőle a<br />
dolog - jó ideje érzéketlen volt már iránta -, ebben is csak a tátongó űrt látta. Semmi csak ez<br />
is, ez a fajta prostitúció, s a férfiak, lám, mégis folytonosan prostituálják magukat. Holott<br />
semmi ez is.<br />
Michaelis megírta Cliffordnak, hogy drámát ír róla. Connie persze régóta tudta már. Cliffordot<br />
izgalomba hozta a hír. Újfent hallani fognak felőle, sőt ezúttal más hivalkodik vele, tiszta<br />
nyereség. Meghívta Michaelist, hozza le Wragbybe az első felvonást.<br />
Megjött Michaelis: nyár lévén, világos öltönyt és zergebőr kesztyűt viselt, Connie-nak szép<br />
mályvaszín orchideával kedveskedett, és az első felvonással nagy sikert aratott. Még Connie is<br />
megrendült... fölkavarodott, ami kevés érzés eleven volt még benne. És Michaelis, megrendülve<br />
attól, hogy hatni tud, valóban csodás volt... szép is szinte, Connie-nak legalábbis.<br />
Egy olyan faj ősi mozdulatlanságát látta a férfiban, amelyet kiábrándítani nem lehet immár;<br />
valami végletesen tisztátalan tisztaság nyilvánult meg benne. Michaelis, mindenestül<br />
prostituálván magát a lotyó-istennő imádatában, tisztának tetszett, tisztának, mint egy afrikai<br />
elefántcsont maszk, melynek faragott ívei és síkjai a tisztátalanságot tisztasággá álmodják.<br />
Életének egyik legnagyobb pillanata volt a <strong>Chatterley</strong> házaspárral átélt felindulás, az, hogy így<br />
magával tudta ragadni Connie-t és Cliffordot. Sikerült: magával ragadta őket. Átmenetileg<br />
még Clifford is belészerelmesedett... ha szabad így mondani.<br />
Következésképp másnap reggel Mick a szokásosnál is nyugtalanabb volt: nem találta a helyét,<br />
emésztette magát, keze izgett-mozgott a nadrágja zsebében. Connie nem látogatta meg az<br />
éjjel... s ő nem tudta, hol keresse. Kacérkodnak vele!... és éppen most, győzelme pillanatában.<br />
Fölment az asszony nappalijába. Connie tudta, hogy föl fog jönni. Nyugtalansága oka nyilvánvaló<br />
volt. A színdarabjáról kérdezte Connie-t... mit gondol, nem rossz? Hallania kellett,<br />
hogyan dicsérik: a dicséret fölszította, s minden nemi izgalomnál erősebben, gyatrácska<br />
szenvedélyét. Connie elragadtatottan dicsérte is a darabot, noha legbelül tudta, semmi az is.<br />
- Idehallgasson! - mondta váratlanul a férfi. - öntsünk tiszta vizet a pohárba, maga meg én.<br />
Miért nem házasodunk össze?<br />
- De hisz házas vagyok - mondta elképedve Connie, de érezni semmit nem érzett.<br />
- Ugyan!... hiszen elválhat... Miért nem házasodunk össze? Nősülni akarok. Az kell nekem,<br />
tudom... megnősülni, normális életet élni. Ahogy most élek, az maga a pokol, egyszerűen<br />
szétszaggatom magam. Idehallgasson, maga meg én egymásnak vagyunk teremtve... mi aztán<br />
tényleg egy húron pendülünk. Miért nem házasodunk össze? Most mondja meg, miért nem?<br />
Connie elképedve nézte; semmit nem érzett. Ezek a férfiak, lám, mind egyformák, képesek<br />
mindenről megfeledkezni. Gondolnak egyet, és sziporkázva felszállnak, mint a petárda, és<br />
elvárnák az embertől, hogy beléjük kapaszkodva velük repüljön, mint hiszik, a mennyekbe.<br />
- De hiszen férjes asszony vagyok - mondta. - Nem hagyhatom el Cliffordot.
- Miért nem? Ugyan miért? - kiáltotta Michaelis. - Fél év múlva észre sem fogja venni a<br />
hiányát. Cliffordnak csak ő maga létezik, senki más. És magának, Connie, ahogy látom,<br />
semmi haszna őbelőle, annyira önmaga körül forog az az ember.<br />
Van benne némi igazság, gondolta Connie. De tudta, Mickről sem lehetne megmintázni az<br />
önzetlenség szobrát.<br />
- Minden férfi önmaga körül forog, nem? - mondta.<br />
- Hát igen, úgy lehet, többé-kevésbé. Nem is tehet másként, ha vinni akarja valamire az<br />
ember. De nem erről van szó. Hanem arról, hogy mit tud nyújtani az ember egy nőnek. El<br />
tudja-e szórakoztatni amúgy istenigazából? Mert ha nem, nincs joga hozzá... - Michaelis<br />
elhallgatott, és szinte hipnotikus erővel meresztette Connie-ra nagy, mogyoróbarna szemét. -<br />
Márpedig én azt hiszem - folytatta -, hogy bitang jól el tudok szórakoztatni egy nőt, úgy, hogy<br />
jobban se kell. Ezt garantálhatom.<br />
- Miféle szórakoztatásra gondol? - kérdezte Connie csodálkozó tekintettel, amelyből mintha<br />
várakozás sütött volna, noha igazából semmit nem érzett.<br />
- Mindenfélére, az istenfáját neki, mindenre a világon! Ruhákra, ékszerekre egy bizonyos<br />
határig, night-clubokra, ha úgy tetszik; arra, hogy megismerkedtetem érdekes emberekkel,<br />
nagylábon élhet... utazhat, és számít valakinek, bárhova megy is... Mindent megkap, az<br />
istenfáját, na!<br />
Michaelis diadalmas szenvedéllyel beszélt; Connie úgy nézte, mint aki megszédült, és<br />
igazában semmit nem érzett. Még a lelke felszínét sem csiklandozták meg az elébe tárt<br />
ragyogó kilátások. Legkülsőbb énje sem reagált jószerint, pedig azt szinte minden más<br />
alkalommal meg lehetett hatni. Nem, Connie üres volt, nem bírt “felszállni”. Csak ült, és<br />
bámult, és elképedtnek látszott, de semmit nem érzett, hacsak nem a lotyó-istennő módfelett<br />
kellemetlen szagát.<br />
Mick bezzeg tűkön ült, előrehajolva, szinte hisztériásan meredt az asszonyra, s nehéz lett<br />
volna megmondani, azt kívánja-e, puszta hiúságból, hogy igent mondjanak neki, vagy inkább<br />
retteg-e, hogy kimondják az igent.<br />
- Jobban meg kell gondolni ezt - mondta Connie. - Most nem tudnék mit mondani. Magának,<br />
lehet, nem számít Clifford, de nekem igen. Gondolja csak meg, mennyire elesett...<br />
- Az istenfáját neki! Ha már az elesettségre kell hivatkozni, akár én is belefoghatnék, hogy<br />
milyen magányos vagyok, s hogy mennyire az voltam mindig, megatöbbi, üres fecsegés,<br />
könnyet én is tudok fakasztani. Ha egy fickó mellett, az istenfáját, nem szól más, mint az<br />
elesettsége...<br />
Elfordult, zsebre vágott két keze vadul izgett-mozgott. Aznap este így szólt az asszonyhoz:<br />
- Ma éjjel, ugye, átjön a szobámba? Azt sem tudom, az istenfáját, hol a maga szobája.<br />
- Nem bánom - mondta Connie.<br />
Michaelis aznap éjjel még izgágább szerető volt különös, kisfiús, törékeny meztelenségében.<br />
Connie képtelen volt elvergődni a csúcsra, míg a férfi túl nem jutott a maga tetőpontján.<br />
Kisfiús, lágy meztelensége sóvárgó vágyra lobbantotta az asszonyt: miután a férfi bevégezte,<br />
Connie vadul vonagló ágyékkal küszködött tovább, míg ez hősiesen fenntartotta magát,<br />
minden erejével és önátadásával maradva meg benne, míg csak különös kis kiáltásokkal<br />
Connie is révbe nem jutott.
Mikor végre elhúzódott az asszonytól, kesernyésen, szinte csúfondárosan ezt mondta: - Maga<br />
persze nem tud elélvezni, amikor a férfi, mi? Egyedül akar a dolgok végére járni, igaz?<br />
Magának kell a karmesternek lenni!<br />
Connie életének egyik megrázkódtatása volt ez a kis szónoklat. Hiszen nyilvánvaló, hogy<br />
Michaelis csak ezt a passzív, önátengedő módját ismeri a szeretkezésnek.<br />
- Nem értem, mit mond.<br />
- Már hogyne, értené. Miután készen vagyok, maga még órákig tartja magát... én meg<br />
foggal-körömmel kapaszkodhatok, amíg ki nem elégíti magát a saját tornamutatványaival.<br />
Connie-t villámcsapásként érte ez a nyers kitörés, épp mikor szavakba nem foglalható örömtől<br />
lángolt, mikor már szinte szerelemmel fordult a férfi felé. Hiszen Michaelis, mint annyi mai<br />
férfi, alighogy elkezdte, már el is készült. És amiatt kellett neki, Connie-nak tevékeny részt<br />
vállalnia.<br />
- De hiszen maga is azt akarta, hogy folytassam, és én is kielégüljek, nem?<br />
A férfi zordan elnevette magát: - Még hogy akartam! Hát ez jó! Kapaszkodhattam<br />
foggal-körömmel, amíg maga gyakorlatozott rajtam.<br />
- Miért, hát nem akarta? - kérdezte újra Connie.<br />
A férfi kerülte a választ. - Minden nő egykutya - mondta. - Vagy el sem élveznek egyáltalán,<br />
mintha bénák vagy mik lennének... vagy kivárják, amíg a pasas elkészül, és akkor kapcsolnak<br />
rá, az ember meg kapaszkodhat. Soha még olyan nőm nem volt, aki akkor készült volna el,<br />
amikor én!<br />
Connie csak fél füllel hallgatta ezt a férfiúi vallomást. Megbénították a férfi iránta való<br />
érzései... ez az érthetetlen brutalitás. Annyira ártatlannak tudta magát.<br />
- De maga nem akarja, hogy nekem is jó legyen? - kérdezte ismét.<br />
- Jaj, dehogynem. Akarom hát! De kutya legyek, ha férfinak való mulatság várni, amíg a nő<br />
elkészül...<br />
Kevés súlyosabb csapást ért meg Connie. Meghalt benne valami. Olyan nagyon soha nem<br />
rajongott Michaelisért, nem is kívánta, amíg az ki nem kezdett vele. Valóban soha nem<br />
kívánta igazán. De ha már egyszer rávették, mi sem természetesebb, mint hogy ő is eljusson a<br />
beteljesedésig. És szinte meg is szerette érte a férfit... igen, azon az éjszakán kicsi híján<br />
beleszeretett, kész lett volna hozzámenni.<br />
Talán Michaelis is megérezte ösztönösen, s ezért akart véget vetni ilyen gorombán az<br />
egésznek... ezért döntötte össze a kártyavárat. Azon az éjszakán Connie-ban meghalt az iránta<br />
való s minden más férfi iránt való nemi vonzódás. Elvált az útjuk, Connie számára Michaelis<br />
megszűnt létezni.<br />
Kínkeservvel pergette tovább napjait. Nem maradt más, csak a taposómalom, amelyet Clifford<br />
két ember egymásba fonódó életének nevezett, két emberének, akiknek szokásává vált, hogy<br />
egy fedél alatt lakjanak.<br />
A semmi! Elfogadni az élet semmi voltát, mintha magának az életnek a végét jelentené.<br />
Elfogadni azt a temérdek fontos kis dolgot, amelynek végösszege a nagy semmivel egyenlő!
Hatodik fejezet<br />
- Manapság miért nem kedvelik igazán egymást a férfiak és a nők? - kérdezte orákulumától,<br />
Tommy Dukestól Connie.<br />
- Ó, de hisz kedvelik! Nem hiszem, hogy mióta csak kitalálták az emberfajt, bármikor is<br />
jobban kedvelték volna egymást. De csakugyan! Itt volnék például én... én aztán valóban<br />
jobban kedvelem a nőket, mint a férfiakat; a nők bátrabbak, őszintébb lehet velük az ember.<br />
Connie eltűnődött.<br />
- No igen, de magának soha semmi dolga velük! - mondta aztán.<br />
- Csakugyan? Mi mást csinálok most, ebben a pillanatban, mint hogy teljesen őszintén<br />
beszélgetek egy nővel?<br />
- Beszélget, igen...<br />
- És ha maga férfi lenne, tehetnénk-e többet, mint hogy őszintén elbeszélgessünk?<br />
- Talán nem. De a nők...<br />
- A nők azt akarják, hogy kedveljük őket, beszélgessünk velük, egyszersmind szeressük és<br />
kívánjuk őket; csakhogy szerintem ez a kettő kölcsönösen kizárja egymást.<br />
- Nem kellene, hogy így legyen!<br />
- Nem vitás, a víznek sem kellene annyira nedvesnek lennie, igazán túlzásba viszi. De hát így<br />
van ez! Kedvelem a nőket, és beszélgetek velük, következésképp nem szeretem és nem<br />
kívánom őket. A kettő egyszerre nem fordul elő nálam.<br />
- Pedig úgy kéne, hogy előforduljon.<br />
- Megengedem. De hogy egy dolognak másnak kellene lennie, mint ami, ahhoz én nem tudok<br />
hozzászólni.<br />
Connie megfontolta a hallottakat. - Nem igaz - mondta. - Van olyan férfi, aki szereti a nőket,<br />
és beszélgetni is tud velük. Én inkább azt nem értem, hogyan lehet szeretni bennünket anélkül,<br />
hogy beszélgetnének velünk, hogy barátságosak és közvetlenek lennének hozzánk. Ez hogy<br />
lehet, azt mondja meg.<br />
- Hát, nem tudom. Hiába is általánosítok: csak a magam ügyét ismerem. Kedvelem a nőket, de<br />
nem kívánom őket. Szeretek beszélgetni velük, s bár ezáltal bizonyos értelemben meghitt<br />
viszonyba kerülünk, éppen ez távolít el mérföldekre a csókolózástól és más egyébtől. Én már<br />
csak ilyen vagyok! De kár lenne belőlem általánosítani, nyilván különleges eset vagyok: azok<br />
közül a férfiak közül való, akik kedvelik, de nem szeretik a nőket - sőt meg is utálom őket, ha<br />
rám erőszakolják, hogy szerelmet tettessek, vagy ha sikamlós helyzetbe hoznak.<br />
- És nem szomorú emiatt?<br />
- Egyáltalán nem! Miért is lennék az? Ha elnézem ezt a Charlie Mayt meg a többi férfit, akik<br />
viszonyt folytatnak... hát nem mondhatom, hogy egy kicsit is irigyelném őket! Ha olyan nővel<br />
hoz össze a sors, akit megkívánok, ám legyen. De ilyen nőt nem ismerek, soha nem is<br />
ismertem... Már csak ilyen hideg a természetem, de mondhatom, bizonyos nőket erősen<br />
kedvelek.<br />
- Engem is?
- De mennyire! Pedig, ugye, szóba se jöhet, hogy mi ketten csókolózzunk?<br />
- Nem bizony - hagyta rá Connie. - Pedig voltaképp szóba jöhetne, nem?<br />
- Ugyan miért, az isten szerelmére? Cliffordot is kedvelem, de nem tudom, mit szólna,<br />
Connie, ha odamennék és megcsókolnám?<br />
- Azért talán mégis van valami különbség, nem?<br />
- Ugyan hol, ha miránk szűkítjük a kérdést? Intelligens emberi lények vagyunk, fel van<br />
függesztve közöttünk ez a hím-nőstény téma. Fel van függesztve, ez a jó szó. Hogy tetszenék<br />
magának, ha előhozakodnék hirtelenjében ezzel a hímparádéval, ahogy odaát a kontinensen<br />
szokás?<br />
- Nagyon nem tetszene.<br />
- Nohát akkor! Megmondhatom, ha hímfajta vagyok egyáltalán, magamfajta nősténnyel nem<br />
találkoztam még. És nem is hiányolom; egyszerűen kedvelem a nőket. Szeretném én látni azt,<br />
aki rám tudja erőszakolni a szerelmet vagy a szerelem tettetését, aki bele tud ugratni ebbe a<br />
nemi társasjátékba.<br />
- Én aztán nem is akarom. De mondja csak, rendjén van ez így?<br />
- Maga szerint talán nem, szerintem igen.<br />
- Szerintem bizony nem: úgy érzem, valami nincsen rendjén a férfiak és a nők között. A mai<br />
nők nem tudják elbűvölni a férfiakat.<br />
- És a férfiak a nőket?<br />
Connie megfontolta a visszájára fordított kérdést.<br />
- Nemigen - vallotta meg őszintén.<br />
- Akkor tán hagyjuk is ennyiben, legyünk egyszerűek és tisztességesek, bánjunk embermód<br />
egymással. És le a mesterségesen kötelezővé tett szexszel! Tagadom a jogosultságát!<br />
Connie tudta, igaza van Tommynak. A beszélgetés mégis elszomorította; elveszettnek,<br />
gazdátlannak érezte magát; szalmaszál egy kietlen tóban. Mi értelme az életének, mi értelme<br />
bárminek?<br />
A fiatalsága lázadozott. Olyan öregek, olyan hidegek ezek a férfiak. Öreg és hideg itt minden.<br />
Hogy cserbenhagyta Michaelis is, a semmirekellő. Nem kellünk a férfiaknak, igazából nem<br />
kell ezeknek a nő, lám, még Michaelisnek sem.<br />
És az akarnokok, akik teszik, mintha akarnák, és bele-belefognak a nemi játékba, azok a<br />
legrosszabbak.<br />
Elszomorító állapot, mégis bele kell nyugodni. Nagyon igaz: a férfiak sem tudják igazán<br />
elbűvölni a nőket; ha az ember elbolondítja magát, s azt hiszi, elbűvölik, mint ő hitte volt<br />
Michaelisről, megtette, aminél többet nem lehet megtenni. És az ember csak él, és céltalan az<br />
egész. Nagyon jól megértette, miért járnak koktélpartira az emberek, miért bolondoznak, miért<br />
járják a charlestont, míg bele nem szédülnek. Valamiképp ki kell tombolnia magából az<br />
embernek az ifjúságát, másként éppen az emészti el. Milyen iszonytató is az ilyen ifjúság!<br />
Vénnek érezte magát, mint Matuzsálem, fel-felgyöngyöző ifjúsága mégsem hagyta nyugodni.<br />
Nyomorú egy élet! És semmi kilátás! Szinte bánta már, hogy nem ment el Mickkel, s nem<br />
váltotta át az életét egyetlen végenincs koktélpartira vagy dzsesszdélutánra. Még az is jobb,<br />
mint mélázni a sírig.
Rossz napjai egyikén magányos, töprengő sétára indult az erdőben, nem is tudva, merre jár.<br />
Egyszer csak közeli puskalövés zaja riasztotta meg s hozta méregbe.<br />
Továbbmenve hangokat hallott. Megtorpant. Emberek! Nem akart embert látni. De akkor éles<br />
füle újabb hangot fogott el: gyerek zokogott valamerre. Feszülten figyelt: bántanak egy<br />
gyereket! Connie nekiiramodott a nedves lovaglóútnak, komor harag füstölgött benne. Kész<br />
volt jelenetet csinálni.<br />
Fordult az ösvény, s két emberalakot látott meg az úton, a vadőrt meg egy síró kislányt, bordó<br />
kabátkában, pamutbársony sapkában.<br />
- Elhallgass, te hamis kis perszóna! - hallatszott a férfi ingerült hangja, s rá a gyerek<br />
megerősödő bömbölése.<br />
Constance villámot szóró szemmel közeledett. A férfi fölkapta a fejét, s meglátva az asszonyt,<br />
odatisztelgett, de látszott, belesápad mérgébe.<br />
- Mi van itt? Miért sír a kicsi? - kérdezte Constance keményen, mindazonáltal egy csöppet<br />
lélegzetvesztve.<br />
Halvány mosoly, gúnyba hajló, jelent meg a férfi arcán. - Őtet tessen kérdeni - mondta<br />
nyersen, tájszólásban.<br />
Connie-t mintha arcul csapták volna. Elvörösödött. Összeszedve bátorságát, ránézett a férfira,<br />
de sötétkék szemében elbizonytalanodott az indulat.<br />
- Magát kérdeztem - mondta elfulladva.<br />
A vadőr különös-kurtán meghajtotta magát, s kalapot emelve így szólt: - Engem kérdezett,<br />
méltóságos asszony. - Aztán, ismét tájszólásban: - Csakhogy én nem tom. - És azzal katonás,<br />
kifürkészhetetlen tartásba merevedett, csak sápadtsága mutatta indulatát.<br />
Connie hát a pirospozsgás, fekete hajú, kilenc-tízéves kislányhoz fordult. - Mi baj, kedveském?<br />
Mondd meg szépen, miért sírsz - kérte, a hagyományos édeskedést érezve megfelelőnek.<br />
Még vadabb zokogás, gyaníthatóan szándékkal. Még több édesség Connie részéről:<br />
- Ugyan-ugyan, ne sírj már. Ugyan mondd el, mi történt. - ...Connie gyöngédebb már nem is<br />
lehetett volna. Belekotort kötött kabátja zsebébe, és szerencsére talált egy hatpennyst.<br />
- Ne sírj hát - hajolt le a gyerekhez. - Nézd csak, mit adok neked!<br />
Zokogás, szipogás, a gyerek egyik öklét elvette fölázott arcáról, ravasz, fekete szeme rávillant<br />
a hatpennysre. Zokogás, immár fojtottabban. - Mondd meg nekem, mi a baj. Mondd meg<br />
szépen! - nyomta Connie a pénzt a gyerek ragacsos markába.<br />
- A... a... cica!<br />
Halkuló, reszketeg hüppögés.<br />
- Milyen cica, kedveském?<br />
Csönd, majd a tétova öklöcske, öblében a pénzzel, a vadrózsabozót felé mutatott.<br />
- Arra e!<br />
Connie odanézett, és csakugyan, nagy fekete macska hevert elmúlva, vérében.<br />
- Ó! - szakadt ki Connie-ból az irtózat.<br />
- Orvvadász, méltóságos asszony! - szólalt meg gunyorosan a férfi.
Connie mérgesen meredt rá. - Nem csoda, hogy sír a gyerek - mondta -, ha a szeme láttára<br />
lőtte le. Nem csoda!<br />
A vadőr szótlanul, leplezetlen megvetéssel állta az asszony tekintetét. Connie megint csak<br />
elpirult; lám, kellett neki jelenetet rendezni. Ez az ember nem tiszteli.<br />
- Hogy hívnak? - fordult kedveskedve a gyerek felé. - Mondd meg szépen, hogy hívnak.<br />
Szipogás, majd az affektált, selymes hangocska: - Connie Mellors!<br />
- Connie Mellors! Lám, milyen szép neved van. A papával sétáltál, és a papa meglőtte a cicát?<br />
Rossz cica volt, ne búsulj.<br />
A gyerek ránézett; ravasz-merész, fekete szeme fölmérte Connie-t, a részvétét.<br />
- Nagymamival akartam volna maradni - jelentette ki.<br />
- Igen? Hát hol a nagymami?<br />
A gyerek a lovaglóútra mutatott: - A kunyhóban.<br />
- A kunyhóban! Szeretnél visszamenni hozzá?<br />
Hirtelen borzongással kitörő, emlékező könnyek. - Igen!<br />
- Tudod, mit, elviszlek én hozzá. Elvigyelek a nagymamihoz? Akkor a papa is nyugodtan<br />
végezheti a dolgát. - A férfihoz fordult: - A magáé ez a kislány, ugye?<br />
A férfi tisztelgett, és kurtán biccentett.<br />
- Gondolom, elvihetem a házba?<br />
- Ha úgy tetszik a méltóságos asszonynak.<br />
Ismét azzal a higgadt, kutató, személytelen pillantással nézte az asszonyt. Igen-igen magányos<br />
ember, ura magának.<br />
- Akkor hát eljössz velem a nagymamihoz, kedveském?<br />
A gyerek rásandított. - Gyövök! - selypegte.<br />
Connie-nak nem tetszett a gyerek: elkényeztetett, hamis kis kölyök. Mindazonáltal megtörölte<br />
az arcát, és kézen fogta. A vadőr némán tisztelgett.<br />
- Viszontlátásra! - mondta Connie.<br />
Majd egy mérföldre volt a vadőr háza, és az idősebb Connie ugyancsak ráunt a fiatalabbra,<br />
mire feltűnt a festői kis hajlék. Addigra a gyerek, akár egy kis majom, már csupa vásottság<br />
volt, és roppantul magabiztos.<br />
A ház ajtaja nyitva, zörgés hangzott odabentről. Connie tétovázva megtorpant, a gyerek<br />
kiszabadította kezét, és berohant.<br />
- Nagymami! Nagymami!<br />
- Né csak, má vissza is gyöttél?<br />
Az öregasszony, szombat délelőtt lévén, a tűzhelyt suvickolta. Kinézett az ajtón, zsákvászon<br />
kötény volt rajta, kályhafestékes kefe a kezében, fekete maszat az orrán; apró, töpörödött<br />
asszony.<br />
- No csak, ki az? - Meglátva Connie-t, karjával sebtében megtörölte az arcát.<br />
- Jó napot! - köszönt rá Connie. - Sírt a gyerek; gondoltam, hazahozom.
A nagymama körülnézett, a gyereket keresve.<br />
- Mér, hát apád hun van?<br />
A kislány nagyanyja szoknyájába kapaszkodva hüppögött.<br />
- Együtt voltak - mondta Connie -, de meglőtt egy kóbor macskát, és a gyerek fölizgatta<br />
magát.<br />
- Jaj istenem, nem kellett vón bajt venni a nyakába, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. Nem kellett von. Nagyon<br />
kedves, nem aszondom, de igazán nem kellett vón. Még ilyet! - Az öregasszony a gyerekhez<br />
fordult: - Lám, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> mit bajmolódott veled. Nem kellett vón, csakugyan.<br />
- Ugyan, egy kis séta mindössze - mosolygott Connie.<br />
- Na de hogy milyen kedves, igazán. Szóval hogy sírt! Tuttam, nem jutnak messze baj nékül.<br />
Fél ez a gyerek az apjától, az az igazság. Mintha nem is ösmerné, igen, és hát bizony nehezen<br />
gyönnek ki ezek egymással. Fura egy ember az.<br />
Connie nem tudta, mit szóljon.<br />
- Nédd e csak, Nagyi - nyafogta a gyerek.<br />
Az öregasszony rámeredt a csöpp tenyéren csillogó pénzre.<br />
- No nédd, egy hatpennys! Nem kellett vón, métóságos asszony, nem kellett vón. Lám, milyen<br />
jó hozzád <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. Mondhatom, szerencséd van máma.<br />
Úgy ejtette Connie nevét, mint a környékbeliek: Chat’ly.<br />
- Hogy milyen jó hozzád ez a <strong>Lady</strong> Chat’ly. - Connie, bárhogy kerülte is, kénytelen volt az<br />
öregasszony orrára nézni, mire az újfent megtörölte képét a keze fejével, de a maszat ott<br />
maradt.<br />
Connie indulóban volt... - Hát, köszönjük nagyon szépen, <strong>Lady</strong> Chat’ly. Igazán. Köszönd meg<br />
<strong>Lady</strong> Chat’lynek! - bökte oldalba a kislányt.<br />
- Köszönöm szépen - selypegte az.<br />
- Szívesen, aranyoskám - nevetett Connie, és elindult. - Viszontlátásra! - szólt vissza,<br />
megkönnyebbedve, hogy mehet. Különös, gondolta, hogy ennek a büszke, szikár embernek<br />
ilyen töpörödött, morcos anyja van.<br />
Az öregasszony pedig, amint elment Connie, a konyhai kis tükör elé penderült, és megnézte<br />
magát. Toppantott egyet tehetetlen mérgében. - No, szép! Persze hogy a rossz kötényembe,<br />
kormos képpel kelletett itt kapjon! Képzelem, mit gondol most rólam!<br />
Connie lassan, elgondolkozva ment haza, Wragbybe. “Haza!” ...hogy ezt kell mondania arra a<br />
kopár hodályra! Pedig valaha tartalma volt ennek a szónak. Volt, de nincs többé. A nagy<br />
szavak, úgy tűnt Connie-nak, mind értelmüket vesztették ennek a nemzedéknek a szemében;<br />
szerelem, öröm, boldogság, otthon, anya, apa, férj - félhalottak ezek az erős, szép szavak, és<br />
enyésznek napról napra. Az otthon az a hely, ahol lakik az ember; a szerelemmel nem is<br />
áltatja magát többé; örülni legföljebb ha egy jó charlestonnak szokás; a boldogság merő<br />
hipokrízis, mások megtévesztésére szolgáló szó; az apa olyan személy, aki csak magával van<br />
elfoglalva; a férjével egyszerűen együtt él az ember, és őrzi a látszatot. És a nemiség, az utolsó<br />
a nagy szavak közül, koktél mellé való kifejezés lett, feldobja az embert egy kis időre, hogy<br />
aztán még nagyobb nyomorúságban hagyja. Megkopott minden! Mintha maga az ember is<br />
olcsó, hitvány anyagból készült volna: megkopik, semmivé foszlik.
Nem maradt más, mint holmi megátalkodott sztoicizmus: valamennyi öröm ebben is akad.<br />
Zord elégtétellel szolgál, átélni a világ semmi voltát, fokról fokra, étape-ról étape-ra. Hát<br />
ennyi csak?! Ez lett a végkicsengése mindennek: az otthonnak, a szerelemnek, a házasságnak,<br />
Michaelisnek. Hát ennyi csak! S ha majd meghal az ember, bízvást ez lesz az utolsó szava is:<br />
Hát ennyi volt csak!?<br />
És a pénz? Arra talán nem lehet ezt mondani. A pénz, a Siker, vagy ahogy Tommy Dukes<br />
nevezte Henry James után, a lotyó-istennő állandó szükség. Ha az ember elkölti utolsó<br />
fillérjét, nem mondhatja: hát ennyi csak! Nem, mert ha csak tíz percet él is még, további<br />
fillérekre lesz szüksége ilyen-olyan okokból. Hogy meg ne álljon a mechanizmus, pénzre van<br />
szükség. Kell. Pénze kell hogy legyen az embernek. Másra igazán nincs is szükség. Hát ennyi<br />
csak!<br />
Mert hiszen nem a mi hibánk, hogy élünk. Ha élünk, pénz kell, a pénz az egyetlen abszolút<br />
szükséglet. A többi nélkül valahogy csak elvan az ember. De nem pénz nélkül. Hát ennyi csak,<br />
igazán!<br />
Connie Michaelisre gondolt, meg a pénzre, amit mellette megkapna, s lám, még arra sem<br />
vágyott. Akkor már inkább azt a kevesebbet, amit Cliffordnak segít megkeresni az írásaival.<br />
Amiben neki magának is része van. Clifford meg én évi ezerkétszázat keresünk az írással,<br />
mondta magának. Pénzt csinálni. Pénzt! A semmiből. Kifacsarni a levegőből! A legutolsó,<br />
amire, emberként, büszkék lehetünk. Üres fecsegés minden egyéb.<br />
Hazaballagott tehát Cliffordhoz, hogy erőiket egyesítve újabb elbeszélést rázzanak ki a semmiből:<br />
amit írnak, pénzzé lesz. Clifford igen kényes volt arra, hogy első osztályú irodalomnak<br />
tekintsék, amit ír. Connie-t igazából ez sem érdekelte. Semmi nincs bennük, megmondta az<br />
apja. Ezerkétszáz font évente - szólt az egyszerű és végső ellenérv.<br />
Ha fiatal az ember, és összeszorítja a fogát, és kitart, előbb-utóbb csordogálni kezd hozzá a<br />
pénz a semmiből: erő kérdése az egész. Akarat kérdése; az emberből áramló finom, mégis<br />
erőteljes akaratkisugárzás visszafordul idővel, s hozza a pénz titokzatos semmiségét; szót egy<br />
darab papíron. Varázslatféle, és diadal, kétségkívül. A lotyó-istennő! Ha már prostituálódnia<br />
kell az embernek, hát a lotyó-istennőnek adja el magát! Megvetni megvetheti még akkor is, ha<br />
eladta magát neki, és ez jó dolog.<br />
Cliffordnak persze szép számmal voltak gyermeteg tabui és fétisei. Azt akarta, “igazán jónak”<br />
tartsák, bármilyen beképzelt képtelenség is ez. Mert hiszen az az igazán jó, aminek sikere van.<br />
Mi értelme igazán jónak lenni, és az útfélen maradni? Úgy tűnik, mintha a legtöbb “igazán jó”<br />
ember lekéste volna az autóbuszt. Végtére csak egy élete van az embernek, s ha lekéste a<br />
buszt, éppúgy ott marad a járdán, mint a többi kudarcember.<br />
Connie arra gondolt, jó lenne a telet Londonban tölteni Clifforddal. Elérték a buszt, végül is,<br />
hát miért ne mutassák is, miért ne kocsikázzanak rajta egy kicsit?<br />
Csak az a baj, hogy Clifford egyre szórakozottabb, egyre visszafogottabb lett, s gyakran tört rá<br />
valami sivár depresszió. A lelki sebe kínozta. Connie legszívesebben sikított volna. Istenem,<br />
ha még maga a tudat mechanizmusa is elromlik, mi lesz akkor? A fenébe is, megtette, amit<br />
megtehetett! Hát minden cserbenhagyja már az embert?<br />
Keservesen sírt olykor, de még sírás közben is így korholta magát: Buta szamár, csak az<br />
egereket itatod. Mintha használna valamit is!<br />
A Michaelis-közjáték után elhatározta, nem akar ő már semmit. Ez látszott az egyébként<br />
megoldhatatlan helyzet legegyszerűbb megoldásának. Nem akar mást, mint amije van; azzal<br />
és nem mással akar előbbre jutni, Clifforddal, a novellákkal, Wragbyvel, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>
mivoltával, a pénzzel és a sikerrel, úgy, amint van... ezekkel akart csak előbbre jutni. Még<br />
hogy szerelem, még hogy nemiség meg a többi? Ugyan már. Fátylat reá. Ha az ember nem<br />
foglalkozik vele, lényegtelen, semmi. Különösen a nemiség... semmi az! Elhatározás dolga,<br />
hogy megoldja-e az ember ezt a problémát. A nemi öröm meg egy ital koktél: egyaránt rövid<br />
ideig tart, a hatásuk is azonos, nagyjából ugyanazt jelentik.<br />
Hanem a gyermek! Egy pólyás! Az még azért valódi élmény. Nagyon körültekintően kell<br />
hozzálátnia. Megfontolandó az apa személye, és milyen különös, nincs olyan férfi a világon,<br />
akinek akarná a gyermekét! Mick gyermekét? Micsoda gondolat. Mintha egy nyúlnak hordaná<br />
ki a gyerekét. Hát Tommy Dukes?... igazán kedves ember, de valahogy nem lehet elképzelni<br />
róla, hogy gyermeknek, új nemzedéknek adjon életet. Tommy önmagában végződik. És hiába<br />
vette sorra Clifford népes ismeretségi körét, nem akadt olyan férfi, akire ne megvetéssel<br />
gondolt volna, ha a gyermeke apjának képzelte. Szeretőként számba jöhetne nem is egy, akár<br />
Mick is. De hogy gyermeket foganjon tőlük! Hahh. Megalázó, undorító csak gondolni is rá.<br />
Hát ennyi csak!<br />
A gyermek mindazonáltal ott motozott gondolatai alján. Türelem! Türelem! Át fogja rostálni a<br />
férfinemzedéket, hátha mégis akad valaki. “Menjetek ki az utakra és Jeruzsálem utcáira, és<br />
nézzétek, találtok-e egy férfit.” Lám, nem találhatni férfiút a próféta városában, noha emberek<br />
ezrével vannak benne. Hanem férfiak? C’est une autre chose!<br />
Talán majd egy külföldi, gondolta; nem angol, s különösen nem egy ír. Egy valódi külföldi.<br />
Addig is türelem! Türelem! A télen Londonba viszi Cliffordot, a rákövetkező télen pedig<br />
elmennek Dél-Franciaországba, Olaszországba. Türelem! Nem kell azt elsietni. A magánügye<br />
az a gyermek, s az egyetlen ügy, amelyet a legkomolyabban vesz a maga különös, női módján.<br />
Ő aztán nem fog akármilyen jöttmenttel kísérletezni! Szeretőt bármikor találhat, de olyan<br />
férfit, akitől méhében foganna... Türelem! türelem! Többről van itt szó. “Menjetek ki az<br />
utakra és Jeruzsálem utcáira...” Nem szerelem kérdése ez, hanem egy férfié. Egy férfié, akit<br />
személy szerint akár gyűlölhet is az ember. Mert ha igazi férfi, mit számít a személyes<br />
gyűlölet? Semmit, másról van itt szó.<br />
Esett, mint mindig, az ösvények föláztak, nem bírták meg Clifford kocsiját, de Connie<br />
ki-kijárogatott. Kijárt, egyedül, mindennap, legtöbbször az erdőbe, hogy igazán egyedül<br />
lehessen. Ott aztán lelket sem látott.<br />
Egy nap azonban Clifford üzenni akart a vadőrnek, s mivel a boy influenzás volt - valaki<br />
mindig influenzás volt Wragbyben -, Connie ajánlkozott, elmegy a vadőrlakba.<br />
Enyhe volt a levegő, és halott, mintha maga a világ halódnék lassan. Szürke, nyirkos csönd,<br />
még a bánya sem csühögött, rövidített munkaidőben dolgoztak a föld alatt, s erre a napra<br />
egészen leálltak. Minden dolgok vége!<br />
Halott és mozdulatlan volt az erdőben is minden, csak a tar ágakról hulló nehéz cseppek<br />
zörrentek az avaron. A vén fák között szürke mélység nyílott szürke mélységekre, tehetetlen,<br />
reményvesztett csönd, semmi.<br />
Connie borongva lépdelt. A vén erdő időtlen mélabúja elzsongította, jobban esett, mint a<br />
külvilág nyers érzéketlensége. Szerette a maradványerdő befelé fordulását, az öreg fák néma<br />
zárkózottságát. Csöndjükben erő, életteli jelenlét rejlett. Lám, ők is várnak, kitartóan, sztoikus<br />
nyugalommal, a csend potenciáját lehelve. Talán csak a végüket várják, a fejszét, az<br />
elhurcoltatást, az erdő s számukra minden dolgok pusztultát. De talán mást jelent ez az<br />
erőteljes, arisztokratikus csönd, az erős fák csöndje.
Az erdő északi peremére érve meglátta a vadőr sötétbarna kőházát, az oromfalakat, a takaros<br />
kéményt. Lakatlannak tetszett a magányban, a csöndben. A kéményből azonban füst<br />
kígyózott, s a ház előtt elkerített kis kert felásva, szépen gondozva. Az ajtó zárva volt.<br />
Most, hogy ideért, félni kezdett egy kissé a férfitól, különös, távolba tekintő pillantásától.<br />
Nem szeretett parancsot osztogatni, legszívesebben visszafordult volna. Halkan bekopogott,<br />
semmi. Újra kopogott, most sem erősen. Megint csak semmi. Belesett az ablakon a sötét kis<br />
szobába, melynek szinte fenyegető magánszférája szemlátomást nem kért a betolakodóból.<br />
Connie csak állt és fülelt, s mintha neszt hallott volna a ház mögül. Hogy nem hallották meg<br />
jöttét, fölbátorodott: csak nem fog szégyenszemre visszakozni.<br />
Megkerülte a házat. A ház mögött meredeken emelkedett a térszín, a hátsó udvar a domboldalba<br />
volt ásva, alacsony kőfal védte. Connie a ház sarkához érve megtorpant. A kis udvarban,<br />
talán kétlépésnyire, a férfi mosakodott: sejtelme sem volt róla, hogy látják. Derékig<br />
meztelen volt, pamutbársony térdnadrágja leeresztve sima csípőjén; fehér, sovány háta nagy<br />
tál szappanos víz fölé görbült. Vízbe mártotta, majd fura, gyors kis mozdulatokkal rázogatta a<br />
fejét, s fölemelve sima, fehér karját, kinyomkodta füléből a szappanos vizet, hirtelen, kurta<br />
mozdulatokkal, akár a vízzel játszadozó menyét, egyedül, magányosan. Connie meghátrált,<br />
szinte szaladt vissza az erdőbe, megrendült, noha nem akarta. Egy mosakodó férfi, nagy<br />
dolog! Hát istenem!<br />
Az élmény különös módon mégis látomásszerűen hatott rá, mondhatni, a velejéig hatolt. Látta<br />
a tiszta, finom, fehér csípőre csusszanó idétlen térdnadrágot, az enyhén kiütköző bordákat, s a<br />
magány érzete, egy lény tiszta magánya megbolygatta a nyugalmát. Tökéletes, fehér, magányos<br />
meztelenség, egy magányosan élő, bensőleg is magányos lény meztelensége. És mindenekfelett<br />
egy tiszta lény szépsége. Nem anyagi, nem testi szépség; az a gyöngyházragyogás,<br />
egy magányos élet meleg, fehér lángja, mely érinthető kontúrokban: testben mutatja fel magát!<br />
Connie-t a bensőjéig megrendítette a látomás; megismervén, a testében melengette. Józan<br />
ésszel mégis nevetni volt kedve. Mosakodó férfi egy hátsó udvarban! No hiszen! És nyilván<br />
afféle rossz szagú, olcsó sárga szappannal mosakszik. Meg is dühödött magára: miért is kellett<br />
ilyen közönségesen intim látványba botlania?<br />
Tovább sétált, mintegy magától is el, de kisvártatva leült egy tönkre. Zavarában gondolkodni<br />
sem tudott. Mindazonáltal eltökélte, igenis átadja az üzenetet. Csak nem fog meghátrálni? Ad<br />
annyi időt, hogy felöltözzék, s visszamegy, mielőtt a fickó elindul hazulról. Mert nyilván<br />
készül valahová.<br />
Lassan, hallgatózva visszasomfordált. Közelről csak olyan volt a ház, mint az imént. Kutya<br />
ugatott, és Connie kopogott az ajtón, de a szíve kalapált, hiába próbált uralkodni magán.<br />
Hallotta, a férfi könnyed léptekkel lefelé jön a lépcsőn. Mégis meglepte Connie-t, olyan<br />
gyorsan nyitott ajtót. Látszott, ő maga is meghökkent, de csakhamar felderült az arca.<br />
- <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>! - mondta - kerüljön beljebb!<br />
Tökéletes, könnyed volt a férfi modora; Connie átlépte a nyomasztó kis szoba küszöbét.<br />
- Üzenetet hoztam Sir Cliffordtól - jelentette ki lágy, kissé lélegzetvesztett hangján.<br />
A férfi ránézett mindent látó, kék szemével, Connie kénytelen volt elfordítani az arcát egy<br />
kevéssé. Connie kellemesnek, szinte szépnek ítéltetett félénkségében: a férfi azon nyomban<br />
ura lett a helyzetnek.<br />
- Foglaljon helyet, kérem - mondta, feltételezve, hogy visszautasítják. Az ajtó nyitva maradt.
- Nem, nem, köszönöm. Arra kéri Sir Clifford... - és azzal átadta az üzenetet, akaratlanul is<br />
újra a férfi szemébe nézve. És íme, most melegnek, kedvesnek látta a tekintetét, különösen<br />
így, asszonyszemmel ítélve: csodálatosan meleg, kedves, könnyed szempár.<br />
- Értem, méltóságos asszony. Haladéktalanul utánajárok.<br />
Hogy parancsot nyugtázott, megváltozott a lénye, a tekintete is keményebb, távolságtartóbb<br />
lett. Connie tétovázott, tudta, mennie kell. Szorongva nézett körül a takaros, tiszta, mégis<br />
nyomasztó kis nappaliban.<br />
- Egészen egyedül él idekint? - kérdezte.<br />
- Egészen egyedül, méltóságos asszony.<br />
- Hát az édesanyja?...<br />
- Saját házában lakik a faluban.<br />
- A gyerekkel?<br />
- A gyerekkel!<br />
És akkor az egyszerű, kissé nyűtt férfiarcon valami meghatározhatatlan gunyorosság derengett<br />
föl. Zavarba ejtő, örökké változó ábrázat.<br />
- Nos, azért nem egészen így van - mondta Mellors, látva Connie tanácstalanságát. - Anyám<br />
eljön minden szombaton, és kitakarít, a többit magam is győzöm.<br />
Connie ismét rátekintett. A férfi szeme mosolyos volt újra, csúfondáros is egy kissé, mégis<br />
meleg-kék, és, igen, kedves. Connie csak ámult. Flanellingben, szürke nyakkendőben állt<br />
előtte a férfi, a haja puha, nedves, az arca meglehetősen sápadt és megviselt. Szeme, ha nem<br />
mosolygott, szenvedésről árulkodott, de a melegét olyankor sem vesztette el. De elfelhősödött<br />
a tekintete, távolság szüremlett közéjük, mintha ott se lett volna Connie.<br />
Annyi mindent szeretett volna mondani, és nem mondott semmit. Végül csak ennyit kérdett,<br />
ismét fölnézve a férfira:<br />
- Remélem, nem zavartam meg?<br />
Csúfondáros kis mosolyban szűkült össze Mellors szeme.<br />
- Csak fésülködtem, ha zokon nem veszi. Sajnálom, hogy ingujjban talált, de hát nem tudtam,<br />
ki kopog. Errefelé nem szokás kopogni, s ha mégis kopognak, az általában rosszat jelent.<br />
Mellors előrement a kerten át, hogy kaput nyisson. Így, ingujjban, a suta pamutbársony kabát<br />
nélkül látszott csak igazán, milyen karcsú, sovány, sőt görbén is tartja magát egy kissé. Mégis,<br />
mikor Connie elhaladt mellette, fiatalos derű áradt feléje a férfi szőke hajából, rebbenő<br />
tekintetéből. Harminchét-harmincnyolc éves lehet, gondolta.<br />
Connie az erdő felé baktatott, tudva, hogy nézik; alaposan fölizgatta a találkozás, noha nem<br />
így akarta.<br />
A férfi pedig, visszatérve házába, ezt gondolta: - Milyen szép, milyen kedves. Szebb, mint<br />
amilyennek hiszi magát.<br />
Connie igen sokat tépelődött rajta; annyira nem vadőrszerű ez az ember, annyira nem<br />
munkásemberforma, bár az is igaz, hogy sokban hasonlít az itteniekre. Ugyanakkor merőben<br />
el is tér tőlük.
- Ez a vadőr, ez a Mellors igazán fura egy figura - mondta Cliffordnak. - Szinte úriembernek is<br />
elmenne.<br />
- Csakugyan? - mondta Clifford. - Nem vettem észre.<br />
- Mégiscsak szokatlan ember, nem gondolod? - erősködött Connie.<br />
- Rendes fickó, nem mondom, de hát alig ismerem. Tavaly szerelt le, egy éve sincs még.<br />
Indiában szolgált, ha jól tudom. Nyilván ott szedett föl némi jó modort, tán tisztiszolgaként.<br />
Nem ő az egyetlen. De nem sok hasznát veszik az ilyenek: hazaérve visszasüllyednek a régi<br />
helyzetükbe.<br />
Connie eltűnődve nézte a férjét. Ez a különös, merev szembehelyezkedés a feltörekvésre<br />
hajlamos alsóbb osztálybeliekkel, tudta, jellemző a Clifford fajtájára.<br />
- Nem gondolod, hogy mégiscsak eredeti ember? - kérdezte ismét.<br />
- Nem, ha mondom. Legalábbis nem vettem észre, hogy az lenne.<br />
Clifford nyugtalan, félig-meddig gyanakvó tekintetet vetett Connie-ra. Connie megérezte,<br />
elhallgat valamit a férje, nem a teljes igazságot mondja. Nem tűri, hogy valóban kivételes<br />
embereket emlegessenek előtte. Elvárja, az emberek nagyjából az ő színvonalán vagy inkább<br />
az alatt mozogjanak.<br />
És Connie ismét arra gondolt, milyen merevek, milyen kicsinyesek nemzedéke férfitagjai.<br />
Milyen merevek, mennyire félnek az élettől!
Hetedik fejezet<br />
Hálószobájába érve Connie azt tette, amit rég nem csinált: levette minden ruháját, és<br />
meztelenül állt a nagy tükör elé. Nem is tudta, mit akar, mit keres igazából; addig igazgatta a<br />
lámpát, míg az teljesen meg nem világította a testét.<br />
Arra gondolt, mint már annyiszor, milyen törékeny, sebezhető, mennyire kiszolgáltatott is a<br />
meztelen emberi test, mennyire esetlegesnek, befejezetlennek tűnik!<br />
Általában azt tartották róla, jó alakja van, hanem ma már divatjamúlt egy kissé az ilyen alkat:<br />
túlságosan nőies, nem az a kamaszfiú-fajta. Nem volt magas termetű, inkább skótosan tömzsi,<br />
testének könnyed, ereszketeg bája mégis szépnek mondható. A bőre enyhén barnás, lábai<br />
nyugodalmas-szépek, a teste egyfajta adakozó, ereszketeg bőséggel lehetett volna teljes, ha<br />
nem hiányzik belőle valami mégis.<br />
Mert Connie teste, ahelyett hogy virult volna lejtős ívű, kitelt gazdagságában, inkább<br />
ellaposodóban, mondhatni fanyarodóban volt. Mintha kevés napot, kevés meleget kapott<br />
volna, szürkésnek, erőtlennek tetszett.<br />
Csalatkozván önnön valódi nőiségében, ez a test nem lett fiús, lényegtelen, áttetsző, inkább<br />
csak megfakult valami módon.<br />
Keblei elég kicsik, s körtemód megereszkedtek. Éretlennek tetszettek valami módon, kesernyésnek,<br />
cél nélkül valónak. A hasa is elvesztette kerekded frissességét, melynek birtokában<br />
volt hajdan, fiatal korában, a német fiú napjaiban, aki igazán, fizikailag szerette. Igen, akkor<br />
fiatal volt a hasa is, várakozással teljes, szép. Most, íme, ellazult, meg is laposodott egy kissé,<br />
sovány lett, de ernyedten sovány. És a combja, mely egykor olyan üde és mutatós volt nőies<br />
teltségében, az is ellaposodik, megereszkedik, jelentéktelenné válik.<br />
Jelentéktelenné válik a teste, eltompul, megfakul, oda a varázsa. Véghetetlen levertség,<br />
reménytelenség kerítette hatalmába Connie-t. Mit remélhet még? Íme, megöregedett huszonhét<br />
éves fejjel, oda a bőre csillogása, a húsa varázsa. Beleöregedett a hasztalan várakozásba, a<br />
mellőztetésbe. A mellőztetésbe, igen. A divatos nők - külsőleg - mint holmi drága porcelánt<br />
vigyázzák, ápolják a testüket. A porcelánban belül aztán persze semmi sincs, de ő, lám, még<br />
ezt a felszíni csillogást is elhanyagolta. A szellemi élet, ugyebár! A becsapottság érzése<br />
hirtelen eszeveszett indulatba hozta.<br />
A szemközti tükörben szemügyre vette a hátát, a csípőjét. Soványodik, állapította meg, de<br />
nem előnyére. A derekát, hogy hátrafordulva megvizsgálta, fáradtnak vélte, pedig az is milyen<br />
eleven volt hajdan! És a csípő, a tompor hosszú ívei, lám, azok is elvesztették varázsukat,<br />
gazdag nőiességüket. Odavan minden! Csak a német fiú szerette a testét, és ő már csaknem tíz<br />
éve halott. Hogy szalad az idő! Tíz éve már, igen. Pedig még csak huszonhét éves. És hogy<br />
lefitymálta annak a fiúnak az egészséges, friss, ügyetlenke érzékiségét! Hol talál most annak<br />
párjára? A mai férfiakban ugyan nem. Két másodperces, szánalmas kis görcseik ha vannak,<br />
mint Michaelisnek; egészséges, emberi érzékiséget, a vér melegét, a lényük frissességét hiába<br />
is keresné.<br />
Úgy ítélte, testének legszebb tája most is a csípők hosszú ívű, szelíd lejtője és tomporának<br />
álmatag, kerek, nyugodalmas dombja. Homokdomb, ahogy az arabok mondanák, lágy,<br />
ereszkedő ívű. Itt, még itt talán lappang a reménykedő élet. De lám, soványodik, savanyodik,<br />
keseredik az is.
Elölről azonban kétségbe ejtette teste látványa. Ernyedt, petyhüdik, fogyatkozik: megvénül<br />
anélkül, hogy élt volna valaha is. A gyermekre gondolt, akit meg akar szülni. Alkalmas-e rá<br />
egyáltalán?<br />
Hálóingébe bújt, és lefeküdt. Keserves zokogásra fakadt az ágyban. Keserűségében jeges<br />
indulat támadt Clifford, meg az írásai, meg a beszédei ellen: a Clifford-féle férfiak ellen, akik,<br />
íme, a tulajdon testétől is megrabolják az embert.<br />
Nem igazság! Nem igazság! A lelkét perzselte a fizikai igazságtalanság érzete.<br />
Mégis talpon volt már reggel hétkor, és lement Cliffordhoz. Segítségére kellett lennie minden<br />
intim dolgában, mert Cliffordnak inasa nem volt, asszonycselédet pedig meg nem tűrt maga<br />
mellett. A házvezetőnő férje, aki gyerekkora óta ismerte Cliffordot, segített emelgetni, amikor<br />
kellett, de a személyesebb szolgálatokat Connie végezte, s akarta is végezni. Nem mintha<br />
kibújhatott volna alóluk, mégis, akarta is tenni, amit megtehetett.<br />
Így aztán ritkán ment el Wragbyből, egy-két napnál hosszabb időre soha; olyankor Mrs. Betts,<br />
a házvezetőnő látta el Cliffordot. Clifford az idő múlásával óhatatlanul természetesnek vette<br />
Connie szolgálatait, nem is lehetett volna ez másként.<br />
Mégis, Connie-ban, a bensőjében, mélyen, égni kezdett a méltánytalanság, a becsapottság<br />
érzete. A méltánytalanságérzet, ha egyszer felébred, veszedelmes érzés. Ha nincsen kifutása,<br />
azt emészti el, akiben lángra lobbant. Cliffordot, szegényt, nem lehet hibáztatni. Hiszen ő járt<br />
rosszabbul. Az általános katasztrófa az oka mindennek.<br />
De nem hibáztatható-e mégis egy bizonyos értelemben? A melegség hiányáért, az egyszerű,<br />
meleg, fizikai kapcsolat hiányáért? Clifford soha nem volt meleg, de még kedves sem, csupán<br />
gondos, figyelmes a maga hideg, jól nevelt módján! De meleg, ahogy férfi lehet meleg a<br />
nőhöz, ahogy még az apja is meleg tudott lenni Connie-hoz, annak a férfinak a melegségével,<br />
aki semmit meg nem tagad, és nem is akar megtagadni magától, s mégis támasza lehet a<br />
nőnek férfias izzása egy sugarával - ilyen soha nem volt Clifford.<br />
Nem tudott ilyen lenni; idegen ez az érzés az egész fajtájától. Kemények bensőleg, és<br />
függetlenek, minden emberi melegséget a rossz ízlés jelének tekintenek. El kell lennie enélkül<br />
az embernek, tartania kell magát, ami rendjén is való, ha az ember ehhez a fajtához, ehhez az<br />
osztályhoz tartozik. Mert akkor nyugodtan lehet hideg és tiszteletre méltó, tarthatja magát, s<br />
élvezheti az ebből fakadó elégedettséget. De aki más fajtához és más osztályhoz tartozik,<br />
annak nem megy, annak nem öröm, hogy tarthatja és az uralkodó osztályhoz tartozónak<br />
vallhatja magát. Mert mi a dolog veleje, mikor még a legfinomabb arisztokratának sincs miért<br />
tartania magát, mikor mesebeszéd, nevetség az uralma, mikor nincs is semmilyen uralma? Mi<br />
akkor a veleje ennek a nagy tartásnak? Semmi.<br />
Zendülés szelleme nyiladozott Connie-ban. Mire jó, amit csinál? Mire jó az áldozata, mit ér,<br />
hogy Cliffordnak szenteli az életét? Mit szolgál végül is? Egy csupa hiúság, hideg szellemet,<br />
akinek nincsenek meleg emberi kapcsolatai, aki korruptabb a legutolsó zsidónál, aki a<br />
lotyó-istennő kegyeiért prostituálja magát. A sikerért. Cliffordot még ez a hűvös,<br />
kapcsolattalan magabiztossága, még az uralkodó osztályhoz való tartozásának érzete sem<br />
menti meg attól, hogy nyelvlógatva ne koslasson a lotyó-istennő után. Végtére Michaelis<br />
sokkal méltóságteljesebb ebben a műfajban, no és mennyivel sikeresebb. Valójában, ha<br />
közelebbről nézzük Cliffordot, kitűnik, hogy pojáca, és pojácának lenni megalázóbb, mint<br />
akarnoknak.
Ami ezt a két embert illeti, Michaelis sokkal nagyobb hasznára volt Connie-nak, mint<br />
Clifford. Szüksége is Michaelisnek volt inkább őrá. Nyomorék lábakkal bármelyik jó ápolónő<br />
el tud foglalkozni! Ami meg a hősies erőfeszítést illeti: Michaelis heroikus patkány, Clifford<br />
meg csak egy magamutogató uszkár.<br />
Vendégek voltak a háznál, többek között Clifford nagynénje, Eva, vagyis <strong>Lady</strong> Bennerley.<br />
Hatvanas, ösztövér özvegyasszony volt, vörös orrú, mégis volt benne valami a grande<br />
dame-ból. A legelőkelőbb családok egyikéből való volt, a tartása is ennek megfelelő. Connie<br />
kedvelte, mert egyszerű volt és őszinte, már amikor az akart lenni; még kedves is volt a maga<br />
felszínes módján. Valójában nagymestere volt a “tartásnak” s annak, hogy maga alá rendeljen<br />
másokat. Sznob egyáltalán nem volt: jócskán magabiztosabb volt annál. Tökéletes művelője a<br />
hűvös rátartiság társasjátékának, fensőbbsége éreztetésének.<br />
Connie-hoz kedves volt; éles szemű megfigyelései fúrójával próbált Connie asszonyi<br />
bizalmába férkőzni.<br />
- Szerintem egyenesen csodálatos vagy, kedvesem - mondta. - Csodákat művelsz Clifforddal.<br />
Magam sosem láttam közelről szárnybontogató géniuszt, és lám, itt van ő. - Eva néni öntelten<br />
büszke volt Clifford sikereire. Újabb diadalmi jelvény a család trófeatárában. Clifford könyveivel<br />
fikarcnyit sem törődött, miért is törődött volna?<br />
- Ó, hiszen nem az én érdemem - szabadkozott Connie.<br />
- Dehogynem! Ki másé lenne? Hanem azt mondják, te magad nem részesedsz kellőképp<br />
belőle.<br />
- Nem értem...<br />
- Csak elnézem, ahogy be vagy ide zárva. Mondtam is Cliffordnak, ha az a gyermek föllázad<br />
egy nap, magadnak fogod köszönhetni!<br />
- Clifford semmit meg nem tagad tőlem - ellenkezett Connie.<br />
- Ide hallgass, drága gyermekem - tette sovány kezét Connie karjára <strong>Lady</strong> Bennerley. - Egy<br />
nőnek élnie kell a maga életét, mert meg fogja bánni, ha nem élte. Hidd el nekem! - És azzal<br />
szippantott még egy korty konyakot, jeléül talán a maga megbánásának.<br />
- De hisz a magam életét élem, nem?<br />
- Hát én nem így látom. Cliffordnak Londonba kéne vinnie, az kellene, hogy szabadjára<br />
engedjen egy kicsit. A barátai, megengedem, neki megfelelnek, de neked mi hasznod belőlük?<br />
Ha neked lennék, nem elégednék meg ennyivel. Ha hagyod szertefolyni a fiatalságod, egész<br />
öregségedben meg már hamarabb is csak azt fogod siratni.<br />
És azzal őméltósága szemlélődő, konyakkal fűszerezett hallgatásba süppedt.<br />
Connie azonban nem sok kedvet érzett Londonhoz meg ahhoz, hogy <strong>Lady</strong> Bennerley vezesse<br />
be az előkelő társaságba. Nem érezte magát eléggé előkelőnek, nem vonzotta a dolog. És<br />
egyáltalán, érezte ezeknek a kilátásoknak a fogvacogtató hidegét; Labrador talajára gondolt,<br />
amelynek felszínén tarka kis virágok nyílnak, s egy lábbal alább fagyott a földje.<br />
Tommy Dukes is Wragbyben tartózkodott egy másik férfival, Harry Winterslow-val, meg Jack<br />
Strangewayszel és annak Olive nevű feleségével. A társalgás vontatottabb volt, mint amikor<br />
csak a cimborák voltak jelen; mindenki unatkozott egy csöppet, mert rossz idő volt, s odabent<br />
nem volt más, csak a biliárd meg a gépzongora, amelynek zenéjére táncolni lehetett volna.<br />
Olive a jövőről olvasott egy könyvet, amikor a magzatot palackban fogják nevelni és a nőket<br />
“immunizálják”.
- Ez már igen! - csettintett Olive. - Akkor a nők is élhetnék a maguk életét. - Strangeways<br />
gyereket szeretett volna, de Olive nem állt kötélnek.<br />
- Örülne, ha magát is immunizálnák? - kérdezte visszataszító mosollyal Winterslow.<br />
- Remélem, az is vagyok, természettől immunis - mondta az asszony. - Akárhogy is, a jövőben<br />
okosabbak leszünk, a nőket sem fogják földhöz kötni a funkcióik.<br />
- Talán akkor el is lebegnek a világűrbe - jegyezte meg Dukes.<br />
- Nekem bizony az a véleményem, hogy egy fejlettebb civilizáció sok fizikai nyűgtől meg fog<br />
szabadítani bennünket - jelentette ki Clifford. - Példának okáér, erre a szerelem-ügyletre sincs<br />
igazán szükség. El is fog enyészni, gondolom, ha megtanuljuk, hogyan neveljük palackban<br />
utódainkat.<br />
- Dehogy! - kiáltotta Olive. - Éppen hogy az fog tágabb teret nyitni a szórakozásnak!<br />
- Úgy vélem - szólalt meg eltűnődve <strong>Lady</strong> Bennerley -, ha a szerelmi ügyletek kimúlnak,<br />
valami más lép a helyükbe. Talán a morfinizmus. Egy kevés morfiumot a levegőbe. Milyen<br />
frissítőleg hatna mindenkire!<br />
- Maga a kormány engedne étert a levegőbe minden szombaton - szőtte tovább Jack. - Nem is<br />
rossz, hanem mivé lennénk szerdára?<br />
- Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről - mondta <strong>Lady</strong> Bennerley. - El<br />
van veszve, mihelyst ráeszmél ismét. Ha tehát jó egyáltalán a civilizáció, ahhoz segítsen hozzá<br />
bennünket, hogy megfeledkezhessünk a testünkről, és akkor boldogságban múlik az idő.<br />
- Ahhoz segítsen hozzá, hogy mindenestül megszabadulhassunk a testünktől - lódította<br />
Winterslow. - Valóban hozzákezdhetne már az ember tulajdon természete megjobbításához.<br />
Elsősorban fizikai tekintetben.<br />
- Lebegnénk, mint a dohányfüst, csak elképzelni is - mondta Connie.<br />
- Arra ugyan várhattok - jelentette ki Dukes. - Előbb bukik meg ez az egész vénséges cirkusz,<br />
kudarcra van ítélve ez a mi civilizációnk. El fog tűnni a süllyesztőben, elnyeli a szakadék. És<br />
higgyétek el, a fallosz lesz az egyetlen híd a szakadék felett!<br />
- Juj, de lehetetlen ember maga, tábornok! - sikkantotta Olive.<br />
- Szerintem is össze fog omlani a civilizáció - mondta <strong>Lady</strong> Bennerley.<br />
- És mi jön utána? - kérdezte Clifford.<br />
- Halvány fogalmam sincs, valahogy majd csak lesz - felelt az idős hölgy.<br />
- Connie azt mondja, füstgomoly lesz belőlünk, Olive immunizált asszonyokról meg palackban<br />
nevelt gyerekekről beszél, Dukes szerint a fallosz lesz a jövőbe vezető híd. Kíváncsi<br />
lennék, hogyan lesz igazából? - mondta Clifford.<br />
- Emiatt ugyan ne aggassza magát! Törődjünk csak a mával - mondta Olive. - Hanem csak<br />
gyorsan azzal a bébipalackkal, hadd könnyebbedjünk meg mi, asszonyok, szegények.<br />
- Még az is meglehet, hogy valódi férfiak teremnek az eljövendő időkben - elmélkedett<br />
Tommy. - Valódi, intelligens, épkézláb férfiak és kedves, épkézláb nők! Micsoda változás is<br />
lenne az mihozzánk képest! Mert mi aztán nem vagyunk férfiak, s a nők sem nők. Észcsikorgató<br />
kváziemberek vagyunk, megannyi mechanikai és intellektuális kísérlet. De eljöhet<br />
még a valódi férfiak és nők civilizációja, hogy felváltson bennünket, hétéves gyermek értelmi
szintjén toporgó kis okosjánosokat. Nagyobb csoda lenne ez minden füstembernél és<br />
palackbébinél.<br />
- Én bizony föladom, ha az emberek valódi nőkről kezdenek beszélni - sóhajtotta Olive.<br />
- Márpedig bizonyos, hogy csak a szellem, a spiritusz ér valamit is bennünk - mondta<br />
Winterslow.<br />
- A spiritusz! - visszhangozta Jack, belekortyolva szódás viszkijébe.<br />
- Csakugyan? Én inkább a test feltámadására szavazok - mondta Dukes. - El fog jönni ez is a<br />
maga idejében, majd ha arrább gördítjük agykoholmányaink kövét, a pénzt meg a többit.<br />
Akkor aztán az emberi kapcsolatok demokráciája váltja föl a zseb demokráciáját.<br />
Connie-ban visszhangot vertek a szavak: Add meg az emberi kapcsolatok demokráciáját, a<br />
test feltámadását! Nem értette pontosan, mégis megvigasztalták ezek a szavak, ahogy<br />
értelmetlenségek is meg tudják vigasztalni az embert.<br />
Olyan szörnyen ostoba minden! Connie kétségbeejtően unt mindent és mindenkit, Cliffordot,<br />
Eva nénit, Olive-ot és Jacket, Winterslow-t, de még Dukesot is. Szavak, üres szavak! Mi az<br />
ördögnek ez az üres kerepelés!<br />
De nem lett jobb akkor sem, amikor elmentek a vendégek. Connie tovább vonszolta napjait;<br />
néma kétségbeesés, bosszúság égett a testében, szabadulni nem bírt tőle. Fájdalmas<br />
egyhangúsággal teltek-múltak a napok, semmi nem történt. Csak soványodott egyre; még a<br />
házvezetőnőnek is feltűnt, az is faggatta. Tommy Dukes is erősködött, hogy valami nincs<br />
rendjén, hiába állította Connie, hogy kutya baja. De félni kezdett a kísérteties, fehér<br />
sírkövektől, a carrarai márványok gyűlöletes, visszataszító műfogsor-fehérétől; a tevershalli<br />
templomdomb oldalában meredező kövekre rálátás nyílt a parkból, és Connie zord fájdalommal<br />
nézte őket. Iszonyattal töltötte el a förtelmes műfogkövek hemzsegése. Úgy érezte,<br />
nincs messze az idő, mikor őt is oda temetik, a kövek és emlékművek alatt porló<br />
kísértettömeg közé, a szennyes közép-angliai tájban.<br />
Tudta, segítségre szorul: írt hát egy kis cri de coeur-t a nővérének, Hildának. “Nem vagyok<br />
valami jól mostanában, nem tudom, mi bajom lehet.”<br />
Lóhalálában érkezett meg Hilda Skóciából, ott ütött ugyanis végleges tanyát. Márciusban jött<br />
meg, maga vezette fürge, kétüléses sportkocsiját. Jött fölfelé a kocsiúton, tülkölt is<br />
egyet-kettőt, majd megkerülve az ovális pázsitot meg a két nagy bükkfát, a ház előtti sík<br />
platóra gördült.<br />
Connie rohanvást sietett elébe a lépcsőn. Hilda leállította a kocsit, kiszállt, és megcsókolta a<br />
húgát.<br />
- Connie-kám! - kiáltotta. - Mi lelt?<br />
- Semmi - mondta szégyenkezve Connie; tudva tudta, milyen szánalmasan hat a nővére<br />
mellett. Ugyanolyan aranyfényű bőre, ugyanolyan selyem-barna haja volt mind a két nőnek, a<br />
fizikumuk is természettől erős, meleg. Hanem Connie most vékony volt és fakó, nyaka<br />
véznán, sárgán ütközött ki laza blúzából.<br />
- De hisz beteg vagy, te gyerek! - mondta Hilda a Connié-hoz hasonló lágy, lélegzetvesztett<br />
hangján. Mindössze két évvel volt idősebb a húgánál.<br />
- Nem vagyok beteg. Talán unatkozom csak - mondta Connie némiképp restelkedve.<br />
Harcias tűzben égett Hilda arca; csöndes-lágy nő létére amazontermészet volt, férfiakkal<br />
nehezen alkudó.
- Ez a gonosz környék! - mondta halkan, gyűlölettel nézve a szegény, öreg bagolyvárat. Ő<br />
maga, noha szemre lágy volt és meleg, mint egy érett körte, a régi, kemény amazonok<br />
fajtájából való volt.<br />
Halkan lépett be Cliffordhoz. Milyen csinos, gondolta a férfi, mindazonáltal riadt készenlétbe<br />
húzódott előle. Más modorú, más etikett szerint élő volt a felesége rokonsága. Kívülállók,<br />
gondolta, s hogy mégis bévül kerültek, alaposan megnehezítették az életét.<br />
Merev tartásban, ápolt külsővel ült a székében, a haja fényes-szőke, az arca friss, sápadt-kék<br />
szeme dülledt egy kissé, az arckifejezése kifürkészhetetlen, de illedelmes. Hilda mindössze<br />
mogorvának és ostobának látta. Clifford várt. Higgadt magabiztosságot sugallt a tartása, de<br />
bánta is Hilda, mit sugall, mit nem! Harcra kész lévén, azt se bánta volna, ha Clifford maga a<br />
pápa vagy a császár.<br />
- Connie ijesztően rosszul néz ki - jelentette ki halk hangján, szépséges, szikrázó szürke<br />
szemét a sógorára függesztve. Szűzies jelenség volt, akárcsak Connie; de Clifford jól ismerte<br />
a külszín alatt lappangó skót megátalkodottságot.<br />
- Lefogyott egy kissé - mondta könnyedén.<br />
- És te semmit nem tettél érte?<br />
- Szükséges lenne, úgy látod? - kérdezte Clifford a legnyájasabb angol merevséggel; gyakran<br />
jár együtt ez a kettő.<br />
Hilda lángoló tekintetet vetett rá, de nem felelt; nem volt erőssége a visszavágás, aminthogy<br />
Connie-nak sem volt az; rámeredt tehát csak fenyegetően, és ez jobban hatott, mintha mondott<br />
volna bármit is.<br />
- Megmutatom egy orvosnak - jelentette ki végül. - Tudsz jó orvost a környéken?<br />
- Sajnos, nem.<br />
- Akkor magammal viszem Londonba, van ott egy megbízható, jó orvosunk.<br />
Clifford, noha dúlt-fúlt, hallgatott.<br />
- Gondolom, itt maradhatok éjszakára - húzta le a kesztyűjét Hilda -, majd reggel indulunk.<br />
Clifford elsárgult mérgében; aznap estére a szeme fehérje is besárgult egy kissé. A májára<br />
ment a méreg. Hilda azonban következetesen szerény és szemérmes maradt.<br />
- Ápolónőt kell fogadnod, valakit, aki gondod viseli. Igazán fölfogadhatnál egy inast például -<br />
mondta Hilda, mikor a vacsora utáni kávénál ültek, látszatra nyugodtan. Halkan, mondhatni<br />
gyöngéden beszélt, Clifford mégis úgy érezte, furkósbottal verik fejbe.<br />
- Úgy véled? - kérdezte hűvösen.<br />
- De mennyire! Múlhatatlanul szükséges. Másként el kell vinnünk, apámnak meg nekem,<br />
Connie-t néhány hónapra. Ez így nem mehet tovább.<br />
- Micsoda?<br />
- Csak rá kell nézni arra a szegény gyerekre! - meredt rá keményen a sógorára Hilda. Mint egy<br />
hatalmas főtt rák, gondolta.<br />
- Majd megbeszélem Connie-val - jelentette ki Clifford.<br />
- Megbeszéltük azt már mi ketten.
Clifford, aki oly sokáig volt ápolónők keze között, gyűlölte őket: megfosztják az embert a<br />
magánéletétől. Ami meg az inast illeti... még csak az kéne, hogy egy férfi ólálkodjék itt<br />
körülötte. Akkor már egy nő is jobb. De miért nem Connie?<br />
Reggel elhajtott a két nővér; Connie leginkább húsvéti bárányra emlékeztetett, kicsi volt a<br />
volánnál ülő nővéréhez képest. Sir Malcolm nem tartózkodott Londonban, de nyitva állt a<br />
kensingtoni ház.<br />
Az orvos alaposan megvizsgálta Connie-t, töviről hegyire kifaggatta az életéről. - Találkozom<br />
olykor a lapokban a fényképével, meg a Sir Cliffordéval - mondta az orvos. - Hírességszámba<br />
mennek már önök, nem igaz? Lám, felnőnek a csöndes kis lányok; habár ön csöndes kis lány<br />
még most is, hiába az illusztrált lapok. Hát nem, nem! A szervezetével semmi baj, de ez így<br />
nem mehet tovább! Nem bizony. Kérje meg Sir Cliffordot, hozza fel Londonba, vigye el<br />
külföldre, szórakoztassa egy kicsit! Arra van szüksége, szórakozásra! Kimerült a vitalitása,<br />
felélte a tartalékait. A szívidegek máris rendetlenkednek. Úgy bizony. Semmi baj, hacsak az<br />
idegekkel nem: egy hónap Cannes-ban, Biarritzban rendbe is hozná. De így nem mehet<br />
tovább, egyszerűen nem mehet, megmondhatom. Ha marad minden a régiben, nem állhatok jót<br />
a következményekért. Fecsérli csak az életét, s nem gondoskodik az utánpótlásról.<br />
Szórakozásra, egészséges, normális szórakozásra van szüksége. Tékozol csak, anélkül hogy<br />
gyűjtene. Ne tovább! Depresszió lesz a vége. Óvakodjék a depressziótól!<br />
Hilda összeharapta az ajkát, és ez jelentett valamit.<br />
Michaelis, megtudva, hogy Londonban vannak, rohanvást érkezett, rózsacsokorral. - Mi<br />
történt magával? - kiáltotta. - Hisz csak árnyéka önmagának. Még ilyen változást! Hát miért<br />
nem szólt? Jöjjön velem Nizzába! Vagy Szicíliába! Csodaszép most arrafelé. Napsütés, az kell<br />
magának! Élet! Hisz elfogy, mint a gyertya. Jöjjön el velem! Elmegyünk Afrikába! Ó, a<br />
pokolba Sir Clifforddal. Hagyja a fenébe, jöjjön el velem. Feleségül veszem, amint elválik<br />
tőle. Jöjjön velem, merjen már élni egy kicsit! Az isten szerelmére, az a Wragby bárkit<br />
megölne. Iszonyú egy hely! Gonosz egy hely! Bárkit megölne. Jöjjön velem valami napos<br />
vidékre! Napfény, az kell magának, nap és egy kis normális élet.<br />
De Connie szíve szinte megállt a gondolatra, hogy elhagyja Cliffordot. Itt és most, nem bírja ő<br />
azt megtenni. Nem... nem! Hiába. Wragbyben a helye.<br />
Michaelis föl volt háborodva. Hildának nem tetszett a férfi, de Cliffordnál szinte még őt is<br />
jobbnak tartotta. És a két nővér visszakocsikázott Közép-Angliába.<br />
Hilda beszélt Clifforddal, akinek még most is sárgállott a szeme fehérje. Megviselt volt ő is a<br />
maga módján, de nem volt mese, végig kellett hallgatnia Hildát, hogy mit mondott az orvos -<br />
Michaelisről persze nem esett szó -, és némán hallgatta az ultimátumot.<br />
- Itt egy jó inas címe, az orvos egyik betegét gondozta, míg a beteg meg nem halt a múlt<br />
hónapban. Valóban használható ember, és szinte biztos, hogy elszegődne.<br />
- Csakhogy én nem vagyok lábadozó, és nem akarok inast fogadni! - ellenkezett Clifford,<br />
szegény feje.<br />
- És itt van két nő címe; az egyikkel már beszéltem is, nagyon jól megfelel, ötvenéves,<br />
nyugodt, erős, nyájas, kulturált is a maga módján.<br />
Clifford nem felelt, duzzogott.<br />
- Hát jó, Clifford. Ha holnapig nem tudunk megállapodni, táviratozom apának, és elvisszük<br />
Connie-t.
- No és Connie elmenne? - vetette föl Clifford.<br />
- Nem szívesen, de tudja, hogy meg kell tennie. Anyánk rákban halt meg, ő is sokat emésztette<br />
magát, attól kapta. Nem vállalhatunk ilyen kockázatot.<br />
Így aztán másnap Clifford Mrs. Bolton, a tevershalli községi ápolónő mellett döntött, akit<br />
valószínűleg Mrs. Betts javasolt. Mrs. Bolton épp akkor ment nyugdíjba a községházától, és<br />
magánbeteget keresett. Clifford erősen idegenkedett a gondolattól, hogy idegenek kezére adja<br />
magát, de Mrs. Boltont ismerte: ő ápolta, amikor skarlátja volt.<br />
A két nővér fölkereste Mrs. Boltont egy újszerű, tevershalli mérték szerint előkelőnek számító<br />
sorházban. Jó arcú, negyven-egynéhány éves nő volt, ápolónői egyenruhában, fehér gallérral,<br />
fehér kötényben; teázott éppen a lakás kicsi, zsúfolt nappalijában.<br />
Rendkívül figyelmesen, udvariasan hallgatta őket, kedvesnek látszott. Enyhe tájszólásban, de<br />
kínosan helyes angolsággal beszélt, s mivel hosszú évekig basáskodott a beteg bányászok<br />
fölött, igen jó véleménnyel volt magáról, önbizalomban nem szenvedett hiányt. Egyszóval a<br />
falu vezető rétegéhez tartozott, köztiszteletnek örvendett.<br />
- Hát igen, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> bizony rossz bőrben van! Hisz valódi szépség volt, nem igaz?<br />
Most meg csak gyengül, soványkodik egész télen! Szomorú dolgok ezek. Az a szegény Sir<br />
Clifford! Ez a háború, hogy ez mi mindent tönkre nem tett.<br />
Azt mondta, ha elengedi dr. Shardlow, akár azonnal munkába állhat Wragbyben. Megállapodásuk<br />
szerint még két hétig a körzetében kell tevékenykednie, de akad talán, aki<br />
helyettesítse.<br />
Hilda elnyargalt dr. Shardlow-hoz, és Mrs. Bolton vasárnap, két bőrönddel, taxival<br />
megérkezett Wragbybe. Hilda megbeszélte vele a dolgokat; Mrs. Bolton bármikor késznek<br />
mutatkozott egy kis beszélgetésre. S milyen fiatalos volt! Meglehetősen sápadt arcát pirosra<br />
fűtötte a tettvágy. Negyvenhét éves volt.<br />
Ted Bolton, a férje a bányában lelte halálát huszonkét éve, karácsonykor volt huszonkét<br />
esztendeje, éppen karácsonykor hagyta özvegyen Mrs. Boltont két gyerekével, karon ülő volt<br />
még csak a kisebbik. Ó, azóta már az is férjes asszony, Edith, hozzáment egy sheffieldi<br />
fiatalemberhez, a fiatalember a Boots Cash Chemistsnél dolgozik. A nagyobbik lánya meg<br />
tanítónő Chesterfieldben, hazajár a hétvégén, ha más programja nincsen. A fiatalok manapság<br />
élik világukat, nem úgy, mint amikor ő, Ivy Bolton volt fiatal.<br />
Ted Bolton huszonnyolc éves volt, mikor megölte a sújtólég. Az elöl dolgozó akkordáns rájuk<br />
kiáltott - négyen voltak -, vágják hasra magukat. Le is feküdtek még idejében, csak Ted nem,<br />
és Ted meghalt. A vizsgálatnál társai az igazgatóság pártjára álltak, azt vallották, hogy Ted<br />
megijedt, el akart szaladni, nem engedelmeskedett a parancsnak, vagyis hogy voltaképp ő volt<br />
a hibás. Így aztán mindössze háromszáz font lett a kártérítés, azt is inkább ajándékképpen<br />
adták, és nem jogos kártérítés gyanánt, mert igazából Ted volt a hibás. De még azt a pénzt<br />
sem számolják a kezéhez, pedig Mrs. Bolton egy kis boltot akart nyitni. Azt mondták,<br />
hogyisne, hogy elherdálja, tán még el is inná! Így aztán heti harminc shillinget kapott. Úgy<br />
bizony, minden hétfőn el kellett mennie az irodára, és órákig várni a sorára, igen, minden<br />
hétfőn, majd négy éven át. És mihez is foghatott volna azzal a két aprósággal? Hanem Ted<br />
anyja nagyon jó volt hozzá. Mikor járni kezdett a kisebbik, napközben magához vette a<br />
gyerekeket, és így Ivy Bolton eljárhatott a sheffieldi egészségügyi tanfolyamra, a negyedik<br />
évben még az ápolónő-tanfolyamot is elvégezte, és megkapta az oklevelét. Eltökélte, megáll a<br />
lábán, felneveli a gyerekeit. Egy ideig a parányi uthwaite-i kórházban volt segédápolónő. De<br />
amikor a Társaság, a Tevershalli Szénbánya Társaság - voltaképp Sir Geoffrey - látta, hogy
megáll a lábán, melléje állt, és kinevezte körzeti ápolónőnek, ennyi a javukra legyen mondva.<br />
Azóta is ez a munkája, de most már sok egy kicsit, könnyebb munkára vágyik, egy körzeti<br />
ápolónőnek rengeteget kell talpalnia.<br />
- Igen, mondom is mindig, hozzám nagyon jó volt a Társaság. De amíg élek, el nem felejtem,<br />
milyen csúnyán intézték el Tedet; Tednél bátrabb, keményebb legény soha nem szállt a kasba,<br />
hát hogy volt képük gyávának nevezni? De hát, halott lévén, ő már szegény meg nem védhette<br />
magát.<br />
Furcsán keveredő érzések ömlöttek az asszonyból. Szerette a bányászokat, akiket oly sokáig<br />
ápolt, de magát sokkal felsőbbrendűnek tudta. Szinte a felsőbb osztályok közé tartozónak<br />
érezte magát, ugyanakkor kemény harag füstölgött benne az uralkodó osztály ellen. Az urak!<br />
Ha nézeteltérés támadt az urak és a munkások között, mindig ez utóbbiak pártján állt. Ettől<br />
eltekintve azonban foggal-körömmel ragaszkodott felsőbbrendűségéhez, ahhoz, hogy felsőbb<br />
osztálybelinek tartsák. Roppantul érdekelték az előkelőbbek, benne is munkált a fensőbbség<br />
iránt való vonzódás sajátos angol szenvedélye. Felvillanyozta, hogy Wragbybe hívják, felvillanyozta,<br />
hogy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>vel beszélhet; istenem, micsoda különbség az egyszerű<br />
bányászfeleségekhez képest! Nem győzte áradozva bizonygatni; ugyanakkor ki-kibukkant<br />
belőle a <strong>Chatterley</strong>kre, az urakra való neheztelés.<br />
- Az már csak természetes, hogy szegény <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> így ki van merülve! Még szerencse,<br />
hogy segítségére jött a nénje. A férfiak nem gondolkoznak: akár urak, akár egyszerű emberek,<br />
természetesnek veszik, amit a nő tesz értük. Hányszor meg nem mostam érte a bányászaim<br />
fejét! Hanem Sir Cliffordnak, így megnyomorodva, bizony nem könnyű a sora. Rátarti család<br />
volt mindig is az övé, eléggé fenn hordták az orruk, de hát joguk volt hozzá. Hanem hogy így<br />
rájuk járjon a rúd! És <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>nek sem könnyű, sőt neki tán még nehezebb. Micsoda<br />
veszteség! Én csak három évet éltem Teddel, de mondhatom, olyan férjem volt, hogy el nem<br />
felejtem, amíg élek! Ezer közül ha egy ilyen akad. Ki hitte volna, hogy ilyen korán meghal?<br />
Én nem hiszem a mai napig se, nem tudom elhinni, pedig a saját kezemmel mosdattam meg<br />
szegényt. Nem bizony, számomra ma is él. Soha el nem hittem.<br />
Szokatlan hang volt ez Wragbyben, merőben új a Connie fülének; megújuló érdeklődéssel<br />
hallgatta.<br />
Az első egy-két héten azonban igen csöndes volt Mrs. Bolton, cserbenhagyta magabiztos,<br />
basáskodó modora, szemlátomást ideges volt. Clifford jelenlétében félénken, szinte ijedten<br />
viselkedett, szavát se igen lehetett venni. Cliffordnak kedvére volt a dolog, csakhamar<br />
visszanyerte önbizalmát, s úgy végeztette Mrs. Boltonnal a szolgálatait, hogy jószerint észre<br />
sem vette az asszonyt.<br />
- Hasznos kis senki - mondta. Connie szeme kerekre nyílt meglepetésében, de nem mondott<br />
ellent. Mennyire eltérő tud lenni két ember benyomása!<br />
Clifford csakhamar eléggé fölényes, sőt dölyfös lett az ápolónővel. Mrs. Bolton éppen ezt<br />
várta el tőle, s Clifford, anélkül hogy tudta volna, a kezére játszott. Milyen erős a<br />
hajlandóságunk, hogy azt tegyük, amit elvárnak tőlünk! A bányászok olyanok voltak, mint a<br />
gyermek, beszédesek, elmondták neki, mi bántja őket, miközben az asszony kötözgette, ápolta<br />
őket. A bányászok tették, hogy Mrs. Bolton olyan nemesnek, szinte emberfölöttinek érezhette<br />
magát munkájában. Most Clifford, lám, a kicsiségét éreztette, szolgaként bánt vele, és az<br />
asszony szó nélkül fejet hajtott, alkalmazkodott az uralkodó osztályhoz.<br />
Hallgatagon, lesütött szemmel lépett be, hogy ellássa a férfit, hosszúkás, kellemes arca<br />
zárkózott volt. Alázatosan kérdezgette: - Mit parancsol, Sir Clifford. Ezt csináljam? Azt<br />
csináljam?
- Hagyjuk csak egyelőre. Majd később.<br />
- Igenis, Sir Clifford.<br />
- Jöjjön be egy félóra múlva.<br />
- Igenis, Sir Clifford.<br />
- És lesz szíves kivinni ezeket a régi újságokat, igen?<br />
- Igenis, Sir Clifford.<br />
Halkan ment ki, s félóra múlva ugyanolyan halkan lépett be. Meg volt félemlítve, de nem<br />
bánta. Gyűjtögette felsőbb osztálybeli tapasztalatait. Nem neheztelt Cliffordra: tudta, része<br />
egy jelenségnek, a felsőbb néposztály nevű jelenségnek, amelyet nem ismert ez idáig, s örült,<br />
hogy most megismerheti. <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>vel otthonosabban érezte magát, s végül is a ház<br />
úrnője számít igazán.<br />
Esténként Mrs. Bolton segítette ágyba Cliffordot, ő maga a folyosóról szemközt nyíló<br />
szobában aludt, és éjjel is átjött, ha Clifford csöngetett. Reggel is ő segédkezett, és csakhamar<br />
megtanulta teljesen kiszolgálni, még meg is borotválta, óvatosan, lágyan, asszonyi módra.<br />
Valóban nagyon ügyes és rátermett volt, hamarosan arra is rájött, hogyan uralkodjék a férfi<br />
fölött. Hiszen, végtére, Clifford sem különbözik olyan sokban a bányászoktól, mikor az ember<br />
az állát szappanozza, a borostáit vakarja. A férfi dölyfe, zárkózottsága nem zavarta: új<br />
tapasztalatokat gyűjtött.<br />
Clifford azonban nem tudta megbocsátani Connie-nak, hogy felhagyva személyes szolgálataival,<br />
idegen, megfizetett asszony kezére bízta. Elpusztult ezzel, mondogatta magában, a<br />
kettejük meghittségének gyöngéd virága. Connie azonban ezt sem bánta. Meghittségük<br />
gyöngéd virága az ő szemében holmi orchidea volt csak, élősdi az élete fáján, s a virág, amit<br />
hajtott, eléggé hitvány.<br />
Most, hogy több ideje maradt, játszhatott halkan a zongorán, odafönn a szobájában, s<br />
énekelhetett hozzá: “...A szerelem béklyóit nehéz megoldani.” Nem tudta ez idáig, milyen<br />
nehéz megoldani őket. De ő, hála az égnek, oldozgatja mégis! Boldog volt, hogy egyedül<br />
lehet, nem kell örökké vele beszélgetni. Clifford, ha egyedül volt, vég nélkül az írógépet<br />
kopogtatta. De mikor nem “dolgozott”, és ott volt Connie, akkor beszélt, örökké beszélt; végeérhetetlenül<br />
elemezgette az embereket és indítékaikat, tetteik következményét, a jellemüket, a<br />
személyiségüket - és Connie-nak egyszer csak elege lett. Szívesen hallgatta évekig, míg elege<br />
nem lett, sőt csömört nem kapott. Hálás volt immár, hogy egyedül lehet.<br />
Mintha a tudat ezer meg ezer kis gyökere-fonala növögetett volna össze kettejükben, s most<br />
már, gubanccá bonyolódva, tovább zsúfolódni képtelenül, csak sorvadna életük növénye.<br />
Connie tehát csöndesen, gyöngéd kézzel széjjelfejtegette közös tudatuk kuszált gyökérzetét,<br />
óvatosan, egyenként szabadítva ki a szálakat, türelmesen munkálkodva, egyszersmind türelmetlenül<br />
várva a teljes kibontakozást. De egy ilyen szerelem béklyóját nehezebb megoldani,<br />
mint más béklyókat, még ha sokban segítette is Mrs. Bolton jelenléte.<br />
Clifford továbbra is igényelte a meghitt esti együttléteket, a beszélgetést, a felolvasásokat.<br />
Connie azonban úgy intézte, hogy Mrs. Bolton tízkor véget vethessen az együttlétnek. Tízkor<br />
fölmehetett a szobájába, s egyedül lehetett. Clifford jó kezekben volt Mrs. Boltonnál.<br />
Mrs. Bolton Mrs. Bettsszel étkezett a házvezetőnő szobájában; a két asszony jól megértette<br />
egymást. Különös, milyen közel nyomult a személyzet birodalma, egészen a dolgozószoba<br />
ajtajáig nyúlt a határa, pedig egykor jócskán távolibbnak tűnt. Megesett, hogy mikor Mrs.<br />
Betts a Mrs. Bolton szobájában üldögélt, Connie, kettesben lévén Clifforddal a nappaliban, a
két asszony halkra fogott hangját hallva érezni vélte, hogyan hatja át őket ezeknek a dolgozó<br />
embereknek az erős, szokatlan, idegen frekvenciája. Mrs. Bolton a puszta jelenlétével is<br />
ennyire megváltoztatta Wragbyt.<br />
És Connie őszintén megkönnyebbült, más világba került szinte, még a lélegzetet is másként<br />
vette. Mégis félt, hogy sok gyökere, talán életfontosságú gyökerei maradtak közös talajban a<br />
Cliffordéival. Mindenesetre szabadabban lélegzett, érezte, életének új szakasza kezdődik.
Nyolcadik fejedet<br />
Mrs. Bolton Connie-nak is igyekezett gondját viselni; úgy érezte, rá is ki kell terjesztenie<br />
hivatásszerű, asszonyi gondoskodását. Váltig biztatta, menjen sétálni, hajtson át Uthwaite-be,<br />
legyen többet szabad levegőn. Mert Connie rákapott, hogy naphosszat a tűznél üldögéljen,<br />
olvasást mímelve, tétován varrogatva; magától alig is mozdult ki.<br />
Egy szeles napon, nem sokkal Hilda távozta után, így szólt Mrs. Bolton: - Miért nem jár egyet<br />
az erdőben, megnézhetné a kápolnavirágot a vadőr háza mögött. Teljes napi járóföldre nincs<br />
annál szebb látvány. Hozhatna haza is, a szobájába, olyan szívderítő egy csokor kápolnavirág,<br />
hát nem?<br />
Connie jó szívvel fogadta a tanácsot, azt se bánta, hogy nárcisz helyett kápolnavirágot<br />
mondanak. Vadnárcisz! Az ember végül is nem kuksolhat örökké odabent. Ki is tavaszodott...<br />
1<br />
“Négy évszak visszatér, de vissza nem tér hozzám a nappal, este-reggel édes közelgése...”<br />
És a vadőr, és a vadőr sovány, fehér teste, akár egy láthatatlan virág magányos szirma!<br />
Mélységes levertségében, lám, róla is megfeledkezett. De most megmoccant benne valami...<br />
2<br />
“Túl portán, földi ajtón...” Túljutni portán, földi ajtón, az lenne a jó!<br />
Megerősödött valamelyest, nem esett nehezére a járás, s az erdőben a szél sem volt olyan<br />
fárasztó, mint a parkban, ahol majd ledöntötte a lábáról. Felejteni akart, megfeledkezni a<br />
világról s a sok visszataszító, hullatestű emberről. “Újjá kell születnetek! Hiszek a testnek<br />
feltámadásában! Ha a búzaszem a földbe jutván meg nem hal, bizony nem hoz termést. Mikor<br />
a sáfrány előbúvik, előjövök én is a napvilágra!” A márciusi szélben végefogyhatatlan<br />
idézetek kergetőztek Connie fejében.<br />
A szél föl-fölragyogtatta a napot, s az erdő peremén, a mogyoróvesszők alatt fénybe borult ép<br />
élénksárgán ragyogott a vérehulló fecskefű. Az erdő csöndes volt, igen csöndes, de<br />
meg-megreszkettette a változékony napsütés. Kibújtak az első berki szellőrózsák is, sápadt<br />
volt az egész erdő a szélborzolta kicsi anemónák végtelen szőnyegétől. “A világ elsápad a<br />
leheletedtől.” De ez a lehelet a Perszephonéé volt: Perszephoné ezen a hűvös reggelen szállt<br />
föl az alvilágból. Hideg sóhajtásokkal kelt föl a szél, és mérgesen zörgött odafenn, csapdába<br />
esvén az ágak sűrűjében; szabadulni próbált, mint Absalom. Hogy fáztak a szellőrózsák!<br />
Meztelen, fehér válluk hajladozott zöld krinolinjuk fölött. De állták a hideget. Az út mentén<br />
néhány fakó kis kankalin is szirmot bontott a sárga bimbók között.<br />
Odafönn bömbölt a szél, hajlítgatta a fákat, de a föld színéig csak hűvös kis légáramok<br />
jutottak. Connie-nak megpezsdült a vére, kipirult az arca, szeme kék tűzben égett. Fáradhatatlanul<br />
gyalogolt, szedett néhány szál kankalint, letépte az első ibolyákat, s beszívta<br />
édes-hűvös illatukat. És ment tovább, nem is figyelve, merre jár.<br />
Egyszer csak az erdő végében, a tisztáson találta magát, s meglátta a vadőrlak, moha borította<br />
kőfalát: rózsállott szinte, mint a gomba húsa, köveit melengette a fölfénylő napsütés. Az ajtó,<br />
a zárt ajtó előtt sárgán szikrázó jázminbokor. De hang semmi, a kémény nem füstölt, kutya<br />
nem ugatott.<br />
1 Jánosy István fordítása.<br />
2 Hajnal Anna fordítása.
Connie halkan a ház mögé került, ahol emelkedik a partoldal; megvolt a mentsége, nárciszt<br />
nézni jött.<br />
És íme, a rövid szárú virágok ott sustorogtak, hajladoztak, reszkettek a szélben, fényesen,<br />
elevenen, s nem volt hová rejtsék a szél elől elforduló arcukat.<br />
Mintha csak kétségbeesésükben ráznák napsütött, ragyogó kis rongyaik. Bár az is lehet, hogy<br />
kedvükre van, meglehet, szeretnek így borzolódni.<br />
Constance leült, s hátát egy fiatal fenyőnek vetette; a fa törzse hajladozott, élte különös-erős,<br />
rugalmas életét. Szálegyenes, életerős lény, koronája a napban! Connie elnézte, hogyan aranyozza<br />
be a nárciszokat a hirtelen földerülő napfény, a kezét-ölét melengető. Orrába csapott a<br />
virágok tartózkodó illata. És akkor, a csöndben, a magányban mintha magával ragadta volna a<br />
tulajdon sorsának áramlata. Kőtéllel volt megkötve ez idáig, horgonyon táncolt, mint a<br />
csónak, de most, íme, szabadon sodródik.<br />
Elbújt a nap, hűvös lett; árnyék terült a bólogató nárciszokra. Így fognak bólogatni egész nap,<br />
egész éjjel, a hidegben. Milyen törékenyek, s milyen erősek mégis!<br />
Connie kissé elmerevedve állt föl, letépett néhány szál nárciszt, és elfelé indult. Nem szívesen<br />
tépte le őket, de magával akart vinni egyet-kettőt. Vissza kell térnie Wragbybe, a falak közé;<br />
hogy gyűlölte most a házat, különösen azokat a vastag falakat! Falak! Falak mindenütt! És<br />
mégis, kellenek ebben a szélben.<br />
Otthon megkérdezte Clifford:<br />
- Merre jártál?<br />
- Átvágtam az erdőn! Nézd csak, milyen csodásak ezek a nárciszok. Olyan nehéz elhinni, hogy<br />
sár nevelte őket.<br />
- No meg a levegő és a napfény - mondta Clifford.<br />
- Igen, de a földben kapták a formájukat - vágott vissza Connie, hevességével magát is<br />
meglepve egy kissé.<br />
Másnap délután ismét elment az erdőbe. A széles lovaglóúton haladt, amely leírva félkörét,<br />
vörösfenyők között vezet a forráshoz, melyet Jánoskútjának hívnak. Hideg volt ezen a<br />
domboldalon, a vörösfenyők sötétjében nem termett virág. De a jeges kis forrás lágyan<br />
buzgott fel tiszta, vörös-fehér kőágyában. Milyen hideg, milyen tiszta! Milyen csillogó!<br />
Bizonyára az új vadőr ágyazott meg neki friss kaviccsal. Connie elhallgatta egy ideig a halk<br />
csobogást, ahogy a víz, átbukva a kicsiny csorgón, völgy iránt szaladt. A levéltelen, szúrós,<br />
rideg farkashomályt terítő fenyves zúgásán át is mintha parányi víziharangok csilingelését<br />
hallaná a domboldalban.<br />
Baljós, hideg, nedves tájék. A forrás mégis itatóhelyül szolgált évszázadokon át. Ma már<br />
nincs haszna; buja, mégis hideg, rideg kis tisztás.<br />
Connie fölállt, és lassú léptekkel hazaindult. Egyszer csak halk kopácsolást hallott jobb kéz<br />
felől; megállt, hallgatózott. Kalapál valaki? Vagy csak egy harkály? Nem, kalapálnak,<br />
bizonyos.<br />
Fülelve lépkedett tovább. Keskeny ösvény tűnt elébe a fiatal fenyők között, sehová nem<br />
vezető utacska. Connie azonban megérezte, járnak rajta. Kalandos kedvvel fordult rá az<br />
ösvényre; a sűrű, fiatal fenyvest hamarosan öreg tölgyek váltották fel. Közelebbről hallatszott<br />
a kalapálás a széljárta erdő csöndjében; fák között, még ha zúgatja is őket a szél, csönd van.
Titkos kis tisztás nyílt meg Connie előtt, a tisztáson rönkökből ábdált, titkos kis kunyhó. Hogy<br />
ő még soha nem járt itt! Rájött, ez az a csöndes hely, ahol a fácánokat nevelik; ott térdelt a<br />
vadőr, ingujjban, ő kalapált. A kutya éles, kurta vakkantással rúgtatott előre; a vadőr fölkapta<br />
a fejét, és meglátta az asszonyt. Meglepetés ült a szemében.<br />
Fölegyenesedett, tisztelgett, s némán nézte az elgyöngülő térddel közeledő Connie-t. A férfi<br />
nem örült a betolakodónak; a magány jelentette életének utolsó, maradék kis szabadságát.<br />
- Nem tudtam, mi ez a kalapálás - mondta elgyöngülve, lélegzetvesztve Connie; félt egy kissé<br />
a szeme közé néző férfitól.<br />
- Katrócot eszkábálok a fácáncsibéknek - mondta erős tájszólással a vadőr.<br />
Connie nem tudta, mit mondjon, gyöngének érezte magát.<br />
- Leülnék egy kicsit - jelentette ki végül.<br />
- Gyöjjön, oszt üljön le a kunyhóban - mondta a férfi, s előremenve félretolt néhány deszkát és<br />
egyéb kacatot, és előhúzott egy mogyoróvesszőből font parasztszéket.<br />
- Gyújtsak-e tüzet? - kérdezte s a tájszólás valami különös együgyűséget kölcsönzött a<br />
beszédének.<br />
- Ne fáradjon, köszönöm - hárította el Connie.<br />
De a férfi az asszony kezére nézett; kék volt a hidegtől. Hozott hát gyorsan egy kevés<br />
fenyőgallyat a sarokban álló kis téglakandallóba, s egy perc múlva sárga láng szaladt föl a<br />
kéménybe. Akkor helyet csinált a kandalló mellett, és oda állította a széket.<br />
- Így e, üljön le, oszt melegedjék - mondta.<br />
Connie engedelmeskedett; engedelmeskednie kellett a férfiból áradó különös, védelmező<br />
fensőbbségnek. Leült, és melengette a kezét, fát rakott a tűzre, s hallgatta az odakint megújuló<br />
kopácsolást. Igazából nem ezt akarta, ülni a sarokban, a tűznél; szívesebben nézelődött volna<br />
az ajtóban, de hát gondját viselték, megadta magát.<br />
Takaros kis kunyhó volt, a fala festetlen fenyődeszka; Connie széke mellett rusztikus kis<br />
asztal és még egy szék, arrébb gyalupad, egy nagy ládában szerszámok, deszkák, szögek; a<br />
falon balta, szekerce, csapdák, zsákok, a férfi kabátja. Ablak nem volt, a nyitott ajtó engedte<br />
be a fényt. Afféle kis szentély, a rendetlenség ellenére is.<br />
Connie a kalapács táncát hallgatta; nem valami vidám muzsika. Rosszkedve volt a vadőrnek.<br />
Megsértették a magányát, és méghozzá milyen veszedelmes személy! Egy asszony! Eljutott ő<br />
odáig, hogy nem akart egyebet, mint hogy békén hagyják. És lám, nem őrizheti meg magányát:<br />
bérből él, és ezek itt a kenyéradói.<br />
Különösen a nőkkel való érintkezést kerülte. Félt a nőktől, egy régi kapcsolat súlyos sebét<br />
viselte. Úgy érezte, meghal, ha nem lehet egyedül, ha nem hagyják magára. Mindenestül<br />
szakított a külvilággal; ez az erdő volt az utolsó menedéke, itt akart elrejtőzni!<br />
Connie megmelegedett; túlságosan meg találta rakni a tüzet, csakhamar sok is lett a jóból.<br />
Átült hát a másik székre, s a dolgozó embert nézte az ajtónyílásból. Az ügyet sem vetett rá,<br />
pedig tudta, hogy nézik. Dolgozott tovább, mint aki elmélyed munkájában; barna kutyája ott<br />
ült mellette, s maga alá húzott farokkal a megbízhatatlan világot kémlelte.<br />
A szikár, hallgatag, gyors mozgású férfi készen lett a ketreccel, megfordította, az ajtaját<br />
próbálgatta, majd félretette. Aztán fölállt, elővett egy régi ketrecet, és a munkapadul szolgáló<br />
favágító tuskóra tette. Melléje kuporodva, a rúdjait vizsgáztatta, volt, amelyik eltörött a
kezében. Kihúzgálta a fölöslegessé vált szögeket, aztán fölfordította a ketrecet, és eltanakodott<br />
magában; nem adta semmi jelét, hogy tudja, nézik.<br />
Connie tehát éberen nézte. És mint meztelenségében, most is ugyanazt a magányosságot látta<br />
rajta: magányos, elmélyedt, akár az egyedül dolgozó állat, de mélázó is, magába húzódó lélek,<br />
minden emberi kapcsolattól menekülő. Lám, tőle, Connie-tól is milyen elszántan, türelmesen<br />
tartja távol magát. Egy alapjában türelmetlen és szenvedélyes ember néma, időtlen türelme: ez<br />
volt az, ami egészen a méhéig hatolt Connie-nak, ezt a türelmes tartózkodást érezte meg a<br />
férfi lehajtott feje és higgadt-gyors keze meg keskeny, érzékeny csípője láttán. Érezte, ennek<br />
az embernek több és mélyebb élményben volt része, mint neki; sokkal mélyebben tapasztalta,<br />
és talán keményebben szenvedte is meg az életet. Connie mintha megkönnyebbedett volna<br />
ettől; szinte felelőtlennek érezte magát.<br />
Csak ült a kunyhó ajtajában, akárha álomban, teljesen megfeledkezve az időről, a<br />
körülményekről. A férfi, megérezve oldott lebegését, rásandított, s látta az arcára merevedő<br />
csöndes várakozást; ő legalábbis annak, várakozásnak látta. És akkor parányi lángocska<br />
lobbant az ágyékában, a gerince tövében; belényögött a lelke. Iszonyodott. Szinte halálosan<br />
rettegett minden közeli emberi kapcsolattól. Erősen kívánta, bár menne el az asszony, hagyná<br />
végre magára. Irtózott az idegen, asszonyi akarattól, ettől a modern, asszonyi önfejűségtől. És<br />
mindenekfelett irtózott a maga akaratát érvényesítő, hűvös, felső osztálybeli arcátlanságtól.<br />
Hogyne, hiszen alkalmazott lévén, tehetetlen vele szemben. Gyűlölte az asszony jelenlétét.<br />
Connie hirtelen és kényelmetlen érzéssel tért magához. Fölállt. Estébe hajlott a délután,<br />
mégsem tudta indulásra szánni magát. Odament a férfihoz; az tiszteletteljesen fölegyenesedett,<br />
és ránézett, megviselt arca merev, kifejezéstelen.<br />
- Milyen szép itt, milyen nyugodalmas - mondta Connie. - Most járok itt először.<br />
- Igen?<br />
- Arra gondoltam, eljövök máskor is, szívesen elüldögélnék.<br />
- Igen?<br />
- Be szokta zárni a kunyhót, mikor elmegy?<br />
- Igen, méltóságos asszony.<br />
- Mit gondol, kaphatnék én is egy kulcsot, hogy elüldögélhessek itt néha? Nincs még egy<br />
kulcs?<br />
- Nem tudok róla, hogy vóna.<br />
Lám, ismét tájszólással beszél. Connie habozott; a férfi ellenkezik. De hát övé ez a kunyhó,<br />
végtére?<br />
- Nem keríthetnénk még egy kulcsot? - kérdezte lágyan, de hangjában ott bujkált az asszonyi<br />
eltökéltség: véghezviszi, amit kigondolt.<br />
- Még egyet! - nézett rá fellobbanó haraggal s egy árnyalatnyi megvetéssel a férfi.<br />
- Igen, egy másodpéldányt - pirult bele Connie.<br />
- Hát aztat csak Sir Clifford tunná - hárították el Connie kérését.<br />
- Csakugyan, neki talán van egy másik. És ha nincs, csináltathatunk a maga kulcsa után.<br />
Egy-két nap alatt kész lenne, gondolom. Addig elnélkülözi, nem?<br />
- Hát, nem tom, métóságos asszony. Nem ösmerek senkit erre, aki kulcsot szok csinálni.
Connie belepirult hirtelen mérgébe.<br />
- Nos, jó. Akkor magam járok a végére.<br />
- Igenis, méltóságos asszony.<br />
Találkozott a tekintetük. A férfiéban hideg távolságtartás, megvetés, közöny. Connie szeme<br />
égett a visszautasítástól.<br />
Ugyanakkor el is szorult a szíve, látva, mennyire ellenszenves lett a férfinak, hogy így ellene<br />
szegült. Dacos kétségbeesés áradt feléje.<br />
- Viszontlátásra!<br />
- Látásra, méltóságos asszony. - A férfi tisztelgett, és azon nyomban elfordult. Fölizzott régi,<br />
ádáz dühe az önfejű asszonyfajta ellen. És tehetetlen volt. Tudta, tehetetlen.<br />
Connie viszont az önfejű hímre volt mérges. Mit nem képzel magáról az a szolga! Füstölögve<br />
ment haza.<br />
A halmon, a nagy bükk alatt Mrs. Boltonba botlott: az ápolónő őt kereste.<br />
- Azt lestem, jön-e már, méltóságos asszony - közölte derűsen.<br />
- Elkéstem volna?<br />
- Ó,... Sir Clifford teázna már.<br />
- Miért nem szolgálta ki maga?<br />
- Nem hinném, hogy helyénvaló lenne, méltóságos asszony. Sir Clifford egyáltalán nem<br />
örülne neki.<br />
- Ugyan már, miért nem?<br />
Bement Clifford dolgozószobájába; a tálcán ott gőzölgött az öreg teaforraló üst.<br />
- Elkéstem, Clifford? - tette le Connie a virágait, s vette kézbe a teásdobozt; kalapját, sálját le<br />
sem vette. - Igazán sajnálom. Miért nem készíttetted el a teát Mrs. Boltonnal?<br />
- Látod, erre nem is gondoltam - felelt gunyorosan a férfi. - Valahogy nem az az igazi<br />
teázópartner.<br />
- Ugyan már, nem olyan szentséges dolog egy ezüst teáskanna - vágott vissza Connie.<br />
Clifford kíváncsian nézett föl rá.<br />
- Hol jártál egész délután? - kérdezte.<br />
- Sétáltam, aztán elüldögéltem egy védett helyen. Mit szólsz, a nagy magyalbokor még mindig<br />
tele van bogyóval!<br />
És azzal levette a sálját, a kalapot nem, s úgy ült neki a teakészítésnek. A pirítós bizonyára<br />
megrökönyödött már. A teababát ráhúzta a kannára, s fölállt, hogy poharat hozzon az<br />
ibolyáinak. Szegény virágok, ernyedten lógatták fejüket.<br />
- Magukhoz térnek nemsoká! - mondta Connie, és férje elé tette őket, hadd illatozzanak.<br />
- Puhább, akár Júnó szemhéja 3 - idézte Clifford.<br />
3 Kosztolányi Dezső fordítása.
- Hogy ennek mi köze az ibolyához? - mondta Connie. - Mondhatom, eléggé dagályosak ezek<br />
az Erzsébet kori szerzők.<br />
Kitöltötte a teát.<br />
- Mit gondolsz, van-e pótkulcs ahhoz a kis kunyhóhoz a Jánoskútja közelében? Tudod, a<br />
fácántelepen.<br />
- Akad talán. Miért?<br />
- Ma bukkantam rá... soha nem jártam arra. Elbűvölő kis hely. Gondoltam, elüldögélnék ott<br />
néhanap.<br />
- Mellors nem volt ott?<br />
- De igen! Ott kalapált, úgy találtam oda. Nem nagyon tetszett neki, hogy rátörtem.<br />
Mondhatni, szinte goromba lett, mikor a kulcsot kérdeztem.<br />
- Mit mondott?<br />
- Ó, semmit, csak hát tudod, milyen a modora; azt mondta, nem tud másik kulcsról.<br />
- Apám dolgozójában talán lesz egy. Ott vannak az összes kulcsok, Betts ismeri őket. Majd<br />
szólok neki.<br />
- Tedd meg, légy szíves.<br />
- Szóval Mellors gorombáskodott?<br />
- Ugyan, semmi az egész! Csak hát látszott, nincs ínyére, hogy be akarok telepedni a várába.<br />
- Rá vall, mondhatom.<br />
- Pedig nem értem, mi baja. Végül is nem ott lakik. Nem az övé az a kunyhó. Nem látom be,<br />
miért ne üldögélhetnék ott, ha nekem úgy tetszik.<br />
- Persze! - helyeselt Clifford. - Túl sokat képzel magáról az az ember.<br />
- Úgy gondolod?<br />
- De mennyire. Azt hiszi, ő a nagy kivétel. Tudod, nem jött ki a feleségével, hát fogta magát,<br />
és bevonult 1915-ben. Indiába vezényelték, ha jól emlékszem. Annyi bizonyos, hogy<br />
Egyiptomban is szolgált egy ideig, patkolókovács volt a lovasságnál. Ért a lovakhoz, mindig<br />
lovak közt forgolódott. No és ott történt, hogy megtetszett egy indiai ezredesnek, és hadnagyot<br />
csináltak belőle. Kinevezték, igen. Aztán, ha jól tudom, visszament az ezredesével Indiába, az<br />
északnyugati frontra. Megbetegedett; nyugdíjat kap ma is. Úgy tudom, tavaly szerelt csak le,<br />
és persze nem könnyű egy ilyennek visszasüllyedni a régi helyzetébe. Hajlamos a felvágásra,<br />
igen. De a munkáját tisztességgel végzi, engem egyéb nem érdekel. Hanem azt nem tűröm,<br />
hogy a hadnagyot játssza itt nekünk.<br />
- Hogyan léptethették elő, mikor vaskos derbyshire-i tájszólást beszél?<br />
- Csak akkor, ha kijön a sodrából. Egyébként tökéletes a kiejtése, már ugye ahhoz képest.<br />
Gondolom, most, hogy visszavedlett közemberré, úgy véli, jobb, ha közember módjára beszél.<br />
- Eddig miért nem meséltél róla?<br />
- Idegesítenek az ilyen romantikus históriák. Csak a rendnek ártanak. Elég baj, hogy<br />
megtörténnek egyáltalán.<br />
Connie hajlott rá, hogy ő is így gondolja. Mi hasznuk az ilyen elégedetlen, beilleszkedni nem<br />
tudó embereknek?
A szép idő Cliffordot is kicsalogatta az erdőbe. A szél hideg volt, de nem túl kellemetlen, s a<br />
nap, mint maga az élet, fényesen ragyogott.<br />
- Különös - jegyezte meg Connie -, mennyire másként érzi magát az ember ilyen szép, friss<br />
időben. Legtöbbször mintha maga a levegő is haldokolna. Ölik az emberek még a levegőt is.<br />
- Komolyan gondolod? - kérdezte a férje.<br />
- Igen. Annak a sok emberi unalomnak, elégedetlenségnek, dühnek a kigőzölgése a levegő<br />
éltető erejét is megrontja. Biztos vagyok benne.<br />
- Talán inkább a légkör állapota csökkenti az ember életerejét, nem?<br />
- Nem, nem, az ember mérgezi meg a világot - bizonygatta Connie.<br />
- Belerondít a saját fészkébe - hagyta rá Clifford.<br />
Továbbpöfögött a kerekes szék. A mogyoróbozóton barkák aranylottak, a naposabb részeken<br />
virított az erdei szellőrózsa, világgá kiáltva az élet örömét, ugyanúgy, mint hajdan, mikor még<br />
az emberek vele kiálthattak. Connie tépett Cliffordnak néhány szál almaillatú virágot.<br />
Clifford átvette, és érdeklődve nézte őket.<br />
- Ódon csöndnek bemocskolatlan lánya... - idézte. - Mennyivel jobban illik ez egy virágra,<br />
mint holmi görög vázákra.<br />
- Szörnyű egy szó ez a bemocskolás! - mondta az asszony. - Bemocskolni, bármit is, csak az<br />
ember tud.<br />
- Hát, nem is tudom... a csigák és egyebek - ellenkezett Clifford.<br />
- A csiga csak megeszi, és a méh sem mocskolja be a virágot.<br />
Connie megmérgelődött Cliffordra. Miért kell mindent szavakba foglalni? Az ibolya, az Júnó<br />
szemhéja, a szellőrózsa bemocskolatlan lány. Hogy gyűlölte Connie a szavakat, mindig<br />
odatolakodnak közéje és az élet közé: ha valami, hát a szó mocskolja be a dolgokat, minden<br />
élőnek a szavak, a készen vett frázisok szívják ki az életnedveit.<br />
Nem sikerült valami pompásan a közös séta. Feszültség volt közöttük; tették mind a ketten,<br />
mintha nem tudnák, noha érezték. És Connie azon kapta magát, hogy női ösztöne minden<br />
erejével taszítja magától a férjét. Csak minél távolabb lenni tőle, távol a tudatától, a szavaitól,<br />
a maga körül forgásától, ettől az örök taposómalomtól, igen, és legfőképpen a szavaitól!<br />
Esős lett az idő újra. De Connie egy-két nap múlva, dacolva az esővel, kiment az erdőbe. S ha<br />
már az erdőt járta, a kunyhó felé ment. Esett ugyan, de nem volt hideg, s az erdő tartózkodónak,<br />
megközelíthetetlennek tetszett az esőfüggöny mögött.<br />
Kiért a tisztásra. Senki! A kunyhó zárva. Connie behúzódott a rusztikus verandácska alá, leült<br />
a gerendaküszöbre, s elfészkelte magát a tulajdon testmelegében. Üldögélt, nézte az esőt,<br />
hallgatta a neszezését meg a szél furcsa sóhajtozását a fák koronájában, noha úgy tűnt,<br />
szélcsend van. Vén tölgyek álltak körös-körül, szürke, erős törzsüket feketére mosta az eső; a<br />
kerek, életerős törzsek vakmerő ágakat bontottak szét. Aljnövényzet kevés volt: szellőrózsa,<br />
elszórva; egy-két bokor, bodza meg kányabangita és egy bíborló vadrózsabokor; a száraz<br />
sasharaszt szinte eltűnt a szellőrózsa bolyhos zöldjében. Ez a hely talán még nincsen<br />
bemocskolva. Ha ugyan! Be van mocskolva az egész világ.<br />
Van azért, amit nem lehet bemocskolni, gondolta Connie. Egy doboz szardíniát például. És<br />
hány nő és hány férfi van ilyen! Hanem a föld!...
Alábbhagyott az eső. Világosabb lett a tölgyek alatt. Connie menni készült, de nem tudta<br />
elszánni magát. Fázni kezdett, búskomorsága mégis tehetetlenségre kárhoztatta, megbénította<br />
szinte.<br />
Bemocskolni! Mennyire mocskos lehet az ember anélkül is, hogy érintették volna.<br />
Bemocskolják a halott, obszcénná váló szavak, a megszállottságba forduló, halott eszmék.<br />
Ázott-barna kutya rontott a tisztásra; nem ugatott, csak farka nedves lobogóját csapta<br />
magasba. Mögötte a férfi, nedves, vízhatlan, fekete zekében, mint egy sofőr, nekipirulva egy<br />
kissé. Connie érezte, hogy törik meg láttán a férfi lendülete. Fölállt a karnyújtásnyira száraz<br />
helyen, a verandatető alatt; a férfi némán tisztelgett, és lassan közelebb jött. Connie hátrább<br />
húzódott.<br />
- Megyek már - mondta.<br />
- Be akart vón menni? - kérdezte a férfi; a kunyhót nézte, nem őt.<br />
- Nem, csak behúzódtam egy percre az eső elől - felelt csöndes méltósággal Connie.<br />
A vadőr ránézett, látta, fázik.<br />
- Hát Sir Cliffordnak nem vót másik kulcsa? - kérdezte.<br />
- Nem, de nem baj. Véd az esőtől ez a veranda. Viszontlátásra! - Connie-t erősen bosszantotta<br />
a férfi tájszólása.<br />
A vadőr figyelmesen nézte az indulni készülő asszonyt. Aztán följebb rántotta a zekéjét, s<br />
térdnadrágja zsebéből előhalászta a kulcsot.<br />
- Arra gondótam, tegye csak el ezt a kulcsot, tanálok én más helyet a csibéknek.<br />
Connie rámeredt.<br />
- Hogyhogy?<br />
- Hát csak úgy, hogy elmék, oszt máshova teszem a fácánokat. Ha maga itten akar ejtekezni,<br />
biztosan nem jó szemmel lássa, hogy én is itt téblábolok.<br />
Connie csak nézte a férfit, s lassan hüvelyezgette a tájszavak értelmét.<br />
- Miért nem beszél normálisan? - kérdezte hűvösen.<br />
- Én-e? Aszittem, úgy beszélek.<br />
Connie-t elnémította a harag.<br />
- Szóval, ha köll a kulcs, fogja, oszt tegye csak el. De ha hónapig ráér, kiganézok elébb a<br />
kunyhóból. Nem tom, jó-e lesz úgy.<br />
Az asszony még mérgesebb lett.<br />
- Nem kell nekem a kulcsa - mondta. - Nekem maga itt ne takarítson. És egyáltalán, nem<br />
akarom kitenni a kunyhóból, értse már meg! El akartam üldögélni itt néhanap, ennyi az egész.<br />
De jó lesz nekem a verandán is, úgyhogy erről egy szót se többet.<br />
A férfi ismét ráfüggesztette indulatos kék szemét.<br />
- Nohát - kezdte elnyújtott tájszólásban -, a métóságos asszony persze hogy szívessen van<br />
látva a kunyhóba, a kulcsot is megkaphassa meg minden. Igen, de mostanság fognak megtojni<br />
a fácánok, és nekem ölég sokat kell lesz itt szöszmögnöm velük. Télidőtt feléje se nézek a<br />
kunyhónak. Hanem most, tavasszal, hogy Sir Clifford mindenáron fácánost akar... És a<br />
métóságos asszony se akarhassa, hogy örökké zavarogjak, mikor ideki van.
Connie enyhe meghökkenéssel hallgatta.<br />
- Már miért bánnám, hogy maga itt van?<br />
A férfi különös pillantást vetett rá.<br />
- Nekem terhes - mondta kurtán, jelentőségteljesen. Connie elvörösödött. - Hát jó! - mondta<br />
végül. - Nem akarom zavarni. Pedig szívesen elnéztem volna, ahogy a madarakat gondozza.<br />
Egyáltalán nem bántam volna. De ha magának ez terhes, ne aggódjék, nem fogom zavarni.<br />
Végtére maga Sir Cliffordnak a vadőrje, nem az enyém.<br />
Furcsán hangzott, Connie nem is tudta, miért. De ha kimondta, nem bánta.<br />
- Ne tessen már, métóságos asszony. Iszen a métóságos asszonyé az a kunyhó. Úgy lesz,<br />
ahogy a métóságos asszony kívánja. Iszen akkor téteti ki a szűröm, amikor akarja... Csak<br />
éppeg...<br />
- Nos? - sürgette zavartan Connie.<br />
- Csak éppeg, ha kedveli ezt a helyet, nem akarhassa, hogy itt zavarogjak.<br />
- De miért nem? - kiáltotta türelmetlenül Connie. - Hiszen civilizált ember, nem igaz? Csak<br />
nem gondolja, hogy félnem kell magától? És egyáltalán, törődöm is azzal, hogy itt van-e vagy<br />
sem! Miért olyan fontos ez?<br />
A férfi ránézett; gonosz nevetés bujkált az arcán.<br />
- Nem fontos, méltóságos asszony. A legkevésbé sem fontos.<br />
- Hát akkor?<br />
- Kívánja, hogy kerítsek egy másik kulcsot, méltóságos asszony?<br />
- Köszönöm, nem! Nem akarom.<br />
- No, azér csak kerítek én. Jobb, ha kettő van belőle.<br />
- És vegye tudomásul, hogy nagyon szemtelen! - mondta nekipirulva Connie, még lihegett is<br />
egy kissé.<br />
- Jaj, ne tessen má ilyet mondani! De csakugyan. Iszen nem akartam rosszat. Csak aszittem, ha<br />
kigyön ide, szednem köll a sátorfám, penig nem kis munka vóna áthurcókodni. De ha nem<br />
zavarom a métóságos asszonyt... A Sir Cliffordé ez a kunyhó, és úgy lesz minden, ahogy a<br />
métóságos asszony parancsójja, csak zokon ne vegye töllem, hogy el kell matatnom itten,<br />
végezni, ami a dogom.<br />
Connie teljesen fejvesztetten indult útnak. Nem tudta, vérig sértették-e vagy sem. Lehet, hogy<br />
komolyan gondolta az ember, amit mondott: azt hitte, ő, Connie akarja, hogy távol maradjon.<br />
Pedig neki álmában sem jutott volna eszébe! Mintha ugyan olyan fontos lenne ez az ember; no<br />
hiszen, ki törődik vele, ott van-e vagy sem.<br />
Elbizonytalanodva ért haza, nem tudta, mit gondoljon, hogyan vélekedjen.
Kilencedik fejezet<br />
Connie-t magát is meglepte a Clifford iránt támadt ellenszenve. Hirtelenjében úgy érezte,<br />
mindig is idegenkedett tőle. Gyűlölni nem gyűlölte: szenvedély nem volt az érzésében.<br />
Idegenkedett csak, mélységesen, fizikailag. Úgy tetszett, azért is ment hozzá, mert már akkor<br />
is idegenkedett tőle, valami rejtelmes, fizikai értelemben. Persze igazából azért lett a felesége,<br />
mert Clifford szellemileg nagyon is vonzotta, sőt izgatta. Urának tekintette valami módon,<br />
fölötte állónak.<br />
Most, hogy a szellemi izgalmak kimúltak, semmivé lettek, Connie csak a fizikai ellenszenvet<br />
érzékelte, önmagából, a tulajdon mélységeiből támadt az érzés: látta már, hogyan emészti<br />
napról napra az életét.<br />
Gyöngének, teljességgel elveszettnek érezte magát. Kívülről remélt segítséget. De segítség<br />
nem akadt széles e világon. A társadalom iszonyú, mert őrült. Igenis őrült a civilizált<br />
társadalom. A pénz és az úgynevezett szerelem a két rögeszméje, s közülük is a pénz az első.<br />
Az individuum, bomlott szertelenségében, ezzel a kettővel, a pénzzel és a szerelemmel<br />
érvényesíti magát. Itt ez a Michaelis! Merő őrültség az élete, minden cselekedete. A szerelme<br />
is az őrültség egy fajtája.<br />
És Clifford sem különb. Az a sok beszéd! Az a sok írás! Az a kétségbeesett vergődés, hogy<br />
előbbre jusson! Őrültség. És romlik csak egyre, valóban rögeszméssé válik.<br />
Connie-t át- meg átjárta a rettegés. De Clifford legalább nem őt, hanem Mrs. Boltont<br />
szorongatja már. Persze ő maga nem is tudja, hogy ezt csinálja. Clifford őrültségét, mint annyi<br />
más őrültét, éppen az mutatja, hogy mi mindenről nem tud: kopár sivatagok nyújtóznak a<br />
tudatában.<br />
Mrs. Bolton nem egy tekintetben csodálatos volt. De belőle sem hiányzott az a különös<br />
hatalmaskodás, az az örökös önérvényesítési hajlam, amely - egyebekkel együtt - a modern nő<br />
őrültségét jelzi. Gondolni azt gondolta, végtelenül alázatos, és csak másokért él. Clifford<br />
éppen azért izgatta, mert a férfi mindig, vagyis igen gyakran meghiúsította az akaratát, akárha<br />
valamely finom ösztön sugallatára. Igen, a Clifford önérvényesítő ösztöne ravaszabb,<br />
kifinomultabb, mint az övé. És éppen ez bűvölte el az asszonyt.<br />
Meglehet, annak idején ezzel hatott Connie-ra is.<br />
- Gyönyörű idő van - mondta például Mrs. Bolton a maga behízelgő, rábeszélő módján. -<br />
Olyan szépen süt a nap, biztosan élvezne egy kis sétát.<br />
- Csakugyan? Lesz szíves ideadni azt a könyvet... azt ni, azt a sárgát. És jó lenne, ha kivinné<br />
ezeket a jácintokat.<br />
- De hisz olyan szépek! - Furcsán elnyújtva ejtette a szót. - És az illatuk, hát az külön csoda.<br />
- Éppen az illatuk az, amit nem állhatok - mondta a férfi. - Temetőszag.<br />
- Csak nem?! - kiáltott meglepetten Mrs. Bolton, csöppecskét megbántva, mégis csodálattal.<br />
És azzal kivitte a csokrot, hódolattal adózva Clifford kifinomult ízlésének.<br />
- Megborotváljam? Vagy egyedül óhajt borotválkozni? - Behízelgő, alázatos hang, mint<br />
mindig, mégis benne a felülkerekedés vágya.<br />
- Nem is tudom. Várjunk egy kicsit, ha nem bánja. Majd szólok.
- Igenis, Sir Clifford! - vonult vissza megadóan Mrs. Bolton. De minden visszautasítás csak<br />
újabb akaratenergiát halmozott föl benne.<br />
Clifford csöngetett némi idő elteltével, s az asszony nyomban ott termett.<br />
- Úgy gondoltam, megborotválhatna - közölte Clifford.<br />
Mrs. Bolton szíve megdobbant, s különös gyöngédséggel felelt:<br />
- Máris, Sir Clifford!<br />
Ügyes volt, az érintése lágy, tapintatos, noha kissé lassú. Clifford eleinte idegenkedett a<br />
véghetetlenül lágyan matató ujjak érintésétől, de csakhamar megszerette, érzéki örömét lelte<br />
benne. Majd mindennap megborotváltatta magát: az asszony arca közel az övéhez, a<br />
szemében végtelen figyelem, összpontosítás. És Mrs. Bolton lassacskán kitapasztalta, és<br />
nemsoká teljesen kiismerte ujjbegyével a férfi arcát, ajkát, állát, nyakát. Jól táplált, kellemes<br />
ábrázat, az arca, a nyaka is szemrevaló, no és valódi úr.<br />
Szemrevaló volt Mrs. Bolton is, sápadt, hosszúkás arca tökéletesen nyugodt, a szeme fényes,<br />
de korántsem beszédes. És fokról fokra, véghetetlen gyöngédséggel, szerelemmel szinte,<br />
fölébe kerekedett a férfinak, s az megadta magát.<br />
Most már szinte mindent ő végzett Clifford körül, és Clifford egyre otthonosabban érezte<br />
magát vele, kevésbé szégyellte tőle, mint Connie-tól fogadni el az alantas szolgálatokat. Mrs.<br />
Bolton pedig élvezettel szolgálta. Szerette ezt a gondjaira bízott testet, feltétel nélkül szerette,<br />
öröme telt a legalantasabb teendőkben is. Egy nap ezt mondta Connie-nak: - Végső soron, ha<br />
fenekére nézünk a dolgoknak, minden férfi pólyás. Nekem elhiheti, nekem aztán sokszor a<br />
legkomiszabb tevershalli bányászokkal volt dolgom. De ha bármi bajuk van, ha rászorulnak az<br />
ember segítségére, kiderül, pólyások mind, nagyra nőtt pólyások. Én mondom, minden férfi<br />
egyforma.<br />
Eleinte azt gondolta Mrs. Bolton, egy úriember, egy ilyen Sir Clifford-féle valódi úriember<br />
azért mégiscsak más. Clifford tehát számottevő előnnyel indult. De aztán, fenekére nézve a<br />
dolgoknak - hogy Mrs. Bolton kifejezésével éljünk -, rájött az asszony, hogy ő is csak olyan,<br />
mint a többi: felnőtt méretű pólyás, csakhogy különös vérmérsékletű, finom modorú, nagyobb<br />
önuralmú, no és tele különös ismeretekkel, olyanokkal, amikről Mrs. Bolton nem is álmodott,<br />
s amelyekkel Clifford még most is meg tudta félemlíteni.<br />
Connie-nak nemegyszer a nyelve hegyén volt már:<br />
- Az isten áldjon meg, hogy adhatod meg magad ilyen szörnyűségesen ennek az asszonynak! -<br />
De aztán arra gondolt, nem érdekli őt annyira Clifford, hogy szóvá tegye.<br />
Az estéket, tíz óráig, továbbra is együtt töltötték. Beszélgettek, olvastak, vagy Clifford<br />
kéziratát javítgatták, noha Connie szemében ez is elvesztette már a varázsát. Unta a férje<br />
munkáit. Mindazonáltal lelkiismeretesen gépelgette őket. Tudta azonban, idővel ezt is Mrs.<br />
Bolton fogja elvégezni.<br />
Connie állt elő ugyanis azzal, hogy Mrs. Bolton megtanulhatna írógépelni. És a készséges<br />
Mrs. Bolton, ha egyszer belefogott, hát gyakorolt is rendületlenül. Clifford tehát olykor már<br />
neki diktált egy-egy levelet, s az asszony lassan ugyan, de kifogástalanul dolgozott. Clifford<br />
pedig módfelett türelmes volt, készséggel betűzte a nehezebb szavakat meg a hellyel-közzel<br />
előforduló francia kifejezéseket. Szinte öröm volt oktatni, olyan lelkesen igyekezett.<br />
Így aztán megesett, hogy Connie, fejfájásra hivatkozva, vacsora után fölment a szobájába.<br />
- Mrs. Bolton, gondolom, szívesen játszik veled egy parti pikétet - mondta Cliffordnak.
- Ó, persze, jól megleszek, amiatt ne aggódj. Menj csak föl a szobádba, és pihenj, kedves.<br />
És alighogy távozott Connie, Clifford becsöngette Mrs. Boltont, és egy parti pikétet,<br />
bezique-et vagy éppen sakkot javasolt. Ő tanította meg az asszonyt ezekre a játékokra. Connie<br />
pedig különös ellenérzéssel nézte a kislánymód nekipirult és reszketeg Mrs. Boltont, hogyan<br />
nyúl bizonytalankodva a királynőhöz, a lóhoz, s hogyan kapja vissza a kezét. Clifford pedig<br />
csöndes mosollyal, évődő fensőbbséggel mondta:<br />
- Ilyenkor azt kell mondani, hogy j’adoube!<br />
Mrs. Bolton ránézett fényes, elbűvölt szemével, és félénken, engedelmesen makogta:<br />
- J’adoube!<br />
Igen, a férfi tanította. És élvezte, hatalomérzettel töltötte el, hogy taníthatja. Az asszony el volt<br />
bűvölve. Lassan, fokról fokra elsajátította, amit a jobb emberek tudnak, amitől - a pénzt nem<br />
számítva - felsőbb osztálybeliek. Ez volt az, ami elbűvölte. Ugyanakkor ezzel tette nélkülözhetetlenné<br />
magát Cliffordnál. Mert Cliffordnak erősen hízelgett Mrs. Bolton őszinte elragadtatása.<br />
Connie szemében Clifford mintha most mutatkozott volna meg igaz valójában; egy kissé<br />
közönségesnek, fantáziátlannak és meglehetősen kövérnek látta. És Connie nagyon is könnyen<br />
átlátott Ivy Bolton alázatot mímelő, hatalomra törő kisded játékain. Mindazonáltal meglepetten<br />
nyugtázta, micsoda őszinte izgalmat vált ki ez az asszony a férjéből. Hiba lenne azt<br />
állítani, hogy Mrs. Bolton beleszeretett Cliffordba. Megbabonázta, hogy közeli kapcsolatba<br />
került egy felsőbb osztálybeli férfival, ezzel a valódi nemesúrral, aki könyvet, sőt verseket ír,<br />
akinek ott a fényképe az illusztrált lapokban. És hogy ez az úr “tanítja”, az minden szerelmi<br />
kapcsolatnál nagyobb izgalmat, mélyebb szenvedélyt ébresztett benne. Valójában éppen az,<br />
hogy szerelmi kapcsolatról nem lehetett szó, gerjesztette még nagyobb lángra ezt a másfajta<br />
szenvedélyt, a tudás szenvedélyét, azt, hogy tudni fog, mint Clifford.<br />
Nem kétséges, az asszony valami módon szerelmes volt Cliffordba, jelentsen bármit is ez a<br />
szó. Olyan szemrevaló volt Mrs. Bolton, olyan fiatalos, szürke szeme olykor igazán csodálatos<br />
szép. És az a bujkáló, lágy elégedettség vagy éppen diadal, az a titkos kielégülés, ami<br />
körüllengte! Az a titkos kielégülés, hahh! Mennyire megvetette Connie ezt az érzést!<br />
Nem csoda, hogy Cliffordra is hatott az asszony. Hiszen valósággal imádta, feltétel nélkül,<br />
állhatatosan imádta, mindenestül neki szentelte magát; használhatta Clifford, ahogy akarta.<br />
Nem csoda, hogy hízelgett neki a dolog.<br />
Connie kihallgatta hosszú beszélgetéseiket. Pontosabban, rendszerint Mrs. Bolton beszélt;<br />
rázúdította Cliffordra Tevershall falu pletykaözönét. Több is volt az pletykánál. Mintha Mrs.<br />
Gaskellt, George Eliotot és Miss Mitfordot gyúrták volna egybe, meg még mi mindent, amiről<br />
ezek a nők hallgattak. Mrs. Bolton, ha egyszer rákezdte, minden könyvnél többet tudott mondani<br />
az emberekről. Alaposan ismerte őket, és őszinte gyönyörűségét lelte viselt dolgaikban;<br />
Valóban jó, noha egy kicsikét megszégyenítő volt a meséit hallgatni. Eleinte nem mert<br />
előhozakodni “tevershalli traktáival”, ahogy ő nevezte, de ha belefogott mégis, többé nem<br />
hagyta abba. Clifford “anyagra” vadászott, és Mrs. Boltontól bőséggel kapott anyagot. Connie<br />
rájött, Clifford úgynevezett géniusza éppen ebből táplálkozik: kétségtelenül jó érzéke van a<br />
személyes pletykához, okosan és szemlátomást elfogulatlanul pletykálkodik. Mrs. Bolton<br />
persze igen elevenen adta elő “tevershalli traktáit”. Magával ragadta a téma. Csudálatos, hogy<br />
mi minden történik, s hogy neki mi mindenről volt tudomása. Tucatnyi kötetre futotta volna<br />
történeteiből.
Connie izgalommal hallgatta, de utána mindig szégyellte magát egy kissé. Miért hallgatja<br />
ilyen szertelen kíváncsisággal? Mások legszemélyesebb ügyeit végül is meg szabad hallgatni,<br />
de csak tisztelettel a küszködő, zaklatott emberlélek iránt - minden emberi lélek ilyen -, és<br />
csak gyöngéd, különbségtevő szimpátiával. Mert még a szatíra is a rokonszenv egy formája.<br />
Éppen rokonszenvünk nekilendülései és megtorpanásai határozzák meg életünket. Ebben<br />
rejlik a jól megírt regény nagy fontossága is. Tájékoztatja, új utakra vezeti, s a holttá<br />
merevedett dolgoktól elriaszthatja rokonszenvünket. Ezért tárja fel a jól megírt regény az élet<br />
legtitkosabb részeit: éppen az élet szenvedélyes-titkos vonatkozásaiban kell apadnia-áradnia<br />
az érzéki létnek, itt van szüksége tisztulásra, megújulásra.<br />
Ám a regény, a pletykához hasonlóan, álságos vonzalmat és taszítást is ébreszthet, s ezek a<br />
mechanikus ingerek sorvasztják a lelket. A regény a legkorruptabb érzést is megdicsőítheti,<br />
feltéve, hogy konvencionálisan “tiszta” érzésről van szó. És akkor a regény, mint a pletyka,<br />
gonosszá válik, s különösképpen azért, mert - mint a pletyka - látszatra mindig az angyalok<br />
pártján áll. Mrs. Bolton pletykája mindig az angyaloknak fogta pártját. “És egy ilyen komisz<br />
alak bánt el úgy azzal a rendes nővel!” Holott - Connie még Mrs. Bolton pletykájából is<br />
kihámozhatta - a nő csak amolyan mézesmázosfajta volt, a férfi pedig nekibúsultan<br />
tisztességes. De nekibúsult tisztessége “komisszá” tette a férfit, s a nőt “rendessé” a mézesmázossága<br />
- legalábbis a Mrs. Bolton gonosz útra tévedt, konvencionális szimpátiái szerint.<br />
Ezért volt megalázó a pletykálkodása. És ugyanezért megalázó a legtöbb regény, különösen a<br />
népszerűbbje. A közönségre manapság csak vétkeivel lehet hatni.<br />
Mrs. Boltont hallgatva, Tevershall falut mindenesetre más szemmel látta az ember. Szörnyűséges,<br />
fortyogó, visszataszító életkavargás, nem az a sivár szürkeség, aminek távolról látszik.<br />
Clifford persze ismerte látásból a történetek hőseit, Connie talán egyről-kettőről tudta csak,<br />
kicsoda. De amit hallott, az inkább holmi közép-afrikai dzsungelra s nem egy angol községre<br />
emlékeztette.<br />
- Hallották talán önök is, hogy Miss Allsopp férjhez ment a múlt héten. Ki hitte volna! Miss<br />
Allsopp, igen, az öreg Jamesnek, a cipőboltos Allsoppnak a lánya. Aki odafönn a Pye Croftnál<br />
épített házat. Nohát, az öreg Allsopp meghalt a télen, elesett és meghalt; nyolcvanhárom éves<br />
volt, de olyan fürge, mint egy legényke. Elcsúszott a Bestwood Hillen, egy csúszkapályán,<br />
amit a gyerekek sikároztak ki, elesett, és a combját törte, és azzal vége is lett szegénynek. No<br />
és minden pénzét Tattie-ra hagyta: a fiukra semmit, egy árva pennyt sem. Tattie pedig nálam<br />
is öt évvel... igen, igen, az ősszel múlt ötvenhárom. És uram-atyám, micsoda templomjáró<br />
emberek voltak! Tattie vagy harminc éven át tanított a vasárnapi iskolában, egészen amíg meg<br />
nem halt az apja. És egyszer csak nesze! járni kezd egy kinbrooki illetővel, nem tudom,<br />
ismerik-e, elég vénecske, vörös orrú, de öltözködik ám; Willcocknak hívják, a Harrison-fatelepen<br />
dolgozik. Nohát, hatvanöt évesnél biztos hogy egy nappal se fiatalabb, de ahogy azok<br />
ketten turbékolnak, hát azt látni kéne, kart karba öltve, és csókolóznak a kapuban, bizony, és<br />
Tattie-t a térdére veszi, és úgy ülnek ki az erkélyablakba a Pye Croft Roadon, ország-világ<br />
csúfjára. Pedig már a fiai is negyven fölött járnak, és alig két éve, hogy meghalt a felesége.<br />
Szegény öreg James Allsopp biztosan forog a sírjában: rém hogy milyen szigorúan fogta a<br />
lányát! Most már, hogy összeházasodtak, leköltöztek Kinbrookba, és mondják, hogy Tattie<br />
reggeltől estig slafrokban flangál, szép látvány lehet, köszönöm szépen. Szörnyű, mit meg<br />
nem tesznek ezek az öregek! Én mondom, a fiataloknál is rosszabbak, arról nem beszélve,<br />
hogy mennyivel rosszabbul áll nekik. Én már csak amondó vagyok, a mozi az oka ennek is.<br />
De hát hiába, nincs mit tenni. Egy tisztességes, tanulságos film, az igen! De az ég szerelmére,<br />
hogy mennyit ártanak ezek a melodrámák, ezek a szerelmes filmek! Legalább a gyerekeket<br />
kímélnék meg tőle! De hát nem és nem: a felnőttek még a gyerekeknél is rosszabbak, és amit
az öregek művelnek, az mindennek a teteje! Tisztességet papolni, ezeknek? Ki figyel oda?<br />
Senki. Kényére-kedvére él mindenki, és milyen könnyű szívvel! Hanem most majd alább kell<br />
adniuk: gyengén hoz a bánya, fogy a pénzük az embereknek. És hogy mit össze bírnak<br />
morogni, különösen az asszonyok, hát az valami rémes. A férfiak olyan jók, olyan türelmesek!<br />
Mit is tehetnének szegény ördögök. Hanem az asszonyok, azok aztán! Most, hogy gyűjtés van<br />
Mary hercegnő esküvői ajándékára, persze rázzák a rongyot, egymást licitálják túl, és aztán,<br />
mikor látják, mi minden gyűlt össze, hát szabályszerűen őrjöngnek: “Ugyan ki ez a Mary<br />
hercegnő, ugyan mitől különb, mint bárakármelyikünk! Miért nem nekem ad egy bundát ez a<br />
Swan & Edgár, ahelyett hogy neki ad hatot! Bánom is már a tíz shillingemet, amit adtam!<br />
Kíváncsi volnék, ő ugyan mit ad nekem? Amilyen rosszul keres mostanság az öregem, egy új<br />
tavaszikabátot se bírok venni, neki meg ott van teherautó-számra! Ideje már, hogy a<br />
szegényeknek is legyen egy kis költőpénzük, ne csak örökké a gazdagoknak. Kéne egy új<br />
tavaszikabát, igenis hogy kéne, de honnan a pokolból vegyek?” És hiába mondja ám nekik az<br />
ember, örüljetek, hogy tisztességgel tudtok táplálkozni, öltözni, minek nektek az a sok új<br />
kacat? Mert ezt vágják a képembe: “Hát akkor Mary hercegnő mért nem örül a régi<br />
rongyainak, minek neki még több? Az ő fajtájából valóknak bezzeg van teherautó-szám, én<br />
meg, nesze! egy új tavaszikabátot se bírok venni. Disznóság. Még hogy hercegnő! Teszek én a<br />
hercegnőre. Csak a péz számít, és mivel neki tele a bukszája, hát adnak neki még többet!<br />
Nekem bezzeg senki nem ad, pedig jogom, az éppen annyi vóna hozzá, mint másnak. Nekem<br />
aztán senki ne mondja, hogy így a műveltség meg úgy a műveltség. Csak a péz számít. Új<br />
tavaszikabátot akarnék, de hiába, ha egyszer nincs péz...” Ezen jár örökké az eszük, a ruhán.<br />
Zokszó nélkül kiadnak hat-nyolc guinea-t is egy télikabátra - bányászlány létükre! -, kettőt egy<br />
nyári gyerekkalapra. És úgy mennek a kétguinea-s kalapjukban a metodista templomba, mikor<br />
az én időmben bármelyik lány örült volna egy három shilling hat pennys kis kalapnak. Mikor<br />
a metodista évfordulón emelvényt építettek a templomba a vasárnapi iskolásoknak, de föl ám<br />
majdnem a mennyezetig, olyan volt, mint egy futballtribün, akkor hallottam Miss<br />
Thompsontól, az elsős lányok vasárnapi iskolai tanítónőjétől, hogy több mint ezer font ára<br />
vadonatúj vasárnapi ruha ül azon az emelvényen! Amikor ilyen szűkös idők járnak! De hát<br />
hiába, meg vannak veszve ezek az öltözködésért! És a fiúk se különbek. A legények minden<br />
pennyt magukra költenek, ruhára, dohányra, italra a Bányászházban; egy héten<br />
kétszer-háromszor is átruccannak Sheffieldbe. Más lett a világ, na. És semmitől nem félnek,<br />
semmit nem tisztelnek, ezek a fiatalok aztán végképp nem. Az idősebb férfiak, azok jók és<br />
türelmesek, hagyják, hogy az asszonyoké legyen minden. És meg lehet nézni, hova vezet<br />
mindez. A nők egyszerűen szörnyetegek. De a legények se az apjukra ütöttek. Áldozatot, azt<br />
egy világért nem hoznának, önzőek egytől egyig. Ha megmondja nekik az ember,<br />
gyűjthetnének egy keveset, teszem azt, saját otthonra, tudják, mi a felelet? “Élvezni akarom az<br />
életem, ameddig lehet. Csak az ér valamit, más semmi.” Gorombák ezek és önzőek, ez az<br />
igazság. Minden az idősebb férfiak vállára nehezedik, szomorú, de bizony hogy így van.<br />
Clifford más szemmel kezdte nézni a tulajdon faluját. Tartani mindig is tartott tőle, de<br />
többé-kevésbé megbízhatónak vélte. Hanem most...<br />
- Beszélnek-e az emberek szocializmusról, bolsevizmusról? - kérdezte.<br />
- Ó! - felelt Mrs. Bolton. - Egy-két nagyszájú mindig akad. Jobbára csak az asszonyok közt.<br />
De a férfiak nemigen törődnek velük. Nem hiszem, hogy valaha is vörösök lesznek ezek a mi<br />
derék tevershalli férfiaink. Tisztességesebbek ők annál. A fiatalok, nem mondom, szájalnak<br />
olykor. De ők sem gondolják komolyan. Egy kis pénz a zsebükbe, az kell csak nekik, hogy<br />
ihassanak egyet a Bányászházban, vagy hogy randalírozhassanak odaát Sheffieldben. Nem<br />
érdekli ezeket semmi más. Mikor nincs pénzük, akkor figyelnek csak oda a vörösök<br />
pusmogására. De igazából senki nem hisz nekik.
- Egyszóval maga szerint nincs veszély?<br />
- Veszély? Ugyan! Addig legalábbis, amíg nem romlik a helyzet, nem lesz baj. De ha<br />
hosszabb ideig rosszul mennek a dolgok, a fiatalok fura dolgokat művelhetnek, önző,<br />
elkényeztetett banda, ha mondom. Bár nem tudom, mihez is tudnának kezdeni. Semmit nem<br />
vesznek ezek komolyan, hacsak a motorozást nem, meg a táncot a sheffieldi<br />
Palais-de-danse-ban. Nem is fognak megkomolyodni. Annyi csak a különbség, hogy a<br />
komolyabbak frakkot húznak, és abban parádéznak a lányok előtt a Pallyben, abban táncolják<br />
ezt az új charlestont vagy mit. A busz zsúfolásig frakkos fiatalokkal, a Pallyből hazatérő<br />
bányászgyerekekkel; csak azok nincsenek ott, akik autózni vagy motorozni vitték a<br />
barátnőjüket. Nincs ezeknek egy komoly gondolatuk - a doncasteri versennyel, a Derbyvel van<br />
tele a fejük, mert ezek mind lóversenyeznek. No és a futball! De már a futball sem az, mint<br />
rég, korántsem. Kemény munka már az is nekik. Nem is igen játsszák, inkább motorra ülnek<br />
szombat délután, aztán irány Sheffield vagy Nottingham.<br />
- De mit csinálnak, ha odaértek?<br />
- Hát lézengenék. Beülnek valami jobb teaházba, a Mikadóba, teszem azt, vagy elmennek a<br />
Pallybe, vagy egy moziba, vagy az Empire-ba, lehetőleg lánytársaságban. Mert a lányok is<br />
éppen úgy szabadjára vannak eresztve, mint a fiúk. Azt teszik, amit akarnak.<br />
- No és amikor nincs pénzük, mit csinálnak?<br />
- Valahogy mindig megszerzik, amennyi kell. És ha mégsem, akkor vad dolgokat kezdenek<br />
beszélni. De hogy a bolsevizmusra lyukadnának ki, azt kötve hiszem, mert ezeknek az ifjoncoknak<br />
nem kell más, csak a pénz, hogy élhessék világuk, és a lányok se különbek, nekik is az<br />
kell, meg a szép ruha, más egyébbel nem törődnek. Ahhoz sincs elég eszük, hogy szocialisták<br />
legyenek. Komolytalanok, semmit nem vesznek igazán komolyan, és soha nem is lesznek<br />
mások.<br />
Lám, ezek az alsóbb osztályok is csak olyanok, mint a többi, gondolta meglepetten Connie.<br />
Tevershallban is csak az járja, mint a Mayfairen vagy mint Kensingtonban. Egyetlen osztály<br />
létezik manapság: a pénzlesőké. Pénzleső fiúké és lányoké, és különbséget csak az tesz<br />
köztük, hogy kinek mennyi a pénze, és ki mennyit szeretne.<br />
Mrs. Bolton hatására Clifford megújuló érdeklődéssel fordult a bányák felé. Érezni kezdte,<br />
tartozik valahová. Újfajta öntudat mozdult meg benne. Végtére ő az igazi főnök Tevershallban,<br />
övé a bánya. Új hatalomérzet töltötte el, olyasmi, amitől ez idáig ellenszenvvel húzódozott.<br />
A tevershalli tárnák kincse kimerülőben volt. Két bánya működött csak, Tevershall és New<br />
London. Tevershall híres bánya volt valaha, nagy pénzeket hozott. De most már oda a<br />
fénykora. New London soha nem volt gazdag, a jobb időkben is épp hogy csak tisztességesnek<br />
volt mondható a hozama. Ám most, hogy nehezebb idők járják, éppen az ilyen bányákat<br />
hagyják oda az emberek.<br />
- Egész csomó tevershalli bányász szegődött el Stacks Gate-be és Whiteoverba - mondta Mrs.<br />
Bolton. - Nem látta még az új Stacks Gate-i üzemet, Sir Clifford? A háború után nyitották<br />
meg. Nem látta? Nahát, egyszer feltétlenül el kell mennie, az valami egészen nagyszerű: nagy<br />
vegyiüzem van rögtön az aknák mellett, de nem is úgy néz ki, mintha bánya lenne, egyáltalán.<br />
Azt mondják, a vegyi melléktermékekből több a haszon, mint magából a szénből - elfelejtettem,<br />
mi a neve, amit előállítanak. És micsoda remek házakat építettek a munkásoknak!<br />
Valósággal paloták! No persze, mindenféle aljanép odagyűlt szerte az országból, de ott egy<br />
csomó tevershalli bányász is, és sokkal jobb a soruk, mint idehaza volt. Azt mondják,
Tevershallnak befellegzett: egy-két év, és be kell csukni. Elsőnek New Londont. Hát<br />
szavamra, fura lesz, Tevershall bánya nélkül! Mert épp elég komisz szokott lenni sztrájk<br />
idején is, de ha becsukják mindörökre, hát az egy kész világvége. Még lánykoromban is<br />
Tevershall volt az ország legjobb bányája, szerencsés volt az az ember, aki ott dolgozhatott.<br />
Igen-igen szép pénzeket kerestek Tevershallban. Most meg azt mondják, süllyedő hajó,<br />
meneküljön, ki merre lát. Hát nem szörnyű? No persze, sokan lesznek, akik maradnak, míg<br />
csak el nem küldik őket. Nem bíznak ezekben a trükkös új bányákban, ezekben a mély<br />
aknákban, a sok gépszerkezetben. Sokan egyszerűen irtóznak a vasasoktól, ahogy a géppel<br />
dolgozó bányászokat nevezik; még hogy géppel fejtsék a szenet, mikor emberemlékezet óta<br />
kézzel bányászták! Azt mondják, rém hogy mekkora pazarlás. De ami pocsékba megy, az<br />
busásan megtérül a béreken. Nemsoká, mondják, nem is lesz szükség emberre a földön,<br />
mindent a gépek fognak csinálni. Habár mondták ezt már akkor is, mikor meg kellett válniuk<br />
a régi harisnyakötő rámáiktól, én még láttam egyet-kettőt. De én mondom, minél több a gép,<br />
annál több az ember is. Így megy ez! Azt mondják, a tevershalli szénből nem lehet olyan vegyi<br />
anyagokat gyártani, mint a Stacks Gate-iből, hiába hogy három mérföldre vannak egymástól.<br />
Fura. De hát azt mondják. És azt is mondják, mindenki azt mondja, disznóság, hogy nem<br />
kezdenek valamit, ami könnyítene egy kicsit a férfiak sorsán, és ami a lányokat is munkához<br />
juttatná. Mert azoknak bizony minden áldott nap át kell caplatniuk Sheffieldbe meg vissza!<br />
Szavamra, lenne miről beszélni, ha a Tevershalli Bányatársaság új erőre kapna valahogy,<br />
most, hogy mindenki azt hajtogatja, süllyed, mint a hajó, és az emberek menekülnek, mint a<br />
patkány. De hát annyi mindent beszélnek az emberek. A háború alatt, ugye, ott volt az a<br />
fellendülés. Mikor Sir Geoffrey trösztösítette magát, és valami módon egyszer s mindenkorra<br />
biztosította a pénzét. Ezt mondják, igen! Most pedig, mondják, még a vezetőség, még a<br />
tulajdonosok sem találják meg a számításukat. Most mondja meg! Ki hitte volna? Én bizony<br />
azt hittem, ezek a bányák örökké termelni fognak. Ki gondolta volna lánykoromban! És nesze,<br />
New Englandet becsukták, és becsukták Colwick Woodot: és mondhatom, siralmas látvány,<br />
elmenni abba az erdőcskébe, és látni, milyen elhagyatott most Colwick Wood ott a fák közt,<br />
az aknalejáratot benőtte a bozót, a síneket eszi a rozsda. Mint maga a halál, egy ilyen elhagyott<br />
bánya. Mi lesz, ha becsukják Tevershallt?... Csak elgondolni is! Micsoda élet volt ott mindig,<br />
épp csak sztrájk idején nem, bár a szellőzőkerekek még akkor is jártak, azokat csak akkor<br />
állították le, ha a lovakat is felhozták. Hát, fura ez a világ, nem tudja az ember, mire virrad<br />
egyik napról a másikra, bizony hogy nem lehet tudni.<br />
Clifford új harci kedvét végül is Mrs. Bolton monológjai gerjesztették fel. A jövedelme, mint<br />
az asszony rámutatott, biztosítva volt az apja trösztje révén, ha bőségesnek nem volt is<br />
mondható. Nem is érdekelte ez idáig a bánya. Más világot akart ő meghódítani, az irodalom, a<br />
hírnév világát; a népszerűség és nem a munka birodalmát.<br />
Most azonban ráébredt a népszerűség és a munka sikere közti, a szórakozók és a dolgozók<br />
tábora közti különbségre. Ő, Clifford, magánemberként, a szórakozók táborának írta elbeszéléseit.<br />
És befutott velük. Igen, de a szórakozók tábora alatt ott a dolgozóké, komor, kormos,<br />
ijesztő sereg. Róluk is csak gondoskodnia kell valakinek. És mennyivel komorabb munka őket<br />
látni el, mint a szórakozókat. Míg Clifford az elbeszéléseit írta, és “haladt előre” a világban,<br />
Tevershall a csőd felé botladozott.<br />
Ráébredt, Siker lotyó-istennő kétféle táplálékon hízik: egyrészt az írók, a művészek<br />
hízelgésén, imádatán, simogatásán, csiklandásán, de másrészt komorabb táplálékon, húson és<br />
csonton. És a lotyó-istennőnek kijáró húst és csontot az iparból pénzt csikaró emberek<br />
szolgáltatják.
Mert bizony két nagy kutyafalka marakodik a lotyó-istennő kegyeiért: a hízelgők falkája, akik<br />
könyvvel, filmmel, színházzal szórakoztatják, és a másik, a sokkal vadabb falka, amelyik<br />
hússal, a pénz valódi szubsztanciájával áldoz neki. A szórakoztatás divatos-mutatós kutyái<br />
egymásra acsarkodva hajhásszák az istennő kegyeit, de mi az ő viaskodásuk a csonttal adózó<br />
nélkülözhetetlenek néma élethalálharcához képest!<br />
Mrs. Bolton hatására Clifford kísértést érzett, hogy kilépjen erre a másik küzdőtérre, s az ipari<br />
termelés nyers eszközeivel hódítsa meg a lotyó-istennőt. Fölhorgadt a harci kedve. Mrs.<br />
Bolton embert faragott belőle a maga módján; Connie éppen ebben vallott kudarcot. Connie<br />
távol tartotta mindentől, és Clifford érzékennyé vált, magával és az állapotával foglalkozott. A<br />
külvilágra Mrs. Bolton nyitotta rá a szemét. Míg belül, mondhatni, péppé puhult, kifelé<br />
hatékonyabb lett.<br />
Arra is rászánta magát, hogy ellátogasson még egyszer a bányába, s ha már elment, hát<br />
alászállt egy csillében, és elguríttatta magát a szénfejtő frontra. Visszaködlött, amit még a<br />
háború előtt tanult, s amit, mint hitte, örökre elfelejtett. Ott gubbasztott, nyomorékként, a<br />
csillében, és a frontmester egy erős fényű lámpával megmutatta neki a telért. Clifford keveset<br />
beszélt. De a fantáziája nekilendült.<br />
Újra elővette szénbányászati szakkönyveit, szorgalmasan tanulmányozta a kormányjelentéseket,<br />
és gonddal végigolvasta a szén és az agyagpala bányászatáról és kémiájáról szóló<br />
legújabb, német nyelvű munkákat. Persze a legfontosabb felfedezéseket titokban tartották,<br />
amennyire lehetett. De aki kutatni kezd a szénbányászat területén, aki tanulmányozza az eljárásokat,<br />
a szén és melléktermékei vegyi hasznosításának lehetőségeit, az maga is meglepődik,<br />
milyen találékony, milyen hátborzongatóan leleményes a modern műszaki elme; valóban,<br />
mintha maga a sátán ruházná fel ördögi értelemmel az ipari-műszaki tudományok művelőjét.<br />
Mennyivel érdekesebbnek találta Clifford ezt az ipari-műszaki tudományt a művészetnél meg<br />
az irodalomnál! Gyöngeelméjű érzelgősök kenyere, gondolta emerről. A tevékenységnek ezen<br />
az új mezején viszont szinte isten vagy démon az ember, új dolgokat talál fel, s küzd<br />
megvalósításukért. Ezen a téren az ember minden elképzelhető szellemi érettségnek fölébe<br />
emelkedhetik. Érzelmi, emberi vonatkozásban viszont, Clifford bölcsen tudta, ezek az<br />
önerejükből lett emberek tizenhárom esztendős, tétova fiúcskák csupán. Döbbenetes, kiáltó<br />
ellentmondás.<br />
No és akkor, gondolta Clifford. Hadd süllyedjen általános idiotizmusba az ember érzelmi,<br />
“humán” lénye. Ő aztán nem fog búsulni érte. A modern szénbányászat technikai kérdéseire<br />
vetette rá magát, ki akarta billenteni holtpontjából Tevershallt.<br />
Nap nap után leszállt a bányába, tanulmányozta a munkát, és úgy megtáncoltatta az igazgatót,<br />
a napszinti művezetőt, a mélyszinti művezetőt meg az összes mérnököket, hogy csak még.<br />
Hatalom! Újszerű hatalomérzet töltötte el Cliffordot: hatalma van ezek fölött az emberek<br />
fölött, száz meg száz bányász fölött rendelkezhet. Tapogatózott, ismerkedett, és lassacskán<br />
magához ragadta az irányítást.<br />
Csakugyan, valósággal újjászületett. Életre kelt végre! Mert Connie-val csak haldoklott<br />
lassacskán, bezárva a művész, a tudatos lény elszigeteltségébe. Most búcsút mondott ennek.<br />
Úgy érezte, magából a szénből, az aknából áramlik beléje az élet. Az oxigénnél is jobban<br />
éltette a bánya pállott levegője. Hatalmat, hatalmat lélegzett be. Végre csinál valamit, és még<br />
mi mindent fog csinálni! Győzni fog, győzni, s nem úgy, ahogy az elbeszéléseivel győzött, ott<br />
nevet szerzett csupán, de micsoda rosszindulat közepette, micsoda veszteségek árán. Nem, ez<br />
a győzelem férfiembernek való győzelem lesz.
Eleinte arra gondolt, a villamosság a megoldás, elektromos energiává alakítja át a szenet. De<br />
aztán új ötlete támadt. A németek egy újfajta gőzmozdonyt találtak föl, önetetős rendszerűt,<br />
amelyikhez nem kell fűtő. És ezt a mozdonyt új üzemanyaggal hajtják, amely különleges<br />
körülmények között kis mennyiségben is igen nagy hőt fejleszt.<br />
Ennek az új, koncentrált fűtőanyagnak a gondolata ragadta meg Cliffordot: lassan, folyamatosan,<br />
óriási hővel égő üzemanyagot akart gyártani. Ennek égetéséhez nem elég a szabad<br />
levegő, valami külső stimulust kell alkalmazni. Kísérletezni kezdett; felfogadott egy ügyes<br />
fiatalembert, akiről bebizonyosodott, hogy valóságos vegyészeti zseni.<br />
Diadalmas érzések közt ringatózott: végre túllépett önmagán, s régi, titkos vágya teljesült<br />
ezzel. A művészet mit sem használt, csak rontott a helyzetén. Hanem most, most aztán<br />
sikerül!<br />
Nem tudta, milyen sokat köszönhet Mrs. Boltonnak. Nem tudta, mennyire függ az asszonytól.<br />
Mindazonáltal mikor kettesben maradt vele, a hangja önkéntelenül valami könnyed, meghitt,<br />
hajszál híján közönséges színezetet öltött.<br />
A Connie-val való érintkezésben viszont merevebb lett. Úgy érezte, mindent, mindent neki,<br />
Connie-nak köszönhet, s ezért véghetetlen tiszteletet és belátást tanúsított iránta, míg Connie<br />
csak külsőséges tisztelettel volt őiránta. De leplezni Clifford sem tudta, hogy titokban<br />
voltaképpen idegenkedik a feleségétől. Mert az újjászületett Cliffordnak volt egy<br />
Achilles-sarka, és az asszony, egy Connie-féle asszony, a tulajdon felesége halálosan<br />
megsebezheti ezen a ponton. Clifford tehát amúgy félig megalázkodva rettegte a feleségét, és<br />
végtelenül kedves volt vele. De a hangjában, ha hozzá beszélt, feszültség bujkált, és újabban<br />
hallgatag lett a jelenlétében.<br />
Csak amikor egyedül volt Mrs. Boltonnal, akkor érezte igazán nyeregben magát, akkor a<br />
hangja is szabadon szárnyalt, és kicsi híján olyan szószátyár volt, mint az asszony. És<br />
mindennap megborotváltatta magát, és lemosatta vele az egész testét, mint egy gyerek, igen,<br />
mint egy kisgyerek, egészen úgy.
Tizedik fejezet<br />
Connie sokat volt egyedül mostanában, kevesebben látogattak Wragbybe. Clifford nem<br />
igényelte már őket. Még a cimborákat sem. Furcsa lett. Rádiózott inkább: tetemes pénzt<br />
költött a készülékre, de végül is megérte. Olykor bejött még Madrid, még Frankfurt is, ami<br />
nagy szó a nyugtalan légkörű Közép-Angliában.<br />
Órákig el tudta hallgatni a hangosan csaholó hangszórót. Connie csak ámult és bámult, elnézte<br />
az elbűvölt-üres tekintettel hallgatózó Cliffordot: mint aki eszét vesztette, úgy hallgatta, vagy<br />
tette, mintha hallgatná azt a lehetetlen holmit.<br />
Vajon tényleg hallgatta? Vagy nyugtatóként bömböltette csak, s valami máson járt az esze?<br />
Connie nem tudhatta. Fölmenekült a szobájába, vagy ki az erdőbe. Olykor szinte rettegés<br />
szállta meg, rettegett a civilizált emberfaj egyre nyilvánvalóbb esztelenségétől.<br />
Most, hogy Clifford az ipari tevékenységnek e másfajta s nem kevésbé kísérteties véglete felé<br />
sodródott, s pépes lényege köré kemény, hasznos külső héjat növesztett, mint a modern<br />
ipari-pénzügyi világnak valami különös rákja vagy homárja a gerinctelen héjasok rendjéből,<br />
Connie végképp nem tudott mit kezdeni ezzel a gépi-acélos külhéjú, belül pépes-lágy lénnyel.<br />
Szabad azonban még így sem volt, mert Clifford igényelte a közelségét. Úgy tetszett, idegesen<br />
retteg attól, hogy Connie elhagyja netán. Pépes-lágy belső része, az érzelmi, emberi-egyedi<br />
Clifford rémülettel, már-már idióta módjára kapaszkodott Connie-ba. Ott kell neki lennie<br />
Wragbyben, kell lennie egy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>nek, a feleségének. Mert másként elvész,<br />
elsüllyed, mint aki eltévedt a lápon.<br />
Connie enyhe rémületfélével nyugtázta férjének ezt a rászorultságát. Látta, hogyan beszél<br />
Clifford a frontmesterekkel, az igazgatótanács tagjaival, a fiatal tudósokkal, és elámult a férfi<br />
ravasz éleslátásán, erején, hátborzongató hatalmán ezek fölött a gyakorlati emberek fölött.<br />
Gyakorlati ember lett ő maga is, méghozzá bámulatosan agyafúrt és energikus. Connie Mrs.<br />
Bolton befolyásának tulajdonította a változást, amely a legjobbkor, élete nagy válságában<br />
köszöntött rá Cliffordra.<br />
Hanem ez az agyafúrt és gyakorlatias férfi szinte idióta volt, amikor magára maradt az<br />
érzelmeivel. Bálványozta Connie-t. Magasabb rendű lénynek látta a feleségét, és<br />
különös-gyáván, mondhatni vadember módra imádta, valóban úgy, mint egy bálványt,<br />
félelemmel, sőt gyűlölettel a bálvány, a rettegett bálvány hatalma iránt. Nem akart egyebet<br />
Connie-tól, mint hogy esküdjék, esküdjék meg, nem fogja elhagyni, nem ad túl rajta.<br />
- Clifford - mondta egy nap Connie, amikor már saját kulcsa volt a kunyhóhoz -, valóban<br />
szeretnéd, ha gyereket szülnék egyszer?<br />
A férfi titkos balsejtelemmel meresztette rá dülleteg, halvány szemét.<br />
- Nem bánnám, ha a kettőnk viszonya maradna a régiben - mondta.<br />
- Hogy értsem?<br />
- Úgy, hogy ha nem változna az egymás iránt való szeretetünk. Ha arra is kihatna, ellenzem.<br />
Hisz még az sincs kizárva, hogy magam nemzek gyereket egy nap.<br />
Connie megkövülten nézte.<br />
- Már úgy értem, hogy még visszatérhet a képességem.
Connie továbbra is csak nézte. Clifford feszengett.<br />
- Egyszóval nem akarod, hogy gyerekem legyen?<br />
- Megmondtam - vágta rá sarokba szorított ebként a férfi -, akarom, ha nem érinti az irántam<br />
való szeretetedet. Ha igen, mereven ellenzem.<br />
Connie-t elnémította a jeges iszonyat és megvetés. Ilyet tényleg csak egy idióta habarhat<br />
össze. Nem tudja már a jámbor, mit beszél.<br />
- Afelől nyugodt lehetsz, hogy az irántad való érzéseimen semmit nem fog változtatni -<br />
mondta végre némi szarkazmussal.<br />
- Na látod! Erről van szó! Ebben az esetben csöppet sem bánom. Sőt pompás lesz, ha egy<br />
gyerek szaladgál körülöttünk, és érezhetjük, hogy a jövőjét építjük. Akkor aztán csakugyan<br />
lesz miért küzdenem, s tudni fogom, hogy a te gyereked, ugye, drágám? És mintha az enyém<br />
is lenne egyúttal. Mert hiszen ezekben a dolgokban te vagy az, aki számít. Te is tudod, ugye,<br />
kedves? Én ebben zéró vagyok. Ami az életet illeti, abban te vagy a nagy Én! Érzed, ugye?<br />
Szóval, hogy ami engem illet. Már úgy értve, hogy én egy senki vagyok, végetted. Csak<br />
teérted, a te jövődért élek. Magamnak semmit nem jelentek.<br />
Connie növekvő rettenettel és ellenérzéssel hallgatta. Ama szörnyű féligazságok egyike,<br />
amelyek megmérgezik az emberi létet. Hogy mondhat férfi józanésszel ilyet egy asszonynak!<br />
De hát a férfiaknak nincs józan eszük. Ha egy szemernyi tisztesség lenne benne, rátenné-e ezt<br />
az iszonyú felelősséget az asszonya vállára, s hagyná-e magára a semmiben?<br />
És félóra sem telt belé, Connie hallhatta, milyen fűtötten, mennyire impulzívan beszél Clifford<br />
Mrs. Boltonnak, micsoda szenvedélymentes szenvedéllyel tárja föl magát, mintha félig a<br />
szeretője, félig a mostohaanyja lenne az asszony. Mrs. Bolton pedig gondosan frakkba<br />
öltöztette, mert fontos üzleti vendégek voltak a háznál.<br />
Connie sokszor valóban úgy érezte, most kellene meghalni, összetöri, érezte, ez a sok<br />
hátborzongató hazugság, ez a meghökkentően gonosz idiotizmus. Clifford újsütetű szakmai<br />
hatékonyságát tán a kelleténél is jobban tisztelte, személyes imádatának megnyilvánulásaitól<br />
ugyanakkor elfogta a rettegés. Semmi közös dolguk nem volt. Connie már hozzá sem ért soha<br />
Cliffordhoz, Clifford sem őhozzá. A kezét sem fogta meg a férfi, nem tartotta kedvesen a<br />
magáéban. És mivel testileg ilyen végletesen eltávolodtak egymástól, Clifford csak gyötörte<br />
imádatával az asszonyt. A teljes impotencia aljassága. És Connie érezte, eszét veszti vagy<br />
meghal.<br />
Ahányszor csak tehette, az erdőbe menekült. Egy délután, mikor a Jánoskútja hidegen<br />
bugyogó vizét nézve tűnődött, rábukkant a vadőr.<br />
- Megcsináltattam a kulcsot, méltóságos asszony - mondta a férfi, és tisztelgett.<br />
- Igen? Nagyon köszönöm! - riadt föl Connie.<br />
- Nincs valami nagy rend a kunyhóban, ha zokon nem veszi - folytatta Mellors. - Elrámoltam,<br />
amit lehetett.<br />
- Nem akartam vesződséget okozni - tiltakozott Connie.<br />
- Nem volt az vesződség. Egy héten belül leültetem a kotlósokat. Nem fognak félni öntől.<br />
Nekem reggel-este utánuk kell néznem, de ígérhetem, csak annyit leszek a terhére, amennyit<br />
muszáj.<br />
- Ne aggódjék, csöppet sincs a terhemre. Inkább tájékára sem megyek a kunyhónak, ha útban<br />
leszek.
A férfi ráfüggesztette éber-kék tekintetét. Nyájas volt, noha távolságtartó, de legalább épeszű,<br />
embernyi ember, még ha soványnak, betegnek látszott is. Köhögés kínozta.<br />
- De hisz maga köhög - jegyezte meg az asszony.<br />
- Semmiség... megfáztam! A tüdőgyulladásomból maradt vissza. Semmi az egész.<br />
Tartotta a távolságot, látszott, nem is szándékozik közeledni.<br />
Connie ettől kezdve gyakran járt ki a kunyhóhoz, reggel vagy délutánonként, de a férfi soha<br />
nem volt ott. Kétségtelen: szándékkal kerülte a találkozást, őrizte a magányát.<br />
Mellors valóban kitakarított; a kandalló mellé állította a kis asztalt és a széket, kis halom<br />
gyújtóst és aprófát készített oda, a szerszámot, csapdát elrakta, amennyire lehetett; egyszóval<br />
félrehúzódott. Odakinn a tisztáson ágakból, szalmából alacsony fedelet emelt a madaraknak, s<br />
alája állította az öt ketrecet. Egy nap aztán Connie két barna fácántyúkot talált a fedél alatt,<br />
lázban kotlottak tojásaikon, felfuvalkodva, büszkén, önnön nőstényvérük melegében hevülve.<br />
Connie szíve belesajdult. Ő maga, lám, milyen elveszett, haszontalan, jószerint nőnek sem<br />
mondható, rettegések fészke mindössze.<br />
Következő alkalommal lakója volt már mind az öt ketrecnek, három barna, egy szürke, egy<br />
fekete kotlós. És mind egyazon nőstényi késztetés merengő-lágy otthonosságával ülték meg<br />
tojásaikat, egyazon nősténytermészet borzolta tollaikat. Csillogó szemmel figyelték az eléjük<br />
kuporodó Connie-t, és kurta-éles kodácsolással adtak hangot riadalmuknak, de mégis<br />
nősténymérgüknek a leginkább, amiért valaki a közelükbe merészkedett.<br />
Connie a kunyhóban kukoricát talált egy ládában. Kézből kínálta a tojókat: nem fogadták el.<br />
Sőt az egyik vadul odakoppintott a kezére, és Connie megijedt. Mégis, adni akart valamit a<br />
kotló anyáknak, akik, lám, nem esznek, nem isznak semmit. Vizet hozott hát egy kis<br />
bádogban, s megörült, mikor az egyik kotlós ivott egy kortyot.<br />
Ettől kezdve mindennap kijárt a fácánokhoz, széles e világon ők tudták csak megmelengetni a<br />
szívét. Clifford tiltakozása jeges dühöt ébresztett benne. De ugyanígy reagált Mrs. Bolton<br />
hangjára meg a vendégeskedő üzletemberekére. S ha néha levelet kapott Michaelistől, az is<br />
csak tovább hűtötte. Biztosra vette, meghal, ha sokáig tart még ez az állapot.<br />
Tavasz volt mégis: az erdőben kinyílt a csillagvirág, a mogyoróbokrokon zöld zápor gyanánt<br />
nyiladoztak a levélrügyek. Iszonyú, hogy tavasz van, s mégis olyan szívtelen-hideg minden,<br />
minden! Csak a tojásaikon ülő, szépségesen borzolt tollú kotlósok, a fölhevült asszonytestűek,<br />
csak ők melegek. Connie úgy érezte, örökké ájulás kerülgeti.<br />
És aztán egy nap, egy ragyogó, verőfényes délután, mikor a mogyoróbokrok alatt seregestül<br />
virított a kankalin, s az ösvényt ibolyák pettyezték, Connie, a ketrecek elé érve, egy aprócska,<br />
hetyke csibét látott botladozni a ketrec előtt. A kotlós rémült kotyogással hívta vissza kicsinyét.<br />
Szürkésbarna, sötét pettyes kis jószág, a legelevenebb kis élet-izink a földkerekségen!<br />
Connie szinte önkívületben kucorodott melléje. Élet, élet! Tiszta, tüzes, vakmerő új élet! Új<br />
élet! Milyen kicsiny, milyen vakmerő! Még amikor nekiiramodott, s engedelmeskedve anyja<br />
vad vészjelzéseinek, visszament a ketrecbe, s eltűnt az anyaállat tollai alatt, akkor sem volt<br />
megijedve, játékra vette inkább, játszotta az élet játékát. A parányi, keskeny fejecske kibukkant<br />
egy pillanatra a kotlós aranybarna tollai alól, és rácsudálkozott a világegyetemre.<br />
Connie el volt bűvölve. És ugyanakkor soha még ilyen élesen nem fájlalta, ilyen<br />
elviselhetetlennek nem érezte a saját asszonyi elesettségét.
Egyetlen vágya volt már csak: az erdei tisztás. Fájdalmas álom minden egyéb. De olykor egész<br />
nap ki se mozdulhatott Wragbyből, ott fogták háziasszonyi kötelességei. És olyankor mintha<br />
maga is kiüresedett, sőt szinte meghülyült volna.<br />
Egy este, tea után, fittyet hányva a vendégeknek, megszökött. Késő volt, úgy menekült a<br />
parkon át, mint aki fél, hogy visszahívják. Rózsásan nyugodott le a nap, mikor az erdő szélére<br />
ért, de Connie csak gázolt tovább a virágok között. Az ég, tudta, sokáig világos marad még.<br />
Kipirulva, félig öntudatlanul ért a tisztásra. Ott volt a vadőr, ingujjra vetkőzve, a ketreceket<br />
zárta a kis lakók éjszakai biztonsága végett. De három kiscsibe még ott totyogott csöpp lábain<br />
a szalmatető alatt, eleven, sárgásbarna kis lurkók, nem hallgatva anyjuk aggodalmas hívogatására.<br />
- El kellett jönnöm, látni akartam a csirkéket - lihegte Connie, félénken tekintve a vadőrre,<br />
mégis mintha nem is látná. - Több is van?<br />
- Harminchat ez idáig! Nem is rossz!<br />
Látszott, ő is örömét leli a kikelő kis életekben.<br />
Connie leguggolt a legutolsó ketrec elé. A három csibe beszaladt. De hetyke fejecskéjük<br />
kibukkant a sárga tollak közül, majd visszabújtak, s aztán csak egy gyöngyös kis madárfej<br />
kémlelt kifelé az óriási anyatest alól.<br />
- Úgy szeretném megfogni őket! - dugta át ujjait Connie a ketrec rácsán. A kotlós azonban<br />
odavágott a csőrével, és Connie riadtan hőkölt hátra.<br />
- Nézd csak, hogy vagdalkozik! Utál engem. Pedig nem bántanám őket - mondta csodálkozva.<br />
A férfi, mögötte állva, elnevette magát, aztán ő is leguggolt, szétvetett térddel, s higgadt<br />
önbizalommal nyúlt be a ketrecbe. Az öreg kotlós odakapott, de már nem olyan hevesen. És a<br />
férfi lassan, gyöngéden, biztos ujjakkal tapogatta ki és húzta elő az anyamadár tollai alól az<br />
egyik halkan csipogó fiókát.<br />
- Tessék! - tartotta nyitott tenyérrel Connie elé. Connie átvette a barna kis jószágot, és íme, ott<br />
állt, képtelenül vékonyka lábain, egy atomnyi, reszketve egyensúlyozó élet, súlytalanul szinte,<br />
az asszony tenyerén. Csinoska, tiszta metszésű fejét azonban magasba tartotta, bátran körülnézett,<br />
és egy kis “piip” hangra nyitotta a csőrét. - Milyen bűbájos! Milyen kis szemtelen! -<br />
mondta lágyan Connie.<br />
A mellette guggoló vadőr is érdeklődve nézte a bátor kis madárpalántát. És akkor meglátta,<br />
egy csepp könny hullik az asszony csuklójára.<br />
A férfi azonnal fölállt, s hátrébb húzódva, egy másik ketrechez ment. Ágyékán átvillámlott a<br />
jól ismert láng, a rég feledett, amelyről azt hitte, végképp elnyugodott már. Küszködve<br />
fordított hátat az asszonynak. De a láng nem csitult, alább szökkenve, a térdében keringett.<br />
Visszafordult, hogy megnézze Connie-t. Az asszony térden állva, vakon, lassan nyújtotta előre<br />
két kezét, hogy a fióka anyjához futhasson. Néma elesettséget kiáltott a lénye. A férfi<br />
zsigereiben részvevő szánakozás sajdult.<br />
Meg sem fontolva, mit tesz, odament, és melléje guggolt megint; elvette a csibét, mert Connie<br />
félt a kotlóstól, s visszadugta a ketrecbe.<br />
Aggodalommal tekintett az asszonyra. Connie elfordított fejjel, vakon ontotta könnyeit,<br />
elveszett nemzedékét siratta. A férfi szíve lángot fogott, ujjait az asszony térdére tette.<br />
- Ne sírjon - mondta gyöngéden.
Connie azonban arcára szorította két kezét, és azt érezte, megszakad a szíve, és minden<br />
mindegy már.<br />
A vadőr a vállára tette a kezét, és lágyan, gyöngéden végigsimított a háta ívén; vaktában,<br />
kedveskedve simogató keze a kuporgó asszony csípőjéig vándorolt, és igen-igen lágyan,<br />
becézgetve ölelte-simogatta a drága hajlatot.<br />
Connie elővette meggyűrt zsebkendőjét, és vakon szárogatta az arcát.<br />
- Nem jön be a kunyhóba? - kérdezte higgadt, semleges hangon a férfi.<br />
Gyöngéden megfogva a felső karját, talpra segítette Connie-t, és lassú léptekkel a kunyhó felé<br />
vezette; el sem engedte, amíg be nem értek. Akkor félretolta az asztalt meg a széket, a<br />
szerszámszekrényből elővett egy barna katonai pokrócot, és lassan a földre terítette. Connie<br />
nem mozdult, a férfi arcát nézte.<br />
Sápadt volt ez az arc, és kifejezéstelen, olyan emberé, aki megadja magát sorsának.<br />
- Pihenjen le - mondta lágyan, és becsukta az ajtót. Sötét lett, egészen sötét.<br />
Connie engedelmesen a takaróra feküdt. És akkor megérezte testén az arcát kereső, gyöngéden<br />
kutató, vágyteli ujjakat. Lágyan, igen lágyan, nyugtató nyugalommal, biztonságot adóan<br />
simogatta a férfikéz, és Connie végül egy csók könnyű érintését érezte az arcán.<br />
Mozdulatlanul feküdt, akárha álomban. Megreszketett, mikor a kéz gyöngéden, ügyetlenül a<br />
ruháján kezdett matatni. Ám a kéz tudta, mit akar, hogyan vetkőztesse. Lassan, nagy gonddal<br />
húzta le Connie testéről a vékony selymet, s emelte át a lábán. Aztán kimondhatatlan, reszketeg<br />
élvezettel érintette meg a puha, meleg asszonytestet, s lehelt egy futó csókot a köldökére.<br />
És azzal máris magához vonta, és behatolt a szendergő, meleg asszonytest földöntúli<br />
békességébe. A tiszta béke pillanata volt ez a férfinak, a bebocsáttatás pillanata.<br />
Connie mozdulatlanul feküdt, mintha csak álmodnék, örökké mintha álmodnék. A férfié, csak<br />
az övé volt a tevékenység, az orgazmus; Connie nem volt képes többre vágyni. Még a férfi<br />
szorosan ölelő karját, erőteljes mozgását, még testébe szökő magját is csak álomként élte meg,<br />
álomként, amelyből csak akkor kezdett ocsúdni, mikor a férfi bevégezte, és pihegve elnyugodott<br />
a mellén.<br />
Akkor ködlött csak fel benne a kérdés, miért? Miért kellett ennek megtörténnie? Miért rebbent<br />
el lelkéről egy sötét felhő, s miért tölti el ez a békesség? Hát igaz volt? Valóban megtörtént?<br />
Elkínzott, modern asszonyagya még most sem hagyta nyugodni. Igaz volt? Tudta a választ: ha<br />
odaadja magát a férfinak, igaz. De ha visszafogja, ha őrzi magát, semmi az egész. Öregnek,<br />
millióévesnek érezte magát. S érezte azt is, immár nem bírja tovább önmaga terhét. Végképpen<br />
megérett a birtokba vételre. Hogy birtokba vegyék végre.<br />
A férfi rejtélyes-hallgatagon feküdt. Vajon mit érez? Mire gondol? Connie nem tudhatta.<br />
Idegen ez az ember, nem ismeri. Várni kell, meg nem merné szegni ezt a rejtelmes csöndet. A<br />
férfi karja a derekán, teste a testén, nedves teste oly közel az övéhez. És teljességgel idegen.<br />
Mégis, milyen békességes így. Békés még a csöndje is.<br />
Connie idáig jutott gondolataiban, mikor a férfi végre elhúzódott tőle. Akár egy cserbenhagyás,<br />
gondolta Connie. A férfi a sötétben ráhúzta Connie térdére a szoknyát, aztán csak állt<br />
egy-két percig, nyilván a saját ruháját igazgatta. Végül csöndesen ajtót nyitott, és kiment.<br />
Fényes, keskeny holdsarló ragyogott a tölgyek fölötti alkonyégen. Connie fölállt, és gyorsan<br />
rendbe tette magát. Aztán ő is az ajtóhoz ment.
Az erdő alja árnyékba, szinte teljes sötétségbe burkolózott. Az ég még kristály odafönn, de<br />
fényt már alig vetett. A férfi odalépett hozzá a homályban, ráemelt arca sápadt folt.<br />
- Hát menjünk? - kérdezte.<br />
- Hová?<br />
- Elkísérem a kapuig - mondta a férfi.<br />
Lám, a maga módján intézi dolgait. Bezárta a kunyhót, és Connie után sietett.<br />
- Ugye, nem bánja? - kérdezte Connie-t, mikor melléje ért.<br />
- Nem, nem! Hát maga?<br />
- Nem én! Azt nem - felelt a férfi, és kisvártatva hozzátette: - Hanem a többit.<br />
- A többit?<br />
- Sir Cliffordot. Az embereket. A bonyodalmakat.<br />
- Miféle bonyodalmakat? - kérdezte csalódottan Connie.<br />
- Bonyodalom, az lesz. Magának is, nekem is. Mindig van - jelentette ki Mellors, s némán<br />
lépkedett a sötétségben.<br />
- No és bánja? - kérdezte újra Connie.<br />
- Bizonyos értelemben igen! - nézett föl az égre a férfi. - Azt hittem, leszámoltam én már<br />
ezzel. És lám, újra kezdődik.<br />
- Micsoda?<br />
- Az élet.<br />
- Az élet! - visszhangozta különös izgalommal az asszony.<br />
- Igen, az. Nem lehet tisztának maradni. S ha annak marad mégis az ember, alig jobb a<br />
halálnál. Ha föl kellett töretnem, hát megtörtént.<br />
Connie nem éppen így látta, mindazonáltal...<br />
- Hisz ez a szerelem - mondta vidáman.<br />
- Mindegy, minek hívjuk.<br />
Csöndben mentek át az alkonyi erdőn, míg a kapu közelébe nem értek.<br />
- De azért engem nem utált meg, ugye? - kérdezte sóváran Connie.<br />
- Ugyan, ugyan - felelt a férfi, és azzal erősen, az iménti egybeforrósító szenvedéllyel ölelte<br />
magához az asszonyt. - Ugyan, nekem aztán jó volt, nagyon jó. Hát magának?<br />
- Nekem is - mondta Connie, nem egészen híven az igazsághoz, mert olyan sokat azért nem<br />
érzett.<br />
A férfi megcsókolta gyöngéden, lágyan, melegen.<br />
- Csak ne élne annyi sok ember a világon - mondta panaszosan.<br />
Connie elnevette magát. A park kapujához értek. A férfi kaput nyitott.<br />
- Nem jövök tovább - mondta.<br />
- Ne is - nyújtotta a kezét Connie, mintha csak kézfogásra. A férfi azonban két kézzel fogadta<br />
el a feléje nyújtott kezet.
- Jöjjek-e máskor is? - kérdezte sóváran az asszony.<br />
- Igen! Igen!<br />
Connie sarkon fordult, és megindult a parkon át.<br />
A férfi csak állt, és nézte, mint vesznek sötétbe az asszony körvonalai. Csöppnyi keserűséggel<br />
figyelte a távolodót. Magányos akart volna lenni, és íme, visszahozták. Annak az embernek a<br />
keserű magányával fizetett, aki végtére csak maga akart maradni.<br />
Megfordult, és elindult az erdő sötétjében. Nyugalom volt, lement a hold. De körülfogták az<br />
éjszaka neszei, a Stacks Gate-i gépzaj, a főútvonal moraja. Lassú léptekkel ment föl a letarolt<br />
dombra. A dombtetőről végigtekintett a vidéken, látta a Stacks Gate-i fényes lámpasort, a<br />
tevershalli bánya kisebb fényeit, Tevershall község sárgás lámpáit, fényeket mindenütt, itt is,<br />
ott is, szerte a sötét vidéken; látta a távoli kohók rózsás visszfényeit: felhőtlen éjszaka volt, a<br />
kohókból ömlő, fehéren izzó fém rózsás fényeket vetett az égre. És a Stacks Gate-i villanylámpák<br />
kemény, erőszakos fénye! Valami meg nem határozható gonoszság ég bennük. Az<br />
iparos Közép-Anglia nyughatatlan, zaklatott álmú éjszakája! Hallotta a Stacks Gate-i aknacsörlő<br />
zaját: a hétórási sihta bányászait bocsátották alá. A bánya három műszakban dolgozott.<br />
Mellors alámerült a sötétségbe, az erdő magányába. Az erdő magánya azonban, tudta,<br />
illuzórikus; megtöri a gépek zaja, megcsúfolják, noha láthatatlanul, az éles fényű lámpák.<br />
Nem élhet itt az ember magában, visszahúzódva. Remetéknek nincs helyük többé a világon.<br />
És most, hogy magáévá tette az asszonyt, újabb fájdalmak és bajok tengerébe vetette magát.<br />
Tapasztalásból tudta, így van ez.<br />
Nem az asszony hibája, nem a szerelemé, nem is a nemiségé. A hiba odakint van, azokban a<br />
gonosz villanyfényekben, a gépek ördögi csühögésében. Odakint, a mechanikus kapzsiak, a<br />
kapzsi mechanizmus, a mechanizált kapzsiság világában, ott munkál a fényeket szikrázó,<br />
olvadt fémet árasztó, forgalmat bömböltető gonosz szörny, s elpusztít mindent, ami nem<br />
alkalmazkodik. Hamarosan elpusztítja az erdőt is, nem nyílik többé a csillagvirág. A<br />
hengergő, robogó vas maga alá gyűr minden sebezhetőt.<br />
Véghetetlen gyöngédséggel gondolt az asszonyra. Szegény, elesett teremtés, mennyivel<br />
finomabb, mint maga is gondolná; túlságosan finom ahhoz a nyers környezethez, mely az<br />
osztályrésze. Szegényke, ő is olyan sebezhető, akár a vadjácint, nem abból a nyers<br />
gumiból-platinából mintázták, mint a mai lányokat. És el fognak bánni vele! Biztos, mint a<br />
halál, hogy elbánnak vele, elbánnak ezek minden, természettől gyöngéd élettel. Gyöngédség!<br />
Gyöngédség, igen, az bujkál benne, a vadon növő jácintok gyöngédsége, éppen az, amit<br />
elvesztettek ezek a mai celluloid asszonyok. De én a szívem védelmébe fogadhatom egy kis<br />
ideig, gondolta. Egy kis ideig, igen, amíg ez az érzéketlen vasvilág, a mechanizált<br />
kapzsiságnak ez a Mammonja el nem bánik mind a kettőnkkel.<br />
Hazament puskájával meg a kutyával a sötét vadőrházba, lámpát gyújtott, tüzet élesztett,<br />
megette kenyérből, sajtból, újhagymából, sörből álló vacsoráját. Egyedül volt, élvezte a<br />
csöndet. A szobája tiszta volt és rendes, ha rideg is. Ám a tűz lobogott, a tűzhely fehérlett, a<br />
fehér viaszosvászonnal takart asztal fölött sugárzott a petróleumlámpa. Elővett egy Indiáról<br />
szóló könyvet, de nem akaródzott olvasnia. A tűz mellé ült hát ingujjban, rá sem gyújtott, csak<br />
a sörös kupát helyezte keze ügyébe. És Connie felől gondolkozott.<br />
Az igazat megvallva, sajnálta a történteket, talán inkább az asszony miatt. Rossz előérzetei<br />
voltak. No nem a bűntudattól; ebben a tekintetben nem volt lelkifurdalása. Tudta, a lelkifurdalás<br />
valójában nem más, mint a társadalomtól vagy az önmagunktól való félelem. Mellors
magától nem félt. A társadalomtól azonban, melyet ösztönösen rosszakaratú, eszeveszett<br />
bestiának tartott, annál inkább.<br />
Az az asszony! Ha itt lehetne vele, és senki más nem lenne a világon! Újra fölhorgadt a vágya,<br />
pénisze, mint egy eleven madár, megmozdult. Ám a vállát félelem ülte meg; félt kitárni<br />
önmagát és az asszonyt annak a villanyfényt villogtató, odakinti Valaminek. Az, szegény, az a<br />
fiatal jószág csak egy fiatal asszonyi lény, de olyan, akibe, íme, behatolt, és akit újra<br />
megkívánt.<br />
Nyújtózott egyet, a vágytól különös módon ásítás tört rá: négy éven át élt egyedül,<br />
embertől-asszonytól távol. Fölállt, fogta a kabátját meg a puskát, lecsavarta a lámpát, s<br />
kutyájával kiment a csillagos éjszakába. Vágyától űzetve, s rettegve az odakinti rosszakaratú<br />
Valamit, lassan, eltűnődve körbejárta az erdőt. Szerette a sötétséget, valósággal beléje<br />
burkolózott. Illett duzzadó vágyához a sötétség; végtére ez volt minden kincse; a pénisz<br />
nyughatatlan mozgolódása, az ágyékában lobogó tűz! Ó, ha csak lennének mások, férfiak,<br />
akikkel együtt harcolhatna az ellen a szikrát hányó elektromos Valami ellen, védelmében az<br />
élet gyöngédségének, az asszonyi gyöngédségnek, a vágy természet adta gazdagságának! Ha<br />
lenne, akivel vállvetve harcolhat! De a férfiak mind odakint vannak, és a Valamit dicsőítik,<br />
győzedelmeskedve vagy megtöretve a mechanizált kapzsiság, a kapzsi mechanizmus<br />
zúzómalmában.<br />
Connie ezenközben sietősen, úgyszólván gondolattalanul vágott át a parkon. Nem voltak<br />
utógondolatai, remélte, hazaér vacsorára.<br />
Az ajtót azonban, mérgére, zárva találta, kénytelen volt csöngetni. Mrs. Bolton nyitott ajtót.<br />
- Lám, hát csak megjött, méltóságos asszony! Már aggódtam, hogy eltévedt, vagy mi! -<br />
mondta némiképp hamiskásan. - Sir Clifford nem kereste még; Mr. Linley van nála, tárgyalnak.<br />
Most már ittragad vacsorára is, úgy néz ki, nem igaz, méltóságos asszony?<br />
- De. Úgy néz ki.<br />
- Nem tudom, ne tálaljak-e egy negyedórával később? Hogy nyugodtan átöltözhessen.<br />
- Az jó lenne, igen.<br />
Mr. Linley, a bánya vezérigazgatója észak-angliai, idősebb ember volt; energiában nem kelhetett<br />
volna versenyre Clifforddal, nem volt elég kemény ezekhez a háború utáni állapotokhoz,<br />
az ímmel-ámmal dolgozó, háború utáni bányászokhoz. Connie azonban kedvelte Mr. Linleyt,<br />
de annak őszintén örült, hogy ma este nem kell Mrs. Linley hízelgését tűrnie.<br />
Linley valóban ott maradt vacsorára, és Connie az a fajta háziasszony volt, akit szeretnek a<br />
férfiak: szerény, mégis figyelmes, élénk; nagy kék szeme és vonzó nyugalma sikerrel leplezte,<br />
mit gondol igazából. Connie oly sokszor játszotta ezt a szerepet, hogy valósággal második<br />
természetévé vált - de szigorúan csak másodikká. Különös, mégis mennyire eltűnt minden<br />
egyéb a tudatából, mikor szerepét játszotta.<br />
Türelmesen kivárta, míg fölmehet a szobájába, és átadhatja magát gondolatainak. Mindig várt,<br />
ez volt az ő nagy erőssége.<br />
A szobájába érve azonban még mindig gyengének, zavarodottnak érezte magát. Nem tudta,<br />
mit gondoljon. Milyen ember is ez a férfi? Kedveli őt, Connie-t egyáltalán? Nem túlságosan,<br />
úgy látszik. Milyen kedves volt mégis. Valami meleg, egyszerű kedvesség van a lényében,<br />
furcsa és váratlanul feltörő, s ez a kedvesség kicsi híján megnyitotta Connie méhét.<br />
Ugyanakkor úgy érezte, akárki más nővel is ilyen kedves lett volna ez az ember. De még így is<br />
milyen megnyugtató, milyen vigasztaló élmény volt. És szenvedélyes ember ez a férfi, teljes
ember, szenvedélyes. Csak talán nem eléggé egyedi, nyilván ilyen volt élete többi nőivel is.<br />
Nem volt igazán személyes az élmény, ő, Connie csak egy nőstényt jelentett neki, nem többet.<br />
Azért talán mégsem ilyen sötét a helyzet. Végtére igen kedves volt a benne lakozó nőstényhez,<br />
kedvesebb, mint bárki ez idáig. A személyéhez nagyon is kedvesek a férfiak, de annál<br />
kegyetlenebbek nőstény mivoltához, megvetik, vagy éppen figyelemre se méltatják. Rém,<br />
hogy milyen figyelmesek a férfiak Constance Reiddel vagy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>vel, de a méhe<br />
iránt korántsem azok. Ez a vadőr bezzeg észre se vette Constance-ot vagy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>t, de<br />
a csípőjét, de a mellét milyen gyöngéden illette!<br />
Másnap is kiment az erdőbe. Szürke, borongós délután volt, az erdei szélfű sötétzölden<br />
terjengett a mogyoróbokrok alatt, a fák néma igyekezettel bontogatták rügyeiket. Connie<br />
aznap szinte a tulajdon testében érezte a masszív törzsekben fölfelé törekvő nedveket, föl, föl,<br />
egészen a rügyek csúcsáig, hogy ott apró, tüzes vérbronz tölgylevélkékben bomoljanak szét.<br />
Fölfelé törekvő, az égboltot is elárasztó szökőár.<br />
Connie kiért a tisztásra; a férfi nem volt ott. Nem is számított rá igazán, hogy ott találja. A<br />
fácáncsibék szabadon kóricáltak, megannyi könnyű kis rovar; az anyák aggodalmasan<br />
kodácsoltak rájuk a ketrecből. Connie leült, nézte őket, várt. Nem tett egyebet, várt. Alig is<br />
látta a csibéket. Várt.<br />
Álomszerű lassúsággal telt az idő, és a férfi nem jött. Connie nem is hitte igazán, hogy eljön,<br />
délután, tudta, nem jár erre. Haza kell menni teára. Nem könnyen szánta el magát az indulásra.<br />
Hazafelé mentében szemerkélni kezdett az eső.<br />
- Megint esik? - kérdezte Clifford, a kalapját rázogató Connie-ra nézve.<br />
- Szemerkél csak.<br />
Némán töltötte ki a teát, makacsul magába zárkózott. Látnia kell a vadőrt még ma, tudnia kell,<br />
igaz-e, ami történt. Igaz volt-e vajon?<br />
- Mit szólnál egy kis felolvasáshoz? - kérdezte Clifford.<br />
Connie ránézett. Megérzett volna valamit?<br />
- Furcsán érzem magam... a tavasz teszi. Gondoltam, pihennék inkább egyet.<br />
- Ahogy tetszik. De nem érzed rosszul magad, ugye?<br />
- Nem, nem. Fáradt vagyok csak inkább. Tavaszi fáradtság. Játszol valamit Mrs. Boltonnal?<br />
- Nem. Rádiózni fogok.<br />
Connie megérezte a férje hangjából kicsengő elégedettséget. Fölment a hálószobájába.<br />
Kisvártatva meghallotta a rádiót: hülyén behízelgő, bársonyos hang reklámokat olvasott be,<br />
affektáltan utánozva a régi utcai árusok hanghordozását. Connie magára kapta régi, ibolyaszín<br />
esőkabátját, és kiosont a mellékajtón.<br />
Az esőpermet fátyolként borult a világra, titokzatosan, susogva, langyosan. Connie<br />
kimelegedett, míg keresztülsietett a parkon, ki is gombolta az esőkabátját.<br />
Csöndes volt az erdő, csöndes és titokzatos az esti halk esőben, eltelve a félig nyílt rügyek,<br />
bimbózó virágok titkával. Csupaszon, sötéten csillogtak a fák a félhomályban, a föld zöldje<br />
mintha a tulajdon élénk színét zümmögné.
A tisztás most is elhagyatott volt. A fiókák szinte mindnyájan anyjuk alatt voltak, már csak<br />
egy-két kalandos kis teremtés tévelygett a nedvességtől óvó szalmatető alatt. És ők sem<br />
valami sok meggyőződéssel.<br />
Hát így. A férfi nem volt még itt. Szándékkal marad távol. Vagy tán történt valami. Legjobb<br />
lenne elmenni a házához, és megnézni.<br />
De Connie várakozásra született. Elővette kulcsát, és kinyitotta a kunyhót. Rend volt, a<br />
kukorica a ládában, a pokrócok a polcon, összehajtogatva, a sarokban friss köteg szalma. A<br />
viharlámpa egy szögön. Az asztal és a szék a régi helyén.<br />
Connie az ajtóhoz húzta a széket, és leült. Milyen csöndes minden! A vékony szálú eső<br />
lágyan, fátyolosan lengedezett, de a szél semmi neszt nem ütött. Teljes csönd. A fák, megannyi<br />
hatalmas lény, némán, elevenen tornyosultak a szürkületben. Mennyire eleven minden!<br />
Alászállóban volt az éjszaka, Connie-nak mennie kellett. Lám, kerüli a férfi.<br />
Ám egyszer csak ott termett a tisztáson, nedvesen fénylő, fekete vízhatlan zekéje akár egy<br />
sofőré. Gyors pillantást vetett a kunyhóra, ujjával tisztelgésfélét billentett, majd irányt<br />
változtatva a ketrecekhez ment. Ott aztán némán leguggolt, gondosan szemügyre vett mindent,<br />
s gondosan bezárta éjszakára a kotlósokat és a csibéket.<br />
Végül lassan megindult Connie felé. Connie némán ült a székén. A férfi megállt előtte a<br />
verandán.<br />
- Hát elgyött - mondta vontatottan lejtő tájszólásban.<br />
- Igen - nézett rá Connie. - Késett!<br />
- Ühüm - nézett el az erdő felé a vadőr.<br />
Connie lassan fölállt, félrehúzta a széket.<br />
- Be akart jönni? - kérdezte.<br />
A férfi ravaszkás tekintettel nézett le rá.<br />
- Mit fognak szólni az emberek, hogy maga idegyön minden este?<br />
- Miért? - nézett föl tanácstalanul Connie. - Megmondtam, hogy jövök. Senki nem tudja.<br />
- Nohát, egyhamar megtudják. És akkor osztán mi lesz?<br />
Connie nem tudott felelni.<br />
- Ugyan miért tudnák meg? - kérdezte végül.<br />
- Mindég megtudják.<br />
Connie ajka megreszketett.<br />
- Hát, nem tehetek róla - lehelte.<br />
- Dehonnem - mondta a férfi. - Nem tudják meg, ha nem gyön el... ha úgy dönt, hogy nem -<br />
tette hozzá halkabban.<br />
- Nem akarok úgy dönteni - suttogta az asszony.<br />
A férfi az erdőt nézte, nem szólt.<br />
- És ha kitanálják az emberek? - kérdezte végül. - Gondolja csak el. Gondolja el, milyen<br />
megalázó lesz, hogy hát a férje szolgájával...
Connie föltekintett a férfi elfordított arcára.<br />
- Egyszóval... nem akarja, hogy jöjjek?<br />
- Gondolkozzon! Mi lesz, ha kitanálják az emberek... Sir Clifford például... ha mindenki<br />
fecsegni kezd...<br />
- Akkor akár el is mehetek.<br />
- De hova?<br />
- Akárhová! Van saját pénzem. Anyám húszezer fontot hagyott rám letétben; ahhoz a pénzhez<br />
Clifford nem nyúlhat. Elmehetek.<br />
- De ha, teszem azt, nem akar menni?<br />
- Éppen ez az! Nem érdekel, mi történik velem.<br />
- Nocsak, gondolja meg. Persze hogy érdekli! Kell hogy érdekelje. Gondolja meg, méltóságod<br />
meg egy vadőr! Persze hogy érdekli, olyan nincs, hogy ne érdekelje.<br />
- De ha mondom! Mit érdekel a méltóságom! Gyűlölöm. Úgy érzem, gúnyolódnak, mikor a<br />
képembe mondják, hogy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. És úgy is van. Úgy, ha mondom! Még maga is<br />
gúnyból mondja nekem.<br />
- Én-e!<br />
Most először nézett rá a férfi, egyenesen a szemébe.<br />
- Én nem gúnyolódom önnel - mondta.<br />
Connie látta, elsötétül az arcába néző szempár, kitágulnak a pupillái.<br />
- Nem törődik a kockázattal? - kérdezte rekedten a vadőr. - Rosszul teszi. Törődjék, amíg nem<br />
késő!<br />
Különös, esdeklő fenyegetés volt a hangjában.<br />
- De mikor nincs mit veszítsek - jelentette ki bosszúsan Connie. - Ha tudná, miről beszélek,<br />
maga is látná, csak örülhetek, ha elveszítem. Hanem inkább magáért aggódik, nem?<br />
- Hát igen - mondta kurtán a férfi. - Én bizony félek. Félek. Mindenféle dolgoktól.<br />
- Mitől, mégis?<br />
A férfi hátrafelé, a külvilág felé biccentett.<br />
- Tőlük! Mindenkitől. Mindentől.<br />
És azzal lehajolt, és váratlanul megcsókolta az asszony boldogtalan arcát.<br />
- Á, nem is bánom - mondta. - Nem bánom, és kész. Fütyülök az emberekre. De ha maga<br />
megbánja, bármikor is!...<br />
- Ne utasítson el - esdekelt Connie.<br />
A férfi Connie arcára tette az ujját, és újra megcsókolta.<br />
- Akkor hát hadd menjek be - mondta gyöngéden. - És vegye le az esőkabátját.<br />
Szögre akasztotta a puskáját, levette a nedves bőrzekét, és a takarókért nyúlt.<br />
- Hoztam még egy takarót - mondta -, az egyiket magára teríthetem.<br />
- Nem maradhatok soká - mondta Connie. - Fél nyolckor vacsora.
A férfi gyorsan rá, majd a karórájára nézett.<br />
- Jó.<br />
Becsukta az ajtót, és kicsiny lángot gyújtott a gerendán függő viharlámpában.<br />
- Egyszer azért ráérősebbek leszünk - mondta.<br />
Gondosan leterítette a takarókat, egyet párnának hajtogatott az asszony feje alá. Aztán leült a<br />
székre, s magához húzva Connie-t, fél karral szorosan átölelte, szabad kezével a testét kereste.<br />
Connie hallotta a férfi elakadó lélegzetét, mikor rátalált; meztelen volt a vékony alsószoknya<br />
alatt.<br />
- Ó, micsoda öröm hozzád érni! - mondta a férfi, az asszony derekának, csípőjének sima,<br />
meleg bőrét becézve. Lehajolt, és arcát újra és újra Connie hasába, combjába fúrta. És Connie<br />
újfent elcsodálkozott, micsoda elragadtatást vált ki a férfiból. Nem értette, mi szépet talál<br />
benne, mi az a szinte eksztatikus szépség, ami eleven, titokzatos testének érintésére ébred.<br />
Mert erre csak a szenvedély fogékony. Amíg a szenvedély alszik, vagy nincsen jelen, felfoghatatlan,<br />
sőt megvetendő is egy kissé a szépségnek ez a fenséges lüktetése - az érintésnek ez<br />
az eleven, meleg, a látásnál oly sokkal mélyebb szépsége. Connie érezte a férfi arcát a<br />
combján, a hasán, a tomporán, a bajusz meg a sűrű, selymes haj érintését, és megreszketett a<br />
térde. Odabenn, mélyen önmagában újfajta izgalom, új meztelenség volt ébredőben. Connie<br />
félt; kívánta szinte, hogy ne így öleljék. Mintha körülzárná a férfi. De csak várt, várt.<br />
És amikor beléhatoltak - a férfinak a megkönnyebbülés, a beteljesedés tiszta békéje volt ez -,<br />
Connie csak várt tovább. Kívülrekedtnek érezte magát egy kissé; tudta, részben a maga<br />
hibájából. Valami módon ő akarta ezt a kívül maradást. És most már talán erre van kárhoztatva.<br />
Mozdulatlanul feküdt, érezte a férfi mélyre hatoló, célra törő mozgását, magja áradásának<br />
hirtelen borzongását s a lassan elcsituló utórezgéseket. Ahogy föl-le mozog a tompora,<br />
gondolta, az bizony nevetséges egy kissé. Így asszony szemmel, az aktus részeseként, nagyon<br />
is nevetséges ez a hánykolódó tompor. Nevetséges, igen, ebben a pózban, ebben a<br />
tevékenységben a férfi!<br />
De nem mozdult, nem húzódott el. Mikor a férfi bevégezte, Connie nem vette át az irányítást,<br />
nem törekedett a maga kielégülésére, mint Michaelisszel tette volt; csak feküdt, szemét<br />
elfutották lassan a könnyek, és az arcára csordultak.<br />
A férfi sem mozdult, de szorosan ölelte az asszonyt, s szegény, meztelen lábát a tulajdon<br />
lábával takarta, melengette. Szorosan, biztos meleget árasztva takarta a testével.<br />
- Nem fázik? - kérdezte gyöngéden, halkan, mintha valóban közel lennének egymáshoz. Pedig<br />
Connie távol volt, kívül rekedt.<br />
- Nem. De mennem kell - mondta kedvesen.<br />
A férfi sóhajtott, még jobban magához ölelte Connie-t, aztán ismét elernyedt.<br />
Nem vette észre a könnyeket. Azt hitte, együtt voltak.<br />
- Mennem kell - mondta ismét Connie.<br />
A férfi fölemelkedett, melléje térdelt egy pillanatra, megcsókolta az asszony két combjának<br />
belső felét, majd rásimította a szoknyát, és a saját ruháját kezdte gombolni, önfeledten, el sem<br />
fordulva a lámpás sápadt-halvány fényében.<br />
- Elgyöhetne eccer a házamba - mondta, s melegen, derűsen, magabiztosan nézett le az<br />
asszonyra.
Connie azonban erőtlenül feküdt; fölnézett rá, és ezt gondolta: idegen! idegen! Meg is<br />
neheztelt egy kissé.<br />
A férfi fölvette kabátját, megkereste az elgurult kalapját, majd vállára lendítette a puskát.<br />
- Menjünk hát! - mondta meleg, megbékélt tekintettel.<br />
Connie lassan kászálódott föl. Nem akart menni. De maradni se szívesen maradt volna. A férfi<br />
rásegítette esőkabátját, megnézte, nincs-e híja az öltözékének.<br />
Aztán ajtót nyitott. Odakinn sötét volt. A hű kutya fölállt a verandán, s örömmel üdvözölte<br />
gazdáját. Az eső szürkén szemetelt. Egészen besötétedett.<br />
- Hozom a lámpát - mondta a férfi. - Úgyse látja meg senki.<br />
Connie előtt lépkedett a keskeny ösvényen, kezében lengett a viharlámpa, fényében kígyóknak<br />
tűntek a nedves, fénylő gyökerek, megfakultak a virágok. Körös-körül szürke esőpermet, teljes<br />
sötétség.<br />
- Elgyöhetne eccer a házamba - mondta ismét. - Ugye, elgyön? Ha lúd, legyek kövér.<br />
Connie-t zavarba ejtette, hogy ilyen különösen, ilyen állhatatosan kívánják, hiszen semmi<br />
nincs köztük, szinte nem is szól hozzá a férfi. Bántotta a tájszólás is, akaratán kívül. Ez az<br />
“elgyöhetne” - mintha nem is neki, hanem egy közönséges nőnek címezték volna. A<br />
gyűszűviráglevelekről ráismert a lovaglóútra; nagyjából tudta már, merre járnak.<br />
- Negyed nyolc - mondta a férfi -, odaér még. - Változtatott a hanghordozásán, megérezhette a<br />
távolságot kettejük között. Az utolsó kanyarban, a mogyoróbokrokhoz és a kapuhoz<br />
közeledve elfújta a viharlámpa lángját. - Most már így is eleget látunk - fogta meg gyöngéden<br />
Connie karját.<br />
Nem ment könnyen: csupa titok volt lábuk alatt a föld, de a férfi hozzá volt szokva, a talpával<br />
érezte az utat. A kapunál Connie-nak adta a zseblámpáját. - A parkba világosabb van - mondta<br />
-, de azér vigye csak, le ne tévelyegjen az ösvényről.<br />
Valóban, a park nyílt térségein kísérteties szürkeség borongott. A férfi hirtelen magához húzta<br />
az asszonyt, s nedves-hűvös kezét a ruhája alá csúsztatva, megsimogatta meleg bőrét.<br />
- Meg is tunnák halni egy ilyen asszonyér - mondta elfúló torokhangon. - Maraggyon még egy<br />
percet.<br />
Connie megérezte a férfi hirtelen támadt vágya erejét.<br />
- Nem, nem, szaladnom kell - mondta ijedten.<br />
- Ó - változott meg hirtelen s engedte el a férfi.<br />
Connie elfordult, de már fordult is vissza: - Csókoljon meg.<br />
A férfi kifürkészhetetlen arccal hajolt fölé, és megcsókolta a bal szemét. Connie odatartotta a<br />
száját, a férfi azt is megcsókolta, de vissza is húzódott menten. Nem szerette a szájra adott<br />
csókot.<br />
- Holnap is jövök - mondta távolodóban Connie -, ha tudok.<br />
- Csak ne ilyen későn! - hallatszott a sötétből. Connie már egyáltalán nem látta.<br />
- Jó éjszakát! - mondta.<br />
- Jó éjszakát, méltóságos asszony.
Connie megtorpant, fürkészve meredt a sötétségbe. Épp csak a férfi körvonalait sejtette. - Hát<br />
ezt meg miért mondta?<br />
- Jaj. Hát akkor csak jó éjszakát. Szaladjon.<br />
Connie nekivágott a szinte tapintható, sötétszürke éjszakának. Nyitva volt a mellékajtó,<br />
észrevétlen surrant föl a szobájába. Mikor magára csukta az ajtót, megszólalt a gong. Mégis<br />
megfürdik előbb, gondolta, muszáj megfürödni. - De nem késem többé - ígérte magának. -<br />
Olyan sértő késni.<br />
Másnap nem ment ki az erdőre. Clifforddal ment el Uthwaite-be. Clifford most már autóba<br />
tudott ülni, erős, fiatal sofőrje kisegítette az autóból, ha kellett. Elsősorban a keresztapját,<br />
Leslie Wintert akarta látni. Leslie Winter Shipley Hallban élt, nem messze Uthwaite-től.<br />
Idősödő úriember volt, gazdag volt, egyike azoknak a gazdag bányatulajdonosoknak, akik<br />
még Edward király korában élték fénykorukat. Maga Edward király is többször megfordult<br />
Shipley Hallban, vadászvendégségben. Szemrevaló stukkódíszes épület, igen elegáns berendezéssel:<br />
az agglegény Winter büszke volt jó ízlésére. Ám a birtokot bányák vették körül. Leslie<br />
Winter kedvelte ugyan Cliffordot, de tisztelni vajmi kevéssé tisztelte, és éppen az újságban<br />
megjelenő fényképei meg az írásai miatt. Az öregúr, Edward király iskoláján nevelkedvén, azt<br />
vallotta, hogy az élet az maga az élet, és ezeknek a firkászoknak nem sok a közük hozzá.<br />
Connie iránt roppantul lovagias volt, vonzó, szerény teremtésnek tartotta: Clifford meg sem<br />
érdemli az ilyet, és öreg hiba, hogy nem szülhet örököst Wragbynek. Neki, Winternek sem<br />
volt örököse.<br />
Connie elgondolkozott, mit szólna az öregúr, ha megtudná, hogy lefeküdt Clifford vadőrével,<br />
és a vadőr ezt mondta neki: “elgyöhetne eccer a házamba”. Megvetné, lenézné érte, hiszen ő is<br />
gyűlöli a dolgozó osztályok feltörekvését. Nem bánná, ha a férfi a Connie osztályából való<br />
lenne, mert Connie-t a természet áldotta meg szerény, engedelmes, lányos kinézetével, s talán<br />
ez a dolga is természetéből adódik. Winter “drága gyermekem”-nek szólította, és megajándékozta<br />
egy tizennyolcadik századi hölgy meglehetősen szép miniatűrjével, hiába szabadkozott<br />
Connie.<br />
Connie-nak azonban a vadőrrel való viszonya járt a fejében. Lám, ez a Mr. Winter, ez valódi<br />
úriember, világfi, ez úgy bánik vele, ahogy egy személlyel, egy szuverén egyéniséggel kell,<br />
nem személytelen asszonyiságában nézi, mint az a másik.<br />
Nem ment az erdőbe sem aznap, sem másnap. Azt gondolta, nem megy mindaddig, amíg nem<br />
érzi, vagy érezni nem véli, hogy a férfi várja, kívánja. De negyednapra már rettenetesen<br />
nyugtalan lett. Nem megy oda, nem tárja szét még egyszer a combját annak az embernek,<br />
gondolta. Sorra vette, mi mást tehetne - áthajthat Sheffieldbe, meglátogathatja ismerőseit. De<br />
egyik lehetőség sem vonzotta. Sétálni megy, döntötte el végül, de nem az erdőbe, hanem az<br />
ellenkező irányban; elmegy Marehaybe, át a park túlsó végében nyíló kis vaskapun. Nyugodt,<br />
szürke tavaszi nap volt, meleg is szinte. Magába mélyedve lépkedett, de maga sem tudta,<br />
milyen gondolatok foglalkoztatják. A külvilág se igen hatolt a tudatáig, míg föl nem rezzent a<br />
Marehay Farm-i kutya hangos ugatására. Marehay Farm! A farm legelői egészen a Wragby<br />
park kerítéséig húzódnak, szomszédok tehát, mégis jó ideje már, hogy Connie átlátogatott.<br />
- Bell! - szólt rá a bull-terrierre. - Bell! Hát elfelejtettél? Már meg se ismersz? - Félt a<br />
kutyáktól. Bell nem tágított, harsányan ugatott, és Connie-nak a tanyaudvaron kellett volna<br />
átvágnia a vadaskerti útra.<br />
Előbukkant Mrs. Flint. Egykorú volt Connie-val, tanítónősködött, míg férjhez nem ment.<br />
Connie elég alattomos kis nőszemélynek tartotta.
- Lám csak, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>! Lám csak! - Mrs. Flintnek ragyogott a szeme, elpirult, mint egy<br />
csitri kislány. - Bell, Bell! Még ilyet, megugatni <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>t! Elhallgass már! - Lépett<br />
egyet, és egy fehér kendővel a kutya felé legyintett, majd közelebb jött Connie-hoz.<br />
- Régebben pedig megismert - mondta Connie, mikor kezet fogtak. Flinték Clifford <strong>Chatterley</strong><br />
bérlői voltak.<br />
- Hisz ismeri a méltóságos asszonyt! Csak nyűzgölődik - hadarta Mrs. Flint, és lángoló<br />
zavarban tekintett föl. - És hát rég látta a méltóságos asszonyt. Ugye, jobban van már?<br />
- Jobban, köszönöm. Semmi bajom.<br />
- Alig láttuk egész télen. Nem jön be hozzánk megnézni a kislányom?<br />
- Hát jó - tétovázott Connie. - Egy percre.<br />
Mrs. Flint valóságos pánikban szaladt előre, hogy rendet rakjon; Connie lassan követte. A<br />
sötét konyhában forrt a teavíz. Connie habozva megállt. Visszaröppent Mrs. Flint.<br />
- Jaj, ugye megbocsát? - mondta. - Erre tessék.<br />
Bementek a nappaliba. A kisgyerek ott ült egy rongyszőnyegen a kandalló előtt, az asztal<br />
átabotában teához terítve. Fiatal cselédlány hátrált ki a folyosóra, félénken, idétlenül.<br />
A gyerek elevenke volt, egyéves forma, haja vörös, mint az apjáé, élénk tekintetű szeme halványkék.<br />
Kislány volt, és látszott, nem fél semmitől. Párnák közt üldögélt, körülötte rongybabák,<br />
egyéb játékok modern bősége.<br />
- Nahát, milyen aranyos! - mondta Connie. - És hogy megnőtt! Nagylány vagy, hallod?<br />
Nagylány!<br />
Mikor született, Connie sálat adott neki, karácsonyra pedig kaucsuk kacsákat.<br />
- Odanézz, Josephine, ki jött hozzánk? Na ki, Josephine? <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> - ismered ezt a<br />
nénit, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>t, ugye?<br />
A hetyke kis kölök merészen bámulta Connie-t. <strong>Lady</strong> vagy nem <strong>Lady</strong>, neki ugyan egyre ment.<br />
- Gyere csak - hívta Connie. - Gyere az ölembe.<br />
A gyerek a füle botját se mozgatta, Connie fölnyalábolta hát, és az ölébe ültette. Milyen<br />
meleg, milyen pompás érzés egy ilyen kisgyerek az ember ölében; az a puha kis karja, az a<br />
buta lábacskája!<br />
- Épp teázni készültem, csak úgy magamban. Luke elment a piacra, teázhatok, amikor<br />
eszembe jut. Megkínálhatnám egy csészével? Tudom, nem ilyenhez van szokva, de hát...<br />
Connie elfogadta, bár nem szerette, ha emlékeztetik, mihez van szokva. Hirtelenjében<br />
átrendezték az asztalt, elővették a szép csészéket meg a szép kannát.<br />
- Jaj, csak gondot ne csináljon miattam! - kérte Connie.<br />
Ám ha Mrs. Flint nem csinál gondot, hol marad az öröme? Így aztán Connie tovább játszadozott<br />
a gyerekkel; elszórakoztatta a kicsi női rettenthetetlensége, és őszinte érzéki örömét<br />
lelte a fiatal kis test melegében. Fiatal élet! Milyen bátor! Bátor, mert védtelen. A többiek, a<br />
felnőttek mind félelemtől szűkölnek!<br />
A tea elég erős volt, nagyon jó vajas kenyér volt hozzá, és szilvabefőtt. Mrs. Flint<br />
izgett-mozgott, irult-pirult izgalmában, mintha Connie holmi gáláns széptevő lenne. Valódi<br />
női csevegést folytattak, mindkettőjük őszinte örömére.
- Bizony, ez csak ilyen szegényes tea - mondta Mrs. Flint.<br />
- Sokkal jobb, mint az otthoni - állította Connie.<br />
- Ugyan! - tiltakozott Mrs. Flint, nem hitte persze.<br />
Végül felállt Connie.<br />
- Mennem kell - jelentette ki -, a férjem nem tudja, hol késem. Aggódni fog még a végén.<br />
- Arra aztán biztosan nem gondol, hogy nálam tetszett lenni - nevetett izgatottan Mrs. Flint. -<br />
Talán máris keresteti.<br />
- Szervusz, Josephine - köszönt el Connie a gyerektől, megborzolva pihés-vörös haját.<br />
Mrs. Flint ragaszkodott hozzá, hogy kinyissa a bezárt és elreteszelt első ajtót. Connie kilépett,<br />
és a kis előkertben találta magát. A kertet fagyalsövény szegélyezte, az ösvény két oldalán<br />
bársonyos, buja medvefű virított.<br />
- Milyen szép ez a medvefű - jegyezte meg Connie.<br />
- Fülvirág, Luke csak úgy hívja - nevetett Mrs. Flint. - Várjon csak, szedek egypárat.<br />
És szolgálatkészen tépkedni kezdte a bársonyos sárga virágokat.<br />
- Elég! Elég! - mondta Connie.<br />
Együtt mentek a kis kertajtóhoz.<br />
- Merről jött? - kérdezte Mrs. Flint.<br />
- A vadaskerti úton.<br />
- Lássuk csak... A marhák még kinn vannak a legelőn. Hanem a kapu zárva lesz, át kell<br />
mászni rajta.<br />
- Nem baj, át tudok mászni - mondta Connie.<br />
- Átkísérném a legelőn, ha zokon nem veszi.<br />
Átvágtak a nyúlrágta, sovány legelőn. A madarak diadalmas esti hangversenyt fütyültek az<br />
erdőben. Egy ember a késlekedő teheneket nógatta, el-elmaradoztak az ösvénnyel szabdalt<br />
legelőn.<br />
- Késnek az esti fejéssel - mondta rosszallóan Mrs. Flint. - Tudják, Luke nem jön meg<br />
sötétedés előtt.<br />
A kerítéshez értek, mögötte fiatal, sűrű fenyves. A kis kapu valóban zárva volt. Mögötte, a<br />
füvön üres palack.<br />
- A vadőr tejesüvege - magyarázta Mrs. Flint. - Idáig hozzuk el neki, innen maga viszi tovább.<br />
- Mikor? - kérdezte Connie.<br />
- Mikor hogy. Többnyire reggel. Hát, viszontlátásra, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. Jöjjön máskor is. Olyan<br />
jó, hogy eljött.<br />
Connie átmászott a kerítésen, s rálépett a hemzsegő-sűrű fiatal fenyvesben nyíló keskeny<br />
ösvényre. Mrs. Flint tanítónénis napozókalapjában szaladva vágott át a legelőn. Constance<br />
nem szerette ezt a sűrű erdőrészt, ijesztőnek, fojtogatónak érezte. Lehajtott fővel szaporázta<br />
lépteit; Flinték kisgyerekére gondolt. Kedves kis teremtés, kár, hogy karikalábú egy kissé,<br />
mint az apja. Meglátszik máris, bár lehet, hogy elnövi még. Milyen meleg, milyen teljes érzés<br />
lehet egy ilyen gyerek anyjának lenni, no és hogy hivalkodik vele Mrs. Flint! Lám, neki is van
valamije, amije Connie-nak nincs, és nem is igen lehet. Igen, Mrs. Flint határozottan fitogtatja<br />
anyaságát. És Connie bizony irigyelte egy kicsit, egy cseppecskét. Nem tehetett róla.<br />
Ijedt kis kiáltással rezzent föl merengéséből. Egy ember állt előtte.<br />
A vadőr. Ott állt előtte az ösvényen, elállva az útját.<br />
- Hát maga? - kérdezte meglepetten a férfi.<br />
- Hogy kerül ide? - pihegte Connie.<br />
- És maga? Volt a kunyhónál?<br />
- Nem. Nem! Marehayben voltam.<br />
Connie csöppnyi bűntudattal horgasztotta le fejét a férfi érdeklődő, kutató pillantása előtt.<br />
- No és most a kunyhó felé indult? - kérdezte meglehetős szigorúan.<br />
- Nem. Nem mehetek most már, elidőztem Marehayben. Nem tudják, hol lehetek. Máris<br />
elkéstem. Szaladnom kell.<br />
- Szóval bujkál előlem? - kérdezte ironikus kis mosollyal a férfi.<br />
- Nem, dehogy. Nem arról van szó. Csak épp...<br />
- Hanem miről? - lépett közelebb s ölelte át a másik. Connie iszonyúan közelinek és<br />
elevennek érezte a hozzásimuló férfitestet.<br />
- Jaj, ne most, ne most - kérte, s próbálta kiszabadítani magát.<br />
- Miért ne? Még csak hat óra. Van egy félóránk. Ugyan már! Akarom!<br />
Szorosan ölelte, Connie érezte, mennyire kívánják. Régi ösztöne lázadozott, küzdeni akart a<br />
szabadságáért. Ugyanakkor különös módon elnehezült, tehetetlen lett. A férfi teste sürgetően<br />
feszült neki, és Connie-nak nem volt szíve tovább ellenkezni.<br />
A vadőr körülnézett.<br />
- Jöjjön csak... erre! Erre, ni - fürkészte a sűrű, fiatal, félig felnőtt fenyvest.<br />
Visszanézett az asszonyra. Connie fényes-vadnak, keménynek, korántsem szeretetteljesnek<br />
látta a tekintetét. Mindhiába, cserbenhagyta az akarata. Különös súly húzta le végtagjait.<br />
Engedett, megadta magát.<br />
A vadőr kézen fogva vezette a szúrós, nehezen áthatolható ágak között. Kis tisztásra értek, a<br />
tisztáson halomba rakott fenyőgallyak. A férfi kettőt-hármat a földre lökött, rájuk terítette<br />
kabátját és mellényét, és Connie-nak, mint egy állatnak, le kellett feküdnie a fák alatt, miközben<br />
a férfi ott tornyosult ingujjban, térdnadrágosan, és égő szemmel nézett le rá. De gondos<br />
volt még így is, kényelmesen elrendezte a fekhelyet. Ám Connie alsóneműjében mégiscsak<br />
kárt tett, mert Connie nem segített, feküdt csak tehetetlenül.<br />
Akkor a férfi is lecsupaszította magát, s Connie érezte a nekifeszülő meztelen testet, mikor<br />
beléhatoltak. Egy percig a férfi sem mozdult, mereven, reszketve állt meg Connie-ban. S<br />
alighogy mozogni kezdett, hirtelen, tehetetlen orgazmusa új, soha nem érzett gyönyört fodrozott<br />
föl Connie-ban. Fodrozó-gyűrűző hullámverés, megannyi egymásra torlódó, rebbenő,<br />
puha lángnyelv, felfénylő, csodálatos, csodálatos, az egész bensőjét megolvasztó. Akárha<br />
harangok rengenének mind följebb, följebb, egy mondhatatlan kiteljesedés felé. Connie<br />
öntudatlanul feküdt, s kurta kis kiáltások szakadtak ki belőle végül. De vége lett hamar, igen<br />
hamar, nem jutott ideje, hogy maga harcolja ki magának a végkifejletet. Más volt így, egészen
más. Semmit nem tehetett, nem tudott megkeményedni, hogy ő szorítsa ki a férfiból a maga<br />
kielégülését. Várni volt csak képes, várni, s felzokogott lélekben, mikor megérezte, hogy a<br />
férfi zsugorodik, húzódik vissza; várta az iszonyú pillanatot, mikor végképp kicsúszik belőle,<br />
s magára marad. Megnyílt a méhe, lágy volt, lágyan esdeklő, akár az árban hullámzó tengeri<br />
rózsa; némán esdekelve várta, hogy újrakezdődjék, s kiteljesedhessen. Vak szenvedéllyel ölelte<br />
a férfit, és íme, a lágy bimbó, anélkül, hogy kicsúszott volna, megmozdult ismét, és különös<br />
ritmus burjánzott föl Connie-ban; egyre csak áradt a ritmikus, emelkedő hullámverés, mígnem<br />
elborította hasadozó tudatát, és akkor újrakezdődött a mondhatatlan mozgás, nem is mozgás,<br />
tiszta, mély örvénylés inkább, teste szöveteiben és a lelkében egyre mélyebbre hatoló, és<br />
Connie immár nem volt egyéb, mint egy tökéletes, koncentrikus gyűrűket verő érzésfolyam, és<br />
öntudatlan, artikulátlan kiáltások hagyták el az ajkát. A legfeketébb éjszakából előtörő hangok,<br />
az élet! A férfi ámuló áhítattal hallgatta, miközben életnedve az asszony testébe áradt. S<br />
hogy ez elnyugodott, elnyugodott a férfi is, és mozdulatlanul, gondolattalanul feküdt, miközben<br />
lassan elernyedt az asszony ölelő karja is. Feküdtek csak, semmiről, még egymásról sem<br />
tudva, elveszetten. Végül a férfi emelkedni kezdett, s tudatára ébredt védtelen meztelenségének.<br />
Az asszony érezte, távolodik a férfi teste. Szétváltak, de Connie érezte, mélyen a<br />
mellében, nem viselheti el, hogy ne takarja testével a férfi. Takarnia kell, mindörökre immár.<br />
De a vadőr végképp elhúzódott, megcsókolta Connie-t, visszasimította a szoknyáját, s maga is<br />
öltözni kezdett. Connie csak feküdt, a fa ágait nézte, mozdulni is képtelenül. A férfi állt, a<br />
térdnadrágját szíjazta, körültekintett. Csönd és nyugalom volt a sűrűségben; az ámuló kutya<br />
nézte csak őket, orrát a lábára fektetve. A férfi leült Connie mellé az ágakra, és csöndesen<br />
kezébe fogta a kezét.<br />
Connie megfordult, ránézett. - Most egyszerre lettünk készen - mondta a férfi.<br />
Az asszony nem felelt.<br />
- Milyen jó is így. Sokan úgy élik le az életüket, hogy nem tapasztalják meg - folytatta<br />
álmatagon a vadőr.<br />
Connie a merengő arcot nézte.<br />
- Igen? - mondta. - Örülsz?<br />
A férfi visszanézett rá. - Örülök - mondta. - De hisz mindegy is. - Látszott, nem akarja, hogy<br />
Connie beszéljen. Föléje hajolt, és megcsókolta; Connie azt érezte, örökké így kell csókolnia.<br />
Végül felült.<br />
- Ritkán szoktak egyszerre elkészülni az emberek? - kérdezte kíváncsian.<br />
- Sokan bizony sohasem. Meglátszik, csak rájuk kell nézni. - Nehézkesen beszélt, bánta, hogy<br />
elkezdte.<br />
- Voltál-e így más asszonnyal is?<br />
A férfi szemében derű csillant.<br />
- Nem is tudom - felelte. - Nem is tudom.<br />
Connie rájött, soha olyat ki nem húz belőle, amit Mellors nem akar megmondani. A férfi arcát<br />
nézve fellobbant és zsigereibe hatolt az iránta való szenvedélye. Küzdött ellene, ameddig<br />
küzdhetett, tudva, hogy elveszíti magamagát.<br />
A férfi fölvette mellényét, kabátját, s utat tört az ösvényhez.<br />
A nap utolsó sugarai érintették az erdőt. - Nem kísérlek el - jelentette ki -, jobb, ha nem.
Connie sóváran tekintett rá, majd sarkon fordult. Annyira menni akart már a kutya, s a férfin<br />
látszott, nincs mondanivalója. Nem maradt semmi.<br />
Connie lassan ballagott hazafelé, új élménye mélységeit ízlelgette. Odabent egy új énje volt<br />
ébredőben, olvatag-lágyan töltötte el méhét, zsigereit, és az asszony ezzel az új énjével<br />
csodálta a férfit. És csodálta mindaddig, míg járás közben el nem gyöngült a térde. Áramló,<br />
eleven, sebezhető élet kelt a méhében, a beleiben, s kiszolgáltatottan, a legegyügyűbb asszony<br />
módjára imádta a férfit. Mint egy gyermek, gondolta, mintha egy gyermek lenne bennem. És<br />
csakugyan, mintha a méhe, mely zárva volt mindeddig, megnyílt és új élettel töltekezett volna,<br />
teherrel szinte, mégis csodálatosan.<br />
Ó, ha gyerekem lenne - gondolta -, ha, miként egy gyermeket, magamban hordozhatnám! -<br />
Elgyöngült, megolvadt a lába a gondolatra, és akkor eszmélt rá, micsoda különbség magának<br />
szülni gyereket, vagy annak a férfinak, akihez a zsigerei vonzzák. Amaz közönséges egy<br />
bizonyos értelemben, de annak a férfinak szülni, akit a zsigereivel és a méhe mélyével imád -<br />
ha erre gondolt, egészen másnak, új embernek látta magát; érezte, süllyed, egyre mélyebbre,<br />
minden asszonyiság középpontja felé, a teremtés álmának mélységeibe.<br />
Nem a szenvedély: a sóvárgó imádat volt az új. Tudta, mindig is ettől félt, mert tehetetlenné<br />
lesz általa, s félt most is: túlságos imádatában elveszejti, föladja magát, és nem akart rabszolga<br />
lenni, mint a primitív népek asszonyai. Félte ezt az imádatot, küzdeni mégsem akart most<br />
ellene. Tudta, képes lenne rá, a keblében fészkelő megátalkodott konokságot szembeszegezhetné<br />
méhe áradó-lágy imádatával, és le is győzhetné, akár most is - legalábbis így érezte -, és<br />
akkor a tulajdon akaratával kormányozhatná szenvedélyét.<br />
Ó, igen, szenvedélyesnek lenni, mint egy bacchánsnő, fékeveszett táncban száguldani át az<br />
erdőn, s meglátogatni Jakkhoszt, a fényességes falloszt, mely nem független személy, csak az<br />
asszonyok tiszta szolgaistene! A férfi, az individuum közel ne merészkedjék! Hisz<br />
templomszolga, nem egyéb, a fényes fallosz hordozója, mindenestül az asszonyé.<br />
Íme, új élete hajnalán föllángolt még egyszer régi, makacs szenvedélye, s a férfi megvetendő<br />
tárggyá zsugorodott, szimpla falloszhordozóvá, akit darabokra kell tépni, mihelyst teljesítette<br />
küldetését. Connic a lábában, a testében érezte a bacchánsnő erejét, a férfit legyűrő, diadalmas-erős<br />
nőt, de a szíve elnehezült. Ismerte, nem akarta ezt, kopárnak, meddőnek tudta; az<br />
imádat az ő kincse. Az imádat, a parttalan, a lágy, a mély, az ismeretlen. Igenis föladja<br />
érces-csillogó asszonyi hatalmát, belefáradt, elnehezült benne; az élet új vizeiben mártózik<br />
meg inkább, az imádat néma énekét zengő méhe és zsigerei mélységeiben. Korai lenne máris<br />
félni kezdeni.<br />
- Átruccantam Marehaybe, megteáztam Mrs. Flinttel - mondta Cliffordnak. - Megnéztem a<br />
kisbabáját. Imádni való kis falat, semmi kis vörös pókháló a haja. Tündéri, mit mondjak! Mr.<br />
Flint piacra ment, hármasban teáztunk a kisgyerekkel. Nem tudtad, hol késem, igaz?<br />
- Nem tudtam, de gondoltam, ott fogtak teára valahol - mondta féltékenyen Clifford. Hatodik<br />
érzékével megérezte, hogy valami szokatlan van a feleségében, valami, ami teljességgel<br />
érthetetlen a számára, de a kisgyereknek tulajdonította. Úgy vélte, Connie nagy bánata - hogy<br />
nincs gyermeke -, lám, úgyszólván szült neki egyet.<br />
- Láttam a méltóságos asszonyt, mikor a kiskapu felé ment a parkban - szólalt meg Mrs.<br />
Bolton. - Azt hittem, a parókiára megy.<br />
- Odaindultam, de aztán gondoltam egyet, és Marehay felé fordultam.
Találkozott a két asszony tekintete: a Mrs. Boltoné szürke, fényes, kutató; a Connie-é kék,<br />
fátyolos, idegenül szépséges. Mrs. Bolton szinte bizonyosra vette, hogy szeretője van, de<br />
ugyan hogy? Ugyan kicsoda? Hol az a férfi?<br />
- Ó, nagyon is jót tesz a méltóságos asszonynak, ha kirándulgat, embereket lát néha - mondta.<br />
- Mondtam is Sir Cliffordnak, azt mondtam, milyen jót tenne a méltóságos asszonynak, ha<br />
többet járna emberek közé.<br />
- Hát igen, örülök is, hogy elmentem. Milyen bizarr, milyen kis szemtelen az a csöppség, ha<br />
tudnád, Clifford! A haja, mint a pókháló, és élénkvörös, képzeld, no és az a halványkék,<br />
szemtelen porcelánszeme! Kislány, persze, azért olyan merész. Akár egy kis Sir Francis<br />
Drake.<br />
- Igaza van, méltóságos asszony, szabályszerű kis Flint-palánta. Az a hirtelenszőke, talpraesett<br />
fajta az egész család - jegyezte meg Mrs. Bolton.<br />
- Nem akarod te is megnézni, Clifford? Meghívtam őket teára, hogy te is láthasd.<br />
- Kiket? - nézett Connie-ra rémülten a férje.<br />
- Mrs. Flintet meg a kicsit. Hétfőre.<br />
- Nohát, teázzatok csak a te szobádban.<br />
- Hát meg se nézed azt a kisgyereket? - kiáltotta Connie.<br />
- Megnézni megnézhetem, de semmi kedvem végigülni velük a teát.<br />
- Ó - mondta Connie, tágra nyílt, fátyolos szemmel nézve a férjét.<br />
De nem őt látta, valaki mást.<br />
- Megteáznak szép kényelmesen odafönn, méltóságos asszony, Mrs. Flint is felszabadultabb<br />
lesz, ha nincs ott Sir Clifford - bizonygatta Mrs. Bolton.<br />
Bizonyosra vette, szeretője van Connie-nak; titkon ujjongott a lelke. De ki lehet az? Ki az<br />
ördög? Mrs. Flint talán tud valamit.<br />
Connie nem akart fürödni aznap este. Drágának, szentnek érezte a férfi érintésének nedves<br />
emlékét.<br />
Clifford láthatólag feszengett, vacsora után nem akarta elengedni Connie-t, pedig az erősen<br />
vágyott a magányra. Ránézett a férjére, de aztán különös készséggel adta meg magát.<br />
- Játsszunk egyet? Felolvassak? Mit csináljunk? - kérdezte nehézkesen Clifford.<br />
- Olvassál - hagyta rá Connie.<br />
- Verset olvassak? Prózát? Vagy inkább drámát?<br />
- Olvass Racine-t.<br />
Racine-t olvasni eredetiben, zengzetesen deklamálva, Clifford régi nagy erősségei közé<br />
tartozott, de ma valahogy rozsdásan ment a dolog, félszeg volt egy kissé; jobb szerette már a<br />
rádiót. Connie varrt, egy régi, halványsárga selyemruhájából szabott kis ruhát Mrs. Flint<br />
lányának. Kiszabta még vacsora előtt, s most ott ült, csöndes-nyugodalmas elragadtatásban<br />
varrogatva, s a felolvasás csak döcögött tovább.<br />
Befelé hallgatózva, szenvedélye halk zümmögésére, megannyi mély hangú harang utózengésére<br />
figyelt.<br />
Clifford mondott neki valamit Racine-ról. Connie csak utólag fogta föl a szavak értelmét.
- Igen! Igen! - kapta föl a fejét. - Valóban csodálatos.<br />
És Cliffordot újfent megrémisztette a szeme mélykék ragyogása, lénye lágy nyugalma. Soha<br />
nem látta ilyen lágynak, ilyen csöndesnek a feleségét. Reményvesztetten izgatta Connie,<br />
akárha megrészegedett volna valami titkos illatszerétől. Csüggedten olvasott tovább, s a<br />
francia torokhangok úgy érték az asszonyt, mint a kéményben dudáló szél. Racine-ból föl nem<br />
fogott egy szótagot sem.<br />
A tulajdon lágy elragadtatásában fürdött, akár a rügyfakasztó, boldog tavasz sóhajában lélegző<br />
erdőség. Úgy érezte, belső világában vele van a férfi, a névtelen férfi, a szépséges lábú, a fallikus<br />
misztériumtól fénylő. És a testében, összes ereiben ott volt ő, a férfi, és a férfi gyermeke.<br />
Az ő gyermeke volt az ereiben, pirkadat gyanánt.<br />
“Mert nincsen még keze, sem szeme, sem lába, sem aranykincse hajának...”<br />
Erdő volt Connie, tölgyágak sötét szövedéke, milliárd fakadó rüggyel zengő. S a vágy madarai<br />
ott szunnyadtak teste véghetetlen, bonyolult ágszövedékében.<br />
Clifford hangja egyre csattogtatta, gurgulázta a szokatlan hangzókat. Rendkívüli jelenség!<br />
Rendkívüli, ahogy ott ül, a könyve fölé hajolva, furcsán, mohón, civilizáltan - a válla széles, a<br />
lába semmi! Micsoda különös teremtmény: kemény, rideg, hajlíthatatlan akarata, mint<br />
valamely ragadozó madáré, és melegség semmi, de semmi nincsen benne! Afféle túlvilági<br />
lény, lelke nincs, csak ritka éber, kemény akarata. Connie megborzongott, félt tőle. De hisz,<br />
gondolta aztán, az élet puha, meleg lángja erősebb nála; ami valódi, az rejtve van előle.<br />
Clifford befejezte. Connie fölriadt. Ránézett Cliffordra, és még nagyobb riadalommal látta,<br />
hogy a férfi hátborzongatóan halvány tekintete szinte gyűlölettel tapad rá.<br />
- Köszönöm, Clifford - mondta lágyan. - Csodálatos szépen olvasod Racine-t.<br />
- Csaknem olyan szépen, ahogy te hallgatod - mondta gonoszul Clifford.<br />
- Mit csinálsz? - kérdezte kisvártatva.<br />
- Ruhát varrok Mrs. Flint kislányának.<br />
Clifford elfordult. Gyerek! Gyerek! Hát ez másra már nem is tud gondolni?<br />
- Végtére - mondta szónokiasan - Racine-tól mindent megkap az ember, amire szüksége van.<br />
A megformált, rendezett érzelmek fontosabbak, mint a fésületlenek.<br />
Connie tágra nyílt, távoli, fátyolos szemmel nézett a férjére.<br />
- Úgy is van, bizonyosan - mondta.<br />
- A modern világ azzal, hogy szabadjára engedte az érzelmeket, vulgarizálta őket. Klasszikus<br />
fegyelemre lenne szükségünk.<br />
- Igen - mondta lassan Connie, s arra gondolt, milyen elrévülten hallgatja Clifford a rádióból<br />
ömlő érzelgős idiotizmust. - Az emberek csak tettetik az érzelmeket, mikor valójában semmit<br />
nem éreznek. Gondolom, ennyit tesz romantikusnak lenni.<br />
- Pontosan! - helyeselt a férfi.<br />
Clifford igazság szerint fáradt volt. Kimerítette ez az este. Szívesebben foglalkozott volna a<br />
műszaki könyveivel, a frontmesterrel, szívesebben hallgatta volna a rádiót.<br />
Mrs. Bolton lépett be két pohár malátás tejjel; Cliffordnak hozta, hogy jobban aludjék, és<br />
Connie-nak, hogy felhizlalja egy kissé. Ő, Mrs. Bolton rendszeresítette ezt az esti italt.
Connie, kihörpintvén poharát, örült, hogy mehet, s hogy nem neki kell ágyba segítenie<br />
Cliffordot. Clifford poharát is a tálcára tette, s fogva a tálcát, indulni készült.<br />
- Jó éjt, Clifford! Aludj jól! Úgy hat ez a Racine az emberre, akár az álom. Jó éjszakát!<br />
Connie már az ajtónál állt; úgy akart távozni, hogy meg sem csókolja a férjét. Clifford<br />
kemény, rideg tekintettel nézte. Hát így állunk! Lám, búcsúcsókot se kap, pedig egész este<br />
neki olvasott. Hogy megkérgesedett ez a nő! Még ha csupa formaság lenne is az a csók, éppen<br />
az ilyen formaságokon múlik az élet. Bolsevista ösztönökkel teli! Clifford jeges dühvel<br />
meredt az ajtóra, mikor Connie behúzta maga után. Szörnyű!<br />
Megint hatalmába kerítette az esti rettegés. Csupa pucér ideg volt Clifford; amikor - energiával<br />
teli - nem dolgozott, vagy amikor - tökéletes passzivitásban - nem rádiózott, nyomban<br />
elfogta a szorongás, rettegett a fenyegetően közelgető ürességtől. Félt. Connie, ha akarná,<br />
távol tarthatná tőle a félelmet. De nem akarja, nyilvánvaló, hogy nem. Megkérgesedett, hideg<br />
lett és kérges, hiába töri érte magát annyit. Érette adta fel a maga életét, és Connie, lám,<br />
könyörtelen hozzá. A maga útjait akarja járni. “A <strong>Lady</strong> úgy tesz, amint kedve tartja.”<br />
Most is, lám, megszállottja lett a gyereknek. Gyereket akarna, de csak magának, egyedül<br />
magának, neki, Cliffordnak része ne legyen benne!<br />
Clifford makkegészséges volt a körülményekhez képest. Az arca piros, a válla széles, erős,<br />
domború a mellkasa, hízott is valamennyit. És mégis, félt a haláltól. Mintha iszonytató<br />
meredély fenyegetné valahol, valami módon, akárha maga az űr, s ebben az űrben, tudta,<br />
szertefoszlik minden energiája. Az ilyen energiavesztett pillanataiban halottnak, végérvényesen<br />
halottnak érezte magát.<br />
Enyhén dülledt, halvány szemében ezért ült az a különös tekintet, alamuszi, gonosz-hideg is<br />
egy kissé, ugyanakkor szinte pökhendi. Roppantul különös volt ez a pökhendiség: mintha az<br />
élet fölött, az élet ellenére diadalmaskodnék. “Ki ismeri az akaratnak titkát - mely angyalok<br />
felett is diadalt arat...”<br />
És rettegte az álmatlan éjszakákat. Valóban iszonyú volt, mikor mindenfelől a megsemmisülés<br />
szorongatta. Élet nélkül létezni: kiszolgáltatva, élettelenül, az éjszakának.<br />
Hanem most már csöngethetett Mrs. Boltonnak. És Mrs. Bolton jött is mindig. Nagy vigasz<br />
volt, ha megjelent pongyolásan; hátul lazán összefogott haja lányos tétovaságot kölcsönzött<br />
lényének, noha a barna hajfonatba ősz szálak vegyültek. Kávét főzött, vagy egy csésze<br />
kamillateát, elővették a sakkot, vagy pikétet játszottak. Különös asszonyi érzékkel s nem is<br />
rosszul sakkozott, még ilyenkor, félálomban is, ahhoz mindenesetre elég jól, hogy Cliffordnak<br />
érdemes legyen megvernie. Ott ültek hát az éjszaka meghitt csendjében - Clifford olykor fekve<br />
maradt az ágyban -, az olvasólámpa fénykörében, az asszony álomtól, Clifford a félelemtől<br />
aléltan, és játszottak, játszottak - együtt fogyasztottak el egy kávét meg egy kétszersültet, alig<br />
is beszélve az éjszaka csendjében, s kölcsönösen megnyugtatták egymást.<br />
Mrs. Boltonnak ezen az éjjelen az járt a fejében, ki lehet <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> szeretője. És a<br />
férjére, a rég halott Tedre gondolt, aki - számára - soha nem halt meg egészen. S mikor<br />
rágondolt, felhorgadt régi-régi haragja a világ, de leginkább az urak ellen, akik megölték a<br />
férjét. Igazából nem ők ölték meg, de az asszony érzelmeiben mégiscsak ők. És emiatt,<br />
valahol mélyen, nihilista, sőt anarchista volt Mrs. Bolton.<br />
Félálmában összekeveredtek a Tedről és a <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> ismeretlen szeretőjéről való<br />
gondolatai, s egyszer csak úgy érezte, osztozik azzal a másik asszonnyal nagy ellenérzésében<br />
Sir Clifford iránt, s minden iránt, amit az képvisel. Ugyanakkor, lám, pikétet játszik vele,
hatpennys alapon kártyáznak. Egyfajta elégtétel volt ez, pikétezni egy baronettal, elégtétel volt<br />
még veszteni is ellene egypár hatpennyst.<br />
Mert tétre játszottak, valahányszor kártyáztak, Clifford így tudott jobban belefeledkezni. És<br />
rendszerint ő nyert. Ezen az éjjelen is ő állt nyerésre. Így aztán az asszony nem térhetett<br />
nyugovóra pirkadatig. Szerencsére már fél öt tájban megpitymallott.<br />
Connie ekkor már rég és mélyen aludt. A vadőr azonban szintén nem nyughatott. Bezárta a<br />
ketreceket, körüljárta az erdőt, aztán hazament, és megvacsorált. De le nem feküdt: a tűz mellé<br />
ült, és gondolkodott.<br />
Tevershalli gyerekkorára meg házasélete első öt-hat évére gondolt. A feleségére, mint mindig,<br />
keserűen emlékezett. Brutális asszonya volt. Mellors 1915 tavaszán bevonult, azóta nem látta.<br />
Pedig ott élt az asszony, alig három mérföldre, állatiasabban, mint valaha. Mellors remélte,<br />
nem látja többé az életben.<br />
Aztán a külföldön töltött katonaévek. India, Egyiptom, ismét India: vak, gondolattalan élet a<br />
lovak mellett; az ezredesére gondolt, aki szerette, s akit ő is szeretett; a tisztként végigszolgált<br />
esztendőkre gondolt, hadnagy volt, s már nem is messze a kapitányi kinevezéstől. Aztán az<br />
ezredes meghalt tüdőgyulladásban, s kicsi híján ő is elpusztult, az egészsége azóta sem a régi.<br />
Mélyen fészkelő nyughatatlansága járt az eszében: otthagyta a hadsereget, visszajött Angliába,<br />
munkásembernek ismét.<br />
Megalkudott az élettel. Azt gondolta, nyugalma lesz ebben az erdőben, egy időre legalább.<br />
Lőni még nem volt mit: a fácánokat kellett nevelni. Puska nélkül is elláthatta volna a<br />
szolgálatát. Egyedül lesz, gondolta, távol az élettől, nem is kívánt ennél többet. Tudta, valahol<br />
meg kell vetnie a lábát. Ez a vidék a szülőföldje. Itt él az anyja is, noha sokat soha nem<br />
jelentett neki. El lehet így éldegélni, napról napra, kapcsolatok nélkül, remény nélkül. Hiszen<br />
nem tudta, mihez kezdjen.<br />
Nem tudta, mit kezdjen magával. Azóta, hogy évekig katonatiszt volt, s a tisztek és egyéb<br />
köztisztségviselők meg a családjuk körül forgolódott, kiveszett belőle minden becsvágy, hogy<br />
“előbbre jusson”. Volt valami különös, érzéketlen merevség, valami életidegenség a felső- és<br />
középosztályokban, már ahogy ő látta őket, s ezért hidegült el tőlük, érezve, hogy őt más fából<br />
faragták.<br />
Vissza kellett térnie tehát az övéihez, s csak azért, hogy azt a kisszerűséget, azt a visszataszító<br />
közönségességet találja meg közöttük, amelyről megfeledkezett távolléte éveiben. Immár<br />
beismerte magának, fontosnak érzi, hogy legalább úgy tegyen az ember, mintha nem érdekelné<br />
a garas meg az élet többi csip-csup dolga. Ám a köznép nem tettet. A köznépnek a Szentírásnál<br />
is fontosabb, hogy egy garassal olcsóbb-e vagy drágább a szalonna. És Mellors éppen ezt<br />
nem állhatta.<br />
No és a bérharcok. A vagyonosok között élve megtanulta, mennyire hiábavaló a bérharctól<br />
várni bármilyen megoldást. Nincs megoldás, hacsak a halál nem. Nem szabad törődni vele,<br />
nem szabad a pénzzel törődni, ez minden.<br />
Igen, de ha az ember szegény és elesett, muszáj azzal törődnie. Akárhogy is, az emberek egyre<br />
kevésbé tudnak bármi másra figyelni. A pénzzel való törődés, könyörtelen rák módjára,<br />
fölzabálja minden társadalmi osztályban az egyéniséget. Mellors a maga részéről<br />
visszautasította, hogy ezzel törődjék.<br />
No és akkor? Mi mást kínál ezen kívül az élet? Semmit.
Az ember eléldegélhet egyedül, az egyedüllét sápatag vigaszával, s fácánokat tenyészthet,<br />
amelyeket kövér, jól bereggelizett emberek puffantanak le végül. Hiábavalóság! Hiábavalóság<br />
az n-edik hatványon!<br />
De hát nem kell mellre szívni a dolgokat! Mellors nem is szívta mellre egészen mostanáig,<br />
amíg ez az asszony be nem lépett az életébe. Korban csaknem tíz évvel, tapasztalatban ezerrel<br />
is öregebb nála, amilyen mélyről indult. S egyre szorosabb a kapcsolatuk. Mellors látta a<br />
napot, mikor majd odáig jutnak, hogy összekössék az életüket. “A szerelem béklyóit nehéz<br />
megoldani.”<br />
És akkor? Ugyan mi lesz akkor? Újra kell kezdenie, a semmiből? Kellett neki összegabalyodni<br />
ezzel az asszonnyal? Hiányzik neki egy iszonyú csetepaté a béna férjjel? S egy másik, nem<br />
kevésbé rémes csetepaté a saját állatias feleségével, aki gyűlöli őt? Nyomorúság! Tenger<br />
nyomorúság! Hiszen ő, Mellors sem fiatal és gondtalan többé. Nem is tudja könnyen venni a<br />
dolgokat, nem az a fajta. Minden keserűség, minden fonákság őt fogja sérteni, őt és az<br />
asszonyt!<br />
De ha, mondjuk, megszabadulnak Sir Cliffordtól meg az ő feleségétől - ha megszabadulnak<br />
tőlük, ugyan mihez kezdenek? Mihez kezd ő maga? Mihez fogjon az életével? Valamit<br />
kezdeni kell. Nem lóghat az asszony nyakán, az asszony pénzén meg a maga csekélyke<br />
nyugdíján.<br />
Megoldhatatlan. Csak arra bírt gondolni, elmegy Amerikába, új életet kezd. A dollárban<br />
végképp nem hitt ugyan, de odaát van még talán valami más is.<br />
Nem nyughatott, lefeküdni sem volt kedve. Éjfélig üldögélt bénán, keserves gondolatai<br />
közepett; akkor fölpattant, s kabátjáért, puskájáért nyúlt.<br />
- Gyere, kutyus, jobb lesz nekünk odakünn.<br />
Csillagos, de holdtalan volt az éjszaka. Lassan, mélán, halk léptekkel, lopózva járta körbe az<br />
erdőt. Egyéb híján csak a nyúlcsapdát állító bányászokra kellett ügyelnie; különösen a<br />
marehayi oldalon, a Stacks Gate-i bányászokra. De olyan nagyon még rájuk sem: tenyészidő<br />
volt, s erre még a bányászok is tekintettel vannak valamennyire. A vadorzókereső titkos<br />
őrjárat mégis lecsillapította, elterelte a gondolatait.<br />
Lassú, gondos őrjárata végére érve - majd öt mérföldet gyalogolt - elfáradt. Megállt a dombtetőn,<br />
körülnézett. Nesz semmi, csak a soha nem pihenő Stacks Gate-i bánya távoli, fojtott<br />
zörömbölése; fény is alig, csak a bányamű szikrázó villanylámpasora. Sötét párákban aludt a<br />
világ. Fél három óra. De ez a világ még álmában is gonosz volt és nyughatatlan, meg-megrezdült<br />
egy vonat vagy az országúton tovahúzó nagy teherautók zajától, meg-megvillámlott a<br />
kohók rózsás fényeiben. A vas és a szén világa, a kegyetlen vasé és a füstös széné, meg a<br />
mindeneket mozgató, véghetetlen kapzsiságé. A kapzsiság, maga a kapzsiság hánykolódott<br />
nyugtalan álmában.<br />
Hideg volt, Mellors köhögött. Gyönge, hideg légáram söpört végig a dombon. A férfi az<br />
asszonyra gondolt. Íme, mindenét, amije van vagy lehet még, örömest odaadná, hogy karjaiban<br />
tarthassa, s egy takaró alatt, egymást melegítve alhassanak. Az örökkévalóság minden<br />
reményét, minden múltbeli sikerét odaadná, csak hogy együtt lehessenek, s egy közös takaró<br />
melegében, együtt alhassanak. Úgy érezte, egyetlen szükséglete, hogy karjába zárva ezt az<br />
asszonyt, vele aludjék.
A kunyhóba ment, s pokrócba burkolózva lefeküdt a padlóra. Nem tudott elaludni, fázott. S<br />
ráadásul kegyetlenül bántotta a tulajdon befejezetlensége. Félbemaradt, magányos sorsa<br />
gyötörte. Kívánta az asszonyt, érinteni akarta, magához ölelni a teljesség egyetlen pillanatában,<br />
s elaludni vele.<br />
Fölcihelődött ismét, s ezúttal a park kapuja felé indult, majd át a kapun, a ház felé tartott<br />
lassan az ösvényen. Négy óra volt már majdnem, tiszta, hideg idő, pirkadni még nem akart. A<br />
vadőr szokva volt a sötétséghez, jól látott.<br />
A ház lassan, lassan, akár a mágnes, egyre közelebb vonzotta. Közelebb kerülni az asszonyhoz!<br />
S nem is a vágy tette, hanem félbemaradt, magányos sorsának rideg érzete, az késztette,<br />
hogy karja közé szorítsa a hallgatag asszonyt. Talán megtalálja. Talán ő, az asszony szól ki<br />
neki, s ha nem, megtalálja az utat hozzá. Mert a szüksége nem tűrt ellentmondást.<br />
Némán, lassan kaptatott fel a halomra. Megkerülve a nagy fákat, kilépett a kocsifelhajtóra,<br />
mely lendületes ívben kerülte meg a bejárat előtti, rombusz alakú pázsitot. Földerengett a<br />
nagy, vízszintes gyeprombuszon álló két fenséges bükk, sötéten tornyosultak a sötét égen.<br />
Az alacsony, hosszú, homályló háznak csak a földszintjén, Sir Clifford szobájában égett a<br />
lámpa. Nem tudhatta, melyik szobában lehet az asszony - az asszony, aki kezében tartja a<br />
gyönge szálat, mely olyan irgalmatlan erővel húzta őt ide.<br />
Közelebb húzódott egy kissé, kezében a puskával, s mozdulatlanul, a házat nézve állt meg a<br />
kocsiúton. Talán még most is rátalálhat, valami módon talán be is mehet hozzá. Nem olyan<br />
bevehetetlen ez a ház: ügyes ember ő, ér annyit, mint egy betörő. Miért is ne keresse meg az<br />
asszonyt?<br />
Mozdulatlanul állt és várt, miközben a háta mögött halványan, alig észrevehetően megsápadt<br />
az ég. A férfi látta, a házban kialszik a fény. Az ablakhoz lépő Mrs. Boltont azonban nem<br />
láthatta. Mrs. Bolton félrehúzta az öreg, sötétkék függönyt, s a sötét szobából kitekintett a<br />
szürke derengésbe, várva az óhajtott hajnalt, tudva, Clifford megnyugszik, amint látja, hogy<br />
hajnalodik. Elalszik szinte azonnal, ha tudja, itt a napvilág.<br />
Álmosságtól leragadó szemmel állt és várt az ablakban. Egyszer csak kicsi híján hangosan<br />
felkiáltott. Meglátta a kocsiúton álló férfit, fekete figura a szürke derengésben. Kiröppent az<br />
álom a szeméből; figyelt, moccanás nélkül, nem akarván Sir Cliffordot zavarni.<br />
Lopakodva áradt szét a világban a fény, a sötét emberalak élesebb körvonalat kapott, s mintha<br />
kisebbedett volna. Mrs. Boltonnak szemébe tűnt a puska, a lábszárvédő, a buggyos zeke -<br />
Oliver Mellors lesz az, a vadőr. Ő az, igen, hisz ott szaglászik, árnyék gyanánt, a kutyája is!<br />
Mit akar ez az ember? Föllármázni a házat? Miért áll itt, elvarázsolva szinte, s nézi a házat,<br />
akár egy kan kutya, mely szukát sejdít odabent?<br />
Te jó Isten! A felismerés villámcsapásként érte Mrs. Boltont. <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> szeretője! Ő az!<br />
Ő!<br />
Ki hitte volna! Igaz, annak idején ő maga, Ivy Bolton is beléje szeretett egy csöppecskét.<br />
Mellors tizenhat éves legényke volt még, Ivy Bolton huszonhat éves asszony. Akkor volt ez,<br />
mikor tanult, és a Mellors gyerek segítette az anatómiában meg a többi tantárgyakban. Okos<br />
fiú volt, ösztöndíjat is kapott a sheffieldi középiskolában, franciát tanult, s ki tudja még, mi<br />
mindent, aztán egyszer csak elszegődött a bányához, patkolókovácsnak; mint mondotta, azért,<br />
mert szereti a lovakat, pedig egyszerűen félt a világtól, így volt, noha ő maga soha be nem<br />
vallotta volna.
Kedves fiú volt, de milyen kedves, és mennyit segített, milyen ügyesen tudott magyarázni.<br />
Volt olyan okos, mint Sir Clifford, és nagy barátja a nőknek; mondják, többet volt nőtársaságban,<br />
mint a férfiakkal.<br />
Mígnem egy szép nap, mintha csak akarata ellenére, feleségül vette Bertha Couttsot. Van, aki<br />
így házasodik, akarata ellenére, valami csalódás okán. Nem csoda, hogy nem sikerült az a<br />
házasság. Aztán évekig, a háború alatt mindvégig távol volt: hadnagy lett, az ám, úriember lett<br />
belőle, kész úriember! S hogy mindezek után visszajött Tevershallba, és vadőrnek állt!<br />
Egyesek, úgy látszik, nem tudják üstökön ragadni a szerencséjüket. És újra a helyi tájszólást<br />
beszéli, mint az aljanép, mikor - Ivy Bolton tudta - olyan kifogástalanul tud beszélni, mint egy<br />
született úr, de csakugyan!<br />
Lám, lám! Hát beleszeretett <strong>Chatterley</strong>né őméltósága! Nos, nem ő az első: van valami ebben<br />
az emberben. De csak elgondolni is! Hogy egy tősgyökeres tevershalli gyerek Wragby Hall<br />
úrnőjével! Szavamra, ez aztán a pofon ezeknek a fennhéjázó <strong>Chatterley</strong>knek!<br />
A vadőr ezenközben rájött a fényesedő reggelben: nem jól van ez így! Nem törheti meg az<br />
ember a tulajdon magányát. Inkább minden erejével ragaszkodnia kell hozzá. És időnként,<br />
néha, feltöltődik a szakadék. Néha! De ki kell várni. Addig is vállalni a magányt, s ragaszkodni<br />
hozzá minden erőnkkel. És vállalni, mikor feltöltődik a szakadék, mikor eljönnek<br />
hozzánk. De nekik kell jönniük. Erőltetni nem szabad.<br />
Hirtelen megszakadt a sürgető vágy, mely ide sodorta. Ő maga szakította meg, így kell ennek<br />
lenni. Kétfelől kell közeledni egymáshoz. S ha az asszony el nem jön, ő ugyan nem fog utána<br />
koslatni. Nem szabad. Vissza kell húzódni, megvárni, amíg ő jön el.<br />
Lassan, tűnődve fordított hátat, ismét magára öltve magányát. Tudta, így a jobb. Jöjjön el az<br />
asszony, ha akar: ő hasztalan koslat utána. Hasztalan!<br />
Mrs. Bolton figyelte, hogyan távolodik, hogyan szalad utána a kutya.<br />
Lám, lám - gondolta. - Ő az egyetlen, akire nem gondoltam, pedig ki másra kellett volna<br />
gondolnom? Legénykorában, mikor elvesztettem Tedet, kedves volt hozzám is. Mit szólna ő,<br />
ha megtudná!<br />
Diadalmasan mérte végig az alvó Cliffordot, s halkan kiosont a szobából.
Tizenegyedik fejezet<br />
Connie a lomkamrák egyikében rendezkedett. Sok lomkamra volt Wragbyben: a család soha<br />
semmin túl nem adott, zsúfolt volt a ház. Sir Geoffrey apja a festményeket szerette, az anyja a<br />
cinquecento bútort. Maga Sir Geoffrey régi, faragott komódokat, sekrestyeszekrényeket<br />
gyűjtött. A gyűjtőszenvedély nemzedékről nemzedékre öröklődött. Clifford igen modern<br />
képeket vásárolt, igen mérsékelt áron.<br />
A kamra tehát tele volt rossz Sir Edwin Landseer-vásznakkal, William Henry Hunt festette<br />
érzelgős madárfészkekkel s egyéb akadémikus műtárgyakkal; méltán rémisztették a Királyi<br />
Akadémia-tag lányát. Connie elhatározta, rendet tesz közöttük egy nap, kiszórja őket. Izgatták<br />
a groteszk bútorok is.<br />
Korhadástól, sérüléstől védő, gondos csomagolásban ott volt a régi családi rózsafa bölcső is.<br />
Connie nem állta meg, hogy ki ne csomagolja, meg ne nézze. A bölcső bájos volt a maga<br />
nemében, Connie sokáig nézegette.<br />
- Milyen kár, hogy nem lesz rá szükség - sóhajtotta a Connie-nak segédkező Mrs. Bolton. -<br />
Bár igaz, ma már nem divat a bölcső.<br />
- Nem biztos az. Még meglehet, hogy szülök egy nap - vetette oda közönyösen Connie, mintha<br />
csak azt mondaná, lehet, hogy vesz egy kalapot.<br />
- Már, ugye, ha történik valami Sir Clifforddal - hápogta elképedve Mrs. Bolton.<br />
- Dehogy. Éppen ha nem történik. Sir Cliffordnak csak az izmai bénák, ő maga nem<br />
károsodott - hazudta könnyedén Connie.<br />
A gondolatot egyébként Clifford ültette a fejébe. Azt mondta: - Egyáltalán nincs kizárva, hogy<br />
gyerekem lehessen. Nem vagyok én megcsonkítva vagy mi. A potenciám bármikor visszatérhet,<br />
még ha béna marad is a csípőm meg a lábam. És akkor a magom átjuttatható.<br />
Energikus periódusaiban, mikor nekihevülten dolgozott a bánya ügyein, csakugyan úgy érezte,<br />
mintha a nemi potenciája is visszatérne. Connie iszonyattal nézte. De volt annyi esze, hogy a<br />
közlést a maga javára fordítsa. Szülni fog, ha teheti, de nem tőle.<br />
Mrs. Bolton levegő után kapkodott. Nem hitte el, cselt gyanított. Bár ezek az orvosok<br />
csodákat művelnek manapság. Talán csakugyan át tudják ültetni Clifford magját.<br />
- Nohát, méltóságos asszony, csak azt kívánom, úgy legyen, imádkozni fogok, hogy sikerüljön.<br />
Milyen jót is tenne önnel, mindnyájunkkal. Szavamra, gyerek Wragbyben, az lesz csak a<br />
szép!<br />
- Ugye? - mondta Connie.<br />
Kiválasztott három hatvanesztendős festményt, hajdani akadémiai tagok munkáit, hogy<br />
elküldje őket a shortlandi hercegnő jótékonysági bazárjára. Megyeszerte “bazárhercegnőnek”<br />
hívták a shortlandi hercegnőt, aki mindenkit azzal nyaggatott, küldjenek árvereznivalót.<br />
Nohát, ezzel a három bekeretezett akadémiai festménnyel igazán boldog lesz, még az is<br />
megeshet, hogy személyesen jön el megköszönni. Milyen mérges volt Clifford a legutóbb is,<br />
mikor itt járt!<br />
Istenem, istenem, gondolta ezenközben Mrs. Bolton. Csak nem Oliver Mellors gyerekére<br />
készítesz elő bennünket? Istenem, hát tevershalli gyerek lesz Wragby bölcsőjében! No és<br />
akkor! Nem fog szégyent hozni rá!
A lomkamra szörnyűségei között volt egy nagyobbacska, lakkozott, fekete doboz,<br />
hatvan-hetven esztendős, gondos, leleményes kezek mestermunkája, telerakva minden<br />
elképzelhető tárggyal. Legfelül, összesűrítve, tisztálkodókészlet: kefék, üvegcsék, tükrök,<br />
fésűk, dobozok, még három szép borotvakés is, biztonsági tokban, borotvatányér, minden.<br />
Alatta írókészlet: itatós, tollak, tintásüvegek, papír, boríték, jegyzettömbök; egy teljes<br />
varrókészlet, három különböző méretű ollóval, gyűszűkkel, tűkkel, selyem- és<br />
pamutcérnákkal, stoppolófával - mind a legjobb minőség, mind tökéletes munka. Még egy kis<br />
gyógyszerraktárnak is jutott hely, megcímkézett üvegcsék, Laudanum, Mirrha-tinktúra,<br />
Szekfűszeg-esszencia, és így tovább, sajnos, mind üres. Minden darab teljesen újnak látszott, s<br />
az összecsukott doboz nem volt nagyobb, mint egy degesz kisbőrönd. Belül úgy illettek<br />
egymásba a holmik, mint egy kirakós játék darabjai. Az üvegek sem borulhattak fel, olyan<br />
pontosan illeszkedtek a helyükre.<br />
Csodálatosan agyalta ki és csinálta meg a készítője. Elsőrangú iparosmunka, Viktória kori<br />
mértékkel mérve. Mégis szörnyű volt valahogy az egész. A <strong>Chatterley</strong>k is ilyennek láthatták,<br />
mert soha senki nem használta. Sajátosan lélektelen darab.<br />
Mrs. Bolton azonban magánkívül volt.<br />
- Lám, milyen gyönyörű kefék, milyen drágák, és milyen tökéletes még ez a három<br />
borotvapamacs is! Ez igen! Ó, és ezek az ollók! Nem létezhet ezeknél jobbat kapni. Elragadó,<br />
mit mondjak!<br />
- Csakugyan tetszik? - kérdezte Connie. - Tessék, a magáé.<br />
- Nem fogadhatom el, méltóságos asszony!<br />
- Ugyan már! Inkább itt heverjen ítéletnapig? Ha magának nem kell, elküldöm a képekkel<br />
együtt a hercegnőnek, pedig ennyit igazán nem érdemel. Fogja csak bátran!<br />
- Ó, ó, méltóságos asszony! Nem is tudom, hogy köszönjem meg.<br />
- Nem kell azt megköszönni - nevetett Connie.<br />
Mrs. Bolton, karjában a nagy, fekete dobozzal, megdicsőülten, rózsaszínűre pirulva távozott.<br />
Mrs. Betts befogott a kétkerekű kocsiba, és dobozostul hazafuvarozta a faluba Mrs. Boltont.<br />
Mrs. Boltonnak persze muszáj volt vendégeket hívni, s megmutatni a kincsét: elhívta a<br />
tanítónőt, a gyógyszerésznét meg Mrs. Weedont, a takarékbank pénztároshelyettesének feleségét.<br />
Mindnyájan el voltak bűvölve. És akkor megkezdődött a sugdolózás <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong><br />
gyermekéről.<br />
- Lám, vannak még csodák - vélekedett Mrs. Weedon.<br />
Mrs. Bolton meg volt győződve, hogy a gyereknek, ha megjön, Sir Clifford lesz az apja. De ő<br />
ám!<br />
Nem sokkal később történt, hogy a lelkész gyöngéden így szólt Cliffordhoz:<br />
- Valóban remélhetjük, hogy örököse lesz Wragbynek? Megmutatja az Úr az ő végtelen<br />
irgalmát?<br />
- Remélni remélhetjük - felelt némi iróniával, egyszersmind bizonyos meggyőződéssel<br />
Clifford. Maga is hinni kezdte, hogy a gyerek még az övé is lehet.<br />
Egy délután aztán beállított Leslie Winter, Winter uraság, ahogy hívták környékszerte, szikár,<br />
kifogástalan, hetvenesztendős és úriember tetőtől talpig, ahogy Mrs. Bolton mondta Mrs.
Bettsnek. Úriember a kisujja körméig! Ómódias, finomkodó hanghordozása avultnak tűnt,<br />
akár a rizsporos paróka. Az idő, röptében, elhullajtja ezeket a szép régi tollait.<br />
A bányáról beszélgettek. Clifford előadta, hogy a bányáiból felhozott szenet, még a gyöngébb<br />
fajtát is, koncentrált fűtőanyaggá akarja átalakítani, ez az üzemanyag bizonyos nedvességtartalmú,<br />
savas levegővel táplálva, viszonylag nagy nyomáson igen nagy hőt fejleszt. Rég<br />
megfigyelték már, hogy párás, erős szélben sokkal élénkebben s szinte füst nélkül ég a<br />
meddőhányó és nem a szokásos rózsaszín salak, hanem csak egy kevés hamu marad utána.<br />
- Igen, de van-e olyan gőzgép, amit ezzel a maga új üzemanyagával kell táplálni? - kérdezte<br />
Winter.<br />
- Ha nincs, magam gyártok olyat. És a magam üzemanyagát hasznosítom. Sőt villanyenergiával<br />
fogok eladásra termelni. Megoldom, bizonyos vagyok benne.<br />
- Nos, ez igazán nagyszerű. Sok szerencsét, kedves öcsém. Pompás! Örülnék, ha a segítségére<br />
lehetnék. Csak hát, sajnos, ódivatú vagyok én már egy kissé, és a bányáim is csak ilyenek. Ki<br />
tudja, ha én nem leszek már, talán magához hasonló ember lesz az utódom. Pompás! Így aztán<br />
munkát adhat újra mindenkinek, és a szenet sem kell eladnia, már ha el tudja adni egyáltalán.<br />
Pompás ötlet, remélem, sikere lesz. Ha nekem fiaim lennének, ők is ilyen korszerű elképzeléseket<br />
hoznának Shipleybe, az egyszer biztos! Jut is eszembe, kedves öcsém, van-e alapja a<br />
híresztelésnek, mely szerint örököst remélhetünk Wragbynek?<br />
- Hát ez a hír járja? - kérdezte vissza Clifford.<br />
- Hogy járja vagy sem, arról csak annyit mondhatok, hogy a fillingwoodi békebíró kérdezte<br />
tőlem. Persze magam egy világért sem adnám tovább, ha nincs alapja.<br />
- Nos - mondta Clifford vonakodva, de különös fényben égő szemmel -, van remény. Remény,<br />
az van.<br />
Winter odasietett Cliffordhoz, és derekasan megrázta a kezét.<br />
- Kedves öcsém! Kedves fiam, ha tudná, milyen örömmel hallom! Milyen jó hallani, hogy egy<br />
örökös reményében munkálkodik, s hogy nemsoká munkát adhat megint minden tevershalli<br />
férfinak! Ah, kedves öcsém! Milyen szép is ez, fenntartani a családi nevet, és munkát adni a<br />
munkára váróknak!...<br />
Az öregúr csakugyan meg volt indulva.<br />
Másnap, mikor Connie hosszú szárú, sárga tulipánokat rendezgetett egy üvegvázában, így<br />
szólt hozzá Clifford:<br />
- Connie, tudtad-e, hogy azt híresztelik, nemsoká örököst adsz Wragbynek?<br />
Connie egészen elgyöngült rettenetében, de nem mozdult, keze a virágon.<br />
- Nem tudtam! Mi ez, tréfa? Értelmetlen gonoszkodás?<br />
- Egyik sem, remélhetőleg. Szeretném inkább jóslatnak hinni.<br />
Connie a virágot babrálta.<br />
- Levelet kaptam Apától - mondta. - Tudatja, elfogadta Sir Alexander Cooper meghívását a<br />
számomra. Sir Cooper szívesen lát július-augusztusra a velencei Villa Esmeraldában.<br />
- Júliusra és augusztusra? - kérdezte Clifford.<br />
- Olyan sokáig úgysem maradnék. Mondd csak, meggondoltad, hogy nem jössz velem?
- Nem megyek külföldre - szögezte le Clifford.<br />
Connie az ablakhoz vitte a vázát.<br />
- És nem bánod, ha én elmegyek? Hiszen tudod, megbeszéltük, hogy a nyáron...<br />
- Mennyi ideig lennél távol?<br />
- Három hétig, gondolom.<br />
Csönd lett.<br />
- Hát - mondta lassan s némi bánattal Clifford -, három hétig még csak elleszek valahogy,<br />
feltéve, hogy bizonyosra vehetem, visszajössz.<br />
- Bizonyos, hogy vissza fogok kívánkozni - mondta egyszerűen, nyugodtan, súlyos meggyőződéssel<br />
az asszony. A másik férfira gondolt.<br />
Clifford érezte a felesége meggyőződését, s valami módon elhitette magával, az ő személyének<br />
szól. Mondhatatlanul megkönnyebbült, egyszeriben földerült.<br />
- Ha így van, akkor minden rendben, nem igaz?<br />
- Dehogynem.<br />
- Örülsz a kikapcsolódásnak?<br />
Különös tekintet ült az asszony kék szemében.<br />
- Örülök, hogy újra látom Velencét - mondta -, s hogy megfürödhetek azokon a kavicsos partú<br />
szigeteken, túl a lagúnán. Hanem a Lídót, te is tudod, ki nem állhatom! És gyanítom, hogy Sir<br />
Alexander Cooper és <strong>Lady</strong> Cooper társasága sem lesz kedvemre való. De ha arra gondolok,<br />
hogy ott lesz Hilda, és saját gondolánk lesz, akkor bizony örülök. Olyan jó lenne, ha te is<br />
jönnél!<br />
Connie őszintén így gondolta, szerette volna legalább ilyen módon boldoggá tenni a férjét.<br />
- Jaj, de hát gondold meg, hogy festenék a Gare du Nord-on vagy a calais-i kompnál!<br />
- Ugyan már, azt hiszed, mások, más hadirokkantak nem utaznak hordszékben? Arról nem is<br />
beszélve, hogy autón mennénk végig.<br />
- Ahhoz két férfiszolga kellene.<br />
- Dehogy. Elég lenne Field. Ahol szükséges, kerülközik segítség.<br />
Clifford csak a fejét rázta.<br />
- Nem, nem, kedves. Idén még nem! Jövőre talán nekivágok én is.<br />
Connie rosszkedvűen távozott. Jövőre! Ki tudja, mi lesz jövőre? Igazából ő sem kívánkozott<br />
Velencébe, most, hogy itt a másik férfi. Elmegy mégis, gondolta, afféle önfegyelmezésből, és<br />
azért, hogy ha gyermeke lesz, hadd gondolja Clifford, hogy Velencében fogant.<br />
Május volt már, az indulást júniusra tervezték. Ó, ezek az örökös tervezgetések! Hogy örökké<br />
így el van tervezve az ember élete! Kerekek hajtanak, kerekek működtetnek bennünket, és<br />
igazából nincs hatalmunk fölöttük!<br />
Május volt, de hideg, csapadékos idő ismét. Májusi eső aranyat ér! És milyen fontos manapság<br />
a jó termés! Connie-nak dolga akadt Uthwaite-ben, ebben a kisvárosban, ahol a <strong>Chatterley</strong>k<br />
mind a mai napig a <strong>Chatterley</strong>knek számítanak. Egyedül ment, a kocsit Field vezette.
Hiába volt május, hiába a friss zöldek, a vidék gyászosnak tetszett. Elég hűvös volt, az eső<br />
füsttel terhes, a levegő íze mint a fáradt gőzé. Az embert mintha csak a tulajdon ellenállása<br />
éltetné. Nem csoda, hogy olyan csúfak és nyersek az itteniek.<br />
Az autó fölfelé kapaszkodott a hosszú, mocskos, rendetlen tevershalli utcán, koromlepte<br />
téglaházak, éles sarkú, esővert, csillogó fekete palatetők között; a sár is fekete volt a szénportól,<br />
a járda is nedves-fekete. Át- meg átitatott mindent a reménytelen csúfság, minden<br />
természetes szépség, minden életöröm végletes tagadása, abszolút hiánya az ösztönösen szép<br />
formának, mely sajátja minden madárnak és élőlénynek: az emberi intuitív érzék halála. A<br />
szappankazlak a szatócs kirakatában, a zöldséges rebarbara- és citromtornyai! A kalapos<br />
förtelmes kalapjai! Csúfság csúfság hátán. És a mozi aranyos-stukkós iszonyata, a nedves<br />
moziplakáttal: “Egy asszony szerelme!” És az új primitív metodista imaház, valóban primitív<br />
nyerstégla építmény, zöldes és málnapiros táblaüvegeivel. Följebb a wesleyánus imaház koromvert<br />
téglatömbje, vaskorlátok és feketült bokrok mögött. Aztán a magát felsőbbrendűnek<br />
tudó kongregacionalista kápolna, rovátkolt homokkőből, valódi, noha kurtácska toronnyal.<br />
Közvetlen szomszédja, az új iskola épületcsoportja csupa drága, rózsálló dísztégla, vaskorlát<br />
mögé szorított kavicsos játszótérrel, roppantul lenyűgöző látvány, átmenet a börtön és a<br />
templom között. Énekórájuk volt az ötödik elemista lányoknak, végére érvén a lá-mi-dó-lá<br />
gyakorlatoknak, egy “kedves gyermekdalba” fogtak bele. El sem képzelhetni semmit, ami<br />
kevésbé emlékeztetne a spontán dalolásra: kényszeredett, dallamos nyüszítés leginkább. Nem<br />
olyan, mint a vadak éneke, a vadaknak kifinomult ritmusaik vannak. Nem is állati vonyítás: az<br />
állat okkal nyüszít. Éneknek neveztetik, és a világon semmire nem hasonlít. Connie elszoruló<br />
szívvel hallgatta, míg Field benzint töltetett a kocsiba. Mivé is lesznek ezek az emberek,<br />
akikben halott az éltető intuitív érzék, akik csak mechanikus nyüszítésre képesek, és akikben<br />
csak valami kísérteties akaraterő maradt épen?<br />
Szeneskocsi zörömbölt lefelé az esőben. Field megindult fölfelé; elhúztak a nagy, de nyűttnek<br />
látszó rőfös- és készruhaboltok, a postahivatal meg a néptelen kis piactér mellett; a piactéri<br />
Nap Fogadó - nem kocsma, fogadó: vigécszállás - ajtaján Sam Black tekintett ki, s hajtott fejet<br />
<strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> elhaladó autójának.<br />
Bal kéz felől elmaradt a fekete fák között álló anglikán templom. A kocsi völgynek szaladt,<br />
elhúzott a Bányászpaizs mellett. A Wellingtont, a Nelsont, a Három Hordót már korábban<br />
elhagyta - a Bányászpaizs után a Gépészcsarnok következett, majd az új és némiképp<br />
hivalkodó Bányászjóléti, aztán néhány új “villa”, s a fekete országút kifutott a városkából, és<br />
sötét ösvények, sötétzöld földek között kanyargott Stacks Gate felé.<br />
Tevershall! Ez volt hát Tevershall! A régi jó Anglia, Shakespeare Angliája! Dehogyis az: a<br />
mai Anglia, amilyennek Connie ismerte, mióta itt élt. Új emberfajt teremt ez a vidék:<br />
szuperérzékeny a pénz, a társadalmi és politikai kérdések iránt, de lénye spontán, intuitív része<br />
nem létező, halott. Félhalott az egész fajta, de lénye eleven részében iszonytató, makacs tudatosság<br />
munkál. Hátborzongató, síron túli jelenség, egyfajta alvilág. És teljességgel kiszámíthatatlan.<br />
Hogyan számíthatná ki az ember félhalottak reakcióit? Mikor Connie látta egyszer a<br />
nagy sheffieldi teherautókat, megrakva a Matlockba kiránduló acélgyári munkásokkal,<br />
különös, torz, korcs növésű férfiutánzatokkal, elszorult a szíve, és arra gondolt, Istenem, mivé<br />
is tette ember az embert! Mit tettek felebarátaikkal az emberek vezetői? Szubhumán létre<br />
kényszerítik őket; testvériségről szó nem lehet immár! Merő lidércnyomás, ami megmaradt.<br />
És most, e szürke-érdes reménytelenség láttán ismét elöntötte a rettegés hulláma. Ha az ipar<br />
ilyen néptömeget termel, s ha a felsőbb osztályok olyanok, amilyennek megismerte Connie,<br />
akkor csakugyan és végképp nincs remény. S ő mégis gyermeket akar, örököst Wragbynek!<br />
Örököst Wragbynek! Connie irtózattal borzongott össze.
De Mellors is innen került ki! - Igaz, de Mellors egyedül maradt, éppúgy, mint ő. Testvéri<br />
érzés őbenne sincs. Meghalt. Meghalt a testvériség. Elkülönülés van csak, és reményvesztettség,<br />
már ami ezeket a dolgokat illeti. Anglia ilyen, ilyen ez a temérdek ország: Connie tudta,<br />
hiszen az ország szívében autózott.<br />
Emelkedett a térszín Stacks Gate felé. Elállt az eső, a levegő májusi-tisztán fénylett. A vidék<br />
hosszú hullámokat vetett, délnek a derbyshire-i fennsík, keletnek Mansfield és Nottingham<br />
felé. Connie gépkocsija délnek tartott.<br />
A fennsíkra érve, bal kéz felé, a dombos tájék egy magaslatán feltűnt Warsop Castle<br />
sötétszürke, zömök tömbje, alatta az újnak tetsző bányászházak vöröses vakolata s még alább,<br />
fekete füst- és fehér gőzfelhőkben a nagy bányamű, amely évente annyi ezer fontot juttat a<br />
herceg és a többi részvényes zsebébe. Romos volt a zömök, vén kastély, mégis lenyűgözően<br />
sötétlett a szűk horizonton, a párás levegőben terjengő sötét és fehér füstök-ködök felett.<br />
Egy utolsó kanyarral feljutottak Stacks Gate magasságába. Innen, az országútról mindössze<br />
egy hatalmas, fényűző új szálloda látszott a településből, s Coningsby Arms: barbár elszigeteltségben,<br />
vörös-fehér-arany pompában állt az út mentén. Jobban körülnézve azonban bal kéz<br />
felől feltűntek a “modern” bányásztelep házsorai, megannyi dominókő, kertekkel tűzdelt térbe<br />
állítva; természetfölötti “mesterek” játszhatták ezt az új játékot a meglepett földasztalon. Túl<br />
az épülettömbökön, a háttérben hökkenetesen tornyosultak egy valóban korszerű bánya<br />
felszíni építményei, vegyiüzem, hosszú karzatok; monumentális, ember nem látta formák.<br />
Maga az aknatorony és a szénosztályozó eltörpült ezek mellett az új csodák mellett. S az<br />
előtérben, örök tettenértség pózába merevedve, ott álltak a dominókövek, mindhiába várva,<br />
hogy valaki játsszék már velük.<br />
Ez hát Stacks Gate, új jelenség a föld színén, a háború előtt sehol nem volt még. Völgy iránt,<br />
félmérföldnyire az új “hoteltól” - maga Connie sem tudta - ott bújt meg a régi Stacks Gate,<br />
régi kis bányájával, ósdi, koromvert téglaházaival, egy-két templomával, egy-két boltjával,<br />
egy-két kis kocsmájával.<br />
De a régi Stacks Gate nem számít többé. Az óriás füstpamacsok és gőzök a fenti új gyárból<br />
gomolyognak elő, most már ez az, amit Stacks Gate-nek hívnak: se egy templom, se egy<br />
kocsma, de még boltok sincsenek; csak a nagy “üzem”, ez az újkori Olimpia, az új isteneknek<br />
emelt megannyi templomával, meg a mintalakótelep, meg a szálló. A szálló voltaképp nem<br />
egyéb, mint bányászkocsma, noha kinézetre első osztályú.<br />
Azóta nőtt ki a földből ez az új település, hogy Connie Wragbybe érkezett; a mintalakótelep<br />
megtelt mindenünnen szalajtottakkal, akik egyéb foglalatosságaik mellett Clifford nyulainak<br />
állítanak csapdát.<br />
A gépkocsi a hullámos hátú felföldön szaladt, kiterült előtte a dimbes-dombos grófság. A<br />
grófság! Micsoda büszke, zárkózott vidék volt ez egykor! Előttük, a látóhatár peremén felködlött<br />
a lenyűgöző, fenséges Chadwick Hall, ablaka több, mint a fala, a leghíresebb Erzsébet<br />
kori épületek egyike. Nemesen tornyosul terebélyes parkja közepén, de hiába, az idő eljárt<br />
fölötte. Fenntartják, de immár csak múzeum gyanánt. “Lássátok, hogy éltek eleink!”<br />
Chadwick Hall a múlté. A jelen alatta nyújtózik. Hogy a jövő hol keresendő, csak a Mindenható<br />
tudja. Az autó már megfeketedett kis bányászházak között kanyargott, ereszkedőben<br />
Uthwaite felé. Maga Uthwaite is gőz- és füstgomolyok légióit löki égnek egy-egy párásabb<br />
napon, áldozatul ki tudja, milyen isteneknek. A völgyben húzódik meg Uthwaite, átszőve a<br />
sheffieldi vasút acélfonalaival s a hosszú csövekből füstöt-tüzet okádó bányáival és acélműveivel,<br />
temploma szánalmas kis dugóhúzótornyával, mely most még mérgesen csipdesi a<br />
füstöt, de leroskad egy nap; ez a városka mindig különös érzéseket ébresztett Connie-ban.
Régi piacváros a völgyek csomópontjában, egyik ódon kocsmáját <strong>Chatterley</strong> Armsnak hívják.<br />
Itt, Uthwaite-ben Wragbyt még Wragbyként tisztelik, mintha nemcsak egy ház lenne, mint a<br />
máshonnan valóknak: a Tevershall melletti Wragby Hall, Wragby, a “székhely”.<br />
Kétfelől megfeketedett bányászházacskák guggoltak a járdán, évszázados, meghitt törpeségükben.<br />
Végigszegték az utat, mely országútból utcává lett, s ahogy egyre alább ereszkedett az<br />
ember, megfeledkezett a szabadon nyújtózó vidékről, melyet, noha kísértetként, még mindig<br />
kastélyok és nagy nemesi udvarházak uralnak. A meztelen sínek tömkelegében öntödék és<br />
egyéb “üzemek” tornyosultak Connie körül, oly nagyok, hogy csak falaik látszottak. Vasak<br />
csörömpöltek visszhangos csengéssel, nagy teherautók rázták a földet, füttyök hasogatták a<br />
levegőt.<br />
Ám ha az ember még alább ereszkedik, a templom mögött, a város göcsörtös szívében kétszáz<br />
esztendővel ezelőtti világban találja magát; a girbegurba utcán ott áll a <strong>Chatterley</strong> Arms meg a<br />
régi patika; ezek az utcák hajdan a kastélyok és méltósággal terpeszkedő udvarházak nyílt és<br />
vad világába vezettek ki.<br />
A sarkon azonban egy rendőr tartotta fel kezét, s adott utat három teherautónak; a vassal rakott<br />
járművek megrezzentették a szegény vén templomot. S csak miután eldübörögtek a<br />
teherkocsik, tiszteleghetett a rendőr <strong>Chatterley</strong>né őméltóságának.<br />
Hát így. Az ódon, görbe városi utcákat egymásra zsúfolt, koromvert, vénecske bányászházak<br />
szegték véges-végig. Közvetlenül utánuk újabb, nagyobb, vörösebb házsorok tűntek fel, s<br />
ültek meg a völgy felett: új munkások új otthonai. És rajtuk is túl, a kastélyok<br />
dimbes-dombos, tág látóhatárú birodalmában füst és gőz birkózott gomolyogva, s itt is, ott is<br />
nyerstégla épületek vörös foltjai: új bányásztelepülések tűntek elő, s nemcsak a völgyekben,<br />
de olykor a dombok peremén is, hajmeresztő csúfságban rajzolódva ki a látóhatárra. Közöttük<br />
pedig, elszórva, zsugorodóban az udvarházas-hintós régi Anglia maradványai, Robin Hood<br />
erdőrengeteges Angliájának nyomai, ahol ma ólálkodó bányászok élik ki szabad idejükben<br />
nyomorú, elfojtott vadászszenvedélyüket.<br />
Anglia, én egy Angliám! De hát melyik is az én Angliám? A méltóságteljes kastélyok persze<br />
jól mutatnak a fényképen, s az Erzsébet kor továbbélésének illúzióját keltik. Állnak még a jó<br />
Anna királynő és a Tom Jones idejéből való, szemrevaló épületek, de a szállongó korom<br />
megfeketíti a világos stukkódíszeket, aranyozásuk réges-rég a múlté. És egyre-másra hagyják<br />
el lakóik az udvarházakat, s a házak, sorsukra hagyva, romladoznak. És az angol nemesi<br />
nyárilakok, mi lett azokból is - gipsszel vakolt üres, nagy téglaházak a vigasztalan vidéken.<br />
Az udvarházakat bontják, eltünedeznek a György kori paloták. Fritchleyt, ezt a tökéletes,<br />
ódon, György kori udvarházat is széthordják: Connie a tovagördülő autóból láthatta. Pedig<br />
milyen szépen rendben tartották; a Weatherleyk egészen a háborúig lakták, még a régi módi<br />
szerint. De aztán túl nagynak, túl költségesnek s a környezetét túl barátságtalannak ítélték. A<br />
nemesség enyhébb tájakra menekül, ahol úgy költheti pénzét, hogy nem kell látnia, hogyan<br />
teremtődik elő.<br />
Hiába, a történelem. Az egyik Anglia megeszi a másikat. Ezeket az udvarházakat a bányák<br />
tették gazdaggá, s most, íme, a bányák eszik meg őket, ahogy korábban a nyárilakokat dúlták<br />
fel. Az iparos Anglia megeszi a mezőgazdasági Angliát, az egyik elv a másikat. Az új Anglia<br />
megeszi a régit. S a folytonosság pusztán mechanikus, ahelyett hogy organikus lenne.<br />
Connie, a dologtalan osztály tagja lévén, a régi Anglia maradványait siratta. Évekbe telt, míg<br />
ráeszmélt, valóban tönkretette a régit ez az új és csúf Anglia, s pusztítani fogja mindaddig,<br />
míg semmi nem marad belőle. Odavan Fritchley, odavan Eastwood; már Shipley, Winter<br />
uraság szeretett Shipleyje fölött is megkondult a lélekharang.
Connie beugrott egy percre Shipleybe. A park hátsó kapujánál keresztezte az utat a bánya<br />
iparvágánya, maga a bánya ott volt rögtön a fák mögött. A kapu tárva-nyitva: a parkon<br />
átvezető gyalogúton szabad járásuk volt a munkásoknak.<br />
A gépkocsi elhúzott a díszes medencék mellett (a munkások ezekbe hajigálják újságjaikat), s<br />
rátért a házhoz vezető magánútra. Dombtetőn, elkülönülve állt a ház, kellemes, stukkódíszes<br />
épület, a tizennyolcadik század derekán építették. Szépséges tiszafa alléját még a hajdani ház<br />
idején ültették; Shipley Hall derűs nyugalomban terpeszkedett a dombon, György kori zsalui<br />
mintha bátorítóan hunyorítottak volna. A ház mögött gyönyörű kertek.<br />
Connie az enteriőrt is jobb szerette, mint az otthonit. Világosabb volt, elevenebb, stílusosabb,<br />
előkelőbb. A szobák faburkolata pasztellszínűre festve, a mennyezet aranydíszes, s minden<br />
kifogástalanul karbantartva, tekintet nélkül a költségekre. Még a folyosók is tágasabbak,<br />
kellemesebbek, enyhe íveik élettel tele.<br />
Igen, de Leslie Winter egyedül élt. Szerette a házát, igen, de parkját három bányája fogta<br />
közre. Winter uraság nagyvonalú ember volt, szívesen látta bányászait a parkban. Hiszen ők, a<br />
bányászok tették gazdaggá. Amikor meglátta a díszes medencéi körül őgyelgő idomtalan<br />
férfiakat - no, nem a park privát részében, határt azért ő is szabott -, azt mondta: a bányászok,<br />
meglehet, nem olyan kellemesek a szemnek, mint az őz, no de mennyivel hasznosabbak!<br />
Mindez azonban még a Viktória kor második felében, a gazdasági aranykorban történt. Akkor<br />
még “derék munkások” voltak a bányászok.<br />
Winter félig-meddig mentegetőzve mondotta hajdan az imént idézett szavakat vendégének, az<br />
akkori walesi hercegnek. A herceg így felelt sajátos torokhangján:<br />
- Teljesen igaza van. Ha szén lenne Sandringham alatt, magam is bányát nyitnék a pázsiton, és<br />
azt mondanám, ez ám az igazi tájkertészet. Magam is szívesen cserélném bányászokra az<br />
őzeimet, ha ennyire megéri. És hallom, jó emberek ezek a maga bányászai.<br />
Meglehet, a herceg kissé eltúlozta a pénz szépségét s az iparosítás áldásait.<br />
A herceget azonban királlyá koronázták, a király meghalt, s most már új király uralkodik,<br />
akinek, úgy tetszik, az a legfőbb tevékenysége, hogy új meg új ingyenkonyhákat állít fel.<br />
És a derék munkások azóta valahogy satuba szorították Shipleyt. Új bányászfaluk zsúfolódtak<br />
a park peremén, s lakosságukat már idegennek érezte az uraság. Mindig is birodalma s<br />
bányászai kényurának tekintette magát, nyájas, de megfellebbezhetetlen tekintélynek. Ám<br />
most, hogy észrevétlen beszivárgott az új szellem, Winter hoppon maradt valami módon.<br />
Immár ő volt az, aki nem oda tartozott. Kétségtelen tény: a bányának, az iparnak önálló<br />
akarata van, s ez az akarat ellene fordult a gentleman tulajdonosnak. A bányászok is részesei<br />
ennek az akaratnak, melynek roppantul nehéz ellene szegülni: félreállítja az embert, s ha az<br />
ember nem tágít, az életébe kerülhet.<br />
Winter uraság, katonaember lévén, állta a sarat. De immár nem sétált a parkban ebéd után.<br />
Rejtőzött szinte, visszavonult a házába. Connie emlékezett, hogyan is volt, mikor egyszer<br />
lekísérte a kapuhoz: Winter hajadonfőtt volt, a lábán lakkcipő és bordó selyemharisnya, s a<br />
maga jól nevelt, kissé affektált modorában társalgott. De mikor el kellett haladniuk a<br />
csoportba verődött bányászok mellett, akik csak álltak és bámultak, s eszük ágában sem volt<br />
köszönni, Connie megérezte, hogy szűköl ez a szikár, jól nevelt öregúr: megriadt, ahogy a<br />
ketrecbe zárt elegáns antilopbak riadozik a közönségesen bámészkodóktól. Nem mintha<br />
személyesen ellenségeskedők lettek volna a bányászok, arról nincsen szó. Hanem a szellemük,<br />
az volt az idegen, az taszította ki Wintert. És mélyen, tán maguk sem tudták, mennyire
mélyen, nehezteltek is rá. “Neki dolgoztak.” És csúfságukban bántotta őket ez az elegáns,<br />
ápolt, jól nevelt jelenség. “Ugyan mit nem gondol magáról!” Winter mássága bántotta őket.<br />
És Winter titkon, angol katonaszíve legmélyén igazat adott nekik. Nem volt egészen tiszta a<br />
lelkiismerete, bántotta kiváltságos helyzete. Mindazonáltal, mivel egy rendszert képviselt,<br />
félreállítani nem hagyta magát.<br />
Hacsak nem a halál által. Mert az is eljött, s nem sokkal Connie látogatása után, váratlanul.<br />
Végrendeletében nagyvonalúan megemlékezett Cliffordról.<br />
Az örökösök egyszeriben úgy határoztak, Shipleyt föl kell oszlatni. Túl sokba kerül a<br />
fenntartása. No és kinek volna kedve ott élni? A házat tehát lerombolták. Kivágatták a tiszafa<br />
allét, kiirtották és kiárusították a park fáit, s a parkot felparcellázták. Elég közel volt<br />
Uthwaite-hez. És e különös, kopár, új senki földjén csakhamar új utcácskák nyíltak<br />
vöröstéglás ikerházakkal. A telkek kapósak voltak: Shipley Hall Telep!<br />
Lezajlott mindez egy évvel Connie utolsó látogatása után. Ott áll a Shipley Hall Telep,<br />
vöröstéglás ikerházak, “villák” új utcasorai. Senki sem hinné, hogy egy esztendeje még<br />
stukkódíszes udvarház állt a helyükön.<br />
De ez már egy későbbi szakasza az Edward király-féle tájkertészetnek, annak a fajtának,<br />
amely ornamentális bányaművet tervezett a pázsitra.<br />
Az egyik Anglia megeszi a másikat. Winter uraság és Wragby Hall Angliájának befellegzett,<br />
csak még nem teljes a pusztulás.<br />
Mi jöhet eztán? Connie el sem tudta képzelni. Csak a földekre kinyúló új utcákat látta, csak az<br />
új ipari létesítményeket a bányák mellett, a selyemharisnyában parádézó új lányokat s a<br />
Pallyben, a Jólétiben lebzselő új bányászlegényeket. Az új nemzedéknek fogalma sincsen a<br />
régi Angliáról. Megszakadt a tudat folytonossága, szinte amerikai módra; ipari módra<br />
mindenesetre. Mi jöhet eztán?<br />
Connie úgy érezte, semmi. Homokba dugta volna legszívesebben a fejét, vagy ha oda nem, hát<br />
egy eleven férfi mellére.<br />
Bonyolult, érthetetlen, rettentő ez a világ! Annyian vannak az egyszerű emberek, s ők is olyan<br />
rémesek. Ezt gondolta hazafelé menet, látva a bányából elősereglő férfiakat; fekete-szürke,<br />
torz alakok, egyik válluk följebb a másiknál, fáradtan húzzák nehéz, vasalt bakancsukat. Föld<br />
alatti, szürke ábrázatok, szemük fehére villog, nyakuk görbe a tárnaboltozattól, válluk<br />
formátlan. Férfiak! Férfiak! Ó, jaj, türelmes, jó emberek a maguk módján. Kineveltek, kiöltek<br />
belőlük valamit, amire szüksége lenne egy férfinak. Férfiak mégis. Gyermekeket nemzenek.<br />
Az ember kihordhatná akár az ő magzatjukat is. Iszonytató, iszonytató gondolat! Pedig jók és<br />
jámborak. Mégis, félemberek csupán, fele, szürke fele van meg bennük csak az embernek.<br />
Egyelőre, no igen, egyelőre “jók”. De ez a jóság is csak eleven felükből táplálkozik. Mi lenne,<br />
ha egyszer csak feltámadna halott felük! Nem, nem, szörnyűség elgondolni. Connie-t teljességgel<br />
megfélemlítették az ipari tömegek. Hátborzongatóan idegennek látta őket. Minden<br />
szépség, minden ihletettség nélkül való az életük, örökké “odalent”.<br />
Gyermeket egy ilyen férfitól! Istenem, Atyám!<br />
És lám, Mellors apja is ilyen volt. No, mégsem egészen. Negyven év, azért az nagy különbség,<br />
döbbenetes különbség, ha emberségben mérjük. A vas és a szén azóta beette magát az<br />
emberek testébe-lelkébe.<br />
A megtestesült csúfság, s eleven mégis! Mi lesz ezekből az emberekből? Talán ha elfogy a<br />
szén, ők is eltűnnek a föld színéről. Ezrével álltak elő, jószerint a semmiből, mikor a szén jött,
és megkívánta őket. Talán nem is egyebek, mint a szénmezők kísérteties faunája. Egy más<br />
valóság teremtményei, elemi lények, elemei magának a szénnek, ahogy a fémmunkások is<br />
elemi lények, a vas elemet. Nem embernyi emberek: a szén, a vas, az agyag animái. Az<br />
elemek faunája, a széné, a vasé, a szilikoné. Úgy lehet, az ásványok nem emberi, kísérteties<br />
szépsége, a szén csillogása, a vas súlya, az acél kékje, ellenállása, az üveg átlátszósága van<br />
meg bennük. Az ásványi világ különös, torz, elemi teremtményei! A szénhez, a vashoz, az<br />
agyaghoz tartoznak, ahogy hal a vízhez, féreg a korhatag fához. Az ásványi bomlás animái!<br />
Connie örült, hogy otthon lehet végre, hogy fejét homokba rejtheti. Örült még annak is, hogy<br />
szólhat Cliffordhoz. A szenes-vasas Közép-Anglia rettenete, akár az influenza, átjárta egész<br />
testében.<br />
- Persze hogy ott ragadtam teára Miss Bentley boltjában - mondta.<br />
- Ugyan minek? Winternél is megteázhattál volna.<br />
- No igen, de nem akartam csalódást okozni Miss Bentleynek.<br />
Miss Bentley, ez a nagy orrú, szikkadt, romantikus vénleány olyan áhítatos gonddal szolgálta<br />
föl a teát, mint valami szentséget.<br />
- Engem nem kérdezett? - kérdezte Clifford.<br />
- Dehogynem! Megkérdezhetném méltóságodat, hogy van Sir Clifford? Az a nő szerintem<br />
Cavell nővérnél is többre tart téged.<br />
- És te, gondolom, azt felelted, majd kicsattanok.<br />
- Persze. És szegénykém olyan elragadtatott képet vágott, mintha azt mondtam volna, a<br />
mennyek nyíltak meg neked. Mondtam is, ha Tevershallban jár, feltétlenül nézzen be hozzád.<br />
- Hozzám! Ugyan minek! Még hogy nézzen be hozzám!<br />
- Úgy bizony, Clifford. Ha így imádják az embert, nyújtani is kell valamit érte. Állítom,<br />
Kappadókiai Szent György, az neki senki hozzád képest.<br />
- Mit gondolsz, el is jön?<br />
- Ha láttad volna, hogy elpirult! Egész megszépült egy percre, szegény. Miért nem olyan nőt<br />
vesznek feleségül a férfiak, aki valóban imádná őket?<br />
- Mert a nők mindig elkésnek az imádatukkal. De tényleg azt mondta, hogy eljön?<br />
- Ó! - Connie utánozni próbálta a lélegzetvesztett Miss Bentleyt: - Méltóságos asszonyom, a<br />
legvakmerőbb álmaimban sem mertem remélhetni!<br />
- Mertem remélhetni! Rémes! Merem remélhetni, hogy azért csak nem eszi ide a fene. No és<br />
milyen volt a teája?<br />
- Lipton, és szörnyű erős. Hanem, Clifford, felfogtad-e, hogy Miss Bentleynek és a hozzá<br />
hasonlóknak te vagy a Roman de la rose?<br />
- Ha felfogtam is, egyáltalán nem tartom hízelgőnek.<br />
- Kivágják a képeidet az illusztrált lapokból, talán még imádkoznak is hozzád esténként. Azért<br />
ez felemelő.<br />
És azzal fölment a szobájába, hogy átöltözzék.<br />
Aznap este így szólt Clifford:<br />
- Ugye, te is úgy véled, hogy van valami örökkévaló a házasságban?
Connie csak nézte.<br />
- De Clifford, úgy hangzik a te szádból az örökkévalóság, mint valami csapdafedél, vagy egy<br />
hosszú-hosszú lánc, amit az ember maga után vonszol, menjen bármilyen messze.<br />
Clifford megbántottan nézett vissza.<br />
- Csak azt akartam mondani, hogy ha elmégy Velencébe, ugye, nem egy au grand sérieux<br />
szerelmi viszony reményében mégy el?<br />
- Hogy egy au grand sérieux viszonyt keressek Velencében? No nem. Megnyugtathatlak,<br />
Velencében legföljebb ha au très petit sérieux kalandom lesz.<br />
Különös megvetés csendült ki a hangjából. Clifford összevonta a szemöldökét.<br />
Reggel, hogy lejött a szobájából, Connie a vadőr kutyáját, Flossie-t találta a folyosón, Clifford<br />
szobája előtt. A kutya halkan nyüszített.<br />
- Lám csak, Flossie - mondta kedvesen Connie. - Hát te mit keresel itt?<br />
És azzal halkan rányitott Cliffordra. Clifford ült az ágyában, betegasztala és írógépe félretolva;<br />
az ágy lábánál, tiszteletteljes tartásban a vadőr. Flossie lelkendezve beszaladt. Mellors egy<br />
szemvillanással az ajtóhoz parancsolta; Flossie kiódalgott.<br />
- Jó reggelt, Clifford - mondta Connie -, nem tudtam, hogy el vagy foglalva. - Akkor ránézett<br />
a vadőrre, és neki is köszönt. A férfi választ mormolt, s alig is nézett rá. Connie-t azonban a<br />
puszta jelenlététől is meglegyintette a szenvedély szele.<br />
- Félbeszakítottalak, Clifford? Sajnálom.<br />
- Semmiség, nem fontos.<br />
Connie kisurrant, s fölment emeleti kék budoárjába. Az ablakhoz ült, s nézte a kocsiúton<br />
távolodó férfi jellegzetes, halk, feltűnést kerülő lépteit. Van valami csöndes eredetiség, valami<br />
természetes, büszke méltóság ebben az emberben, s mégis, bizonyos törékenység is érződik<br />
rajta. Szolga! Clifford szolgája! “Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, hanem magunkban, kik<br />
4<br />
megbókolunk.”<br />
Megbókolna Mellors is? Csakugyan? Vajon mit gondol róla, Connie-ról?<br />
Napsütéses idő volt, Connie a kertben dolgozott Mrs. Bolton segédletével. A két asszony<br />
közelebb került egymáshoz, talán az emberek közt kiszámíthatatlanul apadó-áradó rokonszenv<br />
jóvoltából. Szegfűt kötöztek, nyári növénykéket palántáztak. Kedvükre volt a munka. Connie<br />
különösen nagy örömét lelte, hogy a porhanyós, fekete talajba temesse a fiatal növények puha<br />
kis gyökereit. Ezen a tavaszi reggelen gyöngéd remegést érzett a tulajdon méhében, mintha azt<br />
is érintené s boldoggá tenné a napsugár.<br />
- Régen vesztette el a férjét? - kérdezte Connie az asszonytól, miközben újabb palántát vett<br />
kézbe, s helyezte el a kis gödörben.<br />
- Huszonhárom éve! - bontogatta óvatosan széjjel a galambvirág friss gyökereit a kérdezett. -<br />
Huszonhárom éve, hogy hazahozták.<br />
Connie szíve megsajdult. “Hazahozták”, ez a szörnyű megmásíthatatlanság!<br />
- Mit gondol, miért kellett meghalnia? - kérdezte. - Boldogok voltak együtt?<br />
4 Vörösmarty Mihály fordítása.
Asszonynak szánt asszonyi kérdés. Mrs. Bolton a keze fejével félresimított egy fürtöt az<br />
arcából.<br />
- Nem tudom, méltóságos asszony! A férjem soha nem adta be a derekát, mindig a maga útját<br />
járta. És fejet nem hajtott volna senkinek, semminek a világon. Valamiféle makacsság, az<br />
okozta a halálát. Tudja, a férjem nem szívta mellre a dolgokat. Én mindenesetre a bánya<br />
számlájára írom. Nem lett volna szabad soha alászállnia. De hát az apja kényszerítette, mikor<br />
még legényke volt; később, ha az ember elmúlik húszéves, már nem könnyű abbahagyni.<br />
- Mondta-e, hogy nem szereti?<br />
- Hogy mondta-e! Nem. Soha! Soha nem mondta, hogy bármit is utálna. Legföljebb ha arcokat<br />
vágott. Nem az a fajta volt, aki mellre szívja a dolgokat; olyan volt inkább, mint azok a<br />
fiatalemberek, akik olyan vidáman indultak a háborúba, csak hogy azonnal meghaljanak.<br />
Pedig nem volt amolyan széllelbélelt, csak nem vette föl a dolgokat. Mondtam is neki, azt<br />
mondtam, nem törődsz te senkivel, semmivel. Pedig törődött! Ahogy ott ült, moccanás nélkül,<br />
mikor az első gyerekem szültem, s amilyen szemmel nézett rám, mikor túl lettünk rajta!<br />
Nehéz szülés volt, és még nekem kellett őtet bátorítanom. Semmi baj, fiacskám, semmi baj,<br />
azt mondtam. És csak nézett rám azzal a fura mosolyával. Soha nem szólt semmiért. De nem<br />
hiszem, hogy azok után egyszer is örömét lelte volna benne, ha összefeküdtünk; soha többé el<br />
nem engedte magát. Ugyan má, fiacskám, eriszd el magad, mondogattam, mert volt, hogy<br />
tájszólással beszéltem hozzá. Ő meg csak hallgat. És nem akarta, vagy nem bírta elengedni<br />
magát. Nem akart még egyszer teherbe ejteni. Az anyját hibáztatom érte, minek engedte be a<br />
szobába. Nem lett volna szabad ott lennie. A férfiak, ha egyszer búnak eresztik a fejüket,<br />
szörnyű, hogy milyen túlzásokba esnek.<br />
- Annyira hatott rá az az élmény? - kérdezte ámulattal Connie.<br />
- Annyira. Nem tudta természetesnek venni azt a nagy fájdalmat. El is vette a dolog a kedvét a<br />
házasélettől. Pedig mondtam neki, ha én nem törődök vele, te minek törődsz? Az én dolgom,<br />
nem? De ő csak azt mondta, nem igazság!<br />
- Talán túl érzékeny volt - vélte Connie.<br />
- Ez az! Ha az ember megismeri a férfiakat, rájön, túl érzékenyek, és épp olyasmiben, amiben<br />
nem kellene. És hiszem, hogy gyűlölte a bányát, noha maga se tudta. Olyan nyugodalmas volt<br />
halálában, olyan volt, mint aki megszabadult. Milyen jóképű legény volt, istenem! A szívem<br />
szakadt belé, látni, milyen nyugodt, milyen tiszta - mintha csak meg akart volna halni. A<br />
szívem szakadt belé. De hát ilyen a bánya.<br />
Mrs. Bolton ejtett néhány keserű könnyet, Connie többet is. Meleg tavaszi nap volt, illatozott<br />
a föld, illatoztak a sárga virágok, nyiladoztak a rügyek, s a kert csöndesen nyújtózott a<br />
csorduló napsütésben.<br />
- Iszonyú lehetett magának - mondta Connie.<br />
- Ó, asszonyom! Föl se tudtam mérni eleinte. Csak azt mondtam, ó, fiacskám, miért kellett<br />
elhagynod. Ennyi volt a panaszom. És úgy éreztem, vissza fog jönni valami módon.<br />
- De hisz nem akarta elhagyni magát - vetette ellen Connie.<br />
- Ó, asszonyom! Nem hát, csak ilyen ostobácskán panaszoltam én. És egyre vártam, hogy<br />
visszajöjjön. Különösen éjszakánként. Ébren feküdtem, és ilyesformán gondolkodtam: miért<br />
nincs itt mellettem! Az érzéseim nem hitték, hogy elment. Úgy éreztem, vissza kell jönnie,<br />
hozzám kell simulnia, a testemmel akartam érezni. Nem mást akartam én, mint azt, érezni őt a
testemmel, érezni a melegét. És ezer csalódás árán, évek múlva tanultam csak meg, hogy nem<br />
jön el többé.<br />
- Az érintése - mondta ki Connie.<br />
- Úgy van, ez az, asszonyom, az érintése! Mai napig sem hevertem ki a hiányát, nem is fogom<br />
soha. És ha van egyáltalán mennyország odafönn, hát ő is ott lesz, és akkor lefekszünk, és<br />
hozzám simul, és úgy alszom el.<br />
Connie félénk áhítattal nézte a szemrevaló, merengő arcot. Lám, még egy szenvedélyes<br />
tevershalli. Az érintése! A szerelem béklyóit nehéz megoldani!<br />
- Iszonyú, ha egy férfi egyszer beette magát az ember vérébe - jelentette ki.<br />
- Ó, asszonyom! Hisz ez az, ami úgy elkeserít. Azt érzem, az emberek meg akarták ölni. A<br />
bánya meg akarta ölni. Úgy éreztem, ha nincs a bánya meg akik a bányát igazgatják, nem<br />
maradtam volna magamra. De a férfit és a nőt, ha együtt vannak, mindenki szét akarja<br />
választani!<br />
- Ha együtt vannak fizikailag - jegyezte meg Connie.<br />
- Úgy van, úgy, asszonyom! Sok keményszívű ember él a világon. Reggelenként, ha fölkelt az<br />
uram, s ment a bányába, tudtam, nincs ez így rendjén, egyáltalán nincs rendjén. De hát mi<br />
mást tehetett szegény? Mit tehet az ember?<br />
Különös gyűlölet lángolt Mrs. Bolton szemében.<br />
- De csakugyan ilyen sokáig eltart egy érintés emléke? - kérdezte hirtelen Connie. - Tényleg<br />
ilyen sokáig érezte az urát?<br />
- Ó, asszonyom, mi más lenne maradandó? A gyerek felnő, és elvadul az embertől. Hanem a<br />
férfi!... De ezek még ezt is, az érintése emlékét is kiölnék az emberből. Még az ember tulajdon<br />
gyermekei is! Ó, igen! Talán széjjelmentünk volna, ki tudja. De az érzés, az valami egészen<br />
más. Talán jobb is lenne nem törődni vele. De lássa, ha elnézem ezeket az asszonyokat, akiket<br />
soha férfi igazán át nem fűtött, hát csak sajnálni tudom szegény ördögöket, akárhogy<br />
flancolnak, akármilyen szabadon csatangolnak is. Köszönöm, én már csak maradok ilyennek<br />
inkább. Nemigen tudom én már tisztelni az embereket.
Tizenkettedik fejezet<br />
Connie ebéd után azonnal nekivágott az erdőnek. Gyönyörű nap volt: az első pitypangok,<br />
megannyi napocska, az első százszorszépek tiszta fehére. A mogyoróbokron félig nyílt<br />
levélkék hímzése s az utolsó barkák poros kis mérőónjai. A vérehulló fecskefű már tömegével<br />
virított, szélesre nyílva, tulajdon sárga csillogásában fürödve. A nyár, a kora nyár ragyogó<br />
sárga színei! A szoros fürtű kankalin szabadon burjánzott, nem bújt meg már olyan<br />
korai-félénken. Tengernyi buja-zöld jácintlevél, s köztük a bimbók, megannyi sápadt<br />
búzaszem; a lovaglóút mentén a nefelejcs gyöngéd szőnyege s a tintalila fodrot vető<br />
harangcámoly; egy bokor tövében kék madártojáshéj. Rügyek, bimbók, bontakozó élet<br />
mindenütt!<br />
A vadőr nem volt ott a kunyhónál. Derűs és nyugodt volt a világ, a barna fácáncsibék friss<br />
kedvvel szaladgáltak. Connie a vadőr háza felé indult, látni akarta a férfit.<br />
Napfényben fürdött az erdőszéli vadőrlak. A kis kertben, a szélesre tárt ajtó mellett bokrokban<br />
virított a dupla nárcisz, az ösvényt vörös szirmú dupla százszorszép szegte be. Ugatás harsant,<br />
rohanvást jött elő Flossie.<br />
Az ajtó szélesre tárva! Otthon van hát. A vörös téglapadlóra hulló napfény! Connie, az<br />
ösvényre érve, az ablakon át meglátta a férfit: ingujjban ült az asztalnál, evett. A kutya halkan<br />
vakkantott egyet, s tétován megcsóválta a farkát.<br />
A férfi fölállt, s az utolsó falatot rágva, száját egy vörös kendőbe törölve az ajtóhoz lépett.<br />
- Bejöhetek? - kérdezte Connie.<br />
- Tessék csak!<br />
A napfény beragyogta a szobát; érződött a birkacomb szaga, az öntöttvas lábos, melyben<br />
készült, ott állt még a fehér tűzhelyen, mellette barna serpenyőben krumpli. A tűz vörös volt,<br />
izzott már csak inkább, a rostély leeresztve, sziszegett a teafőző.<br />
Az asztalon tányér, krumpli- és birkacomb-maradványokkal; kenyérkosár, só s egy kék<br />
bögrében sör. Az abrosz fehér viaszosvászon. A férfi megállt az árnyékban.<br />
- Látom, elkésett az ebéddel - mondta Connie. - Egyék csak tovább nyugodtan.<br />
Connie helyet foglalt egy széken, a napsugaras ajtónyílásban.<br />
- Uthwaite-be kellett mennem - ült vissza a férfi, de nem evett tovább.<br />
- Egyék csak - biztatta Connie.<br />
Mellors nem nyúlt az ételhez.<br />
- Mivel kínáljam? - kérdezte. - Kér egy csésze teát? Forr az üst, láthassa - emelkedett meg<br />
ismét ültéből.<br />
- Ha elkészíthetem magam - állt föl Connie. A férfi szomorúnak látszott, Connie érezte,<br />
terhére van.<br />
- Amott van a kanna - intett a férfi egy kis barna sarokszekrény felé. - Csészét is ott tanál. A<br />
tea meg itt van e, a feje fölött, a polcon.<br />
Connie elővette a fekete teáskannát s a polcról a bádogdobozos teát. Forró vízzel átöblítette a<br />
kannát, s tanácstalanul megállt, nem tudva, hová öntse.
- Öntse csak a ház elé - mondta a férfi -, iszen tiszta.<br />
Connie az ajtóhoz lépett, s a vizet kilöttyintette az ösvényre. Milyen szép is itt, gondolta,<br />
milyen nyugalmas, igazi erdei hangulat. A tölgyek bontogatták friss okker leveleiket; a kert<br />
vörös százszorszépei, megannyi piros plüssgomb. Connie tekintete a homorúra kopott<br />
homokkő küszöbre tévedt, melyet olyan kevés láb tapos immár.<br />
- Milyen szép is itt - mondta. - Ez a szépséges nyugalom; minden olyan eleven, olyan nyugodt.<br />
Mellors mégiscsak folytatta ebédjét, eléggé lassan és kelletlenül; Connie érezte, zavarja a<br />
jelenléte. Némán szorgoskodott a teával, a kannát a tűzhely lapjára tette, tudta, így csinálják az<br />
egyszerű emberek. A férfi eltolta tányérját, s kiment a kamrába; Connie retesz csattanását<br />
hallotta, s Mellors egy tányér sajttal és vajjal tért vissza.<br />
Connie letette a két csészét az asztalra, kettő volt mindössze.<br />
- Maga is iszik? - kérdezte.<br />
- Ha úgy kívánja. A cukor meg ekkis tejszínes csupor ott van a pohárszékbe. A tejesköcsög a<br />
kamrába.<br />
- Elvehetem a tányérját? - kérdezte Connie. Mellors halvány, gunyoros mosollyal nézett föl rá.<br />
- Ha úgy tetszik... mért ne - mondta, tűnődve rágcsálva a kenyeret és a sajtot. Connie hátrament<br />
a toldaléképületben berendezett mosogatókonyhába, ott volt a szivattyú is. Bal kéz felől<br />
ajtó, az lesz nyilván a kamra. Kireteszelte, s kis híján elmosolyodott, látva, mit nevez a férfi<br />
kamrának: egy hosszú, keskeny, fehérre meszelt polcos állványt. Kis hordó sör, némi edény,<br />
egy kevés élelem azért megfért rajta. Öntött egy kevés tejet a sárga köcsögből.<br />
- Honnan szerzi be a tejet? - kérdezte, mikor visszajött.<br />
- Flintéktől. A vadaskert végébe teszik ki a palackomat. Hisz tudja, ott, ahol találkoztunk.<br />
Kedvetlen volt, látszott.<br />
Connie kitöltötte a teát, s kézbe vette a tejszínes csuprot.<br />
- Nem kérek - mondta a férfi, s akkor, mintha zajt hallott volna, felfülelt.<br />
- Jobb lesz tán, ha bezárkózunk - mondta.<br />
- Kár lenne - felelt Connie. - Úgysem jár erre senki, nem igaz?<br />
- Hát, igen ritkán, de sose lehet tudni.<br />
- No és ha mégis, számít az? Hiszen csak teázunk. Hol vannak a kanalak?<br />
Mellors kihúzta az asztalfiókot. Connie-ra rásütött a napfény a nyitott ajtóból.<br />
- Flossie! - szólt rá a férfi a kutyára, az állat a lépcső tövében feküdt egy kis szőnyegen. -<br />
Ergye és fülelj! Fülelj!<br />
Fölemelt mutatóujjal, nyomatékkal mondta ezt a “fülelj”-t. A kutya kiódalgott őrködni.<br />
- Miért ilyen szomorú? - kérdezte az asszony.<br />
- Szomorú! Nem vagyok én szomorú, csak kelletlen. Tanúskodnom kellett két vadorzó<br />
ügyében, akiket megfogtam, és hát... nem szeretem az embereket.<br />
Hűvösen, kifogástalan kiejtéssel beszélt, hangján érzett a bosszúság.<br />
- Nem szeret vadőrködni?
- Dehogynem, azzal nincs bajom, amíg békén hagynak. De ha el kell mennem a rendőrőrsre<br />
vagy egyéb helyre, és ott tüsténkedni... kivárni, amíg ezek a marhák szóba állnak az<br />
emberrel... hát igen, ez az, ami megőrjít... - mosolyodott el halvány öngúnnyal Mellors.<br />
- És nem lehetne egészen független?<br />
- Én? Lehetnék éppen, ha arra gondol, meg tudnék-e élni a nyugdíjamból. Meg tudnék élni!<br />
De meghalok, ha nem dolgozhatom. Azaz, ha nincs mivel elfoglalnom magam. És hogy a<br />
magam szakállára dolgozzam, ahhoz kedv is kéne. Rossz kedvemben hagynám abba egy<br />
hónap alatt, ha nem másnak, csak magamnak dolgoznék. És hát, végtére, jól megvagyok én itt,<br />
különösen az utóbbi időben...<br />
Ránevetett az asszonyra, szemében évődés csillant.<br />
- De mitől ilyen rossz a kedve? - kérdezte Connie. - Csak nem azt akarja mondani, hogy<br />
mindig ilyen?<br />
- De bizony, mondhatni - nevetett Mellors. - Epés természet vagyok, mit tegyek.<br />
- Epés? Hogyhogy?<br />
- Hát epés! Nem tudja, mi az? - Connie csalódottan hallgatott. A férfi mintha föl se venné.<br />
- Jövő hónapban elutazom egy időre - jelentette ki Connie.<br />
- Csak nem? Hová?<br />
- Velencébe.<br />
- Velencébe! Sir Clifforddal? Mennyi időre?<br />
- Egy hónapra, nagyjából. Clifford nélkül.<br />
- Sir Clifford itthon marad?<br />
- Itthon. Nem szeret utazni az állapota miatt.<br />
- Szegény szerencsétlen! - mondta együttérzően Mellors.<br />
- Ugye, nem felejt el, amíg távol leszek? - kérdezte Connie. A férfi állhatatosan ráfüggesztette<br />
tekintetét.<br />
- Hogy elfelejtem-e? Hisz maga is tudja, senki nem felejt. Nem memória kérdése az.<br />
Hát minek a kérdése, szerette volna megkérdezni Connie. Helyette fakó hangon megjegyezte:<br />
- Megmondtam Cliffordnak, lehet, hogy gyerekem lesz.<br />
Most nézett csak rá igazán a férfi, élénken, fürkészve.<br />
- Igen? - szólalt meg végre. - Mit szólt?<br />
- Ó, Clifford nem bánja. Örülni fog, de igazán, feltéve, ha az a látszat, hogy tőle van. - Connie<br />
nem mert ránézni a férfira.<br />
A férfi sokáig hallgatott, aztán újra Connie arcába nézett.<br />
- Engem persze nem említett?<br />
- Nem. Magát nem.<br />
- Hát engem aztán aligha fogadna el nemzőhelyettesnek. Hanem akkor mit gondol Sir<br />
Clifford, hogyan tesz szert arra a gyerekre?<br />
- Megeshet, hogy lesz egy kalandom Velencében.
- Megeshet - ismételte lassan Mellors. - Szóval ezért megy oda?<br />
- Nem azért, hogy kalandom legyen - tekintett föl esdeklőn Connie.<br />
- Hanem csak a látszatáért - szögezte le a férfi.<br />
Csönd lett; a férfi kesernyés-csúfondáros, halvány mosollyal bámult ki az ablakon. Connie-t<br />
sértette ez a mosoly.<br />
- Egyszóval - szólalt meg hirtelen a férfi - nem tett óvintézkedést a gyerek ellen? Mert én<br />
ugyan nem vigyáztam.<br />
- Én sem - vallotta meg az asszony -, a gondolatától is irtózom.<br />
Mellors előbb ránézett, majd ismét ki az ablakon, az iménti torz vigyorral. Feszült csönd<br />
telepedett rájuk.<br />
Végül visszafordult, és gunyorosan megkérdezte:<br />
- Szóval ezért akart engem? Hogy teherbe ejtsem?<br />
Connie lehorgasztotta a fejét.<br />
- Nem. Tulajdonképpen nem ezért.<br />
- Hanem? Tulajdonképpen miért? - kérdezte élesen a másik.<br />
Connie szemrehányóan nézett rá. - Nem tudom.<br />
Mellors elnevette magát.<br />
- Nahát, én mégúgyse!<br />
Hosszú, kínos csönd.<br />
- Nos hát - mondta végre a férfi -, ahogy a méltóságos asszony parancsolja. Ha meglesz a<br />
gyermek, hát meglesz, hadd örüljön Sir Clifford. Végül is semmit nem vesztek. Ellenkezőleg,<br />
kellemes élmény volt, igazán kellemes! - Mellors azzal nyújtózkodott egyet, elfojtva egy<br />
ásítást. - Ha kihasznált, istenem, nem először használtak ki, de megmondhatom, soha senki<br />
kellemesebben, mint maga; más kérdés, hogy olyan haj de nagyon megtisztelve azért nem<br />
érzem magam. - Újból nyújtózkodott, furcsán, beléremegtek az izmai, állkapcsa mintha<br />
görcsöt kapott volna.<br />
- De hisz nem használtam ki - esdekelt Connie.<br />
- Mindenkor méltóságod szolgálatában.<br />
- Miért beszél így, igazán örültem a testének.<br />
- Csakugyan? - nevette el magát a férfi. - Akkor kvittek vagyunk, mert én is örültem a<br />
magáénak.<br />
Különös, elsötétülő tekintettel nézett az asszonyra.<br />
- Fölmenjünk az emeletre? - kérdezte fojtottan.<br />
- Ne, ne itt. Ne most! - szakadt ki nehézkesen Connie-ból, bár ha a férfi erősködik, vele ment<br />
volna, tehetetlen lévén vele szemben.<br />
Mellors elfordította a tekintetét; mintha meg is feledkezett volna róla.<br />
- Szeretném én is úgy megérinteni, ahogy maga engem - szólalt meg akkor az asszony. - Soha<br />
még igazán nem érintettem a testét.
Mellors ránézett, immár mosolyogva. - Most?<br />
- Nem! Nem! Nem itt! A kunyhóban. Nem haragszik?<br />
- Hogyan érintem én magát? - kérdezte a férfi.<br />
- Simogatón.<br />
Mellors az asszonyra nézett, tekintete az asszony mély tükrű, szorongó szemébe fúródott.<br />
- És szereti, ha simogatom? - kérdezte, és rámosolygott.<br />
- Szeretem, és maga? - kérdezte vissza Connie.<br />
- Hogy én-e!... Szeretem - folytatta más hangon. - Tudja azt maga kérdés nélkül is. - Ami<br />
persze igaz volt.<br />
Connie fölállt, vette a kalapját. - Mennem kell - jelentette ki.<br />
- Máris? - viszonozta udvariasan Mellors.<br />
Connie várta, hogy megérintsék, hogy szóljanak hozzá egy szót, de a férfi nem szólt semmit,<br />
udvariasan várt.<br />
- Köszönöm a teát - mondta akkor Connie.<br />
- Én köszönöm, hogy a méltóságos asszony megtisztelte szerény hajlékom.<br />
Connie elindult az ösvényen, a férfi megállt az ajtóban, néma vigyor játszott az ajkán. Flossie<br />
fölcsapott farokkal szaladt elő. És Connie-nak sután végig kellett caplatnia az erdei úton,<br />
tudva, hogy a férfi nézi azzal a talányos kis vigyorral.<br />
Rossz hangulatban, megbántottan ment haza. Sértette, hogy a férfi azt mondta, kihasználta:<br />
sértette, mert bizonyos értelemben igaz volt. Mégsem kellett volna így kimondani. Connie<br />
ellentétes érzések közt hányódott: haragudott a férfira, és szerette volna megbékíteni.<br />
Átvészelvén egy igen feszélyezett és feszült teázást, nyomban fölment a szobájába. De nyugta<br />
ott sem volt, se ülni, se állni nem volt türelme. Tenni kell valamit, gondolta; elmegy a<br />
kunyhóhoz, s ha a férfi nincs ott, kész, be van fejezve.<br />
Kisurrant az oldalajtón, s komoran elindult a legrövidebb úton. Szörnyűségesen elbizonytalanodva<br />
ért a tisztásra. De íme, ott volt a férfi, ingujjban guggolt a ketrecek előtt, a tojókat<br />
engedte ki a csibék közé, amelyek már nem voltak olyan kecsesek, mint kisebb korukban, de a<br />
baromficsibéknél így is ügyesebben mozogtak.<br />
Connie habozás nélkül odalépett hozzá.<br />
- Lássa, eljöttem! - mondta.<br />
- Látom - egyenesedett föl s nézett kedvtelve Connie-ra a férfi.<br />
- Kiengedi a tojókat?<br />
- Muszáj, csonttá-bőrré fogytak. És most már hajlandók eleség után nézni. A madár, amíg<br />
kotlik, nem törődik magával, a tojás, a csibe a mindene.<br />
Szegény kotlósok, micsoda vak odaadás! Még ha nem a sajátjuk is a tojás. Connie együttérzéssel<br />
nézte őket. Suta csönd telepedett a két ember közé.<br />
- Bemenjünk a kunyhóba? - mondta akkor a férfi.<br />
- Kíván engem egyáltalán? - gyanakodott Connie.
- Kívánom hát, ha maga is akarja.<br />
Connie elhallgatott.<br />
- No, jöjjön szépen!<br />
És azzal bementek. Sötét lett, mikor a férfi becsukta az ajtót, gyújtott hát, mint akkor, egy kis<br />
lángot a lámpában.<br />
- Az alsóneműjét otthon hagyta? - kérdezte Mellors.<br />
- Otthon!<br />
- Ajha, akkor én is nekivetkezek.<br />
Leterítette a pokrócokat, az egyiket félrehajtotta takarónak. Connie levette a kalapját, megrázta<br />
fürtjeit. A férfi leült, levette a cipőjét meg a lábszárvédőjét, kigombolta a térdnadrágját.<br />
- Feküdjön hát le! - rendelkezett aztán, immár egy szál ingben. Connie némán engedelmeskedett;<br />
a férfi melléje feküdt, és magukra húzta a pokrócot.<br />
- Így e! - mondta.<br />
És azzal nyomban fölgyűrte Connie ruháját, egészen a melle fölé. Gyöngéden megcsókolta a<br />
melleit, bimbójukat becézte az ajkával.<br />
- Aj, de finom vagy, micsoda finom vagy! - mondta a férfi, és arcát egy hirtelen mozdulattal<br />
szorosan az asszony meleg hasához dörzsölte.<br />
És Connie átölelte a férfi vállát az ing alatt, de félt; félt ettől a sovány, sima, mezítelen testtől,<br />
mely erőt sugallt mégis, félt a vad izmoktól. Megijedt, visszahőkölt.<br />
S mikor a férfiból kiszakadt a kurta sóhajtás - Aj, de finom vagy! -, Connie-ban megreszketett<br />
valami, mereven visszahőkölt a lelke, megrettentette ez a nyomasztó fizikai közelség s a férfi<br />
különös, birtokba vevő sietsége. Ezúttal elmaradt a maga éles gyönyöre; keze erőtlenül nyugodott<br />
a férfi küszködő testén, s a lelke, hiába harcolt ellene, mintha kívülről, felülről szemlélte<br />
volna őket: nevetségesnek látta a férfi hánykolódó tomporát s a pénisz aggodalmas küszködését<br />
a maga ürítkező kis gyönyöréért. Lám, ez hát a szerelem, ez a szánalmas fenékdobálás, ez<br />
a jellegtelen, kókatag, nedves kis pénisz. A mennyei szerelem! Lám, igazuk van a modernoknak,<br />
ha megvetik ezt a színjátékot; mert az, színjáték az egész. Mennyire igaz, amit egyes<br />
költők mondanak: gonosz humora volt az emberteremtő Istennek, hogy értelmes lényt alkotván,<br />
ebbe a nevetséges helyzetbe kényszerítette, s arra, hogy vakon sóvárogja ezt a hitvány<br />
színjátékot. Még egy Maupassant is csak megalázó antiklimaxot látott benne. A férfiak<br />
megvetik a nemi aktust, s lám, mégis bolondulnak érte.<br />
Asszonylelke hidegen, megvetően távol tartotta magát, s Connie, bár mozdulatlanul feküdt,<br />
legszívesebben fölhányta volna a csípőjét, hogy lelökje magáról a férfit, megszabaduljon<br />
undok szorításától, a lehetetlen tompor uralgó hánykolódásától. Ostoba, szemtelen, tökéletlen<br />
alkotmány egy ilyen férfitest, gusztustalan is egy kissé befejezetlen sutaságában. Mert bizonyos,<br />
hogy az evolúció teljességében ki fog küszöbölődni ez a komédia, ez a “funkció”.<br />
És mégis, mikor - eléggé gyorsan - bevégezte a férfi, s nagy-nagy csöndbe, nyugalomba<br />
süppedve elnyugodott rajta, ebben a különös, mozdulatlan távoliságban, valahol messze, túl a<br />
tudat látóhatárán Connie-nak felzokogott a lelke. Érezte, apályként húzódik vissza, egyre<br />
visszább a férfi lénye, magára hagyva őt, követ a parton. Tudta, érezte a férfi is, miként<br />
távolodik, húzódik el lélekben az asszonytól.
És Connie gyászában, furcsamód meghasadt tudata kínjában lassacskán könnyekre fakadt. A<br />
férfi nem vette észre, talán nem is sejtette. De a fölgyűrűző zokogás megrázta Connie testét, s<br />
vele rázódott a férfi.<br />
- Aj - szólalt meg Mellors -, rosszul sikerült ez. Jószerivel itt se vótál. - Lám, hát ő is<br />
megérezte! Connie-t egyre hevesebben rázta a zokogás.<br />
- De hát mi lelt? Van ez így néha.<br />
- Nem... nem tudlak szeretni - hüppögte Connie, s úgy érezte, megszakad a szíve.<br />
- Nem-e? Azér emésztődöl? Hadd el, nincs az sehol megírva, hogy úgy kellenék. Fogadd el<br />
olyannak, amilyen.<br />
A férfi keze még mindig az asszony mellén, de az asszony már nem ölelte a férfit.<br />
Nem sok vigaszt adtak a szavak. Connie hangosan zokogott.<br />
- Hadd el már, de csakugyan! Eccer hopp, másszor kopp. Nem vót jó ez eccer, hát istenem.<br />
De Connie csak ontotta a keserű könnyeket. - De szeretni akarlak, és nem megy! Azért ez<br />
borzasztó!<br />
A férfi kesernyés-derűsen elnevette magát.<br />
- Nem borzasztó az, még ha annak érzed is. Már hogy vóna borzasztó. Kár amiatt emésztődnöd,<br />
hogy hát szeretsz-e. Ez az, amit nem lehet erőszakóni. Ilyennek is kell lenni néha. Ha<br />
nem ment, hát nem ment, el kell fogadni.<br />
Mellors levette a kezét Connie melléről, elhúzódott. Connie pedig valami perverz örömet lelt<br />
ebben az elhagyatottságban. Gyűlölte a férfi dialektusát, a vónát, a hadd elt, az eccert. Rögtön<br />
fölkel, gondolta Connie, és itt, az orrom előtt fogja gombolgatni azt a lehetetlen kordbársony<br />
nadrágját. Michaelisben legalább volt annyi tisztesség, hogy elforduljon. Amilyen önhitt ez az<br />
alak, nem is sejti, micsoda pojácának, micsoda korcsnak tartják az emberek.<br />
És mégis, mikor valóban arrább húzódott, készen arra, hogy fölkeljen és ott hagyja, Connie<br />
rémülten kapaszkodott belé.<br />
- Ne menj el, maradj velem! Ne hagyj itt! Ne haragudj rám! Ölelj meg! Szoríts magadhoz! -<br />
susogta vak hévvel, nem is tudva, mit mond, ijesztő erővel kapaszkodva a férfiba. Önmagától,<br />
a tulajdon dühétől, belső ellenállásától akart szabadulni. Milyen erős ez az ellenállás,<br />
mennyire a hatalmában tartja!<br />
A férfi átölelte hát, magához vonta ismét, és Connie egyszer csak kicsiny lett a gyámolító<br />
karok között, kicsiny, megbújó. Megtört az ellenállása, semmivé lett, csodálatos békesség<br />
áradt szét benne. S hogy ilyen megadó és olvatag-szép lett, a férfiban mérhetetlen vágy támadt<br />
iránta, forrón szökkent ereibe a mohó, mégis gyöngéd sóvárgás - sóvárogta a karja közt fészkelő,<br />
vérébe hatoló puha, fenséges, követelő erejű szépséget. És lágyan, finoman, madárkönnyű<br />
kézzel dédelgetni kezdte a csípők selymes hajlatát, lejjebb, egyre lejjebb, a lágy,<br />
meleg farpofák közé hatolva, mind közelebb az asszonyiság eleven kútfejéhez. És Connie<br />
mint vágyteli, mégis gyöngéd lángot érezte a férfit, és érezte, megolvasztja ez a láng.<br />
Elengedte magát; érezte a döbbenetes erővel testének feszülő pénisz néma sürgetését,<br />
elhagyta, fölajánlotta magát. Reszketve, akárha a halálnak, behódolt, megnyílt a férfinak. Jaj,<br />
micsoda gonoszság, ha most nem lesznek gyöngédek hozzá, most, hogy ilyen vak bizalommal<br />
nyitotta meg magát!<br />
Megreszketett ismét a kemény, kérlelhetetlen, idegen, iszonyú beléhatolás gondolatától. Ha<br />
karddöfésként érné lágyan megnyílt testét, az maga lenne a halál. Hirtelen felnyilalló rette-
géssel ölelte a férfit, ám mikor az lassan a testébe nyomult, mintha maga a béke tért volna meg<br />
Connie-hoz, a béke sötét nyugalma s valami súlyos, jelentőségteljes, történelem előtti<br />
gyöngédség, az, ami kezdetben a világot teremtette. És a rettegés elenyészett a keblében, a<br />
keble is békességgel engedett, és Connie semmit meg nem tartott. Meg merte tenni, hogy<br />
elengedjen mindent, tulajdon magát is az áradatra bízva.<br />
És mintha tengerré válnék, emelkedő, áradó sötét hullámtömeggé, a némán zajgó hullámverésben<br />
lassacskán mozgásba lendült sötét nyugalma, s Connie maga volt a sötét, súlyos<br />
tömegeket görgető óceán. És valahol, messze bent magában megnyíltak és széjjelgördültek a<br />
titkos mélységek, rengő hátú árhullámként vonulva tova, lénye centrumában nyíltak meg újra<br />
és újra, s széjjelgördülve engedtek utat a lágyan merítkezőnek, mely mind mélyebbre s<br />
mélyebbre hatolva, új meg új rétegeket érintett, mind mélyebben, mélyebben, mélyebben tárva<br />
föl a titkot, s a hullámverés erősödvén, távoli partokra csapott ki, és ott hagyta őt, feltárulkozva;<br />
mind közelebb nyomult, merült a tapintható ismeretlenség, mind messzebb és messzebb<br />
görögtek tőle s hagyták oda a tulajdon hullámhegyei, mígnem egy hirtelen, lágy, reszketeg<br />
görcsben lénye eleven plazmájáig hatolt az érzés: Connie tudta, megérintetett; s hogy vágya<br />
kiteljesedett, Connie megsemmisült. Megsemmisült, megszűnt, és újjászületett - asszonyként.<br />
Ó, milyen csodálatos, milyen gyönyörű! Múlóban hatolt csak Connie tudatáig az élmény<br />
gyönyörűsége. Gyöngéd szerelemmel, egész testével az ismeretlen férfihoz simult, vakon<br />
tapadt a lankadó péniszhez, mely harcos, kemény potenciája múltán lágyan, gyarlón, öntudatlanul<br />
húzódott vissza. S mikor a titkos, érzékeny jószág végképp kicsusszant a testéből,<br />
Connie öntudatlan kis kiáltással siratta el veszteségét, s próbálta visszabújtatni a menekülőt.<br />
Tökéletes volt, csakugyan! Gyönyörűséges!<br />
S most kezdett csak ráeszmélni a pénisz rügyszerű, tartózkodó gyöngédségére, s még egy<br />
ámulatteljes kis felkiáltás szakadt ki belőle; asszonyszíve kiáltotta ki csodálatát a gyöngéd<br />
lágyság iránt, mely nemrég maga volt az eleven erő.<br />
- Milyen csodálatos volt - súgta -, milyen szép! - A férfi nem válaszolt; testével takarva az<br />
asszonyt, lágyan megcsókolta. És Connie, az áldozat, az újonnan született nyöszörgött<br />
mondhatatlan gyönyörűségében.<br />
Ébredezett szívében a férfi különös csodája. Férfi! A nőt rabul ejtő, idegen hatalom! Connie<br />
keze, kissé még félénken, elkószált a férfi testén. Félt attól az idegen, ellenséges, enyhén<br />
taszító jelenségtől, aminek még csak az imént is látta. Ám most, hogy megérintette a férfit,<br />
mintha csak az istenek fiai feküdnének az emberek leányaival. Milyen szépséges, milyen tiszta<br />
anyagból van gyúrva a férfi! Csodás, csodálatos, erőteljes, s mégis milyen tiszta, finom ez a<br />
szendergő, eleven test! Az erő és a gyengéd hús mélységes nyugalma. Milyen szép is ez!<br />
Milyen szép! Connie keze bátortalanul kalandozott a férfi hátán, s állapodott meg a tompor<br />
keskeny, lágy domborulatán. Gyönyörű! Micsoda szépség! A felismerés hirtelen lángnyelvecskéje<br />
lobbant Connie-ban. Hogyan létezhet, hogy vak volt erre a mondhatatlan szépségre,<br />
borzadt tőle még csak az imént is! A meleg, eleven tompor érintésének tiszta gyönyörűsége!<br />
Élet az életben, tiszta, meleg, erőteljes szépség. És a herék különös súlya! Micsoda misztérium!<br />
Maga a misztérium, mely súlyosan, mégis lágyan elnyugszik itt a tenyerén. Lám, a<br />
gyökér, gyökere mindannak, ami csodálatos, őseredeti gyökere minden teljes szépségnek.<br />
Connie felszisszent ámulatában, ahogy a férfit ölelte, de ámulata szinte valami áhítatos<br />
rettegéssel volt rokon. A férfi magához szorította, de nem szólt semmit, néma maradt, mint<br />
mindig. Connie közelebb fészkelte magát, közel, egészen közel a férfi érzéki csodájához. És a<br />
végletes, felfoghatatlan férficsöndben ismét megérezte azt a másik erőt, a fallosz lassú,<br />
jelentőségteljes, árhullámos emelkedését. És Connie szíve olvadozott ámuló áhítatában.
Csupa lágyság, irizáló, tiszta gyöngédség volt most a férfi jelenléte benne, tudattal föl nem<br />
fogható, irizáló lágyság. Öntudatlan-elevenen, plazmamód reszketett Connie egész lénye.<br />
Nem tudta, mi történik vele, s később sem bírt visszaemlékezni. Csak azt tudta, csodálatosabb<br />
volt minden elképzelhetőnél. Csak azt, semmi mást. És aztán ő is néma lett és mozdulatlan,<br />
öntudatlan szinte, maga sem tudta, meddig. S a férfi mindvégig vele volt a méretlen és<br />
mérhetetlen csöndben. Erről, tudták, soha nem fognak beszélni.<br />
Connie, mikor ráeszmélt lassacskán a külvilágra, a férfi mellére bújva suttogta: - Szerelmem!<br />
Szerelmem! - A férfi hallgatagon ölelte, s Connie teljes békében bújt meg a mellén.<br />
De a férfi csöndje áthatolhatatlannak tetszett. Keze mint egy virágot, olyan mozdulatlanul,<br />
olyan különösen tartotta az asszonyt. - Hol jársz, kedves? - suttogta az asszony. - Hol jársz?<br />
Szólj hozzám! Mondj valamit!<br />
A férfi gyöngéden megcsókolta: - Aj, szépségem - súgta.<br />
Connie nem tudta, mit gondoljon, nem tudta, mit gondol a másik. Mintha elvesztené ebben a<br />
nagy csöndben.<br />
- Ugye, szeretsz? - susogta.<br />
- Aj, hisz tudod te azt.<br />
- Azért csak mondd, hadd halljam.<br />
- Aj, aj, hát nem érzed? - mondta halkan, lágyan, megnyugtatóan a férfi. És Connie még<br />
közelebb bújt hozzá. Mennyivel békésebb a szerelemben ez az ember, mint ő; Connie<br />
megnyugtatást várt tőle.<br />
- Igenis szeretsz! - jelentette ki súgva. S a férfi gyengéd ujjakkal illette, mint egy virágot,<br />
ezúttal nem a vágy reszketésével, hanem kedves meghittséggel. Connie-t mégis nyughatatlan<br />
szükség hajtotta, hogy szavakban keressen bizonyságot.<br />
- Mondd, hogy örökké szeretni fogsz! - esdekelte.<br />
- Aj - mondta szórakozottan a férfi, s Connie megérezte, faggatózása csak távolítja tőle.<br />
- Nem kéne fölkelnünk? - szólalt meg végre Mellors.<br />
- Nem! - vágta rá Connie.<br />
De érezte, a férfi figyelme elkószál, a kinti neszekre figyel.<br />
- Ránk sötétedik rögvest - mondta a férfi, s Connie kihallotta hangjából a körülmények<br />
sürgetését. Megcsókolta hát, annak az asszonynak a bánatával, akinek kitelt az órája.<br />
A férfi fölkászálódott, följebb csavarta a lámpát, s szaporán öltözni kezdett. Ott állt az asszony<br />
fölé tornyosulva, nadrágját szíjazta, s tágra nyílt, sötét tüzű szemmel nézett le rá, az arca<br />
nekipirulva egy kissé, a haja fölborzolva; különös, meleg, nyugalmas szépség áradt belőle a<br />
lámpás halvány fényében; milyen szép, istenem, gondolta Connie, soha meg nem mondom<br />
neki, milyen szép. Legszívesebben ismét szorosan magához ölelte volna; volt valami ebben a<br />
meleg, álmoskás, visszahúzódó szépségben, ami miatt Connie kiáltani akart, s átölelve birtokolni<br />
a férfit. Soha nem fogja birtokolni. Elfeküdt hát a pokrócon, íves, lágy, mezítelen<br />
csípővel, s a férfi nem tudhatta, mire gondol, de ő is szépnek látta az asszonyt sugaras, lágy<br />
meztelenségében, melybe, ím, beléphet, s ami mindennél többet ér.<br />
- Szeretlek, szeretem, hogy magadba fogadsz - mondta ki fennhangon.<br />
- Szeretsz? - kérdezte megdobbanó szívvel Connie.
- Mindent jóvátesz, hogy magadba fogadsz. Szeretlek, amért megnyíltál nekem. Amért így<br />
fogadtál magadba.<br />
Azzal lehajolt, megcsókolta a puha csípőhajlatot, hozzádörzsölte az arcát, majd rávonta a<br />
takarót.<br />
- Ugye, soha nem hagysz el?<br />
- Ne kérj ilyent sosem.<br />
- De ugye, elhiszed már, hogy szeretlek?<br />
- Hogy most éppeg szerettél, jobban, mint magad is hitted vón, azt el. De ki tuggya, mi lesz,<br />
ha eccer gondolkodni kezdel rajt?<br />
- Jaj, hogy mondhatsz ilyet!... Ugye, nem hiszed el, hogy csak hasznod akartam venni?<br />
- Hogyhogy?<br />
- Hogy csak a gyerek miatt...<br />
- Mai napság akárkinek lehet gyereke akárkitől - jelentette ki Mellors, lábszárvédőjét gombolva.<br />
- Miért mondod? - jajdult föl Connie. - Nem mondhattad komolyan.<br />
- Eh! - nézett rá összevont szemöldökkel a férfi. - Azért csak így a legjobb.<br />
Connie nem mozdult. Mellors halkan ajtót nyitott. Sötétkék volt az ég, a pereme<br />
kristály-türkizzel szegve. Mellors kiment, hogy becsukja éjszakára a fácánokat, halkan szólt a<br />
kutyájához. És Connie csak feküdt, és ámult az élet és a létezés csodáján.<br />
Feküdt még akkor is, mikor visszajött a férfi, feküdt, és fénylett, mint egy cigánynő. Mellors<br />
széket húzott melléje, és leült.<br />
- Mielőtt elmégy, eccer még el kell gyönnöd a házamba. Eegyössz? - kérdezte fölhúzott<br />
szemöldökkel, kezét a térde közt lógatva.<br />
- Eegyössz? - visszhangozta hamiskásan Connie.<br />
Mellors mosolygott.<br />
- Aj, hát eegyössz?<br />
- Aj! - utánozta Connie a férfi tájszólását.<br />
- Ugyi hogy el?<br />
- Ugyi hogy!<br />
- És vélem alszol - folytatta a férfi. - Mer hogy arra vágyok. Mikó gyössz?<br />
- Há mikó gyöjjek?<br />
- Na, ne csináld má. Mikó gyössz el?<br />
- Valamék vasárnap - mondta Connie.<br />
- Valamék vasárnap! Ajha!<br />
Mellors ránevetett az asszonyra.<br />
- Nem mén ez néked - jelentette ki nevetve.<br />
- Osztán mér? - csúfolódott Connie.
Mellors nevetett, komikus volt az asszony nyelvtörős igyekezete.<br />
- De most má ergye, menned kő - mondta.<br />
- Ergyek?<br />
- Mennyek - javította ki a férfi.<br />
- Miért kell nekem mennyek-et mondanom, mikor te azt mondod, ergye? Nem igazság! -<br />
tiltakozott Connie.<br />
- Nem-e? - hajolt előre a férfi, s cirógatta meg kedvesen Connie arcát.<br />
- Tudod-e, milyen fájin kis punád van? Ilyen puna nincs még egy a fődkerekségen. Amikó te<br />
is akarod! Amikó néked is jó!<br />
- Puna? Az meg mi?<br />
- Aj, hát asse tudod? Puna! Amid ott van e, ami az enyim, mikó benned vagyok, és a tied<br />
szintugyanúgy, értedi?<br />
- Értemi! - csúfolódott Connie. - Puna! Ugyanaz, mint a baszás.<br />
- Affenét! Baszás csak az, amit csinálsz. De arra az állat is képes. Hanem a puna több annál.<br />
Te magad vagy az, értedi, és azér te nem csupán állat vagy, hanem egyéb is, igaz-e!...<br />
Baszáskor is több vagy. Puna, az maga a gyönyörűséged, te lány!<br />
Connie fölkelt, és megcsókolta a férfit a szeme közt, a két sötét tüzű, mondhatatlanul meleg,<br />
elviselhetetlenül szép szeme közt.<br />
- Csakugyan? - kérdezte. - És szeretsz?<br />
A férfi válaszként megcsókolta.<br />
- Menned kő, hadd porollak le.<br />
A férfi keze bejárta Connie testhajlatait, vágytalanul immár, de lágyan, meghitten kedveskedve.<br />
Hazafelé szaladtában Connie-nak álomnak tűnt az alkonyi világ; a park fái, megannyi<br />
dagályban táncoló, horgonyát tépő bárka, maga a dombhajlat is, melynek tetején a ház állt,<br />
elevennek tűnt, lélegzett.
Tizenharmadik fejezet<br />
Vasárnap Cliffordnak is kedve szottyant az erdőre menni. Szép reggel volt, a körte és a szilva<br />
váratlanul kinyitotta fehér virágcsodáját.<br />
Ilyen élettől duzzadó világban iszonyú lehetett Cliffordnak, hogy úgy kell szobaszékéből a<br />
motoros székbe segíteni, de hozzászokott már, sőt mintha bizonyos önelégült örömét is lelte<br />
volna bénaságában. Nem így Connie, akit még most is megkínzott, ha neki kellett helyükre<br />
emelnie az élettelen lábakat; így aztán Mrs. Bolton vagy Field végezte ezt a feladatot.<br />
Connie a kocsifelhajtó tetején, a bükkfák levélfüggönyénél várta be Cliffordot. Krehácsolva,<br />
lassan, fontoskodva gördült elő a motoros szék. Felesége mellé érve, így szólt Clifford:<br />
- Ímé, Sir Clifford, tajtékzó csataménjén!<br />
- Horkantó ménjén, legalábbis - nevetett vissza Connie.<br />
Clifford megállt, s végignézett a vén, barna épület hosszú, alacsony homlokzatán.<br />
- És Wragby - mondta -, Wragbynek a szeme se rezdül. De miért is rezdülne! Az emberi<br />
lelemény alkotásán lovagolok, s ez túltesz bármilyen lovon.<br />
- Úgy lehet, igen - mondta Connie. - Manapság Platón lelkei sem kétlovas diadalszekéren,<br />
hanem Fordon hajtanának a mennyekbe.<br />
- Inkább Rolls Royce-on: Platón arisztokrata volt!<br />
- Úgy is van! Lomtárba a sötét lóval! Lomtárba a pálcát meg a sarkantyút! Platón nem is<br />
álmodta, eljön az idő, amikor fekete és fehér ménjei szükségtelenné válnak, mikor motorral<br />
helyettesítjük őket.<br />
- Motorral és benzinnel! - tódította Clifford.<br />
- Remélem - tette hozzá kisvártatva -, jövőre tataroztathatjuk valamennyire ezt az öreg<br />
fészket. Gondolom, egy ezrest kell félretenni rá; drága manapság a munkaerő!<br />
- Nagyszerű! - mondta Connie. - Csak nehogy újabb sztrájkot szervezzenek.<br />
- Mi értelme lenne annak! Csak az ipart tennék tönkre még inkább, ma már a vak is látja.<br />
- Talán nem is bánják, ha tönkremegy az ipar - jegyezte meg Connie.<br />
- Asszonybeszéd! Az ipar tömi meg a bendőjüket, még ha a zsebüket nem is annyira, mint<br />
szeretnék - mondta Clifford, a Mrs. Bolton szavajárására emlékeztető fordulattal.<br />
- De hát nem te mondtad a minap, hogy valójában konzervatív anarchista vagy? - kérdezte<br />
ártatlanul Connie.<br />
- Csak épp föl nem fogtad, mit értek rajta - vágott vissza Clifford. - Azt értem rajta, hogy az<br />
emberek felőlem azzá lehetnek, amivé szeretnének lenni, úgy vélekedhetnek, ahogy nekik<br />
tetszik, s tehetik, amit akarnak, már persze szigorúan a magánéletükben, feltéve, hogy az élet<br />
formáját s az apparátust meg nem bolygatják.<br />
Connie némán lépett néhányat, aztán makacsul ennyit mondott:<br />
- Azazhogy minden tojás úgy zápul meg, ahogy neki tetszik, amíg megfér a héjában.<br />
Csakhogy a záptojás magától reped meg.<br />
- Szerintem az ember nem tojás. Még csak nem is angyaltojás, kedves kis evangélistám.
Clifford fényes kedvében volt ezen a fényes reggelen. Pacsirtatrilla zengett a park fölött; a<br />
távoli bánya néma gőzpamacsokat eregetett a völgyből. Olyan volt szinte, mint rég, a háború<br />
előtt. Connie voltaképp nem akart vitatkozni; de hát voltaképp ahhoz sem volt kedve, hogy<br />
Clifforddal járja az erdőt. Így aztán egyfajta csöndes megátalkodottsággal lépkedett a kerekes<br />
szék mellett.<br />
- Sztrájk márpedig nem lesz több - jegyezte meg a férfi -, ha ügyesen bánunk az emberekkel.<br />
- Hogyhogy?<br />
- Csak úgy, hogy képtelenség lesz sztrájkot szervezni.<br />
- És az emberek hagyni fogják?<br />
- Nem kérdezzük meg őket. Észre sem fogják venni; úgy ütjük nyélbe a dolgot; végtére az ő<br />
érdekük, hogy megmentsük az ipart.<br />
- No meg a tiéd - jegyezte meg az asszony.<br />
- Az enyém is, persze! Mindenkié. De nekik még inkább érdekük. Én megélek a bánya nélkül,<br />
ők nem. Éhen vesznek, ha becsuk a bánya. Nekem vannak egyéb forrásaim.<br />
A bányát nézték a völgy sekély ölében, s túl a bányán Tevershall fekete háztetőit, melyek<br />
kígyómód kúsztak föl a völgyben. Vasárnap, vasárnap, vasárnap, kongatták az öreg barna<br />
templom harangjai.<br />
- De hát belenyugszanak az emberek, hogy te diktáld a feltételeket?<br />
- Bele kell nyugodniuk, drágám, ha kesztyűs kézzel csinálom.<br />
- Kölcsönös megegyezésről szó sem lehet?<br />
- Dehogynem, amint hajlandók megérteni, hogy az ipar előbbrevaló az egyes embernél.<br />
- És vajon szükséges-e, hogy az ipar a te tulajdonod legyen?<br />
- Nem feltétlenül. De amennyiben és amennyire az enyém, igenis szükséges. A tulajdonjog<br />
ismét vallási kérdéssé lett, mint hajdan, Jézus és szent Ferenc idejében. De ma már nem az a<br />
követelmény: osszad szét mindened a szegények között, hanem ez: használjad mindened az<br />
ipar gyámolítására, hogy munkát adhass a szegényeknek. Csak így lehet minden szájnak enni<br />
adni s minden testet felruházni. Mindenünket a szegényeknek adni annyit tesz, mint nyomorba<br />
dönteni mind a szegényeket, mind saját magunkat. Nem épp a legfennköltebb cél az általános<br />
éhezés. De még az általános szegénység sem az. A szegénység szörnyű.<br />
- No és az egyenlőtlenség? - vetette ellen Connie.<br />
- Ilyen a sors. Miért nagyobb a Jupiter, mint a Neptunusz? A dolgok rendjét nem lehet<br />
felborogatni!<br />
- De mikor lábra kap ez a sok irigykedés, féltékenykedés, elégedetlenség... - kezdte volna<br />
Connie.<br />
- Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a megfékezésére. De valakinek csak-csak igazgatnia<br />
kell a cirkuszt!<br />
- Aha, és kinek?<br />
- Az ipar tulajdonosainak és irányítóinak - szögezte le a férfi.<br />
Hosszú csönd lett.<br />
- Nekem úgy tetszik, rosszul igazgattok - mondta ki végül az asszony.
- Akkor tán azt is tudod, mit kellene tennünk.<br />
- Nem veszitek elég komolyan igazgató mivoltotok - mondta Connie.<br />
- Sokkal komolyabban vesszük, mint, teszem azt, te a te méltóságodat, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> - lőtt<br />
vissza a férfi.<br />
- Hát hiszen éppen ez az! - szakadt ki Connie-ból. - Mi szükségem a méltóságomra! - Clifford<br />
megállította a székét, és a feleségére nézett.<br />
- Lám csak, ki húzódozik hát a felelősségtől! - mondta. - Ki az, aki szabadulna igazgató<br />
mivoltától, ahogy te mondod?<br />
- Nem akartam én mindenáron lady lenni - tiltakozott Connie.<br />
- Mert félsz a felelősségtől. Pedig nincs kibúvó: megkaptad, erre rendeltettél. Tessék felnőni<br />
hozzá! Ugyan ki adta a bányászoknak mindazt, ami fontos, a politikai jogokat, az iskolázást, a<br />
higiéniát, az orvosi ellátást, a könyveiket, a zenét, mindent? Kitől kapták? Bányászok adták<br />
talán a bányászoknak? Éppenséggel nem! Az angol Wragbyk és Shipleyk, azok adták, mind a<br />
maga részét, s kell adniok továbbra is. Itt lenne a te felelősséged!<br />
Connie hallgatott, fülig vörösödve.<br />
- Adnék én is valamit - mondta -, de nem tehetem. Ma már mindent pénzért adnak-vesznek;<br />
mindazt, amit említettél, Wragby és Shipley eladja, és jó haszonnal adja el a bányászoknak.<br />
Minden eladó. Egy szívdobbanásnyi valódi együttérzés nincs bennetek! Arról nem beszélve,<br />
hogy ki vette el az emberektől természetes létezésüket és emberségüket? Ki adta ezt az ipari<br />
poklot cserébe? Ugyan ki tette ezt?<br />
- Miért, szerinted mit kellene tennem? - zöldült bele az indulatba Clifford. - Megkérjem tán<br />
őket, legyenek szívesek kifosztani?<br />
- Miért olyan iszonytató, olyan csúfságos ez a Tevershall is? Miért olyan reménytelen a<br />
terevshalliek élete?<br />
- Tevershallt ők építették maguknak; a tulajdon szabadságuk manifesztációja. Maguk építették<br />
az elbűvölő Tevershallt, s élik benne az elbűvölő kis életük. Én aztán nem élhetek helyettük.<br />
Minden féreg a maga életét kell hogy élje.<br />
- Az ám, csakhogy te dolgoztatod őket, magadnak. Az életük nem egyéb, mint a te szénbányád<br />
élete!<br />
- Távolról sem. Minden féreg megleli a maga eleségét. Senkit nem kényszerítek, hogy nekem<br />
dolgozzon.<br />
- Iparba tört, reménytelen az életük, és a miénk sem különb! - kiáltotta Connie.<br />
- Én nem így látom. Ez csak afféle romantikus szóvirág, a megboldogult romantika kései<br />
utóhajtása. Te például, drágám, ahogy itt állsz, korántsem látszol valami reményvesztett<br />
figurának.<br />
És ez igaz volt. Connie sötétkék szeme szikrát hányt, az arca nekitüzesedett, lázadó szenvedélye<br />
éppen nem elesettséget vagy reménytelenséget sugallt. Észrevette, a füves buckákon<br />
még ott sápadozik a bolyhos-pihés tavaszi kankalin. Hogyan lehet, gondolta indulattal, hogy<br />
noha érzi, mennyire nincs igaza Cliffordnak, beláttatni nem tudja vele, nem tud rávilágítani,<br />
miben is téved?<br />
- Nem csoda, hogy gyűlölnek az emberek - vetette oda.
- Nem gyűlölnek! - felelt Clifford. - És ne essünk tévedésbe: ezek nem emberek a szerint, amit<br />
te értesz ezen a szón. Állatok, akiket nem értesz, és soha nem is érthetsz meg. Ne aggasd<br />
másokra a saját illúzióidat. A tömegek mindig ilyenek voltak, s ilyenek is maradnak. Néró<br />
rabszolgái édeskeveset különböztek a mi bányászainktól vagy a Ford-gyári munkásoktól. Néró<br />
bányász- és parasztrabszolgáira gondolok természetesen. Ilyen a tömeg - megváltoztathatatlan.<br />
Egy-egy ember kiemelkedhet belőle, de a tömegen ez mit sem változtat. A tömeg menthetetlen.<br />
Ez a társadalomtudomány egyik legsarkalatosabb tétele. Panem et circenses!<br />
Manapság többek között az iskolázás helyettesíti jól-rosszul a cirkuszt. Az a baj ezzel a mi<br />
korunkkal, hogy szörnyűséges zagyvalékot csinált a program cirkuszrészéből, s azzal a kis<br />
iskoláztatással csak mérgezzük a tömegeket!<br />
Valahányszor Cliffordot így elragadták a köznép iránti érzései, Connie őszintén megijedt. Volt<br />
valami lesújtó igazság abban, amit mondott. De ez az igazság, érezte, gyilkol.<br />
Látva, milyen sápadtan hallgat a felesége, Clifford újra indította a motort, s nem szóltak többet<br />
az erdőre szolgáló kapuig. Connie kaput nyitott.<br />
- És manapság nem a kardot, az ostort kell a kezünkbe vennünk - mondta Clifford. - A<br />
tömegeken uralkodnak az idő kezdete óta, s uralkodni is fognak az idők végezetéig. Merő<br />
önáltatás, nevetséges áltatás, hogy valaha is magukat: fogják kormányozni.<br />
- De te vajon képes vagy kormányozni őket?<br />
- Én? De mennyire! Sem az eszem, sem az akaratom nincs megnyomorodva, és nem a<br />
lábammal kell kormányoznom őket. Igenis, ki tudom venni a részem az uralkodásból, a<br />
magam részét persze; s ha adsz nekem egy fiút, utánam ő is ki fogja venni a maga részét.<br />
- De ő nem a te fiad lesz, nem a te uralkodó osztályodból való, vagyis hát nem biztos, hogy<br />
abból való lesz - hebegte Connie.<br />
- Bánom is én, ki lesz az apja, ha egészséges ember, s az intelligenciája nem hitványabb az<br />
átlagénál! Bármelyik egészséges, ép intelligenciájú férfi gyerekét adod nekem, tökéletesen<br />
kompetens <strong>Chatterley</strong>t faragok belőle. Nem az számít, ki nemz bennünket, hanem az, hogy<br />
hová állít a sors. Állítsd bárki gyerekét az uralkodó osztályba, s uralkodó lesz a maga mértéke<br />
szerint. Ejtsd a királyi, a hercegi gyermeket a tömegbe, és plebejus lesz belőle, tömegtermék.<br />
Ennyire döntő a környezet hatalma.<br />
- Ezek szerint a köznép nem külön faj, és az arisztokratát sem a vére teszi azzá - jegyezte meg<br />
Connie.<br />
- Nem bizony, gyermekem! Romantikus képzelgő, aki ezt állítja. Arisztokratának lenni<br />
funkció, az ember sorsából adódik. A tömegek szintén a maguk sorsa szerint funkcionálnak.<br />
Maga az individuum aligha számít. Azon fordul meg minden, milyen funkcióra nevelik,<br />
szoktatják. Nem egyedek teszik az arisztokráciát, hanem az arisztokratizmus egészének a<br />
működése. Ugyanígy a tömeg egészének a működése teszi olyanná a közembert, amilyen.<br />
- De hisz akkor ember és ember között nincs semmi közös emberi!<br />
- Te mondád. Megengedem, a gyomrunkat mindnyájunknak meg kell töltenünk. De az<br />
expresszív vagy megvalósító funkcióink tekintetében hitem szerint áthidalhatatlan szakadék<br />
van az uralkodó és a szolgáló osztályok között, ellentétes lévén e kettőnek a funkciója. És a<br />
funkció határozza meg az egyedet.<br />
Connie megkövülten nézte.<br />
- Nos, menjünk? - kérdezte.
Clifford elindította motoros székét. Elmondta a mondókáját; visszasüppedt különös, üres<br />
apátiájába, amit Connie mindig is olyan nehezen viselt. Az erdőben mindenesetre nem akart<br />
vitába bonyolódni.<br />
Előttük húzódott a lovaglóút nyílt hasítéka, mogyoróbokrok és halványszürke törzsű fák<br />
sorfala között. A kerekes szék lassan pöfögött tova, s nemsoká a mogyoróbokrok árnyékába<br />
húzódó, tejhab gyanánt szétterülő nefelejcspászták közé értek. Clifford az út közepére kormányozta<br />
kocsiját, ahol gyalogos lábak tiszta ösvényt tapostak a virágok között. A mögötte<br />
lépkedő Connie azonban látta, a meg-megdöccenő kerekek rátipornak a szagos mügére és az<br />
indás infűre, széjjellapítják a lizinka apró, sárga kelyheit, aztán a nefelejcsben törnek rendet.<br />
A virágok csodája, az első csillagvirág-kolóniák, megannyi kék tükrű tavacska.<br />
- Igazad van, ez aztán csakugyan elragadó - mondta Clifford. - Versenyezhet-e bármi is az<br />
angol tavasszal!<br />
Mintha ugyan a tavasz az angol parlament határozatára szökne virágba, gondolta Connie. Még<br />
hogy angol tavasz! S miért nem ír tavasz? Vagy zsidó? A kerekes szék lassan döcögött az<br />
eltökélt csillagvirágok között, melyek búzaként ütötték fel fejüket a szürkés lapulevelek<br />
között. Mikor kiértek az irtásra, keményen vágott szemükbe a verőfény. A<br />
csillagvirág-pászták fényes-kéken ragyogtak, hellyel-közzel orgona- és ibolyaárnyalatba<br />
csapva át. Közöttük az ölyvharaszt ütötte fel kunkori, barna leveleit: fiatal kígyók hada, új<br />
titkot súgók Évának.<br />
Clifford fölkaptatott a dombtetőre, Connie lassú léptekkel követte. A puha tölgyrügyek barnán<br />
nyiladoztak. Gyöngéden bomlott ki minden a régi szikkadtságból. Még a görcsös-göcsörtös<br />
tölgyek is hihetetlenül finom levélkéket bontottak, a vékony, barna kis levelek mint megannyi<br />
denevérszárnyacska rebbentek a fényben. Vajon a férfiak miért nem újulnak meg soha, miért<br />
nem frissülnek meg ők is az évszakokkal? Áporodott népség!<br />
Clifford leállította a gépet a dombtetőn, körülnézett. A csillagvirág vízárként lepte meg a<br />
széles lovaglóutat, szívderítő kékkel tarkítva a domb tövét.<br />
- Milyen szép is ez a szín - jegyezte meg Clifford -, kár, hogy festményen semmit nem<br />
mutatna.<br />
- Nem bizony - hagyta rá közönyösen Connie.<br />
- Mit gondolsz, elmerészkedjem a forrásig?<br />
- Vissza tud-e kapaszkodni a gép?<br />
- Próbáljuk ki, aki mer, az nyer! - mondta Clifford.<br />
És az alkotmány meg-megdöccenve nekiindult a szép, széles lovaglóútnak, s megmerült a<br />
tobzódó kék áradatban. Ó, utolsó hajó a kéklő vizeken! Ó, az utolsó vadvizek dereglyéje,<br />
civilizációnk utolsó kalandos útján! Törj utat, ó, barna bárka, a lassú messzeségbe! Clifford<br />
hallgatagon, önelégülten markolta a kaland kormányrúdját: mozdulatlanul vigyázta az utat<br />
régi, fekete kalapjában, tweedkabátjában. Kapitány, ó, kapitány, végére értünk dicső<br />
utunknak? Nem még: tovább! A szürke ruhás Constance, a nyomdokvizekben gázolva,<br />
követte a völgy iránt döcögő széket.<br />
Elhaladtak a kunyhóhoz vezető keskeny ösvény szájadzása mellett. Hála istennek,<br />
keskenyebb, hogysem megbírná a kerekes széket, egy ember is épp hogy elfér rajta. A szék a<br />
lejtő aljára ért, megkanyarodott, és eltűnt szem elől. Connie halk füttyentést hallott a háta<br />
mögül. Riadtan körülnézett: a vadőr csörtetett felé völgy iránt, kutyája mögötte paskolt.
- Sir Clifford a kunyhóhoz megy? - kérdezte a férfi, Connie szemébe nézve.<br />
- Nem, csak a forráshoz.<br />
- Ó! Pompás! Akkor nem kell a szeme elé kerülnöm. De este látjuk egymást, ugye? Tíz óra<br />
tájban várlak a park kapujánál.<br />
És megint merően az asszony szemébe nézett.<br />
- Jó - mondta elhalóan Connie.<br />
Pipp! Piiip! - hasított a levegőbe Clifford Connie-t hívó kürtjele - Hahó! - jelzett vissza az<br />
asszony. A vadőr arca tünékeny grimaszba rándult; kezével alulról fölfelé, lágyan végigsimított<br />
Connie mellén. Connie meglepetten meredt rá, sarkon fordult, s hahózva iramodott lefelé.<br />
A férfi utánanézett, majd megfordult, s gonoszkás vigyorral indult vissza az ösvényen.<br />
Clifford széke már az ellenlejtőt mászta, ott volt a forrás félúton, a vörösfenyők között. Oda is<br />
ért, mire Connie utolérte.<br />
- Eddig megjárja - dicsérte meg Clifford a motorját.<br />
Connie a fenyves peremén nőtt nagy, szürke, kísérteties lapuleveleket nézte. A nép, tudta,<br />
Robin Hood rebarbarájának nevezi őket. Milyen hallgatagon, milyen komoran méláznak a<br />
forrásnál! Ám a víz üdén, csodásan csobog. És lám csak, itt a szemvidítófű meg az erős, kék<br />
infű is... Amott meg, a part alatt, mozdul a sárgás talaj. Vakond! Az állatka rózsaszín lapátkezével<br />
felszínre tornázta magát, s vaksi fúrófejét megcsóválva, fölütötte rózsaszín orrát.<br />
- Mintha az orrával nézne - jegyezte meg Connie.<br />
- S jobban látna vele, mint a szemével. Nem iszol egyet?<br />
- Hát te? - kérdezte Connie.<br />
Egy közeli faágra zománcbögre volt akasztva; Connie levette, s lehajolva megmerítette.<br />
Clifford apró kortyokban ivott. Connie ismét lehajolt, s most magának merített.<br />
- Hű, de hideg - kapkodott lélegzet után.<br />
- Finom, igaz? Kívántál-e valamit?<br />
- Hát te?<br />
- Én igen, de nem árulom el, mit.<br />
Connie harkálykopácsolást hallott, majd a szellőre lett figyelmes, mely puhán, titokzatosan<br />
sóhajtozott a fenyők között. Fölnézett, az ég kékjén fehér felhők úsztak.<br />
- Felhők! - mondta.<br />
- Fehér bárányok csupán.<br />
Árnyék vonult át a kis tisztáson. A vakond időközben följebb taposta magát a porhanyós sárga<br />
földkupacban.<br />
- Kellemetlen kis bestia, el kellene pusztítanunk - mondta Clifford.<br />
- Nézd csak, úgy terpeszkedik, mint pap a szószéken - mondta az asszony.<br />
Connie szedett néhány szál szagos mügét, és Clifford ölébe tette.<br />
- Frissen kaszált széna! - mondta a férfi. - Úgy illatozik, mint a múlt századi romantikus<br />
hölgyek, akik nagy nehezen rájöttek, mi is áll jól nekik igazán.
Connie a fehér felhőket tanulmányozta.<br />
- Lesz-e esőnk vajon?<br />
- Eső? Miért? Szeretnéd?<br />
Visszafelé indultak, Clifford óvatosan zötykölt völgynek. A domb sötétlő aljára érve jobbra<br />
fordultak, s mintegy száz yard után nekivágtak, napfürdőző csillagvirágok között, a hosszú<br />
emelkedőnek.<br />
- Rajta, öreglány - biztatta meg járművét Clifford.<br />
Meredek, göröngyös kaptató volt. A motor küszködve, vonakodva dolgozott, de az alkotmány,<br />
ha meg-megtorpanva is, haladt, míg a jácintok közé nem értek; ott aztán kihagyott, fuldokolni<br />
kezdett, rándult még egyet elfelé a virágoktól, és elnémult.<br />
- Dudálni kellene talán, hátha meghallja a vadőr - vélte Connie. - Megtolhatná. De hisz<br />
megtolhatom én is, biztosan használ valamit.<br />
- Hadd szusszanjon egyet a gép - mondta Clifford. - Alátennél valamit a keréknek?<br />
Connie talált egy követ. Vártak. Egy idő után Clifford beindította a motort, majd sebességbe<br />
kapcsolt. A szék tántorgott, mint a beteg jószág, a motor fura hangokat hallatott.<br />
- Hadd toljam meg - lépett mögéje Connie.<br />
- Meg ne told! - szólt rá mérgesen a férje. - Mi haszna ennek az ócskavasnak, ha tolni kell!<br />
Tedd alá a követ!<br />
Újabb szünet, majd újabb kísérlet, az iméntinél is sikertelenebb.<br />
- Ugyan már, hadd toljalak meg! Vagy dudálj a vadőrnek!<br />
- Várj!<br />
Connie várt; Clifford újfent nekiveselkedett, de a próba többet ártott, mint használt.<br />
- Legalább dudálnál, ha már nem hagyod, hogy megtoljalak.<br />
- Ördög-pokol! Hallgass már egy percet!<br />
Connie hallgatott: Clifford hasztalan erőltette a kis motort.<br />
- Az lesz a vége, hogy teljesen tönkreteszed, Clifford - méltatlankodott Connie -, ráadásul jól<br />
fölidegesíted magad.<br />
- Ha legalább kiszállhatnék, hogy alája nézzek ennek a dögnek - mérgelődött a férfi. És azzal<br />
vadul tülkölni kezdett. - Talán Mellors rájön, mi a baj.<br />
Tétlenül vártak a megtiport virágok között, lágy felhőket görgető égbolt alatt. A csöndben<br />
vadgalamb burukkolt. Clifford elhallgattatta egy fülsértő tülköléssel.<br />
Feltűnt a kanyarban a vadőr, kíváncsian tartott feléjük. Tisztelgett.<br />
- Ért a motorokhoz? - kérdezte kurtán Clifford.<br />
- Nemigen, sajnos. Elromlott?<br />
- Úgy fest - vetette oda a másik.<br />
A férfi leguggolt a kerék mellé, és megbámulta a kis motort.<br />
- Sajnos, nem értek én az ilyen gépszerkezetekhez, Sir Clifford - mondta higgadtan. - Ha<br />
benzin és olaj elég van benne...
- Nézze csak meg alaposan, nem lát-e valami törést rajta - röffent rá Clifford.<br />
A férfi egy fának támasztotta puskáját, s kabátját levéve, melléje terítette. A barna kutya<br />
odaült vigyázni. Mellors akkor ismét leguggolt, s a szék alá kandikálva megpiszkálta az olajos<br />
kis gépet, bánva a tiszta vasárnapi ingén esett zsírpecsétet.<br />
- Így, látszatra ép - jelentette fölegyenesedve, s kalapját visszatolva a homlokából, tanácstalanul<br />
dörzsölgette a homlokát.<br />
- Megnézte a hajtórudakat is odalent? Nézze meg már, hátha ott a baj - rendelkezett Clifford.<br />
A férfi hasra feküdt, oldalt fordított fejjel bepréselte magát a szék alá, s megbökdöste a gépet.<br />
Milyen esendő figura, gondolta el Connie, törékenynek, kicsinynek látszik, ahogy így elnyúlik<br />
a széles anyaföldön.<br />
- Minden rendben, már ahogy meg tudom állapítani - hallatszott Mellors hangja.<br />
- Hát, nem hiszem, hogy segíthetne rajta - mondta Clifford.<br />
- Magam is úgy vélem, hogy nem - mászott elő s ült bányászmód a sarkára Mellors. - Eltörve<br />
szemlátomást semmi nincsen.<br />
Clifford beindította, majd sebességbe rakta a motort. A jármű nem mozdult.<br />
- Túráztassa meg egy kicsit jobban - javasolta a vadőr.<br />
Cliffordot ingerelte a közbeszólás, de azért szót fogadott, a gép zúgott, mint egy dongó,<br />
csuklott egyet-kettőt, és prüszkölve felpörgött.<br />
- No, tán magához tér - vélte Mellors.<br />
De Clifford máris sebességbe tette. A jármű megrázkódott, és erőtlenül nekiindult.<br />
- Meglököm egy kicsit, akkor elkapja - került mögéje a vadőr.<br />
- El onnan! - reccsent rá Clifford. - Bírja most már magától is.<br />
- De Clifford! - szólt közbe Connie a partoldalról. - Te is tudod, sok neki ez a kaptató. Miért<br />
vagy ilyen önfejű?<br />
Clifford belesápadt mérgébe. A fogantyúkhoz kapkodott. A kerekes szék nekiveselkedett,<br />
gördült még néhány yardot, s aztán végképp megrekedt egy különösen ígéretes csillagvirágtelep<br />
kellős közepén.<br />
- Ennek ugyan vége! - jelentette ki a vadőr. - Hiába, nem elég erős.<br />
- Volt már, hogy megmászta - vetette oda ridegen Clifford.<br />
- Hát most nem fogja.<br />
Clifford nem felelt. A gépével manipulált, hol felbőgette, hol lassabban járatta, mintha valami<br />
dallamot akarna kicsalni belőle. Az erdő visszhangzott az idegköszörülő lármától. Aztán,<br />
hirtelen kiengedve a féket, egy rándítással ráengedte a tengelykapcsolót.<br />
- Széttépi azt a szerencsétlen gépet - morogta a vadőr.<br />
A szék megbillent, és oldalt szánkázott, neki az árokpartnak.<br />
- Clifford! - kiáltott futásnak eredve Connie.<br />
Ám a vadőr elkapta a karfát. Cliffordnak, összeszedve minden erejét, sikerült visszakormányoznia<br />
a gépet az útra, s a szék fura csörömpöléssel bár, de haladt fölfelé. Mellors hátulról<br />
segített neki, és a szerkezet, mintha jóvá akarná tenni hibáját, haladt.
- Na ugye, hogy bírja! - kiáltott diadalmasan Clifford, s hátranézett - egyenest a vadőr képébe.<br />
- Maga tolja?!<br />
- Hisz nem bírná anélkül.<br />
- Hagyja békén! Megkértem, hogy ne nyúljon hozzá.<br />
- Nem fogja bírni.<br />
- Azt mondtam, hagyja békén! - dörögte vészes nyomatékkal Clifford.<br />
A vadőr keze lehanyatlott; visszafordult, s indult a kabátért, puskáért. A szék azon nyomban<br />
elakadt, s csak állt mozdulatlan. Clifford, széke rabjaként, belefehéredett az indulatba.<br />
Lábának nem vehetvén hasznát, kézzel annál hevesebben rángatta az emeltyűket, kísérteties<br />
zörejeket csalva ki a gépből. Dühöngő türelmetlenségében ide-oda kapkodott, s a szerkezet<br />
még nagyobb lármával felelt. De mozdulni nem mozdult. Nem és nem. Clifford leállította a<br />
motort, és mérgébe fagyva ült.<br />
Constance leült a partoldalban, s a megtiport, tönkresilányított csillagvirágot nézte. “Versenyezhet-e<br />
bármi is az angol tavasszal?” “Kiveszem a magam részét az uralkodásból.” “Nem a<br />
kardot, az ostort kell kezünkbe venni.” “Az uralkodó osztályok!”<br />
A vadőr puskával, kabátban, az óvatos Flossie-val a sarkában visszament Cliffordhoz.<br />
Clifford utasította valamire a motor körül. Connie, aki nem értett ugyan a motorhoz, de<br />
defektet átélt már néhányat, jelentéktelensége tudatában türelmesen üldögélt. A vadőr ismét<br />
hasra feküdt. Az uralkodó meg a szolgáló osztályok!<br />
Mellors talpra kecmergett, s türelmesen mondta:<br />
- Na, most tessék megpróbálni.<br />
Higgadtan beszélt, mintha csak egy gyerekhez szólna.<br />
Clifford tehát megpróbálta, és Mellors gyorsan mögéje kerülve tolni kezdte. Haladtak, a<br />
munka felét a gép végezte, a többit az ember.<br />
Clifford hátrapillantott, és elsárgult mérgében.<br />
- Eltakarodjon onnan!<br />
A vadőr azonnal elengedte a támlát. - Honnan tudjam így, mire képes a motorom! - tette hozzá<br />
Clifford.<br />
A férfi letette puskáját, s magára öltötte a kabátot. Megtette a magáét.<br />
A szék szép lassan megindult hátrafelé.<br />
- Fékezz, Clifford! - kiáltotta Connie.<br />
Connie, Mellors és Clifford egyszerre mozdult; Connie és a vadőr egymást taszigálta sietségében.<br />
A szék megállt. Percnyi halálos csend.<br />
- Lám, hát mindenki kényére-kedvére ki vagyok szolgáltatva - mondta akkor Clifford, sárgán a<br />
méregtől.<br />
A másik kettő nem felelt. Mellors hátára vetette a puskáját; az arca kifejezéstelen, merev,<br />
legföljebb ha némi szórakozott türelemről árulkodott. Flossie, szorosan gazdája mögött, de<br />
szinte a lába közé bújva, gyanakvó ellenszenvvel méregette a gépet; látszott, szorong a három<br />
ember közelségében. Az élőkép megmerevedett a szétmázolt csillagvirágmezőben, szólásra<br />
senki nem vállalkozott.
- Úgy látom, tolni kell mégis - erőltetett végül hidegvért magára Clifford.<br />
Válasz semmi. Mellors szórakozott arccal hallgatott, mint aki nem hallja. Connie szorongva<br />
pillantott rá. Clifford is hátranézett.<br />
- Lenne szíves hazatolni, Mellors - rendelkezett ridegen, fensőbbségesen. - Remélem, nem<br />
mondtam semmit, amivel megbánthattam - tette hozzá nyilvánvaló ellenszenvvel.<br />
- Semmit a világon, Sir Clifford! Kívánja, hogy hazatoljam a székét?<br />
- Ha lenne szíves.<br />
A férfi nekiveselkedett, de ezúttal hasztalan: beragadt a fék. Piszkálták, rángatták; a vadőr<br />
megint egyszer levette puskáját, és nekivetkőzött. Clifford immár egy szót sem szólt. Végül a<br />
vadőr megemelte a szék hátulját, s lábát keményen megvetve forgásra nógatta a kereket.<br />
Hasztalan erőlködött, a szék visszasüppedt. Clifford két kézzel kapaszkodott a karfába. A férfi<br />
lélegzetért kapkodott.<br />
- Hagyja abba! - kiáltott rá Connie.<br />
- Ha most ön próbálná megforgatni a kereket, így ni - mutatta Mellors.<br />
- Nem! Meg ne emelje még egyszer! Hisz megszakad belé! - kiáltotta Connie, vörösen a<br />
haragtól.<br />
De a férfi csak a szemébe nézett, és biccentett. Connie, mi mást tehetett, odalépett, és készenlétbe<br />
helyezkedett a keréknél. Mellors emelt, Connie belekapaszkodott a kerékbe, a szék megbillent.<br />
- Az isten szerelmére! - kiáltott rémülten Clifford.<br />
De már vége is volt, a fék kiengedett. A vadőr követ tett a kerék alá, és félrehúzódva leült a<br />
partoldalban. Kalapált a szíve, az arca fehér volt a kiállt erőfeszítéstől, alig is volt eszméleténél.<br />
Connie nézte, és kicsi híján elsírta magát dühében. Halotti csönd. Connie látta, a férfi<br />
keze reszket a térdén.<br />
- Nem sérült meg? - lépett oda hozzá.<br />
- Nem. Nem! - fordult el szinte haraggal Mellors.<br />
Tovább nyúlt a halotti csönd. Clifford szőke tarkója nem moccant. Még a kutya is<br />
rezzenetlenül állt. Megfelhősödött az ég.<br />
Mellors végre sóhajtott egyet, orrát kifújta egy vörös kendőbe.<br />
- Ez a tüdőgyulladás, ez sokat kivett belőlem - jegyezte meg.<br />
A másik kettő hallgatott. Connie azt méregette, mennyi erő kell a szék s a testes Clifford<br />
föltaszigálásához: nehéz munka, rettentő nehéz! Még a végén csakugyan belészakad Mellors.<br />
A vadőr felállt, fogta a kabátját, s rávetette a karfára.<br />
- Készen van, Sir Clifford?<br />
- Én igen, ha maga is.<br />
Mellors lehajolt, eltávolította a követ, és nekifeküdt a széknek. Ilyen sápadtnak s ilyen<br />
távolinak soha nem látta Connie. Clifford súlyos ember, s a kaptató meredek. Connie a vadőr<br />
mellé lépett.<br />
- Hadd tolom én is!
És női mérge feltorlódó energiájával nekiveselkedett. A szék szaporábban gördült. Clifford<br />
hátranézett.<br />
- Szükséges ez? - kérdezte.<br />
- De mennyire! Meg akarod ölni ezt az embert? Ha hagytad volna, amíg a motor működött...<br />
Befejezni nem tudta, annyira lihegett máris. Lemaradt egy csöppet, a munka meglepően nehéz<br />
volt.<br />
- Lassabban, hé! - mondta mellette a férfi; szemében mosoly bujkált.<br />
- Biztos, hogy nem sérült meg? - kérdezte indulatosan Connie.<br />
A férfi megrázta a fejét. Connie a férfi kicsinek mondható, kurta ujjú, napbarnított kezét<br />
nézte. Lám, ez a kéz dédelgette. Ez idáig soha meg nem nézte. Nyugodalmas, mint a gazdája,<br />
különös belső nyugalmat sugall; Connie legszívesebben átkulcsolta volna. Elöntötte az érzés<br />
melege: milyen hallgatag, milyen hozzáférhetetlen! Mellors pedig azt érezte, új erő ébred a<br />
karjában. Bal kézzel a széket taszítva, jobbal Connie kezéhez nyúlt, gyengéd, becéző mozdulattal<br />
fogva át a csuklóját. És a lángos erő végignyargalt a hátán, s lágyékába szökkenve friss<br />
kedvvel töltötte el. Connie egy hirtelen mozdulattal odahajolt, és megcsókolta a férfi kezét.<br />
Clifford elegáns tarkója, arasznyira tőlük, nem moccant.<br />
A dombtetőn megpihentek; Connie örült, hogy arrább állhat. Titkos álmaiban barátságot<br />
szövögetett a két férfi, a férje s a gyermeke apja között: be kellett látnia, milyen ostobán<br />
reménytelen álom. Tűz és víz nem lehet ellenségesebb, mint ezek ketten. Kölcsönösen<br />
kizárják egymást. Most döbbent csak rá Connie, milyen különös, milyen szövevényes érzés a<br />
gyűlölet. Először esett meg vele, hogy határozott, tudatos, eleven haraggal gyűlölte a férjét: a<br />
föld színéről is eltörölte volna. Különös, mennyire felszabadította, mekkora életkedvvel<br />
töltötte el, hogy gyűlöl, s gyűlöletét nyíltan meg is vallja magának. Hogy így meggyűlöltem,<br />
eztán képtelen leszek vele élni, gondolta.<br />
Sík terepre érve a vadőr egyedül is elboldogult a székkel. Clifford beszélgetést kezdeményezett<br />
a feleségével, csak hogy megmutassa, mennyire felülemelkedett a történteken: Eva nénjéről<br />
beszélgettek, aki Dieppe-ben tartózkodott, meg Sir Malcolmról, aki levélben tudakolta,<br />
vele utazik-e kis autóján Velencébe Connie, vagy inkább Hildával vonatozik.<br />
- Sokkal jobb lenne vonattal menni - mondta Connie. - Nem szeretem a hosszú autótúrákat, a<br />
por miatt elsősorban. De hát majd meglátjuk, hogy dönt Hilda.<br />
- Szerintem a saját autóján akar menni, s téged is vinne magával - vélekedett Clifford.<br />
- Meglehet... Hanem most segítenem kell. Nem is képzeled, milyen nehéz ez a szék.<br />
És azzal hátulra került, s a vadőrrel vállvetve tolta a széket fölfelé a rózsálló salakon. Nem<br />
törődött vele, látja-e más.<br />
- Miért nem hagysz itt, és szólsz inkább Fieldnek? Field erős fickó - mondta Clifford.<br />
- Nem vagyunk már messze - lihegte Connie.<br />
De mire fölértek, ő is, Mellors is a verejtékét törölgette. Különös, de ez az együtt végzett<br />
munka közelebb hozta őket egymáshoz, mint bármi egyéb.<br />
- Nagyon köszönöm, Mellors - szólalt meg Clifford az ajtóhoz érve. - Másik motort kell<br />
kerítenem, ennyi az egész. Bemehetne a konyhába, kap enni valamit. Ebédidő van lassacskán.<br />
- Köszönöm, Sir Clifford, de anyámhoz készültem ebédre. Vasárnap nála szoktam enni.
- Ahogy gondolja.<br />
Mellors nyakába kanyarította a kabátját, Connie-ra nézett, tisztelgett, és elment. Connie<br />
dúlva-fúlva ment föl az emeletre.<br />
Ebédnél aztán nem türtőztette magát tovább.<br />
- Hogy lehetsz ilyen gyalázatosan kíméletlen, Clifford?<br />
- Kivel?<br />
- A vadőrrel! Ha szerinted ilyennek kell lennie az uralkodó osztálynak, őszintén sajnállak.<br />
- Miért?<br />
- Ez az ember beteg volt, gyönge még most is. Komolyan mondom, majd én megmutatnám, ha<br />
a szolgáló osztályból való lennék. Hagytalak volna, tülkölj csak.<br />
- Azt elhiszem!<br />
- Ha ő ült volna béna lábbal abban a székben, és úgy viselkedett volna veled, mint te, nem<br />
tudom, mit szóltál volna.<br />
- Drága kis evangélistám, rossz ízlésre vall, ha valaki összetéveszti a személyt a személyiséggel.<br />
- El sem képzelhetni nagyobb ízlésficamot, mint ezt a te mások iránti, undorítóan steril<br />
érzéketlenségedet. Noblesse oblige! Nagyon szép, mondhatom. Te meg a tisztelt uralkodó<br />
osztályod!<br />
- Mire kötelezne, úgy mégis, a nemességem? Hogy szükségtelen érzelmeket pazaroljak a<br />
vadőrömre? Azt már nem. A dolognak ezt a részét ráhagyom a házi evangélistámra.<br />
- Mintha ugyan nem lenne ember ő is, éppolyan, mint te!<br />
- Ember, s azonfelül a vadőröm, heti két fontot fizetek neki, és a házamban lakhat.<br />
- Fizetsz neki! Gyönyörű! És mit gondolsz, mit fizetsz meg neki azzal a két fonttal meg a<br />
házzal?<br />
- A szolgálatait.<br />
- Bah! Én bezzeg megmondanám, hova tegyed a két fontod meg a házad!<br />
- Gondolom, ő is örömmel megmondaná, ha megengedhetne magának ezt a luxust.<br />
- Te meg az uralkodás! Nem uralkodsz te, kedvesem, ne is áltasd magad. Egyszerűen több<br />
pénzed van, mint amennyi megilletne, s dolgoztatod heti két fontért az embereket, vagy pedig<br />
éhhalállal fenyegeted őket, ha nem állnak kötélnek. Ezt nevezed uralkodásnak? Tudsz valamit<br />
is róla! Belekérgesedsz, nem veszed észre? Zsarnokoskodsz a pénzeddel, mint egy zsidó, mint<br />
egy Schieber!<br />
- Milyen választékosan fejezi ki magát, méltóságos asszonyom!<br />
- Biztosíthatlak, te is roppantul választékos voltál odakinn az erdőn. Ha tudnád, hogy<br />
szégyenkeztem miattad! Az apámba tízszer több emberség szorult, mint beléd, te... te<br />
úriember!<br />
Clifford megragadta a csengőt, és dühtől sárgán csengetett Mrs. Boltonnak.
Connie dühöngve ment föl a szobájába. Ahogy ez megvásárolja az embereket, östörgött<br />
magában. Nohát, engem ugyan nem vásárolt meg, semmi szükség, hogy vele éljem le az<br />
életem. Besült egy úriember ez, azzal a celluloid lelkével! Hogy elbolondítják az embert az<br />
ilyenek a modorukkal, az álságos jólneveltségükkel! Igaz érzés annyi bennük, mint egy<br />
kaucsuk figurában.<br />
Terveket kovácsolt estére, elhatározta, kiveri a fejéből Cliffordot. Gyűlölni nem akarta:<br />
semmilyen érzelem kapcsán nem kívánt meghittebb viszonyban maradni vele. Nem akart<br />
bármit is megmutatni magából, s végképp semmit a vadőr iránti érzéseiből. Szolgáik okán<br />
régóta civódtak már: Clifford túl bizalmasnak érezte a felesége modorát, Connie ostobán<br />
érzéketlennek, mesterkélt-ridegnek tartotta Cliffordot a másokkal való érintkezésben.<br />
Ebédidőben meghiggadva tért vissza, magára öltötte régi tartózkodását. Clifford képe még<br />
mindig sárgállott: megint a májára ment a mérge, igen groteszk látvány volt. Egy francia<br />
könyvet olvasott.<br />
- Olvastál-e valamit Prousttól? - kérdezte.<br />
- Megpróbáltam, de untat.<br />
- Pedig rendkívüli író.<br />
- Meglehet, mégis untat. Az az észbontó kifinomultsága! Érzései nincsenek, csak szóáradatai<br />
az érzésekről. Belefáradtam ezekbe a fontoskodó szellemkedőkbe.<br />
- Jobb kedveled a fontoskodó állatkodókat?<br />
- Talán még őket is. A fontoskodást mindenesetre ki nem állhatom.<br />
- Nohát, nekem pedig tetszik a finomsága, ez a jólfésült prousti anarchia.<br />
- Éppen ebbe pusztul bele a lelked, nem látod?<br />
- Lám-lám, az én kis evangélista feleségem.<br />
Hiába, újra és újra itt kell megfenekleni! Connie nem tudott nem hadakozni a férje ellen. Úgy<br />
ül ott Clifford, mint valami csontváz, síri-hideg akarat-nyilait lődözve rá. Connie érezni vélte,<br />
hogyan markolja meg, s szorítja csontbordáira a csontváz. Clifford valóban fegyverben állt, s<br />
Connie valóban félt tőle egy kissé.<br />
Amint tehette, visszamenekült a szobájába, s le is feküdt rögtön. Fél tízkor azonban kibújt az<br />
ágyból, s kilopózott hallgatózni. Semmi nesz. Clifford bizonyára kártyázik Mrs. Boltonnal,<br />
remélhetőleg abba se hagyják éjfélig.<br />
Visszament a szobájába, pizsamáját a feldúlt ágyra dobta; vékony teniszruhát, annak tetejébe<br />
gyapjúruhát húzott, teniszcipőt vett föl, s végül egy könnyű kabátot. Készen volt: ha bárki<br />
meglátná, néhány perces sétára indult. Ha pedig reggel, visszajöttében látják meg, tett egy<br />
kurta sétát a harmatban, tett ilyet máskor is reggeli előtt. Egyébiránt más veszély nincs, hacsak<br />
nem keresik éjjel a szobájában. De ez nem valószínű, egy a százhoz vagy annyi sem az<br />
eshetősége.<br />
Betts nem zárta be még a házat. Este tízkor szokott zárni, reggel hétkor nyit. Connie halkan és<br />
észrevétlenül siklott ki. Fénylő félhold, ad egy kis világosságot az útra, de nem annyit, hogy<br />
meglássák a sötétszürke kabátos Connie-t. Sietősen vágott át a parkon, nem is annyira a<br />
találka izgalmától, mint inkább a szívében égő dühtől és lázadástól űzetve. Nem a legjobb<br />
lelkiállapot egy szerelmes légyottra. De hát, à la guerre comme à la guerre!
Tizennegyedik fejezet<br />
A parkkapu közelébe érve Connie meghallotta a retesz kattanását. Ott van tehát a férfi, az erdő<br />
sötétjében, és látja őt!<br />
- Milyen jókor ideértél - szólalt meg Mellors a sötétben. - Minden rendben?<br />
- Simán ment, igen.<br />
Mellors halkan behajtotta a kaput az asszony után, s kerek kis fénytócsát villantott a földre;<br />
sápadt virágok álltak nyílt kehellyel az éjszakában. Szótlanul lépkedtek, nem érintették<br />
egymást.<br />
- Biztos, hogy nem lett bajod, mikor azt a széket emelgetted? - kérdezte az asszony.<br />
- Biztos, ha mondom.<br />
- Nem múlt el nyom nélkül a tüdőgyulladásod?<br />
- Ó, semmi vész. A szívem lett csak gyengébb, és a tüdőm bír kevesebbet. Hiába, ilyen a<br />
tüdőgyulladás.<br />
- És nem szabad megerőltetned magad, igaz?<br />
- Legalábbis nem gyakran.<br />
Connie ingerülten hallgatott egy ideig.<br />
- Nagyon megutáltad Cliffordot? - kérdezte végül.<br />
- Hogy megutáltam-e? Nem én. Jobban ismerem a fajtáját, hogysem felizgatnám magam<br />
miatta. Jó előre elhatároztam, nem törődök az ilyenekkel, csináljanak, amit akarnak.<br />
- Miért, milyenek az ilyenek?<br />
- Tudod te azt, jobban is, mint én. Ismered ezeket a nőies fajta, töketlen fiatal úriembereket.<br />
- Mi az, hogy töketlen?<br />
- Mi az, mi az. Hát mi a férfi töke!<br />
Connie elgondolkozott.<br />
- Gondolod, hogy azon múlik? - kérdezte enyhén megbántódva.<br />
- Ha valaki bolond, azt mondjuk rá, nincs esze; ha gonosz, hogy nincs szíve; ha gyáva, hogy<br />
nincs vér a pucájában. És ha hiányzik belőle az a bizonyos férfias mokányság, azt mondjuk,<br />
nincs töke. Ha olyan birka, érted?<br />
- No és Clifford birka?<br />
- Az, de ráadásul még harapós is: az a fajta, aki harap, ha ellene szegülnek, hiába hogy birka.<br />
- És te nem vagy birka?<br />
- Azért talán mégsem annyira!<br />
Sárga fényt láttak meg a távolban.<br />
Connie megtorpant.<br />
- Lámpa! - mondta.
- Mindig égve hagyom a lámpám - nyugtatta meg Mellors.<br />
Megindultak, a férfi mellett lépkedett, de nem ért hozzá; Connie azon tűnődött, miért is tart<br />
vele.<br />
Mellors ajtót nyitott, bementek; a férfi azonnal behúzta a reteszt. Akár a börtön, gondolta<br />
Connie. Vöröslött a tűz, a teaüst zümmögött fölötte, az asztalon csészék.<br />
Connie egy karosszékbe telepedett a tűz mellett. Jólesett a meleg a kinti hűvösség után.<br />
- Leveszem a cipőm, átnedvesedett - mondta.<br />
Zokniba bújtatott lábát föltette a kályhaellenző fényes acélrúdjára. A férfi befordult az<br />
éléskamrába, és ennivalóval, kenyérrel, vajjal, préselt marhanyelvvel jött vissza. Connie<br />
megmelegedett, kibújt a kabátjából; Mellors átvette és az ajtóra akasztotta.<br />
- Mit iszol, kakaót, teát, kávét? - kérdezte.<br />
- Igazából nem kívánok semmit - felelt Connie, az asztalt nézve. - Te azért egyél csak<br />
nyugodtan.<br />
- Áh, nekem se fontos. Hanem a kutyát meg kell etetnem.<br />
És csöndes-eltökélten vágva át a téglapadlós szobán, ennivalót rakott ki a kutyának egy barna<br />
tálba. A spániel szorongó tekintettel nézett föl rá.<br />
- Ne te ne, itt a vacsorád, e, ne nézz má úgy, mintha nem kéne! - korholta Mellors.<br />
A tálat a lépcső alji lábtörlőre tette, majd széket húzott a falhoz, és ráült, és a lábszárvédőjét,<br />
cipőjét kezdte bontogatni. Az állat ott hagyta a tálat, gazdájához ment, és aggodalmasan nézett<br />
föl rá.<br />
Mellors komótosan gombolta lábszárvédőjét. A kutya közelebb törleszkedett.<br />
- Mi bajod, te? Nem teccik tán, hogy más is van itt? Nédd mán, micsoda kis nyőstény. No,<br />
ergye, oszt egyél.<br />
Kezét az állat fejére tette, s a szuka hozzátörleszkedett. Mellors lassan, gyöngéden húzgálta a<br />
hosszú, selymes kutyafület.<br />
- Jó van, na - mondta. - Jó van hát. Ergye vacsorálni. Ergye!<br />
És azzal székét a kutyatál felé billentette; Flossie engedelmesen odasomfordált, és enni<br />
kezdett.<br />
- Szereted a kutyákat? - kérdezte Connie.<br />
- Nem igazán. Málébbak, ragaszkodóbbak a kelleténél.<br />
A lábszárvédőtől megszabadulva, a nehéz bakancsot bontogatta. Connie elfordult a tűztől.<br />
Milyen kopár ez a kis szoba! A férfi feje fölött, a falon ízléstelen, kinagyított fénykép, fiatal<br />
pár portréja: a férfi kétségkívül ő, a merész tekintetű fiatalasszony nyilván a felesége.<br />
- Te vagy az? - kérdezte Connie.<br />
A férfi hátracsavarta fejét.<br />
- Én. Nem sokkal az esküvőnk előtt, huszonegy esztendős koromban. - Kifürkészhetetlen<br />
arccal nézte a fényképet.<br />
- Szereted ezt a képet?<br />
- Nem én. Sose is szerettem. Az asszony rakatta föl, nem én.
- Miért tűröd meg a falon, ha nem tetszik? A feleséged biztos örülne, ha nekiadnád.<br />
Mellors hirtelen támadt vigyorral nézett Connie-ra.<br />
- Talyigára hordatott mindent, amit érdemes vót elvinni. Ezt bezzeg itthagyta!<br />
- No és te miért tartod? Érzelmi okokból?<br />
- Dehogy, rá se nézek sosem. Jószerivel nem is tudtam, hogy itt van. Itt lóg attól fogvást, hogy<br />
idekőttöztünk.<br />
- Miért nem dobod tűzre?<br />
Mellors ismét hátrafordult, s a képet tanulmányozta. Förtelmes, aranyos-barna keretben simára<br />
borotvált, élénk szemű, nagyon fiatal férfi, a gallérja elég magas; a fiatal nő kövérkés, merész<br />
tekintetű, a haja bodros, blúza sötét szatén.<br />
- Nem is rossz ötlet - mondta végül.<br />
Lehúzta a bakancsát, papucsba bújt. Fölállt a székre, s leakasztotta a képet. Sápadt folt maradt<br />
utána a zöldes tapétán.<br />
- Ezt már nem érdemes leporolni - jegyezte meg, a képet a falnak támasztva.<br />
Térült, fordult, kalapácsot és fogót hozott. Visszaült a székre, és letépdeste a védőpapírt a<br />
képkeret hátáról, majd a rögzítő szögeket húzgálta ki, csöndesen, elmélyedve munkálkodva,<br />
ahogy szokott.<br />
A szögekkel végezvén kivette a hátlemezt, majd magát a fehér kartonra ragasztott fényképet.<br />
Kedvtelve nézegette.<br />
- Hát ez az, épp ilyenek voltunk - jegyezte meg -, én afféle fiatal papocska, ő meg egy<br />
erőszakos perszóna. Egy smokk és egy zsarnok.<br />
- Hadd nézzem - kérte Connie.<br />
Mellors valóban igen tisztára volt borotválva és mosdatva: egy húsz év előtti, tiszta fiatalember.<br />
De a tekintete már akkor is éber, elszánt. A nő sem látszott mindenestül zsarnokinak,<br />
bár az álla csakugyan határozott vonalú volt. Nem hiányzott belőle bizonyos vonzerő.<br />
- Nem kellene őrizgetni az ilyen képeket - vélte Connie.<br />
- Nem bizony! Sőt megcsináltatni sem kellett volna.<br />
Mellors széttördelte a térdén, s tűzre tette a kemény kartont.<br />
- Elrontja a tüzünket - mondta.<br />
Az üveget meg a hátlemezt fölvitte az emeletre.<br />
A keretet széttördelte néhány kalapácsütéssel; repedtek a gipszdarabkák. Aztán fogta, és a<br />
kamrába vitte a roncsokat.<br />
- Ezt majd holnap tesszük tűzre - jelentette ki. - Túl sok benne a gipsz.<br />
Eltakarította a törmeléket, és visszaült székére.<br />
- Szeretted a feleséged? - kérdezte Connie.<br />
- Hogy szerettem-e? Hát te szeretted-e Sir Cliffordot?<br />
Connie nem hagyta magát.<br />
- Kedvelted-e legalább? - faggatózott.
- Hogy kedveltem-e? - visszhangozta vigyorogva.<br />
- Talán még most is szívesen gondolsz rá...<br />
- Még hogy szívesen! - Mellors szeme elkerekedett. - Hát nem. Rá sem bírok gondolni -<br />
fejezte be csöndesen.<br />
- Miért nem?<br />
Mellors csak a fejét csóválta.<br />
- Akkor miért nem válsz el tőle? Még a végén visszaköltözik.<br />
A férfi szúrósan nézett Connie-ra.<br />
- Mérföldre elkerül; sokkal jobban utál, mint én őt.<br />
- Majd meglátod, visszajön egy nap.<br />
- Arra ugyan várhatsz. Miköztünk vége mindennek. Beteg vagyok a látásától is.<br />
- Pedig meglehet, hogy látni fogod még. Hivatalosan nem vagytok szétválasztva, ugye?<br />
- Nem.<br />
- Akkor bizony visszajöhet, és kénytelen leszel befogadni!<br />
Mellors mereven nézte Connie-t. Végül furán biccentett.<br />
- Igazad lehet. Bolond voltam, hogy egyáltalán visszajöttem. De hát zátonyra futottam,<br />
valahová csak kellett lennem. Sodródik az ember tehetetlenül. De igazad van. Elválok, tiszta<br />
lapot nyitok. Tiszta szívből gyűlölök minden hivatalt, bíróságot, ügyvédet, de hiába, át kell<br />
esni ezen is. Elválok.<br />
És keményen összeharapta a száját. Connie némán felujjongott.<br />
- Most már jólesne egy csésze tea - mondta.<br />
A férfi fölállt, hogy elkészítse, de az arca kemény maradt.<br />
Mikor asztalhoz ültek, az asszony megkérdezte:<br />
- Miért vetted feleségül? Mikor annyival alábbvaló nálad. Mrs. Boltontól tudom. Ő sem érti,<br />
miért vetted el.<br />
Mellors mereven nézte.<br />
- Megmondhatom. Tizenhat éves koromban volt az első nőügyem. Egy ollertoni tanító lánya<br />
volt az illető, csinos, mondhatni gyönyörű teremtés. Én meg afféle reményteljes nebuló a<br />
sheffieldi gimnáziumban, franciául, németül is tudtam egy keveset, és rém nagyra voltam<br />
magammal. A lány romantikus lélek volt, gyűlölte a közönségességet. Ő kapatott rá a versekre,<br />
az olvasásra; bizonyos értelemben ő faragott embert belőlem. Megszállottan olvastam,<br />
gondolkodtam a kedvéért. Hivatalnok lettem a Butterley Offices-ben, vékonydongájú, sápadt<br />
fickó, a fejem dugig az olvasmányaimmal. És mindent, de mindent a világon megbeszéltünk<br />
mi ketten. Ami csak belefér, Perszepólisztól Timbuktuig. Fogadok, tíz grófságban nem volt<br />
párja az irodalmi műveltségünknek. Micsoda elragadtatással tudtam papolni neki! Csupa tűz<br />
voltam, mit mondjak. És a lány odáig volt értem. Végül is a szexuális téren futott zátonyra a<br />
dolog. A lányban valahogy nem volt szexualitás, legalábbis nem ott, ahol kellett volna. Én<br />
meg csak soványodtam, emésztődtem. Végül kerek perec megmondtam, legyünk szeretők.<br />
Rábeszéltem, már ahogy az lenni szokott. Hagyta magát rábeszélni. Én lobogtam, őt nem<br />
érdekelte a dolog. De egyáltalán nem. Soha. Pedig odavolt értem, szerette, ha beszélek neki,
ha csókolgatom: ilyen értelemben szenvedélyes volt. De amúgy a legkevésbé sem. És hány<br />
ilyen nő van! Én meg, ugye, éppen hogy azt akartam volna. Így aztán szakítottunk. Kegyetlen<br />
voltam, én hagytam el. Nemsoká összeálltam egy másik lánnyal, tanítónő volt; botrányba<br />
keveredett egy nős emberrel, akit kicsi híján az őrületbe kergetett. Puha, fehér bőrű lány volt,<br />
idősebb nálam, ő vitte a prímet. Hát az a nő maga volt az ördög. Majd megveszett a<br />
szerelemért, csak épp a nemiség hagyta hidegen. Ölelkezni, csókolózni, simogatózni: azt igen,<br />
az szörnyen tetszett neki, de ha rákényszerítettem magára a lényegre, hát összeharapta a fogát,<br />
és csak úgy sütött belőle a gyűlölet. Rákényszerítettem, persze hogy rá, de egy kanál vízben<br />
meg tudott volna fojtani érte. Így aztán megint hoppon maradtam. Nagyon megelégeltem:<br />
olyan nőre vágytam, akinek csakugyan kellek, és aki azt is akarja.<br />
- No és akkor jött Bertha Coutts. Kiskoromban a szomszédban laktak, közönséges népség, jól<br />
ismertem őket. Bertha Birminghamben vállalt munkát, ő azt mondta, társalkodónőnek ment, a<br />
helybéliek szerint pincérnőnek vagy minek egy szállodába. Elég az hozzá, hogy épp mikor<br />
torkig lettem azzal a másik nővel - huszonegy éves voltam -, betoppant Bertha, magakelletve,<br />
szépen öltözve, szemlátomást virulva - afféle női vagy éppen lotyós, érzéki virulásra gondolok.<br />
Én pedig éppen rémesen rossz lelkiállapotban voltam. Odahagytam a hivatalnoki állásom,<br />
mert mihasznának éreztem magam benne, és napszinti patkolókovácsnak álltam Tevershallban.<br />
Lovakat patkolni, az volt az apám munkája is, kiskoromban mindig mellette lógtam. Ezt<br />
a munkát szerettem, meg a lovakkal bánni; ezt természetesnek éreztem. Felhagytam az “uras”<br />
beszéddel is, ahogy errefelé a köznyelvi angolságot nevezik: visszatértem a tájszóláshoz.<br />
Otthon továbbra is olvasgattam, de patkolással kerestem a kenyerem, saját pónifogatom volt,<br />
úr voltam a magam kis szemétdombján. Az apám háromszáz fontot hagyott rám, mikor<br />
meghalt. Összeálltam hát Berthával, és örültem, hogy olyan közönséges. Épp azt akartam,<br />
hogy az legyen. Magam is közönséges akartam lenni. Elég az hozzá, hogy feleségül vettem, és<br />
nem bántam meg. Ezek a “tiszta” nők, mondhatni, kibéreltek szinte, és Bertha ebben a<br />
tekintetben nem volt rossz. Kívánt engem, és köntörfalazás nélkül, tudtomra is adta. Nekem<br />
persze ínyemre volt a dolog. Éppen erre volt szükségem, egy nőre, aki szereti, ha megbaszom.<br />
Hát én meg is basztam becsülettel. Azt hiszem, meg is vetett egy kicsit, amiért annyira<br />
elégedett voltam vele; néha még a reggelit is ágyba vittem neki. És Bertha hamarosan elengedte<br />
magát, nem várt rendes vacsorával, mikor megjöttem a munkából, és ha szóltam, még<br />
neki állt feljebb. Persze én se hagytam annyiban, visszakiabáltam. Egyszer, mikor hozzám<br />
vágott egy bögrét, elkaptam a tarkójánál, és a lelket is majd kiráztam belőle. Most képzeld el!<br />
De hiába, csak még inkább elszemtelenedett. Rászokott, hogy ne engedjen magához, mikor<br />
megkívántam: nem engedett soha! Elzavart, és milyen gorombán! És aztán mikor elvette a<br />
kedvem, akkor kezdett ő közeledni, mézesen-mázosan, és én mindig bedőltem neki. De ha<br />
összefeküdtünk, soha nem akarózott akkor elkészülnie, amikor nekem. Soha! Mindig csak<br />
várt. Ha félóráig tartottam magam, hát ő még tovább. És ha már nem bírtam és elkészültem,<br />
akkor látott csak munkához, és nekem mozdulnom se volt szabad őbenne, amíg vergődve,<br />
kiáltozva ki nem elégítette magát; addig szorongatott, gyűrködött a lába között, amíg nagy<br />
boldogan el nem élvezett. Akkor aztán azt mondta, hű, de csodás volt! Lassacskán elegem lett<br />
belőle. És Bertha egyre rosszabb lett. Egyre nehezebben tudott elkészülni, szinte széjjeltépett<br />
ott alul, de igazán, mintha csőrrel szaggatna. Szavamra, azt hinné az ember, minden nőnek<br />
puha a lába köze, mint az érett füge. Hát én megmondhatom, ezeknek a hárpiáknak csőrük van<br />
a lábuk közt, és tépik vele az embert, amíg belé nem betegszik! Az önzés! Az önzés! Ez az<br />
eszeveszett tépkelődés! És még a férfiakat mondják önzőnek. Szeretném látni, ki tud<br />
megállítani egy ilyen nekibúsult, csőrös nőszemélyt, ha egyszer elkapatta magát. Mint egy<br />
hárpia! És nem tudott változtatni magán! Elmondtam neki, megmondtam, mennyire utálom<br />
ezt. És Bertha megpróbálta. Nyugton feküdt, hagyta, hogy én dolgozzam. Megpróbálta, mondom.<br />
De hasztalan. Semmi öröme nem volt benne. Az kellett neki, hogy ő legyen a karmester.
És valamiféle őrjöngő szükséglete lett ez neki, muszáj volt elengednie magát, és szaggatni,<br />
szaggatni, mintha csupán a csőrében, legkívül, a csőre hegyén lenne érzés a testében.<br />
Mondják, a régi kurvák voltak ilyenek. Valami fonák akarat, valami őrjöngő, önérvényesítő<br />
akarat volt benne, olyan, mint az iszákos nőkben. Egyszer aztán nem álltam tovább. Nem<br />
aludtunk többé együtt. Ő kezdte ezt is, egyik dührohamában, mikor látni se bírt, és mint<br />
mindig, azzal vádolt, hogy elnyomom. Külön szobába költözött. És hamar eljött az idő, mikor<br />
nem engedtem be a szobámba. Elegem lett.<br />
- Gyűlöltem ezt a helyzetet. És Bertha engem gyűlölt. De hogy gyűlölt, uramatyám, különösen<br />
a gyerek születése előtti időkben! Néha azt gondolom, merő gyűlöletből esett teherbe.<br />
Akárhogy is, a gyerek születése óta ujjal se nyúltam hozzá. Aztán kitört a háború, bevonultam.<br />
És haza sem jöttem, míg meg nem tudtam, hogy Stacks Gate-ben él azzal a fickóval.<br />
Mellors sápadtan elhallgatott.<br />
- És milyen ez a Stacks Gate-i férfi? - kérdezte Connie.<br />
- Nagydarab, pipogya fráter, mocskos szájú. Az asszony terrorizálja, és isznak mind a ketten.<br />
- Istenem, mi lesz itt, ha az a nő visszajön!<br />
- Csak rágondolni is! Akkor bizony szednem kell megint a sátorfám.<br />
Csönd lett. A kartonból szürke hamu lett a tűzben.<br />
- Egyszóval - összegezte Connie - mikor végre olyan asszonyod lett, aki kívánt is téged, sok<br />
lett a jóból.<br />
- Valahogy úgy. De még ő is jobb volt, mint ezek a nebáncsvirágok: az első<br />
patyolat-szerelmem, meg az a másik, az a mérgező illatú liliom, meg a többi.<br />
- Miért, a többi milyen volt?<br />
- A többi? Nincsen többi. Tapasztalatom szerint a nők többsége már csak olyan, hogy a férfit<br />
akarja, a nemiséget nem, de - valamit valamiért - azért azzal is megalkuszik. Az ómódibb fajta<br />
csak fekszik, mint egy tuskó, s hagyja a férfit, tegyen, ahogy jónak látja. Nem mintha bánnák,<br />
hiszen szeretik az embert. De maga a szeretkezés, az nekik semmi, sőt gusztustalan egy kissé.<br />
És a legtöbb férfinak elég is ennyi. Én meg épp ezt gyűlölöm. A ravaszabbja aztán teszi,<br />
mintha élvezné. Megjátssza a szenvedélyt. De becsapás az egész, lóvá teszik az embert. Aztán<br />
olyanok is vannak, akik szívvel-lélekkel benne vannak minden ölelkezésben-csókolózásban, a<br />
kielégülés minden fajtájában, csak épp a normális módját nem tűrik. Úgy mesterkednek, hogy<br />
az ember mindig akkor készüljön el, amikor nem ott van, ahol lennie kéne olyankor. Aztán,<br />
ugye, vannak olyanok, mint a feleségem, akiket pokoli nehéz kielégíteni, akik igazából csak<br />
maguk tudnak örömet szerezni maguknak. Nekik muszáj az aktív félnek lenni. Aztán itt<br />
lennének azok, akik teljesen halottak belül: tisztára érzéketlenek, és ezt maguk is tudják.<br />
Vannak olyanok is, akik kitessékelik az embert, mielőtt elkészülne, s az ember combján<br />
tornázgatnak, míg el nem élveznek. Főként a leszbikusok. Ijesztő, milyen sokan vannak az<br />
ilyenek, tudatosan vagy öntudatlanul. Néha azt hiszem, szinte minden nő leszbikus.<br />
- Idegenkedsz tőlük?<br />
- Meg tudnám ölni őket. Ha valaki leszbikussal kerülök össze, szűköl a lelkem, mint a veszett<br />
kutya, legszívesebben megölném az ilyet.<br />
- És ehelyett?<br />
- Odébbállok, amint lehet.
- No és szerinted a leszbikus nők rosszabbak, mint a homoszexuális férfi?<br />
- Szerintem igen! Nyilván azért, mert többet szenvedtem tőlük. Hogy elvben rosszabbak-e, azt<br />
nem tudom. Mindenesetre ha leszbikussal kerülök össze, akár tudja magáról, akár nem,<br />
vöröset látok a dühtől. Azt már nem, köszönöm szépen! El is határoztam, eztán semmi közöm<br />
nem lesz egy nőhöz sem. Maradok magamnak, megőrzöm a magányom és a tisztességem.<br />
A férfi sápadt volt, a homloka borongós.<br />
- Akkor hát bántad, mikor az utadba kerültem?<br />
- Bántam és boldog voltam.<br />
- Hát most?<br />
- Bánkódom, ha kívülről nézem: félek a bonyodalmaktól, a kínos jelenetektől, az<br />
elkerülhetetlen hadakozástól. Ha erre gondolok, a vérem is megfagy, és szenvedek. De mikor<br />
fölpezsdül a vérem, boldog vagyok. Sőt diadalmas. Tudod, már egészen megkeseredtem. Azt<br />
hittem, kiveszett a valódi nemiség az emberekből; azt hittem, nincs az a nő, aki igazán és<br />
természetesen örülne a férfinak - hacsak nem a néger nők között, csakhogy, nézzük akárhogy<br />
is, fehér emberek vagyunk, és a néger, az mintha agyagból lenne gyúrva.<br />
- Végtére örülsz-e nekem vagy sem? - kérdezte az asszony.<br />
- Örülök! Már amikor meg tudok feledkezni a többiről. Amikor a többi is ott van az<br />
eszemben, legszívesebben az asztal alá bújnék, és meghalnék.<br />
- Asztal alá bújnál? Miért?<br />
- Hogy miért? - nevette el magát Mellors. - Hát hogy elbújjak a világ elől, gyönyörűm.<br />
- Rettenetes tapasztalataid lehettek a nőkkel.<br />
- Tudod, nem vagyok képes, elbolondítani magam. Épp ez az, ami sikerül a legtöbb férfinak.<br />
Magukra erőszakolnak egyfajta viselkedést, belenyugszanak egy hazugságba. Én, hiába, nem<br />
tudom elbolondítani magam. Mindig tudtam, mit akarok a nőtől, s nem tudtam rámondani,<br />
hogy meg is kaptam, amikor nem.<br />
- Most vajon megkaptad?<br />
- Igen. Mintha megkaptam volna.<br />
- Akkor miért vagy ilyen sápadt és rosszkedvű?<br />
- Egész zsákra való rossz emlék kínoz. És talán félek is magamtól.<br />
Connie hallgatott. Későre járt.<br />
- Szerinted ennyire fontos a férfi és a nő dolga? - kérdezte végül.<br />
- Nekem igen. Az életemben a legfontosabb, hogy jó kapcsolatom legyen egy nővel.<br />
- És ha nem úgy sikerül?<br />
- Akkor meg kell lennem nélküle.<br />
Az asszony elgondolkozott, mielőtt újra kérdezte:<br />
- Úgy véled, mindig igazságos voltál a nőkkel?
- Istenemre, nem! A feleségem is én tettem olyanná, amilyen: nagyrészt az én hibám. Én<br />
rontottam el. És roppantul bizalmatlan vagyok. Ami, végtére, nem csoda. Nem olyan könnyű<br />
bárkiben is megbízni úgy igazán. Lám, úgy lehet, én is szélhámoskodom. Bizalmatlan vagyok.<br />
És olyan megtévesztő még a gyöngédség is.<br />
Connie ránézett.<br />
- De a tested iránt, mikor felpezsdül a véred, nem vagy bizalmatlan? - kérdezte. - Ugye hogy<br />
nem?<br />
- Nem bizony, sajnos. Mindig emiatt kerülök bajba. És emiatt vagyok annyira gyanakvó az<br />
eszemmel.<br />
- Na és ha gyanakvó vagy az eszeddel! Számít az?<br />
A kutya nehézkesen felsóhajtott a lábtörlőn. A tűz megroskadt a hamu alatt.<br />
- Mi aztán szép pár vagyunk, két viharvert harcos - jegyezte meg Connie.<br />
- Hát téged is megvert a vihar? - nevetett a férfi. - És lám, mégis újabb harcokba bocsátkozunk.<br />
- Igen! Félek is, igazán.<br />
- Haj-haj!<br />
A férfi fölkelt, száradni tette az asszony cipőjét, a magáét megtörölgette, s azt is közelebb<br />
állította a tűzhöz. Reggel majd bezsírozza. Aztán elpiszkálta a képkarton hamuját a fuldokló<br />
tűzről. - Lám, még hamvában is bajt okoz csak - mondta, majd gallyakat hozott be, s készítette<br />
őket a kandallóra a reggeli begyújtáshoz. Aztán kiment egy kis időre a kutyával.<br />
Mikor visszajött, azt mondta Connie:<br />
- Kimennék én is egy percre.<br />
Egyedül ment ki a sötétbe. Csillagos volt az ég. Az éjszaka virágoktól szaglott. Connie érezte,<br />
nedves cipője még jobban átnedvesedik. S érezte azt is, elmenne innen, el a férfitól és<br />
mindenkitől.<br />
Hűvös volt. Connie megborzongott, visszament a házba. A férfi ott ült a pislákoló tűznél.<br />
- Huhh! Hideg van - mondta reszketve Connie.<br />
A férfi rárakta a gallyat a tűzre, s hozott másikat, míg csak vidáman föl nem lobogott a láng. A<br />
ropogó, nyargaló, sárga láng felvidította mindkettejüket, arcukat, lelküket melengette.<br />
- No ne bánkódj - fogta meg az asszony a hallgatásba burkolózó férfi kezét. - Az ember<br />
megteszi, ami tőle telik.<br />
- Haj-haj! - sóhajtott Mellors, mosolyt erőltetve arcára.<br />
Connie fölállt, és a férfi ölébe csusszant.<br />
- Ne gondolj rá! - suttogta. - Felejtsd el!<br />
A férfi magához szorította a tűz sugaras melegénél. Maga a láng is, akár a felejtés. És az<br />
asszony lágy, meleg, érett terhe! Lassacskán megpezsdült a férfi vére, s erővel, rakoncátlan<br />
energiával töltötte el a testét.<br />
- Az is lehet - szólalt meg ismét Connie -, hogy azok a nők igazán veled akartak lenni, jól<br />
akartak szeretni, csak nem ment nekik. Talán nem is az ő hibájuk volt.
- Tudom. Azt hiszed, nem tudom, micsoda törött gerincű, megtaposott egy kígyó voltam én<br />
is?<br />
Connie hevesen átölelte. Nem akarta újrakezdeni a gyötrelmet, mégis erre kényszerítette<br />
valami visszás erő.<br />
- De most már nem vagy az - bizonygatta. - Most már nem vagy törött gerincű, megtiport<br />
kígyó.<br />
- Nem is tudom, mi vagyok. Rossz napoknak nézünk elébe.<br />
- Ugyan már! - simult hozzá még szorosabban Connie. - Miért? Miért?<br />
- Mindnyájan rossz napoknak nézünk elébe - ismételte prófétáló komolysággal a férfi.<br />
- Nem igaz! Ne mondj ilyet!<br />
Mellors hallgatott, de Connie megérezte a lelkében fészkelő fekete, üres kétségbeesést. A<br />
vágy halála, a szerelem halála: sötét kétségbeesés-barlang tátong a férfiakban, elvész benne a<br />
lelkük.<br />
- És milyen hűvösen beszélsz a nemiségről - folytatta Connie. - Mintha csak a magad<br />
öröméről, a magad kielégüléséről lenne szó.<br />
Ideges ellenkedés támadt benne a férfival szemben.<br />
- Nem úgy van az! - tiltakozott a másik. - A magam örömét és kielégülését kerestem a nőkben,<br />
de soha meg nem kaptam, mert csak akkor jön el az én örömem és kielégülésem őbennük, ha<br />
ők is megtalálják a magukét énbennem, ugyanakkor. Ez az, ami soha nem sikerült. Kettőn áll<br />
a vásár.<br />
- De hiszen soha nem hittél a nőkben; bennem sem hiszel igazán.<br />
- Nem tudom, mit tesz az, hinni egy nőben.<br />
- Látod, ez az!<br />
Connie ott ült a férfi ölében, de a férfi lelke szürke volt és távoli, nem nyílt meg Connie-nak.<br />
És minden, amit az asszony mondott, csak még távolabb sodorta.<br />
- Miben hiszel, mégis? - erősködött Connie.<br />
- Nem tudom.<br />
- Semmiben, mint a többi férfi, akit ismertem - állapította meg Connie.<br />
Hallgattak egy sort. Akkor Mellors fölegyenesedett ültében, és így szólt:<br />
- Igenis, hiszek valamiben. Hiszek a gyöngédségben. És különösen hiszek a gyöngéd<br />
szerelemben, a gyöngéd szerelmeskedésben. Hiszem, ha a férfiak gyöngéd szívvel tudnának<br />
szeretkezni, és a nők gyöngéd szívvel tudnák fogadni, rendbe jönne minden. De ez a szívtelen<br />
baszás, ez maga a halál, ez elmebaj.<br />
- De velem nem szívtelenül csinálod - tiltakozott az asszony.<br />
- Most éppen veled sem akarom csinálni. Hideg a szívem, mint a rökönyödött sült krumpli.<br />
- Ó, ó - csókolta meg csúfondárosan Connie -, melegítsük föl gyorsan szegényt. - Mellors<br />
elnevette magát, de továbbra is egyenes derékkal ült.<br />
- Nem tréfa - mondta. - Mindent odaadnék egy kis gyöngédségért. De a nők nem kérnek<br />
belőle. Még te sem szereted igazán. Te is csak a jó kemény, borzongató, hideg szívű baszást
szereted, és aztán ráfogod, csupa édesség volt. Miért, talán gyöngéd vagy irántam? Egy fenét,<br />
gyanakszol rám, mint macska a kutyára. Hiába mondom, hogy kettőn áll a gyöngédség, a<br />
melegszívűség? Baszni szeretsz, nem mondom, de valami fenséges, titokzatos élménynek<br />
akarod tudni, csak hogy azzal is a magad fontosságának hízelegj. Többet ér neked, ötvenszer<br />
többet ér a magad fontossága, mint akármelyik férfi, mint az együttlét egy férfival.<br />
- Látod, ezt magadról éppúgy elmondhatod. Te is csak magad körül forogsz.<br />
- Hajjaj! Hát úgy is jó! - mondta a férfi, s megmozdult, mint aki föl akar állni. - Akkor tán<br />
hagyjuk is békén egymást. Meghalok inkább, mint hogy még egyszer hideg szívvel feküdjek le<br />
valakivel.<br />
Connie lecsusszant az öléből, a férfi fölállt.<br />
- Azt hiszed, én talán azt akarom? - kérdezte.<br />
- Remélem, nem - felelt Mellors. - De akárhogy is, te fölmégy a hálóba, én pedig idelenn<br />
alszom.<br />
Connie ránézett. A férfi sápadt volt, szemöldöke bosszúsan összevonva, távolibb, zárkózottabb<br />
nem is lehetett volna. A férfiak mind egyformák.<br />
- Nem mehetek haza reggelig - jelentette ki.<br />
- Nem is. Eredj feküdni. Negyed egy van már.<br />
- Azt már nem. Maradok!<br />
Mellors átvágott a szobán, és a bakancsába bújt.<br />
- Akkor én megyek ki! - mondta.<br />
És azzal kötni kezdte a bakancs fűzőjét. Connie csak nézte.<br />
- Várj! - mondta elhalóan. - Várj! Mi történt velünk?<br />
A férfi nem felelt, előregörnyedve kötözte a bakancsot. Múltak a percek. Connie-t ájulásszerű<br />
gyengeség környékezte, öntudatlanul állt ott, tágra nyílt szemmel, a férfit nézte, de alig is látta,<br />
s minden gondolat kiröppent a fejéből.<br />
A férfit a csönd arra késztette, hogy fölnézzen, s meglátta a tágra nyílt szemű, elveszett<br />
asszonyt. S mintha szélroham emelné, föllendült, és amúgy félbakancsosan odabotorkált<br />
hozzá, s karjaiba zárva, testét megsebzett testéhez szorította. És csak szorította, és az asszony<br />
csak maradt.<br />
Mígnem a férfi vakon tapogatózó keze rátalált a ruha alatt rejlő sima asszonyi melegségre.<br />
- Kincsem! - mormogta. - Kicsi kincsem! Ne pörlekedjünk! Ne pörlekedjünk soha-soha többé!<br />
Iszen szeretlek, iszen milyen jó csak hozzád érni is! Ne pörölj velem! Soha-soha-soha!<br />
Legyünk szépen együtt.<br />
Connie a férfira emelte arcát.<br />
- Ne izgasd fel magad - mondta higgadtan. - Annak semmi értelme. Igazán együtt akarsz lenni<br />
velem?<br />
Állhatatos, tágra nyílt tekintettel nézte a férfit. A férfi elhallgatott, elfordította az arcát. Egész<br />
teste mozdulatlanná dermedt, de el nem húzódott.<br />
Aztán fölemelte a fejét, s az asszony szemébe nézve, különös, csúfondáros kis mosolyával<br />
mondta: - Igen, igen. Akarom csakugyan.
- De igazán?<br />
- Igazán, no. Szívvel-lélekkel, minden porcikámmal.<br />
És egyre mosolygott, és egy szikra irónia és egy csepp keserűség volt a szemében.<br />
Connie hangtalanul sírt, és lefeküdtek ott, a kandalló előtti szőnyegen, és a férfi az asszonyba<br />
hatolt, és visszanyerték valamennyire a nyugalmuk. Aztán gyorsan ágyba bújtak, mert hűvös<br />
lett, és mert alaposan kifárasztották egymást. És Connie befészkelte magát a férfi karjába, és<br />
kicsikének és védelemre szorulónak érezte magát, és egykettőre elaludtak, és mély, közös<br />
álomban, mozdulatlanul feküdtek, míg a nap a fák fölé nem emelkedett, s rájuk nem<br />
köszöntött a nappal.<br />
A férfi fölébredt, s látta, világos van. A függöny be volt húzva. Meghallotta a fekete- és<br />
sárgarigók friss, hangos erdei lármáját. Fényességes reggel, fél hat, ilyenkor szokott kelni.<br />
Milyen mélyen aludt! Micsoda pompás reggel! Az asszony még összegömbölyödve, békésen<br />
aludt. A férfi megsimogatta, s az asszony rányitotta álmatag kék szemét, és öntudatlanul<br />
rámosolygott.<br />
- Hát te ébren vagy? - kérdezte a férfitól.<br />
A férfi a szemébe nézett, visszamosolygott, megcsókolta. Connie magához tért, hirtelen felült.<br />
- Csak elképzelni is, hogy itt vagyok!<br />
Körülnézett a fehérre meszelt, lejtős mennyezetű kis hálószobában; a manzárdablakon fehér<br />
függöny, összehúzva. Bútor jószerint semmi, csak egy sárga kis komód, egy szék meg a<br />
szélesnek nem mondható, fehér ágy, amin együtt feküdtek.<br />
- Csak elképzelni is, hogy együtt vagyunk! - mondta, rápillantva a férfira. Mellors feküdt, és őt<br />
nézte, ujjai Connie mellét simogatták a vékony hálóing alatt. Így, kisimulva, melegen,<br />
fiatalnak és jóképűnek látszott a férfi. Kedves, meleg volt a nézése is. Connie meg friss volt és<br />
fiatal, mint egy virág.<br />
- Ezt pedig leveszem, de tüstént - húzta át Connie a fején a vékony batiszt hálóinget. Ott ült<br />
meztelen vállal és szelíden aranyló, körtére emlékeztető kebleivel. A férfi odanyúlt, és mint<br />
két harangot, gyöngéden megrengette őket.<br />
- Vedd le te is a pizsamád!<br />
- Ugyan má!...<br />
- De bizony, vedd csak le! - rendelkezett Connie.<br />
És Mellors levette öreg pizsamakabátját, és letolta a nadrágját. Kezét és csuklóját, arcát és<br />
nyakát kivéve fehér volt, mint a tej, a bőre alatt finom, nyúlánk izmok. Connie megint olyan<br />
fájdalmasan szépnek látta, mint akkor, amikor megleste mosdás közben.<br />
A napfény arannyal szegte be a fehér függönyt. Connie be akarta hívni a napsugarakat.<br />
- Húzzuk szét a függönyt! - kérte. - Olyan szépen énekelnek a madarak. Hadd jöjjön be a<br />
napsugár!<br />
Mellors kilépett az ágyból, s háttal az asszonynak, meztelenül, fehéren, soványan az ablakhoz<br />
ment, kissé meggörnyedve elhúzta a függönyt, s kinézett egy pillanatra. Fehér és finom volt a<br />
háta, kis feneke szépségesen férfias, a tarkója vörös, finom művű, mégis erős.<br />
Nem külső, de belső erőt sugallt ez a finom, szép férfitest.
- Milyen szép vagy! - ámuldozott Connie. - Milyen tiszta, milyen finom a tested! Gyere! - tárta<br />
szét a karját.<br />
A férfi felhorgadt meztelenségében restellt megfordulni. Fölkapta ingét a padlóról, s azt<br />
tartotta maga elé.<br />
- Ne így! - tárta szét szép, karcsú karját körtekeble előtt az asszony. - Hadd lássalak!<br />
Mellors elengedte az inget, s az asszonyt nézve, némán megállt. A nap beküldte sugarát a szűk<br />
ablakon, bearanyozva a férfi combját, lapos hasát meg a vörösarany szőrzetből kiemelkedő<br />
sötét, forró, merev falloszt. Az asszony döbbent ámulattal nézte.<br />
- Milyen különös! - mondta lassan. - Milyen idegenül meredezik! Milyen nagy! Milyen sötét,<br />
mennyire magabiztos! Valóban ilyen?<br />
A férfi végigtekintett nyúlánk, fehér testén. Nevetett. Szikár mellén sötét, majdnem fekete volt<br />
a szőr. A hasa alján azonban, ahol a fallosz ágaskodott vastagon, vörösarany, eleven felhőként<br />
pompázott.<br />
- Milyen büszke! - motyogta megfélemledve Connie. - Milyen méltóságteljes! Most már<br />
értem, miért olyan erőszakosak a férfiak. De gyönyörű, igazán! Mint valami független lény!<br />
Ijesztő is egy kicsit. De igazán gyönyörű! És hozzám akar jönni! - Connie félelmében,<br />
izgalmában beharapta az alsó ajkát.<br />
A férfi szótlanul nézte az állhatatos, merev falloszt. - Aj! - szólalt meg végre halkan. - Ajhaj,<br />
fiacskám, lám, hogy bemutatkozol. Emelt fővel, ahogy dukál. A magad ura vagy, he? Törődöl<br />
is mással! Én meg semmi vagyok, he? Te vagy tán a gazda, John Thomas? Az én gazdám,<br />
asziszed? Ammán igaz, hogy arcátlanabb vagy nálamnál. Hát őtet akarod? <strong>Lady</strong> Jane-t<br />
akarnád, he? Veled is jól bevásároltam, az eccer biztos! Hogy osztán megin röhöghess rajtam,<br />
he?... Nohát, kérdezd meg tölle! Kérd meg lady Jane-től! Mondjad, nyíljatok meg, kapuk,<br />
hadd gyöjjék be a dicső király! Ajhaj, te szégyentelen! Puna, az köll neked, tudom én. Mondd<br />
meg hát lady Jane-nek, punát akarnál. John Thomas meg puna-lady Jane!...<br />
- Jaj, ne kínozd szegényt! - esdekelt Connie, s térden csúszkálva az ágy pereméig, átölelte a<br />
férfi fehér derekát, s magához húzva, rengő mellével érintette a lüktető, meredt falloszt,<br />
letörölve hegyéről a nedvességet. Szorosan ölelte a férfit.<br />
- Feküdj le! - mondta Mellors. - Feküdj le hát! Erissz!<br />
Ez egyszer nagy sietségben volt.<br />
Később, miután elnyugodtak, az asszony megint kitakarta a férfit, rá kellett csudálkoznia a<br />
fallosz misztériumára.<br />
- Most meg, lám, kicsiny és puha, mint egy kicsi életrügy! - mondta, s kezébe vette az ellágyult<br />
kis péniszt. - Hát nem csodálatos?! Milyen különváló, milyen furcsa! És milyen<br />
ártatlan. És milyen mélyen tud belém hatolni! Ne sértegesd, soha többé, hallod-e? Ő az enyém<br />
is. Nemcsak a tied. Az enyém! Olyan csodás, olyan ártatlan! - dédelgette lágyan a péniszt.<br />
A férfi nevetett.<br />
- Áldott legyen a kötelék, mely nyájas szerelembe nyűgözi szíveinket - mondta.<br />
- Úgy legyen! - helyeselt Connie. - Még mikor ilyen kicsi és puha, akkor is, érzem, őhozzá van<br />
kötve a szívem. És milyen csodás a szőröd is! Mennyire más!<br />
- Az ottan a John Thomas haja, nem az enyém.
- John Thomas! John Thomas! - ismételte Connie, s egy futó csókot lehelt a mozdulófélben<br />
lévő, puha péniszre.<br />
- Ajahaj - nyújtózott szinte fájdalmasan a férfi. - Egyenest a lelkembe gyökeredzik ez a kis<br />
úriember. Úgy ám! Van, hogy nem tom, mit kezdjek vele. Mer bizony hogy rettentően önfejű,<br />
és nem könnyű a kedvére tenni. Mégis kár lett vóna megölni.<br />
- Nem csoda, hogy a férfiak is félnek tőle! - mondta Connie. - Bizony rettentő.<br />
Megreszketett a férfi teste, ahogy tudata ismét csapást változtatva lefelé kezdett áramlani.<br />
Tehetetlen volt a pénisszel szemben, mely lassú, lágy hullámokban telt ki egyre jobban, hogy<br />
végül megkeményedve, gőgösen, mereven tornyosuljon ismét. Az asszony is reszketett,<br />
miközben figyelte.<br />
- Fogadd hát! Fogadd el, iszen a tied! - mondta a férfi.<br />
És Connie reszketett, és vajként olvadozott a lelke. Mondhatatlan gyönyör élesen lágy<br />
hullámai csaptak át fölötte, mikor belényomult a férfi, s egyre áradt benne a különös, olvatag<br />
borzongás, míg a végső, vak gyönyörhullám mindenestül magával nem sodorta.<br />
A férfi meghallotta a hét órát jelző Stacks Gate-i sziréna távoli jaját. Hétfő volt. Megreszketett,<br />
s az asszony mellére bújva, fülére szorította kétfelől a lágy emlőket, hogy semmit ne<br />
halljon.<br />
Connie nem hallotta a szirénát. Tökéletes nyugalomban, áttetszőre fürdött lélekkel feküdt.<br />
- Föl kéne kelned, nem? - motyogta Mellors.<br />
- Hány óra? - kérdezte fakó hangon Connie.<br />
- Az imént fújtak hetet.<br />
- Akkor bizony muszáj.<br />
Keserülte, mint mindig, a külvilág tolakodó kényszerét.<br />
Mellors felült, és üres tekintettel nézett ki az ablakon.<br />
- Ugye, szeretsz? - kérdezte komolyan az asszony.<br />
A férfi lenézett rá ültéből.<br />
- Iszen tudod, amit tudsz. Minek azt kérdeni! - mondta csöppnyi ingerültséggel.<br />
- Azt szeretném, hogy tartóztass, nem azt, hogy elküldjél.<br />
A férfi szeméből sötét, lágy, gondolattalan melegség sütött.<br />
- Mikor? Most?<br />
- Most, igen, a szívedben. Mert akkor hamarosan visszajövök, hogy veled éljek, örökké.<br />
A férfi meztelenül, lehorgasztott fővel, gondolkodni képtelenül ült az ágy szélén.<br />
- Talán nem akarod? - faggatta Connie.<br />
- Aj!<br />
És akkor sötét szemét, melyben, akárha álomként, a tudat másféle lángja lobbant, az asszonyra<br />
függesztette.
- Ne faggatózz most - kérte. - Haggyál békén. Szeretlek, no. Szeretem, ahogy itt fekszöl.<br />
Szépséges egy ilyen szerelemmel eltelt asszony, és a puna csudás. Szeretlek, szeretem a lábod,<br />
a figurád, az asszonyságod. Szeretem az asszonyságod. Szívemből-lelkemből szeretlek. De ne<br />
kérdezzél most semmit. Hadd ne mondjak semmit. Hadd álljak meg egy kicsinyég, amíg bírok<br />
még. Osztán kérdezhetsz majd bárakármit. Hanem most haggyál békén, haggyál nekem békét!<br />
És azzal kezét gyöngéden Connie vénuszdombjára, a fényes, barna szeméremszőrzetre tette, s<br />
csak ült meztelenül az ágy szélén; arcán, akár a Buddháén, időtlen elmélyedés, és a nő testén<br />
pihenő kézzel, e másféle tudat láthatatlan lángjába merítkezve várta, hogy forduljon az ár.<br />
Egy idő után ingéért nyúlt, és magára öltötte; csendben öltözködött, ránézett még egyszer a<br />
meztelenül heverő, Gloire de Dijon rózsaként aranyló asszonyra, és kiment. Connie hallotta a<br />
földszinti ajtó nyílását.<br />
És Connie csak hevert és merengett, merengett. Nem tudta indulásra szánni magát, távozni a<br />
férfi karjaiból. - Fél nyolc! - kiáltotta odalentről Mellors. Connie sóhajtott egyet, és fölkelt. A<br />
kopár kis szoba! Üres, csak a kis komód meg a keskeny ágy. De a hajópadló tisztára súrolva.<br />
És a sarokban, a manzárdablak melletti polcon könyvek, köztük kölcsönkönyvtári példányok<br />
is. Connie megnézte őket. A bolsevik! Oroszországról szóló könyvek, útleírások, értekezés az<br />
atomról és az elektronról, egy másik a föld belsejéről meg a földrengések okairól; néhány<br />
regény s három könyv Indiáról. Lám! Hát olvas ez az ember.<br />
Az ablakon bezúduló napfény rásütött Connie meztelen tagjaira. Odalenn, látta, Flossie<br />
szaladgál. A mogyoróbozót pasztellzöldben pompázott, alatta az erdei szélfű sötétebb zöldje.<br />
Fényes, tiszta reggel; röpdöső, diadalmasan éneklő madárhad. Ó, ha itt maradhatna! Ha nem<br />
lenne az a másik világ, az a szörnyű füstös-vasas! Ha ő, a férfi teremthetne neki egy új világot.<br />
Connie aláereszkedett a keskeny, meredek falépcsőn. Meg is elégednék ezzel a kis házzal, ha<br />
egy más világban, a sajátjában lenne.<br />
A férfi frissen mosdva várta, lobogott a tűz.<br />
- Ennél-e valamit? - kérdezte.<br />
- Nem. Hanem ha adnál egy fésűt.<br />
Connie követte Mellorst a mosogatókonyhába, s megfésülködött a hátsó ajtóra erősített<br />
tenyérnyi tükörben. És azzal kész is volt az indulásra.<br />
Megállt a kis előkertben, nézte a harmatos virágokat meg a bimbózó szegfű szürke ágyasait.<br />
- De szép is lenne, ha eltűnne a külvilág - mondta -, s itt élhetnénk ketten.<br />
- Nem fog eltűnni - mondta a férfi.<br />
Alig szóltak, míg átkeltek a szép, harmatos erdőn. De együtt voltak, ketten, a maguk világában.<br />
Keserves volt egyedül menni tovább Wragbybe.<br />
- Hamarosan eljövök, és veled maradok örökre - mondta búcsúzóban Connie.<br />
Mellors mosolygott, nem felelt.<br />
Connie baj nélkül, észrevétlen ért haza, s ment föl a szobájába.
Tizenötödik fejezet<br />
A reggelizőtálcán Hilda levele várta. “Apánk Londonba megy a héten. Érted jövök csütörtökhöz<br />
egy hétre, június 17-én. Légy teljesen készen, hogy azonnal indulhassunk. Nem akarok<br />
Wragbyben vesztegelni, undok egy hely. Az éjszakát valószínűleg Colemanéknál töltöm<br />
Retfordban, úgyhogy csütörtökön nálatok ebédelhetnék. Teaidőben indulhatnánk is, valószínűleg<br />
Granthamben alszunk meg. Semmi értelme Clifforddal tölteni az estét. Neki sem öröm,<br />
ha bánja, hogy elutazol.”<br />
Hát így! Lám, megint tologatják, akár egy sakkfigurát.<br />
Clifford csakugyan bánta, hogy Connie utazik, de csak azért, mert nem érezte biztonságban<br />
magát a felesége távollétében. Ha ott volt Connie, Clifford valami furcsa biztonságot érzett, s<br />
felszabadultan foglalkozott az őt érdeklő dolgokkal. Sok időt töltött a bányában, sokat<br />
küszködött szinte megoldhatatlan problémáival: hogyan bányássza ki a lehető leggazdaságosabban<br />
a szenet, s ha kibányászta, hogyan értékesítse. Tudta, rá kellene jönni, hogyan tudná ő<br />
maga hasznosítani, vagy átalakítani a bányakincseit, hogy ne kényszerüljön eladni, vagy ami<br />
még rosszabb, ne kelljen szembenéznie azzal, hogy eladni sem tudja. De ha elektromos<br />
energiát termel, azt hogyan adja el, hogyan hasznosítsa? Olajüzletekbe kezdeni egyelőre túl<br />
költséges és bonyolult. Hogy életben tartsa az ipart, még erősebben kell iparosítani: kész<br />
őrület.<br />
Őrület valóban, s csak egy őrült birkózhat meg a feladattal. Nos, Clifford valóban meg van<br />
háborodva egy kissé. Connie legalábbis így gondolta. A bányaügyekben tanúsított éleslátását,<br />
energiáját Connie az őrültség jelének vette, inspirációit az őrület sugallta inspirációknak.<br />
Clifford Connie-nak is előadta komoly terveit, s Connie ámulattal hallgatta, s hagyta, hadd<br />
beszéljen. Aztán egyszer csak elállt a beszédözön, Clifford bekapcsolta a rádiót, s üres<br />
tekintettel hallgatta, miközben, mintha csak álomban, nyilván tovább szövögette terveit.<br />
És minden este a Tommyk játékát, a huszonegyest játszotta Mrs. Boltonnal, hatpennys alapon.<br />
És kártyázás közben újfent egyfajta öntudatlanságba, valami üres révületbe vagy éppen a<br />
révület ürességébe zuhant. Connie látni se bírta ilyenkor. De mikor lefeküdt, Clifford és Mrs.<br />
Bolton tovább kártyázott, hajnali kettőig-háromig is, biztonságban, s valami különös gerjedelemben.<br />
A gerjedelem Mrs. Boltont is éppúgy elfogta, mint Cliffordot, annál is inkább, mert<br />
szinte mindig az asszony vesztett.<br />
Mondta is egy nap Connie-nak: - Az éjjel huszonhárom shillinget vesztettem Sir Clifford<br />
ellen.<br />
- És a férjem elfogadta a pénzt? - kérdezte viszolyogva Connie.<br />
- Az csak természetes, méltóságos asszony! Becsületbeli ügy, nemde?<br />
Connie kereken megmondta a véleményét, és igen mérges volt mind a kettőre. A dolognak az<br />
lett a következménye, hogy Clifford évi száz fontra emelte Mrs. Bolton fizetését, legyen miből<br />
vesztenie. Clifford, Connie-nak úgy tetszett, napról napra halottabb.<br />
Aztán nagy nehezen bejelentette, hogy tizenhetedikén utazik.<br />
- Tizenhetedikén! És mikor jössz vissza? - kérdezte Clifford.<br />
- Legkésőbb július huszadikán.<br />
- Rendben. Tehát július huszadikán.
Clifford üres tekintettel, egy gyermek tétovaságával s ugyanakkor egy vénember furcsa, vaksi<br />
ravaszságával nézte a feleségét.<br />
- De ugye, nem hagysz cserben?<br />
- Hogyhogy?<br />
- Úgy, hogy bizonyosan visszajössz?<br />
- Semmiben olyan bizonyos nem vagyok, mint hogy vissza fogok jönni - jelentette ki Connie.<br />
- Akkor jó. Július huszadikán!<br />
És megint olyan különösen nézett Connie-ra.<br />
Mégis, őszintén kívánta, hogy utazzék a felesége. Furcsa egy állapot: határozottan kívánta<br />
Connie-nak ezt az utat, hadd élje meg a kis kalandjait, s jöjjön haza állapotosan, ha lehet. És<br />
mégis, félt tőle.<br />
Connie pedig reszketett a gondolatra, hogy itt a soha vissza nem térés alkalma, most lehetne<br />
kivárni valahol, míg benne és a férfiban megérlelődik a döntés.<br />
A vadőrrel is az utazásról beszélt.<br />
- És ha megjöttem - mondta -, megmondhatom Cliffordnak, hogy el kell hagynom. És akkor<br />
nekivághatunk, te meg én. Senkinek meg se kell tudnia, hogy téged választottalak. Akár<br />
külföldre is költözhetünk, nem igaz? Afrikába, Ausztráliába. Nos?<br />
Connie-t izgalomba hozta a tervezgetés.<br />
- Nem voltál soha a gyarmatokon, ugye? - kérdezte Mellors.<br />
- Nem, hát te?<br />
- Indiában, Dél-Afrikában, Egyiptomban.<br />
- Tényleg, elmehetnénk például Dél-Afrikába!<br />
- Elmehetnénk - mondta lassan Mellors.<br />
- Miért, nincs kedved?<br />
- Nekem aztán mindegy. Nem fontos, mit csinálok.<br />
- Nem is örülsz? Miért nem? Nem leszünk szegények! Évi hatszáz fontom van nagyjából,<br />
utánaérdeklődtem. Nem valami sok, de azért elég lesz, nem?<br />
- Nekem az elégnél is több.<br />
- Ó, de szép is lesz!<br />
- Csakhogy el kell válnom, és neked is el kell, ha nem akarunk bonyodalmakat.<br />
Átgondolnivaló volt elég.<br />
Egy másik nap Connie a maga dolgai felől kérdezte a férfit. A kunyhóban ültek, vihar volt.<br />
- Boldog voltál-e, amikor hadnagy voltál, tiszt, úriember?<br />
- Hogy boldog voltam-e? No igen. Kedveltem az ezredesem.<br />
- Szeretted?<br />
- Szerettem, igen.<br />
- És ő is téged?
- Ő is. A maga módján.<br />
- Mesélj valamit róla.<br />
- Mit meséljek? A sorállományból küzdötte föl magát. Szerette a katonaságot. Agglegény volt,<br />
húsz évvel idősebb nálam. Roppantul értelmes ember volt, és mint ilyen, a hadseregben persze<br />
magára maradt; a maga módján szenvedélyes is volt, és igen jó tiszt. Míg együtt szolgáltunk, a<br />
bűvkörében éltem. Valahogy hagytam, hogy ő irányítsa az életem. Nem bántam meg máig<br />
sem.<br />
- Szomorú voltál, mikor meghalt?<br />
- Én se voltam sokkal messzebb a haláltól. De mikor fölépültem, tudtam, valami meghalt<br />
bennem. De hisz tudtam én, úgyis halállal végződhet csak ez. Mint minden, mellesleg.<br />
Connie némán emésztette a hallottakat. Odakinn tombolt a vihar. Mintha bárkában ülnének az<br />
Özönvíz hátán.<br />
- Mennyi mindenen túl vagy te már! - mondta Connie.<br />
- Gondolod? Magam is úgy érzem, túl vagyok egy vagy két halálon, a saját halálomon. És lám,<br />
itt vagyok, ragyogok, új bonyodalmakra készen.<br />
Connie mélyen elgondolkozott, ám közben a vihart hallgatta.<br />
- És miután meghalt az ezredes, már nem élvezted a tiszti mivoltodat?<br />
- Nem bizony! Siralmas egy népség az. - Mellors váratlanul elnevette magát. - Azt mondta az<br />
ezredesem: fiacskám, az angol középosztály minden falatot harmincszor rág meg, mert olyan<br />
hitvány a bele, hogy egy babszemtől is szorulást kap. Siralmasabb, nőiesebb mitugrászokat<br />
nem hordott a föld a hátán: tele mind önelégültséggel, és rettegnek még attól is, hogy a<br />
cipőfűzőjük nem úgy van megkötve, ahogy kéne, rohadtak a csontjuk velejéig, és persze<br />
mindig azt teszik, amit illik. Ez az, ami kikészít engem. Csúszni-mászni, segget nyalni, amíg<br />
el nem kopik a nyelvük, és mégis örökké ezeknek van igazuk. Beképzelt banda! Egy<br />
nemzedéknyi nőies, beképzelt, féltökű alak...<br />
Connie elnevette magát. Szakadt a zápor.<br />
- Gyűlölte őket!<br />
- Dehogy - mondta a férfi. - Nem izgatta magát. Épp csak nem szerette őket. És azért ez<br />
különbség. Mert, mint mondta, a Tommyk is éppolyan beképzeltek, töketlenek, beszariak<br />
kezdenek lenni. Már csak ez az emberiség végzete.<br />
- A közembereké, a munkásoké is?<br />
- Igen. Mindenkié. Nincs ezeknek vér a pucájukban. Az autó, a mozi, a repülőgép, az szívja ki<br />
a vérük. Én mondom, minden nemzedék hitványabbat nevel magánál, gumibélű, bádoglábú,<br />
bádogképű népséget. Pléhembereket! Valamiféle szívós bolsevizmus, az öli ki az emberből az<br />
emberit, az bálványozza ezt a mechanikus világot. Pénz, pénz, pénz! Ez a modern csürhe, ez<br />
csak abban leli igazán örömét, ha kiölheti az emberből az emberi érzést, ha vagdalt húst<br />
apríthat a régi Ádámból meg a régi Évából. Egyformák ezek mind. Egy srófra jár ez a világ,<br />
megöli az emberi valóságot: fontot ér a fitymánk, kettőt a tökünk párja. És a puna - mi lett<br />
abból is, a gépi baszás eszköze! Egy srófra jár itt minden. Pénzért vágják le a világ faszát.<br />
Pénz, pénz! Pénzen lopják ki a rittyót is belőlünk, s hagynak ott gyámoltalan kis gépek<br />
gyanánt.
Mellors arcán, ahogy ott ült a kunyhóban, csúfondáros mosoly játszadozott, de fél füllel most<br />
is az erdőt verő zivatart hallgatta, s nagy magányérzettel töltötte el a monoton suhogás.<br />
- De hát soha nem lesz ennek vége? - kérdezte az asszony.<br />
- Dehogynem. Eljön így is a megváltás a maga módján. Majd ha megölték az utolsó valódi<br />
embert is, és csak a birkák maradnak meg: fehérek, feketék, sárgák, birkák minden színárnyalatban:<br />
akkor aztán mindenki hibbant agyú lesz. Mert az épelméjűség az ember tökében<br />
gyökeredzik. Hibbant agyú lesz mindenki, és megrendezik a maguk nagy autodafé-ját.<br />
Tudod-e, hogy az autodafé hitvallás-t jelent? Úgy ám, akkor aztán elmondják a maguk<br />
nagyszerű kis hitvallását. Föláldozzák egymást.<br />
- Csak nem azt akarod mondani, hogy megölik egymást?<br />
- Éppen hogy azt, kedveském! Ha ez így megy tovább, száz év múlva jó, ha ezer ember marad<br />
ezen a szigeten. Vagy tán tíz mindösszesen. Csupa szeretetből kiirtják egymást.<br />
- Hát ez biztató.<br />
- De mennyire! Micsoda megnyugtató gondolat, hogy eltűnik az emberfaj, s hosszú-hosszú<br />
időnek kell eltelnie, amíg feltűnik egy új változat. Ha ez így megy tovább, ha az entellektüelek,<br />
a művészek, a politikusok, a gyárosok és a munkások ilyen eszeveszettül öldöklik az<br />
emberi érzéseket, az intuíciót, ha megölik az utolsó egészséges ösztönt is; ha ez ilyen mértani<br />
haladvány szerint gyorsul továbbra is, akkor lőttek az emberfajnak! Alászolgálja! A kígyó<br />
fölfalja magát, s mi marad: az űr meg a zűrzavar. De az sem lesz reménytelen. Mikor majd<br />
elvadult kutyák csaholnak Wragbyben, és elvadult bányalovak tiporják a tevershalli<br />
meddőhányót! Te Deum laudamus!<br />
Connie elnevette magát, de nem mondhatni, hogy vidáman.<br />
- Akkor hát csak örülhetsz, hogy ezek mind bolsevisták - mondta. - Örülhetsz, hogy siettetik a<br />
végpusztulást.<br />
- Örülök is. Én ugyan meg nem állítom őket. Ha akarnám, sem tudnám.<br />
- Lám, miért vagy mégis ilyen keserű?<br />
- Dehogy vagyok! Bánom is én ezt az egészet!<br />
- És ha gyermeked lesz?<br />
A férfi lehorgasztotta a fejét.<br />
- Már ahogy én látom - mondta nagy sokára -, rossz dolog, szomorú dolog gyermeket szülni<br />
erre a világra.<br />
- Jaj, nem! Ne mondd ezt - könyörgött Connie. - Hiszen gyerekem lesz, úgy lehet. Mondd,<br />
hogy örülsz neki! - és azzal kezét a férfi kezére tette.<br />
- A te örömödnek örülök is - felelt Mellors. - De szörnyű árulásnak érzem az ellen a kis<br />
megszületendő teremtmény ellen.<br />
- Nem! - szakadt ki az asszonyból a megdöbbenés. - Hiszen akkor engem sem kívánhatsz<br />
igazán! Nem kívánhatsz, ha ezt érzed!<br />
A férfi komor arccal hallgatott. Odakinn csak az eső suhogása.<br />
- Nem így van az - suttogta az asszony. - Nem egészen így. Van egy másik igazság is. - Úgy<br />
érezte, azért ilyen keserű a férfi, mert ő, Connie odahagyja, Velencébe utazik a tulajdon<br />
jószántából. És a gondolat valamicskét hízelgett is neki.
Connie megbontotta a férfi ruházatát, s hasát felfedve megcsókolta a köldökét. Aztán arcát a<br />
férfi hasához szorította, s átkarolta meleg, sima derekát. Egyedül voltak a vízözönben.<br />
- Mondd, hogy te is akarod a gyereket - kérlelte Connie, arcát Mellors hasához nyomva. -<br />
Mondd, hogy akarod!<br />
- Tudod - mondta végre a férfi, s Connie megérezte a férfitestben különös remegésként<br />
végigfutó hangulatváltozást, vagy tán megkönnyebbedést. - Tudod, eszembe jut néha, mi<br />
lenne, ha megpróbálná valaki, akár itt a bányászok között! Rosszul megy a munka, keveset<br />
keresnek mostanában. Ha valaki ezzel állna elő: Ne gondoljatok már örökké csak a pénzzel.<br />
Hiszen olyan kevés, amire igazából szükség van! Ne csak a pénzért éljetek...<br />
Connie lágyan Mellors hasához dörzsölte az arcát, s kezébe fogta a heréit. A pénisz lágyan<br />
duzzadozni kezdett, de nem ütötte fel a fejét. Odakinn rázendített a zivatar.<br />
- Másér kéne élni, emberek, nemcsak azér, hogy pézt keressünk; magunknak vagy másnak,<br />
egyre megy. Kényszerítve vagyunk, tudom. Muszáj ekkis pézt keresni magunknak, és jócskán<br />
többet a főnököknek. De most ma elég legyen ebből! Abba kéne hagyni, lassan, fordítsunk<br />
hátat ennek az ipari világnak, forduljunk szépen vissza. Pézből, higgyétek meg, igen kevés is<br />
megteszi. Nekem, nektek, az uraknak és a főnököknek, de még a királynak se köll sok. Elég<br />
abból egy csöppecske. Untig elég. Csak el kéne szánni magatok, rajtatok fordul meg,<br />
kimásztok-e ebből a csávából. - Szünetet tartott, majd így folytatta:<br />
- Aszondanám nekik, nézzétek! Nézzétek csak Joe-t! Milyen szép a lépte! Micsoda eleven erő<br />
lakozik benne. Milyen szépséges! Jonah pedig, lám, esetlen és randa; hogy is ne lenne az,<br />
mikor nem akarózik összeszennie magát. Aszondanám, nézzétek meg magatok! A vállatok<br />
ferde, a lábszáratok csálé, a lábotok bal mind a kettő! Mivé is lettetek abba az átkozott<br />
munkába! Tönkresilányítottátok magatok. Minek annyit dógozni? Hányjátok le a ruhátok, és<br />
nézzetek végig magatokon. Elevenek és szépek lehetnétek, és milyenek vagytok, pocsékok,<br />
félholtak. Megmondanám nekik, meg én. Más ruhát adnék rájuk; mi lenne, ha vörös, égővörös<br />
nadrágba és kurta kis fehér zekébe bújtatnám őket! Iszen ha csak a vörösbe őttözött, szép<br />
lábuk néznék, fogadok, egy hónap alatt mások lennének! Férfiak lennének ismét! A nők meg<br />
őttözhetnek, ahogy akarnak. Mert ha a férfiak szoros, skarlátszín nadrágot viselnének, s a<br />
fenekükön szépen feszülne a vörös posztó, s fölötte a pászent fehér zeke, hát a nők is nők<br />
lennének újra! Hisz a nők is azér ilyenek, mert a férfiak nem férfiak... aztán lebontanám<br />
Tevershallt, és építenénk néhány szép házat, akkorát, hogy mind ellakhassunk bennük.<br />
Megtisztogatnánk ezt az országot. És kevés gyerekünk lenne, úgyis túl van zsúfolva ez a világ.<br />
De tán nem is papolnék a férfiaknak, csak pucérra vetkeztetném őket, és aszondanám,<br />
nézzétek meg magatok! Ez az eredménye, ha pézért dógoztok. Pézért dógoztatok! Nézzétek<br />
meg Tevershallt, milyen csúf. Miért? Azért, mer pézért dógoztatok, mikor építettétek. És<br />
nézzétek meg a leányaitok! Nem törődnek veletek, mert tik sem törődtetek velük. Mert a<br />
pézért törtétek magatok, csak arra bírtatok gondóni. Most ma nem tudtok se beszélni, se<br />
mozogni, se élni, nem tudjátok, mit tesz az, nőnek lenni! Hisz nem is éltek. Nézzétek csak<br />
meg magatok!<br />
Nagy csönd lett. Connie, míg fél füllel a szavakat hallgatta, nefelejcset tűzködött a férfi nemi<br />
szőrzetébe; a virágot még a kunyhóhoz jöttében szedte. Odakinn hűvöskésen elcsöndesedett a<br />
világ.<br />
- Négyféle szőr nő rajtad - mondta az asszony. - A melleden majdnem fekete, a hajad szőke, a<br />
bajuszod kemény és bronzvörös, és a szerelemhajad, itt ni, akár egy kis bokornyi vörösarany<br />
fagyöngy. Mind közül ez a legszebb!
A férfi lesandított a lágyékát ékítő sápadt nefelejcsekre.<br />
- Ez igen! A nefelejcsnek itt a helye, itt meg a vénuszdombon. Hanem mondd csak, a jövővel<br />
nem gondolsz?<br />
Az asszony rátekintett.<br />
- Ó, dehogynem, nagyon is.<br />
- Már csak azért, mert ha arra gondolok, hogy az ember világa halálra van ítélve, hogy magát<br />
ítélte halálra a tulajdon zsugori őrültségével, akkor bizony úgy érzem, a gyarmatok sincsenek<br />
elég messze. A Hold se lenne elég messze; visszanézve onnan is látszana a Föld, minden<br />
égitestek között a legpiszkosabb, legszörnyűbb, legízetlenebb: maga az ember szentségtelenítette<br />
meg. S ha erre gondolok, mintha epét nyeltem volna, az marna széjjel belülről, és<br />
érzem, nincs hova menekülnöm. De van úgy, hogy megfeledkezem róla. Tudom, szégyen, ami<br />
az utóbbi száz évben az emberiséggel történt: robotoló rovarrá alacsonyodott az ember,<br />
megfosztották emberségétől és a hozzá méltó élettől. Ha tehetném, minden gépet eltüntetnék a<br />
föld színéről, véget vetnék mindenestül ennek az egész ipari korszaknak, s megfeledkeznék<br />
róla, mint egy szomorú tévedésről. De mivel nem tehetem, és senki sem teheti, jobb, ha<br />
csöndben maradok, s megpróbálom élni a magam életét, már ha van egyáltalán saját életem,<br />
mert már ebben is kételkedem.<br />
Odakinn elült a mennydörgés, ám az eső, amely szintén megcsöndesedett az imént, az<br />
elvonuló vihar utolsó villámával és morajával ismét rázendített. Connie-nak nehéz volt a<br />
szíve. Olyan sokáig beszélt a férfi, és igazából nem is neki, hanem magának. Látszott,<br />
hatalmába keríti a kétségbeesés - Connie pedig boldog volt, gyűlölte a kétségbeesést. Tudta,<br />
Mellorsban most tudatosul csak, hogy ő, Connie odahagyja, és ettől lett olyan búskomor.<br />
Aprócska diadalt könyvelhetett el magának.<br />
Connie ajtót nyitott, s kitekintett az acélfüggönyként alázúduló súlyos esőre. Vágy ébredt<br />
benne, hogy kirohanjon a záporba, el innen. Fölállt, gyorsan kibújt a harisnyájából, a<br />
ruhájából, az alsóneműjéből, a férfi lélegzet-visszafojtva nézte, hogyan rezdül meg éber,<br />
hegyes, eleven melle. Teste elefántcsontszínt játszott a zöldes fényben. Gyorsan visszalépett<br />
teniszcipőjébe, s kurta, vad kacagással szaladt ki; karját széttárva, felkínálta mellét a súlyos<br />
esőnek, s a réges-rég, Drezdában tanult euritmikus tánclépésekkel iramodott neki a párálló<br />
térségnek. Különös, halvány figura, emelkedő-süllyedő; mikor meghajolt, telt csípőit verte a<br />
porzó zápor; fölegyenesedve, megperdülve, csillogó hassal közeledett, majd ismét megperdülve,<br />
meghajolva, gömbölyded tomporát kínálta, mintegy hódolatként, a férfinak, szilaj<br />
hívással tárulkozva föl előtte.<br />
Mellors fölnevetett; lehányta magáról a ruhát. Ő sem állhatta tovább. Megborzongott, mikor<br />
fehéren, meztelenül kiugrott a rézsút lendülő kemény záporba. Flossie eszelősen ugatva<br />
táncolta körül. Connie haja nedvesen tapadt a fejéhez; áthevült arccal tekintett hátra, s látta<br />
meg a férfit. Kék szeme szikrát szórt izgalmában: sarkon fordult, és űzött vadként iramodott<br />
neki az ösvénynek, nem törődve a testét vesszőző nedves ágakkal. Rohant, és a férfi semmi<br />
mást nem látott, csak az asszony nedves, kerek fejét, a futtában előrehajoló nedves hátat s a<br />
csillogó, kerek tomport: csodálatos, meggörnyedő nősténymeztelenség, menekülőben.<br />
Connie közel járt már a széles lovaglóúthoz, mikor a férfi utolérte, s meztelen karjával átölelte<br />
a lágy, nedves-meztelen asszonyderekat. Connie sikkantott egyet, fölegyenesedett, s hűvös,<br />
lágy húsa a férfi testéhez simult. A férfi vak indulattal szorította magához Connie hűvös-puha<br />
hasát, s az csakhamar fölizzott az érintésre. Záporozott rájuk az eső, gőzölgött a testük.<br />
Mellors összemarkolta az asszony szépséges, nehéz tomporát, s reszkető áhítattal, mozdulatlanul<br />
szorította magához az esőben. Aztán hirtelen hanyatt döntötte: az ösvényre huppantak az
eső tomboló csendjében, és a férfi kurtán és keményen, mint az állat, magáévá tette az<br />
asszonyt.<br />
És azzal már állt is föl, s a vizet törölgette ki a szeméből.<br />
- Gyerünk vissza! - mondta. Futásnak eredtek. A férfi egyenesen, gyorsan szaladt a kunyhó<br />
felé, nem szerette az esőt. Connie nem sietett, meg-megállt nefelejcset, kakukkszegfűt,<br />
csillagvirágot szedni, szaladt néhány lépést, a távolodó férfit nézte.<br />
Mikor lihegve, virággal a kézben betoppant a kunyhóba, pattogott a tűz a kandallóban. Connie<br />
hegyes melle emelkedett-süllyedt, haját fejéhez tapasztotta az eső, arca pirosra gyúlt, testén<br />
fénylő patakokban csorgott a víz. Így, tágra nyílt szemmel, lélegzetvesztve, nedves kis fejével,<br />
víztől csöpögő, telt csípőjével egészen más embernek látszott.<br />
A férfi fogta a régi lepedőt, ledörzsölte vele az asszonyt, s az mozdulatlanul tűrte, mint a<br />
gyermek. Aztán, miután magukra csukta az ajtót, Mellors is megtörülközött. Egyre nagyobb<br />
lángot vetett a tűz. Connie a lepedő szabad végébe fúrta a fejét, s nedves haját dörzsölgette.<br />
- Veszekedni fogunk, ha közös törülközőt használunk - szólalt meg a férfi.<br />
Connie borzas fejjel tekintett föl egy pillanatra.<br />
- Nem! - mondta tágra nyílt szemmel. - Hisz ez nem is törülköző, csak egy lepedő.<br />
És azzal tovább szárítgatta a haját, s Mellors is a magáét.<br />
Katonai pokrócot terítettek a vállukra, de nem húzták össze elöl a testükön, s úgy ültek, még<br />
egyre lihegve, a tűz elé, egy fatörzsre. Connie-nak nem tetszett a pokróc durva érintése, de a<br />
lepedő csupa víz volt.<br />
Ledobta magáról a pokrócot, s a kandalló elé térdelve a tűzhöz hajolt, és fejét rázogatva<br />
szárította a haját. A férfi Connie csípőjének szépséges ívét csodálta. Milyen gazdag, szép<br />
hajlattal siklik át a tompor súlyos kerekdedségébe! És a test titkos kapui, a farpofák titkos<br />
melegébe zárva!<br />
A férfi megsimogatta az asszony fenekét, hosszasan, gyengéden elidőzve a hajlatoknál, a<br />
tompor kerek dombján.<br />
- Micsoda csuda egy segged van, te lány - mondta a dialektus dédelgető, reszelős torokhangján<br />
-, ilyen segge senkinek sincs. Tied a legszebb női segg a világon. Minden porcikád asszonyi,<br />
hallod-e! Te asztán nem az a semmi seggű, fiús kis fruska vagy, de nem ám. Épp az ilyen<br />
puha, temérdek-szép segg, ez melegíti a férfiember szívét. Ez az, ami a világot is megbírja, ha<br />
kell!<br />
És miközben beszélt, gyöngéd kézzel dédelgette az asszony domborulatait, és Connie bőre,<br />
válaszként, olvatag tűzzel sütött vissza. A férfi ujjhegye meg-megérintette a test két titkos<br />
nyílását, és Connie-ban mindannyiszor puha kis lángok lobbantak.<br />
- És accsak jó, ha pisálsz, ha kakálsz. Milyen lány is vóna az olyan, amék nem pisál, nem<br />
kakál.<br />
Connie-ból horkanásszerűen szakadt ki egy meglepett kis kacagás, de a férfi rendületlenül<br />
folytatta.<br />
- Merhogy így az igazi, így, hogy eleven szuka vagy mind a legkisebb porcikádig. Itten<br />
pisálsz, itten meg kakálsz: ide teszem, ládd-e, a kezem, és szeretlek érte. Becsületes, büszke<br />
női segged van, ez osztán nem szégyenkezik, de nem ám!<br />
És meghitt üdvözlésként szorította tenyerét a két titkos kapura.
- Milyen jó is így - mondta. - Ha csak tíz percem vóna hátra az életemből, és ezt tudva a<br />
segged simogatnám, hát aszondanám, megérte, egész vót az életem! Fütyülök erre az iparos<br />
világra. Ez az én életem.<br />
Connie megfordult, és fölkapaszkodott a férfi ölébe. - Csókolj meg! - suttogta.<br />
Tudta, mindkettejüknek az elváláson jár az esze, s ez végre őt is elszomorította.<br />
A férfi combján lovagolt, fejét a férfi mellére hajtotta, elefántcsontfényű lába lazán széjjeltárva.<br />
A tűz reszkető fényeket vetett rájuk. A férfi lehajtott fővel az asszony testének hajlatait<br />
meg a hasa alján gyapjadzó fényes-barna szőrzetet nézte a rebbenő tűzfényben. Aztán hátranyúlt,<br />
s elvette az asztalról a virágcsokrot; a csokor még most is olyan nedves volt, hogy<br />
vízcsöppek hullottak róla az asszony bőrére.<br />
- A virág odakinn áll minden időben - mondta halkan Mellors. - Nincs neki háza.<br />
- Még csak kunyhója sincs - lehelte Connie.<br />
A férfi békés ujjakkal néhány nefelejcset tűzött a vénuszdomb selymes barna gyapjába.<br />
- Lám - mondta -, itt a helyük.<br />
Connie lesandított a barna szőrzetben megbújó sápadt, furcsa kis virágokra.<br />
- Milyen szép - mondta.<br />
- Akár az élet - viszonozta a férfi.<br />
És egy rózsaszín mécsvirágbimbót tűzött a nefelejcsek mellé.<br />
- Így e! Most osztán nem fogsz elfeledni: én vagyok ez a virág, úgy ülök ott, mint Mózes a sás<br />
közt.<br />
- Ugye, nem bánod, hogy elmegyek? - tekintett Connie sóváran a férfi arcába.<br />
A férfi arca azonban kifürkészhetetlen volt komor szemöldöke alatt; érzést semmilyent nem<br />
tükrözött.<br />
- Ahogy kedved tartja - mondta.<br />
És tájszólás nélkül beszélt.<br />
- De ha te nem akarod, itthon maradok - simult hozzá az asszony.<br />
Csönd lett. Mellors előrehajolt, és megrakta a tüzet; a lángok megvilágították hallgatag,<br />
gondolatokba mélyedt arcát. Az asszony várt, de a férfi néma maradt.<br />
- Tudod, arra gondoltam - szólalt meg ismét Connie -, hogy ha el akarok szakadni Cliffordtól,<br />
talán így a legjobb kezdeni. Gyereket akarok. És így megvan az esélyem, hogy... hogy...<br />
- Hogy néhány hazugsággal nyugtassák meg magukat - fejezte be Mellors.<br />
- Hát igen, többek között. Miért, te azt szeretnéd, hogy megtudják az igazat?<br />
- Felőlem aztán gondolhatnak, amit akarnak.<br />
- Csakhogy felőlem nem! Nem akarom, hogy hideg megvetéssel kezeljenek, addig legalábbis,<br />
amíg Wragbyben maradok. Utána aztán édes mindegy, mit gondolnak.<br />
A férfi hallgatott.<br />
- De Sir Clifford visszavár, ugye? - kérdezte aztán.<br />
- Hát persze, vissza kell jönnöm. - Újabb csönd.
- És Wragbyben fogod megszülni a gyereket?<br />
Connie átölelte a férfi nyakát.<br />
- Ha el nem viszel innen, kénytelen leszek.<br />
- Hová vihetnélek?<br />
- Akárhová! El! Minél messzebb Wragbytől.<br />
- Mikor?<br />
- Hát amikor visszajövök.<br />
- De mi értelme visszajönni, ha egyszer elmégy? Hogy aztán újból elmenj?<br />
- Jaj, hát vissza kell jönnöm. Megígértem! És olyan tiszta szívvel ígértem meg. Hiszen<br />
voltaképp hozzád jövök vissza.<br />
- A férjed vadőréhez?<br />
- Mit számít az!<br />
- Nem számít? - Mellors eltöprengett. - És mondd csak, mikor akarsz még egyszer, immár<br />
végleg elmenni? Pontosan mikor?<br />
- Hát azt még magam sem tudom. Visszajövök Velencéből, és akkor majd mindent<br />
előkészítünk.<br />
- Hogyan?<br />
- Megmondom Cliffordnak. Meg kell mondanom.<br />
- Megmondod?<br />
Mellors hallgatásba süppedt. Connie átölelte a nyakát.<br />
- Ne nehezítsd meg már ennyire a dolgom - kérte.<br />
- Milyen dolgod?<br />
- Hát azt, hogy Velencébe utazzam, és elrendezzem a dolgokat.<br />
Félmosoly, grimaszba hajló, villant a férfi arcán.<br />
- Nem teszem én nehézzé - mondta. - Csak látni szeretném pontosan, mit is akarsz. És úgy<br />
látom, magadat sem ismered eléggé. Időt akarsz nyerni, távolabb kerülni, hogy átgondolhasd a<br />
dolgot. Nem is hibáztatlak érte. Bölcsen teszed. Az is megtörténhet, hogy Wragby úrnője<br />
akarsz maradni. Nem hibáztatlak: én nem tudok neked Wragbyt kínálni. Igazság szerint tudod,<br />
mit várhatsz tőlem. És persze igazad van. Komolyan mondom! Meg aztán nehéz szívvel<br />
mennék veled, nehéz szívvel enném a te kenyered. Ezt is meg kell fontolni.<br />
Connie visszavágásfélét érzett ki a szavakból.<br />
- De azért kellek neked, nem? - kérdezte.<br />
- Hát én neked?<br />
- Te is tudod, hogy kellesz. Ez nyilvánvaló.<br />
- No igen. És mikor kellek neked?<br />
- Mondtam már, ha megjövök, mindent elrendezünk. De most valahogy kifogytam a<br />
lélegzetből. Nyugalomra, tisztánlátásra van szükségem.
- Ez az. Nyugalomra és tisztánlátásra!<br />
Connie némiképp megbántva érezte magát.<br />
- De ugye, megbízol bennem? - kérdezte.<br />
- Teljes mértékben!<br />
Connie meghallotta a csúfondáros felhangot.<br />
- Akkor hát mondd meg nekem - szegezte neki a kérdést -, szerinted jobb, ha nem megyek<br />
Velencébe?<br />
- Bizonyos, hogy jobb, ha mégy - felelt hűvösen, enyhén csúfondárosan a férfi.<br />
- Csütörtökön indulok, tudtad?<br />
- Igen.<br />
Connie elgondolkozott. Végül így szólt:<br />
- És okosabbak leszünk, mire visszajövök, ugye?<br />
- Hát persze.<br />
Az a különös csöndszakadék közöttük!<br />
- Ügyvédnél voltam a válásom végett - jelentette ki a férfi kissé kényszeredetten.<br />
Connie megreszketett.<br />
- No lám. És mit mondott?<br />
- Azt mondta, korábban kellett volna; adódhatnak nehézségek. Mindazonáltal, mivel katona<br />
voltam, úgy véli, menni fog. Csak a nyakamra ne hozzam ezzel őt!<br />
- Meg kell tudnia?<br />
- Meg! Értesítést kap ő is, meg a férfi is, akivel együtt él.<br />
- Jaj, de szörnyű ez a hercehurca! Gondolom, nekünk is át kell esnünk rajta Clifforddal.<br />
Csönd lett.<br />
- No és persze - folytatta a férfi - példás életet kell élnem az elkövetkezendő hat-nyolc<br />
hónapban. Így aztán, ha elmégy Velencébe, egy-két hétig legalább nem lesz kísértésem.<br />
- Hát én vagyok a kísértésed? - simogatta meg Connie a férfi arcát. - De jó, hogy én! De most<br />
már ne gondoljunk rá többet. Megijesztesz, amikor gondolkodni kezdesz: lehengerelsz. Ne<br />
gondoljunk rá! Ha el leszek utazva, gondolkozhatunk épp eleget. No és pontosan erről van<br />
szó! Gondolkoztam, és rájöttem: el kell jönnöm hozzád még egy éjszakára, mielőtt útnak<br />
indulok. El kell jönnöm még egyszer a házadba. Csütörtökön este jó lesz?<br />
- Akkor már itt lesz a nővéred is, nem?<br />
- De igen. Azt mondta, teaidőben indulnánk. Nos, akkor fogunk indulni, de ő majd megalszik<br />
valahol, én pedig nálad!<br />
- Igen, de akkor ő is megtudja.<br />
- Úgyis el kell mondanom neki. Mellesleg célozgattam is már rá. Meg kell beszélnem<br />
Hildával. Hilda nagy segítség, roppant érzékeny.<br />
A férfi eltöprengett Connie tervén.
- Egyszóval teaidőben elindultok Wragbyből, mintha egyenest Londonba mennétek? Merre<br />
fogtok menni?<br />
- Nottinghamen és Granthamen át.<br />
- És a nővéred kitesz valahol útközben, és te visszagyalogolsz? Vagy kocsit fogadsz? Eléggé<br />
kockázatosnak látom a dolgot.<br />
- Csakugyan? Akkor mi lenne, ha Hilda hozna ide? Ő maga megalhat Mansfieldben, este<br />
áthozna ide, és értem jönne reggel. Egyszerű, nem?<br />
- És ha meglátnak?<br />
- Motorosszemüvegben leszek és fátyolban.<br />
Mellors elgondolkozott.<br />
- Hát igen - mondta aztán -, kedved szerint alakítod a dolgokat, mint mindig.<br />
- Miért, neked nem kedved szerint való?<br />
- Dehogynem, nagyon is - mondta Mellors komoran. - Végtére addig kell ütni a vasat,<br />
ameddig tüzes.<br />
- Tudod, mit gondoltam? - mondta hirtelen Connie. - Most jutott eszembe. Te vagy a Tüzes<br />
Mozsártörő Lovagja!<br />
- Lám. És te? Netán az Izzó Mozsár Úrnője?<br />
- Úgy is van! Te vagy a Mozsártörő gróf, én meg Mozsár grófnő.<br />
- Nos jó, tehát nemesi rangot kaptam. Most már John Thomas is Sir John, úgy is illik <strong>Lady</strong><br />
Jane-hez.<br />
- Igen-igen! John Thomast lovaggá ütöttük. És ha <strong>Lady</strong> Jane virággal van övezve, neki is<br />
dukál. De úgy ám!<br />
Connie két rózsaszín mécsvirágot tűzött a péniszt övező vörösarany bozótba.<br />
- Így ni! Gyönyörű! Gyönyörű! Sir John!<br />
És azzal egy nefelejcset bújtatott a férfi sötét mellszőrei közé.<br />
- Ugye, így már nem felejtesz el? - csókolta meg a férfi mellét, s egy-egy nefelejcset tapasztva<br />
a két mellbimbóra, ismét megcsókolta.<br />
- Virágnaptárt csinálsz belőlem - nevette el magát a férfi, s a virágok lepotyogtak a melléről.<br />
- Várj egy csöppet! - mondta.<br />
Fölállt, ajtót nyitott. A verandán fekvő Flossie föltápászkodott, és ránézett.<br />
- Iszen csak én vagyok, semmi baj - mondta a gazdája.<br />
Elállt az eső. Nedves, súlyos, illatozó csend. Elközelgett az este.<br />
A férfi kiment, és elindult a keskeny ösvényen, a lovaglóúttal ellentétes irányban. Az<br />
utánatekintő Connie olyannak látta távolodóban a szikár, fehér figurát, mint egy jelenést.<br />
A jelenés eltűnvén a szeme elől, mélabú fogta el. Ott állt az ajtóban, vállán a pokróccal, s<br />
nézte az ázott, mozdulatlan csöndet.
De már jött is vissza a férfi, furcsán lépkedve, virággal a kezében. Connie félt egy kissé tőle;<br />
valami nem egészen emberit látott a lényében. A férfi közelebb érve a szemébe nézett, de<br />
Connie nem fogta föl a tekintet értelmét.<br />
Mellors harangcámolyt és mécsvirágot, frissen kaszált szénát, tölgyrügyeket és apró bimbójú<br />
loncot hozott. A bolyhos-barkás fiatal tölgyágakat az asszony melle köré fonta, csillagvirágot<br />
és mécsvirágot tűzdelt közé, a köldökébe egy rózsaszín mécsvirágot ültetett, a vénuszdomb<br />
gyapját nefelejccsel és szagos mügével tűzdelte tele.<br />
- Íme, teljes pompádban! - mondta. - <strong>Lady</strong> Jane menyegzőt ül John Thomasszal.<br />
Magát is fölékesítette: lizinkát font a pénisze köré, a köldökébe egy jácintkelyhet illesztett.<br />
Connie kedvtelve nézte a férfi elmélyedt munkálkodását. Aztán fogta, és egy mécsvirágot<br />
tűzött a férfi bajuszába, a virág megtapadt, és ott lengedezett az orra alatt.<br />
- John Thomas feleségül veszi <strong>Lady</strong> Jane-t - jelentette ki a férfi. - Constance és Oliver penig<br />
menjen csak a maga orra után. Talán...<br />
Beszédes mozdulattal tárta szét a kezét, ám akkor eltüsszentette magát, s bajuszából és a<br />
köldökéből kipottyant a virág. Még egyet tüsszentett.<br />
- Nos? - kérdezte Connie, várva a folytatást.<br />
Mellors csöppet megütközve nézett rá.<br />
- He?<br />
- Talán micsoda? Fejezd csak be, ha elkezdted - biztatta Connie.<br />
- Ejnye csak, mit is akartam mondani?<br />
Elfelejtette. És Connie élete csalódásai közé sorolta, hogy soha meg nem tudta, mit akart<br />
mondani a férfi.<br />
Arany napsugár ragyogott fel a fák fölött.<br />
- Kisütött! - mondta Mellors. - Hogy eljárt az idő! Az idő, asszonyom, az idő! Mi az, méltóságos<br />
asszonyom, ami szárnyak nélkül is repül? Az idő! Az idő!<br />
És azzal az ingéért nyúlt.<br />
- Mondjál szépen jóccakát John Thomasnak - nézett le a péniszére. - Milyen békén elvan ott a<br />
lizinka karjában. Most osztán nem mondhatni, hogy tüzes mozsártörő vóna.<br />
Átvetette fején a flanellinget.<br />
- Ilyenkor a legkiszolgáltatottabb a férfiember - mondta, mikor előbukkant a feje. - Mikor az<br />
ingét húzza, mintha zsákba dugná a fejét. Ezér is szeretem jobban ezeket az amerikai ingeket,<br />
csak beléjük kell bújni, mint egy zekébe. - Connie csak állt, és nézte. A férfi magára húzta és<br />
derekán begombolta az alsónadrágját.<br />
- Nézd csak Jane-t - mondta -, milyen szép a virágdíszében. Jövőre, Jinny, ugyan ki tesz rád<br />
virágot? Én-e vagy másvalaki? “Ég áldjon, virágom, Isten veled!” Hogy utálom ezt a nótát, a<br />
háború első éveiből való. - Azzal leült, és a harisnyáját kezdte húzni. Connie még mindig nem<br />
moccant. A férfi becézve a fenekére tette a kezét. - Szép kicsi <strong>Lady</strong> Jane! - mondta. - Velencében<br />
majd talán jázmint tűz a hajadba egy férfi, igen, és gránátalmavirágot az asszonyod<br />
köldökébe. Szegény kicsi <strong>Lady</strong> Jane.<br />
- Ne beszélj így! - mondta az asszony. - Azért mondod csak, hogy fájdalmat okozz.
A férfi lehorgasztotta a fejét. Dialektusban folytatta: - Aj, meglehet, hogy azér. Meglehet.<br />
Nohát, inkább nem is szóllok többé. Hanem néked is őttöznöd kell, s menned vissza abba a<br />
méltóságos angol otthonodba, abba a csudásba. Eljárt az idő. Lejárt Sir John és kis <strong>Lady</strong> Jane<br />
ideje. Vedd föl hát az üngöd, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. Várj csak, várj, kurta farkú énekes kis<br />
rigómadaram, levetkeztetlek elébb. - És kivette a leveleket Connie hajából, és megcsókolta<br />
nedves haját, levette a virágot a melléről, és megcsókolta a mellét, és megcsókolta a köldökét<br />
és alább a szerelemhaját, de az oda tűzött virágokat nem bántotta. - Ők csak maradjanak,<br />
valameddig bírják - mondta. - Így e, csupasz vagy ismét, pucér seggű lány a szép kis <strong>Lady</strong><br />
Jane-nel! Most penig öltsed fel az üngöd, osztán ergye, el ne késsen <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> a<br />
vacsoráról, mer akkor osztán lesz ám: hát te hun jártál, szépségem?<br />
Connie nem tudta, mit mondjon, mikor a férfi ilyen tájnyelvi lendületbe jött, felöltözött hát<br />
szótlanul, és nekikészült, hogy kissé megszégyenülten visszamenjen Wragbybe. Vagy ahogy ő<br />
érezte, haza, kissé megszégyenülten.<br />
A férfi elkísérte a széles lovaglóútig. A fiatal fácánok biztonságban vészelték át fedezékükben<br />
az esőt.<br />
Mikor kiértek a lovaglóútra, Mrs. Bolton botorkált sápadtan feléjük.<br />
- Ó, méltóságos asszonyom, már azt hittük, valami baja történt!<br />
- Hát nem! Semmi bajom!<br />
Mrs. Bolton a férfi kisimult, szerelemtől megfiatalodott arcába nézett. Találkozott a<br />
tekintetük, a férfi szemében csúfondáros félmosoly. Mindig így nevetett, ha szorult helyzetbe<br />
került. Mindazonáltal kedvesen nézett az asszonyra.<br />
- Jó estét, Mrs. Bolton. Méltóságos asszonyom, innen már baj nélkül hazaérhet, én fordulnék<br />
is vissza. Jó éjszakát, méltóságos asszony. Jó éjt, Mrs. Bolton.<br />
Tisztelgett, és azzal elfordult.
Tizenhatodik fejezet<br />
Connie-t, hogy hazaérkezett, szabályszerűen vallatóra fogták. Teaidőben Clifford is kinn járt,<br />
a vihart éppen hogy megelőzve ért haza, és <strong>Chatterley</strong>né őméltóságának csupán hűlt helyét<br />
találta. Senki nem tudta, hol lehet, csupán Mrs. Bolton vélte úgy, hogy talán az erdőben sétál.<br />
Az erdőben, ilyen ítéletidőben! Clifford ez egyszer nem tudott uralkodni az idegein: minden<br />
villámra összerezzent, minden mennydörgésre elsápadt. A világvégét sem nézhette volna<br />
rémültebben, mint ezt az égzengéses, jeges felhőszakadást. Egyre jobban belelovalta magát a<br />
rémületbe.<br />
Mrs. Bolton hiába nyugtatta.<br />
- Bizonyára a kunyhóba húzódott, ott várja ki a zivatar végét. Ne aggódjék, Sir Clifford, nem<br />
lesz semmi baja őméltóságának.<br />
- De hát mit keres az erdőben ebben az ítéletidőben! Azt mondja meg nekem valaki! Hiszen<br />
több mint két órája oda van már. Mikor ment el?<br />
- Nem sokkal az előtt, hogy ön megjött.<br />
- Nem láttam a parkban. A Jóisten tudja, hol kószál, mi történt vele!<br />
- Ugyan már, mi történt volna. Semmi. Meglássa, uram, megjön, mihelyst eláll az eső.<br />
Biztosan az tartóztatja csak.<br />
De őméltósága nem jött meg, mikor elállt az eső. Telt-múlt az idő, a nap is előbújt egy sárga<br />
fényű búcsúpillantásra, és Connie-nak se híre, se hamva. Aztán lenyugodott a nap, sötétedni<br />
kezdett, megszólalt a vacsoragong.<br />
- Hát ez rémes! - mondta magánkívül Clifford. - Utána kell küldenem Fieldet és Bettset.<br />
- Ne tegye, uram! - kiáltotta Mrs. Bolton. - Még azt hinnék, öngyilkosság vagy mi történt. Ne<br />
adjon tápot a szóbeszédnek. Engedje meg inkább, hogy magam szaladjak el a kunyhóhoz,<br />
hátha ott a méltóságos asszony. Megtalálom én, ne tessék aggódni.<br />
Némi rábeszélés után Clifford engedett.<br />
Így esett, hogy Connie a lovaglóúton a sápadt és tétova Mrs. Boltonba ütközött.<br />
- Ne vegye zokon, asszonyom, hogy a keresésére indultam! Sir Clifford annyira fölizgatta<br />
magát. Azt hitte, villámcsapás érte, asszonyom, vagy rádőlt egy fa. És már azon volt, Fielddel<br />
és Bettsszel kerestesse a holttestét. Gondoltam, csak-csak jobb, ha magam jövök már inkább.<br />
Mrs. Bolton ideges volt; látta Connie elsimult vonásain a félálomba szenderült szenvedélyt, s<br />
érezte, neheztelnek rá.<br />
- No igen. Persze - szólt Connie, s egy szóval sem többet.<br />
Hallgatagon botorkált a két asszony a nedves fűben; a levelekről hulló súlyos csöppek nagy<br />
zajjal koppantak az erdőben. A parkba érve Connie megszaporázta a lépteit. A hízásnak indult<br />
Mrs. Bolton lihegett egy kissé.<br />
- Micsoda szamárság Cliffordtól ilyen hűhót csapni! - szólalt meg végre Connie ingerülten,<br />
mintegy magában beszélve.<br />
- Hisz tudja, asszonyom, milyenek ezek a férfiak. Olyan könnyen fölizgatják magukat.<br />
Megnyugszik, mihelyst meglátja önt.
Connie dúlt-fúlt, hogy Mrs. Bolton rájött a titkára; rájött, nem lehet kétséges.<br />
Hirtelen haraggal megtorpant az ösvényen.<br />
- Azért mégiscsak szörnyű, hogy leselkednek utánam! - kiáltotta szikrázó szemmel.<br />
- Ó, méltóságos asszonyom, ne mondjon ilyet! Ha Sir Clifford kiküldi a két férfit, azok<br />
egyenest a kunyhóhoz mentek volna. Én meg azt sem tudom, hol az a kunyhó. De csakugyan!<br />
Connie arca bíborpirosra gyulladt a nyílt célzástól. Szerelmes szenvedélyében mégsem vitte rá<br />
a lélek, hogy hazudjon. Nem akart úgy tenni, mintha semmi nem lenne közte meg a vadőr<br />
között. Ránézett a félszegen, lehorgasztott fejjel álldogáló asszonyra, s megérezte benne az<br />
asszonyi szövetségest.<br />
- Nos jó - mondta. - Ha így állunk, hát azt sem bánom!<br />
- De hisz semmi nem történt, méltóságos asszonyom. Behúzódott a vihar elől a kunyhóba,<br />
nem igaz? Semmiség.<br />
Több szó nem esett a házig. Connie becsörtetett Clifford szobájába. Mérges volt rá, ingerelte<br />
Clifford sápadt, megviselt arca, dülleteg szeme.<br />
- Na végre! - reccsent rá Clifford. - Hol jártál, az ég szerelmére? Órák hosszat ebben a komisz<br />
viharban! Mi a fenét kerestél abban az istenverte erdőben? Mi a fenét, azt mondd meg! Hisz<br />
több órája elállt már az eső, több órája, érted? Van fogalmad egyáltalán, hány óra? Megőrjíted<br />
az embert, te asszony! Hol voltál? Mi az isten csudáját csináltál, azt mondd meg!<br />
- És ha nincs kedvem megmondani? - vette le kalapját s rázta meg a haját Connie.<br />
Clifford csak a szemét düllesztette; szeme fehérjén kiütközött a méreg sárgája. Nagyon<br />
megviselték az ilyen indulatrohamok: szegény Mrs. Bolton napokig érezhette az utóhatásukat.<br />
Connie hirtelen meghiggadt.<br />
- Jaj, hagyd el már - mondta szelídebben. - Ugyan hol lehettem volna? A kunyhóban vártam ki<br />
a vihar végét, gyújtottam egy kis tüzet is, és igazán nagyon jól éreztem magam.<br />
Könnyedén beszélt; nem látta értelmét, hogy tovább csigázza Cliffordot. Clifford gyanakodva<br />
nézte.<br />
- És hogy néz ki a hajad! Fogalmad sincs, hogy nézel ki, nézd meg már magad!<br />
- No igen - viszonozta higgadtan Connie. - Levettem a ruhám, és kiálltam az esőbe.<br />
Clifford némán meredt rá.<br />
- Hát te nem vagy normális!<br />
- Miért? Mert megzuhanyoztam az esőben?<br />
- És hogy tudtál megszárítkozni?<br />
- Egy öreg törülközővel, a tűznél.<br />
Cliffordnak szemlátomást szavát szegte a döbbenet.<br />
- És ha arra téved valaki?<br />
- Ugyan ki?<br />
- Ki, ki! Akárki! Teszem azt. Mellors. Csakugyan, nem jött? Jönnie kellett az este.<br />
- Jött is, később, mikor elvonult a vihar. Megetette a fácánokat.
Bámulatosan könnyen találta meg a szavakat. A szomszéd szobában hallgatózó Mrs. Bolton<br />
ámulattal adózott úrnőjének. Hogy valaki ilyen természetes könnyedséggel üsse el a kérdést!<br />
- És ha épp akkor eszi oda a fene, amikor anyaszült meztelen szaladgálsz az esőben, mint<br />
valami futóbolond?<br />
- Gondolom, holtra rémült volna, és hanyatt-homlok elmenekül.<br />
Clifford megkövülten nézte a feleségét. Hogy a tudata felszíne alatt mi zajlik, maga sem tudta.<br />
Ahhoz pedig, hogy akár egy épkézláb gondolatot is megformázzon, túlságosan izgatott volt.<br />
Okosabbat nem tehetvén, báván elfogadta hát, amit hallott. És csodálta a feleségét, mondhatni,<br />
akarata ellenére. Connie szép volt így nekipirulva, kisimulva, szerelemsimán.<br />
- Csak annyit mondhatok - jelentette ki enyésző haraggal -, hogy nagy szerencséd, ha össze<br />
nem szedtél egy tisztességes megfázást.<br />
- Ó, nem fáztam én meg - felelte Connie, de az esze a másik férfi szavain járt: tied a legszebb<br />
női segg a világon. Ó, ha megvallhatná Cliffordnak, mit mondtak neki abban a nevezetes<br />
viharban! Ha elmondhatná! Sértett királynői méltósággal vonult föl a szobájába, hogy<br />
átöltözzön.<br />
Aznap este Clifford kedves akart lenni hozzá. Egy nemrég megjelent tudományos-vallásos<br />
könyvet olvasott: nem volt idegen tőle egyfajta talmi vallásos érzés; egocentrikusan foglalkoztatta<br />
a tulajdon egója sorsa. Szokásává vált, hogy könyvekről kezdeményezzen beszélgetést<br />
Connie-val; úgy kellett létrehozni, szinte vegyi úton, beszélgetéseiket, kikeverték, mint<br />
kémikus a vegyszert, a társalgás anyagát.<br />
- Jut is eszembe - nyúlt a könyvéért -, erről mi a véleményed? Ha néhány eónnal előbbre<br />
tartanánk a törzsfejlődésben, neked sem kellene jeges esővel hűtened a tested hevét. Hol is...<br />
itt van ni, ez az!... “A világegyetem kétféle arculatát mutatja nekünk: fizikailag sorvadóban,<br />
lelkileg emelkedőben van.”<br />
Connie várta a folytatást, de Clifford nem olvasott tovább. Connie meglepetten tekintett rá.<br />
- De ha lelkileg emelkedik - kérdezte -, mi lesz azzal, amit odalent hagy, mi lesz a hátsó<br />
fertályával?<br />
- Ugyan már, nem szó szerint kell azt érteni. Az emelkedés nyilván ellentéte a sorvadásnak.<br />
- Aha. Egyszóval holmi szellemi vízfejűségre kell gondolni?<br />
- Na de most komolyan. Vicc nélkül. Nem gondolod, hogy van benne valami?<br />
Connie ismét ránézett.<br />
- Sorvadni fizikailag? Hisz napról napra kövérebb leszel, és magam sem sorvadok éppen.<br />
Vagy úgy látod, hogy a nap kisebb lett, mint rég? Nekem nem úgy tűnik. Sőt, szerintem az<br />
alma, amit Éva Ádámnak kínált, az sem lehetett sokkal nagyobb, ha nagyobb volt egyáltalán,<br />
mint a mi nagy aranyranettünk. Szerinted nagyobb volt?<br />
- Hallgasd csak, hogy folytatja: “A világegyetem lassan, a mi emberi időérzékünk szerint<br />
felfoghatatlan lassúsággal halad új, kreatív állapotok felé, amikor a fizikai világot, illetve azt,<br />
amit ma annak ismerünk, már alig is lehet majd megkülönböztetni a semmitől.”<br />
Connie jót mulatott magában. Egy sereg tiszteletlen és pajzán gondolat rajzott fel a fejében, de<br />
szólni csak ennyit szólt:
- Még egy ilyen ostoba hókuszpókuszt! Mintha ugyan felfoghatná azzal az önelégült kis<br />
eszével, ami ilyen lassan megy végbe. Szerintem arról van itt szó, hogy ez az ember egy<br />
fizikai csődtömeg, azért szeretné annak látni az egész világot is. Micsoda felfuvalkodott<br />
arcátlanság!<br />
- Jaj, hát hallgass már egy percet! Ne szakítsd félbe a nagy ember emelkedett gondolatait!...<br />
“Jelenlegi világrendünk az elképzelhetetlenül távoli múltban keletkezett, s az elképzelhetetlenül<br />
távoli jövőben sírjába fog térni. Megmarad azonban az absztrakt formák kimeríthetetlen<br />
birodalma s az örökkön változó jellegű kreativitás, melyet a tulajdon kreációi teremtenek<br />
örökkön újjá, meg az Isten, kinek bölcsességében minden formarend nyugszik”... Lám, milyen<br />
szépen mondja!<br />
Connie megvetéssel hallgatta, majd így szólt:<br />
- Szellemi vízfejűség, nem megmondtam? Még ilyen maszlagot. Az el nem képzelhetés, a<br />
sírjába térő világrend, az absztrakt formák birodalma, a változó jellegű kreativitás meg a<br />
formarendekkel összekutyult Isten! Hisz ez merő idiotizmus!<br />
- Nem tagadom, konglomerátumszerű egy kissé, afféle gázkeverék, ha úgy tetszik - engedett<br />
Clifford. - De azért van valami abban a gondolatban, hogy a világ fizikailag sorvad, lelkileg<br />
viszont emelkedik.<br />
- Csakugyan? Felőlem ugyan emelkedhet, csak engem hagyjon békén, és fizikailag idelent,<br />
ahol vagyok.<br />
- Szereted a fizikumodat? - kérdezte Clifford.<br />
- De mennyire! - mondta Connie, és erre gondolt: ilyen segge senki másnak nincs.<br />
- Ez, látod, meglepő, hiszen nyilvánvaló, hogy a fizikum csak tehertétel. Hiába, a nőktől<br />
idegen a szellemi élet felsőbbrendű gyönyöre.<br />
- Felsőbbrendű gyönyör? - visszhangozta Connie a férjére nézve. - Ez a hülyeség lenne a<br />
szellemi élet felsőbbrendű gyönyöre? Köszönöm szépen, nem kérek belőle. Maradok a testnél.<br />
A test élete valóságosabb, mint a szellemé; már amikor csakugyan életre ébred a testünk.<br />
Csakhogy a legtöbb embernek, mint ennek a te híres szélkelepednek is, fizikai hullához van<br />
ragasztva a lelke.<br />
Clifford megbotránkozva nézett föl.<br />
- A test élete - mondta - nem más, mint az állat élete.<br />
- Pontosan, és mennyivel jobb ez, mint a hivatásos hulláké! De ez így nem is igaz. Az emberi<br />
test most fog csak valódi életre ébredni. A görög korban biztatóan ébredezett már, de Platón<br />
és Arisztotelész megölte, a maradékkal pedig Jézus végzett. Most kel csak igazi életre a test,<br />
most támad föl sírjából. És az emberi test élete szép lesz, gyönyörű lesz a gyönyörű<br />
világegyetemben!<br />
- No de, drágám, ez úgy hangzik, mint egy valóságos megnyitóbeszéd! Nyaralni indulsz,<br />
tudom, de szépen kérlek, ne örvendezzél azért ilyen illetlen módon. És hidd el nekem, az<br />
Isten, légyen bárki is, lassacskán ki fogja küszöbölni a zsigereinket és az emésztőrendszerünket,<br />
s egy magasabb, szellemibb szférába fogja emelni az emberfajt.<br />
- Miért higgyek neked, Clifford, mikor úgy érzem, hogy az Isten, légyen bárki is, fölébredt<br />
valahára a zsigereimben, hogy a te szavadat használjam, s oly boldogan repes ott, akár a<br />
hajnal! Miért is higgyek neked, mikor mindannak, amit mondasz, az ellentétét érzem?
- Azt látom! És szabad kérdeznem, mi okozta benned ezt a rendkívüli változást? Mitől<br />
rohangálsz anyaszült meztelenül az esőben, mint valami bacchánsnő? Az érzéki vágytól, vagy<br />
az utazás előlegezett izgalmától?<br />
- Mind a kettőtől! Mondd csak, tényleg olyan csúnya tőlem, hogy ennyire örülök az<br />
utazásnak?<br />
- Mindenesetre csúnya, hogy ilyen nyíltan kimutatod.<br />
- Akkor hát magamba zárom.<br />
- Ugyan, ne fáradj. Komolyan, szinte rám is átragad az izgalmad. Szinte úgy érzem, magam<br />
vagyok az, aki elmegy.<br />
- Ejnye, hát miért nem jössz velem?<br />
- Letárgyaltuk mi ezt már. Igazság szerint, azt hiszem, leginkább abból táplálkozik az<br />
izgalmad, hogy egy időre búcsút mondhatsz mindannak, ami itt körülvesz. Semmi sem olyan<br />
izgalmas, átmenetileg legalábbis, mint búcsút mondani a megszokásnak... Csakhogy minden<br />
elválás egyúttal találkozást jelent máshol. És minden találkozás új kötelékeket jelent.<br />
- Nem szándékozom új kötelékeket rakni magamra.<br />
- Ne kérkedj, meghallják az istenek!<br />
Connie megfékezte magát.<br />
- Nem kérkedem. Igazad van - mondta.<br />
Mindazonáltal csakugyan örült az elválásnak; örült, hogy szakadozik a kötelék. Nem tehetett<br />
róla.<br />
Clifford nem tudott aludni aznap éjjel; addig kártyázott Mrs. Boltonnal, míg az asszony szinte<br />
meghalni is álmos nem lett.<br />
És elközelgett Hilda érkeztének a napja. Connie megbeszélte Mellorsszal, ha nem lesz<br />
akadálya az együtt töltendő éjszakának, zöld sálat akaszt ki az ablakába, ellenkező esetben<br />
pirosat.<br />
Mrs. Bolton segített csomagolni.<br />
- Jót fog tenni ez a kis levegőváltozás a méltóságos asszonynak.<br />
- Remélhetőleg. Ugye, nem bánja, hogy egy időre teljesen a maga gondjaira bízom Sir<br />
Cliffordot?<br />
- Persze hogy nem! Elboldogulok én vele. Már úgy értve, hogy minden szükségében el tudom<br />
látni. Ugye, asszonyom is úgy látja, hogy jobb bőrben van Sir Clifford?<br />
- Ó, sokkal! Maga valóságos csodát művelt azzal az emberrel.<br />
- Csakugyan? De hisz minden férfi egyforma, pólyások ezek mind, hízelegni, kedveskedni<br />
kell nekik, elhitetni velük, hogy az ő akaratuk szerint mennek a dolgok. Hát nincs igazam,<br />
méltóságos asszonyom?<br />
- Nem is tudom, nincs valami sok gyakorlatom ebben.<br />
Connie megállt foglalatossága közben.<br />
- Mondja csak, még a férjét is kényeztette? Vele is “bánni” kellett? - kérdezte, Mrs. Boltonra<br />
nézve.
Mrs. Bolton kezében is megállt a munka.<br />
- Hát - kezdte -, bizony vele is ravaszkodni kellett, és nem is keveset. De meg kell mondjam, ő<br />
aztán mindig tudta, miben sántikálok. Mégis, általában engedett nekem.<br />
- Szóval nem volt az az uralkodófajta?<br />
- Nem. Ámbár néha megláttam a tekintetéből, hogy most aztán nekem kell engednem. De<br />
rendszerint ő engedett. Nem mondhatnám, hogy uralkodófajta volt. De hisz én se voltam az.<br />
Tudtam, meddig mehetek el vele, azon túl én engedtem, még ha olykor drágán fizettem is érte.<br />
- Mi lett volna, ha olyankor sem adja be a derekát?<br />
- Nem tudom, soha nem próbáltam. Még ha nem volt igaza, de láttam, hogy el van tökélve,<br />
akkor is engedtem inkább. Lássa, nem akartam elrontani a kettőnk dolgát. És ha az ember<br />
mereven ellene szegül a férfinak, akkor vége. Ha az embernek fontos az a férfi, s ha a férfi el<br />
van szánva, muszáj engedni, akár igazunk van, akár nincs. Mert máskülönben valami törik.<br />
De azt is meg kell hagyni, hogy néha Ted engedett, mikor én makacsoltam meg magam, holott<br />
nem is volt igazam. Egyszóval már én csak azt mondom, két oldala van ennek is.<br />
- No és a betegeivel hogy boldogult?<br />
- Ó, az egészen más. Ők ilyen szempontból nem számítanak. Tudom, vagy legalábbis tudni<br />
vélem, mi az, ami a hasznukra válik, s igyekszem rávenni őket, a saját érdekükben. Egészen<br />
más ez, mint ha olyasvalakiről lenne szó, akit igazán szeret az ember. Ha van egy olyan férfi,<br />
akit szívvel-lélekkel szeretünk, akkor szinte mindenkivel könnyű szeretetteljesnek lenni. Már<br />
persze azzal, aki igényli is a szeretetet. De az mégis más. A betegek nem fontosak igazándiból.<br />
Ha volt az embernek valakije, akit igazán fontosnak érzett, kétlem, hogy valaha is még<br />
egyszer így érezhessen bárki más iránt.<br />
Megijesztette Connie-t ez a beszéd.<br />
- Úgy gondolja, csak egyszer szerethetünk igazán?<br />
- Vagy soha. A legtöbb nő soha senkit nem szeretett igazán, meg sem próbálta. Nem is tudják,<br />
mit tesz az. No persze a férfiak sem tudják. De mikor látok egy nőt, aki igazán szeret, akkor<br />
minden rokonszenvem az övé.<br />
- És maga szerint a férfiak sértődékenyek?<br />
- Azok bizony! Ha az ember a büszkeségükbe gázol. De hát a nők vajon mások? Nem, csak a<br />
mi büszkeségünk másféle, mint a férfiaké.<br />
Connie megrágta a hallottakat. Kételkedni kezdett, jól teszi-e, ha elutazik? Végtére, nem<br />
adja-e ki ezzel az embere útját, még ha csak rövid időre is? Érzi ezt Mellors is; azért olyan<br />
furcsa és gunyoros.<br />
Ámde az ember sorsát jórészt a külső körülmények gépezete határozza meg. És Connie ennek<br />
a gépezetnek a hatalmában volt már. Nem visszakozhatott a huszonnegyedik órában.<br />
Mellesleg, nem is akart.<br />
Hilda csütörtökön érkezett, kora reggel, fürge kétüléses autón, bőröndje szorosan a kocsi<br />
farára szíjazva. Tartózkodó és szűzies volt, mint mindig, de az akarata kemény. Hogy milyen<br />
pokolian kemény az akarata, azt csak a férje tudhatta volna megmondani, a férje, aki válófélben<br />
volt tőle. Hilda a válást is megkönnyítette a férjének, pedig szeretője sem volt. Elege<br />
lett egy időre a férfiakból. Látszott, megelégedéssel tölti el, hogy a maga ura, a magáé meg a<br />
két gyermekéé, akiket, megfogadta, “tisztességgel” fog fölnevelni, jelentsen ez bármit is.
Connie is csak egy bőröndöt vihetett magával, de apjához, aki vonattal megy utánuk, elküldött<br />
egy utazóládát. Sir Malcolm nem látta értelmét, hogy autón menjen Velencébe; túl forró mulatság<br />
az Olaszországban, júliusban. Majd csak szép kényelmesen, vonattal. Nemrég rándult le<br />
Skóciából.<br />
Így aztán, mint egy tartózkodó, bölcs tábornagy, maga Hilda vette kezébe a gyakorlati<br />
teendőket. Az emeleti szobában beszélgetett Connie-val.<br />
- De Hildám - mondta Connie egy kissé megszeppenve -, nekem itt kell maradnom még ma<br />
éjszakára. Nem itt: a közelben.<br />
Hilda a húgára függesztette kifürkészhetetlen, szürke szemét. Igen higgadtnak látszott, pedig<br />
könnyen méregbe tudott gurulni.<br />
- A közelben? Hol? - kérdezte lágyan.<br />
- Nem tudom, mondtam-e, szeretek valakit.<br />
- Éreztem én valami ilyesmit.<br />
- Nohát, itt lakik az illető a közelben, és vele akarom tölteni az utolsó éjszakát. Muszáj!<br />
Megígértem!<br />
Connie hajthatatlan volt.<br />
Hilda lehajtotta szép Minerva-fejét. Kis idő múltán fölnézett.<br />
- Megmondanád, kicsoda az illető?<br />
- A vadőrünk - lehelte Connie, és mélyen elpirult, mint egy megszégyenített gyermek.<br />
- Connie! - kapta föl az orrát utálkozva Hilda; a mozdulatot anyjától örökölte.<br />
- Tudom, tudom. De igazán csodálatos ember. Olyan gyöngéd - mentegette magát Connie.<br />
Hilda, ez a pirospozsgás Pallasz Athéné lehajtott fejjel töprengett. Roppantul mérges volt, de<br />
nem merte kimutatni, tudva, hogy Connie, akárcsak az apjuk, megmakacsolná magát, és<br />
végképp kezelhetetlenné válna.<br />
Igaz, Cliffordot nem állhatta Hilda: az a hűvös fölényessége, mintha ugyan lenne valaki! Úgy<br />
vélte, szégyentelenül és szemérmetlenül kihasználja Connie-t. Őszintén remélte, előbb-utóbb<br />
el is hagyja a húga. Csakhogy, a skót felső középosztály tagja lévén, gyűlölte, ha egy közülük<br />
való “lealacsonyítja” magát vagy az osztályát. Végre fölnézett.<br />
- Megbánod még - mondta.<br />
- Nem én! - kiáltotta belevörösödve Connie. - Ő a nagy kivétel. Igazán szeretem. Csodálatos<br />
szerető.<br />
Hilda eltűnődött.<br />
- Hamarosan eleged lesz belőle - jósolta -, és megéred még, hogy szégyenkezni fogsz miatta.<br />
- Nem! Hiszem és remélem, hogy gyereket szülök neki.<br />
- De Connie! - sápadt bele haragjába Hilda; szava akár a kalapácsütés.<br />
- Igenis, szülök neki, ha lehet. És büszke leszek, hogy tőle van a gyerekem.<br />
Ennek ugyan hiába beszélek, gondolta Hilda.<br />
- No és Clifford nem gyanítja?
- Dehogyis. Miért gyanítaná?<br />
- El tudom képzelni, milyen sok alkalmat adtál neki a gyanakvásra.<br />
- Nem adtam én semmit.<br />
- Meg kell mondjam, elképesztő oktalanságnak tartom ezt a ma esti programodat. Hol lakik az<br />
az ember?<br />
- A vadőrlakban, az erdő túlsó végében.<br />
- Agglegény?<br />
- Nem. Elhagyta a felesége.<br />
- Mennyi idős?<br />
- Nem is tudom. Öregebb nálam.<br />
Hildát húga minden válasza csak még jobban fölingerelte; méregbe gurult, mint az anyja<br />
szokta, egészen az őrjöngésig. De egyelőre türtőztette magát.<br />
- Ha neked lennék, lemondanék erről a ma esti kalandról - tanácsolta higgadtan.<br />
- Nem tehetem! Vele kell töltenem az éjszakát, mert ha nem, inkább el sem megyek<br />
Velencébe. Egyszerűen meg kell tennem!<br />
Hilda az apjuk természetét hallotta ki a szavakból, diplomatikusan engedett tehát. Ráállt, hogy<br />
áthajtsanak Mansfieldbe, ott vacsorázzanak, s utána, sötéttel, elfuvarozza Connie-t az ösvényig,<br />
majd másnap reggel érte menjen; ő maga Mansfieldben alszik, mindössze félórányira<br />
Wragbytől. De azért dúlt-fúlt magában. Megfogadta, nem felejti el a húgának, hogy így<br />
elrontotta az útitervet.<br />
Connie smaragdzöld sálat akasztott ki az ablakpárkányra.<br />
Hildát a mérge megenyhítette Clifford iránt. Cliffordnak legalább nem ment el az esze. És ha<br />
képtelen a nemi életre, csak annál jobb: egy dologgal kevesebb, amin veszekedni kellene.<br />
Hilda a maga részéről végzett a nemiséggel: elege volt a férfiakból, undorító, önző kis bestiák.<br />
Ha tudná Connie, mennyivel kevesebbet kell eltűrnie, mint más asszonynak!<br />
Clifford pedig rájött, hogy Hilda végül is igazán intelligens nő; pompás segítőtársa lehetne egy<br />
férfinak, ha az, mondjuk, politikai ambíciókat dédelgetne. Korántsem olyan butácska, mint<br />
Connie: Connie éretlen gyerek, nem felelős a tetteiért, ennyi a mentségére legyen mondva.<br />
Ittak egy korai teát a hallban, az ajtókat kitárták a napfénynek. Mintha mindnyájan kifogytak<br />
volna egy kissé a lélegzetből.<br />
- Isten veled, Connie-kám! Vigyázz magadra, és gyere vissza épségben.<br />
- Isten veled, Clifford. Meglásd, nem maradok el soká. - Connie is szinte gyöngéd volt.<br />
- Visz-lát, Hilda! Ugye, rajta lesz a fél szemed ezen a lányon?<br />
- Rajta lesz mind a kettő! - ígérte Hilda. - Nem engedem messzire kószálni.<br />
- No, ha így megígérted, akkor minden rendben.<br />
- Viszontlátásra, Mrs. Bolton! Tudom, ragyogóan el fogja látni Sir Cliffordot.<br />
- Megteszem, ami tőlem telik, méltóságos asszonyom.<br />
- És írjon, ha van valami újság, írja meg, hogy s mint van Sir Clifford.
- Meglesz, méltóságos asszonyom. Érezze jól magát odaát, és jöjjön vissza erőben, egészségben.<br />
Mindenki integetett. Az autó elindult. Connie hátranézett, és utoljára megnézte Cliffordot: ott<br />
ült kerekes székében a lépcső tetején. Végtére a férje, s Wragby az otthona: a körülmények<br />
tették azzá.<br />
Mrs. Chambers kaput nyitott, és jó nyaralást kívánt a méltóságos asszonynak. A gépkocsi<br />
átsuhant a parkot határoló sötét cserjés közt, s rátért az országútra, amelyen bányászok<br />
baktattak hazafelé. Hilda kisvártatva rákanyarodott a Croshill Roadra, amely, noha mellékút,<br />
Mansfieldbe vezet. Connie föltette autós szemüvegét. Mellettük, egy bevágásban a vasúti<br />
sínek futottak, nemsoká átkeltek fölöttük egy hídon.<br />
- Ez az ösvény vezet a vadőrlakhoz! - mondta Connie.<br />
- De nagy kár, hogy nem vághatunk neki egyenest Londonnak - jegyezte meg Hilda. - Kilencre<br />
már a Pall Mallen lehetnénk.<br />
- Igazán sajnálom, ne haragudj - mondta szemüvege mögül Connie.<br />
Befutottak Mansfieldbe, ebbe a hajdan romantikus, de ma már igencsak sivár bányászvároskába.<br />
Hilda megállt a szálloda előtt - címét az útikönyvből nézte ki -, és kivett egy<br />
szobát. Végképp nem érdekelte az egész história, s mérgében megszólalni is nehezére esett.<br />
De Connie-nak persze muszáj volt elmondani egyet-mást a férfi előéletéből.<br />
- Ő, ő! Örökké csak azt mondod, ő! - fakadt ki Hilda. - Hogy szoktad szólítani?<br />
- Sehogy, ő sem szólít soha a nevemen; furcsa is, ha belegondolok. Legföljebb ha <strong>Lady</strong><br />
Jane-nek és John Thomasnak hívjuk egymást. Egyébként Oliver Mellors a neve.<br />
- No és hogy tetszik, ha majd nem <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>nek, hanem Mrs. Oliver Mellorsnak fognak<br />
hívni?<br />
- Örülni fogok neki.<br />
Connie-val képtelenség szót érteni, gondolta Hilda. Ámbár, ha azt vesszük, hogy ez a pasas<br />
négy vagy öt évig katonatiszt volt Indiában, akkor talán nem teljesen társaságképtelen.<br />
Markáns figura, nyilvánvaló. Hilda meg is enyhült egy kissé.<br />
- Hamarosan eleged lesz belőle - mondta mindazonáltal -, és akkor aztán szégyellni fogod,<br />
hogy kapcsolatod volt vele. Az ember egyszerűen nem keveredhet a dolgozó osztályokkal.<br />
- Épp te mondod, aki világéletedben szocialista voltál, Hilda? Mikor mindig a munkások<br />
pártján állsz?<br />
- Politikai válságok idején persze hogy nekik fogom pártjukat, de éppen ezért tudom, micsoda<br />
képtelenség velük keveredni az életben is. Nem sznobságból mondom, nehogy azt hidd,<br />
hanem azért, mert annyira más az egész életritmusuk.<br />
Hilda valódi politikus entellektüelek között forgolódott: kárba veszett fáradság lett volna<br />
vitába bocsátkozni vele.<br />
Lassan telt a szállodában a jellegtelen délután, végül elköltötték jellegtelen vacsorájukat.<br />
Connie akkor kis selyemtáskájába rakott egy kevés holmit, s megfésülködött még utoljára.<br />
- Tudod, Hilda - mondta -, a szerelem azért mégiscsak csodálatos; akkor érzi csak az ember,<br />
hogy igazán él, s mintha éppen a teremtés középpontjában.<br />
- Minden moszkító ezt érzi - vetette ellen Hilda.
- Csakugyan? Hisz ez pompás!<br />
Szépségesen tiszta, hosszú este volt, még itt, a városkában is. Úgy látszott, éjjel sem lesz<br />
teljesen sötét. Hilda, aki úgy viselte neheztelését, mint valami álarcot, beindította a gépkocsit,<br />
s már robogtak is visszafelé; ezúttal a másik, a bolsoveri úton.<br />
Connie némán ült a porszemüvege és a gépkocsizósapka álcájában. Hilda ellenkezése végképp<br />
és nekibúsultan a férfi oldalára állította: tudta, tűzön-vízen kitart mellette.<br />
Elhagyva Crosshillt, bekapcsolták a fényszórókat; a bevágásban tovapöfögő, kivilágított kis<br />
vonat igazi éjszakai hangulatot teremtett. Hilda hozzákészült, hogy a hidat elhagyva rátérjen<br />
az ösvényre. Meglehetősen keményen fékezett, s lendületesen kanyarodott le az útról,<br />
fényszórói vakító fehér éket vágtak a fűvel benőtt ösvényen. Connie, körültekintve, meglátott<br />
egy emberi árnyat; kinyitotta a kocsi ajtaját.<br />
- Hát itt volnánk - mondta lágyan.<br />
De Hilda már le is kapcsolta a lámpát, és tolatni kezdett, hogy visszafordítsa a kocsit.<br />
- Üres a híd? - kérdezte kurtán.<br />
- Jöhet nyugodtan - hallatszott a férfi hangja.<br />
Hilda föltolatott a hídra, megfordult, néhány yardot gurult az úton, aztán visszatolatott az<br />
ösvényre, és megállt egy szil alatt. Kialudtak a kocsi lámpái. Connie kiszállt. A férfi ott állt a<br />
fák alatt.<br />
- Régóta vársz? - kérdezte Connie.<br />
- Nem olyan nagyon.<br />
Várták, hogy kiszálljon Hilda is. De Hilda becsapta a kocsi ajtaját, és merev derékkal, némán<br />
ülve maradt.<br />
- A nővérem, Hilda. Menjünk oda, bemutatlak neki. Hilda, bemutatom Mr. Mellorst.<br />
A vadőr kalapot emelt, de nem lépett közelebb.<br />
- Eljöhetnél velünk a házhoz, Hilda - kérlelte Connie. - Nincs messze.<br />
- Hát a kocsi?<br />
- Nyugodtan itt hagyhatod az ösvényen. Csak a kulcsát hozd magaddal.<br />
Hilda némán mérlegelt. Végül visszanézett az ösvényen.<br />
- Beállhatok a mögé a bokor mögé? - kérdezte.<br />
- Tessék csak - felelt a vadőr.<br />
Hilda tehát lassan, nagy ívben hátratolatott, míg az út felől el nem takarta a bokor, akkor<br />
kiszállt, és bezárta a kocsit. Este volt már, de a sötétség nem áthatolhatatlan. A keveset<br />
használt ösvény mentén magasan, fenyegetőn, sötéten álltak a bokrok. Friss, édes illat úszott a<br />
levegőben. Elöl ment a vadőr, utána Connie, majd Hilda, némán mind a hárman. A férfi a<br />
nehezebb szakaszokon zseblámpával világította meg az utat, s mentek tovább; a tölgyek fölött<br />
halk bagolyhuhogás kísérte őket, Flossie halkan poroszkált mellettük. Megszólalni senki nem<br />
bírt: nem volt mit mondani.<br />
Connie szíve megdobbant, mikor végre meglátta a ház sárga fényét. Félt egy kissé. Továbbra<br />
is libasorban haladtak.
A férfi kikulcsolta az ajtót, és előrement a meleg, kopár kis szobába. Álmoskás tűz vöröslött a<br />
kandallóban. Az asztalon ez egyszer igazi fehér abrosz, két tányér, két pohár. Hilda megrázta a<br />
haját, s körülnézett a kopár, komor szobában. Végül összeszedte a bátorságát, és a férfira<br />
nézett.<br />
Mérsékelten magas, szikár, jóképű ember, állapította meg. Mellors távolságtartó volt a maga<br />
higgadt módján; látszott, semmi kedve megszólalni.<br />
- Ülj le, Hilda - kínálta hellyel Connie a nővérét.<br />
- Tessék csak - mondta a férfi. - Mivel szolgálhatok, teával vagy sörrel? Elég jó hűvös a<br />
söröm.<br />
- Sört kérek - mondta Connie.<br />
- Én is egy kis sört kérnék - mondta tüntető szerénységgel Hilda. A férfi ránézett, hunyorgott.<br />
Fogott egy kék köcsögöt, és kiment a kamrába. Mire visszajött a sörrel, más volt már az arca.<br />
Connie az ajtóhoz legközelebb álló székre telepedett le, Hilda a férfiéra, amely az ablak<br />
mellett állt, háttal a falnak.<br />
- Az az ő széke - jegyezte meg halkan Connie, és Hilda fölpattant, mintha parázsra ült volna.<br />
- Ugyan má, maraggyon csak. Érezze otthol magát, nem harapunk ám mink - mondta Mellors<br />
egykedvűen.<br />
Poharat tett Hilda elé, s elsőként neki töltött a kék köcsögből.<br />
- Cigarettám, a’ sajnos nincsen, de maga tám hozott magával. Én magam nem dohányzok.<br />
Hanem ha hozhatnék valami falnivalót... - Egyenest Connie-hoz fordult: - Ennél-e egy falást?<br />
Hozok örömest. Iszen átalában nem veted meg a harapnivalót. - Különös, higgadt önérzettel<br />
beszélte a tájszólást, mintha csak vendéglős lenne, s a ház a saját fogadója.<br />
- Mit tudsz adni? - kérdezte Connie, és elpirult.<br />
- Van főtt tojásom, sonkám meg pácolt dióm, ha kedveled. Másom nemigen.<br />
- Jöhet, köszönöm - mondta Connie. - Te nem kérsz, Hilda?<br />
Hilda ránézett a férfira:<br />
- Miért beszél yorkshire-i tájszólásban? - kérdezte.<br />
- Én-e! Iszen e nem is yorkshire-i, hanem derbyshire-i beszéd.<br />
- Legyen hát derbyshire-i. Miért csinálja ezt? Az előbb még tisztán ejtette a szavakat.<br />
- Csakugyan? És mér nem fordíthatok a beszédemen, ha úgy tartsa a kedvem? Hadd beszélek<br />
már csak Derby módra, ha ugyan meg nem sértem véle.<br />
- Affektáltnak tűnik egy kissé - jegyezte meg Hilda.<br />
- No lám. Odaát Tevershallba éppeghogy a maga beszédjére mondanák ezt.<br />
És újból végigmérte az asszonyt, hűvös, távolságtartó tekintettel, mintha csak ezt mondaná:<br />
hát te meg miféle szerzet vagy?<br />
Aztán sarkon fordult, és kiment a kamrába az ennivalóért.<br />
A két nővér szótlanul ült. A férfi még egy tányért, kést, villát tett az asztalra, majd így szólt:<br />
- Most pedig, ha nem bánják, ingujjra vetkezek, ahogy mindég is szoktam.
Azzal levette és a fogasra akasztotta a kabátját, és ingujjban ült asztalhoz; krémszínű, vékony<br />
flanellinget viselt.<br />
- Tessenek csak, tessenek! - mondta. - Ne kéressék maguk.<br />
Megszegte a kenyeret, várt. Ahogy régebben Connie, Hilda is megérezte a férfi csöndjének,<br />
távolságtartásának erejét. Tekintete a férfi kicsi, érzékeny, tétlen kezére tévedt az asztalon. Ez<br />
az ember nem holmi egyszerű munkás: szerepet játszik!<br />
- Szerintem - mondta, s egy kevés sajtot tett a tányérjára - mégiscsak természetesebb lenne, ha<br />
velünk nem tájszólásban beszélgetne.<br />
Mellors ránézett, felmérte Hilda pokoli kemény akaratát.<br />
- Valóban természetesebb lenne? - kérdezte kifogástalan angolsággal. - Mondhatunk-e mi<br />
ketten akár egyetlen természetes szót is egymásnak? Hacsak maga ki nem mondja, hogy a<br />
pokolba kíván, hogy most lássam utoljára a húgát; hacsak én magam nem valami hasonló<br />
gorombasággal válaszolok, elképzelhető-e természetes szó kettőnk között?<br />
- De mennyire! - vágott vissza Hilda. - Természetesnek tartanám például a tisztességes jó<br />
modort.<br />
- Második természetünk, ugyebár - nevette el magát Mellors. - Hát azt ma nem. Elegem vót a<br />
modorból. Haggyon nekem békét!<br />
Hilda zavarba jött, egyszersmind mélységesen sértve érezte magát. Végtére adhatná valami<br />
jelét ez az alak, hogy megtisztelve érzi magát. Ehelyett még neki áll feljebb, megjátssza, mintha<br />
ugyan ő osztaná itt a tisztességet! Még ilyen arcátlanságot! Ez a szegény, megtévesztett<br />
Connie meg itt vergődik a hálójában.<br />
Némán ettek. Hilda azt figyelte, hogy bánik Mellors a késsel-villával. Be kellett ismernie, a<br />
férfi ösztönösen bár, de sokkal kulturáltabban étkezik, mint ő. Hildában volt valami skótos<br />
nehézkesség, Mellors ezzel szemben szemlátomást birtokában volt az angolokra jellemző<br />
higgadt önérzetnek. Nem lesz könnyű fölébe kerekedni ennek az embernek.<br />
De azt lesheti, hogy ő kerekedjék Hilda fölébe!<br />
- Mondja csak - szólalt meg ezúttal emberibb hangnemben Hilda -, valóban úgy gondolja,<br />
hogy megéri a kockázatot?<br />
- Micsoda és milyen kockázatot?<br />
- Ez a kaland a húgommal.<br />
Fölvillant a férfi sértő mosolya.<br />
- Kérdje meg tán őtet!<br />
És azzal Connie-ra nézett.<br />
- A magad jószántábul gyöttél, nem igaz, szépségem? Hát erővel kötlek én magamhó?<br />
Connie Hildára nézett.<br />
- Jobb lenne, ha nem akadékoskodnál, Hilda.<br />
- Gondolhatod, hogy nekem sem öröm. De valakinek csak végig kell gondolnia a dolgokat. Az<br />
embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a<br />
dolgokat.<br />
Pillanatnyi csönd.
- A folytonosság, ugye? - mondta akkor a férfi. - Merhogy az ám a fontos! Magának, teszem<br />
azt, miféle folytonosság van a maga életébe? Aszondják, válni készül. Miféle folytonosság<br />
az? A saját nyakasságának a folytonossága, megmondhatom. És azt hiszi tán, ezzel osztán<br />
kinn van a vízbül? Bele fog gebedni ebbe a maga folytonosságába, és nem is igen sokára.<br />
Nyakas asszony, meg a csökönyös akarata: ez ám a szép folytonosság! A Jóistennek hála,<br />
hogy nem nékem köll bajmolódnom az ilyennel.<br />
- Mi jogon beszél így velem?<br />
- Mi jogon, mi jogon! Hát maga mi jogon ártja bele magát a más ember dógába? Bízza csak rá<br />
mindenkire a maga folytonosságát.<br />
- Hát azt hiszi, jóember, hogy én magával törődöm? - kérdezte vészes-halkan Hilda.<br />
- Azt hát. Még ha kényszerűségbül is. Végtére szegrül-végrül a sógornőm.<br />
- Messze vagyunk még attól, biztosíthatom.<br />
- Közel vagyunk már ahhó, biztosíthatom! Megvan ám nékem is a magam folytonossága, csak<br />
annyit mondok, s nem is hitványabb, mint a magáé. És ha a maga húga hozzám gyön ekkis<br />
szívbéli gyöngéd baszásér, hát akkor nem hiába gyön. Vót már ő azelőtt is az ágyamba, nem<br />
úgy, mint maga a nagy fene folytonosságával, jó időbe legyen mondva. - Halálos csönd lett;<br />
Mellors kisvártatva így folytatta: - Én osztán nem árulok zsákbamacskát. Ha ilyen váratlan<br />
szerencse ér, hát megköszönöm a csillagzatomnak. Mer ez a lány, ebbizony öröm a<br />
férfiembernek, és az ilyenfélékrül, mint maga, éppeghogy ezt nem lehet elmondani, öreg hiba<br />
egyébiránt, mer maga se vóna rossz fajta, ha nem ilyen sülthalmód viselkednék. Egy derekas<br />
ojtás, akkéne az ilyen magafajtának.<br />
A férfi gunyoros mosolyában csipetnyi érzéki elismerés villant.<br />
- A magafajta férfiakat pedig el kellene különíteni. Rászolgálna a közönségességével meg az<br />
önző kéjvágyával!<br />
- Nem addig a’. Nagy szerencse, hogy maradt még nehány ilyen magamforma férfi. Hanem<br />
maga csakugyan rászógált a sorsára, megérdemli, hogy egyedül maradjon, mint a kisujjam.<br />
De Hilda ekkor már az ajtónál volt. Fölállt Mellors is, és a kabátjáért nyúlt.<br />
- Egyedül is odatalálok - jelentette ki Hilda.<br />
- Kötve hiszem - felelt könnyedén a férfi.<br />
Nevetséges libasorban, szótlanul bandukoltak vissza az ösvényen. Még egyre huhogott a<br />
bagoly. Meg kellene lőni, gondolta a férfi.<br />
A kocsi érintetlen volt, megeste a harmat. Hilda beszállt, indított. A másik kettő várt.<br />
- Csak azt mondom - szólt ki fedezékéből Hilda -, rá fognak jönni mind a ketten, hogy nem<br />
volt érdemes!<br />
- Az egyik ember étke a másiknak mérge - szólt vissza a sötétségből a férfi. - Nekem<br />
ételem-italom, annyi szent.<br />
Kigyúltak a fényszórók.<br />
- Aztán meg ne várass reggel, Connie!<br />
- Pontos leszek. Jó éjt!<br />
A gépkocsi lassan kúszott fel a műútra, aztán tovasiklott, s az éjszaka ismét elcsöndesedett.
Connie félénken belekarolt a férfiba, és megindultak az ösvényen. A férfi nem beszélt. Connie<br />
végül megállította.<br />
- Csókolj meg! - lehelte.<br />
- Várj, hadd higgadok meg egy kicsit.<br />
Connie mulatott magában. Nem engedte el a férfi karját; gyorsan, némán talpaltak tovább.<br />
Boldog volt, hogy a férfival lehet. Megreszketett a gondolatra, hogy Hilda el akarta szakítani<br />
tőle. Mellors hallgatása kifürkészhetetlen volt.<br />
A házba érve Connie-t majd szétvetette az öröm, hogy megszabadult a nővérétől.<br />
- Hanem szörnyű kegyetlen voltál Hildához - mondta.<br />
- Az a baj vele, hogy el nem fenekelték még idejekorán.<br />
- Miért? Igazán olyan kedves teremtés.<br />
Mellors nem felelt; higgadt, kiszámított mozdulatokkal végezte az esti teendőket. Látszott,<br />
mérges, de nem Connie-ra; Connie legalábbis így érezte. Mérgében csak még vonzóbbnak<br />
látta a férfit: annyira felizgatta ez a hallgatag befelé fordulás, hogy a lába is elgyöngült tőle.<br />
Mellors azonban ügyet sem vetett rá.<br />
Végül leült, és kezdte kifűzni a bakancsát; fölsandított Connie-ra a szemöldöke alól, melyet<br />
még mindig szigorú vonalba nyűgözött a düh.<br />
- Fölmehetnél, hallod? - szólt rá Connie-ra. - Ott a gyertya.<br />
Kurta mozdulattal biccentett az asztalon álló gyertya felé. Connie engedelmeskedett, és a férfi<br />
a lépcsőt mászó asszony csípőjének telt ívét figyelte.<br />
Az érzéki szenvedély éjszakája volt ez; Connie meglepetten s kissé vonakodva adta meg<br />
magát: testét át- meg átjárta a szenvedély perzselő tüze; más volt ez, élesebb, szörnyűbb, mint<br />
a gyöngédség parazsa, de az adott helyzetben kívánatosabb. Noha megijedt egy kissé, hagyta a<br />
férfit kedve szerint tevékenykedni, s az így felburjánzó szilaj, szégyentelen érzékiség a lelke<br />
velejéig megrázta Connie-t, mondhatni kivetkőztette magából, más asszonyt teremtett belőle.<br />
Nem volt ez igazán szerelem, de kéjelgés sem: maga volt a metszően éles, tűzként égető<br />
érzékiség, amely csontig perzseli a lelket.<br />
Kiégette a szégyent, a legmélyebb, legősibb szégyent a legtitkosabb helyeken. Connie-nak<br />
erőfeszítésébe került, hogy hagyja érvényesülni a férfit, s a maga akaratát alávesse az övének.<br />
Passzívnak és beletörődőnek kellett lennie, rabszolgát, fizikai rabszolgát csináltak belőle. De<br />
az emésztő szenvedély körüllobogta a testét, s mikor az érzékek lángja zsigereit és mellét is<br />
áthatotta, Connie csakugyan azt hitte, haldoklik; de micsoda szívszaggató, gyönyörűséges<br />
agóniában!<br />
Régebben sokat töprengett azon, mire is gondolt Abélard, mikor azt írta, hogy az Héloïse*-zal<br />
töltött szerelmes esztendejük alatt végigjárták a szenvedély minden fokozatát, kiismerték<br />
minden fortélyát. Lám, ugyanaz, mint ezer évvel ezelőtt; mint tízezer évvel ezelőtt! Ugyanaz,<br />
mint a görög vázákon, mindenütt! A szenvedély fortélyai, az érzékiség extravaganciája! És ki<br />
kell, mindörökre ki kell égetni a hamis szégyenérzetet, s az érzékiség tiszta tüzén tiszta fémet<br />
olvasztani a test leggazdagabb érceiből.<br />
Connie sokat tanult ezen a kurta nyáréjszakán. Azt hitte, bele is pusztulna szégyenébe, ha vele<br />
ilyen dolgok történnének. És lám, a szégyene pusztult el. A szégyen, amely maga a félelem; a<br />
mély, organikus szégyen, az ősi fizikai félelem, mely ott fészkel testünk mélyén, s melyet csak
az érzéki tűz irthat ki: ezt riasztotta fel és futamította meg a férfi fallikus hajtóvadászata, és<br />
Connie önmaga rengetegének a legmélyére hatolt. Úgy érezte, fölfedte önnön természetének<br />
alapjait, s minden szégyen kiégett belőle. Találkozott végre meztelen és szégyentelen érzéki<br />
lényével. Diadalt érzett, kérkedni lett volna kedve. Ez az hát! Így megy ez! Ilyen az élet! Ilyen<br />
az ember valójában! Takargatni, szégyellni való immár semmi nem maradt benne. Egy másik<br />
lénnyel, egy férfival osztotta meg végső meztelenségét.<br />
És micsoda szilaj egy ördög volt a férfi! Ördögi volt csakugyan! Erő kellett hozzá, hogy<br />
elviselje az ember. De erő kellett ahhoz is, hogy a fizikai dzsungel szívéig hatoljanak, felkutassák<br />
az organikus szégyen legmélyebben fészkelő maradványait. Ez az, amit egyedül a<br />
fallosz tárhat fel. És micsoda állhatatos erővel kutatott Connie-ban!<br />
És hogy gyűlölte félelmében Connie! De ugyanakkor mennyire kívánta is! Tudta most már:<br />
lelke legmélyén ő akarta ezt a fallikus feltárást, éppen erre volt szüksége, noha már leszámolt<br />
azzal, hogy megkapja valaha is. És íme, most mégis eljött, és egy férfival osztozhat végső<br />
meztelenségében, szégyen nélkül immár.<br />
Micsoda hazug fráterok a költők meg a többiek! Elhitetik az emberrel, hogy érzelmekre van<br />
szüksége, mikor amit leginkább kívánunk, az éppen ez az égető, emésztő és meglehetősen<br />
szörnyűséges érzékiség. S hogy olyan férfira lelt, akinek mersze van hozzá, aki minden<br />
szégyen, bűntudat és tétovaság nélkül való! Ha a történtek után elszégyellné magát, s Connie-t<br />
is szégyenkezésre késztetné, iszonyú lenne. Milyen kár, hogy a legtöbb férfi sunyi és<br />
szégyenkező, mint Clifford vagy akár mint Michaelis. Sunyi és megszégyenítő mindkettejük<br />
érzékisége. A szellem felsőbbrendű öröme! Mi az egy asszonynak! És ugyanígy, a férfinak<br />
sem jelenthet sokkal többet. A férfit is csak zavarossá, sunyivá teszi, még szellemileg is. A<br />
szellem megtisztításának is a szeplőtlen érzékiség az eszköze. A tiszta, tüzes érzékiség, s nem<br />
holmi zavaros tétovaság.<br />
Istenem, atyám, milyen ritka is a valódi férfi! Ódalgó, szaglászó, koslató kutya csupán a legtöbb.<br />
Hogy olyan férfira találhatott, aki nem fél, nem szégyenkezik! Connie ránézett a párjára:<br />
az álom mélységeit járó, alvó vadállatra emlékeztette. Melléje kucorodott, közel, minél<br />
közelebb.<br />
Arra serkent, hogy a férfi ébren van; ül az ágyban, és őt nézi. Connie a tulajdon meztelenségét<br />
látta a férfi szemében, s a látvánnyal eltelő férfiszem sugara mintha kéjes-meleg burokba<br />
vonta volna a testét. Ó, milyen kéjesen pompás érzés, hogy az övé ez a szendergő, szerelemittas<br />
test!<br />
- Mennyi az idő? - kérdezte.<br />
- Fél hét - felelt a férfi.<br />
Nyolc órára kell az ösvény végében lenni. Mindig, mindig ez a sietség, ezek a kötelezettségek!<br />
- Mit szólnál, ha elkészíteném és felhoznám a reggelit? - kérdezte a vadőr.<br />
- Pompás!<br />
Flossie halkan nyüszögött odalent. A férfi fölkelt, levetette pizsamáját, s egy törülközővel<br />
végigdörzsölte magát. Milyen szép is az ember, mikor élettel és bátorsággal teljes, gondolta<br />
Connie, szótlanul nézve a férfit.<br />
- Húzd szét a függönyt, légy szíves.
A gyöngéd-zöld leveleket beragyogta a reggeli napfény; kékes-frissen tündökölt az erdő.<br />
Connie fölült az ágyban, s álmoskásan tekintett ki a manzárdablakon; meztelen karjával egymáshoz<br />
szorította meztelen melleit. A férfi öltözködött; az asszony álmodozva az életre, a<br />
kettejük közös életére gondolt.<br />
Mellors arrább húzódott, távolabb a veszedelmesen hívogató asszonyi meztelenségtől.<br />
- Lám csak, elvesztettem a hálóingem - mondta Connie.<br />
A férfi benyúlt a paplan alá, és előhúzta a lenge selymet.<br />
- Ott éreztem a bokám körül az éjjel - mondta.<br />
A hálóing végig volt szakadva.<br />
- Annyi baj! - mondta Connie. - Hisz úgyis itt a helye. Nálad hagyom.<br />
- Az jó lesz, legalább a lábom közé gyűrhetem éjszakánként, társaságnak. Monogram nincs<br />
rajta, ugye?<br />
Connie belebújt a tépett ingbe, s álmodozva nézett ki az ablakon. Az ablak nyitva volt, beáradt<br />
a madárcsicsergéses reggeli levegő. Föl-alá röpdöstek szüntelen a madarak. Connie meglátta a<br />
ház előtt szaladgáló Flossie-t. Fényességes reggel.<br />
Fölhallatszott, hogyan rak tüzet odalent a férfi, hogyan szivattyúz vizet, megy ki a hátsó ajtón.<br />
Kisvártatva fölszivárgott a piruló szalonna illata, s végül megjelent Mellors; hatalmas fekete<br />
tálcája épp hogy befért az ajtón. A tálcát az ágyra tette, kitöltötte a teát. A szakadt hálóingben<br />
kucorgó Connie farkasétvággyal vetette magát a reggelire. A férfi a szoba egyetlen székére<br />
telepedett, tányérját a térdére tette.<br />
- Milyen jó is így! - jegyezte meg Connie. - Milyen jó együtt reggelizni.<br />
A férfi szótlanul evett, a gyorsan múló időre gondolt. Connie is észbe kapott.<br />
- Tudod, csak azt kívánom, örökre itt maradhatnék veled, millió mérföldre Wragbytől.<br />
Igazából, ugye te is tudod, Wragby elől menekülök.<br />
- Ühüm.<br />
- Ígérd meg, hogy együtt fogunk élni, te meg én. Megígéred?<br />
- Meg hát. Amint lehet.<br />
- Igen! Úgy lesz, ugye? - hajolt előre, kilöttyintve a teát, s fogta meg a férfi csuklóját Connie.<br />
- Úgy lesz - mondta a férfi, a teafoltot törölgetve.<br />
- Ugye, mi már nem is tudnánk egymás nélkül élni? - kérdezte rimánkodva Connie.<br />
A férfi gunyoros kis mosolyával nézett rá.<br />
- Nem bizony. Csakhogy huszonöt perc múlva indulnod kell.<br />
- Az nem lehet! - kiáltotta Connie. Mellors figyelmeztetően föltartotta mutatóujját, és talpra<br />
szökkent.<br />
Flossie felmordult, és három kurta, éles, figyelmeztető vakkantást hallatott.<br />
A férfi halkan a tálcára tette tányérját, és lement a földszintre. Aztán a kerti úton csikordultak<br />
a léptei. Odakint biciklicsengő csilingelt.<br />
- Adjisten, Mr. Mellors. Ajánlott levél!
- No nézd csak. Van egy ceruzája?<br />
- Itt van e.<br />
Szünet.<br />
- Kanadábul! - hallatszott az idegen hangja.<br />
- Aha, eccsak a bajtársam lehet Brit Kolumbiábul. Nem tom, mit akarhat.<br />
- Tám vagyont testál magára, he?<br />
- Inkább kérni akar valamit.<br />
Szünet.<br />
- Így e! Szép időnk van.<br />
- Abbizony.<br />
- No, akkor viszlát.<br />
- Isten áldja.<br />
Mellorson látszott, hogy mérges, mikor kisvártatva feljött.<br />
- A postás - mondta.<br />
- Ilyen korán?<br />
- Így szokta; ha jön egyáltalán, már hétkor itt van.<br />
- No és tényleg vagyont küldött a bajtársad?<br />
- Nem. Fényképeket meg papírokat egy brit-columbiai helyről.<br />
- Elmennél oda?<br />
- Gondoltam, elmehetnénk.<br />
- Menjünk! Pompás!<br />
De a férfit szemlátomást felingerelte a postás.<br />
- Ezek a nyavalya biciklik, ezek csak úgy itt teremnek a semmibül. Remélem, nem fogott<br />
gyanút a postás.<br />
- Ugyan már, hogy foghatott volna?<br />
- Hanem most már kelned köll, készülődj. Én addig körülnézek odakinn.<br />
Connie nézte, hogyan vág neki az ösvénynek Mellors, puskával, kutyával. Lement, megmosdott,<br />
s készen is lett, mire a férfi visszajött, holmija is összekészítve a kis selyemtáskában.<br />
A férfi bezárta a házat, és elindultak, de nem az ösvényen, hanem az erdőn át, csupa elővigyázatból.<br />
- Szerinted is az olyan alkalmakért él az ember, mint ez a mai éjszakánk? - kérdezte Connie.<br />
- Igen, de azér nemcsak ebbül áll az élet - felelt kurtán Mellors.<br />
- De ugye, együtt akarunk, együtt fogunk élni? - firtatta tovább Connie.<br />
- Persze! - csörtetett tovább, vissza se nézve a másik. - Amikor elgyön az ideje. Hanem elébb<br />
te most elmégy Velencébe vagy hova.<br />
Connie nehéz szívvel, némán követte. Igen-igen bánta már, hogy elmegy.
Végre megállt a férfi.<br />
- Át kell vágnom erre - mutatott jobb kéz felé.<br />
De Connie átfonta a nyakát, és hozzábújt.<br />
- De, ugye, megtartod nekem a gyengédségedet? - suttogta. - Gyönyörű volt ez az éjszaka. De<br />
azért, ugye, megtartod nekem a gyengédségedet?<br />
Mellors megcsókolta, és magához szorította egy pillanatra. Aztán felsóhajtott, és újra<br />
megcsókolta.<br />
- Erisszél, meg köll néznem, meggyött-e az autó.<br />
Átgázolt az alacsony szedercserjén, ösvényt törve a páfrányok között. Egy-két percre eltűnt<br />
szem elől, majd újra megjelent.<br />
- Az autó még sehol - jelentette -, de a pék kordéja bezzeg ott az úton.<br />
Látszott, aggódik, szorong.<br />
- Csitt!<br />
Közeledő autóduda a távolból. A kocsi lassított, és megállt a hídon.<br />
Connie gyászos hangulatban vágott neki a férfi taposta ösvénynek a páfrányosban, míg egy<br />
magas magyalsövényhez nem ért. A férfi szorosan a nyomában.<br />
- Itt, ni! - mutatott Mellors egy nyiladékra. - Itt átalbújhatsz. Én nem mék tovább.<br />
Connie kétségbeesetten nézett rá. A férfi megcsókolta, és útnak indította. Connie a végső<br />
elesettség állapotában vergődött át a sövényen, majd a deszkakerítésen, belehuppant egy kis<br />
árokba, s fölkaptatott az ösvényre, ahol Hilda épp akkor szállt ki ingerülten a gépkocsiból.<br />
- Itt vagy hát! - mondta. - És hol van ő?<br />
- Nem jött el idáig.<br />
Connie patakzó könnyekkel szállt be a kocsiba, ölébe fogva kis táskáját. Hilda elővette az<br />
autós bőrsapkát meg a formátlan szemüveget.<br />
- Vedd föl - rendelkezett. Connie magára öltötte a maskarát, majd a hosszú autóskabátot, és<br />
dülleteg szemű, embertelen, fölismerhetetlen figuraként ült vissza. Hilda szakavatott<br />
mozdulattal útnak indította a kocsit. Fölkúsztak az ösvényen, s rátértek az országútra. Connie<br />
hátrafordult, de nem látta a férfit. Oda már! Oda! Keserű könnyek között ült. Olyan hirtelen,<br />
olyan váratlan volt az elválás. Mint maga a halál.<br />
- Hála az égnek, egy időre távol leszel tőle - mondta Hilda, rákanyarodva a Crosshill falut<br />
kikerülő útra.
Tizenhetedik fejezet<br />
- Tudod, Hilda - mondta ebéd után Connie, már Londonhoz közeledőben -, a baj veled, hogy<br />
soha nem volt részed sem igazi gyengédségben, sem igazi érzékiségben. És aki ezeket meg<br />
nem kapta egyazon személytől, az nem tudja, miről van szó.<br />
- Az ég áldjon meg, hagyj békén a tapasztalataiddal! - mondta Hilda. - Való igaz, nem találkoztam<br />
olyan férfival, aki képes lett volna meghitt kapcsolatra egy nővel. Mert ezt kerestem<br />
én, a meghittséget. Fütyülök a férfiak öntelt gyengédségére, fütyülök az érzékiségükre. Nem<br />
akarok senki cicababája lenni, s még kevésbé afféle chair a plaisir. A teljes meghittséget<br />
kerestem, és hiába. Részemről a téma be van fejezve.<br />
Connie eltöprengett. Teljes meghittség! Fölfedni a másiknak mindent, ami bennünket érint, s<br />
meghallgatni mindent, ami a másikat érinti? Merő unalom! Az a nagy fene, fárasztó<br />
tudatosság! Micsoda nyűg!<br />
- Azt hiszem, túlságosan öntudatos vagy mindig, mindenkivel - fogalmazta meg fennhangon.<br />
- Úgy lehet, de legalább nem vagyok senki rabszolgája.<br />
- Nem biztos az! Talán éppen a magadról alkotott véleményed rabszolgája vagy.<br />
Hilda némán vezetett egy jó ideig; készületlenül érte ekkora arcátlanság Connie-tól, ettől a kis<br />
taknyostól.<br />
- Mindenesetre nem a más véleményének vagyok a rabszolgája, különös tekintettel arra, hogy<br />
ez a más a férjem cselédje - vágott vissza nyers indulattal.<br />
- Látod, ez az, ami nem igaz - felelt higgadtan Connie.<br />
Ez idáig mindig alávetette magát a nővére akaratának. Most, noha zokogott a lelke, érezte,<br />
megszabadult a többi asszony zsarnokságától. És micsoda megkönnyebbülés már csak ez is:<br />
felér egy új élettel, szabaddá lenni a többi asszony megszállottságától, kényszerítő<br />
véleményétől. Milyen rémesek is a nők!<br />
Örült, hogy viszontláthatja apját, akinek mindig is ő volt a kedvence. Egy Pall Mall környéki<br />
kis szállodában szálltak meg Hildával; a klubjában tartózkodó Sir Malcolm programot csinált<br />
estére a lányainak, s a lányok örömmel tartottak vele.<br />
Jóképű, robusztus ember volt még most is az öregúr, bár félt egy kissé ettől a hirtelen támadt<br />
új világtól. Újból megnősült Skóciában; felesége fiatalabb és gazdagabb volt nála. Gondoskodott<br />
azonban róla, hogy minél több napot tölthessen távol tőle, csakúgy, mint az első<br />
feleségével tette volt.<br />
Connie az apja mellett ült az operában. Sir Malcolm enyhén kövérkés volt, a combja is vastag,<br />
de erős és jól formált; olyan ember lába, aki egészségnek örvend, és világéletében semmit meg<br />
nem tagadott magától. Connie úgy látta, az apja kedélyes önzése, makacs függetlensége,<br />
felszabadult érzékisége még a lába erős, egyenes szabásán is meglátszik. Talpig férfi! És lám,<br />
milyen szomorú, hogy öregszik már. Mert ezeken a vaskos-erős férfilábakon nyoma sem volt<br />
annak az éber érzékenységnek, annak a friss gyöngédségnek, amely az ifjúság záloga, s amely,<br />
ha megadatott, soha el nem enyészik.<br />
Connie valahogy érzékeny lett a lábak iránt. A láb, úgy vélte, többet mond, mint az arc, a láb<br />
nem tud színlelni. Milyen kevés embernek van éber, eleven lába! A zsöllyében ülő férfiak<br />
lábát tanulmányozta. Löttyedt, pudingszerű combok fekete pudingszövetben, sovány piszka-
fák fekete temetési kelmékben; jól formált, fiatal, mégis jelentéktelen lábak, nem sugároznak<br />
sem érzékiséget, sem gyöngédséget vagy érzékenységet: cél és értelem nélkül botladozó<br />
járószerkezetek. Még csak az az érzékiség sincsen meg bennük, ami az apja lábában.<br />
Csüggeteg végtagok, alig is részesülnek a létezésből.<br />
A nők bezzeg nem csüggetegek. Azok a szörnyűséges, hájas cölöpök! Azok a szánalmasan<br />
vékony szőlőkarók! Azok a selyembe bújtatott formás, takaros, mégis élettelen lábak!<br />
Rémséges ez a milliónyi, cél és értelem nélkül botladozó, hiábavaló láb!<br />
Londonnak sem tudott örülni Connie. Megannyi fantomszerű, vigasztalan ember; nincs<br />
bennük egy szikrányi eleven boldogság, bármennyire fürgék és szemrevalók is. Kopár vidék<br />
ez. És Connie vakon, asszony módra sóvárogta a boldogságot, kereste, mindhiába, a boldogság<br />
megnyugtató jeleit.<br />
Párizsban legalább maradt egy csipetnyi érzékiség. De micsoda unott, fáradt, elnyűtt érzékiség<br />
az is! Elnyűtte a gyöngédség hiánya. Szomorú város Párizs, a legszomorúbb városok egyike:<br />
belefáradt mechanikussá züllött érzékiségébe, a pénz, a temérdek pénz bódult feszültségeibe,<br />
belefáradt még a neheztelésbe és a gőgbe is; ugyanakkor nem idomult még annyira Amerikához<br />
vagy Londonhoz, hogy holmi mechanikus sürgés-forgás mögé rejthetné kiábrándultságát.<br />
Az a sok férfias díszhím, az a sok széptevő, az a sok, hivatásos zabáló! Mennyire fásultak<br />
mindnyájan, mennyire elnyűtte őket az adni és kapni való gyöngédség tökéletes hiánya!<br />
Kimerülőben az ember világa. Úgy lehet, nemsoká vad pusztításba csap át. Valamiféle<br />
anarchiába! Clifford meg a nevezetes konzervatív anarchiája! De tán nem is konzervatív lesz<br />
ez az új anarchia. Úgy lehet, nagyon is radikális irányba fog fordulni.<br />
Connie magába húzódott, azon kapta magát, hogy fél ettől a világtól. Olykor, egy-két percre<br />
boldog volt a bulvárokon, a Bois-ban, a Luxemburg-kertben. De már Párizs is tele volt<br />
amerikaival és angollal, a legfurább uniformisokban parádézó amerikaiakkal meg a szokásosan<br />
förtelmes, külföldön oly igen gyámoltalan angolokkal.<br />
Boldog volt, mikor továbbautóztak. Az idő hirtelen melegre fordult, Hilda tehát Svájc felé<br />
indult, átkeltek a Brenner-hágón, s a Dolomitokon át, jutottak le Velencébe. Hilda nagy<br />
kedvvel vezetett, irányított, szervezett; Connie örült, hogy békén megülhet.<br />
És az utazás igazán kellemes volt. Connie mondogatta is magában: hogyan van, hogy mégsem<br />
érdekel? Miért nem tudok örülni semminek? Lám, már a tájban sem telik örömem. De ha<br />
nem, hát nem. Szörnyű, de hiába. Olyan vagyok, mint Szent Bernát, aki úgy hajózott végig a<br />
luzerni tavon, hogy észre sem vette a hegyeket meg a zöld vizet. Hiába, nem mond már nekem<br />
semmit a táj. Mit bámuljak rajta? Nem érdekel, és kész.<br />
Semmi figyelemre méltót nem látott Franciaországban, Svájcban, Tirolban, Olaszországban.<br />
Érzéketlenül kocsikázott keresztül rajtuk. Még Wragbynél is kevésbé valóságosnak érezte<br />
őket. Még a förtelmes Wragbynél is! Bánja is ő, ha soha többé nem látja Franciaországot,<br />
Svájcot! Megvannak azok nélküle is. Már akkor Wragby valóságosabb.<br />
No és az emberek! Az emberek, nem számítva bizonyos lényegtelenül kis különbségeket,<br />
mindenütt egyformák. Mind csak az utazók pénzét akarja; az utazók meg mind csak élvezetet<br />
akarnak mindenáron, vért facsarni még a kövekből is. Szegény vidék! Szegény hegyek!<br />
Facsarják, egyre csak facsarják őket, izgalmat, élvezetet sajtolnak belőlük! Mit is akar az<br />
ember, mi a célja ezzel az eltökélt élvhajhászással?<br />
Hát nem!, mondta ki magában Connie. Akkor már inkább Wragbyben maradok, ahol nyugton<br />
járhatok-kelhetek, s nem kell csodaváróan bámészkodnom, nem kell szerepet játszanom.<br />
Olyan szomorú, olyan megalázó ez az élvezkedő turistaszerep: kudarcra ítélt erőlködés.
Visszavágyott Wragbybe, hiányolta még Cliffordot, a szegény, megnyomorodott Cliffordot is.<br />
Végtére még Clifford sem olyan ostoba, mint ez a nyüzsgő, vakációzó, gyülevész népség.<br />
Tudata mélyén azonban őrizte kapcsolatát a másik férfival. Érezte, nem szabad elszakadni<br />
tőle: ha elszakad, vége, elvész ezeknek a mindenünnen szalajtott lármás, élvezetmoslékot<br />
habzsolóknak a tömegében. Jaj, ez az élvezetmoslék! Jaj, ez a “szórakozás”! A lelki betegség<br />
egy modern fajtája.<br />
A gépkocsit Mestrében garázsba állították, és a menetrendszerű gőzössel hajóztak át<br />
Velencébe. Csodás nyári délután volt, tündökölt a sekély lagúna, a verőfény szinte<br />
elsápasztotta a lagúnának hátat fordító Velencét.<br />
A kikötőben gondolába ültek, s megadták a címet a gondolásnak. A kék-fehér ingblúzos<br />
gondolás nem volt éppen jóképű legény, még csak bizalomgerjesztőnek sem volt mondható.<br />
- Igen-igen, a Villa Esmeralda! Ismerem, igen! Ott voltam egyszer egy úriember gondolása.<br />
Hanem az jócskán messze van!<br />
Meglehetősen gyermeteg, indulatos léleknek látszott. Túlzó lendülettel evezett a sötét<br />
csatornasikátorokon át, szörnyű, nyálkás-zöld falak között, végig a szegénynegyedben, ahol<br />
mosott ruha lóg a magasba feszített köteleken, s hol gyengébben, hol erősebben, de állandóan<br />
érződik a szennyvíz bűze.<br />
Végül aztán egy szélesebb, nyílt vizű csatornára eveztek, járda volt mind a két szélén, hidak<br />
íveltek át fölötte, s derékszögben torkollt bele a Canal Grandéba. A két nővér a parányi tető<br />
alatt ült; a férfi mögöttük állt a gondola farában.<br />
- Sokáig szándékoznak a signorinák a Villa Esmeraldában időzni? - kérdezte, könnyedén<br />
forgatva a lapátot, meg-megtörölve verejtékes arcát egy kék-fehér zsebkendővel.<br />
- Húsz napig talán; férjes asszonyok vagyunk mind a ketten - felelte Hilda különös, fátyolos<br />
hangján, mely erősen idegenszerűvé tette olasz kiejtését.<br />
- Ah! Húsz napig! - mondta a férfi. Kisvártatva ismét ő törte meg a csöndet: - Óhajtanak-e a<br />
signorák gondolást fogadni arra a húsz-egynéhány napra, amíg a Villa Esmeraldában<br />
tartózkodnak? Napi- vagy hetibérről is lehet szó, ha úgy alkalmasabb.<br />
Connie és Hilda elgondolkozott. Velencében jó, ha saját gondolája van az embernek, olyan,<br />
mint a saját autó a szárazföldön.<br />
- Mi van a Villában? Van ott csónak?<br />
- Van egy motorcsónak meg egy gondola. Csakhogy... - Az nem lesz a tiétek, jelentette ez a<br />
“csakhogy”.<br />
- És maga mennyit kér?<br />
- Harminc shilling egy napra, tíz font egy hétre.<br />
- Ennyi a szokásos bér? - kérdezte Hilda.<br />
- Több ennél, signora, több ennél. A szokásos bér...<br />
A két nővér számolgatott.<br />
- Tudja mit, jöjjön el holnap reggel, és akkor megegyezünk - ajánlotta Hilda. - Hogy hívják?<br />
Giovanninak, és tudni szeretné, hány órára jöjjön, és kit keressen név szerint. Hildának nem<br />
volt névjegye, Connie adott egyet az övéiből. A férfi gyorsan rávetette forró, délies-kék<br />
szemesugarát, aztán még egyszer, jobban megnézte.
- Ah! - derült föl a képe. - Milady! Milady, igaz?<br />
- Milady Constanza - erősítette meg Connie.<br />
A gondolás bólintott. - Milady Constanza - ismételte, és a kártyát gondosan ingébe rejtette.<br />
A Villa Esmeralda csakugyan jó messze volt, a Chioggia felé néző lagúna legszélén. Nem volt<br />
túlságosan régi épület, kellemesnek látszott, teraszai a tengerre szolgáltak, nagy kertjében<br />
sötét fák, fallal védve a lagúna felől.<br />
Vendéglátójuk, egy nagy testű, meglehetősen nyers skót ember a háború előtt gazdagodott<br />
meg Olaszországban; a háborúban tanúsított szélsőséges hazafias magatartásáért lovaggá<br />
ütötték. A feleségének, ennek a sovány, sápadt, csontos nőnek nem volt saját vagyona, s tűrnie<br />
kellett a férje visszataszító szerelmi históriáit: Sir Alexander állandóan a személyzetet<br />
zaklatta, de most, hogy a télen kapott egy enyhe agyvérzést, már könnyebben lehetett kezelni.<br />
A ház meglehetősen zsúfolt volt. Sir Malcolmot és lányait nem számítva, heten lakták: egy<br />
skót házaspár két gyerekkel, egy fiatal özvegy olasz contessa, egy fiatal grúz herceg meg egy<br />
tüdőgyulladásból lábadozó, még fiatalnak mondható anglikán pap, aki az egészsége végett Sir<br />
Alexander mellett vállalt káplánságot. A hercegnek fillérje sem volt, viszont jóképű volt és<br />
pompás sofőr, a szükséges orcátlanságban sem szenvedett hiányt, és azzal basta! A contessa<br />
csöndes, játékos kis macska. A pap egyszerű, faragatlan emberke volt egy buckinghamshire-i<br />
egyházkerületből; feleségét és két gyermekét szerencsére otthon hagyta. Guthrie-ék, a<br />
négytagú család józan, edingburghi középosztálybeliek voltak, mértékkel élveztek mindent, s<br />
noha mindent mertek, semmit nem kockáztattak.<br />
Connie és Hilda azonnal és egyöntetűleg elzárkózott a herceg elől. Guthrie-ék, noha<br />
többé-kevésbé az ő fajtájukból valók, unalmasnak bizonyultak; a lányok ráadásul férjfogóban<br />
voltak. A káplán nem lett volna rossz gyerek, ha nem olyan túlzóan tiszteletteljes. Sir<br />
Alexander, felépülvén enyhe szélütéséből, roppant nehézkesen, de adta a joviálist; látszott,<br />
mennyire felvillanyozza a sok szemrevaló fiatal nő. <strong>Lady</strong> Cooper csöndes, de csípős nyelvű<br />
teremtés volt; meglehetősen egyhangúan pergette napjait, szegény feje, második természetévé<br />
vált, hogy hűvös gyanakvással figyeljen minden nőt; hűvöskés, csípős megjegyzései elárulták,<br />
milyen rossz véleménnyel van úgy általában az emberi természetről. Connie úgy látta, hogy<br />
csöndesen bár, de annál gyilkosabb indulattal uralkodik a személyzeten. Ravaszul úgy intézte,<br />
hogy Sir Alexander méltán gondolhassa: voltaképp ő maga igazgatja az egész cirkuszt, hála<br />
joviálisnak álcázott, terjedelmes pocakjának és fárasztóan unalmas tréfáinak - humortolulásainak,<br />
ahogy Hilda nevezte.<br />
Sir Malcolm festett. Igen, a fejébe vette, hogy egy-két velencei lagúnalátképpel frissíti skót<br />
tájképrepertoárját. Reggelente gondolába szállt egy nagy vászonnal, és kivitette magát a<br />
“helyszínre”. Nem sokkal később rendszerint <strong>Lady</strong> Cooper is vízre szállt vázlatfüzetével és<br />
festékesdobozával, s a város szívében ütötte fel tanyáját. Megrögzött akvarellista volt; a házat<br />
rózsaszín palotákkal, sötét csatornákkal, kajla hidakkal, középkori homlokzatokkal aggatta<br />
tele. Utána Guthrie-ék, a herceg, a grófnő, Sir Alexander indultak fürdőzni a Lídóra, velük<br />
tartott olykor Mr. Lind is, a káplán, s csak fél kettőkor kerültek elő a kései ebédre.<br />
A vendégsereg kimondottan unalmas volt, de a két nővér nem zavartatta magát. Alig voltak<br />
otthon. Apjuk kiállításokra vitte őket, mérföldnyi unalmas festményt csodáltak végig. Elvitte<br />
őket régi cimboráihoz a Villa Lucchesébe, meleg estéken elüldögélt velük a piazzán (saját<br />
asztala volt a Floriánban); Goldoni-darabokat néztek a színházban. Lampionos vízi parádékon,<br />
táncestélyeken vettek részt. Hiába, Velence a vakációzok paradicsoma. A Lídó, ez a sok<br />
hektárnyi, rózsaszínre sült vagy pizsamába bújtatott embertest: akár egy tengerpartnyi,<br />
párzásra elősereglett fóka. Túl sok a nép a piazzán, túl sok kéz, láb és törzs a Lídón, túl sok
gondola, túl sok motorcsónak, túl sok gőzös, túl sok galamb, túl sok fagylalt és koktél, túl sok<br />
borravalót leső szolga, túl sok zagyva nyelv, túl sok napsütés, túl sok velencei illat, túl sok<br />
eper, túl sok selyemsál, túl sok és túl nagy marhahússzelet és görögdinnye: túl sok élvezet,<br />
túlon-túl sok élvezet!<br />
Connie és Hilda napozóruhában járta a várost. Rengeteg embert ismertek, rengetegen ismerték<br />
őket. Előkerült Michaelis is, mint a rossz pénz. - Hahó! Hol laknak? Velem jönnek egy<br />
fagylaltra vagy valamire? Jöjjenek már, csónakázzunk egyet a gondolámon! - Még ő is kis<br />
híján napbarnított volt; bár a sok égett embertestre talán a napon sült lenne a jobb szó.<br />
Voltaképp egész kellemesen telt az idő. Szinte élvezni is lehetett. Mindenesetre narkotikumként<br />
hatott a koktél, a langyos vízben való fürdés, a heverés a forró homokon, a tüzes nap<br />
alatt; meleg estéken a tánc, egy-egy férfihoz szorulva, a hűsítő fagylaltozás. És hát mindenki<br />
ezt akarta: kábítószer a lassú víz, kábítószer a nap, kábítószer a dzsessz, a cigaretta, a koktél, a<br />
fagylalt, a vermut. Belekábulni! Szórakozni! Szórakozni!<br />
Hilda a maga módján kedvelte ezt a kábulatot. Kedvvel nézegette a nőket, találgatta,<br />
milyenek. A nők mind ilyen mélységes érdeklődéssel vizsgáztatták egymást. Hogy fest ez és<br />
ez a nő? Milyen pasast fogott? Hogy szórakozik? A férfiak, megannyi fehér flanellnadrágos<br />
nagy kutya, simogatást vártak, dagonyázni az élvezetekben, nőket szorítani a hasukhoz a<br />
dzsessz ütemére.<br />
Hilda szerette a dzsesszt, szerette úgynevezett férfiak hasához préselni a hasát; szerette, ha a<br />
férfi a zsigerközpontjával irányítja az ő, a Hilda mozgását föl és alá a parketton, hogy aztán<br />
kiszabadítsa magát az ölelésből, és faképnél hagyja a “pasast”, akinek hasznát vette csupán.<br />
Szegény Connie meglehetősen boldogtalan volt. Nem táncolt: nem akarta semmilyen “pasas”<br />
hasához préselni a magáét. Gyűlölte a Lídó meztelen húsrengetegét: tenyérnyi víz ha jut<br />
egynek-egynek. Ellenszenvezett Sir Alexanderral és <strong>Lady</strong> Cooperral. És nem akarta, hogy a<br />
sarkában koslasson Michaelis vagy bárki más.<br />
Azok voltak a legboldogabb percek, amikor rá tudta venni Hildát, csónakozzanak át a lagúna<br />
elhagyatott, kavicsos partjaira, ahol aztán egyedül fürödhettek; a gondolát a zátony túloldalán<br />
hagyták.<br />
Giovanni segítségül hívott egy gondolást, mert hosszú volt az út, és rettentően izzadt a<br />
napsütésben. Giovanni igen kedves és szeretetteljes volt, mint az olaszok általában, de teljesen<br />
szenvedélytelen. Az olaszok nem szenvedélyesek: a szenvedély mélységet feltételez. Az olasz<br />
ember könnyen meghatódik, gyakran szeretetteljes, gyöngéd, de emésztő szenvedélye ritkán<br />
van csak.<br />
Giovanni tehát híven szolgálta a hölgyeket - minden hölgyutasát ilyen híven szolgálta. Kész<br />
lett volna prostituálni is magát: titkon remélte, meg fogják kívánni. Bizonyára szép ajándékot<br />
kapna, s milyen jól jönne is az, hiszen házasodni készül. Beszélt is a menyasszonyáról, és a<br />
hölgyek illő érdeklődéssel hallgatták.<br />
Azt gondolta, ez a hosszú vízi út a lagúnán, az elhagyatott partokra, üzletet jelent: l’amore, a<br />
szerelem volna ez az üzlet. Segítőtársat kerített tehát, mivel az út csakugyan hosszú, s mivel a<br />
hölgyek is ketten vannak. Két hölgy, két gondolás! Számtanból jeles! És méghozzá milyen<br />
szép hölgyek. Giovanni méltán volt büszke rájuk. S noha a Signorától kapta a pénzt és az<br />
utasításokat, titkon azt remélte, l’amore ügyben a fiatal mylady fogja őt választani. A mylady<br />
pénzt is többet adna.
Giovanni társát Danielének hívták. Nem volt hivatásos gondolás: hiányzott is belőle az a<br />
potyaleső, prostituált tempó. Szandolinos volt; a szandolin nagyobbfajta csónak, gyümölcsöt,<br />
egyéb termékeket szállít a szigetekről.<br />
Daniele szép férfi volt, magas, arányos alkatú; kerek kis fején hamvasszőke fürtök, az arca<br />
férfias, kissé oroszlánra emlékeztető; kék szeme távolba tekintő. Nem az az ömlengő, fecsegő,<br />
iszákos fajta, mint Giovanni. Hallgatott - és olyan könnyeden, erőteljesen evezett, mintha egyedül<br />
lenne a vízen. A hölgyek, azok hölgyek: semmi köze hozzájuk. Rájuk se nézett. Előrenézett.<br />
Valódi férfi volt; meg is haragudott Giovannira, mikor az túl sok bort talált inni, és groteszk,<br />
látványos mozdulattal forgatta a nagy evezőt. Daniele férfi volt, mint Mellors: nem prostituálta<br />
magát. Connie szánta is az ömlengős Giovanni leendő feleségét. Daniele felesége<br />
viszont nyilván ama egyre ritkábban látható, édes velencei nők közül való, akik a városlabirintus<br />
rejtett zugaiban élik szerény virágéletüket.<br />
Milyen szomorú is, hogy előbb a férfi prostituálja a nőt, s aztán a nő is a férfit. Giovanni alig várja,<br />
hogy prostituálják, nyáladzik, mint a kutya, szíves-örömest odadobná magát. És persze pénzért!<br />
Connie a távoli, rózsásan ködlő Velencére nézett a vizek fölött. Pénzen építették, pénzen<br />
virágzott, a pénzbe halt bele. Pénzenholt! Pénz, pénz, pénz, prostitúció, halál.<br />
Daniele azonban még azok közül a férfiak közül való, akik tudják, mi az önként vállalt hűség.<br />
Nem a gondolások ingblúzát viseli, csak egy kék pamuttrikót. Vad, bárdolatlan egy kissé,<br />
büszke. És lám, ennek a silány Giovanninak a bérence, Giovanni viszont két nő bérence. Így<br />
állunk hát! Bezzeg Jézus, amikor ellenállt a Sátán pénzének, s úgy ott hagyta a Sátánt, mint<br />
egy zsidó bankár, nyomban ura lett a helyzetnek.<br />
Connie egyfajta merev kábulatban tért haza nap nap után a lagúna fényzuhatagából, s szinte<br />
mindig levél várta a villában. Clifford rendszeresen írt, és milyen jó leveleket: úgy, amint<br />
voltak, ki lehetett volna nyomtatni őket. Ugyanezen okból Connie nem találta őket túlságosan<br />
érdekesnek.<br />
A lagúna fényességes kábulatában élt, átadta magát a sós víz ölelésének, a térnek, az<br />
ürességnek, a semminek: egészséges volt, az egészség tökéletes kábulatában ringatózott. A<br />
jóleső érzés elzsongította Connie-t; elengedte magát, semmivel nem törődött. Ráadásul<br />
állapotos volt. Most már bizonyos volt benne. Így aztán a verőfény és a sós lagúna, a tengeri<br />
fürdő és a kavicson heverészés, a kagylókeresgélés és a lebegő gondolázás kábulatát mintegy<br />
kiegészítette a terhesség tudata: az egészség egy másfajta teljessége, nem kevésbé jóllakatóan<br />
és elzsongítóan.<br />
Két hete volt már Velencében; úgy tervezte, marad még tíz napig, két hétig. A nap<br />
számlálatlanul ontotta sugarát, s a túláradó fizikai egészség teljes feledést hozott. Connie a<br />
jólét bódulatában lebegett.<br />
Ebből az állapotából zökkentette ki Clifford levele.<br />
“Idehaza mi is megéltük a mi szerény kis helyi izgalmainkat. A vadőr Mellors kósza<br />
felesége beállított a vadőrlakba, de nem talált szívélyesnek mondható fogadtatásra.<br />
Mellors kitette az asszonyt, holmistul, és bezárta az ajtót. Igen, de mint hírlik, amikor<br />
hazatért az erdőből, az immár nem tündöklően szép hölgyet a tulajdon ágyában találta in<br />
puris naturalibus, vagy tán inkább in impuris naturalibus. Betörte a jó lélek az ablakot,<br />
így esett a honfoglalás. Mellors, képtelen lévén elűzni nyoszolyájáról viharvert Vénuszát,<br />
visszakozót fújt, s a hírek szerint meg sem állt az anyja tevershalli házáig. Ezalatt,<br />
a Stacks Gate-i Vénusz berendezkedett a vadőrlakban, melyről hittel vallja, hogy az<br />
otthona; Apolló pedig, úgy fest a dolog, visszahonosodott Tevershallba.
Hallomásból ismétlem mindezt, mivel Mellors nálam nem tette tiszteletét. Szemétkurkászó<br />
íbiszünk, házi hírszarkánk és hollókeselyűnk: Mrs. Bolton jóvoltából kedveskedhetem<br />
neked honi szemétládánk e szép darabjával. Említetlen is hagyom talán, ha<br />
Mrs. Bolton föl nem kiált: őméltósága nem megy többet az erdőbe, amíg az a nőszemély<br />
el nem tisztul!<br />
Szép képet festettél a tengerre induló Sir Malcolmról; tetszik, amit lobogó ősz hajáról,<br />
barna bőréről írtál. Lásd, a napsütést irigylem tőled. Minálunk esik. Hanem azt a<br />
megrögzött érzékiségét nem irigylem Sir Malcolmtól, még ha illik is a korához. Úgy<br />
lehet, ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre földibb, egyre érzékibb. A halhatatlanság<br />
iránt csak az ifjúságnak van érzéke...”<br />
Jóléte félbódulatában ez a hír az elkeseredésig felbosszantotta Connie-t. Tessék, most e miatt<br />
az állatias nőszemély miatt főhet a feje! Vége-hossza nem lesz az idegeskedésnek! Mellorstól<br />
nem kapott levelet. Igaz, megbeszélték, nem fognak írni egymásnak, most mégis jó lett volna,<br />
ha tőle értesül a fejleményekről. Végtére ő az apja a megszületendő gyermeknek. Igazán<br />
írhatna!<br />
Milyen szörnyű is, hogy így összekuszálódott minden. Milyen rémesek ezek a közönséges<br />
népek. Mennyivel kellemesebb ez a napsugaras tétlenség, mint a dicstelen, zűrzavaros<br />
Közép-Anglia. Úgy lehet, a tiszta égbolt szinte a legfontosabb dolog az életben.<br />
Terhességéről senkinek nem szólt, még Hildának sem. Levelet írt Mrs. Boltonnak, pontos<br />
tájékoztatást kérve.<br />
Duncan Forbes, a család festőművész barátja Rómából észak felé utaztában megszállt a Villa<br />
Esmeraldában. Betársult harmadikként a nővérek gondolájába, velük fürdött a lagúna<br />
túlpartján, ő lett az állandó kísérőjük: csöndes, szinte hallgatag fiatalember, ígéretes tehetség.<br />
Megjött Mrs. Bolton levele:<br />
“Tudom, örülne a szíve, méltóságos asszonyom, ha látná Sir Cliffordot. Kiváló egészségnek<br />
örvend, keményen dolgozik, tele van reményteljes tervekkel. Természetesen alig<br />
várja, hogy ön ismét közöttünk lehessen. Üres a ház ön nélkül, mindnyájan erősen<br />
hiányoljuk.<br />
Ami Mr. Mellorst illeti, nem tudom, mennyit írt róla Sir Clifford. Egy délután váratlanul<br />
megjelent a felesége: ott ült a küszöbön, mikor Mr. Mellors megjött az erdőből. Azt<br />
mondta, ismét vele akar élni, végtére ő a törvényes felesége, és hallani sem akar a<br />
válásról. Mr. Mellors azonban mereven elzárkózott előle, nem engedte be a házba, sőt<br />
maga sem ment be: az ajtót ki sem nyitva, visszament az erdőbe.<br />
De mikor sötétedés után visszajött, látta, hogy betörtek a házba. Rosszat sejtve fölment a<br />
hálószobába, és ott feküdt az asszony az ágyban, anyaszült meztelenül, tisztesség ne<br />
essék szólván. Mr. Mellors pénzt ajánlott neki, de az asszony megmakacsolta magát: ő a<br />
felesége, és Mr. Mellorsnak kötelessége, hogy visszafogadja. Nem tudom, hogyan<br />
játszódott le a jelenet. Jómagam Mr. Mellors anyjától értesültem a dolgokról, az öregasszony<br />
is szörnyen izgatott. Azt mondta Mr. Mellors, inkább meghal, mint hogy<br />
összeköltözzön a feleségével; fogta a holmiját, és átköltözött az anyjához Tevershallba.<br />
Ott töltötte az éjszakát, és másnap a parkon át ment az erdőbe, s közelébe se ment<br />
házának. Úgy tűnik, aznap nem is látta a feleségét. A rákövetkező nap az asszony<br />
Dannél, a bátyjánál járt Beggarlee-ben; átkozódott, hangoskodott, hogy ő a törvényes<br />
feleség, és hogy Mr. Mellors nőket fogadott házában; tudja, mert illatszeres üveget talált<br />
a fiókban, és aranyvégű cigarettát a hamuban, és még ki tudja, mi mindent. És aztán
Fred Kirk, a postás is azt vallja, hogy egy kora reggel, mikor arra járt, Mr. Mellors<br />
beszélgetett valakivel a hálószobában, igen, és az ösvényen gépkocsi járt.<br />
Mr. Mellors az anyjánál maradt, és a parkon át járt ki az erdőbe, a felesége meg tovább<br />
bitorolta a vadőrlakot. Vége-hossza nem volt a találgatásoknak. Végül aztán Mr.<br />
Mellors meg Tom Phillips elment a vadőrlakba, kirámolták a bútort meg a fekvőhelyeket,<br />
leszerelték még a szivattyú karját is, úgyhogy az asszonynak mennie kellett. De<br />
ahelyett hogy visszament volna Stacks Gate-be, szobát vett ki Mrs. Swainnél<br />
Beggarlee-ben, mert Dan felesége meg nem tűrte a házukban. És egyre eljárkált az öreg<br />
Mrs. Mellorshoz, és ha otthon kapta, mocskos beszéddel beszélte tele a fejét: hogy a<br />
vadőrlakban igenis összefeküdt Mr. Mellorsszal, és nőtartásért fogja perelni a férjét.<br />
Meghízott, közönségesebb, mint valaha, és erős, mint egy bivaly. És szörnyű, hogy<br />
városszerte miket terjeszt a férjéről: hogy nőket fogad a vadőrlakban, és hogy hogy bánt<br />
vele, mikor még együtt éltek, micsoda aljas és szörnyűséges dolgokra kényszerítette,<br />
meg a többi. Iszonyú, mi bajt tud keverni egy nő, ha egyszer kinyitja a száját. És lehet<br />
akármilyen aljas, mindig akad, aki hisz neki, és annak a sok mocsoknak egy kis része<br />
bizony megtapad. Egyszerűen gyalázat, amilyen durva, állatias embernek állítja be a<br />
férjét. Az emberek pedig mindig készek elhinni másról a rosszat, különösen, ha<br />
ilyenfajta bűnökről van szó. Az az asszony kijelentette, amíg él, nem hagyja békén az<br />
urát. Én erre csak azt tudom mondani, ha valóban olyan durva volt hozzá a férje, akkor<br />
most ugyan miért akar mindenáron visszamenni hozzá? De hát persze közeledni érzi a<br />
klimaxot: évekkel öregebb az uránál. És az ilyen közönséges, erőszakos nőknek a<br />
klimaxszal mindig elmegy a józan eszük...”<br />
Súlyos csapás volt ez Connie-nak. Lám, ő sem ússza meg, neki is kijut ebből az alpári<br />
mocsokból. Mérges volt a férfira, miért nem vált el már rég attól a nőtől - és egyáltalán, miért<br />
vette feleségül! Talán titkon éppen erre a lealacsonyodásra vágyott. Connie-nak eszébe jutott<br />
az együtt töltött búcsúéjszaka, és megborzongott. A férfi Bertha Couttsszal is bejárta ezeket az<br />
érzéki ösvényeket! Undorító csak rágondolni is. Legjobb lenne egyszer s mindenkorra<br />
megszabadulni tőle. Talán csakugyan ilyen közönséges, ilyen alacsony lélek.<br />
Megundorodott az egésztől; szinte irigyelte a Guthrie lányok tapasztalatlanságát, esetlen<br />
szüzességét. És most csakugyan rettegett attól, hogy valaki is megtudja, mi volt közte meg a<br />
vadőr között. Ezt a mondhatatlan szégyent! Fáradt volt, félt, feddhetetlennek szerette volna<br />
tudni magát, a Guthrie lányok közönséges, hervasztó feddhetetlenségére vágyott. Nem éli túl a<br />
szégyent, ha Clifford tudomást szerez erről a viszonyról! Connie félt, iszonyodott a<br />
társadalomtól, az emberek piszkos nyelvétől. Szinte már a gyermekétől is szabadult volna,<br />
csak hogy tiszta lappal kezdhessen mindent. Egyszóval szabályszerű pánikba esett.<br />
Az az illatszeres üveg bizony az ő bűne. Nem tudott ellenállni a vágynak, hogy megillatosítsa<br />
a férfi zsebkendőit és ingeit a komódfiókban; gyermeteg ötlettel ott hagyta a fél üvegnyi<br />
Coty’s Wood ibolyakölnit a férfi holmija között. Azt akarta, emlékezzenek rá, amíg távol van.<br />
A cigarettavégek viszont Hildától valók.<br />
Szorultságában elmondott egyet-mást Duncan Forbesnak. Hogy a vadőr szeretője volt, arról<br />
hallgatott, csak annyit mondott hogy kedveli ezt az embert, és elmesélte a történetét.<br />
- Tudja - mondta Forbes -, már csak olyanok az emberek, hogy nem nyugszanak, amíg ízekre<br />
nem téphetik az ilyent. Ez az ember nem dörgölőzött a középosztályhoz, mikor módja lett<br />
volna rá, volt bátorsága kiállni a nemiségéért - következésképp végezni fognak vele. Azt az<br />
egyet nem tűrik, hogy az ember nyílt és egyenes legyen a nemiség kérdésében. Egyébként<br />
olyan mocskos lehet, amilyen csak akar. Sőt minél mocskosabb, annál jobban tapsolnak neki.
De aki hisz a maga nemiségében, s nem hajlandó bemocskolni magát, annak nincs irgalom. A<br />
nemiséget, ezt a természetes és vitális funkciót sújtja az utolsónak maradt őrült tabu. Ezt az<br />
egyet be nem veszik soha, megölik inkább az embert, hogysem hagynák, hogy kiélje magát.<br />
Lássa, hajtóvadászatot fognak indítani ez ellen a szegény ember ellen is. Pedig hát mi a bűne?<br />
Hogy a maga módján, felszabadultan szeretkezett a feleségével? Tán nem volt joga hozzá?<br />
Büszke lehetne rá az az asszony. De lássa, még ez az utolsó némber is ellene fordul inkább, a<br />
csőcselék hiénaösztönét fordítja a szerelem ellen, és sárba rántja a férjét. Szemforgató módon<br />
bebeszélik az embernek, hogy a testiség bűnös és undorító, mielőtt még alkalma lenne<br />
megtapasztalni. Bizonyos, hogy kikészítik ezt a szegény ördögöt is.<br />
Connie ellenérzése száznyolcvan fokot fordult. Végtére mi bűnt követett el? Mi mást tett vele,<br />
Connie-val a férfi, mint hogy csodálatos élvezetet, szabadságérzetet és életörömét adott neki?<br />
Fölszabadította benne a nemiség természetes, meleg áramát. És ezért akarják most<br />
tönkretenni.<br />
Nem szabad annyiban hagyni! Megképzett előtte a férfi, meztelenül, fehéren, barnára égett<br />
arccal és kézzel, amint úgy beszél merev péniszéhez, mint egy független lényhez. Hallani<br />
vélte a szavait is: Tied a legszebb női segg a világon. Érezte újra a kezet, mely oly lágyan,<br />
meghitten becézte a farát, s mintha áldást osztana, úgy érintette titkos nyílásait. Forróság<br />
nyargalt keresztül a méhen, lobbanó lángocskák gyúltak a térdében, és így szólt: Ó, nem! Ezt<br />
az érzést nem szabad cserbenhagyni! Nem hagyhatom cserben ezt az embert. Ragaszkodnom<br />
kell hozzá, és ahhoz, amim tőle van, bármi áron is. Nem ismertem ezt a meleg, lángos életet,<br />
amíg ő meg nem ajándékozott vele. Nem hagyom cserben.<br />
Merész lépésre szánta el magát: levelet írt Ivy Boltonnak, s megkérte, juttassa el Mellorsnak a<br />
mellékelt borítékot. Ezt írta a férfinak:<br />
“Nagy aggodalommal értesültem arról, hogy mennyi kellemetlenséget okoz a feleséged;<br />
ne félj, afféle hisztéria ez csak. Elmúlik, olyan hirtelen, ahogy jött. Nagyon-nagyon<br />
sajnálom, és remélem, nem emésztődsz túlságosan. Végtére, nem érdemes. Hisztérikus<br />
nőszemély, bántani akar. Tíz nap múlva otthon leszek, és reméljük, minden rendbe jön.”<br />
Néhány nappal később levél érkezett Cliffordtól. Clifford nyilvánvalóan fel volt dúlva.<br />
“Örömmel hallom, hogy hazaindulsz tizenhatodikán. De ha jól megy sorod, nem kell<br />
elsietned. Hiányollak, Wragby is hiányol. Fontos azonban, hogy kivedd a részed a<br />
napfényből, a napfényből és a strandpizsamákból, már ahogy a Lídó reklámjai hirdetik.<br />
Kérlek tehát, maradj nyugodtan tovább, ha élvezed, töltekezz föl napsütéssel a<br />
várhatóan undok telünkre. Itt ma is esik.<br />
Mrs. Bolton lankadatlanul és csodálatra méltóan viseli gondom. Különös fajta ez az<br />
asszony. Minél öregebb leszek, annál nagyobb ámulattal látom, milyen különös teremtmény<br />
is az ember. Vannak, akiknek akár száz lábuk is lehetne, mint a százlábúnak, vagy<br />
hat, mint a homárnak. Az emberi következetesség és méltóság, amit mégiscsak elvárhatnánk<br />
embertársainktól, mintha nem is létezne. Az ember már abban is kételkedik,<br />
vajon magában megvannak-e, érdemleges mértékben, ezek a tulajdonságok.<br />
A vadőr botránya úgy növekedik, mint a lavina. Mrs. Bolton gondoskodik jólértesültségemről.<br />
Komolyan mondom, halra emlékeztet ez az asszony, halra, amely, noha<br />
bárgyú, mintha néma pletykát szívna be a kopoltyúján, s ez éltetné mindhalálig. Mindent<br />
átszűr a kopoltyúján, de semmi meg nem lepi. Úgy tűnik, ennek a teremtésnek a mások<br />
életének eseményei jelentik az éltető oxigént.
A derék Mrs. Boltont erősen foglalkoztatja a Mellors-botrány, s ha nem vagyok résen, és<br />
engedem, hogy rákezdje, engem is magával ránt a mélybe. Mélységes felháborodása -<br />
amely mellesleg ilyenkor is olyan, mint egy szerepet játszó színésznőé - Mellors feleségét<br />
sújtja, akit ő következetesen Bertha Couttsként emleget. Nem először merülök alá a<br />
Bertha Couttsok életének iszapos mélységeibe, s amikor a pletykaörvényből szabadulva<br />
lassan fölemelkedem a felszínre, mindig elcsodálkozom, hogy lám, mégis ragyog a<br />
napvilág.<br />
Teljesen igaznak tartom, hogy világunk, amelyet mi minden dolgok felszínének látunk,<br />
valójában feneke egy mély óceánnak: a fák tenger alatti növények, mi magunk is<br />
kísérteties, pikkelyes, mélytengeri lények vagyunk, s hulladékkal táplálkozunk, mint az<br />
apró rákok. A lélek csak ritkán, küszködve emelkedik föl az irdatlan mélységekből az<br />
éteri felszínre, a valódi levegőre. Meg vagyok győződve, hogy amit általában belélegzünk,<br />
az csak egyfajta víz, és mindnyájan, férfiak-nők egyaránt, halak vagyunk.<br />
Olykor azonban fölemelkedik a lélek, eksztatikus ívben tör a fény felé; mint a tengeri<br />
sirály, miután zsákmányt ragad fel a víz alól. Gondolom, halandó részünknek az a<br />
végzete, hogy embertársaink nyomasztó, víz alatti létéből, az emberiség mélytengeri<br />
dzsungeléből szerezze táplálékát. Halhatatlan részünk viszont megmenekül: amikor<br />
lenyeltük nyálkás tengeri táplálékunkat, ez a részünk töri át az ősóceán felszínét, s<br />
robban ki a fényes éterbe, a valódi fényre. Ilyenkor érzi meg az ember, hogy öröklétre<br />
született.<br />
Mikor Mrs. Boltont hallgatom, úgy érzem, merülök egyre mélyebbre, ahol az emberi<br />
titkok halai vergődnek és tenyésznek. Az érzéki étvágy teszi, hogy el kell ragadnunk egy<br />
csőrre való prédát, és akkor aztán föl, föl a sűrűségből az éterbe, a vízből a légbe. Neked<br />
el tudom mondani az egész folyamatot, de Mrs. Bolton társaságában csak a lefelé húzó<br />
erőt érzem, az iszonytató merülést a tengeri növények és a tengerfenék sápadt szörnyei<br />
közé.<br />
Attól tartok, meg kell válnunk vadőrünktől. A kósza feleség botránya nem hogy apadna,<br />
egyre nagyobb árhullámokat vet. Fantasztikus dolgokkal vádolja a férjét, és bármilyen<br />
furcsa is, de maga mellé tudta állítani a bányászasszonyok java részét - rémisztő halak,<br />
nem mondom -, és a falu bűzlik a pletykáktól.<br />
Ez a Bertha Coutts, miután feldúlta a vadőrlakot és a kunyhót, megostromolta Mellorst<br />
az anyja házában is. Elragadta egyszer a tulajdon lányát, mikor a gyerek iskolából volt<br />
hazatérőben, ám a háládatlan kis jószág, ahelyett hogy megcsókolta volna szerető anyja<br />
kezét, vadul beleharapott, s így aztán a másik kéztől egy fergeteges nyaklevest kapott, de<br />
akkorát, hogy az árokba gurult, ahonnan is aztán az elgyötört és méltatlankodó nagyanya<br />
húzta ki.<br />
Elképesztő mennyiségű mérges gázt bocsátott a levegőbe ez a nőszemély. Részletesen<br />
megszellőztette házaséletének azokat az eseményeit, amelyeket rendszerint a házastársi<br />
hallgatás kettős sírjába szokás temetni. Ő azonban, tíz esztendő után exhumálván őket,<br />
hátborzongató listát gyűjtött belőlük. Ezeket a részleteket Linleytől és az orvostól<br />
tudom; ez utóbbi jókat mulat rajtuk. No persze, igazában nincs az ilyesmiben semmi. Az<br />
emberiség mindig is roppantul találékony volt szokatlan szexuális helyzetek kiagyalásában,<br />
és ha egy férfi, Benvenuto Cellini szavaival, “olasz módra” kívánja használni a<br />
feleségét, hát az magánügy, ízlés dolga. De az engem is meglepett, hogy a mi derék<br />
vadőrünk is ennyi trükköt ismer. Számomra nem kétséges, hogy éppen Bertha Coutts<br />
tanította meg rájuk. De légyen bármiként is, a kettejük dolga, nem tartozik senki másra.
Mégis mindenki hegyezi a fülét, még én is. Tíz-tizenkét éve a közszemérem hallgattatta<br />
volna el az egészet. Közszemérem azonban nincs többé, és a bányászasszonyok, állig<br />
fegyverben Mellors ellen, bizony nem szégyenlik hallatni a hangjuk. Azt hinné az<br />
ember, az utóbbi ötven évben minden tevershalli gyerek szeplőtelenül fogantatott, s ezek<br />
a mi derék nonkonformista nőink egytől egyig fénylő erkölcsű Szent Johannák. S azt,<br />
hogy tiszteletre méltó vadőrünkben van egy csipetnyi rabelais-i hajlam, szörnyűségesebbnek<br />
és elvetemültebbnek tartják, mintha Crippen módjára gyilkolt volna. Pedig a<br />
jó tevershalliek sem feddhetetlenek éppen, ha hitelt adunk a szóbeszédnek.<br />
Hanem az a bökkenő, hogy a förtelmes kis Bertha Coutts nem állt meg a maga tapasztalatainak<br />
és szenvedéseinek ecsetelésénél. Fölfedezte, s ezt is teli torokkal kürtölte<br />
világgá, hogy a férje nőket “tartott” a vadőrlakban, s amúgy vaktában meg is nevezett<br />
néhányat. Így esett, hogy egy-két tisztes név is sárba rántatott, s ezzel aztán betelt, sőt<br />
túlcsordult a mérték. Elfogatóparancsot adtak ki a némber ellen.<br />
Mivel a némbert képtelenség volt távol tartani az erdőtől, ki kellett kérdeznem Mellorst<br />
a dolgok állása felől. Mellors azóta is úgy jár-kel, mint akinek semmihez nincs köze:<br />
nem törődöm másokkal, velem se törődjék senki. Én azonban bölcsen gyanítom, úgy<br />
érzi magát, mint a kutya, akinek konzervdobozt kötöttek a farkára, bár meg kell hagyni,<br />
derekasan játssza, mintha nem úgy lenne. Pedig hallom, a faluban az asszonyok behívják<br />
a gyereküket, ha Mellors arra jár, mintha maga de Sade márki jönne személyesen.<br />
Ő meg a szokásos orcátlanságával jár-kel, de azt hiszem, az a bádogdoboz jó erősen oda<br />
van kötve a farkára, s magában bizonyára mondja is, mint Don Rodrigo a spanyol<br />
balladában: »Jaj, és most ott mardos, ahol a legtöbbet vétkeztem!«<br />
Megkérdeztem, el tudja-e látni munkáját az erdőben: azt felelte, nem tud róla, hogy<br />
elhanyagolta volna. Megmondtam, igen kellemetlen, hogy a nő ott illetéktelenkedik,<br />
mire ő, hogy ő aztán nem tartóztathatja le. Aztán célzást tettem a botrányra, s hogy<br />
milyen kellemetlenül elfajult a dolog. - Igen - mondta erre -, ha a népek békén és jókat<br />
basznának, nem ütnék bele az orruk a más ember baszásába.<br />
Igen keserűen mondta, és bizonyos, hogy nem igazság nélkül való, amit mondott. A<br />
módját azonban igencsak közönségesnek és tiszteletlennek találtam. Céloztam is rá, és<br />
íme, újfent megcsördült a bádogdoboz: - Sir Clifford, maga osztán nincs abba az<br />
állapotba, hogy a szememre hányhassa, amiért nem üres az acskóm.<br />
Ezek a válogatás nélkül való vagdalkozások persze csak rontanak a helyzetén, Finley és<br />
Burroughs, a lelkész egyaránt úgy véli, nem ártana, ha eltágulna innen.<br />
Megkérdeztem, igaz-e, hogy hölgyeket fogad a vadőrlakban, és mit felelt: - Hát ahhó<br />
meg mi köze, Sir Clifford? - Elmagyaráztam, megkívánom, hogy tisztességgel viselkedjenek<br />
a birtokomon, és erre ő: - Akkor mér nem varrassa be ezeknek az asszonyoknak a<br />
száját? - Tovább firtatván, hogyan is él a vadőrlakban, ezt a választ kaptam: - Már annyi<br />
szent, hogy a Flossie szukámmal, ha akarja, egykönnyen hírbe hozhat. Erre bezzeg nem<br />
gondutt, mi? - Hát így; ez az ember egy kis orcátlanságért nem megy a szomszédba.<br />
Megkérdeztem, találna-e könnyen más munkát. - Ha azt forgassa a fejibe, hogy kiteszi a<br />
szűröm, abbizony nem lesz nehéz. - Egyszóval nem akadékoskodott, a jövő hét végén<br />
elmegy, de addig, úgy tűnik, be akar avatni a mesterség rejtelmeibe egy Joe Chambers<br />
nevű fiatal fickót. Megmondtam, adok búcsúzóul egyhavi fizetést. Tartsam meg a<br />
pénzem, felelte, ő ugyan nem fog könnyíteni a lelkiismeretemen. - Maga, Sir Clifford,<br />
semmivel nem adósom, hát csak ne is fizessen semmit. Ha ki akar innen akolbolíntani,<br />
szóljon csak, oszt kész.
Itt tartunk hát ez idő szerint. A némber eltűnt, hogy hová, nem tudni: ha Tevershallba<br />
beteszi a lábát, lecsukják. Mint hallom, halálosan fél a börtöntől, ami nem csoda, hisz<br />
alaposan rászolgált. Mellors szombathoz egy hétre lép ki, s a dolgok hamarosan visszazökkennek<br />
a régi kerékvágásba.<br />
Drága Connie-m, ha szívesen maradsz Velencében vagy Svájcban augusztus elejéig, én<br />
csak örülök, hogy kimaradsz ebből az undok históriából; a hó végére minden magától<br />
elcsitul.<br />
Láthatod, mélytengeri szörnyek vagyunk, s ha a rák iszapba gázol, fölzavarja mindenki<br />
vizét. Viseljük el filozofikus nyugalommal, egyebet úgysem tehetünk.”<br />
Clifford levelének sértett hangulata meg az, hogy senki iránt nem érez egy szikrányi rokonszenvet,<br />
rossz hatással volt Connie-ra. Jobban megértette a dolgokat, mikor megkapta Mellors<br />
levelét:<br />
“Kibújt a szög a zsákból, méghozzá többedmagával. Te is tudod, hogy feleségem,<br />
Bertha visszatért csöppet sem szerető karjaimba, s az erdei házban ütötte föl tanyáját,<br />
ahol, tisztesség ne essék szólván, patkányt orrontott meg egy kis üveg Cotyra bukkanva.<br />
Más bizonyítékot nem talált egy ideig, de néhány nap múlva teleüvöltötte a világot az<br />
elégetett fényképpel. Megtalálta a hálószobában az üveget meg a hátlemezt. A hátlemezre,<br />
sajnos, valaki kis vázlatokat rajzolt, s több példányban is a monogramját: C. S. R. Ez<br />
azonban nem vezette nyomra mindaddig, amíg be nem tört a kunyhóba is, ahol egy<br />
könyvedre bukkant, Judith színésznő önéletrajzára, s a könyv első oldalán ott volt a<br />
neved: Constance Stewart Reid. Ezek után napokig azt trombitálta, hogy a kedvesem<br />
nem kisebb személyiség, mint maga <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>. A hír végül eljutott a lelkész, Mr.<br />
Burroughs, és Sir Clifford fülébe is. Akkor szánták rá magukat, hogy jogi lépéseket<br />
tesznek hű feleségem ellen, hű feleségem pedig az eltűnésre szánta el magát, mivel a<br />
rendőrségtől mindig is halálosan rettegett.<br />
Sir Clifford magához kéretett, hát elmentem. Alaposan körbejárta a dolgokat, s<br />
láthatólag dühös volt rám. Megkérdezte, tudom-e, hogy <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong> őméltósága<br />
neve is szóba került. Azt feleltem, soha nem hallgatok a pletykára, és meg vagyok<br />
döbbenve, hogy ezt is éppen Sir Cliffordtól kell hallanom. Goromba sértés, mondta persze<br />
ő: megnyugtatásul előadtam, hogy a kamrában, egy naptáron ott van Mária királyné<br />
képe, s nem is vitás, hogy azért, mert őfelsége is tagja a hárememnek. A szarkazmus<br />
persze lepergett róla. Kerek perec megmondta, tisztességtelen fráter vagyok, és<br />
kigombolt nadrágsliccel járok szanaszerte; kerek perec megmondtam, neki viszont nincs<br />
is mit begombolnia a nadrágjába, mire persze kirúgott. Szombathoz egy hétre távozom,<br />
és többet engem ez a vidék nem lát.<br />
Londonba megyek, a régi szállásadónőmhöz, Mrs. Ingerhez, a Coburg Square 17. alá;<br />
Mrs. Ingernél bizonyára kapok szobát, vagy ha nem, ő majd talál nekem.<br />
Már az bizonyos, hogy az embert utolérik a bűnei, különösen, ha házas ember, és<br />
Berthának hívják a bűnét...”<br />
Ami őt, Connie-t illeti, vele kapcsolatban, őhozzá, egyetlen sort sem írt Mellors. Connie<br />
keservesen bánta, írhatott volna néhány vigasztaló, bátorító szót. De csakhamar rájött, a férfi<br />
nem akarja megkötni a kezét: menjen vissza Cliffordhoz Wragbybe, ha úgy dönt. Connie ezt<br />
is bánta. Semmi szükség, hogy ilyen hamisan lovagias legyen a párja. Miért is nem mondta<br />
meg Mellors Cliffordnak: Igenis, ő a szeretőm és a szerelmem, és büszke vagyok rá! Eddig<br />
persze nem terjedt a bátorsága.
Egyszóval Tevershallban együtt emlegették a nevüket! Micsoda gabalyodás! Habár elfelejtődik<br />
ez is egykettőre.<br />
Connie mérges volt; bonyolult, zavaros haragja tehetetlenségre kárhoztatta. Nem tudta, mit<br />
tegyen, mit szóljon, tehát nem tett és nem szólt semmit. Tovább morzsolta napjait Velencében,<br />
mintha mi sem történt volna, gondolázott Duncan Forbesszal, fürdött, sodortatta magát a<br />
napok múlásával. Duncan, aki vagy tíz éve eléggé nyomasztó módon szerelmes volt belé,<br />
újfent belészerelmesedett. De Connie megmondta neki: - Csak azt az egyet kívánom a<br />
férfiaktól, hogy hagyjanak nekem békét.<br />
Duncan tehát békét hagyott neki, s nagyra volt magával, hogy erre is képes. Mindazonáltal<br />
fölajánlotta csöndes, különös, befelé forduló szerelmét. Connie-val akart lenni, nem kívánt<br />
egyebet.<br />
- Gondolt-e már arra - mondta egy nap -, hogy milyen kevés közük van az embereknek<br />
egymáshoz? Itt van például ez a Daniele. Milyen szép ember, ragyog, mint a nap. És lám,<br />
mennyire magányos ezzel a nagy szépségével. Pedig fogadok, hogy nős, sőt családos, és hiába<br />
is akarna szabadulni tőlük.<br />
- Kérdezze meg - javasolta Connie.<br />
Duncan meg is kérdezte. Kiderült, hogy Daniele nős ember, két gyermeke van, fiú mind a<br />
kettő, hét- és kilencévesek. Érzelmet azonban semmit el nem árult velük kapcsolatban.<br />
- Talán éppen azok az emberek látszanak ennyire magányosnak, akik képesek valódi<br />
közösséget hozni létre - vélte Connie. - A többiek mind ragadósak egy kissé, ragadnak a<br />
tömeghez, mint ez a Giovanni. - És mint maga, Duncan, tette hozzá gondolatban.
Tizennyolcadik fejezet<br />
Connie-nak döntenie kellett. Akkor, azon a szombaton indul el Velencéből, amikor Mellors<br />
elhagyja Wragbyt: hat nap múlva. Hétfőn ér tehát Connie Londonba, és akkor találkozhatnak.<br />
Írt a londoni címre, s megkérte a férfit, küldjön üzenetet a Hartland-szállodába, és jöjjön oda<br />
hétfőn este hétre.<br />
Különös, bonyolult düh ágaskodott benne, bénának érezte minden reakcióját. Még Hildát sem<br />
avatta bizalmába, és Hilda, akit sértett a húga állhatatos hallgatása, meglehetősen meghitt<br />
barátságot kötött egy holland asszonnyal. Connie gyűlölte az efféle nyomasztó asszonyi<br />
barátkozást; maga Hilda sem ment bele egykönnyen ilyen kapcsolatokba.<br />
Sir Malcolm úgy döntött, Connie-val utazik, Duncan hadd menjen Hildával. Az öreg művész<br />
nem sajnálta magától a kényelmet: hálókocsijegyet vett az Orient-expresszre, hiába<br />
idegenkedett Connie a train de luxe-től, pontosabban attól az elfajzott, közönséges légkörtől,<br />
amely manapság ezeket a vonatokat jellemzi. Mindenesetre gyorsabban érnek így Párizsba.<br />
Sir Malcolm mindig nehéz szívvel tért meg a feleségéhez; ezt a szokását még az első<br />
házasságából mentette át. De szalonkavadászatot vett tervbe, s jóval a vendégei előtt akart<br />
megérkezni. Connie szépséges volt és napbarnított, de csöndben gubbasztott, ügyet sem vetve<br />
a tájra.<br />
- Elég nagy csacsiság, hogy visszamégy Wragbybe - jegyezte meg az apja, látva Connie<br />
borongós hangulatát.<br />
- Nem is tudom, visszamegyek-e Wragbybe - mondta ki váratlanul Connie, nagy kék szemét<br />
az apjára emelve. Sir Malcolm nagy kék szemében az olyan ember riadt tekintete ült, akinek<br />
nem egészen tiszta a lelkiismerete.<br />
- Úgy értsem, hogy Párizsban maradsz egy ideig?<br />
- Nem! Úgy értsd, hogy soha többé nem megyek Wragbybe.<br />
Az öregúr el volt foglalva a saját kis problémáival: őszintén remélte, nem kell a lánya<br />
gondját-baját is a vállára vennie.<br />
- Hogyhogy? Csak így, ilyen hirtelen?<br />
- Gyerekem lesz.<br />
Most mondta ki először bárki emberfiának a szót; tudta, fordulóponthoz jutott.<br />
- Honnan tudod? - kérdezte az apja.<br />
Connie mosolygott.<br />
- Ugyan honnan?<br />
- Persze nem Cliffordtól van?<br />
- Nem! Mástól.<br />
Connie élvezettel csigázta az apját.<br />
- Ismerem? - kérdezte Sir Malcolm.<br />
- Nem. Nem is láttad soha.<br />
Hosszú szünet.
- No és mik a terveid?<br />
- Hiszen ez az. Nem tudom.<br />
- Elboronáljátok a dolgot Clifforddal?<br />
- Cliffordon, azt hiszem, nem múlna. Azután, hogy beszéltél a fejével, mondta is nekem, nem<br />
bánná, ha szülnék, feltéve, hogy diszkréten járok el az ügyben.<br />
- Tekintve a tekintendőket, ennél értelmesebbet nem is mondhatott volna. Akkor hát,<br />
gondolom, minden rendben.<br />
- Már milyen szempontból? - kérdezte Connie, apja szemébe nézve. A nagy kék szempár<br />
sokban hasonlított az övére, bár volt benne némi szorongás; egy tétova kisfiú szorongása<br />
olykor, máskor megátalkodott önzés, de legtöbbször csak jó humor és óvatos körültekintés.<br />
- Örököst ajándékozol Cliffordnak meg az összes <strong>Chatterley</strong>knek, új baronetja lesz<br />
Wragbynek.<br />
Sir Malcolm mosolyában csipetnyi érzékiség bujkált.<br />
- De ha nincs kedvem!<br />
- Ugyan miért ne lenne? Belehabarodtál abba a másikba? Lám, lám. Ha az igazságra vagy<br />
kíváncsi, gyermekem, csak ezt mondhatom: a világ nem áll meg. Wragby viszont áll, és<br />
mindig állni fog. A világ, ugye, többé-kevésbé adva van, külsőleg alkalmazkodnunk kell<br />
hozzá. Ettől eltekintve, szerény véleményem szerint, élhetünk kedvünkre. Az érzelmek változnak.<br />
Idén ezt az embert szereted, jövőre talán már egy másikat. De Wragby áll. Ragaszkodj<br />
Wragbyhez, amíg Wragby ragaszkodik hozzád. Attól még élhetsz kedvedre. De a szakításból<br />
nem sok hasznod lenne. Persze szakíthatsz, ha azt akarod, önálló jövedelmed van, ez az egy,<br />
ami soha nem hagy cserben. De azért azzal sem mégy sokra. Szülj egy kis baronetet<br />
Wragbynek. Az sem utolsó szórakozás.<br />
Sir Malcolm azzal mosolyogva hátradőlt. Connie nem felelt.<br />
- Remélem, végre igazi férfira akadtál - mondta kis szünet után Sir Malcolm, felhangolt<br />
érzékekkel.<br />
- Hát igen. Épp ez a baj. Nem sok van belőlük.<br />
- Igaz! Istenemre, igaz! Nos, kedvesem, ahogy így elnézlek, szerencsés fickó lehet. Ugye, nem<br />
fog bajt keverni neked?<br />
- Nem bizony! Nem akar korlátozni a szabadságomban.<br />
- Úgy is van rendjén. Az igazi férfi már csak ilyen.<br />
Sir Malcolm meg volt elégedve. Connie volt a kedvesebbik lánya, mindig is méltányolta<br />
benne a nőt. Kevesebb van benne az anyjából, mint Hildában. No és Cliffordot soha nem<br />
szívelte Sir Malcolm, örült tehát, és olyan gyöngéd volt a lányához, mintha tőle volna az a<br />
megszületendő gyermek.<br />
Együtt hajtottak a Hartland-szállóhoz; Sir Malcolm szobát vett ki a lányának, aztán átugrott a<br />
klubjába. Connie lemondta az estére ajánlott közös programot.<br />
Üzenet várta Mellorstól.<br />
“Nem akarok a szállodád közelébe menni. Hétkor várlak az Adam Streeten, az<br />
Aranykakas előtt.”
Ott állt a megbeszélt időben, magas volt és szikár, és oly különös a sötétszürke öltönyben.<br />
Természetes méltóságnak nem volt híjával, mégis más volt, mint a Connie osztályabéli, egy<br />
kaptafára készült férfiak. Connie rögtön látta, akárhol megállná a helyét. Mennyivel<br />
értékesebb is ez a természetadta jó modor, mint a középosztály konfekcióviselkedése!<br />
- Lám, hát megjöttél! Ragyogóan nézel ki!<br />
- Lehet, de te annál kevésbé.<br />
Aggodalmasan nézett a férfi arcába. Megsoványodott, kiütköztek a pofacsontjai. A szeme<br />
azonban mosolygott, és Connie rögtön otthonosan érezte magát mellette, a látszatőrzés<br />
feszültsége egyszeriben lefoszlott róla. Sugárzott valami ebből az emberből, ami oldotta,<br />
boldoggá, otthonossá varázsolta Connie-t. Érzékeny női boldogságösztönével azonnal<br />
megérezte. Boldog vagyok, ha a közelemben van, fogalmazta meg magának. Velence minden<br />
napsütése nem adhatta meg ezt a belső kiteljesedést, melegséget.<br />
- Mondd csak, nagyon rémes volt? - kérdezte Connie, mikor asztalhoz ültek. Most látta csak,<br />
mennyire megsoványodott. A keze ismerős módon pihent az asztalon: akár egy oldott álomba<br />
feledkező állat. Hogy szerette volna a kezébe fogni és megcsókolni! De nem merte.<br />
- Az emberek mindig rémesek - felelt a férfi.<br />
- Megviselt a dolog?<br />
- Megviselt, és mindig is meg fog viselni. Ugyanakkor tudtam, bolond vagyok, amiért<br />
hagyom, hogy megviseljen.<br />
- Úgy érezted magad, mint a kutya, akinek bádogdobozt kötöttek a farkára? Clifford szerint<br />
úgy kellett lennie.<br />
A férfi ránézett. Kegyetlenség volt ezt mondani, hiszen valóban súlyos sérelem érte a<br />
büszkeségét.<br />
- Hát úgy valahogy.<br />
Connie nem tudhatta, milyen keserűen emésztődik a férfi a sértéseken.<br />
Sokáig hallgattak.<br />
- No és hiányoztam neked? - kérdezte Connie.<br />
- Örültem, hogy kimaradtál belőle.<br />
Újabb hallgatás.<br />
- De az emberek elhiszik, hogy te meg én...?<br />
- Nem! Azt egy percig sem hittem!<br />
- Hát Clifford?<br />
- Szerintem ő sem. Elhessegette, anélkül hogy belegondolt volna. De persze a háta közepébe<br />
se kíván azóta.<br />
- Gyerekem lesz.<br />
Teljesen kifejezéstelen lett a férfi arca, de még a teste is. Elsötétülő szemmel tekintett föl.<br />
Connie nem értette ezt a tekintetet: akárha egy sötét lobot vető szellem nézne rá.<br />
- Mondd, hogy örülsz neki! - esdekelt, megragadva a férfi kezét, s látta, különös ujjongás kel<br />
benne, de valami, Connie számára érthetetlen érzés lefojtja ezt az ujjongást.
- A jövő - mondta Mellors.<br />
- Hát nem örülsz?<br />
- Olyan szörnyűségesen bizalmatlan vagyok a jövő iránt.<br />
- A felelősség miatt nem kell aggódnod. Clifford elfogadja a gyereket, mintha a sajátja lenne.<br />
Boldog lesz.<br />
Látta, hogyan sápad el s húzódik magába a férfi. Csönd volt.<br />
- Visszamenjek Cliffordhoz, szüljek egy kis baronetet Wragbynek?<br />
Mellors sápadtan, távoli tekintettel nézte. Kellemetlen kis mosoly játszott az ajkán.<br />
- Nem mondod meg neki, hogy ki az apja?<br />
- Ó! - szakadt ki Connie-ból. - Elfogadná még azt is, ha akarnám.<br />
Mellors eltöprengett.<br />
- Hát igen - mondta, mintegy magának -, magam is úgy vélem.<br />
Csönd lett. Mély szakadék nyílt meg közöttük.<br />
- De te, ugye, nem akarod, hogy visszamenjek Cliffordhoz?<br />
- Mit akarsz tenni te magad?<br />
- Veled élni - felelt egyszerűen Connie.<br />
A szavak hallatán, akarata ellenére is, apró lángok gyúltak a férfi bensőjében. Lehorgasztotta a<br />
fejét.<br />
- Ha ugyan megéri. Semmim sincs.<br />
- Többed van, mint a legtöbb embernek. Ugyan, hisz te is tudod.<br />
- Bizonyos értelemben igen. Tudom. - Mellors hallgatott egy sort, gondolkozott. Akkor így<br />
folytatta: - Mondják, túl sok nőiesség van bennem. Nincs igazuk. Azért, mert nincs szívem<br />
meglőni egy madarat, mert nem akarok pénzt gyűjteni, vagy előbbre jutni, még nem vagyok<br />
nő. A hadseregben könnyen megcsinálhattam volna a “szerencsém”, de nem szerettem a<br />
hadsereget. Pedig az emberekkel jól elboldogultam: kedveltek, de meg rettegtek is tőlem,<br />
mikor méregbe gurultam valamin. Hanem a feljebbvalóknak az az ostoba fafejűsége, az vette<br />
el a kedvem a katonaságtól, de végképpen. Szerettem az embereket, ők is engem. De ki nem<br />
állhatom azt a sületlen és szemtelen fensőbbségességet, amivel a pozícióban lévők meg<br />
vannak verve. Ez az, amivel nem tudok megalkudni. Gyűlölöm a pénz orcátlanságát és az<br />
osztálygőgöt. És egy ilyen világban mit is nyújthatok én egy asszonynak?<br />
- Miért akarnál bármit is nyújtani? Ez nem adásvétel kérdése. Szeretjük egymást, és azzal<br />
kész.<br />
- Nocsak, no. Nem olyan egyszerű az. Az élet halad, nem áll meg. És az én életem nem talál<br />
utat magának az intézményes csatornákon. Nem, ha mondom. Selejt vagyok, ha úgy tetszik.<br />
És asszonynak nincs helye az életemben mindaddig, amíg az életem meg nem oldódik,<br />
bensőleg legalábbis, mert csak ez tarthat frissen mind a kettőnket. Muszáj, hogy a férfi<br />
fölajánlhasson az asszonynak valami értelmet az életében, ha ilyen elszigetelt életre<br />
készülnek, s ha az asszony igazi asszony. Nem lehet, hogy csak az ágyasod legyek és semmi<br />
több.<br />
- Ugyan miért nem?
- Mert nem. Te is egyhamar meggyűlölnéd ezt az állapotot.<br />
- Úgy beszélsz, mint aki nem bízhat meg bennem.<br />
Földerengett a férfi szarkasztikus mosolya.<br />
- Tiéd a pénz, a pozíció, s lám, tiéd még a döntés is. Csakhogy én is több vagyok, mint<br />
<strong>Lady</strong>séged lövőlegénye.<br />
- Mi vagy hát te?<br />
- Jogos kérdés. Kétségkívül megfoghatatlan, amire gondolok. A magam számára legalább<br />
mégiscsak jelentek valamit. Látom a létezésem értelmét, noha érthető, hogy senki más nem<br />
látja.<br />
- És a létezésed vajon veszítene az értelméből, ha velem élnél?<br />
A férfi hosszasan fontolgatta a választ.<br />
- Meglehet.<br />
Connie is megszívlelte a hallottakat.<br />
- No és mi a létezésed értelme?<br />
- Megfoghatatlan, mondom. Nem hiszek ebben a világban, a pénzben, a karrierben, nem<br />
hiszek ennek a civilizációnak a jövőjében. Ha van egyáltalán jövője az emberiségnek,<br />
bizonyos, hogy egészen más lesz, mint a jelene.<br />
- Milyennek kellene lennie a jövőnek?<br />
- Isten tudja. Megérzem néha, érzek valamit, elkeveredve a dühömmel. De hogy mi is légyen<br />
az, magam sem tudom.<br />
- Megmondjam? - kérdezte Connie a férfi szemébe nézve. - Megmondjam neked, mid van,<br />
ami a többi férfiból hiányzik, s amire a jövő épülhet? Megmondjam?<br />
- Mondd meg hát.<br />
- Az, hogy van merszed gyöngédnek lenni! Mikor például a faromat simogatod, és azt<br />
mondod, milyen szép a fenekem.<br />
Újból az a vibráló, gonoszkás mosoly.<br />
- No lám.<br />
Eltöprengett.<br />
- Hát igen! - mondta ki végül. - Igazad van. Végül is mindig erről volt szó. A férfiakkal is.<br />
Kapcsolatban kellett lennem velük, fizikai kapcsolatban, s vigyázni, vissza ne éljek vele.<br />
Testileg tudatosultak bennem, gyöngédnek kellett lennem irántuk, még ha meghajszoltam is<br />
őket. Figyelem kérdése, ahogy Buddha mondaná. De a testi ébrenlét elől még ő is visszahőkölt,<br />
visszahőkölt az elől a természetes fizikai gyöngédség elől, ami a legjobb még a férfiak<br />
viszonyában is, a maga megfelelő, férfias módján persze. Ez teszi igazán férfiassá a férfit,<br />
megmenti attól, hogy majom módra viselkedjék. Igen! Gyöngédség, erről van itt szó, valami<br />
figyelemmel teljes érzékiségről. A nemiség is csak kapcsolat, minden kapcsolatok legszorosabbika.<br />
És mi félünk ettől a kapcsolattól. Nem vagyunk igazán ébren, félig élünk csak. Életre<br />
kell kelni, figyelni kell! És különösen az angoloknak kellene megtanulni ezt. Egy kevés<br />
gyöngéd figyelem egymás iránt, ez a legégetőbb szükségünk.<br />
Connie ránézett.
- Akkor hát miért félsz tőlem?<br />
A férfi hosszasan elnézte, mielőtt válaszolt.<br />
- Voltaképp a pénz meg a pozíció miatt. A világ miatt, amit magadban hordasz.<br />
- Bennem talán nincsen gyöngédség? - kérdezte sóváran Connie.<br />
Mellors tétova, elsötétülő szemmel nézte.<br />
- Van! Árad és apad benned, csakúgy, mint énbennem.<br />
- Miért nem bízod rá magad a kettőnk gyöngédségére? - kérdezte szorongó tekintettel az<br />
asszony.<br />
Látta, megenyhül a férfi, lefoszlik a páncélja.<br />
- Megpróbálhatnám! - mondta.<br />
Hallgattak.<br />
- Szeretnélek a karomba szorítani - mondta az asszony. - Szeretném hallani tőled, örülsz, hogy<br />
gyermekünk lesz.<br />
Olyan szép volt sóvárgó, meleg asszonyiságában, hogy a férfi minden porcikája feléje<br />
kívánkozott.<br />
- Fölmehetnénk talán a szobámba - jelentette ki. - Még ha újabb botrányt kockáztatunk is.<br />
Connie látta, eltávolodik Mellorstól a világ, arcán földereng a gyöngéd szenvedély<br />
tiszta-meleg fénye.<br />
Félreeső utcákon sétáltak el a Coburg Square-re. Mellors a ház legfelső emeletén lakott,<br />
padlásszobát bérelt; ebédjét maga főzte egy kis gáztűzhelyen. A szoba kicsiny volt, de tiszta és<br />
rendes.<br />
Connie levetkőzött; a férfi követte példáját. Kezdődő terhessége lágy asszonyiságában<br />
csodaszép volt Connie.<br />
- Nem is szabadna hozzád nyúlnom - mondta a férfi.<br />
- Jaj, dehogynem! Szeress! Szeress, és mondd, hogy megtartasz magadnak. Mondd, hogy<br />
megtartasz! Mondd, hogy soha el nem engedsz, nem adsz oda senkinek!<br />
Szorosan hozzábújt, átölelte a sovány, erőteljes, meztelen férfitestet, az egyetlen otthont, mely<br />
valaha is adatott neki.<br />
- Megtartalak hát - mormolta a férfi. - Megtartalak, ha te is úgy akarnád.<br />
És szorosan, szenvedélyesen magához ölelte.<br />
- Mondd, hogy örülsz a gyermekünknek - kérlelte Connie. - Csókold meg! Csókold meg a<br />
méhem, és mondd ki, örülsz, hogy lakója lett.<br />
De éppen ez esett nehezére Mellorsnak.<br />
- Irtózok tőle, hogy gyereket segítsünk erre a világra - mondta. - Aggódok a jövőjéért.<br />
- De hiszen tőled való. Légy gyöngéd hozzá: a gyöngédséged lesz a jövője. Csókold meg!<br />
Mellors megreszketett a szavak igazságától. - Légy gyöngéd hozzá, és az lesz a jövője! -<br />
Véghetetlen szerelmet érzett Connie iránt. Megcsókolta a hasát és a vénuszdombját, méhének<br />
és a méh magzatának szánva a csókot.
- Ó, hát szeretsz! Szeretsz! - szakadt ki az asszonyból, a gyönyör vak, artikulátlan kis<br />
kiáltásaihoz hasonlóan. És a férfi lágyan beléhatolt, és érezte, testéből az asszony testébe<br />
áramlik a gyöngédség hulláma, elborítja őket az irgalmas együttérzés árja.<br />
S mikor az asszonyba hatolt, megvilágosodott előtte, erre van ő rendeltetve: erre a gyöngéd<br />
kapcsolatteremtésre, melyben megtartja mégis büszkeségét, férfiúi méltóságát, önmagát. Mert<br />
hiszen ha az asszonynak van pénze és befolyása, neki pedig nincs, átkos büszkeség lenne csak<br />
ezért tagadni meg tőle a gyöngédséget. Az emberek közötti figyelmes testi kapcsolatot, az<br />
érintés gyöngédségét szolgálom, mondta ki magában. És ő az én társam. Ez az én harcom a<br />
pénz, a gép és a világ rideg-hideg őrültsége ellen. És ő mindig mellettem fog állni. Hálát adok<br />
Istennek az asszonyomért! Istennek hála, asszonyom van, aki velem tart, és gyöngéd figyelemmel<br />
van irántam. Istennek hála, hogy az asszonyom nem erőszakos, nem őrült; Istennek<br />
hála ezért a gyöngéd, figyelmes asszonyért! S amikor Connie-ba áradt a magja, beléje áradt a<br />
lelke is a teremtő aktusban, amely oly sokkal több a nemzésnél.<br />
Connie megbizonyosodott, el nem szakadnak immár egymástól, noha tisztázatlan még az<br />
együttélés útja-módja.<br />
- Gyűlölted Bertha Couttsot? - kérdezte.<br />
- Ne is említsd nekem azt a nevet.<br />
- De igen! Beszélnünk kell róla, mert szeretted valamikor. És valaha éppolyan meghitt<br />
viszonyban voltál vele, mint most énvelem. El kell mondanod. Mondd csak, nem rettenetes,<br />
hogy a meghittségetek után így meg kellett gyűlölnöd? Miért van ez?<br />
- Nem tudom. Talán azért, mert ellenem szegezte a maga akaratát, mert örökkön-örökké résen<br />
volt: azt az iszonytató nőstényakaratát, a szabadságát akarta érvényesíteni! Azt az iszonytató<br />
női szabadságot, ami rendre a legvadabb erőszakoskodásba torkollik. Ó, igen, a szabadságával<br />
fenyegetett örökké, mint egy üveg vitriollal, amit bármikor a szemem közé loccsanthat.<br />
- De lám, még most sem szakadt el egészen tőled. Lehet, hogy még mindig szeret?<br />
- Nem, nem! Ha nem szakadt el tőlem, csak azért nem, mert dühöngő őrült, mert tovább akar<br />
gyötörni!<br />
- Valamikor csak-csak szeretett...<br />
- Soha! Vagyis hát olykor-olykor mégis. Vonzódott hozzám, igen. De azt hiszem, még ezt a<br />
vonzalmát is gyűlölte. Voltak pillanatok, amikor szeretett. De vissza is vonta azonnal, hogy<br />
tovább gyötörhessen. Ez volt a legigazabb szükséglete, hogy gyötörjön, igen, és nem volt<br />
képes megváltoztatni. Az akarata volt visszás, a kezdet kezdetétől.<br />
- Talán úgy érezte, nem szeretted igazán, és azt akarta kipréselni belőled.<br />
- Gonosz egy prés volt, istenemre!<br />
- Nem szeretted igazán, igazam van? Ebben, úgy lehet, te hibáztál.<br />
- Hogy is szerethettem volna? Megpróbáltam. Szeretni akartam, de mindig-mindig visszaélt a<br />
szándékommal. Nem, ne is beszéljünk róla. Maga volt a kárhozat, elhiheted. Kárhozott egy nő<br />
volt az. Legutóbb már legszívesebben lelőttem volna, mint egy rühes vidrát. Le én, ha<br />
tehettem volna: maga volt az asszonybőrbe bújt dögvész! Ha lelövöm, az vethetett volna csak<br />
véget ennek a nyomorúságnak! Mikor egy nőt ennyire a hatalmába kerít az akarata, mikor<br />
mindennel az akaratát szegezi szembe, hát az valami félelmetes. Le kell lőni az ilyet.<br />
- A férfiakat vajon nem kell lelőni, ha az akaratuk megszállottjai lesznek?
- De igen. Ők sem különbek. Hanem meg kell szabadulnom attól a nőtől, mielőtt megint rám<br />
telepszik. Meg is akartam mondani neked. Elválok, ha tehetem. És ezért óvatosnak kell<br />
lennünk. Nem szabad együtt mutatkoznunk. Azt az egyet nem élném túl, ha ránk szállna az a<br />
nő, rám és rád.<br />
Connie elgondolkozott.<br />
- Nem lehetünk együtt? - kérdezte.<br />
- Nem bizony, jó hat hónapig. Gondolom, szeptemberben meglesz az első tárgyalás: márciusig<br />
tehát.<br />
- Csakhogy a gyerek valószínűleg február végén fog megszületni.<br />
Mellors hallgatott.<br />
- Miért nem tudnak meghalni a cliffordok és a berthák! - sóhajtott végül.<br />
- Nem vagy valami gyöngéd irántuk - jegyezte meg Connie.<br />
- Nem-e? Kívánhatnék-e könyörületesebbet az ilyeneknek, mint hogy haljanak meg? Hiszen<br />
nem bírnak élni! Megcsúfolják csak az életet! Rossz szagú a lelkük! Megváltás lenne nekik a<br />
halál. Hiszen ha büntetlenül lelőhetnem őket!<br />
- Olyat úgysem tennél.<br />
- Mi az, hogy nem! Megtenném, és kisebb lelkifurdalással, mint ha menyétet ölnék. A menyét<br />
legalább szép és magányos. De ezek, mint a pelyva. Lelőném őket, le én!<br />
- Még szerencse, hogy így legalább nem mered megtenni.<br />
Connie-nak volt min törnie a fejét. Nyilvánvaló, hogy Mellors mindenáron szabadulni akar<br />
Bertha Couttstól. Igaza van, gondolta Connie. Ez az utolsó kirohanás valóban több volt a<br />
soknál. Ez azonban annyit jelent, hogy tavaszig egyedül kell élnie neki, Connie-nak is. Azalatt<br />
talán ő is elválhat Cliffordtól. De hogyan? Ha megemlíti Mellors nevét, Clifford bizonyos,<br />
hogy elzárkózik a válás elől. Nyomorúságos egy állapot! Miért is nem kerekedhet föl az<br />
ember, s telepedhet meg szabadon a föld egy távoli zugában?<br />
Mert ez az, amit nem lehet megtenni. Manapság a föld távoli zugai is öt percre vannak a<br />
Charing Crosstól. Mióta a rádiót föltalálták, nincsenek távoli zugok. Dahomey királya és a<br />
dalai láma Londont és New Yorkot hallgatja.<br />
Türelem! Türelem! Óriási és roppantul bonyolult gépezet ez a világ, és csak a legóvatosabbakat<br />
nem zúzza tönkre.<br />
Connie bizalmába avatta az apját.<br />
- Tudod, apa, Cliffordnak volt a vadőre, de azelőtt tiszti rangban szolgált Indiában. Csak hát ő<br />
is olyan, mint C. E. Florence ezredes, aki önként lett közlegénnyé.<br />
Sir Malcolmot azonban nem hatotta meg a híres C. E. Florence kétes miszticizmusa; reklámot<br />
gyanított a nagy alázat mögött. Pontosan ezt a fajta önelégültséget, a megalázkodás önelégültségét<br />
vetette meg a leginkább az öreg lovag.<br />
- Honnan szalajtották ezt a te vadőrödet? - kérdezte ingerülten.<br />
- Tevershalli bányász volt az apja. De ő már teljesen társaságképes.<br />
A lovagi rangra emelt művész még ingerültebb lett.
- Szerintem közönséges szerencselovag - jelentette ki. - És veled aztán könnyen megcsinálta a<br />
szerencséjét.<br />
- Nem úgy van az, apa. Te se mondanád, ha ismernéd. Valódi férfi. Clifford neheztelt is rá<br />
mindig, amiért nem elég alázatos.<br />
- Az ösztöne éles, azt az egyet meg kell hagyni.<br />
Sir Malcolm büszkesége nem tudta elviselni, hogy a lányának egy vadőrrel van viszonya. No,<br />
nem a viszony, hanem a botrány miatt.<br />
- Nem érdekel engem az a fickó. Látható, alaposan elcsavarta a fejed. De az Isten szerelmére,<br />
a pletykára nem gondolsz? Gondold csak el, mit fog szólni a mostohaanyád!<br />
- Tudom. A pletyka irtóztató, különösen, ha valaki jobb körökben él. De Mellors mindenáron<br />
el akar válni a feleségétől. Talán ha azt mondanánk, hogy mástól van a gyerekem, és Mellors<br />
nevét nem is hoznánk szóba...<br />
- Mástól! És ki lenne az a más?<br />
- Talán Duncan Forbes. Régi barátja a családnak. És eléggé ismert művész. No és szeret<br />
engem.<br />
- Ördög-pokol! Szegény Duncan! És neki mi lenne a haszna ebből az egészből?<br />
- Nem tudom. Semmi. Az is meglehet, hogy élvezni fogja.<br />
- Na ne mondd. Csakugyan? Fura egy bogár, csak annyit mondhatok. Hiszen soha nem volt<br />
viszonyotok, nem igaz?<br />
- Nem. De nem is vágyik rá igazából. Az a vágya, hogy velem lehessen, nem az, hogy hozzám<br />
nyúljon.<br />
- Micsoda egy nemzedék, uramatyám!<br />
- És leginkább azt szeretné, hogy modellt álljak neki. De soha nem álltam kötélnek.<br />
- Szerencsétlen flótás. Habár kinézek én belőle rosszabbat is, amilyen megtiport egy alak.<br />
- De azért, ugye, megteszed, hogy beszélsz vele?<br />
- De Connie, az ég áldjon meg, még egy ilyen rohadt cselszövést!<br />
- Tudom, tudom. Szörnyű. De mit lehet tenni!<br />
- Ármány és cselszövés! Cselszövés és ármány! Szavamra, ilyenkor érzem, tovább éltem a<br />
kelleténél.<br />
- Ugyan már, apa, ha a magad idejében nem ármánykodtál volna te is éppen eleget, még<br />
megérteném.<br />
- Az egészen más volt, megnyugtathatlak.<br />
- Mindig, minden egészen más.<br />
Megjött Hilda, s őt is földühítették az új fejlemények. Ő is irtózott a gondolattól, hogy a<br />
botránykrónikák együtt emlegessék a húgát egy vadőrrel. Még ilyen gyalázatot!<br />
- Mi lenne, ha egyszerűen eltűnnénk, külön-külön, ha áthajóznánk Brit Kolumbiába? - vetette<br />
föl Connie. - Akkor talán nem lenne botrány.
Az sem jobb, a botrány mindenképpen kirobban. És ha Connie csakugyan el akar menni azzal<br />
az emberrel, jobb, ha előbb összeházasodhatnak, vélte Hilda. Sir Malcolm habozott: megeshet<br />
még, hogy magától abbamarad ez az áldatlan viszony.<br />
- De azért, ugye, beszélsz vele, apa?<br />
Szegény Sir Malcolm! egyáltalán nem örült az ötletnek. Szegény Mellors még kevésbé volt<br />
elragadtatva. A találkozó mégis létrejött: a klub egyik különszobájában, ebédlőasztal fölött<br />
mérte föl egymást a két férfi.<br />
Sir Malcolm derekas mennyiségű whiskyt nyakalt be; ivott Mellors is. És egész idő alatt<br />
Indiáról beszélgettek: ebben a témában otthonosan mozgott a fiatalabbik.<br />
Amíg ettek, másról nem esett szó. Mikor már a kávét is elébük tették, és a pincér távozott, Sir<br />
Malcolm szivarra gyújtott, és csak akkor tette föl a szívélyes kérdést:<br />
- Nos hát, fiatalember, mi a helyzet a lányommal?<br />
Felvillant Mellors gonoszkás mosolya.<br />
- Nos hát, mi a helyzet vele, uram?<br />
- Teherbe ejtette, annak a rendje és módja szerint.<br />
- Volt szerencsém, igen, - mosolygott Mellors.<br />
- Volt szerencséje! Azt elhiszem, hogy volt! - bugyborékolt föl egy kurta nevetés Sir<br />
Malcolmból. Egyszeriben ízig-vérig skót lett, és bizalmasan malackodó. - Még hogy volt<br />
szerencséje! No és hogy esett, fiam? Jól, mi?<br />
- Jól.<br />
- Meghiszem azt! Haha! Az én lányom, az aztán érti a dörgést, mi? Magam sem voltam soha<br />
ellensége egy jó kis kamatyolásnak. Hanem az anyja, szegény, az aztán... - tekintett mókás<br />
kétségbeeséssel a mennyezetre. - Mindenesetre maga rendesen aláfűtött a lányomnak, azt az<br />
egyet meg kell hagyni. Haha! Hiába, az én vérem! Tisztességgel alája fűtött, mit mondjak.<br />
Hahaha! Őszintén örültem is neki, megmondhatom. Az hiányzott neki, a vak is láthatta.<br />
Helyre kis nő az: tudtam én, hogy értené a mókát, ha valaki végre tisztességgel alája fűtene.<br />
Hahaha! Vadőr maga egyáltalán, fiacskám? Szerintem inkább egy bitang vadorzó! Hahaha!<br />
Hanem ide hallgasson, fordítsuk komolyra a szót, hova fogunk kilyukadni ezzel az egésszel?<br />
De komolyan, érti?<br />
Komolyra fordítván a szót, nem jutottak túl messzire. Mellors, noha ő is becsípett egy kissé,<br />
sokkal józanabb volt, mint a másik. Igyekezett a lehetőséghez képest kulturált keretek között<br />
tartani a beszélgetést - nem túl sok sikerrel.<br />
- Egyszóval vadőr a foglalkozása. Igaza van, fiam! Ilyen vad meg is éri a fáradságot, no nem?<br />
Tudja, mi a nő próbája? Bele kell csípni a fenekébe. A feneke tapintásán megérzik, mire is<br />
képes. Haha! Irigylem magát, fiam! Hány éves is?<br />
- Harminckilenc.<br />
A lovag fölvonta a szemöldökét.<br />
- Olyan sok? Nohát, így ránézésre akkor is hátravan még vagy húsz jó éve. És akár vadőr, akár<br />
nem, férfi a talpán, a vak is láthatja. Nem olyan, mint az a nyavalyás Clifford. Annak a<br />
nebáncsvirágnak víz folyik az ereiben. Kedvelem magát, fiacskám, meglátszik, hogy tökös<br />
gyerek. Harcias kis kakas maga, hallja-e? Vadőr! Szavamra, én aztán rá nem bíznám magára
az őzikéimet! Haha! De ide hallgasson, komolyan, mihez kezdjünk most már? Tele a világ<br />
pletykás vénasszonyokkal.<br />
Végül is komolyan semmihez sem kezdtek, hacsak ahhoz nem, hogy cinkosan megosztoztak a<br />
megértő férfiérzékiségben.<br />
- Idehallgasson, fiacskám, ha tehetek bármit is magáért, számíthat rám. Vadőr! Hisz ez valami<br />
óriási! Pompás! Pompás, ha mondom. Hiába, bátor kis nő a lányom. Nem igaz? Végtére,<br />
maga is tudja, saját jövedelme van neki, no nem valami sok, de megjárja. És én is ráhagyom,<br />
amim van. Ráhagyom, én úgy éljek! Megérdemli, ha ilyen bátor tud lenni ebben a vénasszonyvilágban.<br />
Magam hetven éve próbálok nem törődni a vénasszonyok nyelvével,<br />
hasztalan. Hanem maga talpig férfi, megmondhatom.<br />
- Örülök, ha ez a véleménye. Pedig a legtöbben nem haboznak tudomásomra hozni, persze<br />
célzásként csak, hogy talpig majom vagyok.<br />
- Azt elhiszem! Drága barátom, mi mást várna ezektől a vénasszonyoktól!<br />
A legjobb hangulatban váltak el, és Mellors egész nap jókat nevetett magában.<br />
Másnap Connie-val és Hildával ebédelt egy szerény kis vendéglőben.<br />
- Milyen kár, hogy ilyen undorító helyzetbe kényszerülünk mindahányan - jegyezte meg Hilda.<br />
- No, én osztán nem panaszkodhatok - mondta Mellors.<br />
- Véleményem szerint őrizkedhettek volna attól, hogy gyereket indítsanak útnak, mielőtt<br />
tisztességgel összeházasodhattak volna!<br />
- Az Úr ekkicsit korábban pattantotta el a szikrát.<br />
- Ehhez aztán semmi köze az Úrnak. No persze, Connie-nak van elég pénze, hogy megéljenek<br />
belőle mind a ketten, de a helyzet akkor is tűrhetetlen.<br />
- Pedig magának, nemde, csak egy kis csücskét kell elviselnie?<br />
- Ha legalább ez a társadalmi különbség nem lenne!<br />
- Vagy ha állatkerti ketrecben lennék, ugye?<br />
Csönd lett.<br />
- Talán az lesz a legjobb, ha Connie valaki mást nevez meg partnereként, és maga mindenestül<br />
kimaradna az ügyből - mondta Hilda.<br />
- Penig jó alaposan beletettem a lábom.<br />
- Már úgy értem, hogy a válóperből.<br />
A férfi meglepetten nézett rá. Connie ez ideig nem merte szóba hozni előtte Duncan Forbest.<br />
- Nem értem - mondta Mellors.<br />
- Van egy barátunk, akit talán rá tudnánk beszélni, és akkor a maga neve említetlen<br />
maradhatna.<br />
- Mármint hogy egy másik férfi?<br />
- Hát persze.<br />
- De, ugye, nincs neki másik?<br />
Ámulva nézett Connie-ra.
- Nincs, nincs! - sietett Connie a válasszal. - Régi barát, tiszta ügy, szerelemről szó sincsen!<br />
- Akkor miért venné magára a felelősséget? Ha egyszer semmi nem volt köztetek?<br />
- Vannak még lovagias emberek, akik nem azt nézik, mi hasznuk a nőből - jegyezte meg<br />
Hilda.<br />
- Nem úgy, mint én, igaz? De hát ki ez a fickó?<br />
- Gyerekkori jó barátunk Skóciából. Művészember.<br />
- Duncan Forbes! - mondta ki Mellors, Connie ugyanis beszélt róla. - De hogyan tudnák<br />
rákenni a felelősséget?<br />
- Megszánhatnának együtt egy szállodában; esetleg elmehetne Connie a lakására is.<br />
- Sok hűhó semmiért, ha kíváncsi a véleményemre - jegyezte meg Mellors.<br />
- Van jobb ötlete? - kérdezte Hilda. - Ha a maga nevét belekeverjük, nem fogják elválasztani a<br />
feleségétől, és ővele aztán végképpen kár lenne kikezdeni.<br />
- Az már igaz - ismerte el zordan Mellors.<br />
Hosszú csönd lett.<br />
- Világgá mehetnénk szó nélkül - kockáztatta meg a férfi.<br />
- Connie ugyan nem. Clifford túlságosan közismert.<br />
Megint az a tehetetlen csönd.<br />
- Ilyen ez a világ. Ha zavartalanul együtt akarnak élni, össze kell házasodniuk. Ahhoz viszont<br />
előbb el kell válni. Hogyan akarják megoldani?<br />
A férfi hosszan hallgatott.<br />
- Maga hogyan oldaná meg? - kérdezte végül.<br />
- Meglátjuk, Duncan hajlandó-e vállalni a felelősséget, aztán rá kell venni Cliffordot, váljon el<br />
Connie-tól, közben magának is válnia kell, és amíg szabadok nem lesznek mind a ketten, nem<br />
találkozhatnak.<br />
- Kész őrültekháza.<br />
- Az lehet. A világ viszont magukat fogja őrültnek vagy annál is rosszabbnak tartani.<br />
- Minek?<br />
- Teszem azt, bűnözőnek.<br />
- No igen, remélem, még lesz alkalmam egyszer-kétszer megmártani a tőrömet - jegyezte meg<br />
kényszeredett vigyorral a férfi, és ingerült hallgatásba süppedt.<br />
- Hát jó - szólalt meg végül. - Mindenbe beleegyezem, örült ez a világ, és senki el nem<br />
pusztíthatja, bár megteszem, ami tőlem telik. Igaza van: menteni kell a bőrünket, ahogy lehet.<br />
Megalázva, dühösen, fáradtan, kétségbeeséssel nézett Connie-ra.<br />
- Aj, kedveském, kibabrál velünk ez a kutya világ.<br />
- Nem, ha nem hagyjuk magunkat.<br />
Őt nem ejtette annyira kétségbe a cselszövés, mint a férfit.
Duncan, mikor megkörnyékezték, szintén látni akarta a vétkes vadőrt; rendeztek tehát egy<br />
újabb vacsorát, ezúttal Duncan lakásán, négyesben. Duncan meglehetősen kurta növésű,<br />
zömök, sötét bőrű, hallgatag Hamlet-figura volt, egyenes szálú haja fekete, s tele az egész<br />
ember valami különös kelta önhittséggel. Ultramodern művészete csupa cső, szelep, spirál,<br />
csupa szokatlan szín, erőt sugárzó mégis, a forma és a tónus bizonyos tisztaságát sem nélkülöző<br />
- csak Mellors látta kegyetlennek és visszataszítónak. Mondani azonban ő sem merte,<br />
mert Duncan szinte elmebajosan tisztelte a tulajdon művészetét; afféle egyszemélyes kultusz<br />
vagy vallás volt ez nála.<br />
Végignézték a műtermét, és Duncan le nem vette apró, barna szemét a másik férfiról.<br />
Kíváncsi volt, mit mond a vadőr. Connie és Hilda véleményét ismerte már.<br />
- Vegytiszta gyilkosság - jelentette ki végül Mellors; Duncan ilyen szavakra végképp nem<br />
számított tőle.<br />
- És ugyan ki az áldozat? - kérdezte hidegen és némiképp csúfondárosan Hilda.<br />
- Én! Megölik ezek a képek az együttérző könyörületet.<br />
A művészt tiszta gyűlölethullám öntötte nyakon. Érezte a másik férfi hangjából kicsendülő<br />
megvetést. Ő maga viszont az együttérző könyörület hallatán érzett megvetést. Érzelgős<br />
badarság!<br />
Mellors magasan, soványan és némiképp nyűtten állt a műterem közepén, tekintete lepke<br />
gyanánt rebbent képről képre.<br />
- Talán éppen a butaság az áldozat. Az érzelgős butaság - gúnyolódott a művész.<br />
- Csakugyan? Mintha ezek a csövek és recézett vibrációk nem lennének épp elég buták önmagukban<br />
is. És milyen érzelgősek! Már ahogy én látom, önsajnálattal vannak tele, meg egy jó<br />
adag ideges beképzeltséggel.<br />
A művész valósággal belesárgult újabb indulatrohamába. Néma fensőbbséggel fordította<br />
falnak a vásznakat.<br />
- Azt hiszem, átmehetnénk az ebédlőbe - mondta.<br />
És gyászosan átvonultak.<br />
Kávé után így szólt Duncan:<br />
- Szívesen vállalom, hogy a gyerek apjának adjam ki magam. De csak azzal a feltétellel, ha<br />
Connie modellt áll nekem. Évek óta hiába kérem. - Komoran és megfellebbezhetetlenül<br />
beszélt, mint egy autodafét kihirdető inkvizítor.<br />
- Ohó! - mondta Mellors. - Szóval feltételhez köti, mi?<br />
- Pontosan. Csak ezzel a feltétellel vagyok hajlandó megtenni. - Duncan Forbes minden<br />
megvetését belesűrítette ebbe a mondatba; a sűrítés túlságosan jól sikerült.<br />
- Tudja, mit? Hadd álljak én is modellt - javasolta Mellors. - Fessen rólunk csoportképet.<br />
Vulkán és Vénusz a szerelem hálójában. Úgyis kovács voltam, mielőtt vadőrnek álltam.<br />
- Köszönöm - mondta a festő. - Vulkán alakja nem érdekel.<br />
- Akkor sem, ha meg van csövesítve és ki van glancolva?<br />
Válasz semmi. A művészt gőgje nem engedte szóhoz jutni.
Siralmas vendégség volt; a házigazda ettől kezdve nem méltatta figyelemre a másik férfit,<br />
kurtán beszélt, csak a két nővérhez, s mintha úgy kellett volna borongós nagyképűsége<br />
mélyéről szakítani ki a szavakat.<br />
- Látom, nem kedveled, pedig hidd el, nem ilyen igazából - mentegette Connie távozóban.<br />
- Rovátkolt kedélyű fekete mitugrász - mondta tömören Mellors.<br />
- Hát, igaz, ma nem volt valami kedves.<br />
- És te hajlandó leszel modellt állni neki?<br />
- Én már azt se bánom. Hozzám nyúlni nem fog, az biztos. Nem bánok én már semmit, csak<br />
kerüljünk össze mielőbb.<br />
- De az az ember szart csinál belőled a vásznán.<br />
- Az sem baj. Csak az irántam való érzéseit fogja festeni. Hogy egy ujjal is hozzám nyúljon,<br />
azt úgysem engedem. És ha úgy hiszi, elér valamit azzal, hogy meresztgeti rám azt a<br />
művészies bagolyszemét, hát hadd meresztgesse. Annyi üres csövet és recét csinálhat belőlem,<br />
amennyit akar. Az lesz a temetése. Megutált azért, amit mondtál: hogy érzelgős és fontoskodó<br />
ez az ő csövesített művészete. Mert persze igazad volt.
“Drága Clifford!<br />
Tizenkilencedik fejezet<br />
Attól tartok, bekövetkezett, amit te is előre láttál. Beleszerettem egy másik férfiba, és<br />
remélem, visszaadod a szabadságomat. Jelenleg Duncannél lakom. Tudod, megírtam,<br />
hogy ő is velünk volt Velencében. Roppantul sajnálom, de ha már így történt, próbáld<br />
higgadtan elfogadni. Nincs már, igazán szükséged rám, én pedig képtelen vagyok<br />
visszamenni Wragbybe. Nagyon-nagyon sajnálom. Csak arra kérlek, bocsáss meg, és<br />
váljunk el. Szívből kívánom, találj jobb feleséget. Én nem voltam igazán hozzád való:<br />
türelmetlenebb és önzőbb voltam a kelleténél. Lásd, nem tudok visszajönni, hogy veled<br />
éljek tovább. Kimondhatatlanul sajnálom. De ha összeszeded magad, meglásd, nem<br />
fogsz olyan nagyon hiányolni. Végtére, igazából nem is magamért szerettél. Bocsáss<br />
meg hát nekem, és bocsáss el.”<br />
Cliffordot bensőleg nem lepte meg a levél. Bensőleg rég tudta már, hogy Connie el fogja<br />
hagyni. De mivel maga előtt is tagadta érzését, az újság iszonyú megrázkódtatásként érte. A<br />
felszínen töretlenül őrizte a felesége iránt való bizalmát.<br />
Így vagyunk ezzel mindnyájan. Intuitív megérzéseinket szántszándékkal rekesztjük ki<br />
tudatunkból, s innen ered az a félelem és szorongás, ami a csapást, ha bekövetkezik, tízszerte<br />
súlyosabbnak mutatja.<br />
Clifford hisztériázott, mint egy gyerek. Mrs. Bolton iszonyúan megrémült, mikor rányitott a<br />
holtsápadtan, üres tekintettel révedező Cliffordra.<br />
- Te jó ég! Mi történt, Sir Clifford?<br />
Semmi válasz. Mrs. Bolton még jobban elrémült, azt hitte, szélütés érte a gazdáját.<br />
Odaszaladt, megtapintotta a homlokát, a pulzusát kezdte számlálni.<br />
- Fájdalmai vannak? Mondja el, mi lelte! Mondja el, az isten szerelmére!<br />
Semmi válasz.<br />
- Jaj istenem! Telefonálok Sheffieldbe dr. Carringtonért, szólok dr. Leckynek is.<br />
Már az ajtónál volt, amikor megállította Clifford fakó hangja.<br />
- Ne!<br />
Mrs. Bolton megpenderült, ránézett. Cliffordnak sárga volt az arca, a tekintete üres, akár egy<br />
idiótáé.<br />
- Azt akarja mondani, hogy ne üzenjek orvosért?<br />
- Azt. Nem kell nekem orvos - mondta síri hangon Clifford.<br />
- De hiszen rosszul van, Sir Clifford, nem vállalhatom a felelősséget. Muszáj orvost hívnom,<br />
mert utóbb még én leszek a hibás!<br />
Szünet, majd az iménti síri hang:<br />
- Nem vagyok beteg. Nem jön vissza a feleségem. - Mintha sóbálvány szólt volna.<br />
- Nem jön vissza? Őméltósága nem jön vissza? - Mrs. Bolton közelebb lépett az ágyhoz. -<br />
Hisz az lehetetlen. Vissza fog jönni. Megbízhat őméltóságában.
A sóbálvány rezzenetlen arccal egy levelet lökött a takaróra.<br />
- Olvassa! - rendelkezett síri hangon.<br />
- Ha ezt a levelet őméltósága írta, nem örülne, ha elolvasnám, Sir Clifford. Mondja el, ha<br />
akarja, mi áll benne.<br />
- Olvassa! - makacskodott a másik.<br />
- Hát, ha úgy parancsolja, engedelmeskednem kell, Sir Clifford.<br />
És azzal elolvasta a levelet.<br />
- Nahát, meg vagyok döbbenve! - jelentette ki. - Olyan erősen megígérte őméltósága, hogy<br />
visszajön!<br />
A fekvő férfi arcán elmélyült a dermedt, vak téboly. Mrs. Bolton aggódva nézte. Tudta, mivel<br />
áll szemben: férfihisztériával. Nem azért ápolt annak idején annyi katonát, hogy meg ne<br />
tudjon egyet-mást erről a roppant kellemetlen betegségről.<br />
Türelmetlen volt egy kissé Clifford iránt. Az ő helyzetében minden épeszű férfinak látnia<br />
kellett volna, hogy a felesége mást szeret, és el fogja hagyni. Bizonyosra vette, hogy Clifford<br />
nem vak, csak nem engedi közel magához a gondolatot. Ha beismeri magának, és felkészül rá,<br />
vagy akár harcba bocsátkozik a feleségével, akkor viselkedett volna férfimód. De Clifford<br />
nem ezt tette. Tudta, de mindvégig áltatta magát. Érezte, hogy az ördög kerülgeti, de azt<br />
hazudta magának, angyalok mosolyognak rá. Ez az álságos helyzet hozta magával a krízist, az<br />
egyensúlyvesztést, a hisztériát, ami nem egyéb, mint az elmebaj egy formája. Attól van ez,<br />
gondolta némi ellenszenvvel Mrs. Bolton, hogy örökké csak magával gondol. Annyira csak a<br />
tulajdon halhatatlan lénye foglalkoztatja, hogy ha megrázkódtatás éri, behúzza fülét-farkát, és<br />
olyan lesz, mint a pólyáiba tekert múmia. Csak rá kell nézni!<br />
Ám a hisztéria veszedelmes: Mrs. Bolton, ápolónő lévén, kötelességének érezte, hogy<br />
túlsegítse rajta. Ha a férfiasságára, a büszkeségére hivatkozik, csak súlyosbítja a helyzetet:<br />
Clifford férfiassága halott egy ideje, s lehet, hogy mindörökre. Csak még jobban felpuhulna,<br />
tekeregne, mint a féreg, és még inkább elszakadna a valóságtól.<br />
Nincs mást tenni, az önsajnálatára kell játszani. Mint a Tennyson megírta hölgynek,<br />
Cliffordnak is sírnia kell, máskülönben meghal.<br />
Mrs. Bolton tehát elöl járt a jó példával. Kezébe temette az arcát, és csukladozó zokogásban<br />
tört ki. - Soha el nem hittem volna őméltóságáról, ezt az egyet soha, de soha! - sírta, s<br />
felidézve saját régi gyászát és bánatát, a saját sérelmeit siratta el. S ha már egyszer elkezdte,<br />
hamarosan őszintére tisztult a bánata, hiszen volt miért sírnia.<br />
Clifford pedig arra gondolt, milyen galádul elárulta Connie, s átragadván rá is az asszony<br />
keserve, könnyek szöktek a szemébe, s folytak végig az arcán, ő is magát siratta. Mrs. Bolton,<br />
mihelyst meglátta a férfi merev arcán csorgó könnyeket, kis zsebkendőjével gyorsan<br />
felszárította a magáéit, és odahajolt Cliffordhoz.<br />
- Ugyan, ugyan, ne eméssze magát, Sir Clifford - vigasztalta fölös bőségben áradó<br />
érzelmekkel. - Ne bánkódjék már, csakugyan, magának árt csak vele.<br />
Clifford megreszketett, nagy, keserves sóhajba fojtotta néma jaját, és szeméből szaporábban<br />
patakzottak a könnyek. Az asszony a karjára tette a kezét, és újra megeredtek az ő könnyei is.<br />
Clifford testét az iméntinél is erősebb reszketés rázta meg; Mrs. Bolton átölelte a vállát. -<br />
Nocsak, no. Hagyja el már, Sir Clifford, ne eméssze magát. - És azzal magához vonta<br />
Cliffordot, átölelte széles vállát, Clifford pedig az asszony keblére hajtotta a fejét, és immár
hangosan hüppögött, meg-megrázva vaskos vállait, és Mrs. Bolton lágyan simogatta sötétszőke<br />
haját. - Ejnye, ejnye. Ejnye no, ne búsuljon már. Ne búsuljon, csakugyan.<br />
Clifford is átölelte az asszonyt, hozzábújt, mint egy gyerek, könnyeivel áztatva a keményített<br />
fehér kötény mellrészét meg a halványkék cérnaruhát. Elengedte magát végre teljesen.<br />
És Mrs. Bolton megcsókolta, és kebléhez szorítva ringatni kezdte a férfit, de magában ezt<br />
gondolta: Lám, lám, Sir Clifford! Lám, a dölyfös <strong>Chatterley</strong>-vér! Hát ide alacsonyodtunk! És<br />
Clifford végül elaludt szépen, mint a gyermek. Mrs. Bolton pedig megviselten baktatott át a<br />
szobájába, és ott aztán sírva-nevetve tört ki belőle a tulajdon hisztériája. Milyen nevetséges!<br />
Milyen szörnyű! Még ilyen lealacsonyodást! Még ilyen szégyent! És mégis, még ilyen<br />
boldogító izgalmat!<br />
Clifford eztán mintha gyermekévé vedlett volna Mrs. Boltonnak. Kapaszkodott a kezébe,<br />
mellére hajtotta a fejét, s mikor az asszony egy könnyű csókot lehelt rá, így szólt: - Igen, igen!<br />
Csókoljon csak! Csókoljon! - És mikor az asszony spongyával mosogatta a nagy, szőke testet,<br />
Clifford megint csak ezt mondta: - Csókoljon meg! - és Mrs. Bolton könnyű kis csókokat<br />
adott a testére is, mindenhová, félig-meddig tréfásan.<br />
És Clifford különös, kifejezéstelen arccal feküdt, mint a gyermek, enyhe gyermeki<br />
álmélkodással. És tágra nyílt, gyermeteg szemmel, a Madonna-imádat áhítatával bámult az<br />
asszonyra. Tökéletesen elengedte magát, lehámlott minden férfiassága, s egyfajta gyermeteg<br />
és tulajdonképpen perverz állapotba süllyedt vissza. Keze az asszony keblére tévedt, megtapogatta,<br />
és elragadtatással, a gyermekké lett férfi perverz elragadtatásával csókolgatta Mrs.<br />
Bolton mellét.<br />
Mrs. Bolton megrendült és szégyenkezett, szerette és gyűlölte ezt az új helyzetet, de soha<br />
vissza nem utasította, meg nem rótta érte a férfit. Szorosabb, fizikai meghittségbe keveredtek,<br />
a perverzitás meghittségébe: Clifford gyermek volt, őszinte és áhítatos, szabályszerű vallásos<br />
rajongás kerítette hatalmába: perverz módon, szó szerint élte meg az írást: “Míg csak olyanok<br />
nem lesztek, mint a gyermek...” És Mrs. Bolton lett az erős és tettre kész Magna Mater;<br />
érintése erejével teljesen hatalmába kerítette a nagy, szőke gyermekférfit.<br />
Az volt a legkülönösebb, hogy amikor ez a gyermekférfi, amivé Clifford lett - és ami felé évek<br />
óta közeledett már -, a világ elé lépett, sokkal keményebb és éberebb volt, mint hajdani<br />
férfikorában. Valódi üzletember lett ebből a kificamodott gyermekférfiból; gyakorlati kérdésekben<br />
talpig férfinak bizonyult, vágott az esze, mint a borotva, és kemény volt, mint az acél.<br />
Férfiak között, a maga céljait követve, bányája “üdvén” munkálkodva szinte kísértetiesen<br />
ravasz, kemény és könyörtelen tudott lenni. Mintha éppen a passzivitása meg az, hogy<br />
prostituálta magát a Magna Maternak, élesítette volna ki az üzleti ösztönét, s ruházta volna fel<br />
ezzel a nem is emberi eréllyel. Az érzelmekben való tocsogás, férfi voltának teljes feladása<br />
mintha egy második természettel, valami hűvös, szinte látnokias üzleti tehetséggel ajándékozta<br />
volna meg. Az üzleti életben, mondhatni, embertelenül hatékony lett.<br />
Mrs. Bolton ebben érte meg a maga diadalát. Lám, milyen szépen halad, gondolta büszkén.<br />
Nekem köszönheti! Hiába, <strong>Lady</strong> <strong>Chatterley</strong>vel erre nem lett volna képes. Nem férfinak való<br />
támasz az az asszony. Túl sokat követelt magának.<br />
És ugyanakkor bizarr női lelkének egy zugában megvetette és szívből gyűlölte Cliffordot.<br />
Lecsúszott ripők, fetrengő szörnyeteg! És miközben kényeztette és kiszolgálta, ősiegészséges<br />
asszonylelkének legeldugottabb zugában mélységes, határtalan megvetéssel sújtotta. A<br />
legutolsó csavargó is különb ember ennél!
Clifford Connie-val kapcsolatban igen furcsán viselkedett. Látni akarta mindenáron, és<br />
ragaszkodott hozzá, hogy Wragbyben lássa viszont. És ebből jottányit sem engedett. Connie<br />
megígérte, visszajön Wragbybe, szavát adta, hogy úgy lesz.<br />
- Ugyan mi végre? - kérdezte Mrs. Bolton. - Miért nem ereszti szélnek, miért nem szabadul<br />
tőle minél előbb?<br />
- Nem úgy van az! Megígérte, hogy visszajön, hát jöjjön is vissza.<br />
Mrs. Bolton nem ellenkezett többé. Tudta, kivel van dolga.<br />
“Nem szükséges ecsetelnem, milyen hatással volt rám a leveled (írta Clifford<br />
Connie-nak Londonba). Ha akarod, magad is elképzelheted, bár kétlem, hogy hajlandó<br />
lennél megerőltetni a képzeleted végettem.<br />
Válaszként csak ezt mondhatom: találkoznunk kell személyesen itt, Wragbyben; enélkül<br />
semmit sem tehetek. Szavadat adtad, hogy visszajössz Wragbybe, és most szavadon<br />
foglak. Semmit el nem hiszek, semmit meg nem értek, amíg személyesen nem találkozhatunk,<br />
itt, normális körülmények között. Talán nem is kell mondanom, idehaza<br />
senki nem gyanít semmit, úgyhogy nyugodtan visszatérhetsz. Akkor, ha majd mindent<br />
megbeszéltünk, és változatlan marad a szándékod, bizonyos, hogy meg tudunk egyezni.”<br />
Connie megmutatta Mellorsnak.<br />
- Bosszút akar állni rajtad - adta vissza Mellors a levelet.<br />
Connie hallgatott. Enyhe meglepetéssel nyugtázta, hogy fél Cliffordtól. Félt a közelségétől,<br />
félt, akár egy gonosz és veszedelmes embertől.<br />
- Mit tegyek? - kérdezte.<br />
- Semmit. Ne lépj, ha nem akarsz lépni.<br />
Connie írt; jobb belátásra próbálta bírni Cliffordot. Clifford ezt írta vissza:<br />
“Ha most nem jössz vissza Wragbybe, olybá veszem, hogy visszajössz még egy nap, és<br />
e szerint fogok cselekedni. Minden annyiban marad: ha kell, ötven évig is várlak.”<br />
Connie megijedt. Ilyen alattomos kényszerítést! Afelől nem volt kétsége, hogy Clifford nem<br />
tréfál. Nem fog elválni, és így a gyermek is az övé lesz, hacsak Connie nem bizonyítja valami<br />
módon a törvénytelen származását.<br />
Néhány gyötrelmes nap után úgy döntött, elmegy Wragbybe. Vele megy Hilda is. Megírta<br />
Cliffordnak. Ezt a választ kapta:<br />
“Örülni éppen nem fogok a nővérednek, de ajtót nem mutatok neki. Nincs kétségem<br />
afelől, hogy ő is összejátszott veled kötelességed és felelősséged megcsúfolására; ne<br />
várd tehát, hogy örömet színleljek a láttán.”<br />
Elutaztak Wragbybe. Clifford nem volt otthon, mikor megérkeztek. Mrs. Bolton fogadta őket.<br />
- Ó, méltóságos asszonyom, bizony nem ilyen szomorú hazatérésre számítottunk!<br />
- Én sem - mondta Connie.<br />
Tehát az asszony is tudja! Vajon mit tud, mit gyanít a többi cseléd?<br />
Belépett a házba, amelyet immár minden idegszálával gyűlölt. Gonosznak, fenyegetőnek<br />
érezte ezt a nagy, kongó hodályt. Immár nem úrnője: áldozata volt a háznak.<br />
- Nem bírom ki, ha sokáig kell maradnunk - súgta oda Hildának rémülten.
Szenvedés volt fölmenni a hálószobájába, birtokba venni ismét, mintha mi sem történt volna.<br />
Gyűlölt minden percet, amit Wragby falai között kell töltenie.<br />
Clifforddal nem találkoztak, míg le nem mentek vacsorázni. Clifford kiöltözött, fekete nyakkendőt<br />
vett; tartózkodó volt, adta a fensőbbséges úriembert. Tökéletesen udvarias volt vacsora<br />
közben, semleges témákról csevegett, mégis az őrület lehelete érződött minden szaván.<br />
- Mennyit tudnak a szolgák? - kérdezte Connie, mikor Mrs. Bolton kiment a szobából.<br />
- A szándékaidról? A világon semmit.<br />
- Mrs. Bolton tudja.<br />
Clifford elvörösödött.<br />
- Mrs. Bolton voltaképp nem egyszerű szolga.<br />
- Nekem aztán mindegy.<br />
A feszültség megmaradt, míg Hilda a kávé után ki nem jelentette, hogy fölmegy a szobájába.<br />
Clifford és Connie még ezután is jó ideig némán üldögélt. Egyikük sem mert belevágni.<br />
Connie örült, hogy Clifford nem érzeleg, igyekezett is megtartani gőgös zárkózottságában;<br />
némán ült, és a kezét nézte.<br />
- Remélem, nem bánod, hogy szavadon fogtalak? - szólalt meg végre a férfi.<br />
- Mi mást tehettem volna - suttogta.<br />
- Ha te semmit nem tehetsz, ki tehet valamit is?<br />
- Azt hiszem, senki.<br />
Különös, jeges dühvel nézte Clifford Connie-t. Hozzá volt szokva az asszonyához, úgy érezte,<br />
szinte be van ágyazva az akaratába. Hogy merészel most mégis ellene szegülni, hogy<br />
merészeli elszaggatni a mindennapi élet szövedékét? Hogy merészel ekkora zűrzavart okozni<br />
az ő, a Clifford személyiségében?<br />
- De miért akarsz hátat fordítani mindennek? - ütötte a vasat Clifford.<br />
- Mert szerelmes vagyok. - Legjobb lesz a közhelyeknél maradni, gondolta az asszony.<br />
- Duncan Forbesba? Más nótát fújtál még, amikor megismerkedtünk. Csak nem azt akarod<br />
mondani, hogy most jobban szereted Duncant, mint bármi egyebet az életben?<br />
- Változik az ember.<br />
- Megengedem. Lehetnek múló szeszélyeid, megengedem. Hanem meg kell győzzél ennek a<br />
változásnak a fontosságáról. Egyszerűen nem hiszek a Duncan Forbes iránti szerelmedben.<br />
- Ki mondta, hogy hinned kell benne? El kell válnod tőlem, senki sem kért, hogy higgyél az<br />
érzéseimben.<br />
- Aha, és miért kell válnom?<br />
- Mert nem akarok tovább itt élni. És mert igazából én sem kellek neked.<br />
- Már megbocsáss, de én nem változom. Ami engem illet, azt akarom, hogy a fedelem alatt élj<br />
tisztességben-méltóságban, hiszen a feleségem vagy. Nem tekintve most a személyes érzéseket,<br />
noha biztosíthatlak, jó adagtól kell eltekintenem, iszonytatóan nehezményezném, ha itt,<br />
Wragbyben megszakadna az élet megszokott rendje, a mindennapi élet tisztességes menete, és<br />
csupán egy ilyen múlékony szeszély miatt.
Connie hallgatott egy sort, majd így felelt:<br />
- Nem tehetek róla, el kell mennem innen. Gyerekem lesz, úgy lehet.<br />
Most Clifford hallgatott.<br />
- No és a gyerek végett kell menned?<br />
Connie bólintott.<br />
- De miért? Duncan Forbes ennyire szívén viselné az utódja sorsát?<br />
- Bizonyos, hogy jobban a szívén viseli, mint te.<br />
- Csakugyan? Szükségem van a feleségemre, nem látom semmi okát, hogy szélnek eresszem.<br />
Ha a feleségem szülni akar, a fedelem alatt, csak örülök neki, és örülni fogok a gyermeknek is,<br />
feltéve, hogy senki nem vét a tisztesség és az élet rendje ellen. Azt akarod elhitetni velem,<br />
hogy Duncan Forbes többet jelent neked? Ne fáradj, nem hiszem.<br />
Csönd lett.<br />
- De hát nem érted, hogy el kell mennem tőled, és azzal az emberrel kell élnem, akit szeretek?<br />
- Nem! Egyáltalán nem értem! Fütyülök a szerelmedre meg arra a férfira, akit szeretsz. Nem<br />
hiszek én az ilyen frázisokban.<br />
- Csakhogy, lásd, én hiszek.<br />
- Valóban? Drága hölgyem, biztosíthatom, okosabb ön annál, hogysem komolyan vegyen egy<br />
ilyen Duncan Forbes iránti szerelmet. Hidd el, ha mondom, még most is én jelentek többet<br />
számodra. Azt akarod, hogy bedőljek egy ilyen badarságnak?<br />
Connie érezte, igaza van Cliffordnak. És érezte azt is, hogy nem hallgathat tovább.<br />
- Tudod, voltaképp nem Duncan az, akit szeretek - nézett föl a férjére. - Csak azért neveztük<br />
meg őt, hogy kíméljük az érzéseidet.<br />
- Hogy kíméljétek az érzéseimet?!<br />
- Úgy van! Mert akit igazán szeretek, tudom, meggyűlölsz érte, az nem más, mint Mr.<br />
Mellors, a hajdani vadőrünk.<br />
Clifford, ha teheti, fölugrott volna. Arcát elöntötte az epe, ijesztően dülledő szemmel meredt<br />
Connie-ra.<br />
Aztán hanyatt vetette magát székében, s levegő után kapkodva bámulta a mennyezetet.<br />
Végül fölegyenesedett.<br />
- Van fogalmad, mit mondtál? Igazat beszélsz? - nézett hátborzongatóan Connie-ra.<br />
- Igen. Te is tudod.<br />
- Mikor adtad magad össze azzal az alakkal?<br />
- Még a tavasszal.<br />
Clifford hallgatott, mint a csapdába esett vadállat.<br />
- Egyszóval te voltál az a nő a vadőr hálószobájában?<br />
Lám, tudta ő is kezdettől fogva, csak magának sem ismerte be.<br />
- Én voltam.
Clifford előrehajolt székében, s úgy meredt Connie-ra, mint egy sarokba szorított állat.<br />
- Istenemre, le kéne fricskázni az ilyet a föld színéről!<br />
Connie nagyot nézett.<br />
- Egy ilyen bugrissal! Egy ilyen felfuvalkodott senkiházival! Egy ilyen ostoba fajankóval! Egy<br />
ilyennel, a tulajdon szolgámmal adja össze magát a hátam mögött! Istenem, Istenem, hát nincs<br />
határa a hitszegő asszonyi hitványságnak?<br />
Magánkívül volt haragjában; Connie éppen ettől félt.<br />
- És azt akarod mondani, hogy ennek a bugrisnak szülnél gyereket?<br />
- Igen. Éppenséggel neki.<br />
- Éppenséggel! Szóval már bizonyos vagy benne. Mióta?<br />
- Június óta.<br />
Cliffordnak elakadt a szava, hatalmába kerítette az a különös, gyermeteg bávaság.<br />
- Meg kellene tiltani, hogy ilyenek egyáltalán a világra szülessenek - mondta ki végül.<br />
- Milyenek?<br />
Clifford hátborzongató tekintetet vetett rá válaszként. Mellors létezéséről, látszott, a maga<br />
részéről tudomást sem hajlandó venni. Határtalan, tehetetlen gyűlölet sütött a szeméből.<br />
- És hozzámennél feleségül, mi? Fölvennéd azt a pocsék nevét!<br />
- Igen, ez a szándékom.<br />
Cliffordnak ismét torkára forrasztotta a szót a harag.<br />
- Hát igen - mondta aztán. - Ez is azt bizonyítja, amit mindig is gyanítottam: nem vagy<br />
normális! Elment a józan eszed. Félőrült, perverz nőszemély, az eszelős lealacsonyodási<br />
vágyad, a nostalgie de la boue, az hajt téged!<br />
Clifford hirtelenjében szomorkás moralizálásba csapott át, önmagában látva minden jónak,<br />
Connie-ban és Mellorsban minden rossznak és alpárinak a megtestesülését. És mintha<br />
takaróul használta volna a maga köré idézett dicsfényt.<br />
- Akkor hát nem az lenne a legokosabb, ha elválnánk, és lezárnád a magad részéről az ügyet?<br />
- Nem! Mehetsz, ahová akarsz, de én nem válok - makacsolta meg magát Clifford.<br />
- Miért nem?<br />
Clifford gyengeelméjű megátalkodottsággal hallgatott.<br />
- Hagynád, hogy a gyermek jog szerint a tiéd legyen? Megtennéd örökösödnek?<br />
- A gyerekkel egyáltalán nem törődöm.<br />
- Csakhogy, ha fiú lesz, ő lesz a jog szerinti örökösöd, ő kapja meg a címedet és Wragbyt.<br />
- Nem érdekel!<br />
- Már hogyne érdekelne! Mindent meg fogok tenni, hogy a gyermek jog szerint ne legyen a<br />
tiéd. Legyen inkább törvénytelen és csak az enyém, ha már Mellorsé nem lehet.<br />
- Tégy, ahogy jónak látod.<br />
Clifford tapodtat sem engedett.
- De miért nem akarsz válni? Ürügynek ott lenne Duncan. Azt a másik nevet meg sem kell<br />
említeni. Duncan nem bánja.<br />
- Soha nem válok el tőled - szögezte le egyszer s mindenkorra Clifford.<br />
- Miért nem? Csak azért, mert én kérlek?<br />
- Azért, mert a magam feje s nem a tiéd után megyek.<br />
Connie, látva, hogy hasztalan vitázik, fölment Hildához és beszámolt a fejleményekről.<br />
- Legjobb lesz eltűnni innen holnap - mondta Hilda. - Talán észre tér, ha békén hagyjuk.<br />
Connie fél éjszaka csomagolta a személyes holmiját. Reggel, anélkül hogy Cliffordnak szólt<br />
volna, kihordatta az állomásra a bőröndöket. Úgy határozott, majd csak ebéd előtt köszön el<br />
tőle.<br />
Mrs. Boltonnal azonban beszélt.<br />
- Búcsúznom kell, Mrs. Bolton, maga is tudja, miért. Magában megbízhatom: tudom, hallgatni<br />
fog.<br />
- Megbízhat, méltóságos asszonyom, igen. Nagy szomorúság ez mindnyájunknak. Csak azt<br />
remélem, boldog lesz azzal a másik úriemberrel.<br />
- A másik úriemberrel! A másik úriember Mr. Mellors, és őszintén szeretem. Sir Clifford is<br />
tudja. Megkérem, ne mondjon senkinek semmit. És ha majd úgy látja egyszer, hogy Sir<br />
Clifford hajlandó válni, ugye, tudatja velem? Tisztességgel meg akarok esküdni azzal, akit<br />
szeretek.<br />
- Úgy is lesz, méltóságos asszonyom, meglátja. Megbízhat bennem. Hűséges leszek Sir<br />
Cliffordhoz, és hűséges leszek önhöz is, mert úgy látom, mindkettőjüknek igaza van a maga<br />
módján.<br />
- Köszönöm szépen. Nézze csak, ezt magának adnám emlékbe... ugye, elfogadja? - Connie<br />
tehát még egyszer elindult Wragbyből. Skóciába ment Hildával. Mellors vidékre költözött, és<br />
egy farmon vállalt munkát. Megbeszélték, elválik, ha tud, függetlenül attól, hogy Connie-nak<br />
sikerül-e válnia vagy sem. Hat hónapig fog a farmon dolgozni, és akkor vesznek Connie-val<br />
egy szerény birtokot, hogy a férfi ne kényszerüljön tétlenségre. Tudták, Mellorsnak dolgoznia<br />
kell, méghozzá keményen, meg kell állnia a maga lábán, még ha Connie tőkéje segíti is<br />
kezdetben.<br />
Várnak tehát, amíg meg nem jön a tavasz, amíg meg nem érkezik a gyermek, és be nem<br />
köszönt ismét a kora nyár.<br />
“Old Heanor, The Grange Farm<br />
szeptember 29.<br />
Némi fondorlat árán kerültem ide, régi bajtársam, Richards, a társaság mérnöke segített<br />
be. A farm a Butler és Smitham Bányatársaságé, a bányalovakat látja el zabbal és szénával.<br />
De van itt azért tehén és disznó is, meg minden, ami kell; gyalogmunkásként heti<br />
harminc shillinget kapok. Rowley, a főnök a lehető legváltozatosabb munkákat bízza<br />
rám, hogy húsvétig beletanulhassak a gazdálkodásba. Bertháról semmi hírem. Fogalmam<br />
sincs, miért nem volt ott a válóperes tárgyaláson; nem tudom, hol van, mik a<br />
szándékai. De ha márciusig meghúzom magam, úgy néz ki, szabad leszek.<br />
Sir Clifford miatt pedig ne aggódj. Előbb-utóbb ő akar majd megszabadulni tőled.<br />
Addig is kész nyereség, hogy békén hagy.
Öreg falusi házban lakom a Gépész soron, igen kényelmesen. Házigazdám mozdonyvezető<br />
High Parkban, magas, szakállas, mélyen vallásos ember. A felesége madárcsontú<br />
kis asszony, imád előkelősködni, finnyás gonddal ejti a szavakat, és ki nem fogy az<br />
udvarias fordulatokból. Egyetlen fiukat elvesztették a háborúban, és ez, hogy úgy<br />
mondjam, léket ütött rajtuk. Van egy lányuk, hórihorgas, esetlen teremtés, tanítónőnek<br />
készül, segítek neki olykor a tanulásban. Láthatod, belecsöppentem a családba. Nagyon<br />
tisztességes emberek, szinte túl kedvesek hozzám. Gyanítom, téged nem kényeztetnek<br />
ennyire.<br />
Jókedvvel végzem a munkám. Nem éppen lelkesítő, amit csinálok, de hisz nem is arról<br />
volt szó. A lovakkal mindig is jól megvoltam, a marhák is nyugtatólag hatnak rám, noha<br />
eléggé nőies teremtmények. Mikor leülök a tehén mellé, s fejemet az oldalának<br />
támasztva fejni kezdem, nagy békesség tölt el. Hat szép Hereford-tehenünk van. Nemrég<br />
végeztünk a zab betakarításával, élveztem azt is, bár feltört a tenyerem, és sokat esett az<br />
eső. Az emberekkel nemigen törődöm, de azért jól elvagyok velük. Legjobb, ha az<br />
ember oda se figyel semmire.<br />
A bányák rosszul hoznak; olyan ez a bányavidék, mint Tevershall, csak takarosabb.<br />
Beülök néha a Wellingtonba, és elbeszélgetek az emberekkel. Folyton morgolódnak, de<br />
semmi változtatásra el nem szánnák maguk. Mondják, a Notts-Derby környéki bányászoknak<br />
helyén a szívük. Megengedem, de a többi porcikájuk ugyancsak nincs a helyén;<br />
pontosabban, olyan világban van, amely nem engedi, hogy hasznát lássák. Kedvelem<br />
ezeket az embereket, de föl éppenséggel nem vidítanak: kiveszett belőlük a régi küzdőszellem.<br />
Sokat beszélnek az államosításról, hogy hát államosítani kellene a bányákat, az<br />
egész bányaipart. De nem lehet csak a szenet államosítani, s a többi ipart annyiban<br />
hagyni. A szén újfajta hasznosításáról is beszélnek, arról, amivel Sir Clifford is<br />
próbálkozik. Hellyel-közzel talán sikerül is, de általános gyakorlat szerintem nem lesz<br />
belőle. Amit a bánya kitermel, azt el is kell adnia. Az emberek nagyon elfásultak. Érzik,<br />
döglődik itt minden, aminthogy én is így hiszem. És az emberek vele halódnak. Egy-két<br />
fiatal a szovjetekkel példálózik, de nem valami nagy meggyőződéssel. Nincsenek ezek<br />
semmiről meggyőződve, hacsak a hiábavalóságról, a zűrzavarról nem. A szenet még a<br />
szovjethatalomban is el kell adni: ez itt a bökkenő.<br />
És itt ez a megduzzadt ipari népesség, akit etetni kell, következésképp mennie kell<br />
tovább az egész nyomorult verklinek. A nők manapság többet beszélnek, mint a férfiak,<br />
ők aztán jócskán biztosabbak a dolgukban. A férfiak bénák, érzik, hogy rohad valami,<br />
de bebeszélik maguknak, hogy nincs mit tenni. Mindenesetre hiába, hogy annyit<br />
beszélnek, senki nem tudja, mit kellene tenni. A fiatalok dühöngenek, mert nincs elég<br />
pénzük. A költekezésen fordul meg az egész életük, és nesze, nincs mit költeniük. Már<br />
csak ilyen ez a mi civilizációnk és nevelési rendszerünk; arra neveljük a tömegeket,<br />
hogy a költekezés legyen az életük, és a pénz fogytán. A tárnák csak két, két és fél napot<br />
termelnek hetenként, és télire se jobbak a kilátások. Annyit jelent ez, hogy az embereknek<br />
heti huszonöt-harminc shillingből kell eltartani a családjukat. A legjobban az<br />
asszonyok vannak nekibúsulva. De hát mainapság ők is költekeznek a legnekibúsultabban.<br />
Hiszen ha meg tudnám értetni velük, hogy élni és költekezni azért mégsem ugyanaz!<br />
Hasztalan, pedig ha arra tanítanák őket, hogy keresés és pénzköltés helyett éljenek,<br />
boldogok lehetnének azzal a huszonöt shillinggel is. Ha a férfiak, mint mondtam egyszer,<br />
skarlátvörös nadrágban járnának, nem gondolnának annyit a pénzre: ha táncolni,<br />
ugrándozni, ha dalolni tudnának, ha szépek és könnyedek lennének, nagyon kevés
pénzzel is beérnék. És elgyönyörködtetnék az asszonyaikat, és az asszonyaik őket. Rá<br />
kellene vezetni őket a meztelenség szépségére, a tulajdon szépségükre; tanuljanak meg<br />
együtt énekelni, tanulják meg a régi csoportos táncokat, faragják maguk a széket, amire<br />
ráülnek, hímezzék ki maguk az ingüket. Nem lesz akkor pénzre szükségük. Csak így<br />
lehet megoldani ezt az ipari kérdést: megtanítani az embereket élni, takarosan, a<br />
költekezés kényszere nélkül. És éppen ez az, ami lehetetlen. Keskenyvágányú elmék<br />
ezek mind. És a tömegeknek meg sem szabad kísérelniük, hogy gondolkodjanak, hiszen<br />
képtelenek rá. Elevenen, játékosan kellene élniök, s hódolni a nagy Pán istennek. Ő a<br />
tömegek egyetlen igaz istene mindörökre. A kevesek, ha kedvük tartja, ám hódoljanak<br />
egy magasabb kultusznak, de a tömeg hadd legyen mindörökre pogány.<br />
Csakhogy a bányászok korántsem pogányok. Szomorú, halott egy gyülekezet: meghaltak<br />
az asszonyaiknak, meghaltak az életnek. A fiatalok motorbiciklin száguldoznak a<br />
lányokkal, dzsesszmuzsikára mulatnak, ha tehetik. Pedig halottak ők is, hiszen pénz kell<br />
ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A pénz megmérgezi azt, akinek jut belőle, és<br />
kiéhezteti, akinek nem jut.<br />
Tudom, a könyöködön jön ki már ez az egész. De nem akarok magamról fuvolázni, meg<br />
aztán nem is igen történik velem semmi. Nem szeretek túl sokat rád gondolni, mert ez is<br />
csak összekuszálja a dolgainkat. Persze ez a mostani életem a kettőnk életét készíti elő.<br />
Neked megvallom, félek. Érzem, itt settenkedik az ördög, és ránk pályázik. Nem is az<br />
ördög, inkább a Mammon, ami, gondolom, nem egyéb, mint a tömeg pénzsóvár, életidegen<br />
akarata. Nos, akárhogy légyen is, tény, hogy nagy, mohó, fehér kezeket érzek a<br />
levegőben: azoknak a torkát akarják elszorítani, akik a pénznek fölébe emelkedve<br />
próbálnak élni. Rossz idők jönnek ránk. Rossz idők jönnek, gyerekek, borús napok<br />
jönnek! Ha ez így megy tovább, az ipari tömegekre csak a halál és a pusztulás vár.<br />
Magam is úgy érzem olykor, vízzé válik a vérem, és te, nesze, a gyermekemet hordod.<br />
No de fel a fejjel! Olyan rossz idők soha nem járták még, hogy ki ne hajtson a<br />
sáfrányvirág, s szárba ne szökjön a szerelem. Nem tudja ez a világ kiölni belőlem az<br />
irántad való sóvárgásom, sem azt a lángocskát, amit mi ketten lobbantottunk. Jövőre<br />
együtt leszünk. És félek bár, hiszek az együttlétünkben. Az embernek nemesebb célokra<br />
kell törekednie, s bízni valamiben, ami túlmutat önmagán. Hogy a jövő milyen lesz, arra<br />
nincs biztosíték, hacsak az nem, hogy énünk legjobbik részébe s a fölöttes hatalmakba<br />
vetjük bizodalmunk. Hiszek tehát én is a kettőnk lángocskájában. Számomra most ennyi<br />
a világ. Barátom, meghitt barátom nincsen rajtad kívül. És egyedül ez a kis láng a fontos<br />
az életemben. No és a gyermek, de ő is csak másodlagos. Ez az én pünkösdöm, ez a<br />
bennünket összetartó kétágú lángnyelv. A régi pünkösd szerintem nincs rendjén: én meg<br />
az Isten - valahogy elbizakodottnak tűnik ez így. Hanem a mi kettőnk kétágú lángocskája,<br />
az igen, az a miénk! Ez az, ami előtt fejet hajtok, s amit mindig is tisztelni fogok,<br />
minden cliffordok és berthák, minden bányatársaságok és kormányzatok, s a pénz<br />
teremtette tömeg ellenére.<br />
Lásd, ezért nem akarok rád gondolni. Csak kínoz a gondolat, és rajtad sem segít. Nem<br />
akarom, hogy ilyen távol légy tőlem. De ha emésztem magam, csak még rosszabb.<br />
Türelem! Türelem! Ez lesz a negyvenedik telem. S hiába bánom az eddigi teleket. Ezen<br />
a télen azonban a kis pünkösdi lángnyelvem fog vezérelni, ez a telem békésebb lesz.<br />
Vigyázni fogok a lángra, el ne fújják az emberek. Abba a fenséges titokba vetem<br />
bizodalmam, amely a sáfrány virágot is megvédi a pusztulástól. S noha te Skóciában<br />
vagy, én pedig Közép-Angliában, s noha nem ölelhetlek, és nem fonhatom köréd a<br />
lábam, mégiscsak van valamim belőled. A lelkem a tiéddel együtt melegszik a pünkösdi<br />
kis lángban: olyan ez, mint a szeretkezés békéje. Lángot lobbantott a testünk öröme. A
nap és a föld násza lobbantja életre még a virágot is. Hanem ez igen érzékeny jószág,<br />
türelmet és hosszú békességet követel.<br />
Most tehát a tisztaságot, a kielégülésből eredező megbékélést kell szeretnem. Szeretem<br />
a tisztaságot. Szeretem, mint hóvirág a hópaplant. Szeretem közös izzásainknak ezt a<br />
nyugodalmas békéjét, ezt a hóhűvös, szétágazó fehér lángot. És majd ha beköszönt az<br />
igazi tavasz, és helyreáll a rend, lángocskánkat lobogó-szép sárgára fogjuk hevíteni.<br />
Nem most, ó, most még nem! Ez most a tisztaság ideje, és milyen jó is tisztának lenni:<br />
hűvös folyamként mossa a lelkem. Szeretem most ezt a kettőnk között áramló tisztaságot;<br />
olyan, mint a friss víz, olyan, mint az eső. Hogyan is vágyhatnak a férfiak mindig<br />
csak a szeretkezésre! Micsoda nyomorú sors a Don Juané, micsoda impotencia, ha<br />
valakinek soha nem hoz megbékélést a testi szerelem, ha nem tudja megőrizni a lángot,<br />
ha impotens a tisztaság hűvös folyamában való megmerítkezésre!<br />
Lám, mennyi szót összehordok csak azért, mert nem érinthetlek. Ha veled alhatnék, ha a<br />
karomban alhatnál el, maradhatna a tinta is az üvegében. Végtére tiszták is maradhatnánk<br />
együtt, éppúgy, ahogy szeretkezni szoktunk együtt. De hát külön kell élnünk még<br />
egy ideig, és azt hiszem, így az okosabb. Hiszen ha az ember biztosat tudna!<br />
No, ne bánd, föl a fejjel! Nem hagyjuk magunkat. Megbízhatunk a kis lángban, meg a<br />
névtelen istenségben, aki nem engedi kioltani. Látod, mennyim van belőled, s milyen<br />
kár, hogy nem több, nem minden.<br />
Sir Clifford pedig ne aggasszon! Ne bánd, ha nem hallasz felőle. Nem árthat már neked.<br />
Várd ki, míg ő akar megszabadulni tőled. S ha nem, akkor is megtaláljuk a módját, hogy<br />
ne zavarhassa köreinket. De nem úgy lesz az: végül kiköp a szájából, nem vagy neki<br />
való étek.<br />
Lám csak, nincs szívem befejezni az írást.<br />
Jobbik részünk azonban most is együtt van, vessük hát ebbe a bizodalmunkat, s a<br />
mielőbbi viszontlátás reményében haladjunk tovább. John Thomas búcsúzik most <strong>Lady</strong><br />
Jane-től, némiképp kókadtan, de annál reménytelibb szívvel.”<br />
Vége