A bírósági rendszer változásai 1945 után Pest megyében

1
GAÁLNÉ BARCS ESZTER
A BÍRÓSÁGI RENDSZER VÁLTOZÁSAI 1945 UTÁN PEST MEGYÉBEN 1
„A bíróságokat is, melyek oly gyakran hoznak felháborító és a demokráciára szégyenletes ítéleteket, az
idén szemügyre fogjuk venni és intézményesen gondoskodunk arról, hogy az új magyar szellem közéjük
is teljes erővel benyomuljon.” 2
A bírósági szervezet
A koalíciós időszak bírósági szervezetét kettős vonás jellemezte: egyrészt a Horthy-korszak
bírósági rendszerének a fennmaradása, másrészt a következő politikai kurzus, a Rákosi-korszak
jogszolgáltatási szervezetének a megalapozása. Ez utóbbit jelentette többek között az ún.
különbíróságok megszüntetése. A Magyar Főudvarnagyi Bíróságot az 1946. évi IV. törvénynyel,
3 a Közigazgatási illetve a Hatásköri Bíróságokat pedig az 1949. évi II. törvénnyel 4 szüntették
meg.
Rákosi „A fordulat éve” című könyvéből vett fenti idézet, és a Magyar Dolgozók Pártjának
ugyanebben az évben, 1948-ban kiadott programnyilatkozata alapján egyértelművé vált,
hogy az igazságszolgáltatás és a jogrendszer gyökeres átalakítása az egyik fő cél.
Törvényi szabályozásra az 1949. évi XX., ún. alkotmánytörvény kiadásával került
sor. 5 Az alkotmány VI. fejezetében 6 a bírói szervezet ismertetésében a következő ún. rendes
ítélkező fórumokat találhatjuk: a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságát, amely a Kúriát
váltotta fel; valamint a felsőbíróságokat, az egykori ítélőtáblák helyett. Rendes bíróságok
voltak még az alkotmány szerint a megyei bíróságok, amelyek a törvényszékeket váltották fel.
Változatlan névvel csupán az egyébként fennmaradó járásbíróságokat hagyták meg. Egy év
múlva azonban az 1950. évi IV. törvénnyel 7 a pártállam végleg leszámolt a régi rendszer
egyik utolsó maradványával az egykori ítélőtáblákkal. A felsőbíróságok megszüntetetésének
1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltár 2009. november 26-ai tudományos ülésén elhangzott előadás szerkesztett
változata.
2
RÁKOSI MÁTYÁS: A fordulat éve. Budapest, Szikra, 1950. 164. o.
3
1946. évi IV. törvény A magyar főudvarnagyi bíróság megszüntetéséről.
4
1949. évi II. törvény A közigazgatási bíróság megszüntetéséről. Magyar Közlöny Rendeletek Tára. 21. szám.
181–182. o.
5
1949. évi XX. törvény A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. Magyar Közlöny Rendeletek
Tára. 174. szám 1355–1361. o.
6
1949. évi XX. törvény A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. Magyar Közlöny Rendeletek
Tára. 174. szám 1359. o.
7
1950. évi IV. törvény A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról. Magyar Közlöny Rendeletek
Tára. 199–203. szám. 1123. o.

2
indokául a tanácsrendszer területi beosztásával való összeegyeztethetetlenségét jelölték meg.
Ezzel a korábbi négyszintű bíráskodás helyébe a háromszintű lépett.
Hármas funkcióval hatalmazta fel a bíróságokat a törvény: a dolgozó nép ellenségeinek
megbüntetésével; a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjének, intézményeinek,
a dolgozók jogainak védelmével és biztosításával; valamint a dolgozók nevelésével,
hogy megtartsák a szocialista társadalmi együttélés szabályait. Ries István igazságügyminiszter
a bíráskodást egyfajta tanításként definiálta: szerinte ugyanis a néppel érintkező bíró magasabb
erkölcsi és ideológiai elveket mond ki, így ítéletével egyúttal tanítja is a népet. 8
Az átalakított szervezet azonban nem volt elegendő, külső megjelenésében is kifejezésre
kellett juttatni az újjászervezett jogszolgáltatást.
Ennek egyik példája a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1949 novembere
utáni üléstermének a képe. Míg korábban ott a széksorokat egymás fölött helyezték el
jelképezve – a bíróság másodelnöke szerint –, hogy a kiváltságosok bírósága a Kúria, addig az
alkotmány megjelenése után a „székek egyenlő sorokban lettek elhelyezve, ezzel is a törvény
előtti egyenlőség nyer kifejezést”. 9
Az igazságügy-miniszter 1950 áprilisában kelt bizalmas iratában a bírósági tárgyalótermek
dekorálását határozta meg. 10 A kellemetlen tapasztalatok után a miniszter elrendelte,
hogy a bíróság tárgyalótermeiben a hivatali, leltározott tárgyakon kívül a jövőben más berendezés
ne legyen. Továbbra is engedte a Népköztársaság címerének, valamint „a világ vagy
hazánk dolgozó vezetői” képének használatát. A pártállam mindenhatósága tehát már a bírósági
tárgyalók külsejében is kifejezést nyert.
Az alkotmányban megnevezett megyei bíróság, a többi megyei bíróságokhoz hasonlóan,
Pest megye esetében is az 1950. évi 177 000 (XII.10.) I.M. számú rendeletet követően,
1951. január 1-jei hatállyal alakult meg. 11 A Pestvidéki Törvényszék és Pestvidéki Államügyészség
összeolvasztásából jött létre a Pest Megyei Bíróság, amelynek illetékességét az
1950-es megyerendezést követő Pest megye területére 12 állapították meg. Az új megyei bíró-
8 DR. HORVÁTH IBOLYA– DR. SOLT PÁL– DR. SZABÓ GYŐZŐ– DR. ZANATHY JÁNOS– DR. ZINNER TIBOR: Iratok az igazságszolgáltatás
történetéhez. 3. Kúriai teljes ülések, államvédelmi felülvizsgálatok, „Párt”-ítéletek, törvényességi óvások,
tárgyalási jegyzőkönyvek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994. 311–312.o. (A továbbiakban:
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 3.)
9
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 3. 307. o.
10
PML XXV. 1–a–2. 047/1950. 1. doboz
11
Az igazságügyminiszter 177.000/1950 (XII.10.) I.M. számú rendelete a törvénykezési területbeosztás tárgyában.
Magyar Közlöny. Magyar Népköztársaság hivatalos lapja. Miniszteri rendeletek. 202. szám. 1603–1609. o.
12
Az 5201/4/II–1/1950. (I.29.) B.M. számú rendelet 1950. február 1-jével Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből létrehozta
Pest megyét. Pest megyéhez került az Abonyi, Budakörnyéki, Gödöllői, Gyömrői, Központi, Monori,
Nagykátai, Ráckevei, Szentendrei, és Váci járások teljes területe, és Cegléd, Nagykőrös, Szentendre és Vác megyei
városok. Az alsódabasi járás is Pest megyéhez került kivéve Kunbaracs, Ladánybene és Lajosmizse községeket,
amelyeket a rendelet Bács-Kiskun megyéhez csatolt. Heves megyéhez csatolta továbbá a jogszabály az

3
ság 9 járásbíróság felett gyakorolt felügyeletet. Ezek a következők voltak: a ceglédi, gödöllői,
monori, nagykátai, ócsai 13 , pestvidéki, ráckevei, szentendrei és váci járásbíróságok. A korábban
a Pestvidéki Törvényszék felügyelete alá tartozó Esztergomi Járásbíróságot az Esztergom
Megyei Bíróság felügyelete alá helyezte a rendelet. A Budafoki, Kispesti, Újpesti és Pesterzsébeti
Járásbíróságok pedig új nevükkel 14 a Budapesti Megyei Bíróság felügyelete alá kerültek.
A járásbíróságok területi illetékessége a rendelet értelmében a következőképpen alakult.
A Ceglédi Járásbíróság a Ceglédi járásra, Cegléd városra, és Nagykőrösre, a Gödöllői Járásbíróságé
a Gödöllői, és Aszódi járásra, a Monori Járásbíróságé a Monori járásra, a Nagykátai
Járásbíróságé a Nagykátai járásra, az Ócsai Járábíróságé a Dabasi járásra, a Pestvidéki Járásbíróságé
a Budai járásra, a Ráckevei Járásbíróságé a ráckevei járásra, a Szentendrei Járásbíróságé
a Szentendrei járásra, és Szentendre városára a Váci Járásbíróságé pedig a Váci és a Szobi
járásra, és Vác városára vonatkozott.
„nem elég, ha a gyár élén munkásigazgató van, hanem szükség van arra, hogy az államapparátus, a hadsereg, a rendőrség,
a diplomácia, a bíróság, a minisztériumok, a városi önkormányzatok kulcspozícióiba mindenüvé a munkások, parasztok, a
haladó értelmiség fiai kerüljenek.” 15
A bíráskodásban résztvevő személyek
Rákosi az 1949-ben megjelent Építjük a nép országát című művében a munkásoknak és a parasztoknak
a bíróságok munkájába való bevonásának szükségességét hangsúlyozta. Ennek a
Rákosi-féle elképzelésnek a megvalósítását láthatjuk a bíráskodásban résztvevő személyek
vizsgálata során.
Már 1945-ben rendeletet alkottak a bírák eddigi – az 1869. évi IV. törvénnyel megteremtett
– függetlenségének fokozatos megszüntetéséről. Az 538. számú, M.E. rendelet ugyanis
kinyilvánította, hogy az ítélőbíró meggyőződésből politikai pártnak vagy szervezetnek tagja
lehet. 16 A fokozatosság elve érhető tetten abban, hogy ekkor még tiltja a rendelet, hogy a bíró
a pártban vagy a szervezetben tisztséget, megbízatást vállaljon, és a népgyűlésen sem szólalhatott
fel; a tagság engedélyezése azonban már önmagában a függetlenség csorbítójává vált.
egyébként Pest megyéhez tartozó aszódi járásból Boldog, és Kerekharaszt községeket. Pest megyéhez került
1950-től a korábban Nógrád-Hont megyéhez tartozó Szobi járás teljes területe.
13
1952-től Dabasi Járásbíróság.
14
XXII. kerületi, XVIII–XIX: kerületi, IV, és XV. kerületi; valamint XX–XXI. kerületi járásbíróságok.
15
RÁKOSI MÁTYÁS: Építjük a nép országát. Budapest, Szikra, 1949. 144. o.
16
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 538/1945 M.E. számú rendelete a közszolgálati alkalmazottaknak politikai
pártok vagy a szakszervezetek működésében való részvételéről. Magyar Közlöny 11. szám. 1. o.

4
Az 1949. évi 9. számú törvényerejű rendelet 17 végül hatályon kívül helyezte a bíráknak a politikai
pártok és szakszervezetek működésében való részvételére vonatkozó tilalmat is.
Az 1948. évi XXII. törvény felhatalmazást adott az igazságügy-miniszternek, hogy
bármely bírót beleegyezése nélkül is más bírósághoz helyezhessen át, vagy végelbánás alá
vonhassa, ezáltal elkezdődhetett a bírák személyi cseréje, és az új káderekkel való helyettesítésük.
1949. december 31-ig törvényesen is szünetelt a bírák elmozdíthatatlanságának 1869.
évi IV. törvény óta fennálló alapelve.
A bírák mellett először a büntetőbírókkal azonos jogú ülnökök beállítása jelentette az
ismertetett Rákosi-féle elképzelés szerinti, a rendszernek megfelelő elemet. Az 1949. évi XI.
törvény már a büntetőbíráskodás egész területén is bevezette az ún. népi ülnökök alkalmazását.
18 Ezzel ugyanis a törvényalkotók biztosítottnak vélték egyrészt a dolgozó nép felfogásának
és meggyőződésének érvényesülését, másrészt annak a lenini elvnek a megvalósulását is,
hogy a népi demokráciákban a nép ítélkezik. Az ülnökök oktatásának helyszíne a heti ülnökaktíva
volt, amelyen a heti ítélkezés anyagából beszéltek meg néhány kiemelt bűncselekménycsoportot.
1949-ben a 4181. számú Kormányrendelettel hozták létre a Büntetőbírói és Államügyészi
Akadémiát. A büntetőbíráskodásban résztvevő személyek Rákosi kívánsága szerinti
cseréjének igazi biztosítéka az Akadémia végzett hallgatói voltak. 19 Az Akadémián 1 év alatt
képeztek kádereket a bíróságok élére.
Az ülnökök köréből került ki a hallgatók egy része, akik az Akadémia elvégzése után
hihetetlen gyors karriert tudtak befutni. A Pest Megyei Bírósághoz 1952. január 1-jével két
akadémista bíró került. 20 Az Igazságügyminisztérium egy osztályvezetője 1951. december 27-
én utasítást küldött az elnöknek a munkába állításukkal és foglalkoztatásukkal kapcsolatban. 21
Az utasítás befejezésében a következő olvasható:„a kádereket nem a régi és új voltuk, hanem
munkájuk alapján bíráljuk el, aszerint, hogy mennyiben teszik magukévá célkitűzéseinket és
hogyan hajtják végre a Párt és a kormányhatározatokat”. Egyértelműen lehullik tehát a lepel,
hogy mi az új rendszer számára elfogadható bírói magatartás.
17
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 9. számú törvényerejű rendelete az igazságügyi szervezet átalakítása
tárgyában. Magyar Közlöny. Törvények és törvényerejű rendeletek tára. 1949. 215–22. szám. 13–14. o.
18
1949. évi XI. törvény A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről.
Magyar Közlöny. Rendeletek Tára. 80. szám 599–606.o.
19
A Magyar Köztársaság kormányának 4181/1949 (163) Korm. számú rendelete Büntető Bírói és Államügyészi
Akadémia létesítése tárgyában. Magyar Közlöny. Rendeletek Tára. 163. szám 1276. o.
20
PML XXV. 1–a–2. 114/2/1951. 21. doboz
21
PML XXV. 1–a–2. 114/1/1951. 21. doboz

5
A két akadémista úgy tűnik sikeres volt, mivel egy év sem telt el és mindketten járásbírósági
elnökök lettek. 22 Egyikük kormánykitüntetést is kapott, a másik pedig Szentendrei Járásbíróság
elnöke volt, majd az Igazságügyminisztérium Bírói Felügyeleti Osztályára került
főelőadónak. 23
„…az osztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyver és az ügyészségek és a bíróságok az osztályharcnak
rendkívül fontos szervei” 24
A bíróságok működésének jellemzői
A hangsúly a büntető ítélkezésen volt. A büntetőbíráskodás eszközzé vált, hogy a diktatúra
megvalósítsa a célkitűzéseit: a társadalom strukturális átalakítását, a tulajdonviszonyok
megváltoztatását, az ideológiai arculat átformálását, és a politikai ellenfelek megsemmisítését.
25
Az alkotmány deklarálta, hogy a ”Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt
egyenlők és egyenlő jogokat élveznek”. A Pest Megyei Bíróság elnökének 1951. október 24-
én a Pestmegyei Tanács VB ülésén elhangzott beszámolója azonban egészen más képet mutat.
26 Az osztályszempontú ítélkezés példáinak egész sorát tartalmazza a dokumentum. A Pest
Megyei Bíróság elé cséplési visszaélések tárgyában került ügyek esetében míg a kulák vádlottakra
3, illetve 2 és fél év börtönbüntetést szabtak ki, addig a dolgozó parasztokat és munkásokat,
akik egyébként a cséplőgép ellenőrei és felelős vezetői voltak 6 hónaptól 1 évig terjedő
börtönbüntetésre ítélték, mindemellett a mellékbüntetés mértéke is csekélyebb volt.
A megyei bíróság elnöke 1953. június 22-én a Pestmegyei Pártbizottság Titkárságának
küldött jelentésében, amelyben a Pest Megyei Bíróság munkájáról számol be a politikus bíráskodás
fogalmát használja. 27 Ez jelenti egyrészt az osztályellenség (elsősorban a kulákok) ellen
irányuló ítélkezést, másrészt a politika diktálta, különböző módon érkezett parancsok 28 ítélkezésnél
való felhasználását. Az ítélkezés kétféle lehetett: megtorló az osztályellenséggel szem-
22
A Szentendrei Járásbíróság elnökségénél szükség volt a váltásra, hiszen az elnöknek sem a járási pártbizottsággal,
sem a járási tanáccsal nem volt kapcsolata. PML XXV. 1–a–2. 1952. Biz.126. 21. doboz
PML XXV. 1–a–2. 1953. Biz. 99/77. szám 20. doboz
23
PML XXV. 1–a–2. 1953. Biz. 99/77. szám 20. doboz
24
PML XXV. 1–a–2. 0099/2/1951. 20. doboz.
25
Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon 1945-1989. Zrínyi Kiadó, 1993. 140.o.
26
PML XXV. 1–a–2. sz.n. 20. doboz
27
PML XXV. 1–a–2. 1953. Biz. 99/77. szám 20. doboz
28
Legtöbbször az Igazságügyminisztérium Bírósági Főosztálya adta ki ezeket az utasításokat az eddig átnézett
iratanyag tanúsága szerint.

6
ben, illetve nevelő a dolgozókkal szemben. Ez utóbbi azonban nem minden esetben nevelő
pusztán, így a dolgozók esetében is összemosódik a megtorló és a nevelő funkció.
Bár a tanácsrendszer bevezetésétől kezdve napirenden volt az igazságszolgáltatás és
közigazgatás szoros együttműködése, a belügyminiszter, Házi Árpád 1951. július 9-én bizalmas
leiratot adott ki az ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok kapcsolatának további fejlesztése
végett. 29 A belügyminiszter a tanácsok és a bíróságok kapcsolatát nemcsak megyei,
hanem járási szinten is előírta havi beszámolók, és folyamatos megbeszélések formájában.
Hangsúlyozta, hogy a bíróságok és ügyészségek nincsenek alárendelve a tanácsoknak, ugyanakkor
az egymás munkája feletti építő kritikát és a kellő tájékoztatást engedhetetlennek tartotta.
A tömeges közellátási bűncselekményeknél válogatást javasolt a belügyminiszter, mégpedig
úgy, hogy a nagyon súlyos bűncselekmények elkövetőit és az egyébként is ellenséges magatartásúakat
állítsák bíróság elé, a többieket pedig kihágási eljárás alá vonják. A feljelentések
alapos előkészítésénél figyelmeztetett arra a helytelen gyakorlatra, hogy a tanácsi szervek
mentesítő bizonyítékokat adtak a vádlottaknak. A belügyminiszter a tanácsok vb-elnökeinek
kiadott rendeletében tehát a bíróságok ítélkezési gyakorlatát is befolyása alá kívánta venni. A
Pest Megyei Bíróság elnöke maga is elismerte 1952-ben, hogy a tanácsok feladata a bíróság
elé kerülő ügyek kiválasztása. 30 Újabb összemosódását láthatjuk tehát a végrehajtó és a bírói
hatalomnak. Ezt erősíti a rendelet azon utasítása is, hogy a tanácsok minél nagyobb számban
vonják be a bírákat, az ügyészeket és az igazságügyi szervek vezetőit tanácstagokként, vagy
aktívaként a tanácsok egyes állandó bizottságaiba.
Jellemzőek voltak a gyorsan meghozott és nagyszámú ítéletek is: Előbbi azt jelentette,
hogy 1951-ben 8 hét alatt fejezték be az ügyeket a megyei büntető fellebbezési tanácsnál,
1952-ben pedig már 3-4 hét alatt. A járásbíróságoknál ugyanekkor 8-10 hétről 1 hónapra
csökkent a perek időtartama. Hogy mekkora számokról is van itt valójában szó, azt az MDP
Központi Vezetősége 1953. június 27-28-án hozott határozatából tudhatjuk meg, amely
egyébként a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az
ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról szól. A dokumentum szerint 1950 és 1953 I. negyedéve
között 650 000 személy ügyével foglalkoztak a bíróságok, és 387 000 személy ellen
hoztak marasztaló ítéletet. 31 Már ez az óriási szám önmagában elég indok lenne, hogy további
kutatások tárgyát képezze az államszocializmus jogszolgáltatása.
29
PML XXV. 1–a–2. 0099/2/1951. 21. doboz
30
PML XXV. 1–a–2. 1952/99/29. 20. doboz
31
A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998. 193. o.

7
Levéltári források és forráskiadványok:
PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) XXV. 1. a. 2. Pest Megyei Törvényszék iratai. Elnöki iratok. Bizalmas
iratok. (1949-1954)
DR. HORVÁTH IBOLYA- DR. SOLT PÁL- DR. SZABÓ GYŐZŐ- DR. ZANATHY JÁNOS- DR. ZINNER TIBOR: Iratok az
igazságszolgáltatás történetéhez. 3. Kúriai teljes ülések, államvédelmi felülvizsgálatok,
„Párt”-ítéletek, törvényességi óvások, tárgyalási jegyzőkönyvek. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest, 1994.
RÁKOSI MÁTYÁS: A fordulat éve. Szikra, Budapest, 1950.
RÁKOSI MÁTYÁS: Építjük a nép országát. Szikra Budapest, 1949
IZSÁK LAJOS (főszerk.): A Magyar Dolgozók Pártja határozatai (1948-1956). Napvilág Kiadó,
Budapest, 1998.
Irodalom:
DR. BÓNIS GYÖRGY-DR. DEGRÉ ALAJOS-DR. VARGA ENDRE: A magyar bírósági szervezet és perjog
története. Zala Megyei Bíróság és a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, Zalaegerszeg,
1996.
FÖLDVÁRI JÓZSEF: Magyar büntetőjog, Osiris, Budapest, 2000.
KAHLER FRIGYES: Joghalál Magyarországon 1945-1989. Zrínyi, Budapest., 1993.
STIPTA ISTVÁN: A magyar bírósági rendszer története. Multiplex Media - Debrecen University
Press, Debrecen, 1997.
ZINNER TIBOR ET AL.: Törvénytelen szocializmus. A (Németh-kormány által kinevezett) Tényfeltáró
Bizottság jelentése. Budapest, 1991.