Dr. Benedek László

után második ember Lukács Hugónak a „privát paciense" volt. Innen írta a
költő a következő sorokat Diósiéknak: „Én most már öt nap óta vagyok
Kolozsvárott. Kezelőorvosom ideális ember és doktor, Ady-imádó. Egy
félcsöppnyi alkoholt nem iszom. Cigarettázni félannyit se, mint máskor.
Fürdőket kapok, tornászom, korán fekszem. Nappal a doktor válogatott,
kedves társaságot gyűjt. Szóval meggyógyulhatnék, de az alvás még mindig
nehezen megy, tele vagyok határozatlan, kínzó vágyakozásokkal és
félelmekkel" (103). Az illusztris társaság tagja volt a világhírű matematikus
Fejér Lipót, a literátus jogtudós Somló Bódog. Olykor levonatozott Dénes
Zsófia is, ahogy e sorok írójának levélben, illetve szóban többször lefestette
az idegklinikát. Zsakó István a második tanársegéd szintén emlékezett a
nagy költőre. Nehéz lett volna nem észrevenni. A közeli belgyógyászaton
ekkor kezdte alkalmazni Jancsó Miklós professzor a nagy szenzációt keltő
Salvarsant, de semmi nyoma, hogy a poétán próbáltak volna kúrát végezni.
Sőt, a kitűnő „szúnyogszakértő" belgyógyász, Wagner-Jauregg eredményei
nyomán a maláriaterápiáról is tudott, Ady mégsem jutott túl a korábbi
higanykezeléseken. Ezek a kérdőjelek már soha nem fognak kiegyenesedni.
A költő kórrajzát, amelyet Maksay Ferenc töltött ki, majd Miskolczy Dezső
professzor 1945-ben helyezte letétbe az ottani Akadémiai Fiók Történelmi
Levéltárában, Kótay Pál tette közzé szakszerű véleményezéssel az
Orvostörténelmi Közlemények 1978. évfolyamának a hasábjain (78).
7