Dr. Benedek László

általános kór- és gyógytani előadó Lőte József, a patológus Buday Kálmán, a
higiénikus Rigler Gusztáv, valamint a kriminológus Kenyeres Balázs
professzor. Ez utóbbi három fővárosi katedrára került, meghívásos alapon. A
törvényszéki intézetben sajátította el ifjú kutatónk a szerodiagnosztikai
módszereket, amelyeknek később a neurológiai gyakorlatban oly nagy
hasznát vette. A korabeli kolozsvári klinikumban Apáthy Istvánhoz mérhető
egyéniség az ideg- és elmegyógyász Lechner Károly, „aki a lelki eseményeket
a protoplasma fizikai és kémiai állapotváltozásaiból származó energiafelszabadítással
magyarázta, és aki már Pavlov-val egyidőben az elmekóros
tüneteket is egy általa kidolgozott reflexelméletre, tehát természettudományos
alapra építette" (5).
Kitűnt még a plasmacyta névadója, a dermato-venerológus Marschalkó
Tamás, valamint a sebész Makara Lajos professzor. Mindketten a
világháború alatt (de nem a fronton) hunytak el. Lechner mellett
kétségtelenül nagy respektussal bírt a belgyógyász Jancsó Miklós, a malária
nemzetközileg ismert és elismert szakértője. Nem véletlenül Lechner és
Jancsó terjesztették elő 1916 végén Benedek Lászlót a magántanári
képesítés elnyerésére (93). A végzés előtti 1909-es esztendő igen nevezetes
dátum a nagy reményekre jogosító ifjú életében. Felelős szerkesztője lett az
Egyetem című lapnak, de a címoldalon olvashatjuk a két világháború között
népszerú író, Orbók Attila nevét is. A lapot az Országos Magyar Szövetség
1909 augusztus 20-án kiadott „válasza" hívta létre (6).
A sajnálatos eseményről a múlt tisztázása, valamint a megbékélés
érdekében kell szólni. Ugyanis az 1909-ben, Budapesten megrendezett
Nemzetközi Orvosi Nagygyűlésre a meghívott román orvosok az Erdélyben
történő „anyanyelvi elnyomásukra" hivatkozva nem akartak eljönni. Végül,
Babes professzor vezetésével mégis megjelentek. A válasz kimutatja
tételesen, hogy a románoknak a Monarchiához (is) tartozó Transszilvániában
több anyanyelvi iskolájuk van, mint az önálló királyságban. A részvételi
lemondási szándék tehát ürügy volt. Ha fellapozzuk a Benedek diáksága
idején, majd azután kiadott belényesi közös értesítőket, azok kétnyelvűsége
egyértelmű. Miként a már említett, közeli Nagykárolyban a fakultatív
tantárgy felvétele. Nem véletlen tehát, hogy az Egyetem első száma 1909
szeptember 11-én jelent meg. Mintegy feleletként a román liga nyíltan
egyesítő programjára. A vita sajnos azóta tart, csak már fordított szerepben.
A kényes kérdés politikai és demográfiai szempontból eldőlt, de a multat nem
lehet meg nem történtté nyilvánítani. Márpedig a kolozsvári egyetem 1872-
1920 között a második magyar orvosképző intézet volt, ahol Benedek László
1910 november 26-án summa cum laude minősítéssel orvosdoktori oklevelet
kapott. Az ifjúsági lap szerkesztése mellett 1910 április 1-től 1911
márciusáig Buday Kálmán professzor kórbonctani intézetében dolgozott, a
már választott szakma legjobb megalapozására.
Az 1909-es év a magyar irodalom szempontjából szintén érdekes. A
Benedek László által már munkahellyé kiszemelt idegklinika lakója volt
június végétől augusztus l-ig a szeropozitív költőóriás Ady Endre. Az
Egyetem akkor még nem jelent meg. Ha a doktorandus ízlése távol is állott
az „új időknek új dalai"-tól, Orbók Attila sejtette jelentőségét. Adyról az ifjú
ideggyógyász már csak azért is tudhatott, mert az I. tanársegéd, a professzor
6