Dr. Benedek László

A család és az iskolák
B
enedek László familiáris helyzetéről annyit tudunk, hogy ugyanazt a
nevet viselő édesapja bíró volt (64), a járásbíróság vezetője, kir.
ítélőtáblai bíró ranggal, így anyagi gondjaik aligha lehettek.
Édesanyja, Papfalvay Ilona a Nagy Iván-féle genealógiai lexikon szerint
kihalófélben lévő, régi erdélyi családból származott. Ezt később maga a
professzor szintén „igazolta", mert „gyermekáldás néki sem adatott".
Az apai név örököse tehát 1887 szeptember 5-én látta meg a napvilágot, és
azon a vidéken a magyar vallásnak számító kálvinista keresztségben
részesült. Elemi iskoláit szülővárosában, a nyolc gimnáziumot összesen négy
helyen végezte. Abban az időben nem volt ez szokatlan, függetlenül a
hivatalnok-szülők lakhelyváltoztatásától. Az alsó négy osztályt a közeli
Nagyszalontán végezte, a felső osztályok első évében már a békéscsabai
evangélikus Rudolf-Főgimnázium 1902-tes közös értesítőjében találkozunk a
nevével. Az ötödikes diák jó tanuló, de nem kiemelkedő (58). A reáltárgyakból
mindig jeles, a humaniórákból viszont közepes. Meglepő, hogy a sportokat
annyira kedvelő tanuló testnevelésből csak elégséges. A VI. osztályba átment
a szomszédos Hódmezővásárhelyre, de ott is csak egy évig maradt. Végül a
két záró klasszist a Debreceni Református Főgimnáziumban végezte, ott tett
érettségi vizsgát az 1904-05-ös tanév végén. A bölcsészeti tárgyak
elhanyagolásán nem annyira csodálkozunk, mint azon a tényen, hogy német
nyelvből szintén csak elégséges (71). A regionális világnyelvet ugyanis
medikus korában már magas szinten bírta.
A maturátus után beiratkozott a Ferenc Józsefről elnevezet Kolozsvári
Tudományegyetem orvosi fakultására, ahol nagyon hamar magára talált.
Egykori évfolyamtársa, a matuzsálemi kort megért id. Kováts Ferenc
pulmonológus professzor személyes közlése szerint Benedek már az első
szigorlatok letétele után tanújelét adta kivételes képességeinek. A
művészetek iránt mindketten vonzódtak, az évfolyam létszáma sem haladta
me g
e gy jó középiskolás osztályét, ezért is tűnik hitelesnek a
visszaemlékezés. Az alsó évesek első számú bálványa kétségtelenül Apáthy
István professzor volt. A Mikó utca, Trefort utca sarkán lévő Szövet- és
Fejlődéstani Intézet eredményeire Európa-szerte odafigyeltek. Ekkor
bontakozott ki a neuron-tan körüli vita, amelyben Apáthy a folyamatos
kapcsolat, az un. continuitás elvét vallotta. Ellenfelei között olyan
nagyságokat találunk, mint a pont azon az évben Nobel-díjat kapott spanyol
tudós-óriás Ramon y Cajal, honfitársai közül pedig Lenhossék Mihály és
Schaffer Károly. Apáthy mikrotechnológiai módszereinek zsenialitását még a
legkitűnőbb Lenhossék- (Szentágothai János, Krompecher István), illetve
Schaffer-tanítványok (Miskolczy Dezső, Környey István) is mindig
méltányolták. A nagy neurohisztológus intézetében sajátította el Benedek
László már II. éves medikusként a legkorszerűbb szövettani vizsgáló
metódusokat. Versenyvizsga után kórszövettani pályamunkát készített,
amellyel hamar felhívta magára a közfigyelmet. Ez az idő a szerológia
hőskora, nem csoda, hogy e téren szintén igyekezett jártasságot szerezni.
Apáthy mellett az elméleti tárgyak tanszékvezetői közül kiemelkedett még az
5