Dr. Benedek László

39
Az utolsó felvonás
- tragédia
B
enedek László a két világháború közötti hazai ideg-és elmegyógyászat
egyik legkiválóbb képviselője, mindenféle "megszorítás"
nélkül. Konzervatív korával azonosult, amelytől (nem érdemtelenül)
mindent megkapott, de idegenkedett a politikai szélsőségektől. A kirekesztő
törvények után is bátorkodott méltatni Freud jelentőségét, noha nem volt a
pszichoanalízis feltétlen híve. Rakonitz szintén dolgozott mellette, amit nem
mindenki nézett jó szemmel. Amerikai kapcsolatait tüntetően ápolta, a
Gulyás Pál által említett 1939-es New York-i útjának azonban nem találtam
másutt írásbeli nyomát. A háború alatt figyelme főleg a közelebbi és semleges
Svájc és Svédország felé fordult. Nincs tudomásunk egykori debreceni
tanártársával, a Bázelba került Verzár Frigyessel való kapcsolatáról sem, bár
érdekes "véletlen", hogy a német nyelvű nagy monográfiáját a háború
kitörésének évében a Karger Verlag bázeli nyomdája jelentette meg.
Miután 1944 október 15-e reggelén gépkocsiján elindult nyugat irányába,
célja volt valahogy Svédországba kijutni. Útját Bécstől vonaton folytatta, így
érkezett meg a háborús kemény tél kellős közepén a tiroli Kitzbühel híres
nyaralóhelyére. Ha lelki egyensúlya tovább nem billen, bizonyára átvészelte
volna az embert próbáló hónapokat. Bár Olivecrona meghívó levele (amit
annyira várt) már december 13-án megérkezett, a zűrzavarban nem jutott
kezeibe. A kilátástalanság érzése minden iránt érdektelenné tette, hiányos
táplálkozása a depresszióját csak rontotta.
Hiteles korabeli visszaemlékezésekből tudjuk (66), milyen farkastörvények
uralkodtak a kies tiroli tájakon, az akkori menekültek között, nemzeti és
osztályi hovatartozástól függetlenül. Ilyen körülmények között a magányt
főleg a fiatalok bírják, akik könnyen keresnek alkalmi kapcsolatokat,
életösztönük erősebb, igényeiket humorral képesek a vegetálás szintjére
leszállítani. Ez egy idősödő, állandó szerepléshez szokott, labilis idegrendszerű
professzornak már nem sikerült: 1945 március 3l-e reggelén egy
pisztolygolyóval véget vetett életének. Angyal Lajos szerint magányán és
kiszolgáltatottságán a közelében lakó debreceni tanítvány Bagothay László
próbált segíteni, sajnos sikertelenül. Halálhírét, annak körülményeit ő hozta
meg. Halotti bizonyítványára több mint két évtized multán bukkant a másik
tanítvány, Kulcsár Ferenc, akiből előbb Szegeden, majd New York-ban lett
professzor. Ő küldte el Debrecenbe Pap Zoltánnak a következő levél
kíséretében:
" Kedves Zoltán, 1 -24-69 Kitzbühel/Tirol
Csak röviden annyit, hogy egy nemzetközi EEG-congressusra jöttünk ide. -A
helybeli hivatalban megtaláltam Szegény Benedek prof. halotti bizonyítványát,
itt lőtte magát agyon és a tetemét Inns-ba szállították. - Egyelőre többet nem
tudok. Vagy van-e nektek tudomástok, hol hantolták el stb! Valaki - már nem
emlékszem - azt mondta, hogy állítólag itt temették el és látta volna a sírját is!
Szándékomban van elmenni a helybeli Szana-tóriumba és megtudakolni,
milyen körülmények között élt! Valószínűleg depressios lehetett, ilyet regéltek
nekem még 44-ben Irénke halála után. - Utolsó találkozásom vele 44 őszén
egy óvóhelyen -Lipótmezőn- volt. Egy másik tervét említette és úgy volt, hogy