Dr. Benedek László

35
Az 1939. év november 5-i ülés főleg a schizophreniával foglalkozott. Ekkor
hangzott el Klimes Károly előadása A tudati fokok kórlélektani megnyilvánulásairól,
továbbá Bak Róbert referátuma A személyiség szétesésének
kórlélektanához, illetve A kóros szervérzések tünet- és
kórlélektanáról (80). A később Amerikába került jeles pszichoanalitikus
soha nem tagadta meg a Benedek-iskolát.
A Magyar Elmeorvosok Egyesülete XV. értekezletének kötetében jelent meg
a professzor egyik legfontosabb tanulmánya: A Korsakow tünet-együttes
suhstratumának problémája (80). Az időamnestikus syndrománál a
személyiség összetartásának kóros voltát Grünthal a corpus mamillare-ból
eredő nervosus impulzusok hiányából, Camper pedig a rendszer betegségéből
eredezteti. Benedek (akinek tanulmányához Juba Adolf társszerzőként
készített metszeteket) úgy vélte, hogy bár hisztopatológiai
szempontból a Korsakow-syndroma a corpus mamillare, a diencephalon,
valamint a III. agykamra „falazatába" lokalizálható, szigorú elkülönítés
nehéz, mert a corpus mamillare izolált sérülésénél a tünetegyüttesen kívül
bizonyos alvászavar is tapasztalható. Nyírő Gyula szerint a Korsakowsyndromára
vonatkozó megállapításai „időállóak és világszerte idézettek"
(88). A hozzászóló Sántha Kálmán is megerősítette saját megfigyelései alapján
az idézett tünetegyüttes és a corpus mamillare elváltozása közötti
összefüggéseket, azonban a thalamo-corticalis kapcsolatokat nem látta
bizonyítottnak. Benedek válasza szerint „ezek retrográd degeneratio elvén
alapulnak", másrészt a mamillo-thalamicus nyaláb a nucleus anterior
thalami-ban végződik és a laterális-kérgi összeköttetések szempontjából
elsősorban ennek anteroventralis szakasza jön számításba. A fenti eltérő
vélemények kifejtésében érezhető az egymás iránti tisztelet. Személyeskedést
abba csak az utókor magyarázhatott.
A következő esztendő már nem a viták ideje. Az Orvosi Hetilap 1940. évi
22. száma hozta a Sajátszerű heredodegenerativ idioplasticus combinatio
című közleményét, amely három fiútestvérnél retinitis pigmentosa,
örökletes nagyothallás és oligophrenia hármas kórképét mutatta be.
A 41. számban búcsúzott von Wagner-Jauregg professzortól (45). Hónapokig
hallgatta a bécsi Nobel-díjast, 1932-ben hosszabb ideig vendégeskedett
nála. Tőle tanulta meg, hogy "az eugenikai eszközök kiválasztásában a
társadalomethikai szempontok nem tévesztendők szem elől". Egyik példaképét
veszítette el. A 48. számban érdekes hír olvasható: "Benedek László
professzort a belgrádi egyetem orvosi fakultása előadás tartására hívta meg"
(82). Nincs nyoma, hogy eleget tudott volna ennek tenni, 1940 novemberétől
a politikai légkör már aligha tette lehetővé.
Vámossy Zoltán professzor szerkesztésében, az Orvosi Hetilap mellett,
1940-tól jelent meg az Orvostudományi Közlemények cimü periodika,
amelynek csaknem minden számában cikket közölt valamelyik munkatársával.
A mintegy 21 dolgozat közül fontosabbak: az Adatok Korsakowtünetegyüttes
bonctanához (társszerző Juba Adolf), amelyben kimutatták,
minél tisztább a kórkép, annál súlyosabb a corpus mamillare elváltozása
(46), a gócpont tehát egyértelmű. A 15. számban a Korsakow-tünetegyüttes
a köztiagy daganatai esetén (Juba Adolf) című dolgozatukban már maga