Dr. Benedek László

34
Az 1939. év termése már nem olyan bőséges. A Posttraumás látótelep és
tobozmirigytünet együttes esete Angyal Lajos közreműködésével jelent
meg az Orvosi Hetilapban. A Magyar Elmeorvosok Egyesülete 1939 novemberében
tartotta XV. országos értekezletét. A megjelenteket az elnök Benedek
László üdvözölte, köztük Sántha Kálmánt, a debreceni Tisza István
Tudományegyetem nagy reményekre jogosító, fiatal professzorát. Az elhunyt
kiválóságokról való megemlékezést Schaffer Károly méltatásával kezdte:
„Főleg az idegrendszer histo- és morphogenesisére vonatkozó és más nagyértékü
munkáiban csillogtatta meg az ő éber kutatószellemét, eszmegazdag
constructív képzeletét, a vonatkozások megragadására való nagy készségét.
Önfeledt szerénysége, életvezetésének nemesen egyszerű volta és tanítványai
iránt érzett példanélküli atyai jósága lelki személyiségét még értékesebbé
tették" (80). Emléke előtt felállva tisztelegtek. Majd folytatódtak a nekrológok.
„Két hét előtt Angliában elhalt Freud Zsigmond, a psychoanalisis megalapítója,
akinek nagy érdeme, hogy a tudattalan constructióinak befolyását
a gondolkozásra és a cselekvési körre legelőször hangsúlyozta, hogy a
symbolumok jelentőségét felismerte, hogy a dynamikus szemléleti módnak
postulálásával a lelki folyamatok megértéséhez sok tekintetben közelebb
hozott" (80). Hogy a veszteség-lista még megrendítőbb legyen, Harvey
Cushing halálát is bejelentette. Vajon lappang-e valahol a levelezésük? Az
emlékező szavai szerint: „Cushing személyisége példaképe volt a modern
nagy klinikusnak, akinek hatalmas áttekintő és receptív képessége a
sebészetnek tökéletes elméleti, gyakorlati és technikai uralásán kívül a
neurológiai kórjelzéstant, a radiológiát, az általános orvosklinikai ismereteket,
az idegrendszer élet- és kórtanát, annak anatómiáját, normál
szövettanát, a kórbonctant és kórszövettant, az idegrendszer fejlődéstanát,
histogenesisét és az agydaganatok speciális kórtanát is hasznosította,
használhatóvá tette számunkra" (80).
Utána A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat törvényjavaslatának
tervezete psychiatriai nézőpontból című előadása
következett. Ezen belül az eugenikai törvénytervezet szövegében a házassági
tilalmat már elfogadhatatlanul kiterjesztette. Ha a házasulandók egyike
szokványos bűnöző, még nem lehet házassági tilalommal súlytani. Igaz, a
svéd törvények 1757 óta tiltják az epilepsiásak házasságát, ami nem jelenti,
hogy megszűnt volna az eskóros betegség. A törvénytervezet kétségtelen a
kor eugenikai törekvéseit tükrözi, amely nem csak a harmadik birodalomra
voltjellemző.
A cselekvő eugenikát, azaz a sterilizálást a Hutington choreában, a
schizophreniában szenvedőknél írná elő, az epilepsiásoknál (1. svéd modell),
illetve a debilitásnál házassági tilalmat. Vagyis nem népcsoportok, hanem
orvosilag megállapított minusvariánsok szaporodásának meggátlását célozta.
Külön kiemelte a házasság előtti tanácsadás fontosságát, javasolta az
örökléstan kötelező egyetemi oktatását (már másodszor), továbbá az Elmeorvosi
Egyesületben örökléstani osztály létesítését. Mégis, ahogy Pisztora írja,
„a cselekvő faj egészségvédelmet feltétlenül szükségesnek tartva, ennek egyik,
pozitív eszközét az egészséges, tehetséges és szaporodóképes szülők
intézményes támogatásában látta" (93).