Dr. Benedek László

ugyanazon esztendő folyamán a német fővárosban jelent meg. neve a
regionális világnyelvű szakirodalomban egyre ismertebb lett. Már 1926-ban
kiadták Berlinben Der heutige Stand der Behandlung der progressiven
Paralyse című művét, amely a már említett debreceni munka német nyelvű
változata. Addig a berliniek a cívisváros szakirodalmáról aligha tudtak.
Következő könyve az Über die Schadelperkussion 1932-ben hagyta el a
Karger Kiadó nyomdáját. Az Orvosi Hetilapban Sarbó Artúr tanár méltatta
jelentőségét (96). Külön kihangsúlyozta, hogy a készülék hangerősítővel
felszerelt, amely a hallgatóság részére is érzékelhetővé teszi a kóros elváltozás
helyét.
Az Insulinschock auf die Wahrnehmung 1935-ben a híres sorozat része
lett.
Az előbbiekből talán kiderül, miért őt nevezték ki 1936 őszén a nyugdíjba
vonuló Schaffer Károly katedrájára. A kar által első helyen jelölt Miskolczy
Dezső (93) jóval később bizonyított. Egyébként a kor szokásjoga szerint
azonos kvalitású emberek közül a „rangidős" élvezett elsőbbségeket. Ezt
bizonyítja a két világháború között, valamennyi vidékről a fővárosba felkerült
professzor esete (99).
A kari ülésen 1936 szeptember 10-én jelent meg, amikor Neuber Ede
dékán búcsúztatta a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi Karára
újonnan kinevezett tanárát. Debrecenben szokássá kezdett válni, hogy a
búcsúzót rövidesen a búcsúztató is követi a fővárosba. Miként Orsóst
Benedek, majd az utóbbit Neuber Ede professzor. Ami azt jelenti, hogy
Lenhossék akadémikus JBst-beli nyilatkozata csak legföljebb egy rövid átmeneti
szakaszra volt érvényes. Az eltávozottak helyére méltó tanszékvezetők
jöttek. A Benedek helyére pl. Somogyi István illetve Sántha Kálmán. A
leköszönő ideg-elmegyógyász meleg szavakkal búcsúzott a tiszántúli
őrhelyétől, hogy pályafutása utolsó állomására induljon.
E sorok írója az ötvenes évek elején volt debreceni medikus. Eredendően
történészkedő emlékezetével tanúsíthatja, milyen élő legenda volt Benedek
László a klinika-telepen. Az idősebb kollégák előtt az előd fényét még az utód
Sántha Kálmán sem tudta elhomályosítani. Jól megférnek egymás mellett az
orvosi fakultás históriájában. Az már csak szomorú kiegészítés, hogy
mindketten, ha nem is azonos okból, de tragikus sorsra jutottak és egyikük
sem érte meg a nyugdíjkorhatárt.
28