Dr. Benedek László

25
„Nagyra tartotta a katonai kitüntetéseket", ami igaz, de professzor társaira
ez legalább annyira vonatkozott. Ahogy mondani szokás: a kor szelleme ezt
kívánta. Ha a már említett 1935-ös egyetemi almanachot nézzük, Neuber
Ede, vagy Hüttl Tivadar neve után legalább annyi funkció és kitüntetés
olvasható, ezek szerint „Benedek László az orvostudományok doktora, az
ideg- és elmegyógyászati klinika igazgatója, a Klinikai Bizottság elnöke, az
egyetemi kezelésbe átvett m. kir. Horthy Miklós Közkórház h. igazgatója,
több orvostudományi bizottság tagja, MÁV szakorvosi tanácsadó, a magyar
Elmeorvosok Egyesületének másodelnöke, a Magyar Psychologiai Társaság
elnöke, a Magyar Individual Psychologiai Egyesület tiszteletbeli elnöke, a
Vérein Deutschen Nervenárzte tagja, a Vérein f. Psychiatrie und Neurologie
in Wien tiszteletbeli tagja, a Permanent Committee of International Neurological
Congress reprezentativája és titkára, az International Federation of
Eugenic organisations-nak magyarországi képviselője, a Monatschrift ung.
Med., az Orvostudományi Szemle szerkesztője, Debrecen sz. kir. város tb.
Tisztiorvosa. Kitüntetések: Károly-csapatkereszt, Signum laudis a vitézségi
érem szalagján a kardokkal, porosz és bajor hadiérem, II. o. Vöröskereszt
tiszti keresztje". Vajon egy mai magyar Ki Kicsoda szerényebb-e a
felsorolásban?
Felfokozott életritmusához filozófiát is gyártott. „Az aktív személyiség
kifejezésmódjairól' című előadása vallomásnak is felfogható. Elhangzott a
Debreceni Tisza István Tudományos Társaság 49. ülésén, amelyet filmmel
illusztrált. Érdemes belőle idézni: „A kifejező mozgások körébe kell számítanunk
a táncot. A tánc a magasabb fokon művészi célhoz formált átstylizált
mozgás-successio: élettudományi és lélektani szemszögből nézve pedig az
érzelmi kör feszültségeinek levezetője, egyben regressio, azaz visszaütés a
gyermekkori lelki állapothoz" (1).
Közismert, hogy az első feleségével balettozott, gyönyörű második nejével
pedig a tanítvány Böszörményi Zoltán szerint „kötelező volt" keringőt lejteni.
A castiliai tánc még versre is ihlette:
Tangó
Elszállt a múltnak káprázat világa,
Kihamvadt már a szenvedély heve.
Loreley eltűnt, de megmaradt varázsa,
A hűvös Nympha mintha intene.
Üzent az ősz és mégis áradozva
Ámor nyűgét jajongva hordozom.
Talán szívem a haláltáncot járja,
S nem lesz több mámor, sem édes fájdalom?!
Refrain: Némulj el éltem bús melódiája,
Csengjen a jókedv pajzán dala!
Éledj fel újra, fényözönbe mártva,
Vesztett reményem szent sugara!
Ringasson újra, végzetemnek árja,
S ne csaljon tovább a rideg erény,
Csak Te jöjj hozzám szívem Júliája,
S nem leszek többé soha szegény!