Dr. Benedek László

23
emotiogénszármazékainak említése, tehát Benedek 1934-ben nemcsak a
Nobel-díjas Sherrington, a „vészreakciós" Cannon, hanem az előbb említettek
munkásságát is ismerte. Miként a svájci W. R. Hess tanárnak a köztiagy
funkcionális organizációjával kapcsolatos kísérleteit, amelyekért csak másfél
évtized múlva kapta meg a svéd akadémia legmagasabb kitüntetését. Amikor
magyar kollégája már rég nem volt az élők sorában. A Freud-féle elfőjtási
reakció, valamint a kortárs Szondi Lipót, illetve a román Parhon professzor
neve sem marad említétlen. Köszönetet mond a kazuisztikai részben Hüttl
Tivadar tanártárs és Lusztig Józsa tanársegéd esetészleléseinek
(hypoparathyreodismus, tetániás és mániás rohamokkal) átengedéséért.
Vagyis Benedek nem csak a sajátmaga szereplésén fáradozott. A Budapest
Kir. Orvosegyesület Társadalomegészségügyi Szakosztályának meghívására
1935 május 24-én fontos előadást kerekített Az u. n> „sérüléses
idegességről", annak határterületéről és halesetbiztosítási vonatkozásairól
a véleményező ideggyógyász szempontjából címmel, amely
monográfia formájában is megjelent (38). Jelentőségét a háború után a
társadalomra nehezedő rokkantellátás adta, mert „fontos társadalmi érdek
marad egészségügyi kultúránkat és socialis gondolkodásunknak intézményeit
tehermentesíteni a jogosulatlan üzérkedéstől, hogy a biztosítás által
nyújtott kedvezménykilátások hiánytalanul a munka igazi sérültjeit illessék"
(38). Az orvostudományi és a jogi álláspont konfrontálásáról van szó, ezért a
keresőképesség csökkenését pontosan kell megállapítani. Összefoglalójában
a következő osztályozást követte: 1. organikus zavarok; 2. organikus laesiók
„maradék-syndrómája"; 3. organoid csoport (pl. a postkommocionalis lelki
tünetegyüttes); 4. pszichopátiás jelenségek; 5. neurotikus „visszhatásmódok"
(konfliktus-neurózisok, szociális hisztériák, célneurózisok, akaratgyengeség);
6. aggravációk; 7. olyan pszichopaták, akik a balesetekkel semmilyen
összefüggésben nincsenek. A nem organikus eltéréseknél éppen a munkaterápiát,
Freud meghatározása szerint a pszichogén betegek kezelési megterhelésének
hasznát hangsúlyozta. Bemutatott 98 hadisérült esetet,
valamint a debreceni klinika ingyen-rendelésének 1922-1935. évek közötti
betegjegyzőkönyvi és kórrajzi kivonatát. Összesen 134 esetet, akik közül
szintén sok volt a háborús sérült. Az osztályra felvett 20 kázust szintén a
fentiek szerint klasszifikálta, a kóreredeti, kórjóslati és véleményező szempontokat
kihangsúlyozva. Mindenkori időszerűségéről fölösleges szólnunk.
Ami 1933-ban nem sikerült, 1935 nyarán igen. „Benedek László ny. r.
tanár a II. Nemzetközi Ideggyógyász Kongresszuson, mint Magyarország
representative man-ja vett részt, azon előadást tartott és mint a
magyarországi titkár a kongresszus előkészítésében tevékenykedett" (1). A
jeles esemény Londonban zajlott le, ahol a Nemzetközi Anthropometriai
Társulat pszichiáter tanácsadójává választotta. Előadását 1935 július 30-án
tartotta, az újszerű diagnosztikus eljárásáról.
A debreceni másfél évtized csúcsteljesítménye az általa szerkesztett és
részben írt Huglings Jackson Memóriái Volume (68), amelyet a nagy angol
neurológus születésének centenáriumára adtak ki. A közel ezer oldalas kötet
57 dolgozatot tartalmaz a Benedek-tanítványok tollából. Nemcsak a
vastagsága, de a téma és nyelvi tarkasága is meglepő! Angol, francia, német
és olasz mellett cirill betűs cikket is találunk benne. A klasszikus epilepsia