Dr. Benedek László

szerepét (70). Személyében a Krúdy-s Színbád a komoly tudóséval
keveredett.
Egyetemi előadásainak első füzetet: A psychiatria története (21) 1923-
ban jelent meg Budapesten. A természeti népek és ókori kultúrák
animisztikus jelenségeit, valamint a lélekgyógyászat tudományos eredményeit
mindössze 25 oldalon foglalta össze. Az Iliásztól a Szentíráson át
Kraepelin munkásságáig haladt végig a kultúrtörténeten, bámulatos tájékozottsággal,
hogy hallgatóinak érdeklődését felkeltse.
A Debreceni Orvosegyesület 1922-ben alakult meg, első tudományos
ülését május 13-án tartották. A legidősebb professzor, a gyermekgyógyász
Szontagh Félix elnökölt, a legelső előadást a legfiatalabb tanszékvezető
tartotta. Címe: a Pellagrás beteg. A másodikat a tehetséges Csörsz Károllyal
közösen prezentálták a Huntington-chorea kórképről. A következő előadó a
sebész Hüttl Tivadar volt, az első hozzászóló Benedek. Már akkor sejteni
lehetett, hogy a majdani tudományos rendezvényeknek ő lesz a leglátványosabb
szereplője. A II. szakülésen a Chorea pseudo-paralytica, a III.-on a
Veleszületett athetosis kórképről értekezett. A sclerosis multiplex
esetekben Vaccineurin injekciókat adott, ingerterápiás próbálkozással. Az
eredménytelenséget soha nem hallgatta el. Az 1922. évi november 11-i
ülésen az epilepsiában az endokrin-rendszer és a roham-genezis összefüggéseit
elemezte. Elhibázó ttnak tartotta, ha „manapság valaki a
vasocontrictio és általában az agyvérszegénységre alapított és már 1857 óta
szerepet játszó durván fizikális rohamtheoriákkak azonosítja magát".
Szerinte a perc-volumen rapid ingadozása is csak epilepsiás reagibilitás
esetén válthat ki rohamot. Az epilepsia kérdése kezdettől foglalkoztatta. Ezért
is sajnálta, hogy annak pápájával, H. Jackson professzorral személyesen
már nem találkozhatott. Az Orvosi Hetilappal ismét felvette a kapcsolatot. Az
1922. évi kötet 49. számában új lumbálpunctiós tüt mutatott be az
encephalographiás vizsgálatokhoz. Érdeklődése rendkívül szerteágazó. Már
1923-ban, vagyis jó egy éves kutatói munka után tekintélyes kötet jelent
meg az ideg-elmeklinika orvosainak dolgozataiból (63). Azért kételkedünk a
kitűnő Angyal Lajos azon megállapításában, mintha Benedek „iskolát nem
teremtett" volna (5). Saját tevékenysége szintén cáfolja. A kötetben a
professzor visszatér az epilepsiához. Csörsz Károllyal együtt a Huntigtonchorea
extrapyramidális mozgászavarának nem csak a klinikai de a
genealógiai feldolgozását is adták, amely a hazai genetika egyik úttörő
munkája (59). Az influenzás elmezavarokról Porsche Ferenccel közösen
írtak dolgozatot. A Huntigton és migraine összefüggéseit Goldenberg Pállal
tárgyalta. A laboratóriumi részt Thurzó Jenő készítette, illetve szerkesztette.
A 319 oldalon 35 dolgozatnak 12 személy a szerzője. A végén valamennyihez
rövid francia nyelvű összefoglalót csatoltak.
Az Orvosi Hetilap továbbra is fontos fóruma maradt. A fiatal professzor ifjú
tanítványai közül egyre inkább Thurzó Jenő vált szerzőtársává. Külföldi
szerzőkre hivatkozva közösen próbálták ki Parkinson-kórnál, intralumbális
levegőbefúvással a permanens izomfeszülés megszüntetését (20). Ez szerintük
a vegetatív centrumokra kifejtett hatással magyarázható.
14