Dr. Benedek László

úton 1920 januárjában Debrecenbe rendelte, hogy ott Kenézy Gyula, Orsós
Ferenc és Verzár Frigyes segítségével tanfolyamot szervezzen a frontról
hazaözönlött medikusoknak. Szóbeli közlése szerint fűtetlen vagon szállította
a cívisvárosba, ahol szintén rendkívüli állapotok uralkodtak. Kijárási
tilalommal, statáriummal együtt. Telefonon sikerült felvenni a kapcsolatot a
szervezés alatt álló egyetem első számú irányítójával, Kenézy Gyula
professzorral, aki mentőkocsit küldött érte a nagyállomásra. A vöröskeresztes
jelzés oltalma alatt sikerült éjjel baj nélkül megérkeznie az akkori
DMKE épületébe. Issekutz tanár őszig maradt Debrecenben, majd az
időközben megérkező családjával együtt a fővárosba költözött (67). Tartózkodásával
azért is foglalkoztunk, mert ő hívta fel Kenézy tanár figyelmét az
akkor 33 éves Benedek Lászlóra. Debrecenben ekkor ugyanis nemhogy
tanáresélyes, de még ideg-elmeszakorvos sem akadt. Elvileg Pozsonyt a
főváros, Debrecent Kolozsvár látta volna el professzori garnitúrával. Erdély
egyeteme már csak azért sem tehette, mert menekülniük kellett. Szóba
került a cívisvárosban való letelepítés úgy, hogy a két egyetemet egyesítik, de
a Királyhágón-túliak a menekülést csak átmeneti állapotnak vélték. Ezért
együtt akartak maradni, és inkább elfogadták a szegedi „ideiglenes"
letelepedést. Bár a Tisza-parti város is aspirált 1906 óta az egyetemre (98).
Végül, míg Pozsony teljes garnitúrát kapott a pesti kartól (Mansfeld Géza,
Fenyvessy Béla, Entz Géza, Bakay Lajos, Heim Pál, ifj. Imre József), addig
Kolozsvártól Debrecen „csak" a fiatal Benedek Lászlót. Mégis az 1918 október
23-án felavatott orvosi fakultáson 1921 őszétől 12 kitűnő tanár irányításával
megindulhatott a Tiszántúlon az orvosképzés.
12