A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csontleves<br />
Ezt a levest régen nem ismerték. A kevés húst tartalmazó csontból főtt levest is<br />
húslevesnek tekintették, és hasonlóan készítették, mint a húslevest. A különbség inkább<br />
minőségében mutatkozott: a csontleves sokkal hígabb, kevésbé tartalmas volt,<br />
mint a húsleves.<br />
Hajdúszováton a zöldségeket előbb zsírban átforgatták, azután rakták a levesbe,<br />
így itt a csontlevesnek pergeltleves jellege volt.<br />
Gulyásleves<br />
Tulajdonképpen híg 1ère eresztett pörkölt. 220<br />
Álmosdon így is nevezik: „hosszú<br />
1ère eresztett pörkölt". Ecsedi szerint „krumplileves hússal". Maga a gulyásleves elnevezés<br />
valóban új, csak az idegenforgalom hatására terjedt el. Pásztoremberek régen<br />
üyenfajta levest nem főztek. 221<br />
Készíthetik marhahúsból, juhhúsból, újabban disznóhúsból, sőt disznó aprólékokból<br />
(szíve, nyelve, veséje). A vegyes húst falatokra felaprózták. Fazékban szalonnát<br />
pirítottak (Hajdúság), vagy zsírt izzítottak (<strong>Bihar</strong>), hagymát, piros paprikát tettek<br />
bele, s ebbe jött a hús. Lehetőleg nagyon kevés vízen párolták a húst, s csak azután<br />
eresztették fel vízzel (Újszentmargita, Álmosd, Hajdúnánás, Debrecen). Egy másik<br />
variáció szerint a hagymás zsírba tett húst előbb vízzel feleresztették, azután kezdték<br />
főzni, fűszerezni (Hajdúszovát). Főzés közben sózták, sárgarépával, petrezselyemmel,<br />
karalábéval, zellerrel zöldségeitek, sózták, majd kockára vágott krumplival s felvert<br />
galuskával dúsították. A <strong>XX</strong>. században már minden helységben ismerték, s főként jeles<br />
alkalmakra főzték. Gyakran egytálételként ették, mert benne van a hús és a sűrítmények.<br />
Ebben az esetben kevés vízzel, jó sűrűre főzték.<br />
Újabban elterjedt az úgynevezett hamisgulyás, ami hasonlóan készül, csak hús<br />
nélkül. Ez tulajdonképpen pergeltleves, csak a zöldségelés, a krumpli és a galuska<br />
együttes alkalmazása miatt hasonlít a gulyáslevesre.<br />
BECSINÁLT LEVESEK<br />
Régi szakácskönyvek jól ismerik, a paraszti gyakorlatban azonban csak különleges<br />
alkalomra főzött levesféleség. Friss, gyenge húsból főzték (csirke, borjú, galamb,<br />
malac), rántott, vagy habart, enyhén savanyított, gazdagon fűszerezett lében, melyben<br />
tálaláskor benne hagyták a főtt húst is.<br />
Egyik variáció szerint az apró darabokra vágott húst zöldséggel együtt kevés zsíron<br />
megpárolták, egy kanál liszttel megszórták, megpirították, majd vízzel felengedték.<br />
A són kívül főzhettek bele vereshagymát, néhány szem savanyú pöszmétét (ezzel<br />
savanyították!), végül galuskát, legtöbbször csirkemájból készült májgaluskát (Álmosd).<br />
Másik variáció szerint a húst és a zöldséget nem párolták zsíron, hanem sós vízben<br />
megfőzték, mint a húslevest, de borssal, gyömbérrel, citromhéjjal, citrommal ízesítették,<br />
vüágos, fokhagymás rántással berántották, s még ezen felül tejjel, tejfellel is<br />
gazdagították (Álmosd). Újszentmargitán babérlevéllel is ízesítették és szabályos tejfölös<br />
habarást tettek rá. Itt ecettel savanyították, s ennek ellensúlyozására cukorral<br />
édesítették.