A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
GYÜMÖLCSLEVESEK<br />
A gyümölcslevesek az utóbbi fél évszázad során elég népszerűek voltak, mégis<br />
úgy tűnik, a régi étrendekben nem játszottak túlságosan nagy szerepet. Bármüyen<br />
savanykás gyümölcsből főzhették. Legnépszerűbbek az almaleves, szilvaleves, meggyleves,<br />
pöszmételeves, de ismerik a birsalmalevest, baracklevest, földieperlevest (Álmosd).<br />
A leveseket nyáron friss, télen aszalt gyümölcsből vagy cefréből főzik.<br />
A gyümölcsleveseket általában habarással készítették. Egyedül Ecsedi István<br />
közöl, helymegjelölés nélkül adatot rántott pöszmételevesről. A gyümölcslevesek is<br />
készültek hús nélkül, vagy hússal. Előbbi esetben a megfelelően tisztított, felaprított<br />
gyümölcsöt sós vízben megfőzték, ízlés szerint fűszerezték és behabarták. Ha tehették,<br />
a gyümölcsöt húslében főzték meg. Kedvelték a csirkehús-, marhahús levében<br />
főtt gyümölcslevest, de főzhettek friss vagy füstölt disznóhús lében is (Debrecen,<br />
Hajdúnánás). Nagykerekiben a gyümölcsöt főzés előtt forró zsírban átforgatták,<br />
dinsztelték.<br />
Az ízesítés gyümölcsfajonként is változhatott. A túlságosan savanyú gyümölcsöket<br />
pl. legtöbb helyen cukorral „szelídítették". Almalevesbe sok helyen tettek<br />
fahéjat (Álmosd, Kismarja, Újszentmargita, Fülöp), borsot (Debrecen), szegfűszeget,<br />
citromhéjat (Álmosd). Az igényes álmosdiak az ünnepi alkalomra szánt gyümölcslevesekbe<br />
keményre felvert tejszínhabból szaggatott „galuskákat" is tettek.<br />
A gyümölcslevesek, különösen a szilvaleves legtöbb helyen böjtös étel, melyet<br />
nagypénteken még a reformátusok is ettek. Nyáron a gyümölcsleveseket gyakran a<br />
pincében vagy a kútban hűtve fogyasztottak.<br />
Paradicsomleves<br />
Szintén az újabb levesek közé tartozik, bár ismerik rántott, habart és rántotthabart<br />
formáját. Mindkettő készülhet friss, vagy befőzött paradicsomból. A rántott<br />
paradicsomleves úgy készült, hogy a rántásra ráöntötték a kifőzött paradicsomlevet,<br />
majd még tetszés szerint vízzel hígították, sóval, cukorral ízesítették, végül reszelt<br />
tésztát, vagy rizst főztek bele (Újszentmargita, Kismarja, Zsáka).<br />
A habart paradicsomleves valószínóleg a <strong>XX</strong>. században terjedt el. A vízzel hígított<br />
paradicsomlevet sóval, kevés vajjal, cukorral felforralták. 1-2 darab krumplit<br />
apró kockára vágva belefőztek s tejes, vagy tejfölös habarással sűrítették. Lehetőleg<br />
frissen tálalták, mert később a színét elvesztette (Álmosd). Ma legtöbb helyen a rántott<br />
paradicsomlevesre szoktak ráhabarni (Nagykereki, Álmosd, Kismarja, Hajdúnánás<br />
stb.). Almosdon tovább finomították a paradicsomlevest is. Kimérés előtt a<br />
leveses tálba kb. 2 dl tejszínhabot helyeztek, s erre merték a forró levest. Ugyanitt<br />
a tejszínhabot néha a leves tetejére tették. Mások fűszerezték gyömbérrel, mustármaggal,<br />
esetleg gomba hozzáadásával.<br />
Előbb említettük, hogy megyénk északkeleti falvaiban a káposztás paradicsomlevest<br />
is ismerték.<br />
Gombaleves<br />
A szekfű-, vagy csiperkegombát apróra vágták, paprikás, hagymás lében zöld<br />
petrezselyemmel, borssal párolták, vízzel feleresztették, vágott tésztát főztek bele, s