A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

A NÉPI TÁPLÁLKOZÁS
HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN
A táplálkozás tényezői
A népi táplálkozás alapvető meghatározója mindenekelőtt a rendelkezésre álló
nyersanyagbázis, amelyből aztán az emberek az adott korszak eszközkészletének segítségével,
a népi kultúrában kialakult technológiák, ízlés- és szokáshagyományok figyelembevételével
táplálékaikat elkészítik.
A nyersanyagbázis a népi kultúrában fontos, mert minden tájon a tápanyagok
nagyobb részét saját környezetük növény-, állatvilágából, ásványaiból állítják elő, s
csak kisebb részét szerzik be idegenből. A nyersanyagokat megszerezhetik gyűjtögetés,
zsákmányolás, halászat, vadfogás útján, de minden paraszti kultúrában a termelés,
vagyis a földművelés és állattenyésztés a legfontosabb élelemszerző tevékenység.
Ennek megfelelően minden esetben összefüggést kell keresni - a földrajzi, természetrajzi
tényezőkön kívül - a gazdálkodás szerkezete és a táplálkozás között.
Néprajzi kutatásunk megállapította, hogy tájunk, Hajdú-Bihar az Alföld kulturális
zónájába sorolható, de sok kapcsolat fűzi az erdélyi, és a felföldi tájak népi
kultúrájához is. A gazdálkodás fejlődése a táplálkozás történetét is korszakokra tagolja.
Vizsgálódásaink során ezt mi is igyekszünk szem előtt tartani, bár munkánk
elsősorban leíró jellegű, s mint ilyen főleg XX. századi helyszíni gyűjtések alapján
készült. A táplálkozás történeti fejlődését így nem követhetjük nyomon, holott tisztában
vagyunk azzal, hogy a gyűjtések során fellelhető ételféleségek és táplálkozási
szokások különböző történelmi korok lerakodott, olykor megkövesedett, máskor rugalmasan
alkalmazkodó termékei. Tudjuk, hogy a táplálkozásban is forradalmi változások
zajlottak le a XVTI-XVIII. században, amikor az „újvilág"-ból behozott
növények beépültek a népi táplálkozás rendjébe, Nagy változást hozott a XIX. századi
agrárfejlődés, s az ezzel járó ízlésváltozások, de legnagyobb átalakulás kétségtelenül
a XX. században történt. 2
A táplálkozás fejlődésében nem elhanyagolhatók a társadalmi motívumok sem.
Csak az válogathatta kedve és ízlése szerint a tápanyagokat, akinek ehhez módja
volt. Ecsedi István írta 1935-ben: ,A jómódú gazdaember azt eszi, amit akar, a szegény
meg ami van." 3
A fejlettebb táplálkozás ezek szerint összefüggésben van a tájékozottsággal,
de fő meghatározója a lehetőség. Szegény ember minden ehető
táplálékot megevett, amit elébe tettek, vagy amit talált. Sokszor ami a jobbmódúaknak
pusztán csemege, az a rászoruló szegénynek létfenntartó táplálék.