A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

lyet állítólag a zsidók ettek böjt időben.
több adatunk nincs.
Sajnos, a répa savanyításról megyénkben
Tökcibere
Tiszacsegén és Hajdúhadházon írták le, hogy a disznótököt kemencében megsütötték,
belét kikaparták, tiszta ruhán átnyomkodták, vízzel felengedték, sóval, borssal
fűszerezték, s melegen fogyasztották. 18
GYÜMÖLCS CIBERÉK
Legelterjedtebb a szilva és a meggycibere. Valamivel szűkebb körben az alma
(Hajdúszoboszló, Nagykereki), a vadalma, vadkörte, pöszméte (Tiszacsege), és a cseresznye
cibere (Debrecen, Hajdúszoboszló). A gyümölcsciberéket leginkább nyáron,
az érés időszakában csinálták, de főzhették eltett szirupból is, vagy aszalt gyümölcsből.
A készítés tipikus formája, amikor a megmosott friss gyümölcsöt két-, háromszoros
mennyiségű vízben megfőzik, aztán szűrőn átpasszírozzák, s az így nyert
levet cukorral édesítve hidegen, vagy melegítve kenyérrel ették. Néhol fűszerezték
borssal és szegfűszeggel (Berettyóújfalu). Több helyen levessé sűrítették, liszttel (Tiszacsege),
rántással (Hajdúszoboszló) vagy habarással (Debrecen, Kismarja, Tiszacsege).
Pötyöcibere
Lényegében ez is gyümölcscibere, csak ebben az esetben a gyümölcsöt előbb hígítás
nélkül a saját levében főzik, azután passzírozzák, s ezt a híg cefrét hígítják azután
tetszés szerint ciberének. Ennek előnye, hogy a cefrét nem szükséges azonnal
felhasználni: jól lezárt üvegben egész évig eltartható (Ártánd, Berettyóújfalu, Kismarja,
Kornádi, Biharnagybajom, Zsáka).
A ciberék, ciberelevesek azon túl, hogy böjtös ételek, sok helyen ették a húsos
ételek könnyítésére, pl. disznótoros vacsora előtt (Hajdúszovát, Debrecen stb.). 189
A leveseknek azonban csak egy kis része készült zsírozó nélkül. A további osztályozás
egyik szempontja lehet, hogy a zsírozót közvetlen formában, vagy sűrítő készítményként
adták a levesekhez. Előbbi esetben a zsírozó lényegében izzított zsír,
második esetben pedig rántás. Előbbit tájunkon általában pergelt levesnek nevezik,
az utóbbit rántott levesnek.
Pergelt levesek
Megyénk minden táján valószínűleg legtöbbször és talán legtöbb variációban
megfőzött levestípus. Az első világháború óta ugyan kezd háttérbe szorulni, de - különösen
a Hajdúságban - még mindig domináns típus. Neve általában tísztaleves,