10.05.2014 Views

A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

lyet állítólag a zsidók ettek böjt időben.<br />

több adatunk nincs.<br />

Sajnos, a répa savanyításról megyénkben<br />

Tökcibere<br />

Tiszacsegén és Hajdúhadházon írták le, hogy a disznótököt kemencében megsütötték,<br />

belét kikaparták, tiszta ruhán átnyomkodták, vízzel felengedték, sóval, borssal<br />

fűszerezték, s melegen fogyasztották. 18<br />

GYÜMÖLCS CIBERÉK<br />

Legelterjedtebb a szilva és a meggycibere. Valamivel szűkebb körben az alma<br />

(Hajdúszoboszló, Nagykereki), a vadalma, vadkörte, pöszméte (Tiszacsege), és a cseresznye<br />

cibere (Debrecen, Hajdúszoboszló). A gyümölcsciberéket leginkább nyáron,<br />

az érés időszakában csinálták, de főzhették eltett szirupból is, vagy aszalt gyümölcsből.<br />

A készítés tipikus formája, amikor a megmosott friss gyümölcsöt két-, háromszoros<br />

mennyiségű vízben megfőzik, aztán szűrőn átpasszírozzák, s az így nyert<br />

levet cukorral édesítve hidegen, vagy melegítve kenyérrel ették. Néhol fűszerezték<br />

borssal és szegfűszeggel (Berettyóújfalu). Több helyen levessé sűrítették, liszttel (Tiszacsege),<br />

rántással (Hajdúszoboszló) vagy habarással (Debrecen, Kismarja, Tiszacsege).<br />

Pötyöcibere<br />

Lényegében ez is gyümölcscibere, csak ebben az esetben a gyümölcsöt előbb hígítás<br />

nélkül a saját levében főzik, azután passzírozzák, s ezt a híg cefrét hígítják azután<br />

tetszés szerint ciberének. Ennek előnye, hogy a cefrét nem szükséges azonnal<br />

felhasználni: jól lezárt üvegben egész évig eltartható (Ártánd, Berettyóújfalu, Kismarja,<br />

Kornádi, <strong>Bihar</strong>nagybajom, Zsáka).<br />

A ciberék, ciberelevesek azon túl, hogy böjtös ételek, sok helyen ették a húsos<br />

ételek könnyítésére, pl. disznótoros vacsora előtt (Hajdúszovát, Debrecen stb.). 189<br />

A leveseknek azonban csak egy kis része készült zsírozó nélkül. A további osztályozás<br />

egyik szempontja lehet, hogy a zsírozót közvetlen formában, vagy sűrítő készítményként<br />

adták a levesekhez. Előbbi esetben a zsírozó lényegében izzított zsír,<br />

második esetben pedig rántás. Előbbit tájunkon általában pergelt levesnek nevezik,<br />

az utóbbit rántott levesnek.<br />

Pergelt levesek<br />

Megyénk minden táján valószínűleg legtöbbször és talán legtöbb variációban<br />

megfőzött levestípus. Az első világháború óta ugyan kezd háttérbe szorulni, de - különösen<br />

a Hajdúságban - még mindig domináns típus. Neve általában tísztaleves,

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!