A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
lyet állítólag a zsidók ettek böjt időben.<br />
több adatunk nincs.<br />
Sajnos, a répa savanyításról megyénkben<br />
Tökcibere<br />
Tiszacsegén és Hajdúhadházon írták le, hogy a disznótököt kemencében megsütötték,<br />
belét kikaparták, tiszta ruhán átnyomkodták, vízzel felengedték, sóval, borssal<br />
fűszerezték, s melegen fogyasztották. 18<br />
GYÜMÖLCS CIBERÉK<br />
Legelterjedtebb a szilva és a meggycibere. Valamivel szűkebb körben az alma<br />
(Hajdúszoboszló, Nagykereki), a vadalma, vadkörte, pöszméte (Tiszacsege), és a cseresznye<br />
cibere (Debrecen, Hajdúszoboszló). A gyümölcsciberéket leginkább nyáron,<br />
az érés időszakában csinálták, de főzhették eltett szirupból is, vagy aszalt gyümölcsből.<br />
A készítés tipikus formája, amikor a megmosott friss gyümölcsöt két-, háromszoros<br />
mennyiségű vízben megfőzik, aztán szűrőn átpasszírozzák, s az így nyert<br />
levet cukorral édesítve hidegen, vagy melegítve kenyérrel ették. Néhol fűszerezték<br />
borssal és szegfűszeggel (Berettyóújfalu). Több helyen levessé sűrítették, liszttel (Tiszacsege),<br />
rántással (Hajdúszoboszló) vagy habarással (Debrecen, Kismarja, Tiszacsege).<br />
Pötyöcibere<br />
Lényegében ez is gyümölcscibere, csak ebben az esetben a gyümölcsöt előbb hígítás<br />
nélkül a saját levében főzik, azután passzírozzák, s ezt a híg cefrét hígítják azután<br />
tetszés szerint ciberének. Ennek előnye, hogy a cefrét nem szükséges azonnal<br />
felhasználni: jól lezárt üvegben egész évig eltartható (Ártánd, Berettyóújfalu, Kismarja,<br />
Kornádi, <strong>Bihar</strong>nagybajom, Zsáka).<br />
A ciberék, ciberelevesek azon túl, hogy böjtös ételek, sok helyen ették a húsos<br />
ételek könnyítésére, pl. disznótoros vacsora előtt (Hajdúszovát, Debrecen stb.). 189<br />
A leveseknek azonban csak egy kis része készült zsírozó nélkül. A további osztályozás<br />
egyik szempontja lehet, hogy a zsírozót közvetlen formában, vagy sűrítő készítményként<br />
adták a levesekhez. Előbbi esetben a zsírozó lényegében izzított zsír,<br />
második esetben pedig rántás. Előbbit tájunkon általában pergelt levesnek nevezik,<br />
az utóbbit rántott levesnek.<br />
Pergelt levesek<br />
Megyénk minden táján valószínűleg legtöbbször és talán legtöbb variációban<br />
megfőzött levestípus. Az első világháború óta ugyan kezd háttérbe szorulni, de - különösen<br />
a Hajdúságban - még mindig domináns típus. Neve általában tísztaleves,