A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

csoportok, melyeken belül minőségi variációk egész sora jelenik meg. így ugyanaz az
ételféleség készülhet pl. hússal vagy hús nélkül, sósán vagy savanyítva. „Legtöbb leves
főzhető hígan, hosszú 1ère eresztve, vagy különböző anyagokkal, dúsító készítményekkel
jól besűrítve, öregesen." 184
Rendszerint a levesek tovább fejlődései a „vastag ételek". Ezek a leves mellett
rendszerint második fogás szerepet töltenek be, de gyakran magát a levest is helyettesítik.
Dyenkor „egytálétel "-ről beszélünk. A vastagétel nagyon sokszor valóban
egyszerű leves sűrítmény, de a készítés során sok minőségi változtatáson esik át.
A vastagételek sorából kiemeltük a húsokat, illetve a húsféle ételeket, mint a
kocsonya, vese, velő, szív, máj stb. De valójában csak a színhúsok, hajdúsági kifejezéssel
„parázs húsok" képeznek külön kategóriát, hiszen nagyon sok „vastagétel"
hússal együtt jelenik meg.
Érdemes kiemelni a vastagételek sorából a főtt tésztákat is, hiszen ezek tájunknak
nagyon jellemző „gyomortöltő" ételei.
Feltétlenül külön kategóriába kell sorolni a sült tésztákat. Közöttük is első helyre
kerül a kenyér, melyet minden ételek közt a legfontosabbnak tartottak. Azután
jönnek a kenyértésztából készült különböző sütemények, majd a kalácsfélék, a kelesztés
nélküli lepények, rétesek, bélesek, megöntött tészták, zsírbansültek, vízenkelt,
rakott tészták, kukoricalisztből sült ételek, végül az újabb, de tájunkon már százévesnél
régibb cukros, szalakális sütemények. Úgy tűnik, a levesek mellett a tésztafélék
mutatnak legnagyobb változatosságot. Egyben ezeken mérhető legjobban az
elmúlt száz esztendő ízlésváltozásának folyamata.
A*nikor a főtt és a sült ételekről már kellő áttekintéssel rendelkezünk, megkíséreljük
áttekinteni megyénk táplálkozási szokásainak rendjét és annak fejlődését, figyelemmel
a házköznapok és ünnepek, a fontosabb társadalmi rétegek táplálkozási
szokásaira.