A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
g) Gyüszűtészta<br />
Az elnyújtott tésztából gyűszúvel kis köralakú korongocskákat szaggattak. Ezt<br />
néhol a tűzhely plattján meg is pirították s így tették a levesbe. Neve ekkor gyüszüfánk.<br />
h) Ujjal formált tészták<br />
Lényege mindegyiknek az, hogy az elnyújtott tésztából ujjal különböző alakzatokat<br />
formáltak, s ezeket szikkasztott állapotban főzték. A tészta formájától fügően<br />
nevük igen változatos. Pl. macskatalp, macskanyom, kacsatalp, tyúknyelv,<br />
tyúkfúl, gombatészta, hurkatészta vagy tésztahurka. Valamivel jobban meghatározhatók<br />
a kötött tészta, kötött galuska, csimbókos galuska, cifragaluska, tekercsgaluska<br />
stb. Mindegyik lényege, hogy az elnyújtott tésztát hagymás, paprikás<br />
zsírral megkenték, majd feldarabolták, s a hosszúkás tésztadarabkákat kézzel<br />
valamilyen módon összesodorták, csimbókba kötötték.<br />
i) Táskatészta<br />
Hasonló elven formálódott a táskatészta is, de ebben az esetben a hagymás, paprikás<br />
zsírral megkent tésztát nem kézzel formálták, hanem különböző módon<br />
összehajtogatták és azután szétvagdalták. így kocka-, vagy téglalap alakú kis<br />
„táskákat" nyertek. Hajdúböszörményben ezt mondják hurkatésztának,<br />
j) Csigatészta<br />
A nyújtott tésztából formált tészták között legelőkelőbb helyet foglal el a csiga,<br />
vagy csigatészta. Ezt kizárólag ünnepi alkalmakkor és csak húslevesbe használták.<br />
A csiga speciális, erre a célra rendszeresített eszközzel, csigacsinálóval készül.<br />
Régebben az elnyújtott tésztát kb. 2x2 cm-es kockákra vágták s minden<br />
egyes kockát külön-külön sarkánál kezdve rátekertek a csigasodró hegyére, s végig<br />
görgették a csigacsináló bordán. így a csiga mindkét végén hegyben végződött.<br />
Maga ez a művelet elég szaporátlan, ezért szívesen csinálták a csigát társaságban.<br />
Az 1930-as években főleg <strong>Bihar</strong>ban kialakult a csigacsinálásnak egy gyorsabb<br />
módja is. Derecskén és környékén az elnyújtott tésztát nem kockákra, hanem<br />
hosszú szalagokra vágták, s a csigakészítő a sodrófa hegyével erről a szalagról<br />
tépett le annyit, amit a bordára görgetve, kialakíthatta a csigát. Ezzel a módszerrel<br />
3-4 csiga elkészült azalatt, míg a régivel egy. A kész csigát több napi szárítás<br />
után főzték a levesbe.<br />
A csigacsinálók készülhettek szövőborda darabból, de a legszebbeket fából, szaruból<br />
készítették s a legények szerelmi ajándékkánt adták a leányoknak. 1 0<br />
A lazábban összesodort, kagylószerű tésztát mondták restcsigának (Püspökladány).<br />
k) Lángelőtészta, hasfót<br />
A laskára vágott nyújtott tésztát a kemence elején, vagy a tűzhelyen megpirították,<br />
s így tették a levesbe. Fülöpön hasfótnak nevezték.<br />
I) Reszelt tészta<br />
Igen keményre gyúrt tésztát tésztareszelővel morzsaszerűvé reszelték, s szikkasztva<br />
főzték a levesbe vagy gombótának.<br />
m) Tarhonya<br />
A keményre gyúrt tésztát nagyobb lyukú tarhonyareszelőn nyomkodták át,<br />
majd a deszkán kézzel végig höndörgették, hogy a szemek golyócskákká alakuljanak.<br />
Főként a Debrecen környéki tanyai gazdáknak és a pásztoroknak kedvelt<br />
levestésztája.