A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Módos gazdasszonyok nem egyszer azzal tették még dúsabbá és tartalmasabbá<br />
ételeiket, hogy a rántást és a habarást együtt alkalmazták. Ez a módszer különösen a<br />
volt kisnemesi hagyományokat őrző falukra jellemző.<br />
6. Levestészták. Vidékünk levesbe való tésztákban igen gazdag. Minden levestészta<br />
lényege, hogy valamilyen lisztet vízzel, tojással, kevés sóval összegyúrnak, vagy<br />
kavarnak. Némelyiket készítés után azonnal, másokat szikkadás, vagy száradás után<br />
teszik a levesbe. A levestészták legtöbbször búzalisztből készültek, de használhattak<br />
búzadarát, kukoricalisztet, kiegészíthették burgonyával, darált májjal stb. Rozslisztből,<br />
árpalisztből csak szükség esetén gyúrtak levestésztát. A gazdagságot a tojás<br />
mennyisége fejezte ki.<br />
Egy levél tészta akkora adagot jelentett, ami elnyújtva kb. egy 80 cm átmérőjű<br />
kör alakú lapot kiadott. Egy levél tésztához a szegényebbek 1, a módosabbak 2-4 tojást<br />
számoltak. ínséges időben előfordult, hogy tojás nélküli tésztát főztek a levesbe.<br />
A krumpli hozzáadása megváltoztatta a tészta karakterét: súlyosabb, sikamlósabb<br />
lett, mint ami tiszta lisztből készült. ínségeledelnek számított a kukoricalisztből gyúrt<br />
tészta is. A grízgaluskát speciális levesekhez készítették.<br />
A liszt-tojás-só összegyúrásából készült tészták változatosságát leginkább formai<br />
megoldásai adták, illetve néhány esetben speciális elkészítésükkel, adalékanyagokkal<br />
való gazdagításuk. De arra is van példa, hogy ugyanaz a név többé-kevésbé eltérő változatot<br />
takar. Máskor meg a változatos elnevezés mögött ugyanaz a tésztaféle áll. Ismertebb<br />
variációk:<br />
a) Lebbencs tiszta, leveles tiszta, tördelt tiszta, száraz tiszta<br />
A meggyúrt tésztát elnyújtották, kb 1 mm vastagságúra. Száritórúdon, vagy az<br />
ágyra tett fehér abroszon megszárították, azután darabokra tördelték s felhasználásig<br />
vászonból készült tisztás zacskóban tárolták. Főként a tanyás Hajdúságnak,-<br />
a hortobágyi pásztoroknak, a debreceni cívis gazdáknak volt közkedvelt levestésztája.<br />
b) Laskatíszta, vágott tészta, metélt, vágott laska, vékony laska<br />
Az elnyújtott tésztát összehengergették egy vastag hurkává (legtöbbször nyújtófára<br />
tekerték, majd a nyújfófát kihúzták), a hurkát összelapították s éles késsel<br />
igen vékony, kb 1 mm-es csíkokra metélték. Minél vékonyabb csíkokat sikerült<br />
metélni, annál szebbnek tartották. Szikkadt állapotban lehetett főzni.<br />
c) Kockatiszta<br />
Az előbbi módon elnyújtott, felhengergetett tésztát szélesebb, kb fél centiméter<br />
széles laskákra vágták, majd mikor 8-10 laskát levágtak, ezt összefogva keresztbe<br />
fordították, s kis kockákra metélték.<br />
d) Zabszemtiszta, hegyestészta, zabostészta<br />
Az előbbi módon laskára vágott csíkokat nem keresztben, hanem ferdén aprították<br />
el, így nem kockákat, hanem hegyes, zabszem alakú darabkákat nyertek.<br />
Hogy még inkább hasonlítson a zabszemhez, az asztallapon tenyérrel meghengergették.<br />
e) Eperlevél, szederlevél (Tiszacsege)<br />
Az elnyújtott tésztát derelyemetszővel kb. 2x2 cm-es kockákra metélték<br />
f) Csipetke, csipkedett tészta, csipegtészta, csipketészta, csipegetett tészta, csipkedttészta<br />
stb.<br />
Lényege, hogy a gyúrt tésztából ujjheggyel kb. borsószem nagyságú tésztadarabkákat<br />
csipkedtek, s ezeket szikkadt állapotban tették a levesbe.