A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
debreceni cívisek voltak, azután a gazdagabb bihari faluk következtek. Mérsékeltebb<br />
zsírfogyasztók a katolikus Tisza-melléki falvak, s legkevesebb zsírt a nyíri görög katolikus<br />
falvak lakói fogyasztottak. A nagy zsírfogyasztó helyeken 5-6 tagú család<br />
olykor 100 liternél is több zsírt tárolt évente, ugyanakkor a nyíri falukban 15-20 liter<br />
zsír jutott átlagban családonként. A zsírfogyasztás mértéke természetesen főként<br />
társadalmi rétegenként szembetűnő. Míg a nagygazdák fejenként 20 liter zsírt is elfogyasztottak,<br />
napszámos szegényembereknek 1-2 liter is alig jutott.<br />
Faggyú. A szarvasmarha, juh faggyúját egy darabban felfüggesztették a padláson,<br />
s általában bőr puhítására használták. Az avas háj tisztította a sebet. Szalicillal<br />
keverve elpusztította a szemölcsöt. A faggyút a hússal együtt mindenütt megették,<br />
de külön legtöbb helyen undorítónak tartották. Ennek ellenére egy-két adatunk van<br />
a faggyú fogyasztására. Hajdúszoboszlón pl. a pásztorok a juh haját kisütötték, és<br />
lebbencset főztek vele. 162 Nyírvidéki falvakban sütöttek birkatepertőt, melyet közönségesen<br />
fogyasztottak. A padláson szárított ó-hájat kelések gyógyítására használták.<br />
(Erre a célra különösen a nyújháj volt alkalmas!)<br />
Húskonzerválás. A népi táplálkozás legfontosabb alapkészítményei a konzervált<br />
húsfélék voltak. Természetesen, itt is elsősorban a disznó különböző részeiről van<br />
szó.<br />
Disznó bontásakor legelőbb a lábakat vették ki. Ennek két módja volt: vagy sódart,<br />
vagy sonkát vettek. Előbbi esetben a második, vagyis a térdízületnél vágták ki<br />
a lábakat, a sonkánál pedig az utolsó ízületnél, tehát a lábak csaknem teljes hús<br />
mennyisége rajta maradt, sőt még jókora szalonnát is hozzá kanyarítottak. Ezután<br />
hasára fordították a disznót. A hátán a szalonnát végigvágták, majd a hátgerincet, az<br />
ún. orját vágták ki, rajtahagyva a fejet és a farkát is. A bontás következő fázisa,<br />
hogy eltávolították a belszerveket: előbb a tüdőt, szívet, nyelvet, majd a májat, lépet,<br />
vesét, végül a gyomrot, beleket, vízhólyagot, nemi szerveket. A vesék mellett található<br />
két kisebb izomcsomó a csuka-, vagy a lesipecsenye a legfinomabb falatoknak<br />
számított. 163<br />
Ki kellett még vágni a két oldalast, vagyis a bordákat, és a mellcsontot,<br />
vagyis a nyúlját, valamint az állát.<br />
Ezután kétfelé vágták a szalonnát, s következett a különböző részek feldolgozása.<br />
A szalonna és a húsok megszedése, előkészítése a férfiak, a belsőségek feldolgozása<br />
a nők feladata volt. Vidékünkön általános gyakorlat volt, hogy a csontos<br />
részekről a húsok legnagyobb részét leszedték, és abból kolbászt töltöttek. A kolbász<br />
tájunk legkedveltebb hús alapkészítménye. Ették frissen sütve, füstölve sütve, vagy<br />
később nyersen, s belefőzték különböző ételekbe. Szinte sohase volt belőle elég, így<br />
nyár elejére majdnem mindig elfogyott.<br />
A kolbászhúst régebben mindig két késsel aprították, a <strong>XX</strong>. században húsdarálóval<br />
darálták, de még sokáig élt az a felfogás, hogy a késsel darabolt kolbász jobb,<br />
mint a darált.. Fűszerezése: só, paprika, bors, fokhagyma. E fűszerek aránya azonban<br />
változó. Régebben több fokhagymát tettek bele. Úgy tűnik, újabban a paprika adagja<br />
nő a borssal szemben. Zsákán pl. már borsot nem is tesznek bele, helyette kevés törött<br />
kaprot, vagy köménymagot igen. A fűszereket újabban kimérik. Hajdúszováton<br />
pl. 1 kg húshoz 2,5 dkg sót, 1 dkg piros paprikát, 2-3 dkg őrölt borsot s tetszés sze-