A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Alapkészítmények konzerváló eljárással<br />
Szárítás, aszalás<br />
Szárítással megyénkben igen kevés növényféleséget tartósítanak. Nyár végén<br />
összegyűjtik a zöld kapor szárát, ezt megszárítva csomókba kötik, s a padláson felakasztva<br />
tárolják. Szárítják a gyógyteának szánt kamillát, hársfavirágot, és más<br />
gyógynövényeket s fűszernövényt. Aszalással szilvát, almát, körtét, ritkán meggyet<br />
tartósítottak. A szilvát egészben, magvastól, az almát, körtét magvastól felszeletelve<br />
napon, vagy kenyérsütés után a már nem túlságosan forró kemencébe tolták, míg<br />
meg nem aszalódott. Ha megaszalódott, vászon zacskóban a padláson tárolták. Az<br />
aszalt almát Debrecen környékén bagolytüdő-nek nevezték. 125 Az aszalt gyümölcsöt<br />
télen csemegézték, vagy levest főztek belőle, mely legtöbb helyen böjtös ételnek számít.<br />
Lekvárfőzés<br />
A lekvárfőzésnek elég nagy hagománya van. Leginkább bercencei (besztercei)<br />
szilvából főznek lekvárt, mert ezt nem kellett cukorral pótolni. A szilvát itt előbb kimagvalták,<br />
régen késsel, újabban húsdarálóval apróra vágták, s rézüstben addig főzték,<br />
míg a kellő sűrűséget elérte. Akkor volt jó, ha a főzőkanál már megállt benne.<br />
Ekkor a tűzről levették, cserépfazekakba merték, majd néhány órai pihentetés után<br />
még „kikemencézték", azaz rövid időre betették a forró kemencébe. Ezután a fazék<br />
tetejét disznóhólyaggal, vagy boltban vásárolt hólyagpapírral lekötötték, s a kamarában<br />
tárolták. Családonként 50-100 kg lekvárt is főztek.<br />
Szilván kívül más gyümölcsből ritkán főztek lekvárt. Ismerték a baracklekvárt,<br />
melyet magvait és hámozott kajszi-, vagy őszibarackból főztek. Még kevesebben főztek<br />
birsalma, földieper, málna, szeder, som, csipkebogyó lekvárt. Ezek több részét<br />
már cukorral kellett pótolni.<br />
Befőzés<br />
A befőzés a tartósításnak valószínűleg újabb módja, de a XIX század folyamán<br />
már vidékünkön is széltében alkalmazták. A befőzés lényege, hogy főzés, cukor s bizonyos<br />
tartósítószer segítségével igyekeznek megakadályozni az erjedési folyamatokat.<br />
Befőzéssel tettek el télire szilvát, barackot, birsalmát, meggyet, cseresznyét,<br />
ribizlit, pöszmétét. Különös csemegének számított a dióbefőtt. A zöld dió kopáncsát<br />
megszurkálták, majd nyolc napig vízben áztatták, de a vizet naponta cserélték. Nyolc