A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1868 után a pálinkafőző üstöket összeszedték, de a parasztok még ezután is értettek<br />
a pálinkafőzéshez, s engedéllyel vagy anélkül igen sokan főztek pálinkát. Lényeges<br />
szabály, hogy a cefrét legalább kétszer lepárolták, s mindkét alkalommal az<br />
első egy-két deciliter ún. rézelejit külön töltötték, mert ez mérgező faszeszt tartalmaz.<br />
A pálinkát nem fokolták, hanem tapasztalati alapon állapították meg az erejét<br />
(kis üvegben megrázták, s figyelték, hogy a tetején keletkezett légbuborékok milyen<br />
gyorsan tűnnek el).<br />
A pálinkát egyesek fűszerezték, pl. zöld dióval, erős paprikával. Utóbbit kuruc<br />
pálinkának hívták, s azt tartották, hogy gyógyítja a kolerát.<br />
Lőre. Szőlőtermelő falukban a lőrét úgy csinálták, hogy taposás után a törköt<br />
nem préselték ki, hanem még jó nedves állapotban hordóba rakták, majd vízzel feltöltötték.<br />
Egy-két hét múlva a lé kiforrt, s igen kevés alkoholtartalmú, kellemes, savanykás<br />
üdítőitalt nyertek. Ez a lőre, melyet víz helyett is ihattak, vagy lőreciberét<br />
készítettek belőle.<br />
Kanbor, vagy zacskóié. Ha szűkében voltak a bornak, akkor decemberben, vagy<br />
januárban, amikor a bort lehúzták, a seprőt kis vászon zacskókba gyűjtötték és kisajtolták.<br />
Az így nyert gyenge minőségű italt nevezték kanbornak. Kellemetlen íze<br />
miatt inkább csak forralt bornak, vagy ciberének használták.<br />
Sör. A sörfőzésnek megyénkben nincs nagy hagyománya, de főleg a háborús<br />
években sok faluban kísérleteztek vele. Az árpát kicsíráztatták, szárították, darálták,<br />
majd komló hozzáadásával kifőzték. Lezárt üvegekben erjesztették. Az igen gyenge<br />
minőségű italt inkább nyári üdítőként itták.<br />
Ecet készítés. Az ecetkészítés legegyszerűbb módja, ha gyenge alkoholtartalmú<br />
folyadékot langyos helyen tartanak, az egy idő után ecetes erjedésen megy át. XVTII.<br />
századi urbáriumok szerint ebben az időben csaknem minden bihari faluban hasonló<br />
módon készítettek almaecetet, körteecetet, amikor is az erdőben összegyűjtött vadalma,<br />
vadkörte levét erjesztették ecetté. 115<br />
Készítésmód ját egy 1829-ből származó leírásból<br />
ismerjük. 116<br />
A gyümölcsöt fa vályúban össze kell törni s a zúzalékot fa<br />
hordóban meleg helyen kb. 20 napig kell erjeszteni. Azután a masszát leszűrik és<br />
kész az ecet.<br />
Borecetet még a két világháború közt is sok helyen készítettek. Ehhez előbb<br />
ecetágyat kellett csinálni, melyet aztán folyamatosan fel lehetett tölteni gyenge borral,<br />
ami kb. két hét alatt ecetté érett. Töbféle ecetágyat ismertek. A bihari részeken<br />
szőlő törköly közé kukorica csutkákat helyeztek. Debrecenben bükkfa forgács, Tiszacsegén<br />
egres, vagyis még éretlen szőlőbogyó alkotta az ecetágyat. Erre öntötték a<br />
vízzel hígított bort, pálinkát, Debrecenben mézes vizet. Sok helyen tettek az ecetágyba<br />
búzakorpát, hígított seprőt, fehér babot, lencsét, tehéntej savóját. Ha jól sikerült<br />
az ecetágy, évekig használták, mely folyton „erősödött", vagyis szaporodott benne az<br />
ecetsav. Ha valami nagyon savanyú, ma is mondják: „savanyú, mint az ecetágy". 117<br />
Ha a borecet megromlott, állítólag meg lehetett javítani, ha mézzel összegyúrt<br />
szárított savanyú kovászt kevertek bele. 118