A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Sajtolás<br />
Az olajtartalmú magokból az olajat az úgynevezett olajütökben sajtolásal préselték<br />
ki. 1 0 Nyíradonyban, Nyíracsádon visszaemlékeznek még a valóságos éksajtórcL<br />
Megyénk más tájain már a múlt század vége óta csavaros, sőt a <strong>XX</strong>. században<br />
hidraulikus olaisa itókát alkalmaztak, melyek rendszerint a malmokban működtek.<br />
109<br />
Megyénk református falvaiban az olajnak a táplálkozásban alig volt jelentősége.<br />
Itt az olajat világításra használták. A katolikusoknál azonban az olaj fontos böjti zsírozó.<br />
Az olajütőkben a szárított napraforgót-, tökmagot előbb hajalták. Az így nyert<br />
mag neve Gáborjánban, Konyáron muszi, igen kedvelt csemege. Azután a magot<br />
összezúzták, enyhén megpörkölték, majd kisajtolták. A présben visszamaradt olajpogácsát,<br />
vagy disznópogácsát főként állatoknak adták, de a gyerekeknek is kedvelt<br />
csemegéje volt.<br />
A préselés a mustnyerésnek is fontos fázisa.<br />
Erjesztéssel, lepárlással nyert alapkészítmények<br />
Egyik legősibb erjesztett ital a bor, melyet kis mértékben étel alapanyagként is<br />
használnak. Megyénk egész területén elsősorban a szőlőből készült bort ismerik. A<br />
borkészítésben elsősorban a bihari, különösen az érmelléki szőlőkultúra a meghatározó.<br />
Az itteni módszerek terjedtek el Debrecen környékén és a hajdúsági szőlőskertekben<br />
is, 110 Sajnos, az Érmellék kivételével megyénk területén elég gyenge<br />
minőségű bor termett, de a rossz vizeket ez is szerencsésen pótolta.<br />
A bort általában természetes állapotában fogyasztották. Az érmelléki falukban<br />
sokan készítettek ürmös bort, amikor bizonyos piros borokba a fehérüröm megszárított<br />
szárát áztatták. 111 Reggelire sok helyen ittak vízzel hígított forralt bort, melyet<br />
cukorral, borssal, szekfűszeggel fűszereztek. Ha ez kihűlt, édesbor a neve, melyet főként<br />
az asszonyok kedveltek.<br />
A bor a vendéglátás szinte elengedhetetlen kelléke volt. Bortermelő gazda portáját<br />
nem hagyhatta el vendég anélkül, hogy meg ne kínálták volna egy pohár borral.<br />
Az érmelléki falukban még az utcai járókelőket is behívták, ha az a gazdát megszólította.<br />
A szeszmonopólium bevezetése előtt megyénk minden területén főztek pálinkát<br />
is. 11<br />
Igen sokan eladásra is főztek, bár ezt már korábbi helyhatósági rendeletek is<br />
korlátozták. 113<br />
Pálinkát főztek a szőlő törkölyéből, a hordó alján összegyűlt seprőből,<br />
romlott borból és mindenféle gyümölcs cefréjéből. Búzából, rozsból, kukoricából,<br />
burgonyából, répából csak a <strong>XX</strong>. században létesített szeszfőzdékben állítottak elő<br />
alkoholt.