A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

század végétől már legtöbbször horganyozott, vagy zománcozott fémlemezekből készítették.
A XVIII-XIX. században megyénk kerámiakészletét több kerámiaközpontból
szerezték be. Legfontosabbak minden bizonnyal a debreceni és Nagyvárad környéki
kerámiák voltak. A főzőedények zömét a gömöri fazekasok hozták. Legnépszerűbb
vizes edények a révi korsók és kanták. A Hajdúság egy részében a nádudvari fekete
edény is népszerű volt. Mindenütt, de különösen megyénk északi részében a nagybányai,
sárospataki, mezőcsáti, mezőtúri, tiszacsegei, délen a hódmezővásárhelyi fazekasok
munkái találhatók. A Tisza vidékén ismerik a gyöngyöspásztói munkákat is. 93
A XIX. századi konyhaedények közt már elég sok öntöttvas, vagy réz edényt is
találunk. Ezeket később zománcozott kivitelben is készítették. A vékony vaslemezből
préselt kerek bográcsok főleg a hortobágyi pásztorok és a Debrecen környéki tanyasi
gazdák nélkülözhetetlen edényei. Rézből készültek a hatalmas pálinkafőző üstök is,
melyeket a múlt század végéig még nagyon sokan használtak.
A konyhában számtalan kisebb-nagyobb fából, ökörszarvból készült só-, fűszertartó
edényfélét is találunk. 94
A XVIII. század végétől mind több üveg-, és porcelánedény is felbukkan. Az
üveg pincetokokat, butéliákat, kancsókat, poharakat, pintes üvegeket részben a Rézhegység
üveghutáiból hozhatták (Sólyomkővár, Hármaspatak), a keménycserép, porcelán
hazája pedig a Felvidék volt.
A kisebb konyhaeszközök 95
csak annyiban mutatnak jellegzetességet, amennyiben
itteni, főleg debreceni iparosok készítették, s ezek önálló stílusjegyeket viselnek.
Ilyen eszközök pl. a különböző kések, két-, háromágú evővillák, melyeket a debreceni
késesek készítettek. Bár ezek nagy részét különböző vásári árusok messze vidékekerői
- pl. Boszniából - is hozhatták. Egy-egy háztartásban 8-10 féle különböző
nagyságú kést, kanalat, villát is használtak. Szegény emberek között elég jellegzetes
volt az ún. zsidó bicska, vagy bugylibicska. Ez nem más, mint egy kis esztergályozott
fa nyélbe illesztett, behajtható acélpenge. Fillérekért lehetett kapni. Nem volt
tanácsos kölcsönadni, mert ha valaki nyelének a gömbölyű végét megfaragta, „megherélte",
azután már szégyen volt használni. 96
Népszerűek voltak a debreceni „oldalvillás"
és „farvillás" kések is, amikor a szépen formált bicskához evővilla is
párosult. A juhászok főként a görbe végű körmöző bicskákat keresték, melynek egyik
pengéjét herélésre is lehetett használni.
A háztartás vágóeszközei közé tartoztak a bárdok. Ezek erős acél pengéjét néha
állatfej alakúra formálták, főleg hús aprítására használták, de a kisebb csontot is elvágta.
Az elnyújtott tésztát gyakran cakkosszélű, ún. derelyemetszővel, csőrögemetszővel
vágták el. A laskatésztát, olykor a zöldséget, káposztát a csizmadiáktól kikerült
íves élű bicskiával vágták. 97 Apróbb eszközök voltak a különböző
tésztaszaggatók, bár ezeket sokszor egyszerű üvegpohár helyettesítette.
Az 1830-as évektől maradtak ránk a legszebb káposztagyaluk. Ezt a drága eszközt
nem mindenki szerezte be, hanem - néhány káposztafej ellenében - egymásnak
kölcsönadták. Jóval egyszerűbb, így mindenki által hozzáférhető eszközök a tökgyalu