A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

(rájöttek, hogy ez pazarlás!), hanem orjalevest főztek, s a levesben főtt orját tormamártással
szolgálták fel.
Debrecenben és a Hajdúságban délre tyúk-, vagy marhahúslevest főztek. A második
fogás töltött káposzta volt, majd vese, köröm, fej, fül köleskásával, esetleg sült
tyúk, sült kappan. Püspökladányban, Egyeken, Tiszacsegén, Hajdúhadházon, Biharnagybajomban,
Konyáron orjalevest főztek, valamilyen káposztás hússal.
A disznótor fő étkezése a vacsora volt. Itt nemcsak azok vettek részt, akik napközben
a disznó feldolgozásában segédkeztek, hanem azok családtagjai, rokonok,
szomszédok, sőt meghívott vendégek is. Nagyobb disznótorkor 25-30 felnőtt számára
is terítettek a vacsorához.
Megyénkben két típusba sorolható a disznótoros vacsora. Egyik típus az, amikor
este is van leves, másik a leves nélküli vacsora. Volt, ahol orjalevest főztek (Püspökladány,
Egyek, Álmosd, Újszentmargita, Zsáka). Konyáron a levest valamilyen gyomoroldó
szilvacibere, cibereleves helyettesítette.
A leves után sok helyen töltött káposzta (Egyek), toros káposzta következett
(Zsáka), más helyen sült hús, sült máj volt az átvezető étel a hurkafélékhez (Debrecen,
Püspökladány).
A leves nélküli disznótoros vacsora többnyire töltött káposztával kezdődött
(Kismarja, Hencida, Báránd, Sáránd). Volt, ahol káposzta helyett sült hússal kezdődött
a vacsora. Akármi volt is az előétel, a disznótorok fő attrakciója mindenütt a
hurka és a friss kolbász volt. Sokan azért nem ettek sokat az előző fogásokból, hogy
végig tudják enni a májas, tüdős, véres hurkából álló sorozatot s a kolbászt is meg
tudják kóstolni. Mások a töltött káposztát részesítették előnyben, s ezek a hurkaféléket
éppen csak megkóstolták. A „kóstolás" fontos szertartása volt a disznótoros vacsorának.
Dyenkor illett valamilyen - lehetőleg nem sértő - véleményt mondani a
hurkákról („kellett volna még bele egy kis bors", „kicsit elsóztátok a májast!", „a kása
egy kicsit lágy!" stb.).
Utolsó fogás rendszerint valamilyen tésztaféle volt. Régen gyakori volt a tarkedli,
súlyom, fonatos, fánk, azután sok helyen csináltak aranygaluskát, a két világháború
közt azonban legtöbb tájon a hájas tészta minden más tésztafélét kiszorított.
Előbb üres hájas pogácsát, majd lekvárral, dióval töltött hájas tésztákat sütöttek.
Derecskén, Kismarjában az 1940-es években már krémmel töltött hájas tésztákat is
csináltak a vacsorához.
Egészen különlegesnek tűnik egy kabai adat, mely szerint itt a disznótoros vacsora
frissen sült tepertő volt. (Valószínűleg a hurkafélék jelenlétét a gyűjtő természetesnek
vette, s erre azért nem kérdezett rá. 389 )
Megyénkben is működtek olyan gazdasági csoportosulások, melyek évente néhány
alkalommal evéssel egybekötött összejöveteleket tartottak. Legismertebb a hajdúszoboszlói
juhtartó gazdák „gazdasági evés" néven ismert lakomája. 390
Évente
2-4 alkalommal a közös nyájat fenntartó gazdák egyik társuk portáján összejöttek,
itt birkát vágtak, ezt bográcsban megfőzték, közösen bort is vettek, s miközben megtárgyalták
a gazdaság folyó ügyeit, a húst és a bort elfogyasztották. 391
Hasonló evéssel egybekötött gyűléseket tartottak az egykori hagymáskertek gazdaközösségei
Derecskén. Ezeket az őszi összejöveteleket „torzsalé"-nek nevezték, 392