A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

Negyedik fogásként felszolgálták a levesben kifőtt, de utána ropogósra kisütött
tyúkhúsokat. Jómódúaknái erre már csak a vacsora végén, több órai társalgás, borozás
után került sor. Szegényebbeknél ugyanakkor ez közvetlenül a leves után, fő fogásként
is megtette (Nagykereki, Artánd), vagy beléphetett a töltött káposzta után,
a sült húsok helyett. Akárhogyan is, de ez a fogás nem maradhatott ki, hiszen a húslevesben
kifőtt hústömeget legcélszerűbben így lehetett hasznosítani. Amikor ez fő
fogás volt, régebben köles, vagy kukoricakásával együtt is felszolgálhatták. (Ez azonban
magyar lakodalmakon igen nagy szegénységnek számított.) Nagyon kevés emléke
maradt fenn annak, hogy a főtt marhahúst közvetlen a leves után valamilyen mártásban
- elsősorban tormamártásban - szolgálták fel (Hajdúszoboszló, Kismarja).
A vacsorát mindig valamilyen tésztaféle zárta le. Régebben ez élhetett fánk,
csőröge, vízenkullogó, szalonnasütemény, perecek, lepények. Előkelőnek számított az
aranygaluska. A gyerekeknek sok helyen külön főztek tejbegrízt (Egyek). Az 1920-as
évektől szédületes gyorsasággal terjedtek a különböző édes tészták, majd pedig -
mint arra korábban utaltunk - a lakodalmak legreprezentatívabb süteménye a torta
lett, melyet legtöbbször maga a készítője kínálta végig legkedvesebb hozzátartozói
között.
Az édes tészták, különösen a torták nagy része már nem is kapcsolódott közvetlenül
a vacsorához, hanem legtöbbször az asztalbontás után, éjfél tájban szolgálták
fel.
A kínálgatás következő hulláma hajnal felé, úgy 4 óra körül következett. Ilyenkor
a vacsorából kimaradt húsokat, főleg az átsütött tyúkhúsokat szolgálták fel, bőséges
borral, forralt borral, pálinkával. Sok helyen ilyenkor került sor a frissen
átmelegített aranygaluskára is. Általában ügyeltek arra, hogy az ennivaló az asztalról
sohase fogyjon el teljesen, hogy ha valaki kedvet kap, ehessen.
A vőlegényes háznál folyó nagy reprezentatív vacsora mellett a menyasszonyos
háznál is volt egy szerényebb vacsora. Köztudott, hogy a menyasszony szülei nem kísérték
el lányukat a vőlegényes házhoz, hanem otthon maradtak azokkal a vendégekkel,
akik nem voltak hivatalosak a vőlegényes vacsorára. Itt is volt csigaleves,
valamilyen hús (zsírban átsütött főtt hús, birkapörkölt stb.), tésztafélék és bor.
Éjfél után a menyasszony szülei néhány kísérővel átmentek a vőlegényes házhoz.
Ok voltak a hérészesek. Biharban hévíszesek. Még elérték a vacsora végét, így
bőségesen ellátták őket enni-innivalóval. Debrecenben pl. egészben sült tyúkot kaptak,
s természetesen tésztákat, tortákat. 384
A lakodalmi maradékokból még hetekig táplálkozhatott a család. A tésztafélékből
a résztvevők haza is vihettek néhány darabot kóstolóul azoknak a családtagoknak,
akik nem vehettek részt a lakodalomban.
Az emberi életkor jeles napjai a névnapok. Falun azonban régebben csak az őszi
és s téli névnapokat ünnepelték, mert nyáron nem értek rá az időt tölteni. A névnapi
köszöntőket általában az esti órákban fogadták, s ilyenkor pogácsával, kaláccsal,
újabban édes tésztával és borral kínálták a vendégeket. A köszöntők régen tréfás rigmusokat,
Dél-Biharban énekes köszöntőket mondtak. A Hajdúságban névnap estékre
gazdag, húsos vacsorát is főztek. Debrecenben sült disznóhúst, kolbászt, hurkát, sült
tyúkot, paprikás csirkét, bélest, kalácsot és bort kínáltak a vendégeknek. Püspökla-