A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Újszentmargitán gulyásleves és sült tészta volt az ebéd. Debrecenben a tyúk aprólékokból főztek levest, s itt már gyakran ebédre is volt töltött káposzta, malactokány, pulyka-, kappansült. Szegényebb helyeken viszont nem főztek ebédet, csak kaláccsal, pálinkával kínálták a korábban érkezett vendégeket. Álmosdon sokan tejbekását főztek ebédre. Egy tál húsétel volt a lakodalmi ebéd Szentpéterszegen. 383 Ezzel szemben Hajdúszoboszlón a XX. század elején a lakodalmi ebéd csigaleves, gyümölcs-, vagy tormamártás, tejfeles csirke (az 1930-as években rántott csirke). A szegényebbeknél libás, vagy rucáskása, esetleg malacpörkölt. Igen gyakran töltött káposzta. A juhos gazdáknál birkapörkölt, pecsenyék, de a húsokhoz köretet nem adtak. Végül rétes, fánk, fonatos, s ha volt, gyümölcs zárta az ebédet. Egyeken szintén gyakori a birkapörkölt, azonkívül a hurka, kolbász, amit a lakodalomra vágott disznóból töltöttek, s újabban a rántott csirke. Az ebédidő után, közvetlenül az esküvőre érkező vendégeket mindkét háznál kaláccsal, tejes kávéval, forralt borral, s rendes borral, a nyíri falukban pálinkával kínálgatták. Ugyanez történt az esküvő után is, amikor mindkét násznép néhány órát a menyasszonyos háznál töltött. Majd a menyasszony kikérése után, esti szürkületkor a teljes násznép kíséretében a menyasszonyt átvitték a vőlegényes házhoz. Itt egy-két órás szünet után került sor a vacsorára, mely az egész lakodalom fő étkezési periódusa. A lakodalmi vacsora falvanként és társadalmi rétegenként több-kevesebb változatosságot mutat, de az azonos kategóriákban meglehetősen hagyománytartó. Az újítások főleg a sütemények területén jelentkeznek. A vacsora első fogása kivétel nélkül mindenütt csigaleves, amit legtöbbször tyúkhúsból főznek. Kivétel csak az olyan nagygazdáknál volt, ahol a lakodalomra ökröt vágtak. Itt természetesen marhahúslevest főztek, csigával. Minden faluban ismerték azt a szokást, hogy a csigacsináló alkalmával csináltak egy „nagy csigát", amelybe hét kisebbet beletöltöttek. Ezt a vacsoránál a menyasszony tányérjába csempészték. (A menyasszony és a vőlegény közös tányérból ettek, ez tehát ismert termékenységmotívum.) Hencidán a tyúkokban található apró tojásokból is a menyasszony tányérjába raktak néhányat, nyilvánvalóan hasonló célzattal. A második fogás már megoszlott. Sok helyen elmaradhatatlan volt a töltött káposzta (Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Kismarja, Nagykereki, Ártánd stb.). Ebből szintén csináltak „nagy káposztát", benne hét kicsivel, melyet a menyasszony-vőlegény közös tányérjába raktak. Szegényebbeknél a töltött káposzta elmaradt, helyette juhhúsos kása, birkapörkölt volt (Kismarja, Hencida, Gáborján), illetve Püspökladányban, Egyeken juhhúsos káposzta. Elég gyakori a sertéspörkölt is. A pörköltekhez újabban hasábra vágott főtt krumplit is adnak, de ezt nem keverik a húshoz, hanem külön tálban szolgálják fel, hogy ki-ki annyit vegyen csak, amennyit óhajt. Módosabbaknál a sült húsok harmadik fogásként, a káposzta után következtek. Ez lehetett pörkölt, tokány, pecsenye (fokhagymás), újabban néha rántott hús. A húsokhoz mindig járt valamilyen savanyúság is, s természetesen, nem maradhatott el a bor. A nagygazdáknál többféle sült hús is készült. Lehetett pl. marhapörkölt és disznóhúsból sült fokhagymás pecsenye, rántott karaj stb.
Negyedik fogásként felszolgálták a levesben kifőtt, de utána ropogósra kisütött tyúkhúsokat. Jómódúaknái erre már csak a vacsora végén, több órai társalgás, borozás után került sor. Szegényebbeknél ugyanakkor ez közvetlenül a leves után, fő fogásként is megtette (Nagykereki, Artánd), vagy beléphetett a töltött káposzta után, a sült húsok helyett. Akárhogyan is, de ez a fogás nem maradhatott ki, hiszen a húslevesben kifőtt hústömeget legcélszerűbben így lehetett hasznosítani. Amikor ez fő fogás volt, régebben köles, vagy kukoricakásával együtt is felszolgálhatták. (Ez azonban magyar lakodalmakon igen nagy szegénységnek számított.) Nagyon kevés emléke maradt fenn annak, hogy a főtt marhahúst közvetlen a leves után valamilyen mártásban - elsősorban tormamártásban - szolgálták fel (Hajdúszoboszló, Kismarja). A vacsorát mindig valamilyen tésztaféle zárta le. Régebben ez élhetett fánk, csőröge, vízenkullogó, szalonnasütemény, perecek, lepények. Előkelőnek számított az aranygaluska. A gyerekeknek sok helyen külön főztek tejbegrízt (Egyek). Az 1920-as évektől szédületes gyorsasággal terjedtek a különböző édes tészták, majd pedig - mint arra korábban utaltunk - a lakodalmak legreprezentatívabb süteménye a torta lett, melyet legtöbbször maga a készítője kínálta végig legkedvesebb hozzátartozói között. Az édes tészták, különösen a torták nagy része már nem is kapcsolódott közvetlenül a vacsorához, hanem legtöbbször az asztalbontás után, éjfél tájban szolgálták fel. A kínálgatás következő hulláma hajnal felé, úgy 4 óra körül következett. Ilyenkor a vacsorából kimaradt húsokat, főleg az átsütött tyúkhúsokat szolgálták fel, bőséges borral, forralt borral, pálinkával. Sok helyen ilyenkor került sor a frissen átmelegített aranygaluskára is. Általában ügyeltek arra, hogy az ennivaló az asztalról sohase fogyjon el teljesen, hogy ha valaki kedvet kap, ehessen. A vőlegényes háznál folyó nagy reprezentatív vacsora mellett a menyasszonyos háznál is volt egy szerényebb vacsora. Köztudott, hogy a menyasszony szülei nem kísérték el lányukat a vőlegényes házhoz, hanem otthon maradtak azokkal a vendégekkel, akik nem voltak hivatalosak a vőlegényes vacsorára. Itt is volt csigaleves, valamilyen hús (zsírban átsütött főtt hús, birkapörkölt stb.), tésztafélék és bor. Éjfél után a menyasszony szülei néhány kísérővel átmentek a vőlegényes házhoz. Ok voltak a hérészesek. Biharban hévíszesek. Még elérték a vacsora végét, így bőségesen ellátták őket enni-innivalóval. Debrecenben pl. egészben sült tyúkot kaptak, s természetesen tésztákat, tortákat. 384 A lakodalmi maradékokból még hetekig táplálkozhatott a család. A tésztafélékből a résztvevők haza is vihettek néhány darabot kóstolóul azoknak a családtagoknak, akik nem vehettek részt a lakodalomban. Az emberi életkor jeles napjai a névnapok. Falun azonban régebben csak az őszi és s téli névnapokat ünnepelték, mert nyáron nem értek rá az időt tölteni. A névnapi köszöntőket általában az esti órákban fogadták, s ilyenkor pogácsával, kaláccsal, újabban édes tésztával és borral kínálták a vendégeket. A köszöntők régen tréfás rigmusokat, Dél-Biharban énekes köszöntőket mondtak. A Hajdúságban névnap estékre gazdag, húsos vacsorát is főztek. Debrecenben sült disznóhúst, kolbászt, hurkát, sült tyúkot, paprikás csirkét, bélest, kalácsot és bort kínáltak a vendégeknek. Püspökla-
- Page 126 and 127: Öntött perec Vakarékból, zsír,
- Page 128 and 129: Nagypénteki perec Kb. 1 kg lisztet
- Page 130 and 131: addig forgatták, míg pirosra sül
- Page 132 and 133: te stb. (Álmosd, Szerep, Nagykerek
- Page 134 and 135: Ostorrétes 3 dl tejben kevés sóv
- Page 136 and 137: Hájas kifli Kb. 1/2 kg lisztet 30
- Page 138 and 139: mint a kenyérlángost. Ha megkelt,
- Page 140 and 141: en az esetben 1 ^kg liszthez csupá
- Page 142 and 143: Tarkedli Kb. fél kg lisztből 2 to
- Page 144 and 145: Vízenkelt tészták Vízen kullog
- Page 146 and 147: Görhe, görhemálé Többféle var
- Page 148 and 149: Egyéb sütemények A táplálkozá
- Page 150 and 151: Lehetett pl. tepsiben elnyújtva eg
- Page 152 and 153: nyújtották. A két lap közé 7 t
- Page 154 and 155: Ördögpirula A lisztet tejben sim
- Page 156 and 157: SALÁTA KÉSZÍTMÉNYEK Káposztasa
- Page 158 and 159: •
- Page 160 and 161: tékig az életkor is meghatározó
- Page 162 and 163: Úgy tűnik, régebben általánosa
- Page 164 and 165: vittek magukkal sült krumplit, éd
- Page 166 and 167: lamilyen kásás vagy krumplis éte
- Page 168 and 169: a magáét ette. De ha valaki bort,
- Page 170 and 171: A fontosabb ünnepek részben az ú
- Page 172 and 173: Újszentmargitán pl. a böjti idő
- Page 174 and 175: Az emberi életkorral és szokások
- Page 178 and 179: dányban, Hajdúszoboszlón, Sárá
- Page 180 and 181: (rájöttek, hogy ez pazarlás!), h
- Page 182 and 183: vevőket. Elsősorban rokonok, bar
- Page 184 and 185: 35 ECSEDI 1935. 173. 36 1936-ban vi
- Page 186 and 187: 113 HJ3MLT ÍV. A.402/a.4. Szob vá
- Page 188 and 189: gyosa, 32. konchús, 33. tőgy, 34.
- Page 190 and 191: 223 VAJDA 1979. 338. 224 MNL I. 649
- Page 192 and 193: 280 ECSEDI 1935. 94. 281 ECSEDI 193
- Page 194 and 195: 331 ECSEDI 1935. 134. 332 KUTHY 190
- Page 197 and 198: IRODALOM APOR Péter 1978. Metamorp
- Page 199 and 200: BUDAI János Táplálkozási szoká
- Page 201 and 202: GUNDA Béla 1989. A rostaforgató a
- Page 203 and 204: LENGYEL Sándorné Régi táplálko
- Page 205 and 206: SZABADFALVI József 1963. A debrece
- Page 207 and 208: VAJDA Mária 1979. A balmazújváro
- Page 209 and 210: SZAKMUTATÓ abáló kanál 31 abár
- Page 211 and 212: csipkedett tészta 53 csipkedett t
- Page 213 and 214: gömböcleves 48, 68 göngyöleg 12
- Page 215 and 216: kavaróteknő 29 kavart galuska 53
- Page 217 and 218: lencse 10 mákos laska 99 lencse-le
- Page 219 and 220: paszulylencse 83 paszulymártás 84
- Page 221 and 222: sóska 15 sóskaleves 71 sóskamár
- Page 223 and 224: töltött krumpli 96 töltött marh
- Page 225 and 226: TARTALOM BEVEZETŐ 3 A TÁPLÁLKOZ
Újszentmargitán gulyásleves és sült tészta volt az ebéd. Debrecenben a tyúk aprólékokból<br />
főztek levest, s itt már gyakran ebédre is volt töltött káposzta, malactokány,<br />
pulyka-, kappansült. Szegényebb helyeken viszont nem főztek ebédet, csak kaláccsal,<br />
pálinkával kínálták a korábban érkezett vendégeket. Álmosdon sokan tejbekását főztek<br />
ebédre. Egy tál húsétel volt a lakodalmi ebéd Szentpéterszegen. 383<br />
Ezzel szemben<br />
Hajdúszoboszlón a <strong>XX</strong>. század elején a lakodalmi ebéd csigaleves, gyümölcs-,<br />
vagy tormamártás, tejfeles csirke (az 1930-as években rántott csirke). A szegényebbeknél<br />
libás, vagy rucáskása, esetleg malacpörkölt. Igen gyakran töltött káposzta. A<br />
juhos gazdáknál birkapörkölt, pecsenyék, de a húsokhoz köretet nem adtak. Végül<br />
rétes, fánk, fonatos, s ha volt, gyümölcs zárta az ebédet. Egyeken szintén gyakori a<br />
birkapörkölt, azonkívül a hurka, kolbász, amit a lakodalomra vágott disznóból töltöttek,<br />
s újabban a rántott csirke.<br />
Az ebédidő után, közvetlenül az esküvőre érkező vendégeket mindkét háznál kaláccsal,<br />
tejes kávéval, forralt borral, s rendes borral, a nyíri falukban pálinkával kínálgatták.<br />
Ugyanez történt az esküvő után is, amikor mindkét násznép néhány órát<br />
a menyasszonyos háznál töltött. Majd a menyasszony kikérése után, esti szürkületkor<br />
a teljes násznép kíséretében a menyasszonyt átvitték a vőlegényes házhoz. Itt<br />
egy-két órás szünet után került sor a vacsorára, mely az egész lakodalom fő étkezési<br />
periódusa.<br />
A lakodalmi vacsora falvanként és társadalmi rétegenként több-kevesebb változatosságot<br />
mutat, de az azonos kategóriákban meglehetősen hagyománytartó. Az újítások<br />
főleg a sütemények területén jelentkeznek.<br />
A vacsora első fogása kivétel nélkül mindenütt csigaleves, amit legtöbbször<br />
tyúkhúsból főznek. Kivétel csak az olyan nagygazdáknál volt, ahol a lakodalomra ökröt<br />
vágtak. Itt természetesen marhahúslevest főztek, csigával. Minden faluban ismerték<br />
azt a szokást, hogy a csigacsináló alkalmával csináltak egy „nagy csigát",<br />
amelybe hét kisebbet beletöltöttek. Ezt a vacsoránál a menyasszony tányérjába<br />
csempészték. (A menyasszony és a vőlegény közös tányérból ettek, ez tehát ismert<br />
termékenységmotívum.) Hencidán a tyúkokban található apró tojásokból is a menyasszony<br />
tányérjába raktak néhányat, nyilvánvalóan hasonló célzattal.<br />
A második fogás már megoszlott. Sok helyen elmaradhatatlan volt a töltött káposzta<br />
(Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Kismarja, Nagykereki,<br />
Ártánd stb.). Ebből szintén csináltak „nagy káposztát", benne hét kicsivel,<br />
melyet a menyasszony-vőlegény közös tányérjába raktak. Szegényebbeknél a töltött<br />
káposzta elmaradt, helyette juhhúsos kása, birkapörkölt volt (Kismarja, Hencida,<br />
Gáborján), illetve Püspökladányban, Egyeken juhhúsos káposzta. Elég gyakori a sertéspörkölt<br />
is. A pörköltekhez újabban hasábra vágott főtt krumplit is adnak, de ezt<br />
nem keverik a húshoz, hanem külön tálban szolgálják fel, hogy ki-ki annyit vegyen<br />
csak, amennyit óhajt.<br />
Módosabbaknál a sült húsok harmadik fogásként, a káposzta után következtek.<br />
Ez lehetett pörkölt, tokány, pecsenye (fokhagymás), újabban néha rántott hús. A húsokhoz<br />
mindig járt valamilyen savanyúság is, s természetesen, nem maradhatott el a<br />
bor. A nagygazdáknál többféle sült hús is készült. Lehetett pl. marhapörkölt és disznóhúsból<br />
sült fokhagymás pecsenye, rántott karaj stb.