A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az emberi életkorral és szokásokkal összefliggő<br />
táplálkozási rend<br />
A megszületett csecsemő egyetlen tápláléka régen kizárólagosan az anyatej volt.<br />
Ha az anyának nem volt elég teje, akkor dajkát hívtak, vagyis olyan anyát, aki a saját<br />
gyereke mellett vállalta más gyerekének a szoptatását. Ha ilyen nem került, a<br />
csecsemő rendszerint elpusztult. A szoptató dajka gyerekét „tejtestvér"-nek tekintették,<br />
s ez a legszorosabb műrokonságot jelentette még akkor is, ha a dajka és a<br />
szoptatott gyerek családja nem egy társadalmi réteghez tartozott. A tejet pótló különböző<br />
csecsemő tápszerek csak az 1920-as évektől kezdtek terjedni. Ha nem volt<br />
akadálya, a csecsemőt régen 9 hónapig szoptatták.<br />
A síró gyereket már néhány hetes korától csuszliztatták. A csuszli eredetileg<br />
összecsomózott rongydarab, amelyet cukros vízbe mártottak, vagy összerágott, cukrozott<br />
kenyérbelet kötöttek bele, és ezt dugták a síró gyerek szájába. 3-4 hetes gyereknek<br />
az anyja már csócsált: előbb csupasz kenyérbelet, majd fokozatosan más<br />
ételeket, pl. húsokat. Az összerágott ételt az anya a szájából adta át a csecsemőnek.<br />
Néhány hónap múlva már kecske-, vagy tehéntejet is kaphatott a csecsemő. Előbb<br />
ezt is kenyérbélbe áztatva az anyja a saját szájából adta át a gyerek szájába, majd<br />
pohárból. Az üvegre húzható gumicsuszlik csak a <strong>XX</strong>. században kezdtek elterjedni<br />
a jobb gazdák körében. Balmazújvároson a német anyák állítólag egy-két csepp pálinkát<br />
is adtak a csecsemőnek, hogy „hadd erősödjön". 379<br />
Kb. 1 éves korától a gyerek<br />
a felnőttek ételeit ette.<br />
Szülés után kb. két hétig az anyát a rokonok, komaasszonyok, szomszédok táplálták.<br />
Ezek egymás közt megegyeztek, hogy milyen sorrendben viszik a komatálat.<br />
A komatál régebben 2-3 egymásra helyezhető komacsészé- bői, újabban különböző<br />
alakú porcelán levesestál, húsos, tésztás tál egyberakásából áll. A komatálat a szőtt,<br />
újabban boltban vett damaszt komakendövei kötik át.<br />
A komaebéd vitelkor mindenki az általa ismert legfinomabb ételeket igyekezett<br />
elkészíteni. Megszólták azt, aki nem elég gazdag komatálat vitt. Figyelték, hogy „két<br />
karral viszik-e" a komatálat (Sáránd), vagyis, hogy több fogásból áll-e az ebéd.<br />
A komaebéd elmaradhatatlan fogása a húsleves csigával, illetve helyette újabban<br />
citromos becsináltleves, kappan aprólékleves, húsos lében főtt gyümölcsleves.<br />
Második fogásként valamilyen finomabbnak tartott húsétel, tejfeles paprikás csirke,<br />
borsos tyúksült, rántott csirke, főtt hús mártással következett. Ezután valamilyen<br />
újabb sült hús, töltött hús, töltött galamb, vagy töltött káposzta következett. Gyakran<br />
vittek tejbegrízt, tejbe rizskását mazsolával, csőrögét, sulyomtésztát, fánkot,<br />
újabban valamilyen édes tésztát, esetleg tortát. Igen gyakori a madártej. Sokan vittek<br />
bort, vagy valamilyen édes likőrfélét.<br />
Ebből következik, hogy vidékünkön a komatál az ételújdonságok tükre, melyben<br />
az egyetlen húslevesen kívül - néha még az is! - a legújabb ismereteket tükrözi.