A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

tottak. Itt az olajat világításra használták: az istállókban a villany bevezetése előtt
mindig olajmécsessel világítottak, mert ez kevésbé volt veszélyes, mint a petróleum.
Katolikus falvakban azonban az olaj, főleg böjtös időben alapvetően fontos zsírozó
volt.
Gyűjtögetésből származó növényi tápanyagok
A gyűjtögetett növények sokasága közül alig néhány volt olyan, ami a népi étrendnek
rendes, szabályosan visszatérő alapanyaga volt. A gyűjtögetés inkább azért
volt fontos tevékenység, mert a vadon termő növények fogyasztása változatosabbá
tette a különben meglehetősen egyhangú paraszti étrendet. A gyűjtögetés tehát elsődlegesen
csak kiegészítő foglalkozás volt, s csupán néhány szegényembernek adott
szerény megélhetést. 39
Megyénk a XX. században már nem tartozik a gyűjtögetés
szempontjából leggazdagabb vidékek közé, holott a gyűjtött növények száma összességében
elég nagy.
Sóska (Rumex acetosa). Április végétől nyár végéig mindig gyűjthető volt. Minden
faluban jellemző néhány olyan határrész, melyen előszeretettel gyűjtötték. Kerti
termesztése ezért 1945 előtt szinte ismeretlen volt. A vadon termő sóska különben
is sokkal ízletesebb, mint a kerti sóska. Elsősorban leves, mártás alapanyag, de különben
a gyerekek nyersen is fogyasztották. Debrecenben a sóska leveleit markukban
összetörték, s kis versikét mondtak hozzá:
„Sóska, domika,
Olyan legyél, mint a borecet,
még annál is erősebb!" 40
Gyerekek kedvelték a sóska még gyenge felmagzott szárát, az úgynevezett keringőt
vagy karingót, illetve rengőt.
Gomba. Megyénknek különösen az erdőtlen sík vidékein nem dicsekedhetnek
nagy gomba fogyasztással. Itt mindössze két gombafajtát esznek. Egyik a marhajárásokon
tömegesen növő szekfügomba (marasmius oreades), melyet mondanak szíkfügombának
(Tiszacsege), szfkígombának, pecérkének, harmatgombának is. Másik
közismert gomba a csiperke, vagy kalapos gomba (psaliota campestris). 41
Ezt sokan
összekeverik a csirkegombával (cantharellus ciborius). Az erdőket járók még ismerik
a szarvasgombát, a tinóorrú-, tölgyfa-, kucsmagombát, 42 de a falusi parasztok ezt
nem merték megenni. 43
Gomba gyűjtéssel általában szegény asszonyok foglalkoztak, a gyűjteményüket
házalva árulták. Sokan évekig nem ettek gombát.
Vad torma (armaricia macrocarpa). A kertek végében, garággya tövében tenyészett.
A szükségletnek megfelelően ástak mindig néhány tövet.
Galambsaláta (ramuculus ficarza). Saláta készült belőle. 44